Egronia- Benefikátus (Adomány)

Egronia és a nagyvilág egyéb helyszínei
A játékhoz kérjük, jelentkezz be!
Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 190

Re: Egronia- Benefikátus (Adomány)

Hozzászólás#11 » 2019.03.05. 19:41

*A Faelnis körül vibráló erők elsimulni látszanak, mintha töprengés csendesítené őket.*
~A tanácsos bölcs ember. Épít, nem tékozol. Hűsége tiszteleg a szövetség előtt, mit az egronok alig ezer év alatt elfeledtek, bár övéi irigy dühét és háládatlanságát kell szenvednie érte. Igaz elhivatottsága hazája és népe iránt magasabbra emeli őt annál, mint kiket szolgálni volna hivatott... Tette érdemeid mit sem kisebbíti, Faelnis Thinuviel.~
*Langy tavaszi szellő kócol Faelnis hajába, mint óvó atya, ki pirongó szülöttjét vigasztalja meg.*
~Szeretném elhinni, mit kimondani nem mersz..~-*válaszolja meg a hang a leány ki nem ejtett szavait*~De félek, önáltatás volna az. Az idő, mit bizakodó reménnyel töltöttünk meg, már így is túl hosszúra nyúlt.~
"....spieß voran!"

Avatar
Faelnis
Hozzászólások: 70

Re: Egronia- Benefikátus (Adomány)

Hozzászólás#12 » 2019.03.14. 16:46

- A remény volt az, ami annak idején az emberekhez fordított bennünket azon a sötét órán, amikor azok, kik mára megtértek a csillagokhoz, rég fölhagytak már minden reménnyel..
Hosszúra nyúlt csönd után szól, szavait gondosan megválogatja, mégis ügyel rá, hogy mondandójának üzenete egyértelműen találjon célba, s tükörként vetítse a múltat a valóra.
- Mindez megtörtént egyszer... s megtörténhet újra. Azon a napon még egyszer belekapaszkodtunk a reménybe. Az ember akkor kapott tőlünk egy esélyt. Miután pedig bebizonyította, hogy életképes gyermek, bizalmunk jeléül házainkat és életünket is összekötöttük velük... e diadém.. volt annak tanúja.
Emeli meg ismét a beszüremlő fényben csillogó Királynőt. Tekintetét rászegezi, mint, ha a rubint kőben megláthatná a múltat.
- Miután a Vörös Királynőnek nyoma veszett, a bizalmunk megrendült az emberekben, s a hosszú évek lepergése alatt mind érdemtelenebbnek bizonyultak. Újra és újra félrecsapták atyai segédkezünk, eltávolodtak, elítéltek, egy ízben... ellenünk is fordultak.
Egy pillanatra elhallgat, mielőtt folytatná..
- Nem vagyunk-e hibásak magunk is a történtekért? Talán nem felejtettük el észrevenni a tényt, hogy a gyermekek idővel felnőnek, s zokon veszik, ha idősebbjeik be nem fogadják az érettek körébe őket? Nem lázad-e fel akkor a gyermeki szív? Nem sarkallja-e az ifjonti hév butaságra akkor, csak, hogy valamiként fitogtathassa erejét, és meggyőzze bölcs, de ereje fogyott őseit létezésének jogáról és egyenlőségéről? Ezt a gesztust... egyedül e fejékkel kapták meg tőlünk hajdanán.. s nem az ő leányaik hajkoronáján nyugodott akkoron.
A célzás a maga merész, vakmerő szemtelenségében ott remeg a levegőben... de Faelnis nem hagyja kimondatlanul. Leereszti a Vörös Királynőt, fölemeli pillantását, s a terem mélyére tekintve a hangját is megacélozza.
- Egyedül akkor békél meg az emberi faj, ha őseink gesztusát újraéljük. A Vörös Királynő nem méltó jelenlegi királynőjükhöz, ahogyan soha nem is érhet fel hozzá emberi asszonyszemély. Arra kérlek benneteket, akik az örökkévalóságból származtok, és bölcsességtek fénye átvilágítja ifjú éveim.. fontoljátok meg, hogy Seraphion herceg mellé közülünk lépjen valaki.. fején ez ősi ajándékkal.

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 190

Re: Egronia- Benefikátus (Adomány)

Hozzászólás#13 » 2019.03.15. 21:09

~Az atya szívét nem búsítja-e, hogy neveltjét, mint a vándorló csillagot, felnővén pályára állítja, s az önző akarnokságában letér róla? Az ember is így emeltetett fel. Megtanítottuk birodalmat építeni, hogyan legyen úrrá a számára ellenséges vadonon, kultúrát adtunk nekik és fegyvert a kezükbe, ők mégis arra tékozolták mindezt, hogy kicsinyes háborúikban egymást emésszék! Csupán kurta életük éveiben számítják az időt, az pedig, hogy a Köd századokra visszaszorult, elég volt, hogy a létezését is elfeledjék. De ím, a rosszakarat északról újra felgomolyog határaink mentén, s népünk védtelen eddigi szövetségesei híján. A pecsét e diadém volt, nem véletlen, hogy a tiszta Eldalos-vérnek magát tartó megkeseredettek nem találták méltónak rá a hamari utódokat és magukkal vitték önkéntes számüzetésükbe, még ha méltatlanul is. Megcsúfolása lenne pedig a múltnak, ha az ék újra méltatlan főre kerülne!~
*A gondolatok úgy susognak Faelnis körül, mialatt beszél, mintha csak oda sem figyelnének szavaira. Ősöreg elme ismérve ez, mi a múltat siratja ahelyett, hogy előre tekintene. Bár a Valók bölcsességéhez képest apró rög csupán az embernem ezredek alatt összegyűjtött tudása is, ám a megélt időt nem tudják figyelmen kívül hagyni, azok sem, kik még maguk is látták a sárkányurak eltávoztát. Amint azonban a lány szavai elfogynak, a körülötte áradó elme is hirtelen csendesedik el. Hosszú percekig lég sem mozdul a termben, víz tükre csendesül így, a belé vetett kő gyűrűjinek elülte után. Végül a csendet egyszerre suttogás töri meg*
-Távozz ifjú, megtetted, mit szíved helyesnek vélt!
*Miután a leány visszavonul, a mindig kételkedő Thorildryn Ilirieth csatlakozik hozzá ismét és nem hagyja kérdéseivel, míg számot nem ad róla, mi történt az égi termekben, s az estet tán ketten töltik el, míg Faelnis nyugovóra nem tér.
Rézszín virradás még nem hastja Kelet alját, amikor a lány hajlékának ajtaján csendes kopogtatást hall. Kitekintve a pagonyban három felnyergelt, gyöngyházszínű mént lát nyugalmasan ropogtatni, amint lovasaikat várják. Ha ajtót nyit, két, a pirkadat hűvöse ellen szellőselyem felleghajtóba burkolózó karcsú alak várja.
Caldir Glamrenion az egyikük. Nagy nevű elf úr, ki Barad király tanácsában hivatott szólni a hosszúéletűek szavával, mióta pedig az udvar Zubogóban székel, Elwelynnbe tért meg maga is. Tisztelettel vannak az egrónok iránta, s tanácsait még a Valók is megfontolják. Tucat uralkodót segített már bölcsességével, puszta személye hitellel szavatol.
A másik jövevény törékeny karcsúsága árulkodó, ám Faelnisben akkor oszlik el minden kétség, amikor a csuklya hátrahullik arcáról, sápadarany hajáról. Csillagszeme szelíden ragyog fel a másik kérdő pillantására. Nemes vérből való hajadon, a Kilenc Völgyek Házainak egyikéből, kihez hasonlót rangbéli család ifjának szánnak. Euriliel Lhiassyl Elhaelnith, a Hajnal Enyhe, ki maga is az Álomszővők egyike. Könnyű útiruhát visel, mosolya derűt érlelő tavaszi napfény. Gyönggyel varrott iszákjából a Vörös Királynőt vonja elő, gerle-hangon szólítja a leányt.*
-A Valók üzenete ez: "Köttessen újra az atyák és anyák, kardok és szerelmek szövetsége." Segítesz hát utamon, Faelnis Thinuviel?
"....spieß voran!"

Avatar
Faelnis
Hozzászólások: 70

Re: Egronia- Benefikátus (Adomány)

Hozzászólás#14 » 2019.03.31. 12:07

Faelnis csöndes marad, meglehet, ezzel majd' eszét veszi kíváncsi barátjának. Thorildrynnek meg kell küzdenie minden szaváért, s akkor is csupán a tényeket tudhatja meg tőle: a Valók fogadták, beszéltek vele.. meghallgatták tanácsát, majd elbocsátották.
Önnön kétségeit megtartja magának. Nyugodtnak kellene lennie, vakon kellene bíznia a Bölcsek évezredes tudásában, ám mégis képtelen rá, hiába mutat kifelé oly nyugalmat, akár a barlangok mélyén pihenő tavak ezer éven át háborítatlan tiszta tükrei. Ezt valahol szégyenli... ki ő, hogy bírálja és megkérdőjelezze a Valókat? Mégis, most, hogy találkozott velük, sokkal nagyobb az aggodalma, mintsem volt. A Vének a múltat siratják, a kor múlásával a sebeiket egyre fájóbbnak érzik... ha be nem hagyják hegedni, fölemésztik önmagukat, és vele egész népüket is.
Az új nap virradatával azonban új remény gyúl szívében is. Az ajtóban állók és a Valók üzenete mélységesen megdöbbenti, hát még, a felkérés, hogy ő kísérje útján a nemeseket. Nem érzi rá méltónak magát, de nem szállhat vitába. Szokásaik szerint tisztelettel, mélyen meghajtja magát.
- Hîr nín gorn! Heryn nín gorn! Ben iest lín!
Fölegyenesedik ezután, és a három fölnyergelt ménre pillant. Amennyiben a harmadikat neki szánták, szelíd mosollyal fordul kérésével a nemesekhez.
- Engedjétek meg, hogy Rigel hű társam maradhasson ezen az úton is. Szürke megjelenésünk nem halványítja a ti ragyogásotok, s rejtve marad fényetekben, hogy észrevétlen őrizhessem utatok.
A lelke szárnyal. Meghallgatták hát a Valók, meghallgatták, és meg is értették! Van hát még remény és jövő..
- ... s mindenek előtt meg kell üzennünk érkezésünket Zubogóba.

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 190

Re: Egronia- Benefikátus (Adomány)

Hozzászólás#15 » 2019.04.03. 21:17

-Devin...-*hagyja meg Caldir nagyúr, hogy Falenis kívánsága szerint cselekedjen hátasa dolgában.*-Mindazonáltal jövetelünkről tudósítani felesleges volna az udvart, úgy hiszem várnak már ránk. Késlekednünk nem volna illő.
*A három utazóruhás lovashoz még két gyepűvadász szegődik őrizőül a közbülső vadon határán. Sokat látott, fegyverrel élő, kevésbeszédű férfiak, apa és fia. A hajnal első sugaraival a kicsiny kompánia a Finniel völgyén át hagyja el Elwelynnt és vele együtt a Mélyrengeteget. Az Adomány erdei mérföldjei, szélvészléptű hátasaik nyergében gyorsan olvadnak mögöttük. Az ember lakta vidéket kerülik ugyan, a tartományban dúló háborúságra azonban lépten-nyomon emlékezteti őket a pusztítás maradéka. A magányos, boronafalú udvarházak kifosztva árválkodnak, az erdei tanyák helyén füstölgő romok, az egykor takaros, fazsindelyes falvak utcáin temetetlen halottakon lakmároznak az erdei vadak és az elvadult kutyák falkái. Az erdők is megsínylik a hadak vonulását: a seregbe verődött parasztok elől csordákban szöknek a felvert állatok, az utakon keresztbe döntött, iromba fatörzsek akadályozzák az utazást, s a vándor szerencsés, ha csak vagyonából forgatják ki útpénz gyanánt.
A társaságnak alig egy hetébe telt, míg átszelve a tartományt Zubogóba értek, nem is minden éjjel állnak meg tábort verni, ám pihenésre nekik is, hátasaiknak is szükségük volt. Nem telt eseménytelenül útjuk: egy alkalommal a menekülőket vadászó vérmedvét csitítottak le, másszor pedig rablólovagok kóborló csapata keresztezte útjukat, mit -látva, hogy az összecsapás elkerülhetetlen- sikerrel szét is zavartak. A halottakat el nem temették, de kilőtt vesszejeiket sem hagyták hátra maguk után. Csupán Eurilielt hallották egy éjszakán, amint lelküket a csillagok felé énekli.
Az utazók végül a hetedik nap estéjén érik el a Keleti kaput, miután az ezüstselyem útiköpenyt darócra, az elfmívű lószerszámot közönségesre cserélik. A szolgálattevő veres darabontok nem firtatják, kit rejtenek a mélyen levont csuklyák, hisz Caldir nagyúr útipasszusa a királyi nagypecséttel hamar utat nyit nekik.
Az embertömeg, mi lázas tobzódása alatt immár szétvetni kívánja a város falait, láthatóan megviseli úgy a nemesen született brennil, mint a gyepűvadász Hirthalion és Mellor hasonlóhoz nem szokott érzékeit. Noha Euriliel rosszullétét nyugodt mosollyal palástolja, s elutasítja a segítő kezet, a vadászok becsületére válik fegyelmezettségük, ahogy sajkát szerezve Caldir útmutatása alapján egyenest a Koronasziget felé veszik útjukat. A csónak végül a királynéi palotaegyüttes háznagyi kastélyának saját mólóján köt ki, hol nem más, mint a Szentatya megbízott követe, Amatheo Santangelii lakik. Az est leszálltával pompásan kivilágított palotából kellemes zeneszó és a háznép estvéli dolgának víg zaja hallatszik. Úgy tűnik az ájtatosságnak már régen végre, mire a Rejtliget küldöttsége a szobrokkal ékes kőmólójára lép.*
"....spieß voran!"

Vissza: “Egyéb helyek”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 0 vendég