Hozzászólás#2 » 2018.04.23. 14:32
Út a Kriptákhoz:
Alapvetően ha valaki csak úgy jó mélyen belebóklászik a labirintusba, akkor az illető teljesen véletlenszerűen is felfedezheti a lejáratot, de bizonyos, hogy mivel véletlen talált oda, még egyszer nem tudná felidézni az oda vezető ösvényt! (Kétszer véletlen oda jutni meg nem túl gyakori.)
A Rózsák Ösvénye:
A Rózsák Ösvénye a Labirintus részre.
I, Az első állomása a labirintus induló terén, a szökőkútnál található. A szökőkút körüli szobrok egyike egy mezítelen fiatal férfit ábrázol, Andeorsist, az Égi Vadászt. A szobor kissé megrogyasztja térdeit, izomzata dinamikus mozdulatban feszül meg, akár az íj idege a kezében. Az idegen vessző pihen, de hegye nem fordul az égboltnak, hanem az egyik ösvény felé néz. Andeorsis szemérmét egy gyönyörűen faragott bazsarózsa motívum takarja.
II, Hosszan kanyargó ösvény után elágazáshoz érkezik a kalandor. Jobbra és balra vezet innen tovább az út.
Balra a sövényfolyosó végén újabb elágazás, előtte vízhordó asszony aprólékosan kimunkált szobra áll. Azonban rózsa motívum nincs rajta.
Jobbra a sövényfolyosó végén újabb elágazás, előtte derékmagas háromszög alapú kőoszlop áll. Tetejébe működő iránytűt építettek be, bár ugyancsak patinás. Az iránytű felé valaki ezt véste: „Eiciam tuus viam suadet Auster”
Azoknak, akik elég műveltek a zarovari történelemben és nyelvben: "Auster vezessen utadon!" Auster a pogány idők déli szelét testesítette meg.
Azoknak, akiknek van túlélő vagy tengerészeti ismerete: Az iránytűt a szélrózsáról mintázzák, a "déli szél" nem azt jelzi, merre fúj a szél, hanem hogy merről fúj. A helyes irány észak.
III, Újra csak hosszan kanyarog az út, mire ismét elágazás elé érnek, itt azonban semmilyen szobor nincs.
Észlelési csz: nehéz (amennyiben nem kapott előzőleg információt erről a jelről)
Aki sikeresen megdobja az észlelést, az megtalálja a sövény közé nőtt vadrózsa ágakat, annak jellegzetes szeder-leveleit, kissé tövises ágait, bomló halványrózsaszín virágzatát. Ez vezeti az ösvényen indázva-kúszva a keresőket.
IV, A vadrózsa egy nagyobb nyílt térhez vezeti a kalandorokat, amelyből három másik út indul tovább. Középen rózsafa áll, körötte három szobor: három dalnok-táncos leány bronz alakja, előttük és a bokor előtt a földön bronztál.
Az első lány kecses gazellakánt szökkenve táncol, csörgődobjával épp a balfelé induló ösvényre mutat. A második nem zenél, ajkai dalra nyílnak, lenge ruhában táncol, és kendője a középső út felé lebben. A harmadik lány sípon játszik, egyik lába épp a levegőbe lendül a jobbra vezető úton.
Észlelési csz: nehéz (amennyiben nem kapott előzőleg információt erről a jelről)
Aki megdobja az észlelést, az észreveszi, hogy a második lány lebbenő kendője alatt a kezében egy szál rózsa van elrejtve. A középső úton kell továbbmenni.
V, Követve az utat újabb nyílt térhez jutnak, innen viszont nem vezet tovább út. Egy újabb kisebb dísztó van itt, melyben megannyi tavirózsa ring. A kút mellett szoborcsoport található: férfiak és nők eksztázisba ölelkezve, kezeikben rózsákat lengetve, testükön kígyók és leomló gyolcsok tekeregnek. A talapzat 1 méter magas, és előlapja egyetlen márványlap, rajta rég elkopott írás hirdeti, hogy ez a „Szenvedők felszabadulása” című mű, és Julius Angnor neves zarovari szobrász munkája 1233. tavaszáról, készült a Monte Pierno Székesegyház Ispotályának.
A márványlapot nehéz célszámmal le lehet feszíteni, s mögötte egy mindössze egy méter magas lejárat kezdődik, meredeken lefelé tartó sötét kőlépcsőkkel...
