Pénz beszél...

Lejátszható kalandok, hirdetések.
A játékhoz kérjük, jelentkezz be!
Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 275

Re: Pénz beszél...

Hozzászólás#191 » 2019.04.23. 17:55

// 7,2,8,5,2=24//

Jobb örült volna, ha nem tud sikoltani sem, csak elhanyatlik a beste vadfajzat, ám a helyzet nem alakul rózsásan, azt hamar el kell ismernie. A kóros kinézetűek így közelebbről sem sokkal bizalomgerjesztőbbek, sőt, jobban örülne, ha tudná tartani a tisztes távot tőlük, nehogy elkapjon valamit... Ki tudja, milyen elmepusztító borzalmas betegségben szenvednek ezek?
Azonban a körülmények nem teszik lehetővé a gyors visszavonulást, így kénytelen harcba állni a kettővel. Tőrei teremnek hát kezében, s csak remélheti, hogy tud jobb helyzetbe kerülni egy gyors támadáshoz, mielőtt azok csapnak le.
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 192

Re: Pénz beszél...

Hozzászólás#192 » 2019.04.24. 20:36

*Míg a zavarodottak átvergődnek a vacok szerte heverő, emberi mocsoktól és fülledt tengerpárától síkos hordalékán, Saloménak elég ideje van, hogy tőrt rántson és az ember alatti hangokat röfögő, üvöltő két eszelős felé lépve támadjon...vagy épp visszavonulva a szűk folyosókanyarulatba, meneküljön.*

~~~

*Avaldir szállása a legkényelmesebb, amit csak a rászánt pár rézérméből kaphat az ember. Az öreg csizmadia raktárában csupán patkányrágta lomokkal és neszező rágcsálókkal kell megosztania magányát, de friss szalma jut a zsákba, az ajtót egy lábatlan lócával ki tudja támasztani és a mennyezet deszkái is elég lazák ahhoz, hogy a padláson át menekülhessen, ha netán rátörnének. Miután elfogyasztotta szerény ebédjét, s a zsákra hanyatlik, küzdenie kell, hogy elméje ne zuhanjon öntudatlan álomba, s fel tudja idézni mindazt, minek látomásai eddig kísértették, mióta csak a múlt éjjel összecsaptak a vérhitű szerzetesekkel.

Hódítóként érkezett....
...réges rég, emberöltőkkel ezelőtt...
...nevét rettegték, nyomában pusztulás járt, előtte rettegve rogytak térdre...
...ám az éteri hatalmak párbajában egy helybéli tudó vereséget mért rá...
...testét kővé dermesztette és feledésre ítélte...
...lelkét bebörtönözte...
...ám a bosszúvágy erősebbnek bizonyult a rabláncoknál...

Ám nyűtt agya pár minuta után megadja magát az álmoknak, mik pedig szédítő örvénylésbe ragadják, s úgy érezheti, mintha valaki más gondolataiba, emlékeibe cseppent volna. Ordító, vakon tomboló pusztítás, mezíttelen bokájára száradt, kiontott tengervér. Magukat arccal földre vető könyörgők meghajlott hátán lépked, kik között Uppiniát, a nyúlszájú pribéket, Corsairo Conte-Corcorant, a szajha Ninette-t és a késelő Gazzát is felismerni véli, de nem többek pusztán reszketeg húsnál lába alatt. Látja a halottakat ezrével a kikötőöböl vizében lebegni, hogy hajózni lehetetlen tőlük. Látja Carronát lángolni, hogy körülötte a lángok rőtre festik a vizet, s jelzőtüze egészen a Folyóvölgy Birodalmáig ellátszik, hogy fennen hirdesse a Skorpió diadalát. Végül magát látja alászállani a város közepén trónoló vérhitű bazilika tornyait zokogó áhitattal bámulni...*

//mentált kérnék//
"....spieß voran!"

Avatar
Avaldir Osberon
Hozzászólások: 104

Re: Pénz beszél...

Hozzászólás#193 » 2019.04.25. 23:28

Aludt már rosszabb helyen is. Legalább jut a hátának kényelem s a hűvös hajnalban jól eső vékony takaró hiánya nem eget rengető fontosságú. Annál inkább azok álmai. Sokat és nagyokat rángatózik. Ki nem állhatja ezeket a megelevenedő festményeket mik köröznek fejében, kontrollálhatatlanul s kénytelen őket elszenvedni addig a bizonyos pontig, amíg fel nem riad. Hideg verejték folyik kellemetlenül végig hátán, s a hajnal enyhítő, hűs szellője kellemetlen marásként karcolja végig a nedves cseppekkel tarkított bőrét. Ráizzadt a ruha is, s mit ér a felriadás, ha úgy ragadt elméjén az álmok üzenete, mint testén a ruha!? Végig tapogatja testét, meg van-e mindene, bokáját nézi meg, nem-e maradt rajta vér, s megborzong. Egy percnyi maradása sem lehet itt. Egyáltalán nem, ahol ilyet álmodott. Megnézi meg van-e mindene s búcsúszó nélkül távozik a kényelmet nélkülöző, rögtönzött szállásáról.

Magában pufogva, ám a kinti járókelőkre természetesen szélesen mosolyogva, rója a macskaköves mediterrán utcákat. Hogy egy mordawari öszvér rakná fenékbe a Corcorant! Meg a vérhitet is, az összes rémálommal, amit okoz neki. S szentül meg van arról győződve, hogy a többi hívőknek sem okoz szép és nyugodt estéket. Rögtön felértékelődik benne az Egy hite, pedig a neve híven tükrözi, hogy érez aziránt. Egy nagyot tesz rá. Így.

Annyira feldühíti magát, hogy olyat tesz, amilyet már régen nem. Sutba veti mosolygós, óvatos énjét és felpumpálva magát tenni akarással, letudás kedvvel és a „kapna szifiliszt az összes vérhitű. Hogy lenne szifiliszes a vérük és a hitük is” gondolatokkal baktat oda vissza, ahol a két szert vette s ahol leszúrták azt az embert, akihez vissza térhetett volna. Akárki is az orgazda, jó üzletet szándékozik vele kötni. De csak azután, hogy megadta testét a hús élvezetének. „Hát kedves Uppinia, visszatértem”. Határozza el magában, hogyan fog benyitni a csőcseléket vonzó helyre.
Így érkezik hát vissza az ivó elé, a kikötőbe s még mielőtt benyitna, nagyot fúj maga elé s csípőre teszi a kezét. Jól megnézi magának egy árnyékos helyről, hogy mégis miféle alakok térnek be és jönnek ki ilyentájt, hallatszik-e ki zene, vagy netán dulakodás.

| 4 + 7 + 8 + 1 = 20 |
- Én becsületes ember vagyok. Csak annyit lopok, amennyire feltétlenül szükségem van. -

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 275

Re: Pénz beszél...

Hozzászólás#194 » 2019.07.10. 16:07

Közelebbről még inkább nem tűnnek bizalomgerjesztőnek, így végül engedve a józan ész parancsának, visszavonulót fúj. Végtére is ő kiderítette, mi történik. Poroszlói meg éppen vannak a kereskedőnek is, hát majd megoldják.
Ellöki magát a faltól, hogy visszafusson a vízgyűjtő kamrához. Vissza kell jutnia a kriptába, s ha beszámolt a hűséges Bertonak a lent látottakról, rá is hagyja a további feladatokat: torzszülötteket megölni, a maradványokat újratemetni.
S neki sincs egyéb dolga, úgy döntött, mint felkeresni a madame-ot, megszerezni a nyakéket, s cserébe megkaphatja a törött urnát, majd elhagyni a szigetet. Megvannak a maga eszközei rá, hogy a kalózok még csak ne is lássák.

//Sajnos nem hiszem, hogy fel tudnám venni a fonalat ismét. Hosszú volt a kihagyás, nincs is igazán időm és lehetőségem mostanában se komoly játékokra. Folytassátok csak. Jó játékot!//
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 192

Re: Pénz beszél...

Hozzászólás#195 » 2019.07.14. 18:06

*Salome úgy távozott a szigetről, mintha ott sem lett volna. Berto hiába marasztalta estére, Rikelt pedig nem érte már odahaza, hogy a giovanotto is megpróbáljon a lelkére beszélni. A Luce Rossában Liliom letétbe helyezte az alabástrom amfórát, míg Thorkin érte nem jön, bár a dalnoklány sietségét ő sem tudta mire vélni. Végül a király által könnyelműen herdált gyémántnyakékkel és a város-szigetet fenyegető, lesben álló kalózok hírével együtt, hagyja el Carrona gigászi csigaházként strázsáló falait*

//Kár, mindenesetre köszönjük a részvételt, a TP a karakter aktivitásának arányában kiosztásra került!//

~~~

*Avaldir tisztes távolból szemléli az ivót, ám most a sűrűsödő estben nyoma sincs a kikötői hordalék-fajtának, mi már kora délelőtt elárasztotta a helyet. A lőrés szerű ablakokban fény pislákol, ám a hely feltűnően csendes. Gyászoló háznál szokás ilyen némasággal lenni. A bejárat felé kerülve, még így tisztes távolból is látni az ajtó mellett ücsörgő alakot, mi talán másnak nem keltene feltűnést, hiszen épp csak őrszem lehet, vagy a pipafüstöt a fejéből tengerszagú széllel kiszellőztetni odaült flótás, de a félelf éles szeme felismeri Terzot, kinek holttestét a székhez kötözve ültették ki a lebuj elé, közszemlére téve a tetemet. Így adják a rakpart páriáinak tudtára, hogy a környék korábbi erős emberének uralma véget ért, s immár másnak tartoznak tisztelettel, s adójukkal.*

//mentál//
"....spieß voran!"

Avatar
Avaldir Osberon
Hozzászólások: 104

Re: Pénz beszél...

Hozzászólás#196 » 2019.07.25. 21:47

Az előző orgazdával nem járt volna rosszul, ám Fortuna mindig akkor töri össze a tükröt, amikor az a legfényesebb. Savanyú íz gyűlik szájába, s legszívesebben Terzo testét köpné le, mert hagyta, hogy így elbánjanak vele. Pedig még jövőbeli üzletfél is lehetett volna! Letudja egy fejcsóválással az egészet, majd a legyek és azok kukacai úgyis megbecstelenítik nem csak a testet, hanem Terzo emlékét, s akár örökségét is, már ha volt ilyen neki. Már nem számít. Ami marad, az az a tény, hogy leendő partnere ennyire nem tiszteli a halál szentségét és ellenfelei voltát, tehát óvatosan kell bánnia azzal aki bent várja. Várja? Lehet oly’ kéretlen vendég, mint télen az eső hó helyett mi lovaglás közben éri az embert.

Hát így morfondírozik Avaldir, de mégiscsak bátorságot gyűjt, hiszen erőt kapott a semmiből mit nem fél bevetni, ha rosszra fordulnának a dolgok. Ám enélkül… enélkül eszébe nem jutna közelebb lopódzni a kikötői csőcselék tanyájába, hol most nem olcsó könnyűvérű lányok és hűs kupába töltött gyöngyöző várja, hanem kitudja mi s mi legfőbb, ki.

Óvatosan kémlelne be az egyik ablak rozoga reteszei között, még mielőtt eldöntené, hogy betér-e vagy sem. Bár jól tudja, az idő nem neki dolgozik s mégis életét féltenie kellene, hiszen szép hölgy várja az ágyába; s ha ő maga meghalna, a hölgy szolgája a semmiért vesztette el nyelvét.

|Mentál: 9+7+8+8=32|
- Én becsületes ember vagyok. Csak annyit lopok, amennyire feltétlenül szükségem van. -

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 192

Re: Pénz beszél...

Hozzászólás#197 » 2019.07.31. 18:25

*A deszkák rései között belesvén, a homályos ivó tárul a leselkedő Avaldir szeme elé. A kátrányos italmérés közepén felfordított hordó, mellette Terzo gyilkosai foglalnak helyet. Vonásaik alapján két fivér, pökhendi, olajozott hajú coltellok, sikátori torokmetszők. Víg mandola zenét parancsoltak, noha odabent síri a hangulat. A szajhák mind elbújtak, csupán Uppinia terít az asztalnak fordított hordóra vacsorát, szikárul összepréselt ajkakkal. A helybéli nincsteleneknek, koldusoknak, éhbéren tengődő munkásoknak új urai vannak, kik most a régi helyén tartanak szemlét erőszakkal szerzett területük felett. Mögöttük katonáik, fizetett késeik tüntetnek, homlokukon elnagyolt denevér-tetoválás hirdeti összetartozásukat. Italaik felett árgus szemekkel figyelik a hódolni érkezőket.
A megterített boroshordón ugyanis jócskán tornyosulnak a rezekből, darab-ezüstökből emelt halmok, különféle rablott, értékesnek tűnő csecsebecsék, mikkel hűségükről kívánják biztosítani a fivéreket az újdonsült alattvalók. Míg egyikőjük maga elé meredve pörgeti tőrét a hordó lapján, addig másikuk leereszkedő mosollyal fogadja a hódolatot, s enni-inni invitálja a fizetett toprongyosokat, hogy lassanként kezd a tornác is feltellni.
Avaldir alighanem sejti, hogy sok érkezése nincs leselkedni, hisz ha bent majd tucatnyi tetovált bandatag ücsörög, nyilván az ivót is szemmel tartja nem egy, nehogy eszébe jusson bárkinek is az elhamarkodott bosszú. Nem időzhet itt soká leselkedve, ha csak nem akar gyanúsnak mutatkozni.
Noha ahogy Uberttel is elbánt, tán a denevérek se fognának ki rajta, még ha túlerőben is vannak...*

//mentál//
"....spieß voran!"

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 192

Re: Pénz beszél...

Hozzászólás#198 » 2019.11.10. 17:50

*Tán túl sok időt vesztegett, túl óvatlanul, s ösztöneire sem hallgatott, mik rejtőzni intették, de egyszerre csak markos brávó terem mellette, úgy tetszik a semmiből. Vigyora foghíjas, tekintetében azonban szemernyi öröm sincsen, ahogy nyájasan az ivóba invitálja Avaldirt, leróni a maga tartozását a Pezzi fivérek felé. A félelf oldalának feszülő cinquedea hivatott biztosítani arról, hogy a meghívás cseppett sem visszautasítható.
Az irháját féltő Avaldir még eleget is tenne neki, ám engedelmeskedni nincs ideje. Mintha csak kiragadnák testéből, elméjére vörös köd borul, ahogyan a benne lakozó entitás megfosztja a cselekvés szabadságától. A bensőjét feszítő fájdalom sosem volt még ilyen erős, egyetlen elbirtoklás alkalmával sem. Csupán a vérszagra, a bénultság esztelen pánikjára és a kínra emlékszik, mi -ami után a test egyetlen lüktető fájdalomcsomóvá vált- immár a lelkét marcangolja.
Nem tudja hogyan, s mi módon történt, mennyi ideig tartott a testén tett erőszak, de kiszáradt szájjal, sótól összetapadt hajjal, és irtóztató szomjúsággal ébred. Tétován tapogató ujjai alatt hajópadlót érez, feje majd megfő a tűző naptól.*

-Csakhogy felébredtél, cimbora! Ha még egy napot heversz így mozdulatlan, bízisten visszalöklek a tengerbe! Már így is alig győztem elzavarni a sirályokat rólad!

*Egrón beszéd, dallamos öbölvidéki kiejtéssel. A karvalyorrú, félszemű halász, vagy tengeri útonálló -hisz ezeknél a kettő gyakran együtt jár- vízzel teli tömlőt lök felé.*

-Igyál, mert a végén még megüt a guta. Szerencséd, hogy erre jártunk, és a hálóba akadtál! Egy nap még az út Reménységig, lesz időd, hogy elbeszéld a történeted!


*Reménység...A hajó tehát a Tengerbirtok szigetére igyekszik. Bár elméje még nem ocsúdott teljesen, a tarkóját kínzó lüktetés, mi a szerzetesekkel való küzdelem óta kísérti, s mi folyton emlékeztette rá, hogy testén kénytelen mással is osztozni, eltűnt. A tiszta víz jólesik kiszáradt torkának, de igazán csak az kiadós halvacsora és a palacknyi vörös, testes Napnyugat fog majd jólesni, mit egy reménységi tavernában költhet el, miközben balszerencséjét átkozza, hogy a carronai kormányzó tüzes, barna leánykáját nem dönthette ágynak.*

//A kaland véget ért, a TP a karakter aktivitásának függvényében kiosztásra kerül//
"....spieß voran!"

Vissza: “Kalandok és hirdetések”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 2 vendég