Egy rég esedékes hazatérés

[Mord]

Ardenand lordjai szépen egyesével állnak fel, mintha különös, megbeszélt vezényletre tennék, szúrós pillantással illetik a Tanácsost, és távoznak a teremből.
Maga Ardenand is feláll. Nem tűnik úgy, hogy lekenyerezve éreznè magát. Mégis szinpadiasan meghajol.
- Kedvességed és figyelmességed túlszárnyalja híredet, barátom. Sajnos azonban nem engedhetem hogy a város első méltósága ilyen ítéletidőben elinduljon északnak. Főleg nem lovon. Főleg nem egymaga. Nem. Még bajod esne, az egy szerelmére! Ha már késésben vagy, olymindegy. Írj Ludmillának, bizonnyal kiment majd, és megvárja Őfelsége Zubogóban érkezésed. Várd meg a batárt, én pedig összeszedem a lovagokat... Amúgy is... Megmondtam, addig el nem engedlek, míg nem iszod a borom. Másképp honnan tudod, nem lőrét magasztalunk-e?

[Eulisess Scarletwound]

*Kezdi türelmét veszteni afölött, hogy itt már mindenki megsértődik a semmiségeken. Csak a nyomfoszlányok tartják vissza attól, hogy felesleges körútnak bélyegezze az Ardenand-birtokon tett látogatását.
Sóhajt egy mélyet, hogy hangszínét megőrizze, és újból hozzákezd.*
- Drága, jó, Willem. Én okoztam a késedelmet, nem várhatom el, hogy más hozza helyre. Ráadásul, mire a levél elindulna, addigra én is elmehetnék, feleslegessé téve az egészet. Egy lovat kérek tőled és egy kabátot. Otthagyom ezeket a fogadó gondjaira bízva…. Egyedül megyek. Kerülni fogom a főutat, valamelyest vágva a távból és, ha látok valakit meg nem állok. Ilyen ítéletidőben csak azok járnak odakint, kiknek muszáj…

[Mord]

Lord Willem Ardenand ingatja a fejét, kedélyesen, mintha ostoba gyerek fecsegne csacskaságokat előtte.
-Egyedül. Bizonnyal lázad van máris, hogy ilyen sületlenségeket beszélsz. Jól van, ha lovon akarsz elvágtatni innen, menj csak... De csak reggel. És nègy ifjú lovag fog kísérni. Meg Willem. A fiam becsületére rá merem bízni az életed. Holnap reggel. Nem előbb.
Ez is egy meglehetőst határozott kijelentés volt. Úgy tűnik ebből nem akar engedni az öreg lord.

[Eulisess Scarletwound]

- A fiad nem fog velem tartani. -*jelenti ki.* - Ne is kényszerítsd… Nehéz időszak ez számára… Kora reggel. -*azzal visszavonulna.*

[Mord]

A lord biccent, s Eulisess kellemes elégedettséget érezhet ebben.
- Kora reggel. Barátom. Mindenképp illőn búcsúzunk majd. Addig is nyugodalmas jó éjszakát!

Eulisess ezzel távozhat. Nem győzködi tovább a vendéglátója, nem marasztalja vacsorára sem.

[Eulisess Scarletwound]

*Így, hát a jó lord Eulisess Scarletwound visszavonul szobájába, ahonnét nesz nem szűrődik, fény nem világít ki. Az utolsó életjel, amit magáról ad, hogy az ajtó zárja kattan. Kétszer.

Ha az éj gondtalan röpül tova, már felöltözve várja a szolgákat. Nem húzza formaságokkal aztán az időt, hozzájuk nem szólva, kisétál a szobából. Őket jelenleg csupán jelzőfénynek tekinti; jelzik, mikor állnak készen a dolgok az idulásra.*

[Mord]

Hideg szemű eső szemel a még mindeg dermedt, fagyos talajra. Ahogy Ardenand ígérte, négy lovas állja az udvaron az esőt, négy csendes, fiatal férfi. Pajzsukon az Ardenand család címere látszik. Ötödik lovat, nyugtalan természetű pej lovat tartanak száron a lordnak.
Ardenand a hajnali hidegre való tekintettel prémes kabátban várakozik a verandán egy díszesen faragott oszlop mellett. Eulisesst látva kedélyesen elmosolyodik.
- Noshát... isten véled barátom! Remélem, kipihented a szolgálat fáradalmát! Add át jókívánságaim Őfelségének! És természetesen a királyné asszonynak is, ki birodalmunk büszke ékköve! Ès természetesen az ifjú herceg őfelségének is! Hah oly rég nem láttam a fiút! Remèlem emberesedett és jobban hasonlít már a királyra vonásaiban. Szavamra mintha nem is az ő fia lenne... heheh! Mindenképp üzenj ha északra értèl!
Valóban úgy áll, hogy az ifjú Willem nem mutatkozik.

[Eulisess Scarletwound]

*Szemével kutatja egy rövid ideig a fiút, hátha rájött időközben, hogy kérnie kellett volna, nem pedig körbeudvarolni. Ha a lényegre tér, akkor már ezzel is végeztek volna…De így…
…így maradt egy kevés nyom Lady Sante-Bouve-ről, egy vadászbaleset és egy szökött zsoldos. Az apa nem kérhet már semmit, a fiú pedig gyászdühét tölti ki rajta. Nagyszerű.*

- Úgy lesz. -*alkalmazza, még mielőtt elindulnak, a régi köszönést. Aztán felszáll a lóra, immár minden színészkedést mellőzve, megadja a jelet.* – Az Egy legyen veled Willem. Köszönök mindent. -*int egyet felé és a négy lovaggal körbefogva indul vissza a kikötőbe.*

[Mord]

Megerőltető az út, de legalább a négy ifjú nem túl szószátyár. Sőt....
Ugyanazon az úton indulnak, min amin érkeztek, ám a rakoncátlan jószág tesz róla, hogy kényelmetlen legyen a sietség Eulisessnek: állandóan csak maga feje után menne legelni, be a susnyásba, olykor megugrana vágtába, máskor meg megáll s nem akar indulni... Makacs egy jószág.
Azonban hamar kerülniük kell a szekérútról, hisz vagy patak sodorta el a hidat, vagy útonállókat jeleztek a lord katonái előttük, kik épp a kikötő felől érkeztek...
Mintha minden és mindenki csak lord Scarletwoundot akarta volna tartóztatni.
Nem csoda hát, hogy délutánra érik el Lantosvéget, elázva, átfagyva.
- Megszáll a fogadóban, Nagyuram? Úgy tudom, este kizavart egy futárt a lord, hogy meleg étekkel várják...

//egészség állóképességez dobjunk egyet.//

[Eulisess Scarletwound]

*Legalább csöndes volt az út.
Ennek örül.
Annak viszont nem, hogy ilyen ostaba kérdést tesznek fel neki.*
- Nem.

*Szíves örömest leszamarazná, vagy más durvább sértést vágna a fejéhez, de kihagyja. A hidegre és Willem előzékenységére való tekintettel, nem fűz hozzá mást, csupán ennyit:*
- Majd a hajón eszem.

*Leszáll a lóról és hagyja, hogy a lovagok intézzék a többit.*

//DOBOTT ÉRTÉKEK:
1. dobás: 9
2. dobás: 9
3. dobás: 6
4. dobás: 10//