Egy rég esedékes hazatérés

[Mord]

Amelyben Lord Eulisess Scarletwound felkerekedik, és baráti látogatásra indul messze délre, a Borfakasztó dombvidékére, az Aranyvölgynek is nevezett Ardenand - birtokra, melynek ura Lord Willem Esmael Ardenand, s mely vidék híres a kiváló szőlővidékeiről, borászatáról, így nem is véletlen birtokolja az Ardenand-család a Naparany titkos receptjét. Ám hogy a Királyi Főtanácsost nem borkóstolóra invitálták, az szinte bizonyos...

//Kétnaponta szokás szerint mese. Aki kimarad, az lemarad. Kezdő mesét adok, kis türelmet kérek, mert egy tettestárs még úton van a kaland felé. Remélem meg is érkezik.//

[Mord]

A Hajnali Szerető névre keresztelt könnyű kis kereskedőhajó csendesen siklott a Borfakasztó széles, nyugodt vizén. A távolban már látni lehetett a kis mezőváros, Lantosvég kikötőjét. A hajó kapitánya csendesen kormányozta a karcsú testet, magabiztosan, s a folyó vize sem tréfálta meg őket áramlatokkal az egyhetes úton.
Ahogy a hajó haladt délre, úgy lehetett mind bizonyosabban előmerészkedni a kabinokból és a hajóközből, lassan felhúzni a fedélzeten az árnyas selyemsátrakat, melynek színes anyagai alá épp csak belopakodhatott egy-egy hűvösebb légáram. Ahogy haladtak délnek, úgy melegedett az idő, s mire leértek az Ardenand-birtoknak számító Lantosvégbe, már kellemes későnyári, koraőszi nap melengette bőrüket. Köröttük a dombvidéken a végtelen szőlőlugasok és félig learatott búzatáblák sorakoztak.
A kapitány nem kért sokat, és matrózaival szavatolták a lord biztonságát, a békés-baráti birtokon pedig nem kellett tartania Eulisessnek attól, hogy számottevő bajba kerülhet, hisz Lord Ardenand biztosította róla, hogy kíséretet küld elé a mezővároshoz. Így igazán csupán egyetlen emberre volt szüksége, azt pedig hamar meg is találta a hirdetéseken keresztül egy West nevű fiatal kalandor személyében, aki maga olvasottnak és jól ápoltnak tűnt, mégis harcedzettnek.
- Máris kikötünk, Jó uram! - Rikkantja nagy mosollyal a kapitány a lordnak. - Mondtam én, hogy nem lesz itt semmi baj! A birodalom szívében még a szél sem fújhat össze-vissza!

//Akkor egy rövidke kezdés... 1 hete úton van a kis társaság. Sorrend tetszés szerint. Deen-nek apró a betű, így 125-ös betűméretet használjunk (size=125). Köszi. //

[Jezabel]

Jezabel könnyű fekete bársony ruhában a pavilon selyme alatt fekszik, félig feltámaszkodva a párnázott szófán. A félrehúzott kék selyem lebben a szalagok alatt erőtlen, a könnyű szellő a folyó felett egész finom távoli édes illatot hoz a dombok felől.
Sápadt alakját körbeöleli fekete ruházata, mely kivételesen nem az északi praktikumot, inkább a déli divatot követi leheletnyi kitárulkozásával. Haját gondosan csavarta fel bonyolult tincsekben, bíborgyöngyös csontcsatokkal felfogva. Égszínkék tekintete is a partokat figyeli, s nem rebben oly idegesen West felé, mint azt utazásai elején tette, ám még mindig távolságtartó a férfival szemben, leheletnyit érzékeltetve, hogy van közös ismeretségük korábbról, de nem felfedve, milyen természetű az.
Most viszont, hogy ajkait édes gyöngyözőborral nedvesítette meg, ujjai végigsimítanak a lant húrjain.
- Ragyogó nyári reggelen kóboroltam gondtalan,
S a kikötő kapujánál egy matrózba botlottam.
Egy gőgös leánnyal volt, ki nagy bánattal küzdött,
S szólt: "Willem, félek, ha elmegy, vissza többé sose jön!"

Talán Eulisess kezd libabőrös lenni. Az előadásmód hibátlan, de a dal... a dalt ismeri már nagyon jól. Hogy is lehetne feledni, hisz annyi ember vesztét okozta a messzi északi tengeren.

//https://www.youtube.com/watch?v=oqVnm16pK_8//

[Eulisess Scarletwound]

*A suhanó tájat fürkésző férfi utazóköpenye túl nehéz ahhoz, hogy a szél játszhasson vele, de időnként megpróbálja, mind ahányszor sikertelenül. Szigorún figyeli a partokat, isten tudja, mi járhat fejében.
Az elmúlt hét majdhogynem eseménytelen volt. Olybá tűnik, szerethet napirendeket alakítani a tanácsos, hiszen itt is kialakított egyet, amit hajszálpontosan be is tart. Szinte egész végig kabinjában tartózkodott, de nagy ritkán kisebb látogatásokat intézett a ladyhez, ha fogadta.
Az már megszokhatta, hogy a tanácsos nem beszélget vele sokat. Soha sem többet húsz percnél. Akkor is ártalmatlan témákat hoz fel; időjárást, művészeteket és egyszer-egyszer érdeklődik a környék sajátosságairól is. Bárki láthatja, ártalmatlan témák ezek, távol esnek a politikától, a súlyos gondoktól, az elmúlt eseményektől. Mintha valóban üdülni mennének az Ardenand - birtokra, feledni az árnyakat. A pontosság viszont erény. Mihelyst letelik a húsz perc, ezt a lord óra nélkül tudja, elbocsátást kér, feláll és visszahúzódik. Ennyi egy héten át az egyetlen emberi kapcsolata.
A West nevű zsoldossal eddig még csak nem is beszélt. A legközelebbi személyesnek mondható kontaktusuk az volt, hogy ugyanazt a szerződést írták alá. Természetesen külön helyen és időben. A zsoldos már csak az elve aláírt megállapodás alján olvashatta munkáltatója nevét. Talán megemlíthetjük még, hogy a lord megnézte magának elsőnek, de aztán már nem sokat foglalkozott vele. A környék nyugodtságából kiindulva a zsoldos inkább csak afféle szimbólum, mintsem biztosíték. Ha eléggé jártas a dolgok járásában, erre a maga is rájöhet.
A partok figyelésből a kapitány szavai zökkentik ki, kitől nem messze áll. Már éppen válaszolna, mikor a páholy felől, minek éppen hátat fordít, felzeng az ismerős ének. A feltörő emlékek hatására, mintha ez a viszonylagos kellemes idő egyszeriben lehűlt volna. Lassan fordítja fejét, válla fölött nézi az özvegyet. Rövid idő múlva visszatér a partok szemléléséhez.*
– Érdekes választás… –*jegyzi meg félhalkan.*

[Deenton]

A dallam meglepően kellemes Deen számára,s egy pillanatra eltűnődik azon megérné-e az érzékeit kiélesítenie erre a pár pillanatra, ám félő,hogy a felé áradó megvetés fakóvá tenné.
A munka olyan mint amire számított,egy szótlan nemes kísérete valamiféle látogatás céljából.Fizetnek szépen és szinte szükség sincs a szolgálataira.Egy valamivel viszont nem számolt, az pedig a szép hang forrása, Lady Jezabel, vagy Shalome, vagy bárhogyan is hívatja magát. Az út nagy részén így kénytelen volt azon tanakodni, vajon miért nem adta még ki senkinek, hogy ki is valóban West zsoldos.Természetesen közben fenntartotta a zsoldos látszatot is.Kockázott a legénységgel és mulatott a kikötői történeteiken.

Most épp nem messze megbízójától támasztja a korlátot.Tiszta és foltozatlan tunikája a zöld és fekete színt vegyíti,könnyed szövésű vászonnadrágja pedig egyszerű fekete.Mélybarna csatos övén nemcsak a kardja hanem egy erszény is pihen. A szerződésben az ápolt kinézet is feltétel volt,így nehéz lenne megmondani hogy egy egyszerű kalandor vagy valami nagyobb rangú személy.Az éghajlat változása miatt már lazítania kellett a nyakrész gombjain miután az ingujj feltűrése nem volt elég,így látszik hogy láncot visel a nyakában,de hogy milyet azt nem tudni mert fedi a ruhája.
A nóta befejeztével szolidan megtapsolja a produkciót.
-Félek még egy ilyen dal és könnyt fakasztasz valamelyik matróz szeméből, Lady Jezabel!-töri meg a csendet és próbál barátságos félmosolyra váltani.Persze ha válasz helyett újabb érzelmes nóta jön,akkor nincs mit tenni..marad a "tutulás".

[Mord]

A hajó csendesen siklik a nyugodt folyóvízen, lassan egész kivehetővé válnak a mólók, s ügyesen kormányozza melléjük a kapitány a "lélekvesztőt". Lantosvég lakói csendesen nyüzsögnek a folyóparti piactéren, lengén öltözött asszonyok terítettek vállukra kendőt, karjukon fonott kosár...
- Kikötéshez készülj! - A matrózok pedig tudják, mi a dolguk. Hamarosan széles pallót eresztenek a móló deszkáira. Egyelőre a kiküldött kíséretnek nyoma nincs semerre.

[Jezabel]

Így nem tűnik olyan hosszúnak a dal, mint azon a vészterhes éjszakán. S minthogy kikötni készülnek, mire véget ér, Jezabel nem kezd újabb dallamba. Dalolhatott eleget az úton, hogy az időt múlassa.
- A bátyám kedveli. Valószínű egy matróztól hallotta... Az pedig egy sziréntől.
Most félreteszi a lantot hát, feláll, és a szépen faragott korláthoz lép, valahol félúton Deen és Eulisess között. A ruha kellemesen susog alakja körül, a nap fénye barátságosan csillog a fekete anyagon.
- És cseppet sem könnyfakasztó. Érdekes, mennyire kellemes szerelmes és vágyódó dal, passzol a bestiákhoz. Így az egyetlen, akinek szeméből könnyet fakaszthatnék, kedves West, Lord Scarletwound. Bár... ő nem az a személy, aki egykönnyen sírva fakad. Dacára a rossz emlékeknek. Gondolom, Önt sem gyakorta látják sírni.
Különös nyugalommal figyeli a móló túlsó végén elterülő piacot. Természetesen tudja, hogy hol van. Mégsem lesz úrrá rajta a hazatérés izgalma. És megtartja a távolságtartó udvarias formát a zsoldos felé, bár az is nagy dolog, hogy ezúttal nem távolságot keresett, hanem közeledett irányába.

[Eulisess Scarletwound]

*Úgy tanúja a jelenetnek, hogy oda sem tekint. Nem lepi meg az ápolt külső mögötti polgári viselkedés - nyárspolgári viselkedés -, talán csalódott is volna, ha mást tapasztal. Azonban arra szeme összeszűkül, hogy a gyémánthölgy nevén nevezi a zsoldost.
Valószínű a hajón ismerkedhettek meg. Máshogy nem lehet. Az ilyen fiatalemberek gyakorta keresnek támogatókat karrierjük során. Ez mindig így volt. Főleg akkor tudnak előrébb jutni, ha a támogató egy magányos asszony, ők pedig ápoltak és fiatalok. Ez mindig így volt.
Ha a zsoldos válaszolni akar, hagyja. Csak mondandója befejeztével szól hozzá először, de akkor is inkább a ladyhez.*
– Lady, tisztelettel elkérném a fiatalembert, hadd segédkezzék utazóládám lepakolásában. Amennyiben ideje engedi. –* a grófnő szemébe néz közben, s csak a legvégén Westre.
Nem a zsoldosi feladatok közé tartozik a pakolászás, ezt mindenki tudja. Viszont Scarletwound nem hozott szolgát, nehogy megsértse a házigazdát, így az ilyen jellegű kellemetlenebb feladatok is a szerződés aláírójára hárulnak.
A láda pedig a másodtiszt aprócska szobájában várakozik. A szoba becsvágy nélküli, mint ahogy egy másodtiszthez illik. Összes bútorzata egy kisebb, szekrény, egy ágy, egy szék, egy éjjeliszekrény és egy mosdólavór. Minden tökéletes rendben van. Az egyetlen jel, hogy itt lakott a lord, egy gyertyatartó és benne egy csonk az éjjeliszekrényen. Más nem nagyon utal erre.
A láda, mintha valóban várna arra, hogy valaki lepakolja, az ágy lábánál fekszik. Masszív alkotás, legalább hat helyen zárva. Kétoldali füle,szélessége és hosszúsága, két ember általi szállítást javasolja. Ámbátor felpakolni is ketten pakolták fel. Ezt a zsoldos tán láthatta is. Egy ember is szállíthatja, de meglehetőst okosan kell eljárnia és kényelmetlenné válik igen hamar.
Az idő alatt, míg West a szobába ér, bólint a hölgynek a tanácsos és visszatér a nézelődéshez. Hamarost megkezdődik a partraszállás. Lesz mit nézni.*

[Deenton]

-Vannak érzelgősebb pillanataim...- vicceli el a dolgot,még ha érezhető az utalás is arra micsoda érzéketlen gyilkos is Deen.Persze akár jogos is lehetne a következtetés.
A munkaadója,Lord Scarletwound viszont feladatot szab ki rá,ami lealacsonyító is lehetne egy Őrzőnek,ám ezúttal ő West zsoldos és teszi amit kell.
-Hozom,Lord Scarletwound!-válaszolja nyugodtan, majd megy is a ládáért.A kabin egyszerűsége meglepi,úgy gondolta több jár a rangnak.Célirányosan a ládáért megy,ha nem tűnik fel neki semmilyen elől hagyott irat vagy érdekes dolog,akkor nem is fog kutakodni.Végül felmérve a masszív ládát elindul, hogy segítséget kérjen a legénység soraiból a cipeléshez.Így vagy úgy de a fedélzetre viszi majd, s onnan meg tovább ha kikötnek végre.

[Mord]

A legénység maga is a kikötéssel van elfoglalva, hisz a kereskedő rakományát is ki kell pakolni majd. Azonban ha Deen szól nekik, a matrózok készséggel felhozzák a ládát, hisz tudják, hogy a Lord embere, és a Lord fizetővendég... így mire Eulisess és Jezabel a mólóra lépnek, Deen is megkapja a segítséget a láda felhozásához.
A kereskedőhajó rövid mólójára lépve a tömegen négy jól öltözött, harcedzett férfi nyomakodik át, tabardjukon az Ardenand-család címerével. Tisztes távban megállnak a hármas előtt, majd meghajojolnak.
- Az Egy kegyelme hozta, Lord Scarletwound! -Szólal meg a legidősebb, majdhogynem a lorddal egyidős, enyhén őszülő férfi. Röviden fejet hajt Jezabel felé, de nem adja jelét, hogy felismerné. - Lord Ardenand kíséretet küldött Ön elé, Jóuram, és egy kényelmes utazóbatárt. Reméli, hogy útja kellemes volt, s hasonlóan kellemes lesz az aranyvölgyi birtokig.
Amennyiben elindulnak, úgy Deen kap segítséget a cipekedéshez, s át kell vágniuk a kellemes illatoktól terhes piactéren, melynek túlfelén ott áll az ékes utazóbatár is. Színes és aranyos, ahogy az illik, négy ló húzza. Mellette lovak ácsorognak, épp négy. Az utazóbatárba ugyan többen is beszállhatnak, de függönyös ágybeugró csak egy van benne, ha valaki pihenni kíván.