Templomnegyed

A Téli Kastélytól nem messze található kereskedőváros.
A játékhoz kérjük, jelentkezz be!
Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 190

Re: Templomnegyed

Hozzászólás#31 » 2019.11.24. 19:35

*Lizwetha királyné lovát azonban nem vezette senki. A királyi felség oly egyenesen ült a nyeregben, érett asszonyi szépsége teljes tündöklésében, arcán méltóságteljes, mégis szelíd mosollyal, hogy ura és uralkodója szinte csak árnyéknak tűnt mellette. Hermelinprémes palástja szétterült kancája farán, gyönggyel font, ékköves hajtűvel feltűzött hajának szőkeségén hunyorgott az őszi nap, senki sem vonta kétségbe, hogy kizárólag őérte gyűlt volna össze a több ezernyi ember. Nyomában a királyleányok hintói, mik közül egyiket a Felicissima színei díszítettek, s kíséretét lagúnai zsoldosok adták. A királyi családból csupán Seraphion herceg, a korona örököse hiányzott, mi meglehetős találgatásokra és szóbeszédre adott okot a bámész tömegben.
Mögöttük ott csattogtak mind a zászlósurak selymei, a Tengerbirtoktól Keletormáig, kik mind egymáson túltenni kívántak hivalkodás dolgában. Oly büszkén feszítettek hátasuk nyergében, mint kik életük-haláluk adnák a koronáért, valójában nagyjuk már rég kiötölte fejében, miként kéne aláásni Barad trónját. Egyedül Othmar Chelley hiányzott körülük, ki szerény szabadkozásai közepette mentette ki magát. Hogy is ne, hiszen míg a királyi udvar parádézik, valakinek intéznie kell az ország ügyes-bajos dolgait! Familiárisok, paplovagok, páncélos püspökök, papi személyek, mind-mind hízlalták a katedrális felé tekergő kígyót, mi olykor be-be várni kényszerült lemaradozó tagjait. A szerencselovagok, simabeszédű léhűtők, kik sikerrel ügyeskedték be magukat valamely bálra, vagy lakomára, hogy ott sürgölődjenek, fontoskodjanak az országos méltóságok köreiben, külön helyet hízelegtek ki maguknak a tér lelátóin újdönsült pártfogóik mellett, kikre a menethez nem csatlakozott kisebb nemesek, szilván lófők, valett thainok, csak megvetően pillantgattak asszonyaikkal az oldalukon.
Eközben a Fényességes Szív Katedrálisában már órák óta zsolozsmáztak a bíborosi szentmisére készülvén a zarrai szerpapok. Cardinale Santangelii csupán szokásos, kenetteljes mosolyával irányította az előkészületeket, bár magában oly elégedettség töltötte el, hogy minden az eltervezettek szerint alakult, miért már-már lelkifurdalása támadt. Ugyan Balathar Fynsterys polgáratya immár neki címezte örökkön panaszkodó leveleit, miután rájött, hogy a kancellárián süket fülekre talál. Szavai szerint Zubogó az elmúlt másfél esztendőben olyannyira eladósodott, mi már tarthatatlan, s a közbátorság visszaállítása, mi ebben az időben úgy megromlott- elég csak a Benefikátusból érkezett menekültekre, a háborgó céhesekre, az Álomvárosban dúló vérbajra, kolerára, vagy az Alsóvárosban megerősödött tolvajbandákra gondolni, ha a pár hete kitört zavargások, a püspök halála és a túlzsúfolt tömlöcök nem lennének elegek- hogy a helyreállításának költségeire még gondolni sem mer! Sürgetett hát a kéretlen vendégeskedésnek véget vetni a bíbornok atya jóvoltából, amint azt csak lehet, főként miután megnyugodott belé, hogy annak remélt hasznát aligha látja már.*
"....spieß voran!"

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 190

Re: Templomnegyed

Hozzászólás#32 » 2019.11.24. 19:36

*Minek utána katedrálistér megtellt az úri néppel, s az Egy házából aranyozott farudakon kicipelt vándoroltár a templom lépcsőjén felállíttatott, kezdetét vette a bíborosi szentmise a maga szentszéki módján, cifrálkodó fiúkórussal, tömjénfelhőbe burkolózva, ékes ózarrai nyelven. A Felvég papi előkelőségei mind csatlakoztak hozzá a szentség kiszolgáltatásánál, bár Santangelii nem épp dalia termet, ájtatos hangja bezengte az egész teret. A szertartás folyama órákig hömpölygött, hogy ásításukat már alig bírták elnyomni a résztvevők, mire végre felrecsegnek a fanfárok, s a katedrális kaputorkából két szerpap súlyos, zománcdíszes aranyládával tűnt elő. Izgatottság hullámai sodortak erre végig az emelvényeken és a tömegen is. Itt van hát! Az ereklye, mely zsongó méhkassá tette Zubogót, minek látására fél észak itt tolong! A bíboros szavára a kiráyné felemelkedett, s palástja szegélyét tartó udvarhölgyei kíséretében a főpap elé járult, hogy az az Egy jóságát leesdve rá, megeskesse, hogy az igaz Hit útján járva népét védelmezi majd, gyermekeit a Tanítás szerint neveli, és betartja azon kötelességeket, mik ura és uralkodója hites társaként reá kimérettek. A királyné a veleszületett méltósággal ismételte el a zarrai esküt, s kik közelről látták az eskütételt, megesküdtek volna rá, hogy az elfogódottság könnyei párásították el szemeit. Végül a bíboros megkente csuklóit, homlokát és feje tetjét szentelt olajjal. A páncélba öltözött hercegérsek-ki inkább valamely hadfira és nem főrangú papra emlékeztetett- maga emelte ki a ládából a diadém bársonypárnáját, s áhitattal adta át azt a bíbornoknak.

-...hanc coronam atque hie gloria major gerunt et iuxta honorem Dei...

*A diadém rubintjai megcsillantak a gyenge délutáni fényben, ahogy a királyné ezüstszőke fürtjeire helyezte azt a bársonykesztyűs kéz. A térdeplő asszony felemelkedett, s a katedrális külső loggiájáról télirózsák kék szirmainak esője pergett alá vállaira, palástjára. Kaskákból fehér galambok rebbentek az égre, üdvözlő rézkürtök reccsentek a tér elragadtatott csendjébe, hogy éltessék minden egrónok királynéját, ki uralkodói pompában, a győztesek diadalával tekintett végig az egybegyűlteken. Tekintete ezer szónál is beszédesebb volt...
Végül a menet úgy távozott, ahogyan jött, bár a Templomsziget partján már fel is oszlott, ahogy az áhitat csupán pár órán át tartó tüneménye gyorsan lefoszlott a jelenlévőkről. Az előkelő vendégek java szállására térvén azonnalást parancsot ad házanépének a készülődésre, alig várván, hogy a majd két évre rúgó udvari vendégeskedés leteltével végre maguk mögött hagyják a szűkössé lett hínár és halszagú város mocskát.*
"....spieß voran!"

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 275

Re: Templomnegyed

Hozzászólás#33 » 2019.11.24. 20:11

A fekete holló nyugodtan szállt egyik kéményről a másikra, ahogy a királyi menet haladt. A torzult világban felismert minden fontosabb alakot. Csendesen szemlélte a főtéren zajló misét, hang nem hagyta el a torkát, csak egyszer-egyszer röppent fel, hogy másik tetőre szálljon. Bizalmatlan várta az egész felesleges, mégis úgy vágyott ceremónia lezajlását, s annak csúcspontját, a koronázást.
Ahogy a nap hideg fénye megcsillant az ékszeren, a szíve egyszerre megnyugodott. Úgy lett hát, ahogy kívánta... és most nyugodtan foglalkozhat más teendőivel. Az elfek szavában megbízik, s így aztán azzal az érzéssel hagyja hátra suhanó fekete szárnyain a várost, hogy a Vörös Királynő sorsa immár elrendeztetett, s ebben az életben többé nem kerül ismét elő a bűvös ékszer.
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Vissza: “Zubogó városa”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 2 vendég