Koronasziget

A Téli Kastélytól nem messze található kereskedőváros.
A játékhoz kérjük, jelentkezz be!
Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 275

Re: Koronasziget

Hozzászólás#51 » 2019.08.18. 11:44

- Királynét lóvá tenni fölös varázslat lenne, mi csak a fejünkre zúdítaná az ő, és hívei haragját. Kell ez bármelyikünknek is? Nem... De lóvá tenni egy országot annak legkisebbétől legnagyobbjáig... persze szigorúan annak érdekében, azt hiszem, járható út.
Halkan beszél, s most mégis hangosan, nagyot sóhajt, mint ki igen nagy terhet készül még letenni a fülke sötétjében. Ám aztán épp oly halkan folytatja.
- Ön ismeri az erejét, eminenciás uram. És igen jól látja annak veszélyességét. De... vajon akad-e olyan, akinek homlokát illethetné nyugodt szívvel-e lenyűgöző szépség? Én... már megbocsássa eminenciád... evilági oly személyről nem tudok. Senkiben sem lakozik ugyanis tiszta vágy már... Még a számomra legtisztábbnak és legnemesebbnek tartott elfek sem oly makulátlan szívűek immár, s az elvágyódás, a csendes menekülés ott gyökerezik mélyen bennük. Érthető... persze. S ha eminenciád megenged ily merészséget, azt javasolnám, hogy e páratlan értékű kegytárgyat... még csak ne is e földi gyarló kincseink közé zárjuk el. Adjuk vissza titkon azoknak, akiktől hajdan kaptuk, s ők adják becsületszavukat, hogy azt elzárják örökre. S minthogy csak mi tudjuk az ékszer valós kinézetét, talán üdvösebb lenne, ha egy más, az egyház által az Egy hatalmánál fogva megbűvölt ékszert adnánk át a koronázáson. Őfelsége elégedett lesz. A birodalom elégedett lesz. Az elfek is elégedettek lesznek. E konspiráció pedig megmarad kettőnk közös bűnének, melyről az Egyisten előtt adunk számot majd.
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 193

Re: Koronasziget

Hozzászólás#52 » 2019.08.28. 17:15

-Lenyűgöz asszonyom bölcsessége. S ha ezt járható útnak véli, cselekedjük meg az ország és az Egyisten nagyobb dicsőségére!-*a bíboros hangja megkönnyebbülésről árulkodik.* -Magam nem tehetek egyebet, mint nyitva tartom a szemem és fülem, hisz a nyakas egrónok nem vennék jó néven, ha szentszéki kémek és ügynökök sürögnének a városban. Úgy értesültem, nehezen tűrik, ha a gyeplőt ki akarják rántani kezükből. Ám asszonyom már eddig is nagy szolgálatára volt a koronának, legyen hát titoknoka a kettőnk merényének! Úgy hiszem ha a világ végéről megkerítette e diadémot, nem esik majd nehezére egy megfelelő ötvösmestert találnia, ki útmutatása alapján a legnagyobb titokban elkészíti a másolatot. Ennek birtokában az átadás ceremóniájára nem vetül árnyék. Késlekednünk már nincs hova! Ha bármi szüksége támad, Salome Bianchi előtt mindig nyitva áll e ház!-*suttogja a gyóntatószék homályába.*
-Ego te absolvo in nomine Unus Deus! Ut Mater Divinum tecum sit pacem!-*vet fénykévét a feloldozott felé az imarácson túlról*-Járjon szerencsével,s a Próféta kegyével!
"....spieß voran!"

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 275

Re: Koronasziget

Hozzászólás#53 » 2019.08.28. 18:53

- Benedictiones patris tui et lux, quia non habet de virtute et gloria in sæcula sæculorum. - Hangzik el a válasz tőle, majd fénykévét vet magára, s a puha anyag susogása közepette kilép a fülkéből.
Nem várja meg az atyát, hanem egyenest távozik is a szentélyből. A terv megfogalmazódott hát. Ideje, hogy a dalnok ismét előkerüljön...

A hazafelé tartó úton van ideje átgondolni mindent. Az ünnepségre elvárják maholnap a Érctoronyba, s ez csak jó... még ma este megszervezi hát látogatását az alsóváros elfek, délelfek és törpök lakta folyómenti utcáján. A dalnok kér egy ékszert az ötvöstől, az indoklás egyszerű lesz: színdarabban kívánja viselni. Borsos árú kis kellék lesz, de megéri, ráadásul mindig díszes maszkban lép fel. Bianchi művésznő ad a külsőségekre.
Aztán ideje lesz kerestetni a jó herceget is... aki persze bármely kalandra örömmel kap. A kalandot csak alaposan meg kell lobogtatni, kellő veszéllyel kell bírnia, és kellő pénzjutalmat kell ígérni. Akkor a kompániája hamar rá fog harapni...

Hazaérve hát egyszerű fogalmazványokat másoltat Roselinnel.
- "Bianchi művésznő, a hírneves bárd, az Aranypalotában ad előadást mától minden este!"
Minthogy holnap távozik, három nap múlva kirakatja ezt a hirdetőkre a kereskedők szigetén, hisz tervez akkorra visszatérni. Legalábbis a művésznő tervez, ha a báróné nem is.
Másnapra rá pedig ez is kerüljön ki:
- "Emberek! Segítsetek egy ártatlan léleknek! Kísérőm, egy csalogányhangú, ártatlan leány, eltűnt előző éjjel, s már a legrosszabbtól tartok! Arannyal jutalmazom, aki előkeríti nekem! Keress meg az Aranypalotában! - JAC -"

Az Aranypalota remek polgári fogadó az Álomvárosban, arra jó, hogy a főnemesség ne menjen oda, hisz rangján aluli, deee talán a kalandorok figyelmét felkelti.
- Szólj Echbertnek, hogy keresek valakit a városban. Kompániával utazik... ha feljön, leírom neki részletesen az illetőt. Volna itt még egy levél. Ezt Margothnak add át, és küld be hozzám este még. A feladathoz egy valódi Ramsay-vér kell.
Az utolsó levél az ötvösnek szól, természetesen. Hisz a művésznő maga nem mehet oda... de egy rajzolt tervet elküldhet, mit is szeretne látni.
Maga az ékszer egyébként nem fog teljesen hasonlítani a királyi ékszerre. Már csak azért is, mert ha mégis előkerülne az igazi, bizony a turpisság rögtön nyilvánvaló lenne, s egy csaló bizony minden kis kőre pontosan megpróbálná lemásolni az eredetit. De elég, ha az arany és a rubin egyezik. A többi... hasonló levélmintha, hisz azt az elfek imádják, és gyönyörű apró rózsák... Hasonlítania kell. És mégsem.
A tervei szerint Margoth intézi legnagyobb titokban ez ékszer mihamarabbi elkészítését, míg ő maga majd dalol szépeket, és Roselinnel várja a herceget, aki megmenti az elrabolt szüzet.
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 193

Re: Koronasziget

Hozzászólás#54 » 2019.12.11. 22:59

//A Vörös Királynő átadási szertartása utáni napon//

*Giorgus testvér hosszan várakozott a fogadóteremben. A Szikamor-kert takaros palotáját csupán bérelte annak lakója a Koronaszigeten, míg a királyi udvar Zubogóban tartózkodott, az Inalyn-stílusban alakított kert, a mályvaszínű, vágott kőburkolat és a ravaszul elhelyezett, más környezetben tán ízléstelennek ható aranyozások pazar öszképet alkottak. Sejteni lehetett, hogy nem kispénzűeknek tartják azt fent, még az előkelő körökből sem. Míg az oroszlánlábú kereveten üldögélt, tétlenségre kárhoztatva egymagában, ahelyett, hogy imafüzérét morzsolgatta volna, mi egy szerzeteshez illene, inkább eljátszott a gondolattal, milyen volna csengettyűs orrú longueur-cipőben sétákat tenni a kerti mandulalugas alatt, harmatos nyári reggeleken hideg fácánsültet früstökölni az erkélyen, édes mézborral öblögetve, vagy bált adni a földszinti ezüsttükrös teremben, hova gazdag polgáratyák, szép harmatföldi kisasszonyok jelennek meg, huncut kis kalandokra kaphatóan. Oly könnyen tudta magát beleképzelni e mesebeli képbe, hogy szinte érezte a báltermet belengő lysi liliomvíz illatát. Egyetlen bökkenő volt csupán, hogy szegény szülei ispotályos testvérnek adták, miután nem tudtak még egy éhes szájat etetni számos bátjya és nővére után. Utolsó reménye csupán a szerencse maradt, mi egyben hamar a szenvedélyévé is vált: megrögzött hazárdírozó volt ugyanis. Aprólékosan összekuporgatott vagyonkáját előszeretettel tette fel titokban látogatott állatviadalra, lóversenyre, kártyára, kockára, bármire, mitől pénzt remélhetett az ölébe hullani. Hol jobban, hol rosszabbul sikerült sáfárkodnia szerencséjével, persze ha ezt az apát megtudta volna, elcsapja a rendből, de utóvégre úgy gondolta, csapja csak, az idő úgyis őt igazolja majd: előbb-utóbb gazdag ember lesz belőle! Annál is inkább, hiszen az Egy végre rámosolygott. Egész vagyon hullhat az ölébe most, s még csak kockáztatnia sem kell érte semmit! Ezért hát, hogy míg a rendházban úgy tudják, a rőfösnél jár, most a palotában üldögél.
Gondolataiból az ajtó nyílása riasztja fel. Lord Alban Berladoc sietve érkezett a fogadóterembe, nyomában deákjával. Alvidéki úr, kinek vagyona (és a zavaros időkben felszerelet vértes serege) lehetővé teszi, hogy ne tartson az uralkodói szigortól, hirtelen természete pedig nem engedi, hogy véka alá rejtse örökkös elégedetlenkedését. Miután a király eleresztette a gyeplőt, nem csinált titkot belőle, hogy a konföderalista elvekkel rokonszenvez. Kicsit sem érdekelte az Eldalosok ásatag családi ékszerei körüli felhajtása, de mivel az ország színe-java a városban volt, eszményi alkalmat látott arra, hogy végre a cselekedetek mezejére lépjen. A majd két éves zubogói udvarlás során, a báli mulatságok csendesebb zugaiban, a zártkörű lakomák alkalmával, vagy a legnagyobb titokban folytatott tanácskozások során az egyivású urak között lassan kikovácsolódott a Konföderációs Liga, minek fejévé őt tették meg. Mulattatta a gondolat, hogy épp Barad orra előtt szövik terveiket, miként kéne a kormányrúd állását alkalmatosabb irányba fordítani, de egy minutáig sem aggasztotta a megtorlás lehetősége. Hisz a király saját hálószobájában sem úr, nemhogy az országában! Ugyanakkor nem volt bolond, tudta, hogy mások is szervezkednek, s egy ilyen pillanatban kulcsfontosságú lehet, ki lép először a sakktáblán! Ezért is indította fel olyannyira a hír, mivel deákja alig két órája lepte meg.*
"....spieß voran!"

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 193

Re: Koronasziget

Hozzászólás#55 » 2019.12.11. 22:59

-Fráter! Úgy hallottam híreid vannak számomra! Ajánlom, hogy én legyek az első, kinek szólsz, ha mégsem így van, az éjjel már kővel a nyakadban talál a tó fenekén!-*nyájaskodása csak méginkább fenyegetővé tette.*
-Bizony nagyuram!-*állt fel a barát sietve*-Kegyelmedet kerestem meg legelőször, minthogy tudom, jól bánik azokkal, kik uraságodnak hív szolgálatot tesznek!-*vörösödött fülig*-Nincs három napja, hogy Szent Anselm ispotályába behoztak egy összetörött ifjút. Az Alsóváros lófuttatóján taposták meg, csúnya eset volt, az Istenanya óvta, hogy nem halt meg azon nyomban! Már akkor ismerős volt az ábrázata, de el kellett tellnie jó időnek, hogy rájöjjek, honnan. Amikor ráeszméltem, nem hittem a szememnek, de volt rá időm, hogy alaposan megvizsgáljam. Seraphion herceg az, semmi kétség!
-Ugyan honnan tudhatod te azt?! Ha csak a türelmemmel játszol... -*torkolta le a lord*
-Tudom uram, a szentekre esküszöm! A Párbajkertben tartott tornára drága helyet váltottam, hogy mindent lássak. Álnéven küzdött ugyan, de a Jégből Valóval vívott lándzsatöréskor egy öregcsellei apróddal beszéltem, ki személyében ismeri a herceget, valamint tudta, hogy titkon eljött hazulról, s ő azonnal felismerte! Minek utána pedig kiütötte a nyeregből Mortgartent száz torna bajnokát tudtam, hogy vagyont kereshetek rajta! Az összes pénzemet reá tettem, azonban egy rongyos szilván lovagocska legyőzte. A guta majd megütött. Mint egy megszállott koslattam aztán utána, hogy valamimód törleszthessek neki, amiért megcsúfolt, de persze elvertek onnan a szolgái. Azonban jól megnézhettem magamnak, s nem is feledtem el vonásait! Míg aztán rútul összetöretve elém nem adta az Egy, hogy törleszthessen nékem.
-Meghalt?-*kérdi elhülten Berladoc, hogy aztán paprikavörösen ordítson rá*-BESZÉLJ NYOMORULT!
-Nem, nagyuram, eleven ő, de examináltam a gerincét és biztosan megnyomorodott! Nem hogy lóra ülni, járni sem fog tudni soha többé!
*Lord Alban nem hitt a fülének. Azzal, hogy a trónörökös az ősi egron szokásjog alapján uralkodásra alkalmatlanná vált, a szerencse kopogott az ajtáján! Terveik megvalósításának így gyorsabban szerét ejthetik, mint azt álmaiban gondolta volna!* -Biztos ez? -*kérdezt szigorúan, de a választ meg sem várva intett csupán, hogy fizessék ki a szerzetest. Harminc ezüsttel, hogy lelkiismerete mégse legyen olyan könnyű, amiért elárulta jogos uralkodóját. Úgy intette eztán távozásra a földig hajlott Giorgust, mintha csak bosszantó bögöly volna. Meg sem várta, hogy az ajtó csukódjon mögötte, már elégedetten kiáltott is a deák után* -Készíts az útiholmim Cyril! Maholnap tán Zarowarban vacsorálunk!
"....spieß voran!"

Vissza: “Zubogó városa”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég