Koronasziget

A Téli Kastélytól nem messze található kereskedőváros.
A játékhoz kérjük, jelentkezz be!
Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 271

Re: Koronasziget

Hozzászólás#41 » 2019.08.07. 20:20

- Magam sem tudom, hogy a hajdani királyi tanácsos milyen megfontolásból és mit tett. Azt tudom, hogy fenyegetőzni nagyon tudott... Akár a birtokaim elvesztésével is, ha szerelmetes férjuramnak igent mondok. Egyébiránt nemet akartam... Némi közfelháborodással megtarhattam volna magam nevén a birtokot. De Emerichus annyira előzékeny, művelt és kedves... hogy nem lehetett elutasítani!
*Azért azt megteszi, hogy a metszett kristálypohárba gyöngyöző édes fehérbort tölt a Felséges asszonynak is. S bizony úgy tűnhet, hogy még szerelmes is a kismadár. A tovább görgetett sóvár gondolatmenetre és kérdésekre viszont elkomorul. Láthatóan olyan emlékekhez nyúl vissza a királyné, amikhez nem kellene...
- Több tucatnyi. Két jól felszerelt hajó teljes legénysége veszett oda érte. És kevés híján magam is. Olyan egyességeket kellet kötni, melyek életük végére gúzsba kötik a halandót. És talán az után is. Ám a hatalma... Felség, bárkihez is kerül az ékszer, az jelenleg semmilyen hatalommal nem bír. Én merítettem ki, mert én voltam az utolsó, akinek homlokát illette, s cseppnyi maradék ereje csak arra volt jó, hogy nyúlfarknyi életünk megmentse. Az ékszer ereje teljében képes valóra váltani viselője vágyát, de... hatalmas árat követel érte, s kicsavarja a viselő akaratát. Amikor utoljára életre hívták teljes bűverejét, azt egy tiszta tudatú, de kétségbeesett lélek tette, s a mágia egy nekromanta palotát hívott életre. Pedig ahogy mondtam... egy elf hercegné viselte, a fény gyermeke. Ám most... Az lenne a legjobb, ha mélyre dugnák a kincstárban, hogy soha, senki rá ne leljen ismét. És akkor megkíméljük magunkat az őrülettől és a borzalmaktól.
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 182

Re: Koronasziget

Hozzászólás#42 » 2019.08.07. 20:54

*A válasz hallatán elkomorul, ám a szemeiben gyúló szikrák nem húnynak ki, inkább mintha daccal perzselnének.*
-Erre kedvesem illett volna azelőtt gondolni, hogy egyáltalán megbolygatták volna azt, amit mindenki elveszettnek hitt. Azért, hogy aztán egy alkóvban elfalazva ítéljük feledésre a Vörös Királynőt, kár volt annyi bátor zsoldost feláldozni és akkora felhajtást rendezni, hogy most már Egronia minden jött-mentje a királynéja fején akarja látni!-*most azonban félre pillantva a borba kortyol, talán csak azért, hogy zabolázza nemtetszését*
-Mindazonáltal a hagyománynak és főként az izgatott sokaságnak, kiket mézesmadzaggal tartanak Zubogó szűk falai között, kár volna ellentmondani, nemde?-*mosolyodik el aztán hidegen, míg a kristálypoharat forgatja*
-Nos ön is tudja, hogy az átadási ceremóniának már régen meg kellett volna esnie. A rosszindulatú pletykáknak pedig soványabb talaj is elég, hogy szárba szökjenek és valós aggodalommá virágozzanak. Biztosan van józan ésszel magyarázható oka annak, hogy miért etetjük több, mint egy éve az idesereglett csőcseléket, de az éledező elégedetlenséggel nem ajánlatos játszadozni. Biztosan húgom is tud róla, hogy a rosszbeszéd szerint a diadém nincs is Zubogóban. Santangelii bíboros persze minden kérdésemet hárítja, és azzal nyugtat, hogy az ereklye nála van, ám rendkívüli ereje és pogány volta miatt beható vizsgálatra van szükség, mi rendkívül lassan zajlik. Ezzel együtt különös módon megkettőzte a háznagyi kastély őrségét és paplovagjai mindenkit visszafordítanak a kapuból, aki nem a nunciusi kíséretből való. Mint a fejék egyik legfőbb ismerője, kézenfekvő volna a feltételezés, hogy őn is részt vesz ezekben az állítólagos vizsgálatokban.-*tekintete egyszerre metszővé és számonkérővé válik, levetve az érzéki asszony álarcát, hogy uralkodói hűvösségnek adja át helyét és hagyja kibukni a látogatás valódi célját.*
-Így hát azt remélem, húgomasszony eloszlatja a...felmerült kételyeimet, miszerit őeminenciája nincs a helyzet magaslatán, hovatovább valamit kétségbeesetten leplezni kíván!
"....spieß voran!"

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 271

Re: Koronasziget

Hozzászólás#43 » 2019.08.08. 09:50

~Itt vagy hát...~
Várta ezt a pillanatot, s végre eljött. Csendben figyeli a nő arcának apró rezdüléseit, változásait. Úgy tűnik, őfelsége nem értette meg, s ami rosszabb, nem is akarja megérteni.
~Ha úgy adódik, hogy királyváltásra kerül sor, és az ifjú átveszi apja hatalmát... az anyakirálynénak mennie kell.~
A csend szinte hosszúra nyúlik a feszültségben, ami szép lassan kezd szirmot bontani a rózsalugason belül, s aminek középpontja egy dölyfös, akarnok nő sértettsége. Mégis nyugodt, kedves mosollyal állít pajzsot ellene.
- A bíboros úr nem kért fel semmilyen szakértői vizsgálatra. Nálam sokkal bölcsebb és tapasztaltabb mágiaértők veszik körbe, hisz én csak felelőtlenül előkerítek mindenféle kincseket mindenféle veszélyek közepette, de nyilván annyira butus és szertelen vagyok, hogy nem foglalkoztat, milyen vészt szabadít az el. Még szerencse, hogy nálam sokkal bölcsebb és jobban értők eldöntik majd ezt, nagyvonalúan legyintve véleményemre! Másrészt... minthogy immár a Chelley nevet viselem, nos... ennek hátrányai is vannak, nem csak előnyei. Jelenlétem az Ön gyanúja szerint, Felség, épp meglehet, persona non grata. Bár minthogy a bíboros úr egy úriember, én pedig az egyház tudottan elkötelezett híve vagyok, akiért az érsek úr kezességet is vállal, kérhetek tőle audienciát, s az után biztosabban tudnám Felséged aggodalmait elhárítani. Igaz... egy újabb vihar fáradt lábakon, de egyre inkább közelít a város keleti kapujához... s Őfelsége bizonnyal be kívánja várni, hisz bölcs uralkodó ő, akinek oltalmára és biztató szavaira van szüksége a Benefikátus nyomorultjainak. Aaaazt hiszem, inkább az oltalmára. Néhány hónapot hát bizonnyal maradnak még.
Arra vigyáz, hogy gúny ne vegyüljön hangjába. Bár maga úgy sejti, hogy amint a vész közelít, úgy fog mindenki elillanni...
- Viszont engem is aggaszt még valami. Remélem, Őfelsége Seraphion Herceg már megérkezett az udvarba, és nem nyújtja tovább északi kalandozásai sorát! Meg tudná ezt számomra erősíteni Felséged?
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 182

Re: Koronasziget

Hozzászólás#44 » 2019.08.08. 19:23

*Ki a koronaékkövi udvar tagja már süldő leány korától, hamar kiérzi a szavak élét, mégsem tűnik úgy, hogy szívére vette volna sógornéja csípősségét.*
-Ha már ennyire egy pohárból iszik a szentszéki alakoskodókkal, megnyugtatna, ha az ön szavaival hallanám: a Vörös Királynő biztonságban várja, hogy jogszerinti örököse fejére kerüljön. Megnyugtatna, hiszen tudom, hogy családunk tagjaként nem feledkezik el arról, hogy kinek tartozik hűséggel lenni.-*méregtől csöpögő mosollyal áll fel, meglebbentve selyempalástját indulni készül, jelezvén, hogy beszélgetésük véget ért. Csupán válla felett szól hátra, mintegy az ostoba kérdésre kioktatásul.*
-A herceg csatlakozott Főpohárnok uramhoz, ki a zöldmezei tartományi gyűlést készíti elő. Felteszem lefoglalja a várgrófoknak és kardnemeseknek címzett levelek szövegezése, ha nem épp lányaik, vagy feleségeik teszik ugyan ezt. A ceremóniára bizonyosan ideér. Egyébiránt szívesen látjuk húgunkat,-*vált egyszerre fejedelmi többesre, jelezvén, hogy immár királynéja, nem pedig rokona szól lady Ludmillához*- érkezzék bármikor vizitációra palotánkba!
*Azzal kevélyen kopogó cipellősarkakkal, szoknyasuhogás közepette távozik, akár nyári illatokat felkavaró, de ki nem számítható nyári zivatar.*
"....spieß voran!"

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 271

Re: Koronasziget

Hozzászólás#45 » 2019.08.08. 19:54

Ludmilla feláll, s illőn meghajol a királyné előtt.
- Köszönöm a kegyes szavait, Felség.
Ám mielőtt felelne is bármit, Őkirályi Felsége elrobog... Ludmilla pedig ott marad a lugasban egyedül, aggasztó gondolataiba merülve.
- S ha nem rohanna annyira, elmondtam volna még pár dolgot a Hercegről. Hmm...
Hagyja hát az uzsonnát. Egyenest a szobájába megy, hogy levelet fogalmazzon, s közben berzenkedik a gondolatától is annak, miként vagdalkóznak egyesek a hatalommal és a hűség kérdésével. A királyné egyáltalán nem tett rá jó benyomást, s bár remekül játssza meg magát... kevéssé mértékletes, s a hatalom kényelme hamar kiütközik viselkedésében.
Hamar írja meg a levelet, melyet azonmód le is zár viasszal, s valahogy eképp szól:

"Amatheo Santangelii, pont. Card. Nun. de. Pat. M. Úrnak igaz hívő alázattal.

Szentatyám, égető szükségét érzem mihamarabbi találkozásunknak. Kutatásaim nyomán jó okom van hinni, hogy komoly veszély fenyegeti a vérvonalat, s szavaim süket fülekre találnak az anyánál, kinek oroszlánként óvni kellene gyermekét. Szükségem van a tanácsára az ügyben. A késlekedés végezetes lehet. Válaszát mihamarabb várom.

Az Egyisten vezesse mindig a Fény útján!

Ludmilla Ardenand"


Nincs egyéb hátra, Margoth-ot hívatja, s véle a levelet hamar elküldi a Santangelii bíboroshoz. Vet egy pillantást az asztalán álló bontatlan levélre, amely a férjétől jött... feltöri, s átfutja hamar, de ezúttal nem ül neki választ fogalmazni. Sőt... egyáltalán nem kíván választ fogalmazni a jövőben.

**************************************************

A fordultával érkező rövid választ követően másnap este érkezik meg a palotaszárnyba, hol a nunciust elszállásolták. Csupán egy kísérővel jött, aki odakint várja meg, míg ő maga a lebernyeges inast csendesen követve vág át a folyosón. Hosszú sötétzöld ruhája különb cicomától mentes, egyszerű, ízlésesen zárt, s hozzá kis apród-kalapot visel, mely előtt álláig leeresztett zöld tüllfátyol takarja vonásait.


- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 182

Re: Koronasziget

Hozzászólás#46 » 2019.08.08. 21:24

//A királyné háznagyának kastélya- szentszéki nunciatúra//

*Lady Chelleyt a szolgáló egyenesen a kastély kápolnájába vezeti, hol a bíbornok atya a decimát imádkozza éppen, ám fáradhatatlan diplomata lévén eközben sem hagy alább a munkával.
Amikor Ludmilla a kápolnába lép, Santangelii őeminenciája az oltár előtti imazsámolyon térdepel, kezében imafűzér, ajkán "Obsecro te, deus matrem... "pereg. Percek tellnek el a gyertyaillatú kápolnában, mit az asszony akár ki is használhat, hogy összeszedje gondolatait, vagy tanácsért fohászkodjon az Istenanya szárnyas oltárképe előtt. Végül a bíbornok fénykévét vet, megcsókolja az egyszerű olajfa imafüzért, s atyai mosolyával a fiatalasszonyhoz fordul.*
-Örvend a szívem, hogy gyónásoddal felkerestél, hölgyem!-*s szelíden a kápolna filigrándíszeihez méltatlanul otromba gyóntatószékhez inti Ludmillát*
-Megteszek minden tőlem tellhetőt, hogy ne jusson ki semmi e falak közül, csupán az, mit én kívánok, de sosem lehetünk elég óvatosak.-*szól halkan, immár az imarács túloldaláról* -Hallgatlak hát, lady Chelley!

Kép
"....spieß voran!"

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 271

Re: Koronasziget

Hozzászólás#47 » 2019.08.08. 21:41

Nesszel sem zavarná meg az imát, s addig is, míg a bíbornok befejezi a zsolozsmát, az egyik Istenanya szobor előtt térdel le, hogy maga is elmerüljék az imájában. Midőn pedig Őeminenciája figyelmével illeti, illőn térdel le, hogy kezét csókkal illesse.
- Az öröm az enyém, eminenciás uram!
Otthonos kényelemmel foglal helyet a gyóntatószék rácsozatának más oldalán, s halkítja a hangját maga is, midőn apró biccentéssel beszélni kezd.
- Oldozzon fel Eminenciád, mert vétkeztem. A hazugság bűnébe estem, midőn megvezettem az Egyisten szolgáját. Bár csak egyetlen ügyben kértem segítségét, de két dologról lenne szó most köztünk... s hogy így szólok az ügyben, melyben érkeztem, tekintse bizalmam jelének, Bíboros Úr.
Hagyja egy kicsit, hogy a férfi eméssze, amit mondott, s csak aztán folytatja.
- Íme hát, az első dolog... Újdonat családomban ifjú oroszlánkölyök élezgeti karmait. A fiú nem hallgat a nagybátyja szavára, saját feje után megy, hogy hőstettekkel érdemesítse hírnevét, hisz tudja, egyszer apja örökébe lép birtokán, s vezénylő szava a falkában csak az erősnek, a vitéznek van. Bár próbáltam büszke, de rátarti anyját figyelmeztetni, a kölyök nagy veszélyben van, őt elvakítja a sóvár hatalomvágy, s szavaimra nem figyelt. S bizonnyal tudja eminenciád is, hogy ez anyaoroszlán bizony nincs híján a bűbájosságnak sem, így csalódásom és kétségbeesésem még mélyebben szánt lelkembe. A fiú ugyanis nem átall észak veszélyes erdeiben lófrálni, s bizony még keletebbre, a Ködvadonba is. Bátor... sőt vakmerő kölyök, meg kell hagyni, s megvan a magához való esze, mi nemes s jó úrrá teszi... ha megéli. Nem a kalandoktól féltem én, csak egytől, egy végzetes hibától, Eminenciás uram, s azt bizony elkövette. Hosszú időre merészkedett be az átkozott kastélyba, melybe lépnie tilos lenne. S a kastély reagált rá. Megváltozott. Úgy félek, ha a kastélyon nyomott hagyott a látogatása... úgy ez kölcsönös, és egy régi átok új erőre kapott felette. Abban bízok hát, hogy Eminenciád megfontolja szavaim, és kellő óvatossággal segít kideríteni ezt. Ha vészmadár lennék pusztán, boldog szívvel fogom fogadni ezt, s korholását vele, de inkább legyen úgy, semmint igazam legyen.
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 182

Re: Koronasziget

Hozzászólás#48 » 2019.08.12. 19:10

*A főpap hangja értőn hümment az imarács túloldaláról.*
-Ha a bűnt jócselekedet követi, az Egy kegyelme segéli a gyarlót, hogy jóvátegye vétkét. Magam is olvastam a király család felhagyott, átkos kastélyáról, de nem tudtam mennyi hitelt érdemel a képzeletdús Rogerio testvér úti beszámolója, vagy a mindenütt ördögöt látó Herlyn inkvizítor jelentése. Úgy látom azonban, hogy asszonyom szívén viseli királyi unokaöccse sorsát és észak történetének sötét lapjait is jól ismeri. Penitenciája a következő legyen hát: kövesse szemmel az oroszlánkölyköt és legyen anyja helyett anyja. Óvja minden lépését és legyen írral sebeire, ha a rögös úton botlani látja!
Nagy és nemes lélek lakozik ebben az oroszlánkölyökben. Ifjúi hibái ellenére is oly fényességgel ragyoghatja be Egroniát, mint arany virradat a téli sötétségben vacogó földet. Reményt adhat a reményteleneknek, segítő kart a gyámoltalanoknak. Ezét fontos, hogy útját egyengessük és ellene álljunk azoknak, kik csupán méltatlan játszmáikra kívánják felhasználni vérét és örökét! Mit gondol erről, lady Chelley?
*Santangelii az utolsó mondatot oly jelentőségtelljesen ejti, mi kétséget sem hagy Ludmilla számára affelől, hogy a bíbornok színvallásra akarja bírni. Az, hogy egyenesen hozzá jött, mint ki missziója szerint a súlytalan királyi szó által eltékozoltakat hivatott helyreállítani, feltételezi, hogy az uralkodói ház sorsa ugyancsak foglalkoztatja. Ám neve miatt legalább annyira magától értetődő, hogy apósa és -a vele egyelőre csak titkon szövetkezett- atyja szekerét tolja. Ha így volna, nyilván az ő szemük és fülük gyanánt jöhetett a nuncius udvaráig, annak a bizalmába férkőzni. Santangelii -hogy ily gyorsan a közepébe vágott- alighanem jelezni kívánja számára, hogy átlátja tettei mozgatóit, s mindkét lehetőséggel számol.*
"....spieß voran!"

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 271

Re: Koronasziget

Hozzászólás#49 » 2019.08.13. 15:32

- A célunk közös, lordságod: Egronia felvirágoztatása. Épp csak az eszközeink és lehetőségeink mások. Tudom, mi zavarja Önt: a nevem. Apám nem a korona hű embere. Ahogy apósom sem az. Hajdani férjem pedig megátalkodott pogány volt, s most tucatnyi asszony rajongja körbe Ősei csarnokában. Bebocsátást pedig Önhöz egyszeri kobzos, kinek neve sincs, aligha nyer. De a gyermek nem döntheti el, hova születik, ahogy leányként és asszonyként sem dönthettem, kihez megyek nőül. Leszek hát Önnek egyszerűen Salomé, rang és név nélkül, s így amit tudok, megteszek, hogy a gyermeket megóvjam, de ha az átok megfogant, azzal dacolni én nem tudok majd. Ahhoz magasabb mágiára van szükség, melyet kontrollálni nem merek. Így ha azt üzenném, hogy haladéktalan az Egyisten segedelmére van szükségem betegágyamnál, számítok rá, hogy exellenciád nem egy kispapot küld majd hozzám.
Kisebb szünetet tart, de csak míg gondolatai másfelé terelődnek.
- Excellenciád bizonnyal tudja, hogy e gyermek anyja mily bősz haraggal, kevélységgel bír. És most bizony haragra gerjedt excellenciáddal szemben, minthogy Ön jogtalan bitorolja bizonyos ékszereit... azt gondolja, talán csak azért e huza-vona azok átadása körül, mert már rég meg sincsenek. Lássa excellenciád, én nem ármánykodni jöttem Ön ellen, hanem kérni. S a kérdés a következő: Bíboros úr birtokolja-e még az ékszereket, s méltóztatik-e azokat ez oroszlánnak végre visszaadni? Oly választ adjon, excellenciás uram, ne is nekem, talán inkább neki, mi egy kissé megnyugtatja. És az én kérésem itt kezdődik... Ugye tisztában van vele excellenciád hogy milyen hatalommal bír ez ékszer, és hogy nyugodt szívvel azt oly embernek, ki vad terveket sző és ábrándokkal bír, nem lehet adni? És azzal is tisztában van ugye, excellenciád, hogy ez ékszernek valós kinézetéről más nem tud, csupán mi, kik vizsgáltuk, az idősebb elfek, kiknek bölcsességére számíthatunk, és lord Scarletwound? Saját szemével más nem látta... s leírása sem forgott közkézen, az régi fóliánsok csak a közepén ragyogó drágakövet említik, s hogy a szépek népének munkája. Hmm.. tudta, hogy a városban is élnek elfek? Talán bizony ötvös is kerül köztük, kinek keze munkájáért a hölgyek sorban állnak.
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 182

Re: Koronasziget

Hozzászólás#50 » 2019.08.13. 21:04

-Amiként Cyamus Hitvalló Első levelében írja: ,,Hajdan így ékesítették magukat a szent asszonyok is: reméltek az Egyistenben és engedelmeskedtek a férjüknek!" Legyen hát engedelmes asszonyi méltóságában, s ne restellkedjen ezért! Higyje meg, nincs oly gonoszság, mi a Próféta nevében ne oszlana semmivé. Bízzon hát és legyen erős a hite, miként táplálja annak lángját az ifjúban is. A jó pásztor pedig- hangozzék is bármily közhelyesen- nem hagyja el nyáját, s én sem azért hagytam oda az Angyaltrónust, hogy kudarcot valljak Egronia végromlástól való megmenekítésében. Így hát ha Salome Bianchi -ha jól értesültem e dalnok felől- küldönce útján az utolsó kenetért esd küszöbömnél, nem fogok habozni megtenni, mi csak megtehető!-*suttogja a bíboros bizalmasan, mint ahogy a bűnbánónak lelki vígaszt ad gyóntatója.*
-Az aggodalmaskodót megnyugtathatja, az ékszer az én birtokomban van, erős őrizet alatt. Ámbátor tudom, hogy nem csak a mohóság bűnébe esett ki kérdezteti, de természeténél és hajlamánál fogva nagyobb árnyékot vet, mint az Egy fényében járó hívő lelkeknek szokása. Magam is különösen aggódom amiatt, nem válik-e méltatlanok martalékául a diadém, kik erejét felélesztve a végítélet lováiról vágják le a pányvát, mit megfékezni aztán nem tudnak!-*ám a nő sokat sejtető szavaira pillanatokra elhallgat, s aggodalmasan kérdi.*
-Mire gondol asszonyságod? Tán üdvösebbnek vélné megcsalatni a királynét?
"....spieß voran!"

Vissza: “Zubogó városa”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég