Alsóváros

A Téli Kastélytól nem messze található kereskedőváros.
A játékhoz kérjük, jelentkezz be!
Avatar
meistro Trevelore
Hozzászólások: 10

Re: Alsóváros

Hozzászólás#11 » 2019.03.04. 19:52

Megrezzen, ahogy az ismeretlen nő a fülébe suttog. Ösztönei riadót fújnak, ujjai közé arasznyi penge szökik, készen arra, hogy egy fél fordulattal elhajítsa egyenesen a hátába került nőszemély keblei közé. Hogy mégsem teszi, az csakis józanságának köszönhető. Válla megereszkedik a mély sóhajra, mivel oldja izmai feszültségét. Ha az élete veszélyben volna, már régen a saját vérében heverne a gazban. A pengét elrejti tehát és nyugalmat erőltet vonásira, amikor szembe fordul a nővel. Nem, a hang sem ismerős neki, nem beszélve a látványról. Gyanútlan tehát még akkor is, amikor mosolyt erőltetve magára lazít tartásán.
-Pontosság? Örülne inkább, hogy itt lát egyáltalán! Nem szokásom akármilyen névtelen levelekre és kétes ígéretekre elhagyni otthonom kényelmét. Alapos okkal kell előálljon, amiért hagytam magam idecsalni.- jegyzi meg szenvtelenül, majd fél szemöldökét felvonva próbál az álarc mögé fürkészni.
-Mire fel a nagy szégyenlősség asszonyom? Gonosz pletykától, vagy féltékeny férjtől tart? Bár ami azt illeti...-pillant el a cseppet sem bizalomgerjesztő ház felé- aki ilyen helyeken mutatkozik, méghozzá baljós időpontban, annak igazán lehet félnivalója. -akasztja övébe hüvelykujját, színtelen mosollyal méregetve az idegen asszonyt.

Avatar
Mizette
Hozzászólások: 10

Re: Alsóváros

Hozzászólás#12 » 2019.03.05. 22:53

A púpos eltűnését epésen tapasztalja – de nem aggasztja túlzottan, elvégre tervében ezzel a lehetőséggel is számolt. Az álarc pedig arca felső kétharmadát takarja, így egy évődő mosolyt magáénak tudhat a borbély.
- A maszk az estnek szól. - fejezi ki magát egyszerűn. - Azonban, akárhogy is… időpont ugyancsak szerepelt abban a névtelen levélben, jóuram, nemcsak kétes ígéret… - tényleg jól beszéli a nyelvet. Testtartása és mozdulatai pedig szavait kiegészítik. Fölényesek, de van bennük egyfajta játékos pajkosság. Közben ingerlőn megkerüli a férfit, hogy önnön háta mögött legyen a ház. -… hanem megvallom, kissé átrajzolta a terveinket… De sebaj, mert nincs oly vész, amit egy kis ravaszság meg nem oldana, nemigaz? Bár ezt ön nem igazán tudhatja... ez a szebbik nem elve. - ekkor szinte sértődötten eltekint oldalra - Egyébként igen rosszul esik, hogy úgy beszél velem, mint egy idegennel, Trevelore úr. Úgy, mintha nem is ismerne… Ezzel összetöri a szívemet. - visszafordul egy csalárd mosollyal, jelezve, hogy mégsem esik neki annyira nagyon rosszul, mint ahogy állította. Kis szünetet tart. - Mégis hadd térjek most már a tárgyra. Nem az a fontos, hogy ki vagyok én pontosan. Jelenleg nem vagyok más, csupán szerény képviselője egy befolyásos szervezetnek, ami kifejezetten érdeklődik ön iránt, uram. Egy szervezet, ami képes megváltoztatni egész életét. Magasba emelni és ott tartani. Sikerre vezetni és elleneit eltiporni. Házának tartópillérit megalapítani és megvédeni azokat. Bátran állíthatom, hogy ilyen segítséggel jövőjének csakis az ön képzelőereje és saját teherbírása szab határt… Mert ezen mecénások látják, hogy a világ bolondmód van felosztva. Az, aki gazdagnak születik, legyen akármily méltatlan rá, hatalmas lesz egész életében. Legalábbis, amíg csörgő érméi elvonják a figyelmet koponyája kongó ürességéről. Míg az ki szegénynek rendeltetett, legyen bármily tehetséges polihisztor is, osztályrésze lészen a szolgalét. Csak izzadsággal és önmaga elárulásával – módos senkiháziaknak való talpnyalással, vagy zsiványsággal emelkedhet följebb és megszerzett jussát bármikor elragadhatják… Nehéz lehet magának, én ezt látom. Különösen azért, mert a legtöbben a boldog tudatlanságban tengődnek kiosztott szolgalétükben, fel sem fogva azt, így nem is zavarja őket. Természetesnek és jónak veszik – a sors, vagy egy szigorú isten akaratának – míg ön, éleslátásával éjjel-nappal nem láthat mást, csak láncait, amiket a nevető és esztelen, úgynevezett, kiváltságosok tartanak kezükben, örökkön rángatva, szeszélyesen és követelőn. Hát ennyi lenne az élet, uram? Félhülye hóbortosokat szolgálni, míg a földbe nem teszik? Vásári majomként táncolni a szolgasors ostorának összes csattanásának vérlázító ritmusára? Ennyit érne az élete? Én biztos vagyok benne, hogy ön már feltette magának ezt a kérdést. Nem egyszer, nem tízszer, nem százszor… Most pedig, itt a lehetőség, hogy változtasson férfikora virágán saját életén, és végre összetörje láncait. Hogy szabad legyen. Hogy azt tehessen, amit igazán akar. Anélkül, hogy bármi vagy bárki útját állhatná! - kissé elhallgat és felméri a másikat. - Látom a hitetlenséget arcán. Nem uram, ez nem egy tréfa. Hallott már a Pengék Tanácsáról? Ön szerint tréfálna? - elhallgat. - Most valószínűleg azt kérdezi, hogy miért segítene önnön bárki, ingyen? Uram, ha egy magafajta ember foglalja el az őt megillető helyét a világban, az mindenki hasznára válik. Én ebben hiszek. Azok a mecénások, kik nevében beszélek, osztják e nézetet… Viszont más részleteket itt nem vitathatok meg. Túl intimek az esti szél fülének. - mosolyog sokatmondón. – Szeretném, ha bekísérne. De figyelmezettem! Ha egyszer bejön velem, soha sem lesz minden ugyanolyan, mint most! Nem ígérhetek biztosan önnek semmit, csak változást. Ami pedig a bent történeket illeti… tudnunk kell, hogy mennyire hajlandó elhagyni a világot egyben tartó hazugságokat. Mennyire képes befogadni az Igazat… A százfejű nép csökött agya nem lenne képes erre… Az ön próbája a bentiek elviselése és befogadása lesz. Azok, akik nem keresik – vagy nem tudják elviselni – az Igazságot, azok szolgasorsban élnek teljeset. Ők arra teremtettek, hogy szolgáljanak, velük nem tudunk mit kezdeni. Azok, akik megbirkóznak a valósággal, vágyják a tudást... nos, azokra van szüksége az általam képviselt szervezetnek… A döntés viszont az öné. Ha kíváncsi a lehetőségeire és az általam képviseltek ajánlatára, bekísér és kiderül méltó-e a tárgyalásra. Ha nem, forduljon meg és térjen vissza szeretett kastélyába. - kezét akképpen nyújtja az Ramon felé, amivel egy hölgy ajánlatot tesz a karban öltve kísérésére. - Nem tőlem kell félnie, ha bevezet. Inkább attól, hogy most kiderül, valóban meg van-e önben az a felsőbbrendűség, amit úgy tetszik, születési jogának érez.
                Sanguis Bibimus. Corpus Edimus.

Avatar
meistro Trevelore
Hozzászólások: 10

Re: Alsóváros

Hozzászólás#13 » 2019.06.04. 14:21

A titokzatos hölgy beszélni kezd és neki úgy válik egyre inkább ismerőssé hangja által. Most úgy szól, mintha lépes mézzel csalogatná, pedig nem olyan régen még konok ájtatoskodás hangzott a hideg ajkakról. Legyen akárhogy is, egy árva évődő hang sem hagyja el száját, amíg beszél a másik. Nem szokása sem dicsekedni, sem oktalanul hergelni senkit, a magafajtának –ki világ életében a nálánál nagyobbak jóindulatától függött- nem életbiztosítás az.
Hanem, ahogy az Evangeline nővérként ismert nőszemély szavaival egyre jobban becsvágyába akar csikarni, bizalmatlan távolságtartása engedni kezd. Túl jól hangzik mindez, mintha azt mondaná a hölgy, mit eleve gondol, hogy egy talpnyaló hallani akar.
-Miért én? –teszi fel a kérdést egyszerűen –A világ söpredékének sűrűjére igaz volna mindaz, mit előadott. Aki koncon él, jobbára érdemesebbnek tartja magát a húsosfazékra, mint azt, akinek az asztaláról hulló maradékon tengődik. Ők pedig megdöbbentően sok mindenre képesek a feljebbjutásért, és nem vagyok ostoba, nyilván rengetegen vannak, akiket több talentummal ajándékozott meg az Egy. Szívesen követem, hisz melyik magamfajta ne élne e lehetőséggel, de megkönnyítené a saját dolgát, ha csupán egy indokot mondana, miért akar a Pengék Tanácsa egy életre lekötelezni magának!
A nőbe karol és mintegy tempo adagioban indul el vele a bejárat felé, hogy amannak legyen ideje eloszlatni minden kételyét.

Avatar
Mizette
Hozzászólások: 10

Re: Alsóváros

Hozzászólás#14 » 2019.07.23. 17:03

- Amit mond, abban van némi igazság, ezt nem tagadom el. Ellenben, jó uram, az is hozzátartozik az igazhoz, hogy a világ söpredékének sűrűje, ahogy volt kedves fogalmazni, nem tenne semmit helyzete javításáért, láncai elszakításáért. Aki meg tenne, az legfeljebb felebarátja torkát vágná el saját előbbre jutása érdekében, vagy árulással keresné meg a jobbsorsra valót. Nem, nem. Nem szabad félreértelmeznie az ajánlatot. Nem gyilkosokat, nem árulókat és nem köpönyegforgatókat keresünk. –mosolyog. - Nem tudom, olvasta-e a theóni bölcs munkáját? Azt, amelyikben képzeletben megteremtik a tökéletes államot? Nos, ha nem is, abban a munkában a tökéletes államot a filozófusok vezetik. S ki a filozófus, ha nem az igazság fáradhatatlan keresője? Az igazság felfedéséhez pedig akarat kell. Bátorság kell. Szenvedély kell… Ön pedig megmutatta, ott lent a pincében, hogy nem fél elhagyni az egyszerű embereknek teremtett kereteket és mer lépni, hogy többet tudjon magáénak a valóságból. A tudás pedig, mint tudjuk, hatalom. A szervezet, amivel nem sokára megismerkedhet, ha méltónak bizonyul rá, olyan embereket szeretne pártfogolni, akik képesek kilépni a hétköznapiság jármából és magukénak tudni ezt a végtelen hatalmat. A világ söpredéke pedig sajnos nem alkalmas erre… Ha így volna, más világban élnénk már… De lám itt vagyunk az ajtónál. – ereszti el. Hátrább lép egy lépést.- Eljött az idő. Odabent a felfedezendő valóság egy újabb szelete várja. Az ön próbájához hozzátartozik az is, hogy elviselje és feldolgozza az eseményeket, amik körbeveszik majd. Ha megengedi, ideillőnek tartom a Poéta szavait:

              „Én rajtam jutsz a kínnal telt hazába,
              én rajtam át oda, hol nincs vigasság,
              rajtam a kárhozott nép városába.
              Nagy Alkotóm vezette az igazság;
              Isten Hatalma emelt égi kénnyel,
              az ős Szeretet és a fő Okosság.
              Én nem vagyok egykoru semmi lénnyel,
              csupán örökkel; s én örökkön állok.
              Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!”

Kezét nyújta ismét.
Itt az idő, hogy Ramon Trevelore, fiorissai fenomén, új fejezetet nyisson életében. Melynek tartalma csak rajta múlik.

|…és sajnálom, de itt az esemény vége. Miattam túlnyúlt és elfáradt az egész. Tovább nem szeretném húzni, így itt kénytelen vagyok pontot tenni.
Ha Mord, mint felkért mesélő, engedi, akkor javaslom, hogy Ramon váljon vértestvérré és hadd folytassa nyugodtan kalandjait. Ami pedig a van der Voorm-házban történteket illeti, élek az ősi szabállyal; ami az Ostaran történt, az az Ostaran is marad.
|
                Sanguis Bibimus. Corpus Edimus.

Avatar
meistro Trevelore
Hozzászólások: 10

Re: Alsóváros

Hozzászólás#15 » 2019.08.04. 19:04

Ami az Evangeline, vagyis az annak ismert nő színtelen ajkát elhagyta, többnek hangzik a kecsegtetőnél. Végül is, ha nem kapott volna azokon a lehetőségeken, amiket a sors -és egyre inkább vonakodik az Egy akaratának látni- felé nyújtott, itt lenne-e most? Nem ért volna véget az élete egy fiorissai külvárosi utca sarában, nálánál hatalmasabbak nemtelen csatározásai közepette? Most ellenben ezüst borotvával és nem kicsorbult, rozsdás késsel az oldalán jár-kel. Igen, van még feljebb a létrán, íme. Hogy árat kell fizetni érte? Dehát mi az, amiért nem kell? Itt az idő. Ha komolyan gondolja, a kapuk megnyílnak előtte. Utoljára még a sápadt nőre tekint és győztes mosolyát felöltve megpödri bajuszát. -Lássuk hát!- azzal belép az ajtón.

Avatar
Mord
Hozzászólások: 429

Re: Alsóváros

Hozzászólás#16 » 2019.08.04. 19:47

Az ajtón belépve a sötétség fojtogatón telepszik Ramonra. A házban halk neszek zizegnek, melyek emberi hangok lehetnek, de oly távoliak, mintha feneketlen kút mélyéről nyúlnának fel érte. Áporodott doh szaga kúszik orrába, melybe enyhén vegyül az olajlámpások szaga, és valami... valami fémesen éteri, amit nem tud hova tenni. Óvatosan haladva előre a rövid folyosón lába alatt megcsikordul a padló törmeléke, mire halk vihogással egy kidőlt oldalajtón görnyedt kis alak lép elé, kezében lámpást hordozva. Így már jobban látja a férfi, hogy a hely nem hazudtolja meg, mit kívülről sejtet, s ebbe a kísérteties miliőbe hátborzongatón illik a púpos, görnyedt, groteszk kis alak, aki tenyérbemászó vigyorral vizslatja.
- Késett a kedves vendég. De talán... nem késett le mindenről. Hehehe.... hogy késhetné el valaki a halálát, nemde? Hehehe...
Hogy őrült a másik, afelől kétsége se lehet Ramonnak. Ám úgy tűnik, magabiztos, és otthon érzi magát, minthogy a lámpással előre indul a folyosón.
- No jöjjék hát az úr. Visszafele nincs út, csak előre... Itt ni lefelé a Pincébe! T'án csak nem fél egy kis sötétségtől? Hmm???
S valóban, ha nem fél, a lefelé vezető lépcsőn a kacskaringós pinceszintre jutnak. A szag itt még erősebben érződik, a hangok felerősödnek: mély kántálás, zihálás, elragadtatott nyögések, fájdalmas kiáltások. A szürke falakon még léghuzat sem lebbenti meg a pókhálókat, s bántó az üresség... A furcsa kis alak motyog valamit állandóan, de csak ő érti azt, mit.
A csúcspont kéjes sikolyával lépnek be az egyik sarkon túl a nagyobb szobányi, boltíves, mesterségesen kialakított, oszlopos tartású terembe. Borospince lehetett hajdan, ám a hordók már rég elkorhadtak, s most középütt, vastag fekete vásznakon túl, ütemesen imbolygó alakokat lát a lámpások fényében. Sejtése lehet róla, mit csinálnak, de valójában nem látja, hála az elfüggönyözésnek.
- Mester... - suttogja a sötétbe a groteszk kis szörny - Meeeesteeeer... Itt van. Itt.
- Látom, fiam. Látom. - hallatszik a válasz a függönyön innen, nem messze a jövevényektől, az egyik boltív alatt meglapuló sötétség mélyéről. Éltes férfihang rezegteti meg halkan a levegőt. - Most menj. Vidd a fényt, ne zavard az ünnepet. S te, barátom, hangod halkítsd! Gyere, s mond, mit kívánsz tőlem!

Avatar
meistro Trevelore
Hozzászólások: 10

Re: Alsóváros

Hozzászólás#17 » 2019.08.26. 09:38

Nem tartotta magát sohasem afféle embernek, aki az erkölcsösség fényűzését gyakorolta. A sorsa által örök túlélésre kárhoztatva irigyelte azokat, akik bízva az Egy isten könyörületében, őszinte szívvel járultak annak oltára elé, és naivan, de inkább konokul hitték, hogy így megóvatnak a balszerencsétől, betegségtől, szegénységtől, magánytól, de még a túlvilági örömöket is garantálják maguk számára. Sosem volt olyan nyugodt és küzdelemtől mentes az élete, hogy lett volna ideje reménykedni- ha maga fortéllyal, hízelgéssel, vagy esetleg frissen fent acéllal el is mulasztotta volna egyengetni saját boldogulásának útját- hogy majd az Égi Atya gondoskodik róla! A magafajtának nem jut a kegyelemből, túl sok sötétség és mocsok vette ahhoz körül születése pillanatában. Legyen ennek ellenére bolond és bizakodó? Kergesse hiszékenyen az Írásban foglalt bölcsességeket?
Majd. Ha öreg leszek és kövér, az ellenségeim testét mind elnyelte már a föld és marokkal szórhatom az alamizsnát a fiorissai katedrális lépcsőjén kéregető nyomorultaknak. Akkor majd ráérek jó hívőnek, s jó embernek lenni!-gondolta mindig is.
De ahogy a lábát betette a fekete házba, a mindenütt jelenlévő, tapintható gonoszságtól hirtelen légszomja támadt. Ujjasában, köpenye ráncaiban megbújó pengéit keze ügyébe kerítette, noha sejtette, hogy nem sok hasznát venné itt.
A pincében, már megbabonázva figyelte a függöny mögött imbolygó árnyékokat. A maga romlott szertartásosságával mégis csak tiszteletet parancsolt az egész légkör és ő tudta mit kell tennie, mint amikor a szentmisén meghajtja magát az ember úrfelmutatáskor. A vihogó kéjencet, a torz szolgát, aki csak sóvárgott arra, amit mások a függönyön túl művelnek, már szíve szerint lerúgta volna a lépcsőről, nyálkás fontoskodása még mindig visszataszító volt, de a sötétből kiszóló férfihang - Stregone! Boszorkánymester!- riasztja, kizökkenti.
-Mindent, amit ember megkaphat!- feleli rekedt eltökéltséggel. Nincs visszaút, a torz rühes is megmondta! Ha már sorsa a kárhozat, ha be kell írnia a nevét a Bestia könyvébe, akkor minek érné be valaki kevesebbel?

Avatar
Mord
Hozzászólások: 429

Re: Alsóváros

Hozzászólás#18 » 2019.08.26. 15:39

Halk moccanás, selymes súrlódás, és a drága kelméből készült fekete talárban álló férfi előlép a sötétből. Ősz halántéka, májfoltos arca, penge ajkai éltes korról árulkodnak, de tartása egyenes, a szeme pedig nem szúr, de egyenest döf! A nyakában csüngő arany- és ezüstszemes láncon arany háromszögben összefonódó kezek dombornyomata látszik, bár nem tudná megmondani Ramon, pontosan mit jelent, de az biztos, hogy a férfi a magisztrátus tagja. Alighanem sokan meglepődnének, hogy az akadémia bölcs mestere mit keres itt, és alighanem épp ennyien nevetnék ki Ramont, ha árulkodna, hisz a férfi egyáltalán nem törődik azzal, hogy kilétét palástolja, még ha a neve nem is hangzik el.
Szürke szemeivel hosszan vizslatja Ramont, majd megcsóválja a fejét.
- Azzal már jóformán rendelkezel: fiatal vagy, erős, egészséges, eszes, és nincs szükséged a praktikáinkra, hogy gazdag legyél, vagy hatalmas. Magad szorgalmán is magasra törhetnél. Tudod-e, hogy ki küldött ide, és mi ára van annak, hogy a... nos... testvére légy?
Mintha szórakoztatná a kérdés, vagy a várt válasz, amit máris sejteni vél, halkan kuncog is. Ramonnak olybá tűnhet, az alak lekicsinyli őt, de talán csak úgy beszél, mint mester a tanulatlanhoz.

Avatar
meistro Trevelore
Hozzászólások: 10

Re: Alsóváros

Hozzászólás#19 » 2019.08.27. 10:09

A maga szorgalmából is előrejuthatna? Hiszen pont a maga szorgalmából jutott el erre a helyre, mi a közönséges ember számára láthatatlan!
-A Pengék Társasága, ha jól sejtem.-válaszol azok alapján, amit Evangeline tudatott vele, mégis tétovának hatnak szavai, mintha megfontolná mindet egyesével. A sötét tudományok mesterének önelégült mosolya elbizonytalanítja. -Tudom...hallottam, hogy akit szolgálnak és aki késeiket vezeti, azt nem az oltárképeken, vagy szentek legendáriumában érdemes keresni, s igyekszik elfelejteni az is, aki valaha tudott róla!
Azt, hogy milyen beavatási rítuson kell keresztül esnie, arra még csak gondolni sem mert, nehogy szemernyi kétely is maradjon benne.

Avatar
Mord
Hozzászólások: 429

Re: Alsóváros

Hozzászólás#20 » 2019.08.27. 15:46

Az agg férfi jót derül Ramon magyarázkodásán. Nah persze, mintha nem pont egy szentségtelen termékenységünnepen lennének...
- Az nem számít. Hanem azt is biztos elmondta neked az irgalmas nővér, hogy amint a testvériséghez csatlakozol, Ramon Trevelore megszűnik élni. És megszűnik létezni.
Kegyetlen mosollyal vizsgálja Ramon vonásait, mert bizony a szavait csontig hatoló, számító ridegséggel ejti.
- Persze... lehet ez a neved. Vagy akármi más. Nem fog számítani. Senki sem fogja tudni, és senkit sem fog érdekelni. Neked fiam onnanstól, hogy szíved utolsó dobban, s aztán felriadsz mint hideg, holt, de mozdulni képes gondolkodó húsdarab, nincs többé szabad akaratod... úgy a következő néhány száz évre. Hideg penge leszel, amit mindig figyel a mestere, amely cseppnyi szabadsággal sem bír, és ami az éjben lesújt a halálra ítéltre. Hatalomban... valódi hatalomban neked nem lesz részed. Persze... úgy tartják, aki dönthet mások élete és halála felett, annak hatalom van a kezében, de ezt egy útonálló is magáénak tudja, míg a Pengék Társaságának testvérei... nem. Szentségtelen paktum kötne gúzsba, melyet eltépni... nos, nem éri meg a vesződséget. Persze, ha néhány száz évre tervezel, megéri az áldozat. Ha... elég ügyes vagy. Ejj, hát miket is fecsegek, hisz a jó nővér biztos mindent elmondott az ő társaságáról!

Vissza: “Zubogó városa”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 0 vendég