Harmatföld

A Téli kastélynak és annak környékének játékterülete.
A játékhoz kérjük, jelentkezz be!
Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 184

Re: Harmatföld

Hozzászólás#141 » 2018.10.13. 22:10

*Szemöldökét felvonva pillant Ludmillára, zavara érezhető.*
-Ha kegyed ragaszkodik...khm..ha ragaszkodsz hozzá, hogy kemény kézzel bánjanak veled, s éreztessék alávetett szereped, attól tartok rossz ajtón kopogtatsz. Ha a boldoggá tesz a rövid póráz, alkalmasint eljátszhatom a féltékeny férjet, vagy követelhetek tőled szűzi engedelmességet, de az sem lenne több színjátéknál. Egyenrangú felek, jó barátok vagyunk...illetve lehetünk. Más asszony csak álmodozhat arról, hogy egy kényszer házasságban ne álljanak valós érzelmei útjába.-*értetlenkedik, mialatt a tengeri szivaccsal dörzsöli át vállait*
-Amint mondtam, az önmegtartóztatás az Egynek tetsző dolog, ám megkövetelni tőled, hogy mondj le a szerelemről és egy hideg nászágyon, szára metszett virágként hervadj el, éppen nekem nem lehet jogom. Csupán annyit kértem, hogy ne tégy ki gúny céltáblájának, mint felszarvazott férjet, amint magam is az önmegtartóztatásnak élek, s nem hozlak hírbe, azzal, hogy ...asszonytermészetű férjjel vert meg az élet.-*halkítja le hangját, s mereng a tűz lángjaiba*
"....spieß voran!"

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 273

Re: Harmatföld

Hozzászólás#142 » 2018.10.13. 22:40

Szusszan egyet, és karba font kézzel elfordul inkább. Érzi belül, hogy ez sehogy sem jó... Egy kicsit reménykedett csak. Egy halovány kis reménylángocska gyulladt csak meg a lelkében. És azonnal el is lobbant.
Szaggatott, mély sóhajjal ül le az ágya szélére.
- Köszönöm. De az a fajta szabadság, amit kínálsz, túl nagy kegy számomra.
Kezdeti zavara, döbbenete, még a mérge is elsüllyed valami kellemetlen tompaságba. Alig egy hete még, hogy a tiszta forrás elmosta a lelkére nehezedő nyomást, és a boldogság önfeledtségével és ábrándképeivel néhány óra múlva máris ellovagoltak. S azóta van egy szövetségese, aki a barátja és a férje... és mégis úgy érzi, hogy most minden erő elhagyja a tagjait, gyengévé és erőtlenné válnak izmai, csak szíve kalimpál ide-oda, félelem és remény, vágy és rettegés között vergődve.
- Nem mintha nem lenne... nem lett volna más, akitől vártam volna, hogy... versengjen a kezemért, de... most már azt hiszem... ehm... mindegy, mit hiszek igazából. A házasságunk jó menedék lesz mindkettőnknek. És majd... megmondom a lányoknak, hogy a báró úr... türelmetlen és kissé erőszakos. Nem szeretném, hogy a távolléteimben a hálódnál lopakodjanak, mint az éhes kis macskák. Sem azt, hogy Thane, vagy valamely nyerészkedő lord küldje őket oda...
Ha már macska, az ágy alól szürke cirmos settenkedik elő, porcicákat verve le a fejéről, hogy megérezvén gazdája nyomorúságos lelki állapotát, dorombolva fúródzkodjon az ölébe.
- És itt senkit se érdekel, hogy az Egynek mi kedves. Ha a kastélyban tartózkodol, legalább egy héten egyszer fel kell hogy keress éjjel, vagy én téged. Hosszú sakkjátszmáink lesznek... Jó lesz így?
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 184

Re: Harmatföld

Hozzászólás#143 » 2018.10.19. 17:57

*Hálás mosolyát csupán féloldalt láthatja a nő, majd a kád peremének támasztva fejét, lehúnyja szemeit. Arcán megkönnyebbültség lebben át, hogy a nappal hordott álarcot az immár közös hálószobában leveti.*
-Köszönöm Ludmilla. Ami azt illeti szívesen csiszolom sakktehetségem méltó ellenfelek elleni küzdelmekben...-*majd csak nagy sokára szólal meg ismét* -Ha...még mindig nem tettél le a Vörös Vadkan utáni vadászatról, most már nem állok az utadba, noha boldogabb volnék, ha hagynád, hogy mások tegyék kockára életüket ellene és te csupán a fejét látnád viszont, lándzsára tűzve. Persze ha mégis hajthatatlan volnál, embereim rendelkezésedre állnak. Parancsodra azonnal indulni készek...


//A történet ezennel lezáratik.//
"....spieß voran!"

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 273

Re: Harmatföld

Hozzászólás#144 » 2018.10.20. 14:19

A napokig tartó ünnepség inkább már csak a vendégek szórakozásáról szól. Lady Ludmilla szívesebben tölti az idejét azzal, amivel eddig is: a kastély ügyes-bajos dolgaival, nagy reggeli sétákkal, a rózsakert gondozásával, könyvtárban pihenéssel, udvarhölgyei okításával, délutáni kilovagolásokkal. Az újdonság csupán annyi, hogy ha az alkalom úgy adódik, hát immár Emerichus társaságára cseréli alkalmanként a leányokat. A házasság kellemes és harmonikus indulásának ő maga nem vet gátat, s minthogy kicsi szíve is mindinkább kezd megnyugodni, mosolyogni is egyre gyakrabban látják.
Ugyan ki mondaná meg, hogy valami nincs rendjén, hisz bár megtartották a külön hálótermeket, mi déli vidékeken nem idegen szokás, az úrnő nem zárja be ajtaját a férje előtt, s ő maga is el-ellátogat annak hálótermébe. Amint ígérte, annak titkát megtartja.

Az Egy a megmondója, hogy hálás szívvel teszi a kormányzást a férje kezébe, s ha őt is keresné valamely úr, dönteni kérésében nem dönthet, de közbenjár érdekében Emerichusnál. Arra is külön figyelmezteti a lordot, hogy mihamarabb látogassa meg Harmatföld urait, hogy azok saját ősi fészkükben, hitükre esküdjenek fel neki, mert olyan nép a wallet, hogy mit az Egy nevében és színe előtt fogad, hajlamos elfeledni, de mit őseire esküszik, azt megtartja fogcsikorgatva is.
Mit megtart, az saját kincstára kulcsa, mi még csak nem is létezik hivatalosan, a városi kastélyok birtoka és rendezése, valamint Sárkánykő várának igazgatása, hogy ezzel is könnyítse a hitvese vállára nehezedő terheket.

Egyetlen kérdés van pusztán, mire a válasz már körvonalazódott, de meg nem született. Az örökös kérdése. Az öreg thain Thane-t azzal a hűvös és egyértelmű utasítással engedi el Sárkánykőről, midőn az esküvő visszhangjai elülnek, hogy a fattyú gyermekkel a Fény Megtestesülésének ünnepe előtt egy nappal haladéktalan érkezzenek meg Sárkánykőre. Addigra a papírokat és a gyermek lakhelyét előkészítteti. Ám az anyáról - szándékosan - szót nem ejt.

//Köszöntem szépen!//
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Avatar
Mord
Hozzászólások: 429

Re: Harmatföld

Hozzászólás#145 » 2018.10.29. 11:42

//Kormwall feladat végrehajtás: NJK 6 kocka + 8 fős csapat szint 3. +3 kocka. 9d10, csz 8, 2 siker min., minden balsiker -1 fő veszteség, 0 csapatlétszám esetén a feladat sikertelen.
Dobás: 5 7 6 10 9 4 4 5 4, 2 siker, -7 fő//

A hegyek hósipkái egyre lejjebb húzódnak, ahogy a tél közelít. A köd ráfagy a vándor ruhájára, hajára, szakállára, a zimankó embert próbáló kihívás a Vörös-hegység északi vonulatának tetején.
A hágókon kilencen mentek fel, de csak ketten jönnek lefelé. Csapzottan, dermedt izmokkal, kínlódva haladnak, s amint a távoli tornyokat meglátják az állandó hóesés fátylán túl, a lelkük megkönnyebbül: hazaértek.
Hosszú misszió volt, nehéz, gyilkos indulattal és a túlélés ösztönével tele. Hiába a kiváló felszerelés, a kiváló csapat... kevés híján otthagyták mind a fogukat. A romos templomban aláásva zord menedékre leltek, de a bestia ellen így is állandóan készenlétben kellett lenniük. Néhányan a tomboló sárkánynak estek áldozatául. Mások a mélység feltérképezésében. A keresés és vadászat hamar fordult a túlélésért való küzdelembe. Kevesen maradtak... de megcselekedték, amit parancsba kaptak.
És most ketten baktatnak lefelé a hágón. Némán. Napok óta nem szólaltak meg, nem mondtak semmit, sem őrségváltáskor, sem, amikor fogytán volt az élelem, sem, amikor a társaik a szemük láttára vesztek oda. Többet nem volt kapitány és katona, csak két vándor, szerencsétlen veterán hadfi. Dermedt tagjaikkal vonszolták magukat előre az eleinte fagyott, majd mind latyakosabbá váló ösvényen, mely lassan úttá szélesedett ki a hegyek között kanyarogva, emlékeztetve arra, hogy valaha a Vörös-hegység titánjain túl nem Köd és iszonyat lakozott, hanem letűnt civilizációk.
Senki nem szólt hozzájuk, s ez így volt jó. A tanyák mellett elhaladva a walletek hosszan bámultak utánuk, de ugyan kit zavart két újabb vándor ezen a vidéken, ahol amúgy is mindenféle csavargó jön-megy?
Sárkánykőre bejutni olyan érzés volt, mint hosszú hadifogságból hazatérni. A két zilált alakot kérdés nélkül engedte be az őrség, egyenes útjuk volt az úrnőhöz jelenteni. Amíg várakoztak, forró levest, pörköltet, forralt bort és vodkát kaptak, hogy átmelegedjenek a kandalló tüzénél, de a csendet akkor sem törték meg. Mintha örökre némaságba dermedt volna a nyelvük.
Majdnem így is volt. A rövid várakozás ideje után a jelentésük is igen kurta volt... Kormwall mindössze néhány szóban foglalta össze, mire jutottak s miként vesztek a jó wallet határvadászok. S ékes bizonyítékaként, hogy megjárták a fagyott forró poklot, végre átadhatta nehéz terhét: a sárkány acélpikkelyes törött tojását, és három lemezpikkelyét.

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 184

Re: Harmatföld

Hozzászólás#146 » 2019.01.20. 20:19

*Az esküvőt követő hetekben oly sok minden történt, hogy Harmatföld megfontolt lassúsággal szemlélődő népe alig győzte kapkodni fejét. Lord Chelley szomszédlásba kezdett, s egymás után járta végig a tartomány nemes nemzetségeinek várait, őseik csontjaira esketvén a thainokat, hogy zászlaját elfogadják elsőnek maguk között, s örökösével, asszonyával olyan tisztelettel bánnak eztán, mintha magával szemben tennék. Ezen felül részletes lajstromot készíttetett írnokaival a Sante-Bouve család ingó és birtokvagyonáról, mind jobbágyok, mind szántók, erdők, legelők dolgában. A zászló alá gyűjthető hadak számának és állapotának felbecslésére különös gondot fordított.
Feleségével gyakorta és nagy kedvvel mutatkozott míg mézesheteik tartottak, így Sárkánykő asszonynépe nem csak az újdonat úr délcegsége és a közrendűekhez is mindenkor kedves volta miatt zárta szívébe, de titkon megkönnyezték, ha a behavazott kertben tett sétájukat kileshették. Oly sokat szenvedett az ő úrnőjük ifjú létére, oly igazán kierdelemte végre, hogy boldog nyugodalomban élhesse életét és lám, az Egy megjutalmazta álhatatosságát és tiszta erkölcseit! Persze az udvarhölgyek pirongó izgalommal, bakfis kacarászással érdeklődtek a számukra ismeretlen házasélet egyéb örömeiről is.
Még az ünnep előtt, csikorgó hóban érkezett Thane-zászlók alatt lord Aiden, elrendezni az örökös dolgát. Nem batárban, vagy útikocsin, ahogy az délen szokása a rangbélieknek. Mind az öreg nemzetségfő, mind a gyermek, mind pedig annak anyja nyeregben érkezett, a hideg elől prémekbe burkolózva. Ez volt az első alkalom, hogy lady Ludmilla megpillanthatta a nőt, ki miatt hajdani férje elhagyta a nászi ágy melegét, hiába igyekezett azt ő akkor még zsenge ártatlanságának minden lelkesedésével melegen tartani. Lady Esthel Thane -bár nevét Ludmilla jól tudta, mindig csupán úgy hivatkozott rá: "az a nő"- úgy ülte a lovat, akár egy férfi. Tekintete élesen, kihívón villant a vár magasára, akárha ragadozómadár szemlélné végig vadászterületét. Bár asszonyi hiúsága kárörvendett rajta, hogy arca nélkülözi mindazt a finom bájt, ami neki sajátja, ugyanakkor nem tudta eltagadni, hogy a maga módján nagyon is vonzó asszony volt. Mozdulataiból áradt a grácia, fejedelmi tartásával alighanem egy fejjel magasodhatott Ludmilla fölé. Rézvörösen hullámzó haja, telt, dacos ajkai és jégkék szemei, melyek harcos ősökhöz méltó lélekről vallottak kétségtelenné tették a ladyben, miként tudja egy asszony hidegségével és őrületig hevíteni a vadásztermészetű férfit. Már pedig lord George szenvedélyes vadász volt...
Mellette lovagló fiacskája szinte alig látszott ki az ezüstfarkasprémből, fekete pónija türelmetlenül kaparta a havat és forgolódott alatta, elege volt megbirkóznia az állattal, de konokul összeszorított ajkakkal küzdött a makrancos jószággal. Anyja és nagyapja egy szóval sem illették, a menetet megállítva türelemmel várták meg, amíg a gyermek lebírja a hátast. Majd fertályórába telt, s mindez a kapuk előtt, mi csorbíthatta volna a belépő méltóságát, azonban a kölyök mentségére szólvást egyetlen egyszer sem nézett segélykérőn a felnőttekre. Akaratos kis jószág, épp, mint amilyen az anyja...és az apja volt. A szemei, arca formája, rőt üstöke mind-mind thain Géorachot idézték. Ludmilla szíve tán okkal facsarodhatott, nem csupán, mert a szeretett elholt vonásai köszöntötték, de hasítva érkezett a gondolat: akár az ő fia is tanulhatna eképp lovagolni, ki talán ugyanígy hasonlítana a néhai lord Sante-Bouve-re.
Találkozásuk távolságtartó illemtudással zajlott, a leendő örökös előadta betanított köszöntését és bár lerít róla, hogy már inkább az ismeretlen helyet fedezné fel, ám a fegyelem egy helyben tartotta. Lady Thane is illendőn bókolt az friss arának, sok boldogságot kívánt a jövendőre nézvést és biztosította róla Ludmillát, hogy bár a helyzet néki, déli asszonynak tán szoktalan, de bizonyosan jó barátságba kerülnek egymással, ha már az Egy közös fedél alatt rendelte élni őket. Pillantása azonban egészen mást mondott: régóta áhított diadal csillogott benne, amiért az ősök meghallgatták imáit és igazságot tettek. Végre elfoglalhatta méltó helyét Sárkánykőn, mihez mindig is joga volt, s a kegyelemdöfést a rivális szívébe azzal szúrhatta, hogy ő, Esthel Thane az, aki Ludmilla mindkét férjének örököst adott! Lady Chelley számára e pillantás világos üzenet volt: viszonyuk legfeljebb a külvilág szemében lehet baráti.*
"....spieß voran!"

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 184

Re: Harmatföld

Hozzászólás#147 » 2019.01.20. 20:19

*Lord Emerichus még a Megtestesülés ünnepe előtt a várkápolnában szerét ejtette, hogy szertartásosan fiává fogadja Alastair Aiden George Thane-t, ki immár Chelley néven örökös ura lett Harmatföldnek, gyámjává feleségét és a gyermek nagyatyját jelölte ki.
Az ünnep alatt Ludmilla háztartása új tagokkal bővült, Esthel hozta saját szolgálóit, s bizony nem ment egyszerűen, hogy a várbéliek összeszokjanak velük. Nem csak a fehérnépek köszörülték egymáson nyelvüket, de gyilkosság is esett féltékenység miatt, amit aztán akasztással büntetetett a lord. Ám Ludmillának sem lehetett egyszerű hozzászoknia, hogy lady Thane -ha egy bizonyos határt be is tartva- de ugyanolyan jogokat követelt magának, mint ami a ház asszonyának kijárt. Ludmilla gyakran tapasztalta, hogy a feje fölött intézi a vár ügyeit, s az ifjú Alastair nevelésével kapcsolatos teendőket, ám amikor számon kérte rajta mindezeket, lady Thane a legnagyobb tisztelettel kérte bocsánatát, noha a vár úrnője tudta, mindez maró gúny, s az őszinte sajnálatnak árnyéka sincsen benne. Ha férjének panaszkodott, az csupán türelemre kérte, s nyugtatta, folyton kényes helyzetükre hivatkozva.
Ami a legifjabb Chelleyt illette, Ludmilla első kézből tapasztalhatta meg, milyen éles eszű, a fiú, négy esztendejének minden izgágasága ellenére. Anyja nevelése táptalajt adott ugyan erős akaratának, de már korán kitűnt, hogy hajlandó gyermeki nyafogás helyett erős elszánással megközdeni azért, amit megkíván.
Az óév fordulója előtt aztán lord Chelley indulni utasította Öregcselléből érkezett kíséretét. Teendői országos dolgokban szólították tovább, viszont utolszor nem mulasztotta el, hogy a tartomány kormányzásának ügyét távollétében a thain Thane, thain Ranald és az újdonsült thain Lorne alkotta hármas tanácsra bízta. A kellemetlen csupán az volt, hogy minderről Ludmilla éppenséggel búcsúzásuk napján értesült, így tán a kelleténél hűvösebb volt az utolsó hitvesi csók is, mit a búcsúzáskor a várnép szeme előtt váltottak.*
"....spieß voran!"

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 273

Re: Harmatföld

Hozzászólás#148 » 2019.01.21. 20:43

Az északi fagy nem ismeretlen a walleteknek, mégis mindig nagy nehézséget okoz. Főleg most, hogy annyi vész sújtja a földet.
- A puding próbája az evés, nemde? – mosolygott Jezabel biztatóan a kompániájában utazó férfira, és tovább bújta nyeregben a jegyzeteket, hagyva, hogy lova csak kövesse a másikét. Messze nem érezte még úgy, hogy készen állna erre, de választása nem volt: meg kellett ejtenie a tornyok vizsgálatát, ha már Vercole így sürgette. Nomeg ez jó apropó volt, hogy a Kormwall nem épp fényes szavaiból megismert lordjait személyesen is megvizitálja… anélkül, hogy feltűnne bárkinek a kínos tény emlékei hiányáról.

Kormwall nem sietett, csendben léptetett mellette, lehelete párája a szakállára fagyott, és azon tűnődött, nem-e lett volna jobb ellene szegülni az úrnő akaratának, és nagyobb számú őrséget hozni. Nem mintha túl nagy őrség lenne a kastélyban… De Jezabel ragaszkodott kettejük útjához, még a leányokat is a kastélyban hagyta, hogy kedvükre rendezkedjenek, és lepjék meg, mire hazaér. A zsoldosnak előre fájt a feje, mivel foglalatoskodhatnak a cserfes csitrik… S még jobban fájt a feje attól, mi történne, ha most lepné meg őket valami rablóbanda, netán a Vörös Vadkan maga.

Persze Jezabel szépen eltervezte ezt a maga módján, élve a mindenkori szokásával, mire a testőr volt kedves felhívni a figyelmét. A társszekerek kimentek már tegnap a falvakba: hatvan szekér, megrakva liszttel, téli almával, füstölt hússal, mézzel, borral. További öt szekér gyújtóolaj, íj és nyíl, lándzsa a nyugati vidékre, Lorne falvaiba, ahol a falka most a legnagyobb pusztítást végzi. Minden nagyurának futár, hogy érkeztére a napokban számítson, mert körútján pihenni kíván. Az elfeknek külön két szekér ellátmány, különösen ügyelve rá, hogy jó minőségű déli bor, acélnak vas és meleg gyapjú, prém legyen rajta. És persze Sárkánykőre úri szabó és tanító, ki a wallet ifjúból ifjú, művelt örököst farag külsőre és elméjében egyaránt.

Úgy tervezte, hogy Lorne házában kezd, ámbár annak földjén nem áll a védmű tornyaiból egy sem. Talán épp ez az oka, hogy falka ott pusztít. És ugyan hogy hagyná el a jó lordot és népét ilyen nehéz időben? A Makkost ért szörnyű támadás okán mindenképp részt akart venni a gyors temetés utáni megkésett búcsúztatón, mit az Egy papjának megnyugvást hozó szavai után az ősök tiszteletének adózva is megismételtek.

Onnan útja még aznap lord Ramsay-hez vezetett, hisz itt már dolga is akadt. A toronyban éppcsak pislogott a fény, s álló éjszakát töltött ott, mire kiismerte a saját bűbájos zárját, a tünde varázs szeszélyes finom szövedékét, és rájött, miként tudná ismét visszaadni a torony fényét. Kromwall időközben próbált nem megfagyni alant, hisz a tél nem volt kíméletes hozzá. Némi vigaszt jelentett a nemesi hajlék melegében töltött éjszaka, bár Jezabel korán pihenni tért, és a fél éjszakát énekszóval töltötte el szobájában.

S az út messze nem ért véget. Hat napig járták a tartományt, utoljára hagyva lord Thane birtokát, mi ugyan nem volt ésszerű, de a fény már alig-alig pislákolt a torony felett, s amennyire Jezabel fel tudta mérni a testőre beszámolójából, nem volt oka rá, hogy ne nehezteljen a Thane nemzetségre… ám arra sem, hogy a népét védtelen hagyja. S a lord házában tett látogatása is csak formális, futólagos tiszteletadás volt a ház urának, ám sem étkezésre, sem éjszakára nem maradt, csupán leánya jókívánságát és üdvözletét adta át a szikár, idős embernek, hogy azonnal induljon is tovább Sárkánykőre.

Ez legalább már nem volt idegen terep számára, még ha nem is szívesen időzött mostanában a rideg kastélyban. S mégis minden olyannak tűnhetett környezetének, mintha éveket fordult volna vissza az idő: mint mikor az az erős akaratú, mégis kedves, melegszívű déli fiatalasszony kormányozta e kastély mindennapjait, míg a néhai lord kedvére vadászott. Szóval, de még csak pillantással sem érdeklődött a Kormányzótanács ügyei iránt, jobbára inkább a kastély viselt dolgai érdekelték, a várnép hogyléte és szüksége, a költségek, a kastély rendezettsége. Ugyan fordított időt az ifjú gyermek, gyámolt fia megkeresésére, vagy a vele való beszélgetésre, érdekes kalandjainak mesélésére, ha azt érdekelte a kincsek keresésének izgalma, de annál kevesebbet annak anyja társaságára. Lady Esthellel nem kívánt találkozni, nem is kereste társaságát, s ha annak igényei meghaladták volna annak költségét, mi egy kitartott szeretőnek Jezabel szerint jár, könnyed tollvonással húzta át az igények listáját, óva intve a pénzmestert a kincstár bárminemű megnyitására a hölgy felé. Rendelkezzék csak a Thane vagyonnal. A Chelley-hez nincs köze. Ellenben a fiúnak legyen meg mindene, mit annak tanítója és a szabómester kér.

Nem maradt néhány napnál tovább Sárkánykőn sem, dolga úgy sejtette, lassan vissza szólítja Zubogóba… és alighanem az igen labilis Kastélyba is. Persze távozásával is érzékeltette, hogy az, hogy Zubogóban székel, nem jelenti azt, hogy nem tér olykor vissza. Olykor egész váratlanul.
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Avatar
Mord
Hozzászólások: 429

Re: Harmatföld

Hozzászólás#149 » 2019.02.05. 16:13

//Lorne-kastély//

Callum Lorne thain kastélya régi építésű, zömök kővár, egyudvaros, négybástyás, masszív ablakokkal kémlel ki a domb tetejéről a vidékre. A hideg ismerősként köszön a folyosón kószálókra, míg a termekben a tűzhelyek kellemes meleget varázsolnak. Ilyenkor persze a kisebbeket használják, mik alig nagyobbak a szobáknál. S bár jobbára a vörös dominálna a várban, most még rövid ideig mindent feketével fednek az idősebb thain halála okán.
Szürkefarkas hamar magára marad e helyütt, minekutána a warg tetemét átadták a nagyúrnak, ki roppant bőkezűen hívta meg ünneplésre asztalához a kóbor lovagot, kit egyértelműen e gyilkos kompánia vezérének tekintett. Számára szobát keríttetett, meleg fürdőt vitetett fel, s nem nézte rossz szemmel azt se, ha a kisebb hűbéresei leányait, asszonyait kerülgette. Másnap pedig a lovag kedvére járhatta be a várat, mint vendéglátója kedves vendége.



Kép

Avatar
Szürkefarkas
Hozzászólások: 9

Re: Harmatföld

Hozzászólás#150 » 2019.02.06. 23:11

Az északi lányok meglehetősen csúnyák.
Ez a Farkaslovag legfőbb megállapítása, miközben fekete gambesonjában, hátratett kézzel sétál a thain folyosóin. Az egész mulatság alatt csak az egyik szobalányka és egy hűbéres testvérhúga keltette fel érdeklődését. Utóbbival az általános zajban még beszélgetett is egy hosszabbat, de annyira butácskának és fárasztónak találta, hogy nem követte, miután az felállt az asztaltól és sokatmondó pillantást vetett a lovagra.
Megfontolt lépései azonban nem céltalanok. Egyenesen a címerterembe igyekszik, de egyfajta kényelmes lassúsággal, mint a vadász, aki sikerében biztos. Egy rezébe került, hogy az élelmes főcseléd a csinos a kis Siusan nevű teremtésnek kiadja a címerterem padlójának felsuvickolását. Ha ritka kincs a csinos leány errefelé, akkor nem sajnál érte sem fortélyt, sem pénzt. Kóborlovagként pedig többre tart egy bájos pofit, mint egy régi családi címert….
Bezzeg a Kastély…! hiába van északon, csakúgy vonzza magához a szépségeket! (Valószínű, hogy az Ördög praktikájának lehet betudni ezt is...)
Ezen gondolatok közben már a félnyitott ajtajában áll. A résen bekukkant és gyönyörködik a serényen dolgozó lángvörös hajú lánykában, aki nagy serényen mossa a padlót. Nemrég állhatott a thain szolgálatába, hiszen még nem tette tönkre testét a munka és olyan szégyenlősen pirult el és kerülte a pillantást, mikor is a lovag a mulatságon kiszolgálás közben dicsérte, hogy annak a női nemért rajongó szíve nem tudott ellenállni. Ez a tisztaság, ez a szelídség gyengéje, a vitéznek. Nem uram, ez nem a postamester kikapós lánya(i). Ez egy magasabb szint! Ezért küzdeni kell.
Farkas arcán sejtelemes mosoly terül el. Nagy kincsre bukkant, de a világért sem sietné el a dolgokat. Valami mellékes projektet űznie kell tartózkodása alatt…
A következő pillanatban már bent is van.
- Ó, nem tudtam, hogy takarítás folyik itt… - szólal meg, pár lépést téve Siusan felé. – Csak meg kívántam nézni a thain címertermét. Sokat elmond egy úrról annak a mérete. – visszafojt egy pajzán viccet, azzal csak elijesztené a szegény párát. Sokkal inkább azon van, hogy távolság csökkenjen kettejük közt, amíg beszél. – Ha tudtam volna, hogy ilyen lányokat is látni e falak közt…hamarabb megölöm azt a wargot. – ha minden igaz, ekkora már csak egy lépsényire vannak egymástól. – Siusan ugye? Tegnap már találkoztunk, ha emlékszel?
"És azt meséltem már, hogy...?"

Vissza: “A Téli kastély és környéke”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 0 vendég