Pénz beszél...

Lejátszható kalandok, hirdetések.
A játékhoz kérjük, jelentkezz be!
Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 140

Pénz beszél...

Hozzászólás#1 » 2018.01.27. 13:13

* A korai tavasz aprószemű esőt szitálva köszöntött a Tengerbirtokra. A langy vizek felől érkező fellegek alaposan megnövesztették tohonya hasukat,a viharos téli szelek pedig a part belseje felé kergették őket. Az ég szürke alja a láthatáron összenőtt a palaszín tengerrel, s a szomor idő ugyancsak szürkére festette Szolgarév utcáit. Kicsiny halászváros volt, honnan kereskedőhajók nemigen indulnak, s ez, valamint, hogy sem kikötői őrség, sem királyi tiszttartó be nem tette ide a lábát míg világ a világ, odavonzotta azoka, kik lopva, vagy olcsón akarták elhagyni az egrón partokat.
A Fecske nevű viharvert, ám kétség kívül feltűnést sem keltő shebeq már hajnal óta a molónál horgonyozva várta utasait. Kapitánya hozzászokott, hogy kenyerét a rangrejteve és sürgősen utazókon keresse meg, így nem kérdezett és nem türelmetlenkedett, míg várakoznia rendeltetett. Útjának célja alig két napra feküdt innen: Carrona szigete, hol alig 5 éve még kikötni sem volt érdemes, hiszen polgárait az üzletnél jobban foglalkoztatta az, hogy egymást öljék a Szent Vér, vagy az Egyisten nevében. Mióta azonban a vallásháború véget ért, a hajdan nagy nevű kereskedő-városállam újból azt találgatja, miként töltse meg raktárait, lerakatait, és nem utolsó sorban pénzesládáit minél gyorsabban, visszanyerve régi fényét,s mindenekelőtt, hogy felépítse, mit a torzsalkodás lerombolt. Manapság zavarosban halászók, szerencselovagok és haszonlesők kedvelt úticélja Carrona, kik a káosz és a megosztottság hamu alatt nyugvó parazsán próbálják megsütni pecsenyéjüket, így ha a kapitányt érdekelte volna, hogy kik és mivégre vennék igénybe szolgálatait, akkor sem kellett volna kérdeznie őket. Egy kutya mind az ilyen.*
"....spieß voran!"

Avatar
Emerald Thaulorimorgorus
Hozzászólások: 13

Re: Pénz beszél...

Hozzászólás#2 » 2018.01.27. 13:36

~Nincs még a nyomomban senki...bár elég hosszú idő telt el a szökésem óta. Alaposan meg is változtam. De jobb félni, mint megijedni. Ha a mesterem által kiadott papírokról kiderül nem fedik a valóságot teljesen, baj lesz. Nagyon nagy baj.~
*Léptei egy kicsit vihar vertebb hajóhoz, nevezetesen a Fecskéhez viszik. Úticélja felől kérdezve megtudja, Carrona szigetére tart. *
~Jobb helyre, nem is tűnhetnék el. Ráadásul, rámfér egy kis üzleti tanulmányút.~
*Kiváncsi vajon kikkel utazik eggyütt.*
Emerald [cheers.gif]

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 242

Re: Pénz beszél...

Hozzászólás#3 » 2018.01.27. 14:49

Kevés figyelem-felkeltőbb alak van, mint valaki, aki fekete csuklyás köpenyben jár-kel. Ösztönös bizalmatlanságot ébreszt az olyan bárkiben, mint a sötét árnyék, melynek nincs gazdája. Épp ezért választott ő inkább szürkét. Szürkét, akár a hajnali köd, akár a délelőtti eső, akár az éj leszállta előtti szürkület.
Hosszú út volt, még ha a folyón érkezett is le. Persze, mindenki úgy tudja, hogy a Főkurátor Boldogszék melletti birtokára érkezett, hogy egy új ereklye utáni kutatásaikat egyeztessék. Valóban... ez az utolsó szóig igaz is, ahogy az is, hogy valahol a környéken, talán a hegyekben kellene azt az ereklyét fellelnie, s oly helyre alászállnia, ahova halandó ember nem léphet. Csakhogy a Főkurátor egész mással bízta meg végül, s erről senkinek sem volt szabad tudomást szereznie. A feladat nem ígérkezett nehéznek, de annál kényesebb természetű volt: személyét rejtve szálljon fel a Fecske nevű lélekvesztőre, s hajózzon Carrona szigetére. Nincs egyéb dolga, mint megkeresni Liliomot, a kikötőváros Vöröslámpás Házának úrasszonyát, és tőle elhozni valamit... Jezabel csak hosszas faggatás után tudta kideríteni (némi mágiát is latba vetve), hogy egy bűbájos nyakékről lenne szó, ám hogy annak hatalma miben áll, már a kurátor sem tudta pontosan, csak hogy valaha még Őfelsége adta az asszonynak... bizonnyal épp nem volt nála gyűrű.
Így hát Jezabel útra kelt, akár egyszerű vándor dalnok. Szürke köpenyt, feszes, bőrrel erősített vászonnadrágot, magas szárú csizmát, könnyű és mélyen dekoltált inget, vászon kabátot húzott, színeseket, kéket és vöröset, hozzá könnyű bőr vértezetet, vívókesztyűt. No és persze a tollas kalapot, mert dalnok anélkül délen ugyan nem jár! Ékszereit elhagyta a birtokon, kivéve a holdköves nyakékeket, s épp csak annyi értéket vitt magával, mi egy kalandornak szükséges az utazáshoz és esetleg a többnapi szálláshoz. Csípőjén a széles, bronzmíves övön két hosszú tőr, egy kis bőrrel bevont fa doboznyi lövedék, és egy apró, de igazán míves gnóm számszeríj lifegett fegyver gyanánt az apró csatos bőr táskák mellett, hátán nem túl nehéz zsák, benne a váltás ruhákkal, némi élelemmel, na és ott volt egy keményített bőr hosszúkás tok, melyben lantját tartotta. Nyári időben bizonnyal még hosszú fűszál is került volna a szájába... Haját se rendezte most bonyolult fonatokba, csigákba, hagyta, hogy természetesen terüljön el vállán, csak egy bordó selyemszalag fogta össze a kalap alatt a fekete, hosszú tincseket. Az illatfelhőt, melyet árasztott, még az eső sem tudta elverni körötte: nyár és tavasz kélt birokra a télies időjárással.

Az utazás izgalma kivételesen jókedvre derítette. Szerette az idegen tájakat, szerette az új helyeket, mint ahogy mindenki vágyik az utazásra, ki maga bezárva élt évekig. Nem gondolta, hogy különösebb gondja lesz... így hát jókedvű dudorászással lépett fel a keskeny pallón a Fecske fedélzetére, s mosolyogva intett a kapitány felé. Lépteit arra irányozta, kecses ruganyos járása alatt alig reccsent a padló.
- Adjanak az istenek jó szelet, uram! A kapitányt keresem, bizonnyal útba tudna igazítani...
Elvileg a kapitánynak tudnia kellett volna már, hogy a vándor dalnok érkezni fog. Legalább ennyit, hisz egyebet minek is kötöttek volna az orrára? Neki mindegy, kit visz, ha megfizetik.
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Avatar
Hiuz
Hozzászólások: 30

Re: Pénz beszél...

Hozzászólás#4 » 2018.01.27. 19:37

Már megint nyakig a bajban. Pedig semmi rosszat nem tett. Milyen marhaság már az, hogy az erdőben nem lehet vadászni, mert az az Uraság birtoka és a vadak az ő tulajdonai. Honnan vesznek egyesek bátorságot, hogy az erdőt és annak lakóit a sajátjuknak nevezzék? A fiatal férfi, aki pökhendi modorral oktatta ki, miközben őzből készült vacsoráját fogyasztotta, nem átallott kardot rántani. Persze beverte az orrát egy sültcombbal. Honnan tudhatta volna, hogy az Uraság drága fiacskája volt? Persze az már nem volt tréfa, amikor vadként kezdték üldözni, vadászkutyákat és csahos csatlósokat engedve a nyomába. És az Uraság nem ismert tréfát.
Napokon át üldözte. Akármit tett, akármilyen módon próbálta lerázni, csak rövid időre sikerült. Csak jött és jött a nyomában. Hiába ment órákat a patakok vizében, hiába szórt erős fűszereket a nyomára, az csak jött és jött. A kutyák biztosan elveszítették már a nyomát. Ez valami más volt. Kétségbeesésében egy kidőlt fatörzsbe kapaszkodva napokig sodródott a folyón görcsberándult izmokkal tartva magát. Már a végkimerülés határán volt, átfagyva a hideg víztől, amikor néhány földműves kihúzta az eszméletlen fiút. Adtak neki enni és inni, felmelegítették átfagyott testét, majd elmondták, hogy a közelben van egy város melynek Tengerbirtok a neve, ahol a kikötőben kaphat munkát és szállást, ha éppen némi pénzre és ételre lenne szüksége.
Jobb híján élt a lehetőséggel. A kikötőben a ládák közzé fészkelte be magát és hatalmas hajókról segített először lepakolni zsákokat és ládákat, majd pedig fel. Csodálkozva figyelte a kikötő pezsgő életét. Néhány napja volt még csak ott, amikor egyik este egy eszméletlen „hölgyet” hozott két matróz a rakományok árnyékába. Előbb valami lopott pénzről kérdezték, miközben folyamatosan ütötték, végül úgy döntöttek megerőszakolják. Ekkor kapott az egyik egy nyílvesszőt a hátába, míg a másikat a machetéjével belezte ki. A „hölgy” igen rossz bőrben volt. Miután ellátta a sebeit, reggelig vigyázott rá. Hajnal volt, amikor az felébredt. Először megijedt, majd a támadóiról kérdezett. Miután megtudta, hogy halottak, tanácsolta, hogy tüntessék el a tetemeket. Ám a tetemek addigra eltűntek. Erre köszönés nélkül eltűnt a kikötő reggeli forgatagában.
Napokig nem is tudott róla semmit, mígnem a mai napon megjelent sötétedés előtt és egy kis erszényt és egy jó tanácsot adott a fiúnak. Elmondta, hogy valakik keresik a városban. Pénzt és időt nem kímélve kérdezősködnek felőle. Tűnjön el! Úgy hallotta, hogy a Fecske nevű hajó nemsokára indul, ráadásul a kapitány nem kérdezősködik és nem is beszél sokat. A hajón biztonságban lehet.
Így Hiúz összeszedte felszereléseit, és felkerekedett, hogy beszéljen a Fecske kapitányával.
A kapitánynak arcizma sem rezdült, amikor a fiú azt sem kérdezte meg, hogy merre tartanak vagy mikor indulnak. Nem az első utasa, akinek forró lett a talaj a lába alatt és azt a tenger vizére cseréli.
"Éjjel-nappal, hidegben-melegben, étlen-szomjan, ázva-fázva, nélkülözve, veszedelmekkel szembeszállva, egyedül. A vadász készen áll, hogy zsákmányát leterítse." [bowandarrow.gif]

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 140

Re: Pénz beszél...

Hozzászólás#5 » 2018.01.27. 22:53

*Az elnyűtt csempészhez hasonlatos kapitány -ki vélhetően nem is szégyenli becstelen mesterségét- kikezdhetetlen nyugalommal támasztja a korlátot, mikor Jezabel a fedélzetre lép. Nem mutatkozik be, ahogy a korábban érkezett Hiúznak és Emeraldnak sem tette, csupán bagótól barnát sercint a vízbe, s fakókék szemét a nőre függeszti.*

-Ahajt van a kabin-*mutat a fedélközbe vezető szűk csapóajtóra*-Két másik latorral fogja megosztani. A viteldíj két ezüst korona lesz, az elsőt előre kérem, a másodikat majd ha élve partot érünk. Indulunk, ha a nap delelőre hágott.

*Korábban a két férfitól is behajtotta az útipénz felét, kik megszemlélhették már az említett kajütöt. Három függőágy volt a sótól kivert falú, egerek járta kabin sarkaiba kifeszítve. Egyetlen, kéttenyérnyi ablakán szökött be némi halszagú levegő, a berendezés pedig egy vizeskorsóból, egy fa mosdótálból, egy halolajos lámpásból és egy vödörből állt, éjeliedény gyanánt. A négy főből álló legénység sandán méregette őket, ám látván a Hiúz oldalán függő nehéz sujtókést, megtartották a tisztes távolságot tőlük, noha akasztani való gazembernek tűnt mindahány. Jezabel láttán felbátorodtak, s kajla mosollyal súgtak össze a nő háta mögött. Emerald és Hiúz, valamint Jezabel is láthatta, hogy a rakteret- ha nem is fejedelmi- de elégséges étekkel és ivóvízzel hordták tele, valószínűleg arra az esetre, ha hosszan kéne meglapulni valahol. Így hát le mernék fogadni hogy rejtett rekeszekben, titkos kamrákban akad olyan áru is, aminek csupán birtoklásáért is csonkítást róna ki bármely szabad város, vagy úriszék.*
"....spieß voran!"

Avatar
Hiuz
Hozzászólások: 30

Re: Pénz beszél...

Hozzászólás#6 » 2018.01.28. 00:59

Miután kifizette a kapitánynak az ezüstöt, rögtön a kabinba ment, ahol megállapította, hogy olyan szag uralkodik, mint egy latrinában. Mivel nem akar a fedélzeten mutatkozni így a kabin ajtaja mellé telepszik a földre, ahol még érezni a friss tengeri levegőt. Mivel fegyverein elkezdtek megjelenni a sós víz és az emberi vér okozta korrózió első jelei, agyaggal dörzsöli le a megjelent rozsdafoltokat, majd a lámpás olaját használva teszi ellenállóbbá őket eme hatással szemben. Felszerelése többi részét is olajjal, zsírral vagy viasszal kezeli, hogy élettartamuk megmaradjon az út során.
Az érkezőket tőle nem megszokott módon rezignáltan fogadja. Láthatóan nem érzi magát jól. Kérdésre felelve elmondja, hogy nem nagyon kedveli a kajüt szagát, de nem mehet ki, mert valami idióta nemes keresi, miután arcon csapta a fiát egy őzcombbal. Így amíg nyílt vízre nem érnek, addig ennek a büdös, pöcegödör és penészszagú kabinnak a foglya. Gondolatait elterelő a felszerelését tisztogatja és ápolja. Még mindig inkább a halolajat szagolja, mint a kabinban uralkodó emberi izzadság és ürülék szagával keveredett penész és állott egérszagot. Ennek ellenére örül az érkezőknek. Felhívja a figyelmüket, hogy valószínű tetű és bolha is lakik a függőágyakban, látva a kabin higiénés állapotát. Ajánlja, hogy szerezzenek almaecetet és levendulát. Míg utóbbi távol tartja az élősködőket az almaecettel ki lehet őket pusztítani.
"Éjjel-nappal, hidegben-melegben, étlen-szomjan, ázva-fázva, nélkülözve, veszedelmekkel szembeszállva, egyedül. A vadász készen áll, hogy zsákmányát leterítse." [bowandarrow.gif]

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 242

Re: Pénz beszél...

Hozzászólás#7 » 2018.01.28. 11:48

- Világos. - Biccent egy apró mosollyal.
Annyira nem kell bevezetni, mikre vigyázzon. Ezen a helyen ő senki. Kívánatos senki... De nem több. A kapitány kezébe számolja a rezeket... egyszerű bugris dalnoknak honnan is lenne ezüstje.
- Kap még egy ezüstöt, ha úgy tapasztalom, hogy képes féken tartani az embereit. S ha nem, hát kénytelen lesz újakat toborozni a szigeten.
A mosolya kedves, de a hangja komoly. Kétségbe vonhatja a kapitány, valóban úgy lenne-e... de Jezabelnek nincsenek illúziói, még ha a legénység kiélhette is vágyait a helyi leányok között.
- Oh és szívesen időzök a fedélzeten... ha tetszik magának, ha nem. Szólíthatnak Salome-nak.
Ezzel még egy mosollyal sarkon fordul, és a lejárat felé indul.

A fedélközben meglepi a bűz... Egy kicsit körbejár, megfigyel, és következtet, csak aztán indul a kabinhoz. Elfintorodik, ahogy belép a kajütbe, s ahogy beljebb lép, az aprón neszező alak felé fordul. Meglepetése most teljesedik csak ki igazán, hát még ha Emerald is ott tartózkodik.
- Nahát... az Egy útjai kifürkészhetetlenek, uraim...
Nem, esze ágában sem volt soká itt időzni. A lukszerű koszos hely taszítja, akkor már inkább a fedélzet, és a matrózok sóvár tekintete.
- Csak nem rokonlátogatóba mennek a szigetek egyikére?
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Avatar
Emerald Thaulorimorgorus
Hozzászólások: 13

Re: Pénz beszél...

Hozzászólás#8 » 2018.01.28. 12:10

Kifizeti a kapitánynak az viteldíjjat, majd elindul a fedélköz irányába.Nem számított másra. Egy ilyen viharverte bárkán, még ez a kajüt is luxusszámba megy. Ahogy belépett, szíve szerint ki is fordult volna. Bár megnyugtatja, a másik férfiú jelenléte.
- Üdvözlöm! A nevem Emerald!
Bemutatkozás után, némán figyeli a másikat. Látszik mestere és ura a fegyvereinek. Az ő fattyúkardja eltörpül a másikéi mellett.
~Akkor hát, a kapitány tévedett. Csak ketten utazunk.~
Ekkor kifelé pillant, mikor meglátja az ébenfeketében pompázó hölgyet.
- Úgy látom, kicsit feltűnő útitársunk lesz. Veti oda útitársának.
~Diversitas delectat! Tartja a régi mondás. Imádom az ó nyelvet!~
Az újonnan érkezőnek, kézcsókkal köszön.
Emerald [cheers.gif]

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 242

Re: Pénz beszél...

Hozzászólás#9 » 2018.01.28. 14:57

// Ez esetben nem találkoztunk még a kastélyban? Ám legyen... //

Fekete ruhás nő az elvileg nincs... Jezabel szürke köpenyt, és kék-vörös kalandor ruházatot visel. No meg a tollforgós kalapot... Vándor dalnoknak tetszik, bár az ápoltabb fajta csepűrágó, hisz az illata is jó, meg a bőre is egészségesnek tűnik. Ellenben fel van fegyverezve...
Aprót biccent a két férfinak.
- A Salome megteszi.
Kézcsókra nem nyújtotta a kezét, miért is tenne ilyet egy vándor dalnok? Inkább lepakolja az egyik üres sarokba a felszerelését, ott kényelmesen bevackol, majd kitárja az ablakocskát, hogy legalább levegő áramoljon be, hisz még a kikötő halszaga is frissebb, mint az állott levegő bent.
Alig várja az indulást... s még jobban, hogy végre biztonságban megérkezzen a szemlátomást csempészhajón.
~Főkurátor uram vagy meg akar öletni, vagy valóban oly kényes az ügy, hogy ennyire titkos kell legyen az út.~
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 140

Re: Pénz beszél...

Hozzászólás#10 » 2018.01.28. 15:51

*A kajütbe libbenő cifra csalogány nem mindennapi látványt nyújt. Felüdíti a nyomasztó légkört, mi a csempészhajót megszállva tartja, s éles ellentétben van a decens, méltóságteljes özvegy álcájával, mit egyébiránt előszeretettel ölt magára. Még Emeraldot is sikerült egy pillanatra megtévesztenie, miben biztosan a félhomály a cinkosa, ám az adeptusban hangja hallatán megérhet a felismerés: aki előtte áll, az bizony Ludmilla Sante-Bouve, deákéveinek titkos imádottja.
A nap lassan delelőre kúszik a piszokszín felhők felett, a Fecske vitorlái pedig a szélbe csattannak. Bár ütött-kopott jószág, meglepő, milyen könnyedén fekszik fel a szárazföld felől süvítő hideg szelekre és hagyja maga mögött Szolgarév vályogfalú halászvárosát. A maroknyi legénység összeszokottan és szótlanul teszi dolgát, az utasokkal szóba nem elegyednek, hiszen megtanulták már, ha nem tudnak róluk semmit, őszintébben tagadnak esetleges üldözőiknek, ha rajtuk keresnék álruhás utasaik nyomát.
A szigetvilág partjait messzire kerülik, csalfa áramlatok hátán utaznak, mik másokat tévútra vezetnének. Látvalevő, hogy a névtelen kapitány érti a dolgát. Mikorra az alkonyat leszáll, az ég is tisztulni kezd, mi Fergeteg havában meglehetősen ritka, de tény, hogy délnek tartva a telek is enyhébbek. A sívó unalom lassan méri az idő múlását, csupán az vigasztalja az utasokat, hogy holnap ilyenkorra már Carrona tavernáiban vacsorálhatnak*


//kis free, egy-két reagnyi terjedelemben//
"....spieß voran!"

Vissza: “Kalandok és hirdetések”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 0 vendég