Egy rég esedékes hazatérés
Re: Egy rég esedékes hazatérés
Jezabel nem ment fel az emeletre, a szemèlyzettel elegyedett beszédbe, főleg a helyi híreket illetően.
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -
- Eulisess Scarletwound
- Hozzászólások: 160
Re: Egy rég esedékes hazatérés
*A hölgytárs eltűnése és a karjait kitáró Willem meglepi.
Ah, Lord Willem Esmael Ardenand. Van már évtizedek elteltek azóta, hogy valahol ezeken a tájakon először összetalálkoztak. Scarletwound átutazóban volt, Ardenand vadászaton. Pár szó váltása után meghívást kapott az Ardenand-birtokra, amit akkor elutasított, mert sietnie kellett nagybátyjához. Az ifjú Willem viszont nem tágított, elkísérte az uradalom határáig, nem törődve többet a vadászattal. Közben beszélgettek, és mindketten jó véleménnyel a másikról búcsúztak el egymástól. Azóta nem járt a birtok közelében sem, viszont jó párszor találkozott a kiváló harcos hírében álló Willemmel. Barátságuk talán inkább kölcsönös tiszteleten alapszik, mintsem érdeken, ezért tartott ki esztendők sokaságán. Ahányszor pedig találkoztak a birtokra való látogatás ígéretével zárult a társalgás.
Most végre teljesíti a meghívást. Évtizedek teltek el azóta a nyár óta, de még most is szemei előtt lebeg a fiatal Willem közeledte lova hátán…
…s most az idős Willem közeledik. Ölelni nem akarja. Hárít. Régi szokás szerint a kinyújtott a két kezet megfogja az alkaruknál, s ugyanezt elvárja. Két közel egyenrangú nemes a múltban így köszöntötte egymást, bár meg kell hagyni, hogy ezt legfeljebb az ő korosztályuk ismerheti. Az utóbbi nemzedékek kialakították saját formuláikat…és azok egyre gyorsabban váltják egymást. – Így múlik el a világ dicsősége! -
A régi formula elevenítése közben szólal meg:*
- Hideg szelek járnak már ahhoz, Willem... -*sok mindenre gondolhat ezalatt.*- Kíséretemül hívtam idősb leányodat is, kit mostanság csak Sante-Bouve néven ismernek. Remélem nem okoz gondot. A fenséges herceg közeli látogatásáról egyeztetek vele. Büszke lehetsz reá is, hiszen példátlan kincseket kerít elő, szépszerével…-*fiára tekint, aztán vissza.* - Az Egy megáldott az apai örömökkel, s az azzal járó boldogsággal is, hiszen láthatod, miként lépnek gyermekeid az őket megillető helyekre.
*Kibontakozik.*
- Viszont remélem az út használatát nem vámolod. Nincs karbantartva és veszélyes…Idefelé jövet megtámadott minket egy rablóbanda…nekünk hármunknak sikerült elmenekülni, viszont a kíséret, amit küldtél nem volt ilyen szerencsés…
Ah, Lord Willem Esmael Ardenand. Van már évtizedek elteltek azóta, hogy valahol ezeken a tájakon először összetalálkoztak. Scarletwound átutazóban volt, Ardenand vadászaton. Pár szó váltása után meghívást kapott az Ardenand-birtokra, amit akkor elutasított, mert sietnie kellett nagybátyjához. Az ifjú Willem viszont nem tágított, elkísérte az uradalom határáig, nem törődve többet a vadászattal. Közben beszélgettek, és mindketten jó véleménnyel a másikról búcsúztak el egymástól. Azóta nem járt a birtok közelében sem, viszont jó párszor találkozott a kiváló harcos hírében álló Willemmel. Barátságuk talán inkább kölcsönös tiszteleten alapszik, mintsem érdeken, ezért tartott ki esztendők sokaságán. Ahányszor pedig találkoztak a birtokra való látogatás ígéretével zárult a társalgás.
Most végre teljesíti a meghívást. Évtizedek teltek el azóta a nyár óta, de még most is szemei előtt lebeg a fiatal Willem közeledte lova hátán…
…s most az idős Willem közeledik. Ölelni nem akarja. Hárít. Régi szokás szerint a kinyújtott a két kezet megfogja az alkaruknál, s ugyanezt elvárja. Két közel egyenrangú nemes a múltban így köszöntötte egymást, bár meg kell hagyni, hogy ezt legfeljebb az ő korosztályuk ismerheti. Az utóbbi nemzedékek kialakították saját formuláikat…és azok egyre gyorsabban váltják egymást. – Így múlik el a világ dicsősége! -
A régi formula elevenítése közben szólal meg:*
- Hideg szelek járnak már ahhoz, Willem... -*sok mindenre gondolhat ezalatt.*- Kíséretemül hívtam idősb leányodat is, kit mostanság csak Sante-Bouve néven ismernek. Remélem nem okoz gondot. A fenséges herceg közeli látogatásáról egyeztetek vele. Büszke lehetsz reá is, hiszen példátlan kincseket kerít elő, szépszerével…-*fiára tekint, aztán vissza.* - Az Egy megáldott az apai örömökkel, s az azzal járó boldogsággal is, hiszen láthatod, miként lépnek gyermekeid az őket megillető helyekre.
*Kibontakozik.*
- Viszont remélem az út használatát nem vámolod. Nincs karbantartva és veszélyes…Idefelé jövet megtámadott minket egy rablóbanda…nekünk hármunknak sikerült elmenekülni, viszont a kíséret, amit küldtél nem volt ilyen szerencsés…
A hozzászólást 3 alkalommal szerkesztették, utoljára Eulisess Scarletwound 2018.01.30. 22:53-kor.
"A király? A király jelenleg nagyon elfoglalt. Azonban nyugalom. El fogom intézni." - Eulisess Scarletwound
Re: Egy rég esedékes hazatérés
- Ki? Ariana? Hja nem... Lulu.
Hogy felderült pedig az öreg arca idősebb leánya említésére, de midőn kiderült, kire is gondol, valahogy egy picit csalódottabbnak tűnik máris.
- Ő a legkisebb. Ez meg a nagy fiam, Willem... hehe. Vitéz legény, a keleti határról tért vissza a minap. Amint láthatod... kineveljük a derekas lovagokat őkirályi felsége részére. Vagy inkább a fiának... hehe... akármelyiknek. Willem, lassan fejezzétek be a fiúkkal, eriggy!
Lord Ardenand ezzel máris karon fogva Eulisesst indul kifelé a kerengőre. Legyint egyet a haramiákra és a veszteségekre.
- Elszaporodtak a lókötők. Kár a kapitányért, jó ember volt. Majd Willem lerendezi ezt is. Gyere, végy egy forró fürdőt, s vacsorára elvárlak a nagyterembe! Rád fér pár nap pihenés, és egy jó kis vadászat! Vadkanra!
Hogy felderült pedig az öreg arca idősebb leánya említésére, de midőn kiderült, kire is gondol, valahogy egy picit csalódottabbnak tűnik máris.
- Ő a legkisebb. Ez meg a nagy fiam, Willem... hehe. Vitéz legény, a keleti határról tért vissza a minap. Amint láthatod... kineveljük a derekas lovagokat őkirályi felsége részére. Vagy inkább a fiának... hehe... akármelyiknek. Willem, lassan fejezzétek be a fiúkkal, eriggy!
Lord Ardenand ezzel máris karon fogva Eulisesst indul kifelé a kerengőre. Legyint egyet a haramiákra és a veszteségekre.
- Elszaporodtak a lókötők. Kár a kapitányért, jó ember volt. Majd Willem lerendezi ezt is. Gyere, végy egy forró fürdőt, s vacsorára elvárlak a nagyterembe! Rád fér pár nap pihenés, és egy jó kis vadászat! Vadkanra!
- Eulisess Scarletwound
- Hozzászólások: 160
Re: Egy rég esedékes hazatérés
*A rablók felé tanúsított érdektelenség lepi meg talán a legjobban. Az egykor hevesvérű, párviadalból vadászni járó, kalandozótermészetű lord ilyen lett? Ezt teszi a kor velünk? Bárgyún mosolygó idiótákat csinál belőlünk? Reméljük nem. Reméljük, csupán amiatt feszeng az öreg Aredenant, mert kérni akarnak valamit, s nincsenek hozzászokva ehhez az aktushoz. Ez méltó lenne hozzá. A fiatalságra hagyatkozó vén hülye szerepe; nem!
Bár igaz, ami igaz, a fiataloké a jövő... de egykor nekünk ígérték…!
A fiatalabbik lány távolléte is gondolkodásra ad okot. Miért keresi valaki hamarabb egykori szolgái társaságát, mint saját családjáét? Valami rosszat lehet e mögött sejteni, mást nem. Mindenestre ez ki fog derülni. Ha nem előbb, akkor utóbb.
Mindezen gondolatok alatt a fiatal Willemet figyeli. Valóban kiköpött apja. Szinte időutazással felérő látvány.*
— Legyen akaratod szerint, Willem. Ma pihenünk, később vadászunk…A vitéznek —*Westre érti.*— is rendelj kérlek egy szobát.
*S ha nem történik semmi sem, akkor rövid időre búcsút vesz és felindul, valószínű felvezetik, a kijelölt hálójába, hogy elkészülhessen a mondott vacsorára.*
Bár igaz, ami igaz, a fiataloké a jövő... de egykor nekünk ígérték…!
A fiatalabbik lány távolléte is gondolkodásra ad okot. Miért keresi valaki hamarabb egykori szolgái társaságát, mint saját családjáét? Valami rosszat lehet e mögött sejteni, mást nem. Mindenestre ez ki fog derülni. Ha nem előbb, akkor utóbb.
Mindezen gondolatok alatt a fiatal Willemet figyeli. Valóban kiköpött apja. Szinte időutazással felérő látvány.*
— Legyen akaratod szerint, Willem. Ma pihenünk, később vadászunk…A vitéznek —*Westre érti.*— is rendelj kérlek egy szobát.
*S ha nem történik semmi sem, akkor rövid időre búcsút vesz és felindul, valószínű felvezetik, a kijelölt hálójába, hogy elkészülhessen a mondott vacsorára.*
"A király? A király jelenleg nagyon elfoglalt. Azonban nyugalom. El fogom intézni." - Eulisess Scarletwound
Re: Egy rég esedékes hazatérés
Eulisesst valóban kényelmes, meleg szoba, nagy dézsa forró víz várja, és a szolgálólányok készséggel engedelmeskednek... bármely kívánságának, legyen az egy kupa bor, még több melegvíz, a háta megmosása, vagy egyéb testi örömök. Deenton a mellette lévő kisebb kamraszobát kapta meg, mely ugyan nem oly kényelmes, mint az Úré, de egyetlen halk neszre egy összekötő ajtón át ott tud teremni mellette, ha szükséges.
A szobáról, melyet a lord kapott, külön kis erkély nyílik az udvar felett, a panoráma a borvidékre igazán lélegzetelállító. Az ágya kényelmes, a polcokon érdekes könyvek sorakoznak.
Hamarosan kopognak, s két legény érkezik a lord ládájával.
- Tisztelettel naccságos úr! A lakatot leverték a galádok, de... elhoztuk, ami menthető vót...
A láda lakatját valóban leverték, s ami érték és fontos dolog volt benne, az valóban el is tűnt, legyen az ékszer, pecsét, papír vagy ruha.
A parasztok hajlongva távoznak, a szolgálóleányok készséggel hoznak a lordnak, ha szükséges új ruhát is adnak neki, hogy kényelmesen és otthon érezze magát.
A vacsoraidőre aztán megint egy szolgáló kopog be, hogy szívélyesen meginvitálja és lekísérje a nagyterembe, ahol már gyertyalángok és fáklyák mellett hosszú asztaloknál ülnek a familiáris vendégek. Természetesen a terített főasztalnál ott ül a lord is, jobbján a fia, bal oldalán üres szék, ide kísérik Eulisesst. Deentonnak viszont nem terítettek külön.
Lord Ardenand (az idősebb) szívélyes mosollyal áll fel, hogy köszöntse Eulisesst, fia csendesen követi példáját. A szolgák egy ezüsttálcán egy uncia borpárlatot, és egy apró falatka sózott kenyeret hoznak Eulisssnek.
- Kedves barátaim! Kedves barátaim! Nagy örömömre szolgál, hogy családunk régi barátját, Lord Scarletwoundot, Feketevölgy Urát és Őfelsége bizalmas tanácsosát körünkben üdvözölhetem! Hosszú idő óta a mi Szürke Eminenciásunk most végre időt szakított arra, hogy gyönyörű borvidékünkre látogasson, és szavamra, ha innen józanul távozik, úgy én vagyok a legrosszabb vendéglátó és barát Egroniában! Jöjj, drága barátom! Köszöntelek téged házamban, és fogadom az Egy színe előtt, hogy szívemnek kedves barát, házamban becsült vendég vagy!
A familiárisok hangos éljenzése mellett kínálják hát fel az esküvel szentesített vendégvárót, hogy a lakoma aztán elkezdődhessen!
A szobáról, melyet a lord kapott, külön kis erkély nyílik az udvar felett, a panoráma a borvidékre igazán lélegzetelállító. Az ágya kényelmes, a polcokon érdekes könyvek sorakoznak.
Hamarosan kopognak, s két legény érkezik a lord ládájával.
- Tisztelettel naccságos úr! A lakatot leverték a galádok, de... elhoztuk, ami menthető vót...
A láda lakatját valóban leverték, s ami érték és fontos dolog volt benne, az valóban el is tűnt, legyen az ékszer, pecsét, papír vagy ruha.
A parasztok hajlongva távoznak, a szolgálóleányok készséggel hoznak a lordnak, ha szükséges új ruhát is adnak neki, hogy kényelmesen és otthon érezze magát.
A vacsoraidőre aztán megint egy szolgáló kopog be, hogy szívélyesen meginvitálja és lekísérje a nagyterembe, ahol már gyertyalángok és fáklyák mellett hosszú asztaloknál ülnek a familiáris vendégek. Természetesen a terített főasztalnál ott ül a lord is, jobbján a fia, bal oldalán üres szék, ide kísérik Eulisesst. Deentonnak viszont nem terítettek külön.
Lord Ardenand (az idősebb) szívélyes mosollyal áll fel, hogy köszöntse Eulisesst, fia csendesen követi példáját. A szolgák egy ezüsttálcán egy uncia borpárlatot, és egy apró falatka sózott kenyeret hoznak Eulisssnek.
- Kedves barátaim! Kedves barátaim! Nagy örömömre szolgál, hogy családunk régi barátját, Lord Scarletwoundot, Feketevölgy Urát és Őfelsége bizalmas tanácsosát körünkben üdvözölhetem! Hosszú idő óta a mi Szürke Eminenciásunk most végre időt szakított arra, hogy gyönyörű borvidékünkre látogasson, és szavamra, ha innen józanul távozik, úgy én vagyok a legrosszabb vendéglátó és barát Egroniában! Jöjj, drága barátom! Köszöntelek téged házamban, és fogadom az Egy színe előtt, hogy szívemnek kedves barát, házamban becsült vendég vagy!
A familiárisok hangos éljenzése mellett kínálják hát fel az esküvel szentesített vendégvárót, hogy a lakoma aztán elkezdődhessen!
- Eulisess Scarletwound
- Hozzászólások: 160
Re: Egy rég esedékes hazatérés
*Halovány mosollyal kísérve veszi kézbe a borpárlatot, mit a beszéd után megemel. De az, ajakérintés nélkül követi a tanácsost a számára kijelölt helyre. Miután helyet foglal, mosolyint az idős házigazdára, a fiára, majd keresi Lady Sante-Bouve-t. Neki is szán egy pillantást.
Nagy a füstje e tűznek…. Bár még idő, míg a lángokat észreveheti az ember…idő míg megismerheti a kérés milyenségét…
Ám az az idő még várat magára. Most a lakomáé a főszerep.*
Nagy a füstje e tűznek…. Bár még idő, míg a lángokat észreveheti az ember…idő míg megismerheti a kérés milyenségét…
Ám az az idő még várat magára. Most a lakomáé a főszerep.*
"A király? A király jelenleg nagyon elfoglalt. Azonban nyugalom. El fogom intézni." - Eulisess Scarletwound
Re: Egy rég esedékes hazatérés
Egyelőre a Ladyt nem látja Eulisess, bár az ifjabb lord mellett az asztal túlfelén a hely bizonnyal neki van fenntartva.
Ahogy Eulisses leül, a házigazda apró, mosoly mögé rejtett fintorral követi, és foglal helyet saját székében. A közelebb ülők összemorrannak, de akkor a sarokban a muzsikos belekezdenek a cikornyás muzsikába. A szolgák egyre hozzák és hozzák a nagy levesestálakat, a nagy tálakon a húsokat, sülteket, zöldségeket, a fűszeres vadakat, mézes-mázas szárnyasokat, csípős sonkákat. Aligha lehetnek anyagi gondjai a vendéglátónak, ha ily bőkezűen tudja megvendégelni háza népét, s a Főtanácsost is, mintha legalábbis maga a király ült volna az asztalhoz.
A hosszú asztaloknál a férfiak és asszonyok, legények és leányok beszélgetésbe kezdenek, nem érteni már az evőeszközök csikorgásától és a muzsikaszótól, hogy miről.
- Remélem, kiheverted a gyalázatos támadást. - Fordul ismét Eulisess felé a ház ura, épp egy jókora pulykacombbal a kezében. - Kettőt kézre kerítettünk, épp fosztogatták a kocsit. Most ott visongnak az út szélén egy karón... Vagy ha az egy kegyes hozzájuk, már halottak. Ehh... Az Adományról ide szökik a sok semmirekellő, és a mi gazdag völgyeink fosztogatnák, hogy az anyjuk seggébe is egy jó nagy karó állt volna, mikor fogantak!
Ahogy Eulisses leül, a házigazda apró, mosoly mögé rejtett fintorral követi, és foglal helyet saját székében. A közelebb ülők összemorrannak, de akkor a sarokban a muzsikos belekezdenek a cikornyás muzsikába. A szolgák egyre hozzák és hozzák a nagy levesestálakat, a nagy tálakon a húsokat, sülteket, zöldségeket, a fűszeres vadakat, mézes-mázas szárnyasokat, csípős sonkákat. Aligha lehetnek anyagi gondjai a vendéglátónak, ha ily bőkezűen tudja megvendégelni háza népét, s a Főtanácsost is, mintha legalábbis maga a király ült volna az asztalhoz.
A hosszú asztaloknál a férfiak és asszonyok, legények és leányok beszélgetésbe kezdenek, nem érteni már az evőeszközök csikorgásától és a muzsikaszótól, hogy miről.
- Remélem, kiheverted a gyalázatos támadást. - Fordul ismét Eulisess felé a ház ura, épp egy jókora pulykacombbal a kezében. - Kettőt kézre kerítettünk, épp fosztogatták a kocsit. Most ott visongnak az út szélén egy karón... Vagy ha az egy kegyes hozzájuk, már halottak. Ehh... Az Adományról ide szökik a sok semmirekellő, és a mi gazdag völgyeink fosztogatnák, hogy az anyjuk seggébe is egy jó nagy karó állt volna, mikor fogantak!
- Eulisess Scarletwound
- Hozzászólások: 160
Re: Egy rég esedékes hazatérés
*A mondottakra bólint egyet, miközben maga által választott szerény ételét nézi. Kisvártatva az üres szék felé bök és ezt mondja:*
–Talán te is beálltál azok közé, akik a Fényes Úrnak is fenntartanak egy helyet az asztalnál? -*kérdésére tudja a választ, de jobb lesz az apa megfogalmazásából olvasni a sorok közt.*
–Talán te is beálltál azok közé, akik a Fényes Úrnak is fenntartanak egy helyet az asztalnál? -*kérdésére tudja a választ, de jobb lesz az apa megfogalmazásából olvasni a sorok közt.*
"A király? A király jelenleg nagyon elfoglalt. Azonban nyugalom. El fogom intézni." - Eulisess Scarletwound
Re: Egy rég esedékes hazatérés
- Óóóh az én asztalomnál előkelőbb hús-vér vendégek hivatalosak...
Van valami kellemetlen abban, ahogy ezt kijelenti az öreg. Mintha a lélek mélyén keserű epe mérgezné a szavait, melyeket mosolyogva ejt.
- Drága leányom pedig szereti úgy gondolni, hogy mindig a maga útját járhatja. Legalábbis míg egy erős férfikéz rá nem tereli egy asszonynak inkább való és becsültebb útra! Mint mondjuk a család vérvonalának megtartása, hogy egyebet ne említsek...
- Nade apa... - fordul oda immár a sokkal nyíltabb tekintetű és őszintén kedvesebb ifjabb Ardenand is. - Ne légy ilyen szigorú Luluval.
- Nem lennék, ha itt lenne... - Dohog öregesen az idősebb úr. - Akkor talán magyarázkodnom se kellene miatta.
- Dehát nem is magyarázkodsz! - Neveti el magát a fiú, és bocsánatkérőn Eulisessre néz. - Bocsássa meg Őlordsága... Lul.. ühm... Lady Sante-Bouve talán később csatlakozik hozzánk, de régen járt itthon, és előbb tiszteletét tette édesanyánknál.
- Iiigen-igen... -Hesseget az idősb férfi, mintha csak a komor témát akarná elhessegetni az asztal mellől. - Amúgy is, minek hoztad ide? Az út hosszú, fárasztó és veszélyes.... készülnie kellene a gyász elhagyására, és a kérője fogadására!
Van valami kellemetlen abban, ahogy ezt kijelenti az öreg. Mintha a lélek mélyén keserű epe mérgezné a szavait, melyeket mosolyogva ejt.
- Drága leányom pedig szereti úgy gondolni, hogy mindig a maga útját járhatja. Legalábbis míg egy erős férfikéz rá nem tereli egy asszonynak inkább való és becsültebb útra! Mint mondjuk a család vérvonalának megtartása, hogy egyebet ne említsek...
- Nade apa... - fordul oda immár a sokkal nyíltabb tekintetű és őszintén kedvesebb ifjabb Ardenand is. - Ne légy ilyen szigorú Luluval.
- Nem lennék, ha itt lenne... - Dohog öregesen az idősebb úr. - Akkor talán magyarázkodnom se kellene miatta.
- Dehát nem is magyarázkodsz! - Neveti el magát a fiú, és bocsánatkérőn Eulisessre néz. - Bocsássa meg Őlordsága... Lul.. ühm... Lady Sante-Bouve talán később csatlakozik hozzánk, de régen járt itthon, és előbb tiszteletét tette édesanyánknál.
- Iiigen-igen... -Hesseget az idősb férfi, mintha csak a komor témát akarná elhessegetni az asztal mellől. - Amúgy is, minek hoztad ide? Az út hosszú, fárasztó és veszélyes.... készülnie kellene a gyász elhagyására, és a kérője fogadására!
- Eulisess Scarletwound
- Hozzászólások: 160
Re: Egy rég esedékes hazatérés
* A tanácsos hallgatja és figyeli az eseményeket, de meg nem szólal. Felesleges lenne egy kommentárral kínosabbá tenni a helyzetet. Röviden elmélyedve iszik az időközben töltött friss vízből, hagyja, hogy mindenki újra felvegye a jókedvét. Akkor érdeklődik az eljárás felől, mellyel a -kis túlzással- világhírű szeszes italukat készítik a birtok urai. Bár konkrét választ nem remél, hézagpótlónak megfelelő a téma és a gazda is dicsekedhet valamivel.*
"A király? A király jelenleg nagyon elfoglalt. Azonban nyugalom. El fogom intézni." - Eulisess Scarletwound
Vissza: “Kalandok és hirdetések”
Ki van itt
Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég