Egy rég esedékes hazatérés

[Deenton]

Egyszerűbb lenne,ha meghúzná a ravaszt,ám kénytelen blöffölni,így a haramia a fa mögé kerül.A lovak megugranak,s Deen megpróbálja fél kézzel lefogni az egyiket először,hogy a Lord felszállhasson. Az udvariasság persze Jezzának kedvezne,de csupán egy keze van és azt már eladta.
-Ide,Uram! Gyerünk,induljatok!-kiáltja, s mihelyt indulni látszanak majd,úgy próbál ő is menekülni,ha maradt még ló.

//Kockagurítóban dobtam //

[Eulisess Scarletwound]

*Mérlegelni látszik, s nemcsak a ló visszatartásának sikerességét illetően. Ha úgy látja, hogy sikeres volt West próbálkozása, akkor tekintete, mint a zsoldosra vet, ezer szóval felérő. Nagyrészt ez az ezer szó arra egyszerűsíthető; „…a pokolban is…!”.
Maga elé engedi a grófnőt, jelezve kezével szálljon fel. Majd, ha a másikat is sikerül lenyugtatnia a bérkardnak, ő maga is felkaszálódik sajátjára. Csak a lady után mehet, elvégre, ha minden igaz ő ismerős a terepen. Régen volt, mikor lovagolt, még megboldogult ifjúkorában, de nem felejtett semmit. Most is olyan magabiztosnak tűnőn ül, még ezen az ideges lovon is, mintha nem üldöznék, hanem ország hódításra indulna.
Mihelyst lady Sante-Bouve elindul rögtön nyomába szegül.

Nincs vesztegetni való idő.*

[Jezabel]

Nincs ideje igazán megnyugodni, hisz alig mukkana, a lovak már ugranak is meg, és farolnak.
Jezabellnek se kell sok, megpróbálja elkapni az egyiknek a kantárját, s ha megvan, hamar a kengyelbe lépni már ülne is fel rá.
Gyorsan el kellene tűnniük innen.

[Mord]

Deenton hamar kapja el az egyik ló kantárát, ám Eulisess hezitál a felszállással. Úgy tűnik, hiába, hisz a grófnő ha nem is oly ügyesen, mint Deen, de feltornássza magát egy nyeregbe, még ha a szoknya minduntalan akadályozni akarta is benne.
A másik két ló viszont megszaladt, elvágtázott a batár felé s azon túl.
Ha Deenton átadja a lordnak a lovat, kérdéses, ő ki mögé akar felülni, hogy együtt kereket oldjanak? Netán saját lábán kíván rohanni?
Közben újabb vesszők koppannak a burkon. Egyelőre még nem jött elő a fa mögül ismét a torzomborz alak.

[Deenton]

*Látva a kialakult helyzetet nem marad más választása minthogy Lady Jezza mögé próbáljon fellendülni,ha van rá alkalom.Kettőjük súlyát talán elviseli a hátas és akkor elszelelhetnek végre.*

//Bocsi,de hamarosan takarékra váltanék (nem feltétlenül meghalással),hisz az oldal inaktív és kihalt, nem sok értelme van játszani így rajta. Mehet minden csak ha volt Deennek valami külön szál csak hogy ne unatkozzék az nem kötelező.Megfelel a politikai intrikás cucc amibe nincs beleszólásom.//

[Jezabel]

Jezabel nem ágál a potyautas ellen, sőt, még segítő kezet is nyújt neki. Amennyiben úgy látná, hogy lord Scarletwound is stabilan nyeregben van, keményen a hátas oldalába vágna, s a kantárt megrántva majd engedve mind gyorsabb vágtára ösztökélné tovább az úton. Bár valószínű a ló tudja, merre van a hazafelé vezető út, Jezza sűrűn pislog a Főtanácsos felé, nehogy elhagyják vagy netán kiessen a nyeregből...

// Shit happend. //

[Mord]

//Nem probléma. Sajnálom, hogy így alakult. Tehetlek NJK-ba.//

A vágta nem lesz hosszú, mire kijutnak a ligetből, a pajzs eloszlik körülöttük. Újabb nyílvesszők akkor már csak nyomukban koppannak, de ahogy távolodnak, úgy maradnak el ezek mögöttük. Mellettük elsuhannak a dombok, hideg eső veri őket, de mire a viharfelhők eloszlanak, és a szürkület teljesen beáll, megpillantják a fehér falú piros tetős udvarházat. Nem sokban különbözik a déli kúriáktól, magas kétszárnyú kapuja nyitva van, az épített kőfal hatalmas udvart takar. Ahogy bevágtáznak, az előudvar márvány díszkútjánál fékezik meg a lovakat, s a tiszttartó idős kora ellenére is szapora léptekkel siet az elázott utazók elé. Lovászok szaladnak elő, hogy a nemeseknek segítségen nyújtsanak a leszállásban.
- Az Egy szerelmére, Nagyságos Uram! Kisasszony! - Hajol meg az idős, nagy bajuszú férfi - Mi történt? Hol a kíséret és az utazókocsi?
A boltíves-oszlopos tornácokon fiatal cselédlányok szaladnak dolguk után pusmogva, miután kibámészkodták magukat az érkezőkön.

[Eulisess Scarletwound]

*Míg le nem száll, addig hallgat. Akkor sem szól sokat, csupán ennyit:*

- Orvtámadás. Csapdát állítottak. -*aztán az öreget várja, hátha ő többet tud az eseményekről. Viszont lehet, hogy csak egy hétköznapi rablóbanda volt, nem több. Nem szeretne rögtön a legrosszabbra gondolni… Ezt azonban csak az öreg reakciója cáfolhatja, erősítheti meg.*

[Jezabel]

Csendesen száll le a hátas hátáról, s szót nem szól, hagyja, hogy a lord intézze ezt. AZ egyik lovászfiút állítja meg inkább, hogy halk szavakkal adjon neki feladatot.

[Mord]

Az öreg halkan morog valamit az orra alatt, mely valamire való historikus pennájára biztos nem kerülne.
- Jöjjön, Uram! Itt már nem érheti baj Önöket... Az átkozott haramiákkal már sehol nem bírni, a múlthéten is akasztani kellett a falu határában. Na de majd itt kipihenik magukat! Jöjjék az Úr, Őlordsága a Fegyverteremben van.
Ezzel hallgatag kíséretként vezetné el Eulisesst, fel a széles márványlépcsőkön, a hófehér folyosókon, melyeken még hervadoznak a muskátlik, egészen egy nagy ajtóhoz, mely mögül fegyver csörgését hallani ki. A tiszttartó benyit, kopogni felesleges lenne, és Eulisess szeme elé egy koraestébe nyúló gyakorlatozás képe tárul: ifjú legények vívnak egymással a nagy teremben, izzadnak egymás acélszorítása alatt. A szélen ketten állnak, az egyik Lord Ardenand, gondosan ápolt szakállal, ős üstökkel, mely valaha gesztenyebarna volt, kék szemeiben még mindig konok elszánás villan, de a kor már meghagyta rajta nyomát, nem oly délceg dalia mint hajdan, bizony pocakot eresztett. Mellette viszont mintha szakasztott önmaga fiatalkori mása állna, elégedetten szemlélve az ifjak munkáját, bár ő maga is mintha nemrég hagyta volna abba a gyakorlást, barna haja csapzott, felgyűrt ingujjban áll, mi korántsem illő egy úrnak, és lelkesen mutogat az apjának egy-egy ifjú felé.
Amikor a páros megpillantja az érkezőt, az idősebb lord azonnal leinti fiát, s mindketten a vendég felé sietnek, az öreg arcán szétterülő széles mosoly, és a baráti ölelésre nyitott karok a találkozás valódi örömére vallanak, a fiú inkább visszahúzódva követi apját.
- Eulisess, drága barátom! Hát te aztán igazi gyászmadár vagy még mindig! Mi ez a sápkór rajtad? Úgy látom épp időben rángattunk le ide, majd itt valami egészséges színed is lesz!