Egronia-Felvég tartomány

Egronia és a nagyvilág egyéb helyszínei
A játékhoz kérjük, jelentkezz be!
Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 273

Egronia-Felvég tartomány

Hozzászólás#1 » 2017.10.25. 22:03

Kép

Hatalmas kiterjedésű egyházi birtokok sokasága nyugaton, melynek központja Monostorerőd és Hárspalota. A terület északi része alföld, melynek talaja termékeny, de a tenger szeszélyét ellensúlyozni hivatott csatornák karbantartása sok munkáskezet von el a szántókról és mezőkről a partok mentén. A tengeri halászat és kereskedelem jelentős bevételi forrása a vidéknek. A legtöbb szent kegytárgy, kegyhely itt található, nem csoda hát, hogy oly sokan zarándokolnak erre.
"....spieß voran!"

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 273

Re: Felvég tartomány

Hozzászólás#2 » 2017.10.26. 12:15

Szolarissza kolostor, Szépasszonykút falvának határában.

Kép

*Az írott cserépváza –a cella egyetlen, asszonyszemnek kedves éke- a benne árválkodó hervadt virágokkal együtt csattant szét a falon, épp a belépő nővér arca mellett. A karcsú kéz, mely azt elhajította most görcsösen szorult ökölbe. A nő gyöngyöző homloka mögött pusztító düh remegett, és –hogy a váza nem talált- szeretett volna puszta kézzel nekiesni a kifejezéstelen arccal rámeredő sorornak. De a méltóság…az egyetlen, mi még megmaradt számára, mihez olyan görcsösen ragaszkodott, nem engedte addig süllyedni. Dacos mozdulattal söpörte ki összetapadt haját arcából. Napok óta nem látott mosdóvizet. Napjait a keserű gyűlölet, a bosszú és szabadulás terveinek elkeseredett újra-és újraszövése tette ki és ugyan kinek mosdjon, kinek tegye magát kívánatossá itt, a nyirkos falak és az aszottméhű madárijesztők között? *
- Itt az esti ima ideje, asszonyom.-*csikorogta a nővér* -Térdepelj le, és kezdjük az Angyali Dicséret himnuszát!
*Lizawetha Chelleynek, Egronia királynéjának eszében sem volt térdet hajtani. Büszkén feszítette meg 40 esztendője dacára is karcsú derekát, és megvető mosollyal mérte végig az apácát. E mosoly hidegét pár hétnek előtte még félték a koronaékkövi udvartartás tagjai*
- Ugye tudod, kedves nővér, hogy amint kiszabadulok innen, mert előbb vagy utóbb így lesz- teszek róla, hogy kínok között halj meg.- *szólt aképpen, ahogy éhes párduc dorombolja körül csapdába csalt zsákmányát*- Kopaszra borotválva, levágott fülekkel és orral átkozod majd magad, amiért nem voltál eszednél és engedtél megtérnem bátyám birtokaira.
- Örömmel fogadom a sorsot, mit az Egyisten nékem kiszab.*- recsegte a nővér-* -Javaslom tégy te is így, asszonyom!
* A királyné negédes mosollyal jutalmazta a közönyt, miben egy vipera álnoksága kísértett. Belül ordított és tombolt, amiért sorsát tűrni kénytelen, mégis engedelmességet mímelve térdepelt le az imazsámolyra ágya mellett.
Jól tudta, kinek köszönheti, hogy idehurcolták. Barad ugyan nem árthatott neki, hisz ki sem mozdul az Újpalota csillagvizsgálójából, s napjait szívesebben tölti már a csillagjós Bracho társaságában, mint hajdan kedvelt szajhái körében. Tőle aztán úgy élte volna világát, s azzal, akivel csak tetszik. Hogy a dölyfös egrón urak mocskos szájukra vették, az sem érdekelte. Rosszul lettek volna, ha kardjuk nem csörgethetik valakire, s átkozódhatnak, addig sem figyel senki a maguk disznó természetére. Az egyetlen, ki szenteskedő bálványként sötétlik bolond férje mögött, nem más, mint Scarletwound. Biztos volt benne, hogy az ő keze van száműzetésében és megalázó elhurcolásában. Ajkáról a fohász szavai közönyösen, szertartásosan peregtek, ám gondolatai minduntalan Galeotti körül kalandoztak. A lagún követ tüzes volt, ahogy az zarovar férfijaihoz illik. Románcuk perzselő volt, szemérmetlen és olyan állatias vágyakozással merültek el egymásban, mitől újra ifjúnak érezhette magát. Sajnálta, hogy légyottjaik véget értek. Hiányzott neki a férfi erős marka, mohó ajka, de nem volt ez egyéb a test vágyakozásánál. Aligha lepődött volna meg, ha a diplomata számára is kellemetlen kimenetelű volna az ügy. Elhatározta, amint ez a perszóna végre eltakarodik, a szalmazsákja alatt rejtegetett tollra kap, hogy megírja bátyjának a gyalázatot, s megkérje, hogy szabadítsa ki és vegyen bosszút megaláztatásáért. Tudta, hogy sanyargatása egyértelmű jelzés családjának. Atyja zászlósúrként túl nagy hatalmat bírt a királlyal szemben, s a Kopó félti az irháját, hisz ha üt Barad órája, vele együtt vész majd ő is.
Másnap reggel, a kolostor jobbágya, ki élést szekerezett a zárda konyhájára, Lizawetha titkos levelével, és egy városi ház árát érő násfával iszákjában indult vissza Szépasszonykút felé vivő, deres hátú kocsiúton.*
"....spieß voran!"

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 273

Re: Felvég tartomány

Hozzászólás#3 » 2017.12.22. 17:40

*Két hét telt el azóta, hogy a felséges asszony levelét elküldte fivéréhez. Soraiban átkozott, esedezett, fogadkozott, s csak remélhette, hogy azok végül a megfelelő kezekbe jutnak, s a pór végül nem lesz jó pénzért árulója.
Országszerte megelégedést hozott, hogy Barad végre megtalálta férfiúi erélyét, és rendre tanítja a csalfa asszonyt, ám ilyen megaláztatást a Chelley név mégsem bírhatott el.
Eképp történhetett, hogy egy ködös őszi reggelen a száz lovasból álló csapat a szépasszonykúti zárdától nyíllövésnyire, egy lombjahullott pagony alját szállta meg. Maga a méltóságos főpohárnok egyetlen fia vezette a válogatott száguldókből álló portyát, s míg maga tucatnyi testőrzőjével előre lovagolt, addig katonáinak nyeregből szállni sem szabadott. Még hadnagyuk sem tudta, az előkelő követ mit végez: vajon az apátnő elfogadja-e a tetemes summát, mi királyi túszuk megváltására ajánl fel Othmar gróf, avagy üres kézzel érkezik amaz vissza. Ha így volna, abban az esetben az úri kíséret bosszuló haddá válik és végignyargal a vidéken, hogy égetve, dúlva a konvent falvait, birtokait, bírja jobb belátásra a konok szüzeket.
Órányi idő telt belé, mire a kolostor vasalt kapuján kidübörögtek a lovasok. Magasan csattogó, kék mezőben ezüst csillagot hordó Chelley lobogók hirdették, hogy az apátnőnek mégis csak fontosabb az arany, mint hogy harcba szálljon egy megtévedt lélek megmentéséért.
Lizawetha királyné asszony testvérbátyja oldalán ügetett dámanyergében, oly asszonyi díszben, mintha menyegzőjére tartana. Diadalmas mosolya, a szemeiből sütő gőg nyilvánvalóvá tette, hogy immár újból büszke Chelley ő, nem pedig Egronia királyának asszonya. A katonák szemében csodálattal vegyes férfi-éhség csillant, a fejedelmi személy szépsége láttán, s hűdötten pislogtak egymásra, midőn az asszony egyetlen kellemteljes és kevély mozdulattal húzta le ujjáról jeggyűrűjét, hogy könnyedén hajítsa a nyirkos avarba.
Végül kürtszó harsant, a lovas kíséret oszlopa pedig megindult a vörös-ezüst zászló alatt, hogy a pagonyon túl a lassan felszálló ködbe vesze magukkal vigyék a család méltóságán esett foltot -mintha az sosem lett volna ott.*
"....spieß voran!"

Avatar
Lumena
Hozzászólások: 9

Re: Egronia-Felvég tartomány

Hozzászólás#4 » 2020.07.23. 10:12

"Te deprecor, supplico et rogo, auge fidem, auge spem, auge charitatem.
Fac nos per ipsam gratiam tuam semper in fide stabiles, et in opere efficaces,
ut per fidem rectam et condigna fidei opera ad vitam te miserante, perveniamus æternam
.
"

Napokkal azután, hogy a sátorbéli beszélgetés megtörténik, három hófehér postagalamb száll vissza otthonába - Szirtpalánk büszke várába. Három galambról három üzenetet csatolnak le a madárház szolgái, mik közül egy Victricius nagyinkvizítornak szól, kettőn pedig a megfelelő jelzések vannak, hirdetve fontosságukat, mely szerint az egron Főinkvizítor számára küldték őket. Küldőjük kézjegye, mikkel az egyház titkos nyelvén számokkal ír, kifogástalan.
A Főinkvizítornak küldött levelek egyike egy hivatalosan megfogalmazott kérés, melyben a Szék jegyzőkönyveiben 743.-ként jegyzett diakonisszanővér röviden Lady Ludmilla Krelalla Salome Jezabel Chelley kérvényét tolmácsolja Harmatföld azonnali megsegítését illetőn, kifejtett problémával kapcsolatban. A másik levél a kérvények szokott melléklete; az eset összefoglalása --- viszont kicsit eltér a hagyományos formától. Jegyzőkönyv az, melyben szó szerint olvashatóak a sátorban elhangzott beszélgetés szavai és annak pontos körülményei. Sem kommentár, sem megfigyelés, sem egyéb véleményforma nem olvasható benne - csak az eseménysor, ahogyan az megtörtént.
Világos üzenet ez. A diakonissza lemondott a véleményalkotás jogáról és a Székre bízza az eset megítélését; természetesen a döntés mellett. Lumena-t nem foglalkoztatja különösen politika; így nem érdekli, milyen fórumokon döntenek majd az esetről, elvégre azokhoz már nincs köze. Bár egészen biztos, hogy az Egyházzal tárgyalni kell - talán egészen Őszentségéig elgyűrűzik az ügy; viszont akkor az Congregatio vezetője, a Fekete Bíboros, lesz az kivel zárt szobában határoznak Harmatföld sorsa felől...
Mentorának, Victriciusnak, csupán két rövid sort szánt, miből korábbi levelezéseik alapján érteni fog. Muszáj valakinek kiöntenie a lelkét, mégha a maguk zárt stílusában is történik az. "Galambból pillanatok alatt holló hidegült. Őt úgy tűnik, elnyelte e barátságtalan vidék talán örökre."
„A mágia szolgálni adatott és nem uralni. Romlottak és korruptak mindazok, kik elveszik az Ő ajándékát és önnön testvéreik ellen fordítják!”
A Hegyek Alatti Beszéd 1:2

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 273

Re: Egronia-Felvég tartomány

Hozzászólás#5 » 2020.08.11. 21:10

1405. Aratás hava 21. napja, Monostorerőd városa, a püspöki kongregáció tanácsterme

-...a Harmatföldről küldött jelentés szerint a helyiek babonaságai immár túllépték azt, mi szóbeszédnek mondható, s valós fenyegetést jelentenek. Úgy az Egyház gyermekeinek életére, mint halhatatlan lelkeikre!-* Ingar Thorburn érseki tanácsos szavainak nyomatékosításaként a szószólói pulpitusról átható pillantását járatta végig látüvege felett a tanácskozásra összegyűlteken*- Megfontolás tárgyává teendő tehát a tartomány mielőbbi megsegítése a lehetőség szerinti összes módokon!
-Mily sürgős lett egyszeriben a vallet előkelőknek jó hívekként atyai kéz alá hajtani fejüket!-*töri meg a csendet szárazon Biorn Hergrim püspök, ideges ujjai között pergetve szentolvasójának jáspis szemeit.* -Eddig azt hajtogatták csupán: "El a kezekkel! Hagyjatok békében a magunk módján élni és imádkozni!" és mi szemet húnytunk afelett, hogy atyáik koponyáinak képében dícsérik az Urat! Tanulják hát meg a saját bőrükön, milyen az Egy világossága nélkül senyvedni, s majd megméretik a lelkük az igazak ítélőszéke előtt!
-Való! Akárhány misszionáriusunk indult is útnak, hogy gyertyát gyújtson a valleteknek a baljós homályban, végül mind alkalmazkodott a helyi babonákhoz, s a félsikernek is örülnünk kellett! -*Saldalus atya, a Mennyei Fényesség Fivéreinek rendfőnöke sajnálkozón ingatja fejét.*-Mindazonáltal, hogy most mégis segítségünket kérik, e keményfejű és elzárkozó népség tekintetében ugyancsak elgondolkodtató!
*Gedon Demarn nagymester páncélkesztyűs keze az asztalon csattan.*
-Tétováznunk nincs mit, kegyelmes atyák és testvérek! Kik vagyunk mi, hogy a tékozló ifjútól megtagadjuk, hogy megtérjen az Atya kebelére?! Ha karddal kell elesett testvéreink védelmére kelni, még ha megtévedtek is, az Istenanya Legszegényebb Vitézei kinyújtják segítő kezüket!
-De hát sárkányok...? Ki hiszi ezt, dominus..?
-A ködök és szörnyetegek meséje nem több, mint üres indok, minek örve alatt a pogányság útját tapodni remélik...!
-Ha nem cselekszünk, úgy esik minden szerelmetes országunkban is, mint ahogy esett az istentelenült parasztokkal a Tatningbergákban, Severföldön! Hát ezt akarjuk?!
-Nem nélkülözhetjük csapatainkat! A karagáj itt a nyakunkon...!
*A tanácsterem falára festett angyalok pirulva fordultak volna el a zsinatolók egymást túlkiabálva, egyházfiakhoz aligha méltó szóvirágokkal is megtűzdelt csörtéi hallatán. A csendet végül Thorburn pálcája kényszerítette ki, midőn az majdnem eltörik a pulpitus lapján. Végül az eddig némán, szakállát simogatva töprengő hercegérsek szólal meg. Medve termete és baljós tengermorajhoz hasonlatos basszusa inkább teszi hasonlatossá marcona hadfihoz, mint Egronia legfőbb egyházi méltóságához. Nem is csoda, hiszen Hermund Rutland élete java részét fegyverben töltötte, hogy aztán lemondva a földi hívságokról szerzetbe vonuljon, végül vonakodva fogadja el a király kérését és a Szentatya parancsát az ország hercegérsekének, koronázó papi fejedelmének tisztségét magára veendő.*
-Testvéreim az Egyben! Mivé lenne e templom, ha nem az irgalmasság volna alapköve? Az Egyháznak és az országnak egyaránt olyan volna, ha hagynánk bármely tartományát elveszni, mintha önnön tagját csonkolnák le. Márpedig a beteg testrészt meggyógyítani szokás az ész és hit korában, nem pedig áldozatként odaszánni! Inkvizítor atyák examináló küldöttsége indul Harmatföldre, Demarn nagymester fegyvertestvéreinek támogatásával! Itt az ideje, hogy tekintetünk újra a valletek felé forduljon!


A tanács végső döntése épp csak, hogy elhangzott, az Inkvizíciós Szék rendházából máris galamb reppen a 743-as regiszterszámú diakonissza nővérnek, miszerint igyekezzen a nagyhírű Sergius Abelus atya fogadására, ki a zarowarban bújkáló kelyhes fertő purgálásából megtérve egyenesen Sárkánykőbe küldetik lady Chelleynek új lelkiatyjául.*
"....spieß voran!"

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 273

Re: Egronia-Felvég tartomány

Hozzászólás#6 » 2020.11.22. 13:15

1405. Szarvastor hava, Szirtpalánk városa, hercegérseki palota.

*A fagyos télutón való hadakozás nem a legkedvesebb mulatsága a katonának. Willem Ardenand lovag, ki elhagyván apja alvidéki birtokát és vitézzé lord Halfdan Verdis, Lándzsakapu őrgrófjának keze alatt érett, gondterhelten támaszkodott a hercegérseki palota mellvédjének. Kelet felé tekintve a város melletti földeket Othmar Chelley folyamközi bandériumokkal kiegészült, Koronaőr mellett táborozó csapatai szállták meg. Azok, kik alig egy hónapja szétkergették a király nélküli országgyűlést. Két napja kapták hírét, hogy a csapatok megszállva tartják a püspöki utat Északrév felől és a tartomány legfőbb kikötőjéből érkező árura ráteszik kezüket, hogy a város piaccsarnokaiban már azt latolják az efgröni kereskedők, felszámolják lerakataikat, ha ily vészterhes idők elé néz Egronia. A környékbeli kolostorgazdaságokból és falvakból ugyan továbbra is áramlott az élelem, de a Via Clamoris mentén, Argiviére-be tartó és onnan érkező karavánok már csak gyéren futottak be a hajnallal. A lysi kalmárok jobbnak látták leszerszámozni és az út menti fogadók melegében kivárni, mit hoz a holnap, nehogy búcsút mondhassanak szállítmányuknak. Lord Ardenand figyelte mint bontakozik ki a szikrázó, fagyos reggelen a nehézlovasok legyezője a város falaitól két nyíllövésnyire, készen arra, hogy a hercegérseki székhely kiéheztetésébe kezdjen. Saját csapataik, Verdis griff-címeres bandériumai és a hozzájuk a módbéli mulatság kedvéért csatlakozott végvári zsoldosok a Chelley sereg érkeztének hírére a Szent Ephraem kapunál vetették meg a hátukat, hogy a falak fedezzék őket a túlerő bekerítése ellen, s hogy legyen hová visszahúzódniuk, ha szorul a hurok. Ám az ellenség olyan előrelátón szállta meg a jelentős pontokat a város körül, hogy egy esetleges ostromnak aligha lett volna jó vége, már ami a védekezésbe kényszerülteket illeti. Pedig mily virtussal kaptak nyeregbe alig egy héttel ezelőtt Hollóvárból, amikor hírét vették, hogy Othmar Chelley főpohárnok, lord Verdis aljas ellenlábasa (és tulajdon atyjának szövetségese, nővérének apósa) Szirtpalánkba érkezik Lizwetha királyné oldalán! Itt volt hát az idő, hogy megleckézessék a vén verest, amiért oly sokszor rövidítette meg az őrgróf úr vagyonát és méltóságát, sőt, amiért kiduruzsolta Barad királynál, hogy köttessék béke Gül Bahcesben a királyság és a nagykán között, ezzel a pogányok nyelvén szólva alattvalóvá alázta és hadisarcra kötelezte magát a karagáj felé. Körtvély és Gímes várait- minek védelmében oly sok derék bajtársa áldozta életét-a béke értelmében az ellenség megtarthatta- a Lándzsakapu vonalába benyomakodó éknyi területet nyerve ez által. Verdis őrgróf őrjöngött, amikor a béke híre eljutott hozzá, s Okurt bég békejobbot hozó követeit tulajdon kézzel hajította a várárokba. Attól fogva kénytelen volt eltűrni, hogy buzogánya alá tartozó várak fokán boncsok lobogjon, bárha egész életét a nyugati végvárrendszer hiánytalan megőrzésének szentelte. Körtvélyvárral és Gímessel a karagáj kaput nyitott magának Felvégre, hova épp csak könnyed sétalovaglásba telt kicsapnia a bég tahrikjainak. A királyi szó persze fővesztés terhe mellett megtiltott a béke megbontására irányuló minden hadi cselekedetet. Attól fogva a kincstári aranyak nem is csorogtak a Lándzsakapuba, s a végvári szabadlegények tömegével hagyták el állásaikat, hogy elszegődjenek valamely fegyverkező nagyúr zsoldjába gőgösen kardot csörgetni és parasztlányokat erőszakolni a szomszéd birtokos kárára. Noha az ellenségeskedés Othmar Chelley és Halfdan úr között ifjúkoruk óta lángolt –Chelley gyakran és előszeretettel becsmérelte Halfdan úr édesanyja révén szluzsnik felmenőit, koszos, felkapaszkodott pásztorfattynak bélyegezve az őrgrófot- a dolgok mégis akkor mérgesedtek el, amikor a főpohárnok holmi kancellária által kiutalt zavaros indoklású jóvátétel címén elfoglalta Alkonykapuvárat, mit lord Verdis felesége korábban elidegeníthetetlen adományként kapott királyi ispáni címmel együtt nászajándékul Barad királytól. Azzal, hogy Chelley főpohárnok Felvégbe tolta veres ábrázatját, házhoz jött a verésért, s Willem titkon reménykedett benne, hogy bizonyíthat lord Verdis előtt, lemosva büszkeségéről a makulát, mit atyja okozott, mikor testvérévé fogadta Chelley-t. Lóra is kaptak vagy ötszázan, hogy számon kérjék a pofátlan Othmar grófot, vagy legalábbis méltó jóvátételt csikarjanak ki a királynétól amiért az ország legfőbb felvigyázóját hagyta megkárosítani.*
"....spieß voran!"

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 273

Re: Egronia-Felvég tartomány

Hozzászólás#7 » 2020.11.22. 13:16

*A főpohárnok és Lizwetha királyné asszony ugyanis azon szándékkal érkezett Szirtpalánkba, hogy a Barad halála következtében támadt állapotokat- tekintettel Seraphion herceg ki nem mondott nyomorék voltára, avagy titkolt halálára- a hercegérsek meggyőzésével rendezzék, miszerint az ország rendjét és az öröklés zavartalan módját szolgálná Lizwetha anyakirályné fiúsítása. Ezzel a királyné saját jogán bírná a koronát, mire Egronia történetében nem volt még példa, mi több, a holdkorona ezzel egyenest a Chelleyek kezébe származna!
Hermud Rutland érsek persze kemény katonaember volt, s hallani sem akart Chelley és Lizwetha kívánságáról! Az érseki palota zengett a medvetermetű hercegérsek dörgedelmeitől! E parázs tárgyalások közepette rontott be Willem is lord Verdis oldalán, hogy az őrgróf végre tetemre hívhassa lord Othmart. Miután levágták Chelley védelmére kelő embereit lord Verdist nem hatották meg Rutland békére intő és átokkal fenyegető szavai, sem a királyné védtelen asszonyi könnyei. Értesülvén arról, mit tervelt Lizwetha és atyja, túszul ejtette őket és immár nem csak kártalanítását követelte, de egyszerre azt is, hogy a királyné deklarációban ruházza át az ország kormányzását az országbíróra és a hercegérsekre, mint ahogy az az új király megválasztásáig szokásban vagyon, maga pedig vonuljon vissza élete végéig a szépasszonykúti kolostorba! A tárgyalások, fenyegetések, könyörgések és zsarolások napokig húzódtak, míg Rutland hercegérsek a helyzet elmérgesedését megelőzendő szigorúan meghagyta, hogy a védelmét ellátó lovagtestvérek és katonák nem tűzhetnek össze Verdis embereivel, kik felkészültek arra, hogy a királynét és lord Othmart Hollóvárba hurcolják, hátha ott megjön majd hajlandóságuk. Ám majd egy hétnyi húzdmeg-ereszdmeg után megkapták a hírt a Chelley csapatok érkeztéről. A helyzet pattanásig feszült, s Verdis griffje sarokba szorítva acsargott a túlerőben lévő, állásait a város körül felvevő főpohárnoki bandériumokra. Hallotta, hogy a környező lovagrendi várak és püspöki csapatok, kik eddig tétován nézték a folyamközi páncélosok felvonulását, most látván tétlenségük gyümölcsét, kapkodva kezdtek mozgósításba, sőt, itt-ott kisebb összeakaszkodások is estek a Chelley utóvéd és a felvégi csapatok között, de erősen aggódott amiatt, mi történik, ha a három sereg egymásnak esik Szirtpalánk alatt, míg a karagájnak lényegében szabad útja van a tartományba.
Páncélkesztyűje hamar átfagyott, ujjai elgémberedtek a vas alatt, lehelete sűrűn bodorodott a fagyos reggelbe. Amikor mögötte Caldin, a hétpróbás szabadlegény láncingjének csörgését meghallotta, önkénytelenül kapott kardja markolata után.*
-Higgadj, Ardenand úr!-*szólt a félszemű harcos sötét ábrázattal*-Nem lesz szükség a pengére! A hercegérsek atya engedett.
-Úgy érted…
-Úgy értem, hogy a Chelley-szuka immár érseki bullával lőcsöt növesztett, csak, hogy nagyobb baj ne essék! Őrgróf urunk jó szokása szerint tombol, jobb most nem elébe kerülni! Parancsot adott az elvonulásra.-*köpött ki a zsoldos.*-Visszakotródunk Hollóvárba, mint a megvert kutyák…
"....spieß voran!"

Vissza: “Egyéb helyek”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 0 vendég