
*Hegyvölgy kis városát csendes, barátságos, de büszke halandók lakják. Talán fölösleges is lenne embernéptől különbözőket említeni közöttük, de szükség is van a fogadtatás melegségére, hisz nem sokan ejtenék útjukba a hegyvölgyes vidék szekérrel nehézkesen áthaladható, de nem nagy kitérővel megkerülhető átjáróját. Nem véletlenül merül fel a tudat az erre járókban, hogy a kísértetház története inkább a kiesett bevételeket pótolná, mintsem megoldandó rejtély.*
*De ezen tévképzeteket gyorsan lerombolják a fogadó sötétbarna sörremekei és a szemkápráztató vacsoraadagjai, valamint az értetlen tekintetek, ha a misztérium körül kérdezősködnek. A família neve ismerősen cseng, de ők semmilyen eltűnésről nem tudnak, sőt, a város még mindig állítólagosan a Wermiron család birtokában áll, sosem szállt vissza az uralkodóra.* -Egyszerűen csak nem járnak errefelé. - közli a fogadós. -De nem kell megijedni, azért nem jöttél hiába. Egy öregúr állta a cechet egész estére és igen, mondotta is, hogy ne tömjem túl a vendégnépet, hogy el tudjanak vándorolni a vityolóhoz. Persze, ahogy látja, itt sem vetik meg sokan, ha a más pénzén részegedhetnek le. Ha siet, még sötétedés előtt ott lehet, de nem nehéz eltéveszteni... meg, talán jobb is, ha siet.
*És aki nem itta túl magát, az könnyedén eljuthat a macskaköves út maradványait követve. Aki meg igen, hát, négykézláb is lehetséges, nem gyors, nem kényelmes, és nem biztos, hogy célszerű, de legalább a mély alvás az estére biztosítva vagyon. Bármily állapotban is érnek oda, házigazdájuk már a ház előtt várja őket.*
*Az öregúrról nem lehet túl sokat mondani, középmagas, bár egykori jó fizikumának nyomai meglátszódnak, képes a maga lábán járn. Homlokának fénye kopaszodással hódít ki magának helyet az eddig sem sűrű hajzatából, fejközépig. Talán ezért is hord rá csuklyát, amiből nyugodt kék szemei és a megfáradtságon is túlmutató néha felcsillanó mosolya tekint ki.*
-Kellemes estét!
*Majd a távolból egy dörgés hangzik fel, a közelgő vihart jelzik azok számára is, kik eddig nem figyeltek volna fel rá.*
-Akkor kevésbé kellemeset, ahogy az égiek akarják. Ez lenne itt mögöttem, amire a bátor lelkeket kerestem, de talán még várjunk.
*Az épület első látásra bizarr, mindenhol ablakok vagy könnyed, vékonyságú kisajtók, némely előtt kissé emelt kőelőrész...*
-Igen, ez régebben még az emelet volt, csak az épület kicsit megsüllyedt. De, talán előzzük is meg az elázást, menjünk beljebb. Nem tudom, lesznek-e többen, de lehet már kering pár fontosabb kérdés is a fejükben. Ne is habozzanak vele. Ott az erkélynél fogunk bemenni. Biztos lehetne máshol is, de ott kissé leomlott a korlát, én pedig már nem vagyok olyan állapotban, hogy átszaltózzak. Nem is voltam soha szerintem.