A lovag házassága

Lejátszható kalandok, hirdetések.
A játékhoz kérjük, jelentkezz be!
Avatar
Delilah
Hozzászólások: 93

Re: A lovag házassága

Hozzászólás#31 » 2021.01.17. 16:15

            II. Felvonás - Vadak és jelek

A hajnali melegben lova mellett szipog a jóféle burnóttól, míg nézi a szolganépek serénykedését. Krákogni kezd, majd slejmet köp a földre. Világéletében koránkelő volt, de ha szívére tenné a kezét, egyre nehezebben megy már neki. Ma is ő volt az utolsó a lovagok közül a laikus testvérek szállásán, ki utoljára felkelt. Egyébként is milyen dolog az, hogy bezsúfolják őket a külső épületbe, aludjanak együtt, mint holmi bugrisok? Érti ő, hogy hamarost a két ház egy lesz és fő a bizalom, de azért ez mégiscsak túlzás.
Mégegyet köp, viszont most már kevésbé a dohány miatt. Az elfért küldetett már, ha megérkezik elé, akkor szól hozzá.
- Kiváltképp nagylelkű urunktól, hogy elvisz egy zsoldost erre a fontos vadászatra, nem is beszélve arról, hogy milyen minőségben. Nem ám hajtóként, nem. Lovat is kapsz meg fegyvert is - az íjjal is jól bánsz-e vagy csak a dárdával? - személyes kísérője leszel valakinek. Hogy kinek, arról te dönthetsz az urak akarata szerint. Három lehetőséged van. Az első az ifjú Calvin. Ő a család legfiatalabb tagja, még álla sem pelyhedzik. Vele sok dolgod lenne, nem járt még sok vadászaton, gyakorlata szinte nincs is. A második lehetőséged Sir Everett. Tapasztalt vadász és igazi férfi. Az egyetlen baj, hogy nem ismeri saját határait és gyakorta többet vállal, mint kellene. Végül pedig a legnagyobb megtiszteltetés, maga Lord Rivers. Az úr nem mai legény, de éppen ezért sok erdőt bejárhatott...
Csípőre tett kézzel várja a felelet. Az igazat megvallva maga is érdeklődve várja, hogy ki mellett ülne szívesen nyeregben ez az asszony a vadonból.

          Kép

Avatar
Ayra
Hozzászólások: 65

Re: A lovag házassága

Hozzászólás#32 » 2021.01.18. 19:49

Azt nem tudja, Guba végülis kapott-e társat, miután jelezte a kapitánynak, hogy őt leküldték aludni a vadászat miatt, és a legény egyedül maradt fent, ami szerinte bajos... de hajnalban nem vér szagára ébredtek, így komolyabb baj nem is történt ezek szerint.
Csendesen szedte össze a felszerelését. A vadászathoz nem vesz teljes vértet, egyszerű bőrt kér a hadtápos kocsiról kölcsön. Elég hajlékony az is, és a fontos, hogy csendesebb, mint a sodrony. A derekára tőrt csatol, de a kezében lándzsa marad. Megvadult vad ellen a kard nem való, a lándzsa a biztosabb. S persze az íj, ezt megint csak kölcsönöznie kell egy puzdra vesszővel, minthogy ő maga alapvetően nem íjász. Tetejébe még egy szürke, könnyű léptű, fürge kis lovat is kap...
Eképp járul hát Sir Mealdir Acardus elé, s igazából teljesen kifejezéstelen arccal hallgatja végig annak szavait. Nem tekinti nagy kiváltságnak, hogy a többiek meresztik a seggüket, míg neki kell megint dolgoznia.
- Sir Everett társasága úgy kedvemre való lesz. - Húzódik a szája széles mosolyra. - Kedvelem azokat, akik szeretik próbára tenni az erejüket.
Hisz ő maga is állandóan ezt teszi. Saját határait feszegeti. Dajkának és egy vénember támaszának más is jó lesz, de ha kihívást kell teljesíteni, úgy annál jobb, ha oly valaki van az oldalán, aki nem riad meg.
- Van valami különös vad errefelé, amit nehéz elejteni, vagy igen nagy tisztességet jelentene az úrnak?
"Valójában elgondolkodtam a lehetőségeiden. Aztán úgy döntöttem, egyszerűen csak nem érdekel."

Avatar
Delilah
Hozzászólások: 93

Re: A lovag házassága

Hozzászólás#33 » 2021.01.23. 20:15

          Kép
- Akad talán valamiféle bestia az erdőben, ha jól hallom, ami kivált dicsőséget szerezne --- ám ez a vadászat inkább a hagyományok miatt lett összehívva, nem hiszem, hogy alkalmunk lesz nyúlnál-szarvasnál nagyobb prédát ejteni. - válaszol már útközben.
A korai lovaglást mindig is kedvelte. Ez alól a mai sem kivétel. Kedvét még inkább fokozza, hogy remek vadászatnak néznek elé - a környék erdeit dicsérik, az idő kellemes, a társaság jó - hogy is ne volna boldog? A jó társaság a mellé osztott zsoldoslányból, apjurából, testvéröccséből, Lord Alstonból, a két ház tizenegy lovagjából, mindezek kísérőiből és egy szakajtónyi hajtóból áll. A csoport hangosan tréfálkozik, nem csoada, hiszen páran már meg is olajozták torkukat induláskor a jószerencsét kívánó koccintásnál. Maga nem ivott, ám annak örvend, hogy a házak már közelebb is kerültek egymáshoz. A hahotát Sir Trandler története okozza éppen, aki részletesen meséli első vadászatának regéjét.
- ...ekképpen leeresztettem a fegyvert és hagytam elszaladni a dögöt. De mi volt a pláne az egészben? Hogy a gím, amit sikerült lelőnöm, mire visszatértem, szőrén-szálán eltűnt! A mai napig sem tudom hova.
Jót nevet a régi szerencsétlenül végződött első alkalmon mindenki, mikor a végszóra megérkeznek a pihenőhelyre. Többen az asztalhoz igyekeznek, hogy elvegyenek pár kikészített falatot, mások az elemózsiás tarisznyát és kulacsot vetetik magukra az várakozó szolgákkal, megint mások fegyverüket készítik be, adják át a cipelendőket kísérőiknek. Ő maga meghagyja a zsoldosnak, hogy hozzon vagy két tucat nyílvesszőt és egy megbízható íjat a kikészítettek közül - biztos benne, hogy jól fog választani. Minden más, mire szüksége lehet, már nála van.
Ameddig a kísérője fegyverét válogatja addig a két lord udvariasnak tetsző beszélgetéséhez igyekszik.
- Nem feltétlen értek egyet. - vág savanyú arcot Lord Alston. - Hiába a történet, Sir Trandlernél társaságunkban nincs jobb vadász, ezt tartom.
- Tévedsz, csupán ezt mondom. Acardus mérföldekkel jobb. - válaszol dacosan apja. Kissé elkámpicsorodik erre, hiszen maga sem kutya - de valamelyest már megszokta, hogy eredményei sohasem lehetnek elég jók; még most is kénytelen Winmar után örök második lenni.
A két lord kényszerűen mosolyog egymásra, láthatóan nem engednek egymásnak. Sértődés lesz a vége, amennyiben nem talál ki valami jó megoldást erre...
- Ha valóban meg vannak győződve az urak arról, hogy kinél szolgál a legjobb vadász - szól közbe előtte békítőn a szőke hajú lovag az Alstonok közül. Talán Sir Ogden a neve. - legjobb lenne versenyt hirdetni. Külön vadászik mindenki segítőjével. Aki a legfenségesebb vadat öli le a délutáni kürtszóig, az a legjobb vadász közülünk.
- Ostobaság! A vadászat lényege, hogy közösen vagyunk erősek. - nyerít erre Sir Acardus. - Mindenkinek megvan a helye és posztja. Rend nélkül felelőtlenség lenne bevenni magunkat az erdőbe!
- Én hajlok rá! - szól Lord Alston kihívón, nem is foglalkozva az elhangzott tanáccsal, pedig Acardus mester nem szokott a levegőbe beszélni. Ez ismerhetné éppen a másik ház is.
- Legyen hát... - szól kis szünetre rá apja is. Nem hagyhatja Alston kihívását feleletlen, hiába csóválja fejét sértetten az ősz lovag. Megegyeznek a részletekben, hogy mily jelzést kell az állaton ejteni megjelölésként, hogy mily szabályok érvényesek még, majd mindenki külön húzódozik, ahogyan ő is segítőjével.
- Nos, hogy őszinte legyek, nem erre számítottam... De felkészületlen nem vagyok... Tegnap érdeklődtem az apáttól a vadászatot illetőn és megtudtam, hogy legjobb tudomása szerint, ha ettől a helytől északkeletre indulunk el, ott az erdő viszonylagosan nyugodt. Nagyvadak nem élnek igazán arra és könnyen zsákmányt szerezhetünk. Ha északnak indulunk, akkor elérünk egy időn belül egy régi épület utolsó falmaradékát, minek közelében egy veszélyes bestia él. Amiről korábban már szóltam. Hogy miféle ez a bestia pontosan, arról nem igazán tudott hírrel szolgálni. Az utazók vérszomjasnak és nagynak írják le; viszont a hanyatt-homlok menekülők nem igazán pontosan látták, akik pedig igen, azok már nem mesélnek róla semmit... Ha sikerülne elintéznünk e vadat, a verseny megnyerjük, az közel biztos. Harmadik lehetőségünk, hogy északnyugatnak megyünk, a patakhoz, hová inni járnak a barmok - ha találunk egy jó helyet és türelmesek vagyunk, nem hiszem, hogy üreskézzel érnénk vissza a délutáni kürtre. Mit tanácsolsz, mely irányba induljunk?

Avatar
Ayra
Hozzászólások: 65

Re: A lovag házassága

Hozzászólás#34 » 2021.01.24. 20:19

A nyeregben kissé előre dőlve, a kápára támaszkodva várja meg, mire jutnak lovagok és uracsok. Nem szól, nem tiszte szólni, ezt már megtanulta és megszokta a városi és úri népek között. Hanem mikor végre kiegyeznek, és Everett visszatér hozzá, lila íriszét a férfira villantja.
- Az öregre kellene hallgatnotok, uram! A vadonban mindegy, honnan jön az ember, a vadász az vadász. És mégis, maga is könnyen válik prédává. Örülnék, ha olyasvalaki lenne mellettem, aki ezt megérti, Everett úr. Te nagyúr vagy, sok birtokkal és jobbággyal. Talán nem hiszed, de népemnél én is úr vagyok, apám a törzsem vezére, és oda engem eképp várnak vissza. De ha elindulunk, akkor pusztán vadászok vagyunk. Rang és birtok nem számít. Akkor csak mi ketten leszünk... a vadon ellen.
Tudja ám, hogy az urak hamar sértődnek, így tényleg minden tudását ki kell használnia, hogy szépen fogalmazza meg a mondandóját. Nem biztos, hogy sikerül... lehet, hogy megsértődik az úr, de legfeljebb akkor nem vele megy.
- Ha ez így megfelel az úrnak... én azt mondanám, szeretem a kihívásokat. Útközben bármely vadat elejthetjük és megjelölhetjük, az erdő bővelkedik apró jószágban. A verseny miatt a legtöbben a patak felé mennek. Szarvast vagy vaddisznót ott fognak ejteni, aztán veszekednek azon, melyik a nagyobb és melyik a veszélyesebb. Azt is biztosan tudom, hogy hova nem fog menni egyikük sem: északnak. A bestia pontot tenne bármely kérdés végére... de a bestia türelmet igényel, mivel se én nem vagyok szörnyvadász, se te, jó uram, hogy tudjuk, miként kell kiszenvedtetni ezeket az elfajzásokat. Így majdnem biztosra veszem, hogy ha északra megyünk, a délutáni kürtszóra nem érünk vissza. És azt is, hogy ha valóban olyan veszélyes az a bestia, akkor csak olyan társaságában vállalkozom rá, aki nem veszíti el a fejét, és nem heveskedik. Te tudod, Everett úr, hogy elég jól harcolok. Én ezt nem tudom rólad. De melléd vállalkoztam, és ezt tartom. Ha akarsz szörnyre vadászni, legyen úgy. Ha a patakhoz mennél, oda is elmegyek veled, és ejtünk vadat, nem is egyet.
"Valójában elgondolkodtam a lehetőségeiden. Aztán úgy döntöttem, egyszerűen csak nem érdekel."

Avatar
Delilah
Hozzászólások: 93

Re: A lovag házassága

Hozzászólás#35 » 2021.02.07. 01:19

          Kép
Tán azt hinné, hogy lassabb és cécósabb az egész vadászat ezeknél az uraknál. S lám, immár az erdő fái közt lovagolnak kettecskén. Nem igazán tudja megfogni mi okból - talán elda öröksége, talán a bestiák átka, talán női megérzése - de valahogy nem tetszik neki e hely. Mintha nyugtalan lenne.
Az úr válaszából nem igazán lehetett megítélni, mit gondolhat arról, mit Ayra szólt. Olyan arcot vágott, amit a magukat civilizáltnak nevező népek csak "szoborarcnak" (vagy valami hasonlónak) mondanak. Eltekintett apja, a lord, felé majd rávágta, hogy északnak mennek. Így aztán arra tartanak. Ezzel vitázni hiábavalóság volna.
Nem telik el sok út, éppen csak ezer lépés, vagy kevesebb, amikor dögszag csapja meg az orrát. Hamarosan fel is fedezik, annak forrását: hetes farkastetem fekszik nem is oly messzire tőlük; felette őzsuta csámcsog. Érkeztükre a dögevő jószág feltekint rájuk, pillanatra rá már tovasuhan.
- Mi volt ez?! - kérdezi elhűlve a lovag. - Szemem káprázott volna, vagy valóban őz ette a farkast?
Úgy látszik a lordokat nem tanítják azokra, mikre őt igen; a Természet ómenei közül volt ez egy. Mi nem jelent mást, mint...

Avatar
Ayra
Hozzászólások: 65

Re: A lovag házassága

Hozzászólás#36 » 2021.02.07. 12:01

- Hmmmm...
Eleinte nem szólt semmit, csak követte a lovával a férfit. Furcsája annak nyugalmát, de be kell látnia, hogy a nemes úrnak talmi érzéke sincs a vadon rezdülésének, jeleinek értelmezésére. Nem mintha ő annyira élen járna ebben, képességei e téren fajtársaihoz képest csúfondárosan elmaradtak, mondhatni rettenetesen emberiek.
Megállásra készteti a lovat, és lecsúszik a nyeregből, a kantárszárat a lord hátasának kápájára veti. Az íjat is szó nélkül ajzza fel, és teszi rá az idegre a vesszőt.
- Úgy bő fertály órája idegen az erdő, nagyuram. Nem vetted észre a lovad idegességét? Az enyém ha tehetné, már visszafelé loholna. A bestia területén járunk. Jobb lesz most már nem álmélkodni!
Óvatosan közelíti meg a farkas tetemét. Nyomokat keres, mi teríthette le. Az őz foga nyomán túl talán talál mást is: szemfog vagy karmok nyomát. Ha szerencséjük van, nem túl régi a tetem, ha szerencséjük van, megláthatja azt is, hogy merről jött a préda... vagy a vadász.
- Hmmm... hasznomra lennél most, Suta...
Ilyet is ritkán mond, dehát... igaz, ami igaz, Suta sokkal jobban érzékelte nála az erdő jeleit. Persze egy kardot sem volt képes felemelni a gyenge nőstény.

//észlelés: 1,7 XD //
"Valójában elgondolkodtam a lehetőségeiden. Aztán úgy döntöttem, egyszerűen csak nem érdekel."

Avatar
Delilah
Hozzászólások: 93

Re: A lovag házassága

Hozzászólás#37 » 2021.02.14. 02:05

          Kép
Békésebb vadászatokhoz van szokva és olyanra is számított, így a korai félsz megnehezíti vállait a lány mondandójára; ámde hagyja, hogy a lány vizsgálja a tetemet és annak közvetlen környékét. Elvégre, ha valakinek, akkor fajtájának ismernie kell a természetet. Maga a nyeregből látja, hogy bármi is ölte le a farkast, nagyobb fogai lehettek szélesen elnyúlva a szájában. Ez méretes testű állatot --- avagy lényt sejtet. A vizsgálónak mozdulatai elárulják számára, ezt a felfedezést ő is megtette. Viszont annak nyomkeresése - ezt könnyen kikövetkeztetheti bejelentés nélkül is - már kevésbé járhat sikerrel; erről ad bizonyságot a zsoldos arckifejezése is. Ha nyomokat nem is lel a kereső, kisvártatva lapulevelet emelhet fel minek végére furcsa fekete anyag ragad - száradt szurok vagy ahhoz hasonló.
Intőn emeli kezét, hogy ne nyúljon hozzá, egy kellemetlen, elemi érzésre mellkasában. Láthatja azonban, hogy felesleges volt a figyelmeztetés, amaz is érezhet hasonlót...
Az Egyre! vajon mi várja őket északnak a mondott romoknál?!

Avatar
Ayra
Hozzászólások: 65

Re: A lovag házassága

Hozzászólás#38 » 2021.02.16. 16:15

Csendesen piszkálja a döglött tetem sebeinek szélét egy vessző hegyével. Komoran pillant egyik marcangolt sebről a másikra. A fognyomok lehetnének medvéé is... de hol vannak a karomnyomok? Annak a bestiának, aminek ekkora foga van, kellene hogy legyen karma is.
Komoran tekint körbe, de egyszerűen nem talál semmi használhatót. Leszámítva a levelet. A sűrű szurokszerű, fekete, odaszáradt folt láttán összeszalad a szemöldöke. Az biztos nem a farkas vére.
- Bármi is ölte meg a farkast, megsérült. De a vére ocsmány... nem egészséges. Így ha harcba keveredünk vele, jobb lesz kerülni a kiömlő vért. Méretre medve termetűnek mondanám, de nem tudjuk, mennyire torz kreálmánya Földanyának.
Visszatér a lovához, és a nyeregbe lendül.
- Mivel bánsz jobban, íjjal vagy lándzsával, uram?
Ő menetkész... folytathatják az utat.
"Valójában elgondolkodtam a lehetőségeiden. Aztán úgy döntöttem, egyszerűen csak nem érdekel."

Avatar
Delilah
Hozzászólások: 93

Re: A lovag házassága

Hozzászólás#39 » 2021.02.20. 02:28

          Kép
A lovag válasza még fülében csenghet, míg előrébb haladnak az erdő sötétjébe. Oldotta volna az a nehezedő hangulatot egy élccel, miszerint a kard lenne az ő hangszere, ám a helyzet és a rájuk váró veszély tudata hamar elfojtotta a próbálkozást is. Végül, íját készítette elő ismét komoly ábrázattal; az emberek egyik kedvelt fegyverét a vadászatokon. Szóval sajátja lesz a megtiszteltetés, hogy farkasszemet nézhet a vaddal, mi rettegésben tartja a környéket.
Előrébb haladva tarkóján a hideg futkos, karján megjelenik a libabőr, még e nyári fülledt levegőn is. Egyértelműen a hely teszi ezt. Gyenge örökségével is tisztán érzi, hogy közelednek egy olyan ponthoz, mit természetellenes elváltozás fertez - felborítva a természet nyugalmát. Éppen ez az érzés az oka, hogy nem is mérheti fel igazán a környezet változását; a régelholt emberi kezek nyomait fedezheti fel a szem a környéken. Figyelmét az egy-két földből kiálló gazos-mohás szobor és oszlop keltheti fel. Nem az erdő részei, bár régmúltnál fogva itt vannak, megpróbálva beolvadni.
S mikor orrát megcsapja a bűz, mi az elhalást juttatja eszébe, köpésre keletre a fák között, egy régi fal maradékát fedezi fel és lova nyugtalan ágaskodik, akkor tudhatja, hogy megérkeztek a dolgok sűrűjébe.
- A lovak megbokrosodtak! Nyughass, ha mondom! - kászálódik le sajátjáról Everett úrfi éppen időben, mielőtt az fékevesztett rohanásba kezd az ellenkező irányba magán hordozva a felszerelés egy részét. Aggódva tekint hátasa után a férfi, kibújva az íjból, amit magára vett.
- Éppen tucatnyi nyílvessző áll rendelkezésünkre. Meglehet mégiscsak karom erejére kell támaszkodnunk. - állapítja meg, miután megvizsgálta oldalára tűzött kisebb tegeze tartalmát. - Viszont hála az Egynek a te lovad itt maradt... Nyilván benned lel nyugtot.
Ekkor a sok minden mellett megfogalmazódhat benne a felismerés, miszerint az ifjú nemes teljesvérű elfnek nézheti.
- Mi ez a fertelmes szag egyébként?! - teszi fel kérdést, mire tán nem is vár választ. - Orrfacsaró. Pokolban lehet ilyen bűz!

Avatar
Ayra
Hozzászólások: 65

Re: A lovag házassága

Hozzászólás#40 » 2021.02.21. 18:38

- Szerintem csak ostobább szegény, mint a tied, uram! - Vigyorodik el farkasmosolyával, majd megfordítja a hátast, hogy kissé hátrébb léptessen vele, s leugorva a nyeregből a kantárat rögvest egy fához köti.
Szeretne nyugodt maradni, de jelenleg nem képes. A bőrén mintha parázs izzana, a tenyere izzad, a szájad kiszárad. Elég csak a levegőbe szimatolnia, hogy érezze a bűzt, ami a fertelmes lényből árad...
A pajzsát veszi magához, a kardját és a lándzsát. Leveszi az íjat és a teli puzdrát is, így tér vissza az uracska mellé, s ez utóbbit át is nyújtja neki.
- Tucat vessző és még egy íj, ha a tied megereszkedett volna. Reméljük, hogy egyedül van. Keress oly állást, amelyről rálátsz majd, de javaslom, valami magaslat legyen. A szaga valóban pokoli... s ha bestia, bizonnyal a pokolból való. Mindegy is... Amúgy megeshet, a vérétől őrült meg az erdő, és így akár ellened is fordíthat... Tudod mi a dolgod akkor, uram. Ha úgy fordul a szerencsénk, ne tétovázz, vidd el a lovam, és vágtass délnek. Vissza se nézz. Mondjuk minek is tennéd... énmiattam aztán nem kell aggódni, a pokol is kiveti magából az ilyen korcsokat, mint én.
Jólesőt döcög még ezen, amely amolyan nevetés nála, de egyértelműen ott vibrál már minden mozdulatában, minden szavában a feszültség. Ha az úrfi látta volna harcolni, tudná, hogy ez nála természetes. De nem látta.
- Jó vadászatot, Everett úr!
S ezzel kissé meggörnyedve, takarásban, mint a jó cserkelő, indul el a romok felé. Sajnálja, hogy nem a láncinget vette fel, de akkor még nem sejtette, hogy miféle vadra is mennek.
"Valójában elgondolkodtam a lehetőségeiden. Aztán úgy döntöttem, egyszerűen csak nem érdekel."

Vissza: “Kalandok és hirdetések”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 0 vendég