A Wermiron kúria titka

Lejátszható kalandok, hirdetések.
A játékhoz kérjük, jelentkezz be!
Avatar
Zerathin
Hozzászólások: 50

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#121 » 2018.05.24. 00:24

A veszélyes lények legyőzésére egyet bólint elismerően. Nehezen tudja elhelyezni fejben, de végül úgy dönt, nem is kell.
-Azt nem mondtam, hogy nem akarom felkelteni... csak azt, hogy rühellni fogja.
Nevet egyet az orra alatt. A történetek csapongóak, de a gyógyítóról megtudnak belőle egyet és mást...
-A banya már akkor is furcsa volt, amikor én még az anyám szoknyáját fogtam. És öreg, bár nem ennyire. Bálványimádó pogány, így sose fogadta be igazán a falu, ősi szellemeket imád és áldoz nekik. Sose jó, mert a mi isteneink békések, de az ő szellemeiről semmit se tudni. Nem utáljuk persze, hisz láttunk tőle varázsos tetteket, csak szeretjük a békét. Ő pedig szereti a békén hagyják, nem is látjuk sokat, csak mikor egy-egy vándorkereskedő jár erre. Kicsit bolond is, ami azt illeti, de el mondjátok neki, hogy ezt mondtam...
Hogy mennyire valós az aggodalom, azt hamarosan meg is tudják.
-Ti ilyen vándorok vagytok, nem? Mentek egyik helyről a másikra és viszitek a történeteket... Bár itt nem történik semmi, de akkor gondolom mentek az istenengesztelő fesztiválra? Mármint, az az ellenkező irányban van, de a hideg telek és az istenek haragjának elűzésére nagy ünneplést rendeznek és mindegyik isten követe megjelenik rajta! Kár, hogy addig nincs, aki ügyeljen a vetésre...
Innentől pedig csak mezőgazdaság, vetés, vízgazdálkodás és ha ezek nem érdeklik őket, akkor kitörő örömmel láthatják meg a kunyhót, ahogy vastag indákból összeszőtt épület mágikus eredetre utal. Ki is köp az öreg egyet maga mellé.
-Megyek, felkeltem...

Avatar
Avaldir Osberon
Hozzászólások: 104

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#122 » 2018.06.08. 23:06

Átalussza a beszélgetést, igaz, olyan távol van a mélyalvástól, mint a Karagáj kánság pompás paripáinak minősége a Negru Zamok mellett tengődő parasztok szamaraitól. Azért néhányszor felhorkant, megborzong a hűvös éjszakában, vakarózik egy keveset, visszaszenderül. Csak akkor tér igazán magához, amikor a szekér befordulja magát a gyógyító kunyhója elé és megáll.

- Nohaaa... Ásít jóízűen, cuppogással, nyújtózással zárva a végét. Szemei olyan kicsik, hunyorgása olyan erőtlen, hogy egyből lerí róla: szívesen pihentetné tovább megfáradt testét.
- Én becsületes ember vagyok. Csak annyit lopok, amennyire feltétlenül szükségem van. -

Avatar
Veronica de la Fuente
Hozzászólások: 69

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#123 » 2018.06.11. 21:50

Szeretné lerúgni Avaldirt a szekérről, hogy garantálja az álmatlanságát egy időre, de jobb híján be kell érnie néhány lopva odavetett gyilkos pillantással. A gondolattal, hogy esetleg a férfi e vasvilla tekintettől hánykolódik annyira álmában, egészen meg is vigasztalja magát, amiért egyedül marad az öreggel és annak szavaival. Pedig bizony többen többet is értenének belőle.
Hogy Amnao békés istenség volna? Biztosan egyazon istenségről beszélnek? A kérdéseit egyelőre megtartja magának...reméli, a bőbeszédű Tak helyett a kissé habókosnak nevezett banyától egyértelmű válaszokat kaphat. Az öreg gondolatai ugyanis úgy csaponganak, hogy alig is tudja őket követni, nem, hogy azokból bármi érdemlegeset hámozzon ki.
- Igen, utazók... de nagyon távoli földekről, így bocsássa meg, de egyáltalán nem ismerjük az önök kultúráját és szokásait. Köszönöm hát ezért, hogy szólt az ünnepségről...feltétlenül meg kell néznünk, s a mocsárban töltött balszerencsés nap után ránk is fog férni egy kis vigasság.
Biccent rá, majd ahogy a kunyhóhoz érnek, kissé megkönnyebbül... hisz az ezt követő csapongás a burgonya érdemeiről s kukorica gombócról, mely nem azért istenük legnagyobb áldása, mert csövesen terem finoman szólva is fárasztja a lányt. Mégis udvarias, mosolygós hallgatóságnak bizonyul.
- Várjuk meg idekinn..?
Teszi fel a bizonytalan kérdést, de nem is igen akaródzik neki elsőre leszállni a szekérről. Hátha rossz néven veszi a banya, hogy megzavarják az álmát, s éppenséggel nem hiányzik neki, hogy elátkozzák - még, ha a gyűrűje védi is az efféle rontásoktól.

Avatar
Zerathin
Hozzászólások: 50

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#124 » 2018.06.25. 20:10

Az öreg boldogan mesél az apró-cseprő dolgokról, örül a hallgatóságnak. A ház közelébe érve hirtelen fagyos érzés fut át rajtatok, talán csak a varázsos helyek iránti fokozódó hidegrázás. A kérdésre elgondolkodik kicsit, majd mire lejut a szekérről, sikerül kigördítenie egy választ.
-Hát, gondolom majd jöttök.
Ezzel nem vagytok nagyon kisegítve, de az értelmezés lehetősége rátok van bízva. Amikor Tak a bejárathoz ér, ideje sincs dörömbölni egyet, nyílik résnyire az ajtó. Ha az öreggel mentetek, a banya arcvonala kivehető a sötétben és a csevejt is elkaphatjátok, ha nem, Tak visszatér a szekérhez és közli, hogy már várnak titeket.
-Azt még mondta, hogy a fegyvereket hagyjátok kint. Aztán vagy megfogadjátok, vagy nem.

Lassú, lomha füst kezd felszállni a kéményből és halovány fény szűrődik ki a függöny szakadozásain.

Avatar
Avaldir Osberon
Hozzászólások: 104

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#125 » 2018.07.03. 15:32

- Hogy kint aludjék kard? Tér rá rögtön a lényegre, ez az egyetlen, amit fel tud fogni félálmában. Nem szívesen, de leoldja derekáról a szíjat és a laposat, a kis számszeríjjal együtt. Tak szekerén nem hagyja, inkább a kunyhónak támasztja. Csak nem mernek a banya falához piszkálni pimasz kezek!Node, ha elkallódik… ~ megcsíp a vessző! ~ Teszi hozzá a végét gondolatban, de azért jól meginti ujjával az aggot, ezzel is őrködésre késztetve őt.

- Öhm hát akkor, ha már várnak… én nem váratom többet őket. Vera, te várathatsz, az úgy is női szokás. Félálom fél vicce ez, halovány felhorkantás kíséretében elejtve. Kint hagyja irónikus kedvét és szemtelen viccét, nem vinné be a küszöbön belülre, nehogy a benti várók megorrolják hamiskás természetét. Mert bár természete hamiskás, de előérzete soha s jól érzi … valami nem stimmel ezen a késő esti… vagy netán már-már hajnali órán?
- Én becsületes ember vagyok. Csak annyit lopok, amennyire feltétlenül szükségem van. -

Avatar
Veronica de la Fuente
Hozzászólások: 69

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#126 » 2018.07.07. 13:55

Leszáll hát maga is a bakról, és már szinte rutinosan ereszti el a füle mellett Avaldir megjegyzését. Kezd hozzászokni, hogy a férfi szája akkor is jár, amikor az esze lukra fut. A fegyver kérdésre azonban összevonja szemöldökét.
- Nem kell fegyver ahhoz, hogy valaki ártó szándékkal lépjen be, és nem feltétlenül békés az, aki fegyvertelenül érkezik.
E gondolatmeneten maradva, nem is oldja meg fegyverövét. Feszeng ugyan miatta, hisz talán felbőszíti a banyát a kérés megtagadásával, ámde a legkevésbé sem bízik e világban annyira, hogy akár csak fél pillanatig szem elől veszítse becses pengéit és kicsi, szépen munkált kézi számszeríját. Nélkülük mezítelennek érezné magát. Végül megmakacsolja magát, és úgy lépi át a küszöböt, ahogyan van: ha e banya valóban oly hatalmas varázshasználó, minden bizonnyal azt is meg kell éreznie, ki akar neki ártani, s ki az, aki valóban csak a segítségéért érkezett.

Avatar
Zerathin
Hozzászólások: 50

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#127 » 2018.07.16. 18:39

Avaldir lép be elsőnek és amilyen varázsosnak tűnt kívülről a kunyhó, a belseje is csak mélyíti ezt az érzetet, A bútorok mintha élőfákból lennének szőve, a polcokon apró vályogcsuprok, a levegőben pedig füvek bódító szaga terjeng. Érzékeitek enyhén tompulnak, mely nyugtatóan feledteti hánykolódásotok nyomait. A berendezettség sem múlja felül számításotok, egy szalma fekvőhely, egy kisüst, melyben a gőz forrása fő, háromlábú székek, összesen három a ház szerkezetébe gyökerező asztal körül, rajta gyümölcsök, egy kancsó, benne sejthetően víz. Két főre ki van rakva bögre. Házigazdátok az üstnél rendezkedik, hosszú ősz haja köpenyként fordul görbe hátára, és valamennyi rendezettséget mutat.
-A szellemek szóltak jöttötökről és még sok mást is meséltek. Különös idők járnak, halál szagát hozza a szél... üljetek le és meséljetek, honnan kerültetek ide.

Avatar
Veronica de la Fuente
Hozzászólások: 69

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#128 » 2018.07.16. 19:17

A kunyhót akár barátságosnak is találhatná, hívogatónak, otthonosnak. Megkísérti a vágy, hogy engedjen annak a kellemes bódulatnak, amelyet a hely gyógynövénnyel terhes illata finoman érzékeire simít, ám csak ahogyan a macska, ki éppen attól riad meg, ha lankadni érzi magát, rázza fel gyanakvó természetét Vera is. Bármennyire érzi szinte fájónak, hogy nem enged elcsigázott idegeinek egy percnyi lazítást sem, az eddig történtekből ítélve úgy véli, az efféle hanyagság csakis a halni vágyók luxusa lehet. Inkább lát oda is veszedelmet, ahol nem rejtőzik, mint, hogy a valós bajt későn vegye észre.
Tartózkodó távolságban marad hát a nénétől, majd, ahogy az hellyel kínálja őket, ha magában vonakodva is, de közelebb lép, és helyet foglal.
- Adjon az ég, öreganyám...
Köszönti azért illendően, hiszen, bármennyire is nem bízik e világban, sem annak népeiben, azt nem veszítheti szem elől, hogy alaposan rászorulnak a nyanyó segítségére.
- Talán mielőtt hosszú történetünket taglalni kezdenénk... elmondhatná öreganyám, hogy miket suttogtak még rólunk azok a szellemek... csak, hogy ne raboljuk az idejét olyan információkkal, amiket már amúgy is tudott. - jegyzi meg egy szerény mosollyal, miközben a bögrére pillant. Szomjas. Éhes. Fáradt. Fájnak a sebei. Kevésnek érzi most magát ehhez...

Avatar
Avaldir Osberon
Hozzászólások: 104

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#129 » 2018.07.17. 15:08

Jó szokásához híven mélyeket szippant a viskó levegőjéből, mélyre tolva a füvek illatát egészen gyomráig. Szemei sem restek, megvislatnak amit csak tudnak, azalatt a rövid idő alatt, amíg Vera beér és a vénasszony rákezd sejtelmes beszédére.
~ Hühh, kend nem iszik? ~ Kérdezi magában a véntől s rögtön kiigazítja önző mivoltát: ~ Hova gondolsz Avaldir, lehet csak a nők isznak és én nem kapok szíverősítőt… ~ Spekulál előre a két bögrén hosszan rajta tartva tekintetét s megnyalja száját kedvenc méz sörére gondolva. Sör még nincs, hely van, így azzal a lehetőséggel él. Nagyot terpeszt a széken, nyakát ropogtatja meg és bólint Vera köszönésére, de osztani nem osztja.
- Hőha, eléggé lusta szellemekkel kókettál, ha azt megmondták, hogy jövünk, de azt nem, hogy honnan s miként. Én biz’ a, nem fizetnék nekik többet egyetlen rézzel sem. Fonja össze karját mellkasa előtt s csóválja meg fejét, ráerősítve szavaira. Vígan van, hiszen tudott aludni és még vitték is a fenekét közben. Bár éhesnek ő is éhes, pihentnek nem a legkipihentebb és csak jól esne neki még a kútvíz is.
- Én becsületes ember vagyok. Csak annyit lopok, amennyire feltétlenül szükségem van. -

Avatar
Zerathin
Hozzászólások: 50

Re: A Wermiron kúria titka

Hozzászólás#130 » 2018.07.21. 00:27

-Hát, akkor legyen így...
Nehezen lehet kihallani, ahogy megszólal, még háttal áll nektek. Vagy lehet nem is hozzátok szólt, de ez elmúlik és a komor panasz, amit rátok önt, már könnyen kivehető.
-Azon nevenincs borzalmakról, amivel megküzdöttetek sajnos én sem tudok többet, minthogy kiknek köszönhetőek. Azok a démonok küldték ránk, akiknek most oltár épül és akiknek a figyelmére és hatalmára áhítozik a sok együgyű. Aztán minél tovább dörgölőznek azokhoz a túlvilági lényekhez, annál több ilyen förmedvény fog a világunkra jönni.
A hangja morgós, elégedetlen, de még mindig a főzet jobban érdekli mint az, hogy mit ténykedtek. Legalább is, eddig.
-Ti sem idevaló népség vagytok. Se anyátokról, se apátokról nem hallottak az ősök, egyetlen kósza szellem nincs, ki nyomotok látta volna egy nappal ezelőttig... A harmadik társatok szelleme is eltűnt, előhívni sem lehetett, mintha testét csak egy üres akarat mozgatta volna.
Eközben az üst lekerül a tűzről és lassan asztal közepére kószál, ahol tartalmára pillantást vethettek. Kásás folyadék, ki pórkoszton élt már, annak nem ismeretlen az állaga.
-Valami veletek sincs rendben, de az, hogy megtisztítottátok a környéket attól a két borzalomtól, bizalomra ad okot mind nekem, mind pedig a szellemeknek. Ez a főzet, bár fogyasztható, de keserű, viszont, amikor kihűl, a bőrötökre és szemetek héjára kenve megtisztítja. Nem szoktam a vendégekhez, amióta a démonoktól keresik a válaszaikat és azok helytartói tömjénezik fel a földjeiket, már csak akkor keresnek fel, hol a hatalmasaik nem hajlandóak segíteni.
Csend honol be, a tűz halk ropogásának hangja tölti be a szobát, amíg a házigazdátok elkezd egy nagyobb láda felé haladni.

Vissza: “Kalandok és hirdetések”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég