Oldal: 5 / 8

Re: Allenwell Császárság-Caderosso

Elküldve: 2022.03.24. 11:37
Szerző: von Frundsberg
Nos igen…*mosolya veszít színéből egy szempillantásra*…akkor hát az érdekek elébb. Amint arról édes leányai és köztem már esett néhány csekély szó, annyi ábrándon túl, mit meddőn lövelltem kegyed felé, immár alkalmat lelhetünk rá, hogy tettekben is kielégülésére szolgáljak hő vágyainak! Cserébe érte csakis az ön buzgó hajlandóságát remélem, hajnaltüzű rózsavirág! -*kuncog fel egyszerre, nem saját kétes szellemessége okán, de az egyik aranyfürtű fiúcska bekapja, majd nyelvével körbe csiklandozza kövér ujját, hogy diónyi karbonkulussal szikrázó gyűrűje könnyebben csússzon helyére* -Tudja miként esett kínos ügyem Chlorussal, kár erre szót vesztegetni. Nem kívánom az egyháztartomány javait hadjárás pusztításának kitenni, hiszen mi hasznom származna abból, ha füstölgő romokon volnék kénytelen uralkdoni? E kényes félreértés tisztázása inkább igényelne finomabb módszereket, minek e pillanatban hiányát kell szenvednem. Azonban ha az ön bájai, szép úrnőm, odaadó hívénét, Prodromus evgenis meggyőzik arról, hogy Chlorus nem méltó az archivoskos támogatására, azzal beteljesítheti minden boldogságom. Ha pedig boldog vagyok, bőkezű is! -*kacsint a csivitelő raj legfélszegebb tagjára, ki láthatóan alig tudja még dolgát, s nem rég kezdhette csak szolgálni a nagytiszteletűt.* -Hajlandó vagyok azon dublónokat, miket máskülönben acélra és tűzre fordítottam volna birtokaim védelmében, inkább méltóságodnak felajánlani, hogy szolgálják azok ura szabadulásának ügyét! A teljes összeget immár letétbe helyeztem a Birodalmi Csere- és Áruleszámítoló Bankban, de intézőim is rendelkezésedre bocsátom kapcsolataim és hitelem teljes birtokában, ha esetleg zsoldosok toborzásában szüksége lenne rájuk. -*mosolya a házaló csemegeárusé, ki ingyen édességgel lepi meg az egyedül otthon hagyott gyermeket* -Látja már, rubinajkú donnám, mily nagy kár, hogy nem előbb találtunk vigaszt egymásban?

Re: Allenwell Császárság-Caderosso

Elküldve: 2022.03.25. 16:34
Szerző: Delilah
Kellemes és könnyed magabiztossággal lép előrébb nem sokat adva a gyermekekre - tudva tudja, hogy ő ebben a teremben (is) a legfontosabb. Mint udvarlóját, tegezi a papot, de inkább partneri viszony színezi hangját. Persze ő lepődne meg talán a legjobban, ha amaz eltérne a magázástól.
- Ó, persze az ellenpüspök. - legyint egyet, mintha semmiségről lenne szó. - Ne fájjon a fejed miatta. Nem éri meg... Én arról akartam szólni, hogy szegény lányaim igazán nem értik, hogy miért játszottál velük, ha egyszer már kész üzlettel állsz elém? A rossz nyelvek azt gondolnák, hogy kihasználtad őket, ha ajándékkal nem lepnéd meg őket. Azt meg ugye nem szeretnénk, ugye kedvesem? Hmmm... egy-egy rájuk szabott ruha elég lesz nekik. Nekem pedig éppen tíz rabszolga árát adhatod jóindulatod jeleként. Mert azt ugye nem illik, hogy ők kapjanak, felügyelőjük pedig kimaradjék?
Beszéde közben közelebb és közelebb haladna - egy legyező mozdulattal elhessentve a kölyköket. Az lenne üdvös, ha a disznó orra és agya megtelne a citrus kellemes illatával. Bár nagyon jól tudja, hogy a kövérek élelemes népek; de a valódi és nem megvásárolt vonzalom általában gyengéjük. Hátha annak kiváló mímelése most elég lesz, hogy felé mozdítsa még inkább a mérleget.
- S mint mondtam Chlorus miatt ne fájjon a fejed. Hadd simítsam el minden gondod! --- nem is baj, hogy a Vén kihívás elé állított. Te leszel pár nap múlva az egyik legjobban ünnepelt személy a klérus soraiban; mert ugye én meghúzódom az árnyékban, neked kell élvezned a sikert. Szükséged is lesz a köz kitüntető figyelmére (minek köszönhetően egyszer még Vén is lehetsz), hisz félreértettél. Jól tetted, hogy valamennyit vagyonodból már mozgósítottál, de sajnos kevés lesz. Egróniában az új rend vérben és halálban fog megfoganni! Ehhez pedig minél több támogatóra lesz szükségünk az Egyházban, minél több felekezet egyetértésére és támogatására. Ha pedig Chrolus felett aratott győzelmed után beszélni fogsz, figyelni fognak. És követni példád... A háborúhoz tudod jól, három dolog kell: pénz, pénz és pénz.
Egy pillanatra még belemosolyog a másik szemébe majd sarkon fordul és távozna. Nem szabad mindig pazarolni a szót. Megmondta mit akar: miután sikeresen legyőzte a püspök a vetélytársát, szólaljon fel a felekezetek és a Vén előtt a donnát (és a lázadókat) támogatandó. Ez, ha a vállalkozás sikeres, neki is érdeke lehet. Minek magyarázná tovább?
Az ajtóban még azonban megáll és visszafordul, hogy furcsa kérdést tegyen fel megvillantva foga fehérjét:
- Segíts egy teológiai kérdésben. Állatok tarthatnak misét?

Re: Allenwell Császárság-Caderosso

Elküldve: 2022.03.26. 12:08
Szerző: von Frundsberg
Mindketten tudjuk, hogy azzal a semmi kis pajkossággal már régóta adósom volt.-*legyint, hogy gyűrűi összecsendülnek belé.* -Éppen annyira csupán, hogy tudjam, nem csak áltatni és hitegetni akar kegyeivel, gyermekem!-*aképp mosolyog, mintha valóban ártatlan csínyről volna szó, nem pedig a kéznyújtók nemtelen kihasználásáról, mi közvetve a márkiné méltóságán vett elégtételnek számít. Persze Delilah közelsége nem hagyja hidegen, ezt a donna a csintalan malacszemek íriszének tágulásából rögvest látja. Ahogy lefegyverzéshez készült parfümjének illata orrába fészkel, a telt, bíbor ajkak rabul ejtik tekintetét, s forró leheletének simítását arcán érzi, az áldozat nem tudja kivonni magát a ravaszul komponált összhatás alól, mi kegyelemtőrt készít elő az ösztönöknek, ha a józan ész akár ideig-óráig kitartani is látszana. Az érzékek nyelvén mindezek oly ígérettel kecsegtetnek, mit nem nyújthatnak pihétlen gyermektestek, vagy kíváncsi szűz-kezek.*
-Meglesz, amit kíván, éjem csillaga!-*dorombol a püspök. Bár nem nyúl felé, látni, hogy a felkorbácsolt vágyaival való játék megelégedésére van.*-Ahogy én emelkedem, kegyed vágyai is úgy teljesülnek!-*bólint elégedetten, a teológiai kérdés hűti csak le kedélyét* -Blaszfémia, mit kérdez! Nyilván való, hogy az oktalan barom helye az istállóban és az oltár elé kötve vagyon!

Re: Allenwell Császárság-Caderosso

Elküldve: 2022.03.26. 13:39
Szerző: Delilah
Felnevet a válaszra, mintha valami jó tréfát mondott volna a püspök.
- Édes jó Perea, a blaszfémia az, mi nekünk kedvez! - majd nemet vált a hangja, mint ki hirtelen elfelejti az örömöt. - Mármint csak akkor, ha tudhatom, hogy jóindulattal viseltetsz irántam és kezeim iránt. Ha nem adod jelét annak, hogy tisztelsz, attól tartok másnál kell megtalálnom boldogságom... Estig várom válaszod.
Utolsó szavaival - mielőtt távozna kíséretével a templomból - ultimátumot ád a püspöknek, hogy teljesítse a lányok és felé való kötelezettséget mókájáért. Meglehet merész lépésnek tartaná bárki, ámde biztos benne, hogy Perea jobban félti székét annál, hogy ne hajoljon meg e jogos kérés előtt: elvégre három ruha és tíz rabszolga ára nem nagy ár a donna jóindulatának elnyeréséért. Legalábbis a márkiné szerint biztosan nem.
Hazaérve miután levéteti templomi ruháit és valami kényelmesebbe öltöztetik, folytatja teendőinek végrehajtását. Először is a lányokat idézi meg ismét, hogy felvázolja nekik az ünnepi időszakot. Kiktől vár meghívót báljaikra és melyikre kell elmenni, ott mit csinálni; melyik nagymisén kell személyesen jelen lenni, melyikre csak adományt küldeni; a részvényesek év végi gyűlésére kit küldeni és milyen propozíciókkal; a gladiátorok közül kinek felajánlani szabadságát, kit eladni, kire ajánlatot tenni; Dolina Verde urainak milyen ajándékot kell küldeniük és milyen ajándékot kapniuk tőlük; Cantavedura fenséges hercegének a számadást az évről átküldetni, báljára elmenni és kezet csókolni neki a hűség megerősítéseként; és még más egyebek. Nem mondja ki nekik nyíltan, viszont a lányok érthetik, hogy próbájuk folytatódni fog - a donna ismét távozik köreikből egy időre. A tervek alapján legalább az új esztendőig nem tér vissza.
Miután ezzel végzett, elbocsátva a három kéznyújtót írnokát hívatja és lediktál neki két vallomás vázlatát, hogy azt írja és szerkessze meg, csak a neveket hagyja ki még. Ezután jelenhet meg előtte kérése kémmestere és megkapja a feladatot, hogy kerítse elő a legrövidebb idő alatt azt a férfiút - egy posztókereskedőt - az egyházmegyéből, aki megvásárolta Chlorus ellenpüspököt annak idején. Bízik benne, hogy aki egyszer adóssá vált, az hajlomos újra adóssá válni - így ha valaki, talán a szokott hitelezők még segítségükre lehetnek. Ha megvan a posztókereskedő, akkor általa a parasztot is kerítse elő, ki eladta neki a torzszülöttet. Ha mindkettő előkerült, hozzák elébe őket. A hangsúly az időn van. Minden perc számít!
Ezen dolgok végére érve immár csak várnia kell: Perea válaszára, valamikor a vizcondessa vizitjére és az ellenpüspök két apjára.

Re: Allenwell Császárság-Caderosso

Elküldve: 2022.03.26. 20:21
Szerző: von Frundsberg
*Azon a délutánon felpezsdült a Dolina Verde-birtokok ékének számító Éjazálea-palota szalonja. Miután Peleo Artamendi titokmester fejet hajtva dolgára sietett Chlorus ügyében, magának a Caderosso-szerte ünnepelt maestro Velasquillonak szabóinasai keresik fel a ház hajadonjait, hogy karcsú termetükről méret vétessék obispo Perea rendelése szerint. A leányok szinte a fellegekben járnak. A belső termek Velika és Eudocia gyermeki viháncolásától csengenek, a hír hallatán, hogy egy-egy Velasqillo műremekben tündökölhetnek a báli szezonra, csak Graciana váratja meg az inasokat illem szerint, míg szokásos mulatságát a madárházban ráérősen befejezi. Alig, hogy a mester kifutói hónuk alatt a méretek és szénskiccek mappáival távoznak, háznagya, don Oxarra bejelenti, hogy az Ezüst Bilincs rabszolgakereskedelmi szövetség hajcsárai megérkeztek az ajándékba szánt rabszolgákkal. Tíz beszélő szerszám, köztük erőtől duzzadó ébenfekete khorszúmi példány, széles csípőjű, őzszemű sahrabus asszonycseléd, az umm khedda-i hadjárat zsákmánya, vörösbőrű bukán bennszülött a gyarmatokról, a hajcsárok szerint szellemhívó. Akad finomcsontú, mézszín hajú barbárleány a Fagyottföldekről, még virágzása előtt, ki nemesítésre kiváló alapanyag, de a legérdekesebb mindközül egy láncokba vert, szájfékkel kordában tartott robosztus emberállat. Orco, így hívják fajtáját Allenwell-szerte. Ádáz fenevadak, de megfelelő idomárral kiváló vadászkopóvá, harciebbé, mi több az értelmesebbje testőrzővé tehető. Természetük akár a farkasé, minthogy magukat is egytestvérnek mondják az ordasokkal, de megtörve kézhez szoktathatók. Gáláns ajándékok, s Perea valóban erősen akarhatja a marquesa szövetségét, ha nem otromba gesztusként pénzben egyenlítette ki tartozását a leányok vendégszeretetéért. Már az uzsonnára szánt gránátalmával és méznáddal pácolt sármánybegyet szolgálják fel a télikertben, mire donna Arsine Minazar Lanbarri dícsérnöke bejelenti erényekben és szellemben gazdag úrnője érkeztét. A vizcondessa aggodalmas szőkesége oly kiváltságra érdemesítetett, mi keveseknek adatott: túláradó érzelmekkel szoríthatja magához barátnéját.*
-Drága, drága Delilah! -*búg fűző-szorította, csipke alatt pihegő kebellel, két udvarias, arca mellé adott csók között* -Rettentően sajnálom bánatod...oh szegény Felipe! Jöttem, amint tudtam, de értesíthettél volna hamarabb is visszatértedről! -*dorgálja meg aggódó csacsogással, legyezőjét összecsattintva*

Re: Allenwell Császárság-Caderosso

Elküldve: 2022.03.28. 22:27
Szerző: Delilah
Míg az élet fel nem pezsdül a házban addig van ideje dolgozni íróasztalánál. Azonban csakhamar hátradől székében és kezeit toronysisakban pihentetve mered dekoncentrált szemekkel a semmibe. Hosszú percekig nem foglalkozik az asztalon heverő munkával; nem élvezheti figyelmét a nyitott és jegyzetekkel teli karagáj szótár; az annak segítségével megírt levélpiszkozat, melyben egy bizonyos nagyrabecsült férfiúnak tolmácsolja "türelmetlenségét találkozójuk iránt a béketárgyaláson, melyben végre birodalmaik tárgyalhatnak az egron kérdés felől"; ahogy Artamendi bizarr ajándéka hiába epekedik, hogy végre eldőljön varázstárgy-e vagy sem; miként az év összesítő kimutatásainak hosszú lajtromai is türelmetlenül tornyosulnak az asztalsarkon.
Nem. Figyelme most másfelé jár.
Van valami furcsaság a háttérben. Valami, amit nem teljesen lát át távolmaradásai okán. Nem ismeri a teljes történetet. Logikailag nem tudja összekapcsolni őket, azonban érzi, hogy a rejtélyes dáma és lovag, akik megkörnyékezték férjurát, anyja kétségbeesett kísérlete, hogy távoltartsa a fővárostól és a skorpióval átadott üzenet egybekacsolódik. Muszáj lesz megismernie a teljes képet. Muszáj lesz nyitva tartania a szemét... Vagy másét.
A munka nem fejeződik be, ám feláll, hogy megnézze, hogyan teljesíti kívánságát a püspök. Elégedetten, de nem meglepetten veszi tudtul, hogy az racionálisan döntött. Helyes. A rabszolgákat ugyan megnézi magának, érdeklődéssel viseltett irántuk - láthatón elgondolkozik a lehetőségek felett - viszont hangot csak annak ad, hogy a főkönyvekben mégiscsak kieső tétel a tíz rabszolga ára.
- Ez. Ez. Ez. - mutat rá háromra, miután mindegyiknek kinyittatta száját, fogaikat felmérve. - Ezeket nem veszem át. Az árukat fizessék ki kifelé menet.
Mérsékli így hét rabszolga árára.
Miután kiadja a betörési és benevelési feladatokat, leül uzsonnázni. Forró levendulateát kortyol ahhoz - vagy ahelyett, ahogy a dolgok állnak - és a porceláncsésze felett kérdezi a kéznyújtókat az eset tanulságát illetőn. A történetnek jó vége lett, igaz, de ha nem vigyáznak elkezdhetnek csúszni a lejtőn. Nemüknek meg kell fontolnia kire-mire költik erőforrásaik - nem lehet mindenkit elhalmozni.
A vizcondessát melegen és szívélyesen fogadja. A csókok és ölelés viszonzásával üdvözli barátnéját, kivel pár éve egyszerre ölthette fel a azúrharisnyát, majd azonmód hellyel kínálja s tapsol frissítőért számára.
- Kedvesem, el sem hiszed, milyen jó látni téged! Hívtalak volna hamarabb, ám a térdig gázolás az egron mocsokban majd minden időm felemészti. Foglalj csak helyet kérlek, éppen időben érkeztél egy teára. Á, persze. Te inkább rózsavízzel élsz, hiába olvastattam el veled de Savál mester értekezését a levendula felsőbbrendűségéről. Felipét pedig sajnáljuk halkan, mert érdemesebb férfiú annál, hogy már sirassuk... Biztos vagyok benne, hogy az újesztendőre már a lóversenyeken elvesztett kedvét próbálja egy-két felesleges műalkotás megvételével visszszerezni.
Megvárja míg a szolga tölt a vendégnek, majd ismét díszletté válik.
- A lányokat ismered már ugye? Éppen indultak megetetni Tréfást, a törpét. Vigyétek magatokkal a vizcondessa dicsérnökét is, hadd mulassék a szerencsétlenen maga is. Te pedig gondoskodj, hogy legyen mivel megetetniük!
Utolsó mondata a szolgának szól, hogy az is távozzon köreikből a lányokkal, dicsérnökkel egyetemben. Egyedül maradva barátnéjával leteszi a csészét, majd kényelmesen hátradől.
- Sajnálom, hogy most érdekes pletykával nem szolgálhatok... Még a moscák sem értesültek igazán ittlétemről, így rád vagyok utalva. Történt valami számottevő? Hallottál valamit Donna Redwoodról?

Re: Allenwell Császárság-Caderosso

Elküldve: 2022.04.02. 20:17
Szerző: von Frundsberg
Néha azt kívánom, bárcsak hazudnának, kik azt állítják, Caderosso sosem alszik!-*sóhajt a báróné, elnézve a kéznyújtók és dicsérnöke után, messze révedő pillantással* -Nem állom már a Játék nyűgét, Delilah! -*meggypiros ajka panaszosan biggyed* -Ez a császárvárosba szédülő nova nobilitas úgy tülekedik a helyért semmicske kis vidéki birtokaiktól feljogosítva, mint a malacok az öreg koca alatt! Azt hiszik, hogy a társasági élet itt sem különb, mint undorító, vérmocskos leszámolásaik a provinciákon. Képzeld, valami Razlogából felkapaszkodott, dama Elduain nevű rongy az én Gudrigom ágyát mocskolta be ölének pállott ólszagával! -*háborodik fel, sűrű pilláit rebegtetve* -S még nem átallott a Miranave előtt álló hintómat is telehinteni birkabelsőséggel, hajtómat pedig kolduslúggal halálra maratni! Delilah! Nem a kihívás sért, de a barbár mód! Hogy le kell süllyednem e penetráns szintre és stylus alatt kell megfelelnem rá! -*méltatlankodik oly ártatlan bájjal, mi mindig is sajátja volt, s melyről, ha szavai értelmét nem bírná a hallgató, azt hinné afelett pityeg lánykás felháborodással, hogy cipellője sarka tört le éppen* -De a lotyó leckét kapott, méghozzá saját fegyverével. Miután forró mézben és pávatollban alaposan megforgott, most majd elmélkedhet eleget a tébolyda egyik cellájában. -*a tuchét az teszi pikánssá, hogy donna Arsine hites urának kedvenc csemegéje a mézben sült pávajérce* -Persze a cellát körbe rakattam bronztükrökkel, hadd gyönyörködjön magában kedvére! *Egészen nekipirul, legyezője szaporán jár felindultságában, hogy aztán kifakadjon* -Nem vágyom másra, mint egy kis nyugalomra e viperafészek után! Langy therykiai napra, hogy a bőröm cirógassa, miután megmártózom a pevrosi öböl türkiz vizében, s mezítelenül végig nyúlok a puha, aranyszín fövenyen.- *nyújtózkodik fesztelenül* -Igazán velünk tarthatnál Lanbarriba! Pompás orgiákat tervezünk az én Gudrigommal, s tán rád is férne most, ennyi gond közepette!
-Oh, hát még mindig nem lelt magának különb elfoglaltságot, mint hogy téged bosszantson? -*pisze orra fanyar fintorra húzódik, hogy a téma most a donna matrona körül forog* -Semmit sem hallottam felőle és ezt tartom jó szerencsémnek! -*a gyarmatokról származó tea leheletfinom alabástromfindzsákban érkezik nádmézzel kínálva* -Ámbátor távollétedben szemmel tartottam Bellónt -hiszen mit lehet tudni, miben mesterkedik, míg te odavagy- és feltűnően sokat látták a Kaerdel-palotából ki- és oda belépni, mi köztudomásúlag asszonyanyád özvegyi járadékként kapott hajléka. Igyekeztem fület juttatni a falak közé, de két rabszolgám bánta, hát felhagytam a próbálkozással. -*kortyol eltartott kisujjal a csészéből* -De most rajtad a sor, mindent tudni akarok, mily kalandokban volt részed ott a határon túl! -*szól lelkesülten csillogó szemekkel* -Úgy hallottam, az egrón lovasurak megkapóan szilajak és faragatlanok! Nem kegyelmeznek a harcban, a kardjukat jobban tisztelik az istenüknél, a lovukat az asszonyuknál. Nem ismernek mértéket, az ágyban pedig nem tűrnek ellentmondást!

Re: Allenwell Császárság-Caderosso

Elküldve: 2022.04.07. 18:48
Szerző: Delilah
Elmereng a tea fölött, míg barátnéja beszél. Annak szavai, ha nem is sötét fellegeket eloszlató világot, de fényt gyújtottak elméjében - minek következtetéseit később még végig kell gondolnia. Ámbátor a főbb fókuszpontok gyorsan végigégnek agyvelején. Egy razlogai dáma... Razloga talán legjelentősebb játékosai a Wolynok... eddig tudatosan félretette, ám fel-felsejlik benne az elmélet: talán nem egy szolga volt felelős az Eudocia elleni gyenge merényletben? Elvégre, kinek lett volna jobb lehetősége, mint egy másik kéznyújtónak?
De hamar ismét hátrébb sorolja az elméletet. Elvégre: mi értelme volna? Mi az egészben a ráció? Lehet, csak puszta véletlen egybeesés. Mindenesetre, mint lehetőséggel számolni fog.
Belső frusztráltságát hirtelen oldják a beszélő utolsó szavai. Felszabadultan kacag és mosolya még eztán múlik.
- Ennyire bánatosnak látszom, hogy ily mulatságos dolgokkal nevetetsz? - kérdezi egy kanalat felemelve, hogy megnézze abban tükörképét. - Remélem, nem. A nyaralás ötletéről essen szó később, ahogy megígérem, hogy beszélni fogok a duxról is, ha már ilyen diszkréten kérdezel utána; de elébb hadd kérdezzek valamit erről a te új ismertségedről! Volt esetleg lovagi kísérete?

Re: Allenwell Császárság-Caderosso

Elküldve: 2022.04.08. 16:08
Szerző: von Frundsberg
Felteszem, nem saját kezével zsigerelte azt a jobb sorsra érdemes jószágot, noha sosem lehet tudni… Abban a hegyi akolban, ahol felnevelkedett tán még ez sem számítana lealacsonyítónak! -*szól donna Arsine kelletlenül.*-Amint tudom, férje jogán dáma, de alighanem az a pásztorfurkó is messzire bujdosik szégyenében, hogy nem tudta megvédeni a kis szukáját. Akárhogy is, a caderossoi társaság meghívóiról egyel kevesebb opportunista neve nem fog hiányozni senkinek! Moscáim azóta is hintik hírét a ringyó sorsának, így az Elduain név úgy ázott el, mint a mosogatórongy. Amellett a ránk fenekedőknek is tudtára kell hozni időről-időre, mire számíthatnak, ha nemtelenségre vetemednének. Lefogadom, Ciscla Curniana is kétszer meggondolja eztán, hogy violaszín tafotát viseljen a jelenlétemben.-*pillant laposan félre, utalva a fiaskóra a vikomtnével, mi aztán hódolóik közötti halálos párviadalba torkollt.*
Hagyd el, mi corazón! -*legyint*- Az aggodalom egyébként is árt a szépségünknek! Inkább imádkozzunk, mint az jól nevelt leánykákhoz illik! Imádkozzunk, még pedig azért, hogy anyádasszony epéjét megmérgezze az irigység, és mihamarább mások által gyámolni kívánt, méghozzá felettébb kívánt árva légy! -*kék szemei huncutul mosolyognak az alabástrom csésze fölött* -De ne csigázz tovább! Lefogadom, hogy kisvártatva úgy is eltűnsz, ahogyan az jó szokásod, s még csak búcsúra sem méltatsz! Már előre tudom, hogy csupán azon rágódhatok jó ideig, ami imádott barátnémből hátra maradt. Felettébb örülnék, ha azok dévaj kalandjaidról szóló törtnetek lennének!

Re: Allenwell Császárság-Caderosso

Elküldve: 2022.04.11. 18:57
Szerző: Delilah
- Ha egronföldről érkeznek azok a történetek, abból a fajtából talán kevesebbet énekelnek majd a bárdok...
Cinkosan bólint, ahogy leteszi a kanalat. Nem sieti el azonban. Kényelmesen kortyol még a teából, majd a findzsát letéve, a párnáról felveszi Artemisiát, hogy ölében simogassa. Csak akkor kezd neki, ha az megnyugtatón dorombolni kezd.
- Még itt az elején, hogy ne izgulj feleslegesen. Nem, nem történt semmi... Belacqua egy igazi lovag. Abból a régi fajtából, amik csak poros legendáriumokban fordulnak elő.
Hogy ezt hibának vagy erénynek rója fel, azt hangjából nem lehet eldönteni.
- Hogyha más csillag alatt (vagy éppen a Birodalomban) születik a herceg, akkor kivált sikeres lenne. Külsőre olyan, mintha maga Puler nemzette volna Astarai Szép Calistaval. Nehéz lenne leírni anélkül, hogy veszítene kisugárzásából, így nem is vállalkozom rá, legyen elég annyi, ha férfi lehet szép, akkor ő az. Elméje élességéről is ódákat zengenek, de nekem nem volt alkalmam ezt megvizsgálni: sokat nem szólhattam vele. Annyi viszont bizonyos, hogy a legkülönfélébb területek tudósfőivel veszi körbe magát s tanácsot tart azokkal... Mint mondtam rendkívül lovagias is, persze... Ha nyugaton uzsonnáznák most, ezektől minden bizonnyal már hevesebben dobogna szívünk. Nem véletlen vált ennyire szeretetté ilyen gyorsan a nemesség és a köznép köreiben... Csakhogy pont az hiányzik belőle, ami sikeres politikussá tehetné... Minden körötte erkölcsös, tiszta és igaz. Nem próbált meg meggyőzni, hogy támogassam, csak felkért erre. Kirendelt szobámban nemhogy titkos rekeszek, leselkedőnyílások vagy effélék nem voltak még csak hallgatózó szolgákat sem küldetett... Azt hiszem, nem csalódtam benne, mégis valahogy olyan érzésem van, mintha kellett volna. Ha engem kérdezel (és az egron anya-királynén, vagy hogy hívatja magát mostanság, múlik) hamarosan temetik.
Feltekint Artemisiáról.
- Vagy az is meglehet, generációnk legnagyobb színésze és járatja a világgal a bolondját... Bárhogyis, a húgában van élet. Csupa karom és dac. Hát nem olyanok vagyunk néha, mint a macskák?
Kezével a levegőbe karmol tréfásan.
- Ha netalántán megkeseredése után (merthogy, higgy nekem édesem, meg fog keseredni a közeljövőben a dux, ha eddig még nem keseredett meg) tanácsait meghallgatná, akkor a királynénak lesz mitől tartania.
Megvonja a vállát.
- Ennyi volna, nincs miről mesélnem. Ott voltam, beszéltünk és távoztam. Bár élek a gyanúval ezt bármelyik három barátnénktól legalább már négyféleképpen hallottad. Unalmasabb a követek élete, mint hinnéd.
Afféle arcot vág, mi azt üzenni "nincs mit tenni". A macskát elereszti, hogy az felfedezze magának az asztal alatti világot, felállva a kézmosóhoz megy, hogy kezeit abba belemártsa. Hangja, tartása valamelyest komolyodnak ekkor. Inkább a vizcondessa felettesének tűnne külső szemlélőnek, mintsem egyenrangú barátjának.
- De térjünk most már a lényegre. Nem véletlen vagy itt. Olyanra van szükségem, akiben megbízhatok. Valakinek itt kell maradnia a fővárosban és felügyelnie házamat és anyámat biztos távolból. Anélkül, hogy felhívná magára a figyelmet. Egészen biztos vagyok benne, hogy ez neked sikerülni fog, mégha egyre keserűbbnek is érzed a város levegőjét. Habár meglehet, hogy már valamelyest benne is vagy az ügyben... meglehet a razlogai rongy anyám figurája volt a táblán... de az is lehet, hogy nem... Szemedért cserébe visszatértemkor elintézem, hogy diadalt arass Ciscla Curniana felett. A saját diadalodat, a te sikeredet... Nem, nem lehetnek a kéznyújtók megbízva ezzel. Hadd gondolják, hogy egyedül hagyom őket.
Megfordul a fejében, hogy lassan olyanná válik, mint a népszerű 'karosszéki tanácsadók', akik meghallgatják egy-egy bonyolult bűnügy részleteit szobájuk kényelméből és ott adnak aranytanácsot a rendfenntartó szerveknek vagy bajbajutottaknak. Lassan nyithatna ilyen szolgáltatást maga is, csak a Játékban... Sic transit gloria mundi...
- A másik lehetőség Gudrigodat érinti. Hamarosan az egyházak többsége közös alapot hoz létre egy megbízható bankban, amihez szükségem lesz egy ügyintézőre, aki parancsaimat értőn teljesíti. Legelőször egy utat kell megtennie Mordawar birodalomhű nagyvárosaiba, hogy leadja a tavaszig teljesítendő megrendeléseit ágyukra, lovakra, fegyverekre, zsoldosokra és a többire. Persze nem olyan kiválóak, mint a sajátjaink, ám nyugaton kevesebb kérdést vet fel a mordawari eredet. Ennek a személynek diszkrétnek kell lennie és hatásosnak. Nem lehetnek ide vezető szálak. Erre kegyelmes urad kiváló lehet, megfelelő díjazás ellenében természetesen. Ahogy az Örökkévaló Császár is örömmel tüntetné ki figyelmével, ha ezt sikeresen intézné.
A vizet lerázza kezéről és mélyen szemébe néz.
- Nos? Felketettem az érdeklődésed vagy inkább mégis mezítelen feküdnél a pevrosi öböl partján?