Allenwell Császárság-Caderosso

Egronia és a nagyvilág egyéb helyszínei
A játékhoz kérjük, jelentkezz be!
Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 377

Re: Allenwell Császárság-Caderosso

Hozzászólás#51 » 2022.08.20. 17:56

Ilyen férfi, mint a te zarowari herceged valóban csak a mesékben létezik! -*sóhajt Arsine ábrándosan*- És attól tartok egy tökéletes hímre könnyebb gyorsabban ráunni, mint a zabolátlan fajtára, akit minduntalan fékezni és tanítgatni kell, jutalmazni és büntetni! Hisz tudod, az én drágaságaimat sem cserélném el semmire, s ha választanom kéne Gudrigom és köztük, hát ugyan bajban volnék! -*utal híres-hírhedt, Lanbarriban tenyésztett, s imádott vérebeire, mikkel azokat a pompás embervadászatokat szokása megrendezni ura erdeiben.* -Szívesebben láncolnám ágyam lábához azokat a marcona egrónokat, akiket magaddal hoztál Vérfenyvesi váradból! Akár falkában is, hisz tudod mily gyakorlott vagyok…-*kuncog pajzánul legyezője mögé* -De hová is ragadsz, oh szív! Hogyne, miel, szemed leszek, s ezért még csak viszonzást sem kérek! Mindazonáltal Ciscla Curnianat igazán látnám vérben forgó szemű szamárcsődör alatt kikötve…Gudrigom pedig igazán megtisztelve érzi magát, hogy ily érdemesnek találta az Egyház. Vagyonuk biztos kezek közt fog gyarapodni, hisz Negru Zamokban a vecse mindenkor szívélyesen viseltetett az irányában, s Orlin Okilij poszadnyik személyes jóbarátunk. -*bólint formális arcot öltve, égkék szeme mosolyog csupán.* -Persze ne hidd, hogy elvetted a kedvem Pevrostól, de barátságunk érdekében hajlok az áldozatra!
*A délutánt csevegve töltik, s tán élettel tölti fel a donnát kedves Arsinéjének csivit-természete, mielőtt nagyobb vállalásainak adná magát. Két nap telik bele, mire Artamendi üdítő hírekkel, házának fegyveresei pedig egy vasba vert, nyomorodott alakkal, s egy kenderzsákkal vállukon érkeznek a palota egyik belső udvarárára. A szemergő téli eső a rabszolgáktól úrnőjük fölé tartott, hímzett hattyúbőrön kopog, az udvar nedves homokján épp Eudocia veszi lovagló óráját paradellora, az udvar által kedvelt, s a lovaglás magasiskolájának számító méntáncra ösztökélve a combjának simuló, hat birodalmi mázsányi izmot. A szerencsétlen fickó arcán még az ütlegek sem tudták elmállasztani a részegesség csalhatatlan jeleit. Gúnyája hajdan szebb napokat látott darabjai elkoptak, folttal férceltek.* -Kegyelmes donna!-*hajtja meg magát elegánsan Artamendi* -Kérésedre feltaláltuk e páriát, ki Mendo Yeres mesternek mondja magát. Hajdan neves és vagyonos posztókereskedő volt, mára csupán ennyi maradt belőle. Hitelezői és haragosai elől mentettük meg, nem volt nehéz ráakadni. *Yeres mester homlokát az udvar porának szegezi, nem mer még csak az úrnőre pillantani sem, nem, hogy kegyelemért könyörögni. Betört, tülök orrát szívja csak szakadatlan. Mellette a zsák puffan a földre, tartalma szárazan csörög.* -E zsákban pediglen azon férfi és asszony csontjait leled, kik hajdan Chlorus püspököt származtatták e világra. Nevük arra sem méltó, hogy ajkadra vedd, asszonyom.
"....spieß voran!"

Avatar
Delilah
Hozzászólások: 93

Re: Allenwell Császárság-Caderosso

Hozzászólás#52 » 2022.08.24. 19:31

- Nem mondhatok mást, a hercegnek igaza van abban, ha erényesnek mutatná magát. Azon egyszerű oknál fogva, hogy Egróniában szeretik a képmutatást. Sőt megkockáztatom, miszerint egyfajta versenyt tartanak egymás közt a nagyok és hatalmasok abban, hogy melyikük a különb képmutató. Ámde, ha ez tényleg csak egy szerep, és semmi más, egy dologra érdemes lesz odafigyelnie. Az egrón csak egy dolgot szeret jobban a képmutatásnál: a képmutatókat lebuktatni.
Mosolyogja elégedetten, ahogy ismét leül. Üzletről tovább szót sem ejt.
Kedveli Arsine-t. Bár sokat csacsog (és eléggé... nyers eszközei tekintetében néha), szavai áradatában felszínre törnek magasreptű gondolatai, értékes megfigyelései. Annyi mindennel kápráztatja el Allenwell az ember összes érzékszervét, hogy sokan belefulladnak a kapott ingerek óceánjába vagy tétlenül alászállnak annak ismeretlen mélységeibe.
De Arsine az ár felett tartja fejét...
Ilyen férfi, mint a te zarowari herceged valóban csak a mesékben létezik!
Talán érdemes lehet az óvatos intésre felülvizsgálnia magában Belacqua-t?
- Egyébként nem fogod elhinni, mit hallottam Signiora Ferrufinoról!
Fojtja el a komoly társalgást minden asztal kedves vendégével: a pletykával.


                  ※ ※ ※

Artamendi ismerheti már annyira, hogy lássa, nem igazán örvend a friss szerzeménynek. Fintorral méri fel a zsákot és a vasban senyvedőt, míg a titoknok beszél. Irritált kis sóhajtás hagyja el ajakit, miként egyszeriben kényelmes terve füstbe szállott. Döglött parasztokkal és egy kutyáknál kevesebb becsülettel élő pondróval nem tudja végrehajtani azt.
- Dobjátok egy cellába. - adja ki a parancsot pillantásával sem méltatva többé az egykori kereskedőt.
Majd aprót von vállán.
- Sorsáról később döntök.
Szemei inkább már a zsákon függnek. Úgy tűnik, hogy nem ússza meg az egészet egy kényelmes áltörténettel, meg kell ismernie a valódit. Csak úgy tervezhet.
A kikérdezési sorrend is meghatározásra kerül rögvest: elébb a holtak, majd az élő. (A holtak története - ha egyáltalán elmondják - nem lesz túl tiszta, a rabnak kell majd tisztáznia pár részletet. Igazán lehetetlenek tudnak lenni a kísértetetek, ha úgy tartja kedvük.)
Kezével inti el a zsákot és tartalmát.
- A pincébe a csontokkal. Ürítsetek ki egy kisebb termet ott, és állítsatok fel benne két asztalt.
A délutánt jegyzetei tanulmányozásaival tölti. Belátja, könnyebb lenne egy felkent Zoroachus papot felkérni, hogy idézze meg a szellemeket, viszont nem kockáztathatja tervei kitudódását. Addig előnye van, míg az ügy sub rosa.
Jegyzetei és a könyvek szerint a régi világban több módon beszéltek a holtakkal. Az Édriel kulcsa leírja, hogy az antik theóniak az incubatio eléréséhez például gödröt ástak, tüzet raktak benne, szent olajokat öntöttek a tűzre majd feláldoztak egy zsíros bárányt vagy éppen egy gyermeket és annak maradványait a tűzbe dobták. Ezután imádkoztak az elhunytért és (annak csontjai mellett) aludni tértek. Álmaikban megjelent a holt, kivel társaloghattak kedvükre.
Bah! mintha engedné, hogy bárminemű szellem megjelenjen álmaiban!
A Cultes des Goules-be szinte csak belelapoz, már félre is teszi. Nincs szüksége ilyen drasztikus praktikákra... egyelőre...
A Liber Evonis-ben részletezett zarrai evocatio az uralomról szól: lehetőség szerint a holtestet rekonstruálni kell eredeti formájában, ha ez lehetséges, de legalább egy részre szükség van a rituáléhoz, leginkább a fejre (vagy adott esetben koponyára). A holtest köré adott instrukciók alapján varázskört kell rajzolni és megfelelő helyeken gyertyákat gyújtani. A megfelelő varázsparancs és az aether igába hajtása után a szellem kénytelen megjelenni a materia sphaera-n.
Ez már inkább ínyére van.
Az est beköszöntével elindul hát a pincébe, hogy előkészítse a termet és megpróbálja összeállítani a csontvázakat: a férfi részeket az egyik asztalra, a nőieket a másikra. Csak remélni tudja, hogy minden csont megvan. Leginkább a nőéi, hiszen elhatározta, hogy vele kíván szólni: egy anya ismeri legjobban gyermekét.
A test összeállítása után a kört felrajzolná, a gyertyákat meggyújtaná, majd a könyvből elkezdené a kántálást.
- Contra obsecro hoc spirituum justa ad faciendam voluntatem meam!
Miként haladna egyre előrébb az idézés szövegében, úgy próbálná akaratával formázni a nyers elemi erőt...
„Ha az a közösség, amelyikre szükséged van hatalmad fenntartásához, romlott, annak a jellemét kell követned, hogy eleget tehess neki. Ím eképpen cselekszik a donna marquesa is, kiről az iménti fejezetben már több szó esett.”
- Mauroceno: Az Uralkodó

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 377

Re: Allenwell Császárság-Caderosso

Hozzászólás#53 » 2022.08.30. 20:46

*Órák telnek el, míg a viasz, penész és földszagú pincében, gyertyák gyér fényénél rongálva szemét, kirakja a két hajdani életadó csontvázát az asztalokra. Társasága csupán a kíváncsi, kósza patkányok, kik hiába szaglásznak a hombárok után, miket a rabszolgát kihurcoltak a gádoros teremből. Egrónia hölgyei finom kezeiket kárpitok és hadizászlók hímzésére használnák, de nem úgy a Birodalom asszonyai, kik jobban becsülik az árnyakból származó bölcsességet, hogy sem féltenék pihe ujjaikat az alantas dolgokba ártani. Szerencsére Artamendi alapos munkát végzett, s a halott nemzők vázai hiánytalanul megvannak az utolsó ujjpercig, s immár a két egymás melletti asztalon, a varázskörtől körbezárva pihennek. Delilah percekig csak a saját hangját hallja a dohos félhomályban kongani, majd ahogy az evocatio halad, úgy érzi egyre a megsűrűsödött aether fémes ízét gyűlni a nyelve hegyén. Végül a zaj, mit füle csengésének vélt csak, egyre erősödik, hogy immár elkínzott sikollyá élesedve töltse be a pincét, ahogy a túlvilágra távozott lelket a varázslat bilincsbe veri és visszarángatja a létezés azon síkjára, hol a természet törvényei szerint semmi keresnivalója nem volna. Az asszonyi csontváz felett először körömnyi, majd a sikoly pendülésével lábnyi halovány, hajladozó lidérclángok élednek, hogy köztük csuparánc öregasszony arca rajzolódjék ki, üres szemgödreivel gyötörten bámulva megidézőjére*
"....spieß voran!"

Avatar
Delilah
Hozzászólások: 93

Re: Allenwell Császárság-Caderosso

Hozzászólás#54 » 2022.08.31. 12:22

A jelenés feltűntére nem fedezhetők fel rajta a rémület avagy a döbbenet jelei. Sokkal inkább tűnik némileg türelmetlennek, ahogy egyik kezét csípőjére téve méri fel hidegen az idézettet - ahogy pedig annak szemüregei mélyen belenéznek az ő pillantásába, csak undorral arcán vonja fel szemöldökét.
Annyi bizonyos, hogy több nyöszörgést várt. Ha nem kísérte volna az asszonyt elkínzott sikolya, tán azt hinné, hogy amaz néma. Végülis... talán jobb is, hogy hangtalan szenved. Meglehet, megtanulta e fortélyt harmadrangú élete folyamán?
A rövid csendet határozott parancsa töri meg, ahogy immár modern allenül szól. Oly személy hangja tölti be a pinceszobát, ki gyermekkora óta ismeri az őt megillető helyét a világban, ki ifjúkora óta parancsoláshoz szokott.
- Engedelmeskedj kárhozott! Engedelmeskedj hangomnak, mi kirángatott Aeternalis homályából! Mi átvonszolt a Holtak Birodalmának öt folyóján! Úrnőd vagyok és parancsolód, magasabbrendű kiválód, úgy éltedben, mint holtodban! Válaszolj kérdésemre, legjobb tudásod szerint, mindenféle túlzást vagy hazugságot mellőzve! Válaszolj, mit tudsz magzatod tökéletlen gyümölcséről, mi az mit titkolna a világ elől? Halljam hát!
„Ha az a közösség, amelyikre szükséged van hatalmad fenntartásához, romlott, annak a jellemét kell követned, hogy eleget tehess neki. Ím eképpen cselekszik a donna marquesa is, kiről az iménti fejezetben már több szó esett.”
- Mauroceno: Az Uralkodó

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 377

Re: Allenwell Császárság-Caderosso

Hozzászólás#55 » 2022.09.06. 20:36

*A kísértet kínlódó visításba, zokogásba kezd. Szánalmas könyörgésbe fog, mi eleven jobbágy korában is sajátja volt: engedné őt el megidézője! Nem átkozódik, életében is kevés volt hozzá, halálában sem méltóbb. Palán csikorgó körmök hangjához hasonlatos, összefüggéstelen motyogása és hysterikus visítása közepette értelmet a kihámozható szavakban aligha találni. Ám a válasz hiánya önmagában is válasz: mit tudna egy anya sokadik magzatának féltett titkairól, aki alig, hogy amaz járni tudott, már tovább is adott rajta? Aki csak a csörgő aranyakat látta benne, s figyelmét a kis torzszülött legfeljebb csak ütlegek formájában élvezhette? S különben is, milyen sorsa lehet egy engendro-nak egy Megtestesült háta mögötti porfészekben, hol áldott voltát nem becsüli sokra a földtúró népség? Ha az ekét nem bírta meg, s haszna nem volt a ház körül, csupán durva élcek céltáblája lehetett, avagy a dörzsöltebbje megpróbálná elveszejteni, hogy hímvesszejéből, vagy valamely torz tagjából talizmánt készítsen. Szülei élelmessége egyedül abban állt, hogy tudták, elevenen többet ér az úri nép számára, mint feltrancsírozva. A porladó, érdemtelen ősöktől válaszra aligha számíthat, Yeres mester, kinél élete jelentős részét töltötte, bizonnyal többet tud majd Chlorusról*
"....spieß voran!"

Avatar
Delilah
Hozzászólások: 93

Re: Allenwell Császárság-Caderosso

Hozzászólás#56 » 2022.09.09. 21:06

Hirtelen, egy apró kézmozdulattal szünteti meg a varázslatot és löki vissza az árnyat a feledés síkjára. Nem mintha annak nyüszítése meghatotta volna, csak értelmét vesztetette további tartózkodása az élők világában. Mintegy utoljára röviden tekint végig a szobán, miként a két csontvázon. Ámde mégis közönyös pillantás ez, mint ki elunta a tréfát. Másfelé kell haladnia ezek szerint.
Kisvártatva már kimért lépései visszhangoznak a pince folyosóin, a felvezető lépcsőknél álló strázsákat már jó előre figyelmeztetve jöttére.
- Végeztem. Gondoskodjatok a csontokról.
Parancsol elhaladtában legyintve a terem általános irányába. Hogy pontosan mit fognak tenni azok a maradványokkal már nem érdekli.
Fent nyugtató szamártejes fürdőt rendel el magának, s míg a szolgálólányok gondoskodnak róla, amíg óvatosan tisztítják megfáradt testét, addig hidegen át tudja gondolni a helyzetet. Végiggondolja a frontokon az eleddig történteket és kalkulálni próbál a jövendővel. Nem igen állnak a dolgok jól: akik bosszút érdemelnének, még vígan élik világukat; akikben megbízhat azoknak száma kivált kevés, akik elvesztették bizalmát, azoknak száma persze növekszik; Egróniában a helyzet a maga kifordult módján jobban áll, mint a békésnek mutatkozó Császárságban.
Mikor a lányok végeztek a sürgős feladatokkal fürdője körül, egyet közülük elszalajt Staphyloért. Talán mikor sugdolózója belép, akkorra bújtatja bele három szolgáló esti, leheletkönnyű köntösébe. Kissé bánatos arccal méri fel magát az elé tartott tükörben. Hiányzik neki, hogy a don, ha megszállja az ihlet - és kap rá tőle engedélyt - erőnek erejével szakítsa le róla azt...
Aprót ráz fején, hogy elkergesse a fülledt emlékeket magától...
Helyet foglal, haját nagy gonddal fésülni kezdik, csak ekkor ad parancsot Staphylonak. Hangja szinte ábrándos szerelmesé.
- Holnap délutánra látni szeretném kedves udvarlómat, Bellón grófját. Búgd fülébe drágám, hogy epekedve vágyom társaságát.
S újfent hűs hangnemben.
- Távozhatsz.
Másnap a délelőtti órákban miután elköltötte reggelijét a kéznyújtókkal és megnézte magának, hogy a vak Blagorodna élvezi-e a kapott madarat, megjelenik az egykori mester szállásán. Mint angyal a poklok-poklán, úgy nem illik tisztaságával, finom ruháival a mocsokba, a durva cellába. Mögötte két sahrai ében rabszolga párnázott csontszéket hoznak és helyezik le azt, hogy abba kényelmesen beleülhessen a donna marquesa. Leülve, a rácsos ablakon beszökő napfényfény arcának alsó fertályát keretezi, kiemelve ibolyaszínre festett ajkait. S ezen ibbolyaszín ajkak élctől nehéz szavakat ejtenek a rab elé.
- Remélem, élvezed vendégszeretetem. Mit is mondtál, mi volt a neved? Van róla fogalmad, miért vagy itt?
Könyököl a karfára, ahogy fémes zörgéssel őrei állapodnak meg jobbján, balján. Hiába, néha szeret játszani, minthogy a macska az egérrel tenné. Kíváncsi arra, mennyit sejt magától, hogy miként viseli a fogolylétet a lény, ki valamikor allen mértékkel ember volt.
„Ha az a közösség, amelyikre szükséged van hatalmad fenntartásához, romlott, annak a jellemét kell követned, hogy eleget tehess neki. Ím eképpen cselekszik a donna marquesa is, kiről az iménti fejezetben már több szó esett.”
- Mauroceno: Az Uralkodó

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 377

Re: Allenwell Császárság-Caderosso

Hozzászólás#57 » 2022.09.16. 19:41

*Az Éjazálea palota tömlöcét ritkán használják foglyok őrzésére. Legutóbb három esztendeje, hogy az rabot látott: ama nevenincs költőcskét, ki engedély nélkül vetemedett poémát írni a marquesa kebleinek pompájáról miután egy lusta, nyári délutánon megpillantotta híres csődörvér-vörös, fekete csipkés Velasqillo ruhájában, szokásos parkbéli sétája közben. A rímek nem csak, hogy méltatlanok voltak a valósághoz, de néhol erőlködők is, ennek tetejében a semmicske fűzfapoéta még Roxelio Rua elégtételt követelő párbajra hívása elől is elbujdokolt. S minthogy az udvarlói közül éppen a kegyeivel leginkább kitüntetett Bellón nem átallott kóró felesége halálos gyermekágyánál szepegni ahelyett, hogy megkerítse néki a szemtelent, szégyen szemre magának kellett felhajtani a vadat. Bár donna Lanbarri bizonyosan példásan véres kínhalállal büntette volna a helyében, mégis kifinomultabb büntetésnek tűnt annak idején pimasz szemeit kivájatni - miután utolsó pillantásával donna Delilah dekoltázsának emlékét vihette magával az örök sötétségbe- s elfalaztatni a palota tömlöcébe, hadd elmélkedjék csak ballépése felől, míg az éhhalál teljesen el nem emészti.
Most, hogy az egykori posztókereskedőt elfogták, újfent ki kellett bontani a régi falazást, s a költőcske falra száradt mocska, a szutykos csomókba ragadt, férges szalma, a csonttá aszott holttest még mindig amott éktelenkedtek, karcer-lakályossá téve a cellát, hol a rab összetörten senyvedett láncaiban.*
-A nevem...? Az már a kutyáké…de egykor Nestro Yeresnek hívtak, akik kedveltek…*-szól a fogoly, erőtlen, kikötői kutya vicsorához hasonlatos vigyorral. Arcán az olcsó szesz, sorvatag ínyén a még olcsóbb espurna bugrisáfiumának nyomait látni, törődött fizimiskája a maga erejéből felállni nem tudó, a Vér által is megvetett gyengéé, ki renyhe önpusztításban keres vigaszt és megcsúfolja az ídiost. Vére méltatlan, élete értéktelen. Nem meglepő, hogy Chlorus vissza sem fordult egykori pártfogója felé, hogy segítő kezet nyújtson neki, ha hírét is vette nyomorúságának, hiszen a Kánon tanítása szerint segíteni azokon illő és üdvös, kikben az akarat megvan sorsuk jobbítására, csupán lehetőségeik bénítják őket* -Akármiért is hozott ide nemes asszonyom, azzal biztosan jobb célt szolgálok, mint eddigi hitvány életemben bármivel. -*Yeres a mocskos padlóra mered, az espurna hiányától rángó arcán talán bűntudatot lát a donna honolni*
"....spieß voran!"

Avatar
Delilah
Hozzászólások: 93

Re: Allenwell Császárság-Caderosso

Hozzászólás#58 » 2022.09.19. 16:20

Miután undorodva végigméri a maradványokat, hideg pillantása a cella új lakójára vetül, s a nyár óta első ízben jut eszébe Cordosa kivégzése. Akkor is tartotta és most sem változott ezen véleménye: kegyet gyakoroltak felé, hogy kivégezték s címeiben, rangjaiban, emberként halhatott meg. Nagyobb büntetés lett volna, ha oly sorsra jut, mint ez, kinek élete semmissé vált, űzött vadként tengeté napjait, míg csupán halovány életösztöne sarkallja a lassú önpusztítás felé a gyors vég helyett, az espurna általi édes-gyötrelmes öngyilkosságba.
Rubinköves gyűrűjét forgatva ujján válaszol, meglehetőst félvállról.
- Hogy hasznos vagy számomra vagy sem, az csupán azon múlik, hogy emlékszel-e egy bizonyos ifjúra. Egy ifjúra, kit megvásároltál és később felszabadítottál, sőt ki is taníttattál. Róla akarok többet tudni. Mesélj nekem róla, ha emlékszel rá és nem fonnyadtak el emlékeid agyvelőddel egyetemben. Kivált érdekel, hogy milyen fiatal volt? Miben lelte örömét? Mitől félt? S van-e oly dolog, amit titkolna a világ elől?
Élesen villan figyelme rubinról a lényre. Direkte nem mondott eddig sem és most sem semmi konkrétat, elvégre meglehet, hogy imposztor ez. Ha valóban ez volt egykor a torzszülött patrónusa, el fogja érteni szavait. Ha nem, akkor nincs semmi dolguk egymással.
- Mesélj. És ne húzd az időt. Hideg, bűzös és lehangoló e hely, nem maradok soká itt... Jutalmadról ejthetünk szót, ha hasznosnak találtatsz.
„Ha az a közösség, amelyikre szükséged van hatalmad fenntartásához, romlott, annak a jellemét kell követned, hogy eleget tehess neki. Ím eképpen cselekszik a donna marquesa is, kiről az iménti fejezetben már több szó esett.”
- Mauroceno: Az Uralkodó

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 377

Re: Allenwell Császárság-Caderosso

Hozzászólás#59 » 2022.09.23. 19:52

*Az egykori vagyonos posztókereskedőből reszelős köhögés tör fel, s az espurna szikraszere által emésztett tüdeje barnás, bűzös köpetet vajúdik fel magából.*
-Értelek úrnőm, értelek…-*bólogat készségesen, rekedt szavakkal* - Amikor megvettem hitvány szüleitől még neve sem volt. Utóbb Peckesnek hívtuk, hisz oly büszkén viselte magát a kis kódis, ahogy rongyai helyett takaros libériát szabattunk rá. Úgy járt-kelt a házamban, görbe kis lábain kacsázva, mint egy igazi grand, hogy leánykám tapsikolva nevetett belé…-*az emlékre párássá lesz tekintete.* -Az ördögfióka becsvágya már ekkor is megmutatkozott, de tudta, hogy kinek lehet hálás, abban hiba sosem volt. Castilda, a leányom, ki alig volt csak tőle idősebb, már ekkor megszerette, s úgy öltöztette, fésülgette, játszódott a kis engendróval, mintha legkedvesebb porcelánbabája lett volna. Ha épp hagytam, magával hurcolta tanóráira is, mint pedig aztán kiviláglott, Peckes elméje jobban itta be a tanító szavait, mint Castildám fürtös fejecskéje. Azt rögvest láttam, hogy megtérülő befektetésem lesz a jószág, hiszen az emberfiát üzletfelei is komolyabban veszik, ha engendrót vezetgetve aranypórázon jelenik meg tárgyalni. A szerencse, mi a torzszülöttet kíséri biztosíték a sikerre, s ki pedig ilyen divattal él kifinomultnak és vagyonosnak tetszik mások szemében, vagyona pedig hozzáértésének záloga, mint tudja nagyságod… Ahogy a kis Peckes okosodott -hisz nem csak leányom leckéin, de tárgyalásaimon is hegyezte füleit- immár másban is hasznát láttam. A számokhoz kivált jól értett, így ahogy cseperedett, főkönyvemet egy idő után rábízhattam, s tudta hogy kell megfogni a guruló garast. A nyelvek ragadtak rá, s úgy pörölt a sahrabus kereskedőkkel, dhagani selyemmentőkkel, moradi fuvarosokkal, vagy lysi posztókalmárokkal, hogy öröm volt hallgatni! Valóban jószerencse mosolygott rám azokban az időkben, s ahogy a csillagom egyre ívelt, úgy kapott meg mindent a kis torzszülött is, amit szeme-szája megkívánt. Azonban ő csak a kivirágzó Castilda után koslatott, mint csillogó szemű öleb, ám az mindig tréfára vette a dolgot, s játszott vele, ingerelte és kacagta aztán, ahogy az kezét-lábát törte utána rajongásában. Végül egy zsíros kontraktust követő bormámoros estén megkérdeztem Peckestől, hogy mi jutalmat kíván magának hosszú szolgálatáért cserébe, s ő szemtelenül azt kérte, szabadítsam fel. Akkor úgy hittem, örökké megtart dús kegyelmében a Megtestesült, én pedig még aznap megírtam menlevelét, s másnap reggel gazdag apanázzsal indítottam útnak Sassarra felé. Utóbb már bánom mindezt… rajta is vesztettem. Azidőben kétmarékkal szórtam a pénzt, s a hízelgők, ivócimborák által hozott kancsal üzleteken gyakran és egyre több arannyal vesztettem rajta. A kudarcot itallal és áfiummal feledtem…-*szünetet tart, ahogy törött orrát szívva idézi fel a keserű időket* -Asszonyom végül elhagyott, azóta sem tudom, merre jár, kivel, nem is él már talán. Az erszény ürült, s egyre-másra jöttek a jóakaró hitelezők, míg végül, hogy védelmet nyerjek az uzsorásoktól, Castildát kellett férjhez adnom…Szajhafattya Belpharohoz méghozzá, a Metszők fogadalmas céhének fejéhez.
*A fogadalmas céhek azon alvilági klánok, melyek üzelmeikben császári hitlevéllel szavatolva nem háborgattatnak, cserébe önerejükből szavatolniuk kell városuk, kerületük közbátorságát, hírekkel ellátni a Szkribatúrát, emellett megvigyázni területüket a tűzvésztől. Minthogy a császári szó hatalmas tisztesség, melyet a tolvajklánok között a legerősebb bír, s mi feljebb vivő ajtókat nyit meg a klánvezérek számára, mindenkor nagy a versengés a hitlevélért. Emígy az egyszerű tolvaj is megmérettetheti magát, bizonyíthatja kiemelkedettségét, és alávalósága ellenére is élteti az ídiost az Egyház nagy megelégedésére. A donna az ügyes Staphylo révén rangja ellenére meglehetőst jól értesült az alantasabb köröket illetően is, így tudja, hogy a Metszőket a Patkányfogó kerületben érdemes keresni.*
"....spieß voran!"

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 377

Re: Allenwell Császárság-Caderosso

Hozzászólás#60 » 2022.09.23. 19:52

-Újsütetű vejem, a Szajhafattya kezdetben megmentette az irhám, ám leányom hozományaként később a maradék vagyonomból is kiforgatott. Takaros palotámat elherdálta, raktáraim, árukészletem saját kezébe játszotta, cserébe csak ezt…-*bök állával a porban csúfkodó barnás köpetre*- …ezt adták ingyen és számolatlanul. Később, mikor Peckest már Chlorusnak hívták és ifjú áldozópappá szentelték, visszatért és feleségül kérte tőlem Castildát, mit sem tudva róla, hogy már hónapokkal azelőtt túladtam rajta. Ahogy tudom, leányomat is felkereste, de amaz úgyanúgy kacagott rajta, ahogy annak előtte is. Nem tudom, hogy boldog-e a Szajhafattya oldalán, nem is érdekel immár…az a durva ökör bizonyára megtörte, de alighanem annyi maradt csak egykori szabadságából, hogy legalább egyetlen embernek, a folyton csak áltatott és kikacagott Peckesnek ellene mondhatott. Rejtélyes és kegyetlen az asszonyi természet. Talán Castilda irigyli is az engendro szabadságát, s a gyötrelem, mit kegyetlenségével okozott neki, elégtételt ád néki…Ki tudná ezt megmondani…? Évek óta hiszen, hogy nem hallottam felőle, s hogy a leányom volt, az is mintha egy másik életben lett volna…
"....spieß voran!"

Vissza: “Egyéb helyek”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 2 vendég