Allenwell Császárság-Caderosso

Egronia és a nagyvilág egyéb helyszínei
A játékhoz kérjük, jelentkezz be!
Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 253

Allenwell Császárság-Caderosso

Hozzászólás#1 » 2020.07.15. 22:00

Kép
Az Umbral magasföldjén, mit a Hladrano a Ranjenro és a Plavetrio folyamkarjai összeölelkezve vigyáznak, hajdan egy Sero nevű pásztor építette az első kunyhót szerelmének, hogy aztán az itt létrejött falu századok múltán az emberi nem legtündökletesebb városának alapját vesse meg. A három dombok keblén létrejött város mára igazán méltó reprezentánsa egy olyan birodalomnak, hol a közkeletű szólás szerint sosem nyugszik le a nap. Különös kohó e város, mi a maga kegyetlen szenvedélyével izzásig hevíti a népeket és kultúrákat, hogy az egymást elválasztó ösztönök és indulatok salakjából büszke, a Pax Allenwellianat a nyugati barbársággal szemben is megvédő, hű császári alattvalót teremtsen belőlük.
Mondják, a világbirodalom központja oly ingerekkel rohanja meg a szemlélőt, mit leírni, vagy egyáltalán szavakban megragadni is nehéz. Az ellentétek városa ez, hol egyaránt megférnek a belső kerületek páratlan mérnöki munkával megépített, a Vér körforgását szimbolizáló pazar csatornái az elposványosodott holtágak mentén épült kalyibarengetegek mocskos vizével. A Cortolado kerület lépcsős díszparkjainak és elegáns palotáinak mintha csak a Fattyúfürdető törmelékből emelt kolduserődjei és az azok tetején épült Vászonváros adná a Malaltura függélyes szikláira vetett árnyékát. A hívő ugyanúgy imádkozhat itt a Sanquivir kerület szívében álló Santidad de Sangre Derramada székesegyházban, mint a Fecske negyed sziklafalba vájt, alig embernyi lebegő kápolnáiban. Amíg a Császári Kerületben áll a pazar uralkodói palota, a Szenátus épülete és a Nagy Koncílium, hova csak passzussal léphet be, ki nem rangbéli, a Lindovid lankáin pedig a gloriosok impozáns kastélyai állanak, addig város polgárainak nagyja a Dágvány és Kenderáztató nevű városrészekben lakik, szeretelenül kanyargó, szűk utcácskák, gyaloghidak és éjjel-nappal pezsgő terek közén. A Miranave aréna ad otthont a legnagyszabásúbb viadorjátékoknak és kocsiversenyeknek, hol küzdeni bármely gladistának dicsőség, ám a Patkányfogó küzdővermeiben, színházaiban és bordélybárkain, vagy a Szentek Kikötőjének italméréseiben és kifőzdéiben bármily rendű és rangú módbeli szórakozást lelhet magának.
"....spieß voran!"

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 253

Re: Allenwell Császárság-Caderosso

Hozzászólás#2 » 2020.07.15. 22:01

*Ha Dolina Verde illatos nyarával szelíd szűzleány, úgy a Császárváros a maga kipárolgásaival, túlzó díszeivel és sosem alvó méhének konok lüktetésével kivénhedt lotyó, ki mindenkinek kitárja magát, elhagyni ellenben nehezebb, mintsem az ember hinné. Ámítón csábítja fényével az óvatlant, a hatalmasnak még nagyobb hatalmat ígér, hogy aztán a megfosztva mindenétől elégedve rágódjon csontjain. E talmi ígéret lett a veszte Dorio Moreno Cordovieru sue Irribanianak is, ki a szenátus populistáinak hangadójaként szított lázadást Boaventura Salgado del Cordosa ellen. A sértett a kincstár kiadásaira hivatkozva elérte, hogy a védővám vettessék ki az olcsó, Metaklionban termett gabonára, mondván, hogy az kiszorítja a Caderossot körülvevő, a város éhes szájainak etetésére berendezkedett rabszolgagazdaságok az aszályos időszakban borsosan mért búzáját, tönkretéve ezzel az érintett mantuanókat. Persze Irribania legjövedelmezőbb latifundiumai hogyan, hogyan nem épp a kies Metaklionban fekszenek, s így nem csak ő esett el kövér aranyaktól, de a Császárváros szegényei is kénytelenek lettek volna méltánytalan áron kenyérhez jutni. Persze az már szinte mellékes, hogy Cordosa asszonya hónapokkal ezelőtt elhagyta férjét, hogy Irribaniánál keressen vigaszt tehetetlen ura mián. Becsületbeli párbajuk során Cordosa combsebet, a hűtlen asszony pedig pár napra rá mérgezést szenvedett el. A Senado Nobile ominózus gyűlése után tehát Irribania a Folyamlépcsőnél tett gyújtó hangú beszéde nem volt hatástalan a csőcselékre, így amaz ostrom alá vette a Kegyteljes Grácia színházat, hol Cordosa mulatott. A teátrumot felgyújtották, signior Dorio pedig a fékevesztett tombolás közepette maga döfte le vetélytársát. A szenátor testét a folyóba dobták és a Dágvány felszított söpredéke napokig tartó véres zavargással ünnepelte a népnyúzó vesztét. Minek utána a császári kegy úgy látta, a nép kellően kimulatta már felgyülemlett indulatait és elég vér ontatott a Megtestesült nagyobb dicsőségére, a Diadalút mentén ötven-ötven lázongót szegeztetett kínoszlophoz, még követ is hordatott alájuk halomba, hogy ki-ki saját bűnét fejükre olvasván, áldozatul ajánlva fájdalmukat, meghajigálhassa őket. Ám, amint a jó pásztor levágja a nyájat fertező kosokat, Dorio Irribaniának sem volt maradása többé a Megtestesült ege alatt. No nem mintha a vérontás lett volna ennek oka, hisz ez még bocsánatos, ám az áldozat történetesen az Empressa vérben boldogult nagyatyjának természetes gyermeke volt, így ezen aktus szándékoltan, vagy tudatlanul, de a Ladreda család sérelmére esett. Noha őfennsége a császárné vérrel immár nem kötődött családjához, jó szándékkal viseltetett hajdani nagyatyja emléke felé, így nem kívánta, hogy egy becsületháború költségeit kelljen viselnie a Ladredáknak. Kapóra jött hát a zavar és a szenátus egyöntetű helyeslése az oldalági glorioso kivégzéséhez.
Mint rokon, természetesen a jeles eseményre Dolina Verde marquesája is meghívatott, ezért volt hát, hogy oda kellett hagynia birtoka kellemes levegőjét Caderosso városdögéért.
"....spieß voran!"

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 253

Re: Allenwell Császárság-Caderosso

Hozzászólás#3 » 2020.07.15. 22:01

*A császári palota labdakertjének kékplatánjai kellemes árnyékot adtak a forró nyári délutánon. Az érintett családok szigillumaik alá gyűlve várakoztak, gyümölcsöt, mézben érlelt skorpiót csipegetve az étekfogók tálcáiról, miközben könnyed társalgás folyt egymás között, mintha nem éppen sértett és sértő felek állanának szemben egymással. A vendégek az udvari etikettnek megfelelő feketét öltöttek, a merev gallérokon, kézelőkön, dekoltázsokon tündöklő csipkeköltemények szinte szikráztak a verőfényben. A márkinét éppen Don Salomó Gondocarí, rég nem látott távoli rokona szórakoztatta sikamlós adomákkal, mikben hajdani, nászágyakon vívott hősies csatáit taglalta, na meg, hogy miként törte be félőske unokahúgát annak menyegzője előtt, hogy aztán az újdonsült férj hálás legyen érte, mily asszonyi fortélyokra tanította meg az ifjú arát. Don Salomó sosem szerette azon férfimulatságokat, mikben túl sok a csatatér mocska és a kegyelemdöfésért könyörgő sebesültek, ámde másban kiérdemelte az obsitot, erről árulkodott arcának bujakór okozta hegeit eltakaró porcelán félmaszk és áporodott vizeletszaga, mi parfümjének illatával elegyedett. Noha udvarias frázisok közepette sejtetett obszcén ajánlatokat Donna Delilah felé is, végtére is elfáradva a hosszas ácsorgásban maga is négykézlábra parancsolta bukán rabszolgáját is, hogy annak hátára ülve nyújtóztathassa ki görcsös ízületeit.
Az udvari rendtartás szerint az uralkodó család tagjainak belépésekor kijáró fanfár jelezte Equitia császárné érkezését. Előtte mezítelen, arannyal festett, gazdagon felékszerezett törpék és torzszülöttek kacsáztak, nagy szerencsét és áldást hozva azoknak, kik megérintik őket, mögötte tucat láb hosszú csipkefátylát hordozó szüzek sorakoztak. Őfensége a csiszolt elefántcsont zsámolyon foglalt helyett selyem árnyékvető alatt, s szigorú állának biccentésére bevezették a vasra vert gloriosot. Tömlöcében az este gyóntatópapok kereshették fel, hisz imakorbács szántotta sebeit most dúsan lepték éhes legyek és darazsak. Büszke allen virtussal, gőgös-hidegen tűrte az egybegyűltek pillantását, családtagjaiét szándékoltan nem kereste. A császárné oldaláról hivatala jeléül indigóval festett ajkú lictor lépett elő, s fennhangon citálta az esetet, minek lezárásaképp a guerre de seda hagyományainak nemtelen áthágásáért a sue Irribania ház tagjának elvesztésével vezekel, a de Ladreda és a de Cordosa család pedig jogos halállal engeszteltetik, hogy a császár békéje helyreállíttattasson. Az elítélt tüntető gőggel hajtja tőkére fejét…*
- Eterno e Invencible…!
*…kiáltja a birodalom jelmondatát utolsó szó jogán, mi csupán talmi pátosz e talmi díszletek között, s gurgulázó sipításba is fúl, amint feje elválik törzsétől. Kellemteljes taps kél a gyilkos sújtásra. A kiömlő sűrű vért beretvált szerpap fogja fel ezüst tálba, s térden állva nyújtja a császárnénak. Őfensége a bűnös vérével hinti meg a Ladreda és Cordosa zászlókat, az elégtétel szertartásosságával, a bársonypárnára ültetett fejet csókjával illeti a megbocsátás jeleként,hogy aztán tulajdon kezével nyújtsa azt át a halott családjának megtiszteltetéséül.*
"....spieß voran!"

Avatar
Delilah
Hozzászólások: 6

Re: Allenwell Császárság-Caderosso

Hozzászólás#4 » 2020.07.16. 01:29

Nagybátyja halála nem okozott különösebb meglepetést számára. Mondhatni, már várta is egy ideje. Mindig is sejtette, hogy valami hasonló lesz Boaventura bácsi osztályrésze – sohasem tudta megállni, hogy apróbb bosszúságokat ne okozzon ellenlábasainak; kik ezekért az apróbbakért még könnyedén elégtételt tudtak venni. Hiába tanácsolta neki jó párszor, úgy ártson másoknak, hogy ne kelljen tartania a bosszútól, az nem hallgatott reá.
Magában elégedetten tapasztalja, hogy Lysvelléeből rendelt arannyalszállal hímzett gyászruhája vonzza az irigy és buja pillantásokat; miközben Don Gondocarí történeteit hallgatja udvarias, de közel üres pillantásokkal. Legyezőjével lustán hajtja a levegőt arcából, ami voltaképpen felesleges is lenne, hiszen két déli szolgája pálmalevelekkel hűsítik legjobb tudásuk szerint - viszont nem állhatja a vizelet és kölni orrfacsaró elegyét, ami minduntalan felé csap a kedves rokonból.
A don adomáit félbeszakítják alkalomadtán a kötelességtudóan odalépő udvari sugdolózók – sajátjai, barátnéjei, udvarlóiéi, riválisaiéi és egyéb fontosabb-kevésbé fontosabb szereplőké – hogy Delilah fülébe suttogjanak. Pletykák, észrevételek, megjegyzések, javaslatok, meghívások és fenyegetések kerülnek ekképpen közvetítésre anélkül, hogy a felek akár találkoznának az eseményen (vagy éppen azon kívülről is jöhetnek ezek az állandóan mozgásban lévő szolgák). A márkiné tapasztalt gyóntatópap módján hallgatja a különféle üzeneteket, egykedvűn-kurtán válaszolgat rájuk s küldi őket vissza, hogy aztán később újfent megjelenjenek ezek a csendes hírnökök és megismétlődjék a folyamat.
Elgondolkozik Gondocarí utalásait hallgatva, hogy szórakoztathatná magát kicsit. Réveteg arccal levehetné mellkasáról az odatűzött rózsát, hogy odaadja a férfinak, nyíltan jelezve ezzel mindenkinek; a gyász okozta fájdalmat a don karjai közt enyhítené. Persze tenné ezt azért, hogy a következő pillanatban vagy valamelyik deli udvarlója vagy akár férje kihívja párbajra a virágért valamint az azzal járó megtiszteltetésért. Mulatságos lenne látni, miként húzza be fülét farkát a kujon, vagy bukik el egy nálánál tehetségesebb kardforgató ellen. A szégyen mellett – bár az már elég jó mementó – tán sebet is szerezne, hogy az megtanítsa neki; Dolina Verde márkinéja nem egy üresfejű bakfis, akit mézes-mázos történettel vagy kétértelmű utalgatásokkal meg lehetne nyerni. Ő érte küzdeni és szenvedni kell!
Ám nem sok kedve van ma ehhez. Hagyja, hadd beszéljen kedvére a másik, amúgy sem lehet már sok hátra neki. Fellélegezve, de illedelmes mosollyal engedi leülni az urat, míg ő a belépő méltóság felé fordul, mintegy mellékesen közelebb intve magához selyempárnát tartó szolgáját. E párnán lustán, önnön fontosságáról meggyőződve pihen egy fekete állat, nyakában ibolyaszín pántlikával - Artemisia nevű fekete macskája az, kit sohasem szeret magától távol tudni a donna. Szeretőn pillant egyszer az elkényeztetett jószágra, majd legyezője mögül figyeli a rituális jelenetsort. A lehulló fejet, a vért és az emberi halandóságot fel sem veszi. Nem ez az első eset, hogy kivégzést lát - sőt biztosan nem is az utolsó. A férfi pedig tisztában volt vele, hogy ez is lehet eredménye játékának. Sőt valamelyest jól is járt. Nagyobb büntetés lett volna rangjától és földjétől megfosztani, vagy éppen rabszolgává tenni. Így rangosan hal meg. Kimérten, ellenben meglehetős elégedettséggel tapsol ő is a tömeggel annak bevégzésekor Máskor ezt valamelyik szolgájával csináltatná, viszont a császárnéval szemben orcátlanság volna nem magának tapsolni. A vérhintést követően legyezőjét szélesre tárja és mögüle pillant az uralkodóasszony felé sokatmondón, ha az elkapja - annak többet mondhat a legyezőre pingált csivitelő egzotikus madárpár, mint másoknak. Equitia köreiben dívó titkos jelek egyike ez, mit összes azulita (ékkövekkel díszített, kék selyemharisnyát viselő császárnői udvarhölgyek) megtanul használni s házassága után is alkalmaz. Ennek jelentése; nem feltétlen sürgős ügyben beszélni óhajt vele, amennyiben fogadja. Tiszteletteljesen figyeli a császárné alakját egy-két minutáig; válaszol-e valamiképpen jelzésére? Megadja az engedélyt a vendégeknek a szabad társalgás folytatására? Esetleg végtelen kegyében csatlakozik hozzájuk, vagy egyéb ügyei után néz?
Akárhogyan is, mint három ráhajazó, gyászruhás árny, jelennek meg hangtalan kéznyújtói körötte. Három különböző nemesi hűbéresének lányai ők (gróf, báró és algróf kisasszonyok), kiknek dolga helyette nyújtani kezüket üdvözlésképpen vagy más esetekben azoknak, kiknek titulusa és pozíciója nem elegendő ahhoz, hogy megérinthessék a dámát. Abban a hitben, reményben állják körbe, hogy úrnőjük ezután még egy-két vendéggel beszélgetni kíván - talán kifejezné Boaventura bácsi szeretteinek és barátainak mélységes fájdalmát, esetleg hangsúlyozná saját jó szándékát a másik oldal képviselőinek - mielőtt a vértelen császárné köreit keresné.
„Ha az a közösség, amelyikre szükséged van hatalmad fenntartásához, romlott, annak a jellemét kell követned, hogy eleget tehess neki. Ím eképpen cselekszik a donna marquesa is, kiről az iménti fejezetben már több szó esett.”
- Mauroceno: Az Uralkodó

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 253

Re: Allenwell Császárság-Caderosso

Hozzászólás#5 » 2020.07.20. 21:27

*A marquessa feltűnte olyan, akár a víztükörbe ejtett gyöngyszem: a jelenléte nyomán felremegő apró gyűrűk partot érve hullámveréssé erősödnek, mik becsületre, szerelemre, bosszúvágyra, hovatovább életekre -bár nem túl drágákra- vannak végzetes hatással. A hölgy passzióihoz híven testesíti meg Villamarín Bahamonde, a máglyahalálra ítélt szabadgondolkodó káoszról alkotott elméletének alapvetését. A finom társaságban csak moscasnak, bosszantón ide-oda repdeső és mindenféle rút kellemetlenséget terjesztő legyeknek hívott kegylesők, vagy hivatásos suttogók szavai nyomán értesül mindenről, miről érdemes, avagy kevéssé az. Példának okáért a bájai iránt már régóta reménytelenül rajongó ifjú festőcskét -kinek a nevét sem tartotta érdekesnek megjegyezni- holtan találták, saját maga által átvágott torokkal egy festmény előtt, mi a márkinét ábrázolja a vérpokol lángjai között kéjelegvén. A festményt természetesen már a Cortolado-béli palotájába szállították. Duquesa Barrenagua azt híreszteli a köreiben, hogy míg signiora Delilah nincsen honn és vérfenyvesbéli birtokán időzik, azonközben a császári család hálószobatitkaival házall az istállószagú egrón uraknál. Ennek visszhangjaként Don Afranio Gorriz az elholt Boaventura nagybácsi kebelbéli jóbarátja, immár, mint honáruló szukának tolmácsolja hő reményét, hogy nemsokára viaszba mártva láthatja szép fejét a gillóni főhóhér vacsoráján asztaldíszként. Vizcondessa Arsine Minazar Lanbarri, kedves barátnéja herélt suttogójának ajkáról szólva köszöni legutóbbi ajándékát, s egyúttal győzedelmes gladiátorait, Vörös Kutyát és Sceledrust kéreti éjszakára a palotájába. Háláját kifejezendő üzeni, hogy Turbalio Thrasea, régi riválisának, Donna Rosenda Mercet de Castelblanc első dícsérnökének ma este a Császárfürdőben lesz bizalmas találkozója, így remek alkalom kínálkozik rá, hogy kifinomultan, bókolóján keresztül leckéztethesse meg a felfuvalkodott perszónát.
Mindeközben, míg körötte az egymást elegáns, de beretvaéles szavakkal maró udvarlói tolonganak - ki haszonlesésből, ki az illem kedvéért, kik pedig egyszerű férfiúi gerjedelemből- kéznyújtó hajadonjai közül a legeszesebb, signiorissa Graciana con Sagarra kíváncsi pillákkal lesi, miféle fogadtatásra lel patrónája legyezőjének üzenete. Törtető kis teremtés, Donna Delilah tudja jól, de nincs híján az alázatnak. Kíváncsi, ám nem ostoba. Szelíd, akár a bárány, de viperaként csap le, ha védtelen célpontot mutatnak feléje. Nem hiába vette maga mellé, s látta el címerköves gyűrűjével, mit most is épp egy kövér dignidado, Perea püspök nyalogat, szenvedélyes ám taszító hódolata jeléül.
A császárné tekintete összevillan a marquessáéval, de válaszra nem méltatja finom jeleként annak, hogy ítészi szerepében még egy kedves azulitája sem veheti a bátorságot, hogy szavával éljen. A választalan üzenetre Graciana kérdőn pillant úrnőjére. Hirtelen és ifjú szívében tán kétségek nyílnak patrónája uralkodói kegyben való helyzetét illetően. Ám néma kérdésére a választ csakhamar diszkrét mosca hozza meg:*
-Őfensége elvárja kedves húgát ma este, a Háromtó Palotában tartott corto veladara.
*Kicsiny este. A legfelsőbb körökben így nevezik azon bálokat, mik bizalmas vendégkörrel, legkevésbé sem reprezentálni hivatottan tartandók, s általában az egróniában is dívó, a császárság infernális bachanáliáiról szóló mendemondák alapját képezik.*
"....spieß voran!"

Avatar
Delilah
Hozzászólások: 6

Re: Allenwell Császárság-Caderosso

Hozzászólás#6 » 2020.07.21. 00:52

- Őfelsége kegye lelkes hívével szemben mérhetetlen, holott az arra nem méltó. Mindazonáltal eleget tennem Császárnőm akaratának büszke kötelességem. – hangzik a halk, de annál tiszteletteljesebb válasz a meghívásra. Megvárja, míg a szolga eltávozik, akkor egy jelentőségteljes másodpercig Graciana érezheti magán megfejtethetetlen tekintetét. Válaszként szánja neki a kifigyelésre, viszont nem árt, ha elbizonytalanodik annak jelentésén. Kedveli a lányt, ám erről annak nem szabad tudnia – legfeljebb sejtheti – máskülönben nagyon elszemtelenedne társaival. S jobb, ha ezek hárman nem húznak szét.
Üdvözöl még egy-egy rangosabb személyt, kinek az illem szerint kijár, hogy ajkukkal üdvözölhessék a donna kezét magát; ezeknek kifejezi sajnálatát a szomorú eset felett vagy éppen tiszteletét a kivégzett tanúsított bátorságát illetőn. Miután a kötelező udvariassági köröket megtette és könnyen megszeghető ígéretet tett némelyeknek vizitre, egy cseléd által tartott divatos napernyő árnya alatt elhagyja a kertet, hogy hazautazzék és készülhessen az esti eseményre. Kísérőit az út folyamán az etikett szerint folyamatosan elküldi vagy -ereszti. Egyedül egyes nélkülözhetetlen szolgák – ernyőtartója, testőrei például – és kéznyújtói kísérhetik csarnokaiba vissza.
Privát köreiben, miközben átöltöztetik, a lányokat vizsgáztatja. Észleltek-e, megfigyeltek-e valamit az eseményen, amiből hasznot, előnyt kovácsolhatnak? Keresztkérdései szigorúak, ostoba vagy talmi válaszokat nem tűr - lesújtó pillantásai egyet jelenthetnek a kegyvesztéssel - egy kegyvesztett kéznyújtó társasági élete örökre befejeződött. Ámde az, hogy aktívan tanítja őket, ritka a főrangnál, szerencsésnek tudhatják magukat. A rövid feleltetés után csöndet tart. Látványosan elgondolkozik, végül meghagyja nekik, hogy holnapig szabadok. Talán egyikben-másikban hiú remény sarjadt, miszerint elviszi őket az estre, mindazonáltal ma nem érzi magát nagylelkűnek. Nem árt, ha kiérdemeltnek tartják a jutalmat, nem lehet azt úgy két marokkal osztogatni. Nem mellesleg ott abban a zárt körben szolgálataikra szükség nincs, mindemellett viszonylag régóta nem látta Lolát, nem zavarná meg estélyének ritmusát pár még bizonytalan, gyakran szendeséggel küzdő leánnyal.
Miután a kéznyújtók távoznak, titoknokát magához hívatja. Feladatok sorával látja el. Elsőként is küldje el a nevezett gladiátorokat a jóindulatú Vizcondessa Lanbarrihoz mondott időben, ám ügyeljen arra, hogy a harcosokat másnap díjazás és jutalmak mellett kikérdezzék a részletekről. Hasznos lehet tudni, miféle deviancia hódolója barátnéja. Másodszor pedig, ma este pár ügyesebb embert, kiknek személyazonossága ne legyen megállapítható, küldjön Thrasea dicsérnök után a fürdőbe. Ott vágják ki nyelvét és véssék homlokába késsel a ’hazug’ szót. Hadd tudja mindenki, hogy eddigi dicséretei de Castelblanc-ról koholmányok voltak. Riválisa pedig nem árt, ha nem nevezheti meg bizonysággal, melyik rosszakarója meri egyik fontosabb szolgáját megcsonkítani és hírnevét besározni. Harmadjára pedig küldjön szét pár sugdolózót pletykásabb barátnéjainak azzal a hírrel, hogy értesülései szerint Duquesa Barrenagua szívszaggató levelet volt kénytelen küldetni egy bizonyos asszonynak, hogy ma este rendezett corto veladara-jára elmehessen, holott ismeretlen okok miatt meghívást arra nem kapott. Ellenben tudta a duquesa, ha mások ennek hírét veszik, akkor gúny tárgya lehet. Az az igazságos és határtalanul nagylelkű asszony, pedig megszánva Duquesa Barrenagua-t, mégiscsak elhívta. Sürgetné barátnéit arra (és azoknak ismerőseit), hogyha tehetik ne hívják meg a furakodó dámát rendezvényeikre és kerüljék a társaságát, mert valami oknál fogva eredendően meghívását elmulasztották, nem mellesleg nagylelkűségüket ezek alapján szemérmetlenül kihasználná, ha már nem átallt egy ilyen fontos és köztiszteletben álló személy méltán híres irgalmára és emberszeretetére piaci kofa módján apellálni. Ez a pletyka, ha magva kél, remélhetőleg súlyosabb kárt okoz a duquesa szociális életében, mint annak kezdőlépése az övére. Mindenesetre példát kell statuálnia és ki kell védenie a vádakat. Elhatározza magában, hogy holnap rendkívül bánatos lesz s gyakran sóhajt majd - hogy udvarlói aggódó kérésére elmondhassa; igencsak szíven ütötte az alávaló rágalom és igaztalan állítás, mivel Don Afranio Gorriz sértette meg a minap. Igazán lovagias lenne és számukra dicső, ha elégtételt vennének rajta vagy elérnék, hogy visszavonja becsmérlését és elismerje annak valótlanságát.
Még megkérdezi a titoknoktól, a derék Don Felipe mivel töltötte napját, válasza után pedig elbocsájtja feladatait intézni. Eztán üzen férjének a bálról és kiadja a szolgáknak, hogyan öltöztessék a ház urát estére. Végül elvonul körletébe keveset pihenni egy felolvasott (egron papságot és szenteskedőket gúnyoló) könnyed színmű mellett, még mielőtt felöltöztetné magát, hogy szíves unokatestvérnője estélyére illőn, a házigazdát nem felülmúlva, jelenhessen meg.
„Ha az a közösség, amelyikre szükséged van hatalmad fenntartásához, romlott, annak a jellemét kell követned, hogy eleget tehess neki. Ím eképpen cselekszik a donna marquesa is, kiről az iménti fejezetben már több szó esett.”
- Mauroceno: Az Uralkodó

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 253

Re: Allenwell Császárság-Caderosso

Hozzászólás#7 » 2020.07.24. 22:53

*Míg a lakkfestésű, özvegycsináló batárjával négy szénfekete, tolldíszes mén csattog a Cortolado felé, szigorú tekintetét kéznyújtó leányai állják. Graciana elmélyülten figyeli a fújt üvegen túl elsuhanó diadalutat és az annak mentén felfeszített holttesteket, addig Velika a Razlogából való Wolyn nemzetség legígéretesebb szépsége és Eudocia de Douca, kinek ősei két emberöltővel ezelőtt még Terykhia lázadó kyriosát szolgálták, tanácstalanul pillantanak össze.*
-Signior Irribania bátran viselkedett és bölcsen is, hogy utolsó szavaival nem hívta ki maga ellen a császár haragját valamiféle meggondolatlansággal.-*szól Eudocia tétovázva.*
-Egyébként nagy szégyen szégyen szállt volna a családra, ha bosszulatlanul hagyja halálát, márpedig az császári ítéletből született, császári szó áll is a Cordosák mögött. Ez ellen senkinek sem lett volna bátrosága felemelni a szavát. Megsemmisítő arculcsapás ez az Irribaniáknak.-*tromfol rá a szőke Velika, elégedetten saját válaszával, várva hízelkedése jutalmát.*
-Signiora Staurakia nyilván menesztette legutóbbi szeretőjét. A legyezője olyan kétségbeesetten járt a Ladreda férfiak felé, mint ahogyan a sárló kanca villogtat. A gyarmatokra száműzött férjének hitelezői biztosan szorongatják odahaza.-*szól unottan Graciana, majd nem tudván tovább leplezni lelkesedését, pezsdül fel hirtelen*-Lehetünk bátrak a szabómestertől elhozatni az új báli csipkéinket, donna Delilah?-*ám úrnőjük kérlelhetetlenségére durcásan ejti keskeny állát tenyerébe, s merül dacosan az utcanép bámulásába. Kétségtelen, a leány messzebb tekint a napi leckéknél, s esze kereke már előrébb jár, mint a magasabb társaságban éppen csak botladozó társnőié. Oly tanítvány lesz, kire méltán lehet majd büszke Delilah. Úrnőjének tökéletes alkotása, vagy éppen annak árnyékából kinövő rivális...majd az idő eldönti.
A Najádok Kertje mellett álló hajlékába hazatérvén odavetett, széthintett parancsaira cselédek, rabszolgák rebbennek dologra, majd signiorissa Velika csengő hangon, leányos átéléssel olvassa fel a Szamarak Mennybemenetelét Montes mestertől, össze- összekacagva a színjátékban mindig készséges dícsérnökével, Roxelio Ruával. A simamodorú provocador úgy legyeskedik a razlogai leány körül, hogy az mindvégig azt hiszi, kelletvén magát ő tartja kézben a gyeplőt, s észre sem veszi a bohó gerlice, hogy lépvesszőt kerülget, minduntalan a férfi ravaszul felállított csapdáiba sétálva. Szolgáló hozza a hírt órák múltán, hogy don Felipe exkuzálva magát inkább a Miranave kocsiversenyén –nameg az utána tartandó tivornyán- tölti az estét, hisz odahaza szenvednie kell az igazán jó lovak és tehetséges hajtók hiányát, de kellemetes szórakozást kíván asszonyának.
Rabszolgái nem is késlekednek hát szamártejes, rózsaolajjal dús fürdőjével, míg a signorissa Wolyn és cabaliero Rua szórakoztatják, saját vágyaik rosszul leplezett játékával adva pikáns ízt az előadásnak. Végül öltöztetői felvértezik selyemmel, csipkével, arannyal, drágakövekkel a császárváros fülledt estéjére és a még füledtebb corto veladára. Báli fegyvereit hagyományosan nem hiányolhatja: tőrlegyezője pengéit vérpezsdülést okozó méreggel preparálták, mi komisz, de ártatlan meglepetést tartogat a kéretlen hódolóknak, a hajában csilingelő kontysúlymok pedig hegyesre fenve várják áldozatukat. Végül a lakkfedelű özvegycsináló, kigördülve a palota kapuján, hamisítatlan báli ragadozót rejteget már függönyei mögött. Noha a leányok vágyakozva pillangattak úrnőjük felé, a batárba mégis csupán cabaliero Rua, Ctirad Troufal, a mocskosszájú bohumer szerencselovag, ki személyes testőre, Miron Agoreta önmérgező mestere, és Staphylo, legkedvesebb suttogója szállhatott. Szerény báli társaság, bár felettébb bölcsen válogatott.
"....spieß voran!"

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 253

Re: Allenwell Császárság-Caderosso

Hozzászólás#8 » 2020.07.24. 22:54

A vörös holdsarló előbukkanóban volt a nyári alkony egén, amikor batárja begördült a Háromtó Palota udvarára. Miután cabaliero Rua kezét nyújtja neki, a báli társaságot az impozáns palota szalonjába vezetik, hol a vörös selyemkárpittal és túlzó aranyozással tüntető tükörterem döbbentő túlzásaival ejtené zavarba azt, ki nem szokott a látványhoz. De nem úgy Troufal lovagot, ki ékköves kupáját azonnal a bika vérével kevert fűszeres bort csobogó szökőkútba meríti.*
-Intézkedtem a seggnyaló ügyében, donna marquessa. Utólagos engedelmével kivágott nyelve mellé disznószarral tömettem ki a száját, hogy immár méltó módon dicsérhesse kegyed nemes ellenfelét.-*vigyorog ocsmányul, míg műértő gonddal markolássza meg egy étekhordó, meztelen rabszolgalány kebleit.* -Ha önnek volnék, ilyen mesteri tuché után elkezdenék aggódni a riposzt miatt, jó Roxelio lovag!
*A dícsérnök savanyú fintort vág Troufal felé, s inkább ezüstfejű sétabotjával koppantva márványon halkítja le zenészeket, s hozzálát dolgához*

-Fönt az égen trónol istenünk.
Itt e földön ő helyette
Nálad, csak nálad van édenünk
Szép Dolina Verde!


*a báli gyülekezők figyelme egyként fordul az érzelmes tenor, s dicsérete tárgya felé, ahogy úrnője megérkeztét tudatja a jelenlévőkkel.*

-Keblünknek szerette!
Élvezünk bár, ámde érdemünk nincs
miért kellemed érezzük.
Ámde Delilah lángszemében ég...
Életünknek fényes napja,
Ajkain pirúl a kedvesség,
Hóditó egész alakja.
Hátha még szép lelke hangba száll,
És szivünkbe hat zenéje,
Nincsen olly kincs a halandónál,
Mellyel mennyét fölcserélje.


*Donna Delilah érzi a reá tapadó tekinteteket, míg Rua hibátlan eleganciával fogadja a tapsokat. Csipkeálarcok, álnok szabásukkal fedetlen kebleket, combokat díszül hagyó ruhaköltemények, buja ígéreteket reszkető legyezők kavalkádján járhat körbe a tekintet. A bálterem pamlagain urak és dámák szócsatája kezdődik, mi csupán rituális prelűdje a később kibontakozó szerelmes küzdelmeknek. A fűszertől bódult tekintetekből ítélve eseménydús éjszaka elébe néznek. A művészi ízléssel elrendezett lakomaasztalon aszaltgyümölccsel töltött tevepúp, nyersen remegő, szegfűborsos majomvelő, csípős pácban főzött leopárdembrió adja tudtul, az estélyre magas rangú vendégeket várnak. Illatszerének felhője úgy vonzza a férfiakat, azok amúgy is hosszú pányváról elengedett ösztöneit megragadva, mint vadakat a vér.*
-Milyen fűszert óhajt magához venni, édes marquessa?-*szól Agoreta mester* -Hagyná, hogy magával ragadja az estély hangulatának varázsa, s aztán, hogy magasra hágnak a vágyak, korbácsolna fel érzékeit, s kitartását is vele együtt, hogy sokáig bírja lankadás nélkül? Avagy éles elmét kíván, hogy jól megfelelhessen hódolóinak szóval és pengével egyaránt? Parancsoljon velem, s eképpen választjuk majd a borokat, párlatokat is és az ételeket, módjával.
- Úgy látom a tisztelt urak és hölgyeik alaposan ki kívánják élvezni a gyönyöröket, mit őfensége kitüntető kegyei csak kínálhatnak.-*jegyzi meg egyhangúan Staphylus, doromboló hangján.* -A figyelem már lankadt, a hímtagokkal ellentétben, már idejekorán. Könnyűszerrel juthatunk értékes hírek birtokába és ültethetünk bogarakat a fülekbe. Miképp akarja felkavarni a társaság állóvizét, mistressa?-*mosolyog rá a herélt suttogó cinkosan, ahogy az estély hangulatának hullámai lassanként magával ragadják őket.*
"....spieß voran!"

Avatar
Delilah
Hozzászólások: 6

Re: Allenwell Császárság-Caderosso

Hozzászólás#9 » 2020.07.26. 02:19

Budoárjában készülve rendeli magához kedvenc kémjét. Megbízást ad neki, hogy figyelje ki a Marqués de Dolina Verdét az este, holnap pedig jelentsen mindent. Habár Felipe nem oly’ könnyelmű, mint amilyennek szereti magát mutatni – hogy senki se tartsa veszélyforrásnak, ekképpen zavartalan élhessen kedvtelésinek – mindazonáltal határozottan szenvedélyes. E tulajdonságát pedig könnyedén kihasználhatják. Legjobb lesz szemmel tartani, hogy ne csalják csapdába.
Miután kémét elküldi, megidézi Signorissa con Sagarrat, hogy négyszemközt tárgyalhasson vele. Annak udvarias bókjai fogadása után leülteti. Megbízza egy feladattal. Velika hiába szép, ha nem tudja kihasználni azt; miként egy dicsérnök is csapdába csalja a legnemesebb vadászterületen. Próbáljon beszélni vele, vagy annak tudta nélkül segítsen fejleszteni képességeit. Nem érhet itt el semmit egy nő, ha a csábítást nem űzi mesterfokon. Azt még kifejezi, hogy nem érdekli, ha kisebb vadakon gyakorolnak – de senkit sem akar hazaküldeni mert levegőváltozásra lenne szüksége --- főleg, holmi dicsérnök miatt! A rövid parancsot kéznyújtása követi. Ígéretét a lánynak gyűrűre lehelt csókkal illik szentesítenie; választása egyébként nem sok van, azonban egy ilyen kívánság árulkodik a donna bizalmáról képességeiben és társai közti tekintélyében.
A kézcsók után finoman felhajtja Graciana állát. Lassan, arcán bizalmas mosollyal bólint. Láthatóan elégedett. Hagyja, hogy amaz még szóljon, ha akar. Persze, hogy nem akar. Pedig már féléve-éve egyértelműen ajkán a kérdés – csak bölcsebb az annál, hogy feltegye. Pajtásai is valószínű az ő intelmei okán tartózkodnak a témától.
A donna sohasem osztja meg terveit, de lépéseiből talán még a két másik is kikövetkeztette (ha másból nem is a megnövekedett nyelvóra számból, amin részt kell venniük), hogy egron tájakra utazna – valószínűleg követi teendői mián, de mintha más is állna a háttérben. Hármuk előtt áll a kérdés; követik abba a sáros országba is, vagy maradnak a fővárosban képviselni őt?
Óvatosságuk nem alaptalan. Ameddig a császár nem ad kifejezett engedélyt az útra, a lehető legnagyobb botorság volna elindulni vagy kalkulálni akár. Sejthetik, hogy ezzel kapcsolatban keresi a császárné társaságát, ám hogy mit tervezne kuzinjával együtt, rejtély számukra.

                  ※ ※ ※

A palotában a hírre a bohumer apró legyezőmozdulatnak örvedhet – a donna nem fog megfeledkezni jutalmáról. A dicsérő sorok után a pillantásokat élvezi és méltón üdvözli, kik tisztelettel, vágyakozva köszöntik. Elégedett Ruával. Sajnálná gúzsba kötve a Wolynoknak elküldeni, ha magvait valóban a rossz helyen szórná el.
Jobb fülébe a mester szól, a balba a suttogó. A mesternek csak ismerős biccentés jár – kérdéséről az is tudhatja, csupán az illem része. Delilah nem az élvezetekért jár ezekre az esetekre. Ha elmerülne ő is azokban minden alkalommal, hamar elbukna. A ma mindenképpen a feladatoké. Elsősorban a császárnő miatt van itt, másodsorban eltaposni azokat, kik ki merészelik hívni. Amíg kutatott úgy látszik, többen elfedték; ha gyűlölik is, jobb csendesen lenni, mert ki nyíltan kiáll ellene, megkeserüli. A választott fűszer ekképpen mentális képességeit fokozandó.
Nagyobb figyelmet kap az ügyes suttogó. Noha olyat nem tehet, mivel nagyon felzavarná az álló vizet – elvégre unokatestvére okkal rendezhette ezt az eseményt, neki is lehetnek tervei – módjával viszont léphet. A két hölgyet pedig egy lépéssel eltaposhatja, ha jól állnak a csillagok.
- Nézz körül, kedves Staphylus elsősorban. Három személynek kell itt lenni, hogy minden rendben történjék. Signiora Staurakianak, Duque Barrenaguanak és Don de Castelblancnak. Tedd a dolgod; ajánld fel szolgálataid, hogy segítesz nevemben Signiora Staurakiának új hódolót találni – majd nyájas szavaiddal és a fűszerbódulatot kihasználva segítsd közelebb a két mondott férfiút hozzá. De közben növeld versenyszellemüket és haragjukat egymás ellen... Célunk, hogy enyhítsünk új barátném magányán… és pénzügyi problémáin...
Negédes mosollyal küldi dolgára. Nem árt egy új lekötelezett, két ellenfél elveszejtése mellett. Ha teszi a dolgát a szolga s az asszony; a két férfi becsületbeli versenybe kezdenek egymás ellen a kegyeiért... de az nemcsak hamar elszipolyozhatja vagyonuk, feleségeik rovására - hanem a két család egymás ellen fordulhat, felemésztve egymást!
Divide et impera!
A suttogó távoztakor, leülne egy olyan főranghoz, ki nem érezheti magát esélytelennek, hogy mára megkaparintsa. Más kérdés, hogy célja jelenleg nem több, mint elütni az időt a császárnőig; az élvezetek ráérnek a tervszövés után. A beszélgetés előtt elégítheti ki fűszer iránti óhaját Agoreta, ki mindig a legjobb minőségűt készíti elő számára. A gyömbérre és citromra emlékeztető kellemes utóíz szájában bizonyítéka ennek... Ennyi alkalom után sem tudja megszokni, ahogy hirtelen tudata és a világ körötte kitágul...
„Ha az a közösség, amelyikre szükséged van hatalmad fenntartásához, romlott, annak a jellemét kell követned, hogy eleget tehess neki. Ím eképpen cselekszik a donna marquesa is, kiről az iménti fejezetben már több szó esett.”
- Mauroceno: Az Uralkodó

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 253

Re: Allenwell Császárság-Caderosso

Hozzászólás#10 » 2020.08.10. 18:40

*A vérbársony pamlag éppen jókor kínálja hátát, hiszen az ajzószer, minek csipetjét nyelve alá rejtette, egyszerre szabadítja rá a bálterem hangjainak kakofóniáját. A basszusciszter és hattyúlant dala gyomrát rezgeti, kéjes sóhajok, gúnyos kacajok, fojtott fenyegetések zúgnak-hasítanak érzékennyé lett fülébe, az elpattanó gombok fémesen pendülnek, a bőrre simuló kéjforró bőr, mintha vitorlákat dagasztó szél hangján sisteregne. A gyertyák és lámpások fénye éleset lobban macskamód kitáguló íriszein és elméje akként érzékeli az őt csiklandó ingereket, mintha minden egyes elcsent mondat, féltékeny pillantás, óvatos félmosoly vörös virágként bomlana ki a vendégeket mozgató okok és következmények csakis értők számára olvasható sztratégoszi térképén. Védtelen e pár pillanat, de hamar és gyakorlottan úrrá lesz a kezdeti rosszulléten. Az ifjú úr, kinek társaságába mintha csak véletlen sodorta volna, felszegett állal, ragadozómosollyal méri végig, olív bőre, olajosan csillogó göndör haja, mélytüzű szemei arról árulkodik, hogy Arubania forró fennsíkjairól származott el a császárné kegyeibe. Míg az urak és hölgyek a lomha és buja dallamokra kacéran kerengő girando-ba kezdenek egymással, addig újdonat hódolója a pamlag karfájára vetve kezét, kezd évődő udvarlásba.*
-Férjura, vagy féltékeny szeretője elől menekül-e hölgyem, hogy az én pamlagomra tévedt oltalomért? Lám kegyellnek minket a szentek! Én, zord vadász, bűbájos zsákmányra, kegyed oltalomra és –ha óvatlanul kelepcémbe esik- páratlan gyönyörűségre lelhet, még ez éjen.
*Az urat nem ismeri, ám kordován csizmájának újszerű nyikorgása azt súgja neki, frissen készíttették azt a legújabb caderossói módi szerinti homorú csattal, kifejezetten az itteni divatozásra, tehát nem régóta él a városban. Modora sima, báli nászhoz mért, bár erősen kezd, s arcát sem csúfítja kudarcseb, így túl sok tapasztalata nem lehet az efféle küzdelmekben. Halántékán megjelenő verejtékcseppek izgatottságra utalnak, ámbátor jóképű ifjú, mégis szorong a vad láttán, alighanem felismerte őt, s hallotta hírét, miszerint csak kitüntetetteknek osztja kegyeit. Megszerezvén őt trófeának, a szalonokban reputációja az egekbe reppenhetne, sőt, új ajtók nyílnának meg előtte, s ezt nagyon is jól tudja. Donna Delilah folyvást magán érzi kísérete tekintetét, noha a szolgák nem ártják magukat gazdáik szórakozásába. Azonban az alantasabbaknak jutó árnyékban sem telnek eseménytelenül a percek. Fűszer kiélesítette érzékei látni engedik, hogy testőrkapitánya éppen egy kivagyi provocadort csuklójára feszítve kényszerít térdre, tőre aztán két ujját vágja le móresül. Troufal röhög, a körülálló moscák káromkodnak, s a becsületét tartva csak nyüszítő áldozatot rabszolgák támogatják ki a bálteremből. Agoreta fél szavakat vált egy álarcos ismeretlennel, kinek egy fiolát ad át, hogy cserébe csiszolt rubin vándoroljon kézelője rejtekébe. Rua ölében főúri komorna ül, ki ajkába harapva fogadja dícsérnökének combja mentén szoknyája alá sikló kezét. Don Roxelio pillantása találkozik a marquessa tekintetével, hogy apró bólintással, s köszöntésére emelt pohárral biztosítsa örökkön csak úrnőjét körberajongó hódolatáról.
A táncban suhogó selymek árja tovább dagad, ismeretlen hódolója pimaszul horgadó érdeklődéssel nedvesíti meg telt ajkát.*
"....spieß voran!"

Vissza: “Egyéb helyek”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég