Egronia- Benefikátus (Adomány)

Egronia és a nagyvilág egyéb helyszínei
A játékhoz kérjük, jelentkezz be!
Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 365

Re: Egronia- Benefikátus (Adomány)

Hozzászólás#31 » 2021.01.16. 17:13

*Don Felipét az előkelő körök odahaza inkább, mint széplelket, sem mint dicső harcost ismerték. Ugyan ifjúkorában atyja Najozban intendánsi tisztséget vásárolt néki, mit pár évig névleg be is töltött eleget téve a nemesfiak katonai képzése iránti elvárásoknak, de kardot legfeljebb csak odahaza, házi vívómesterével szemben és kedvtelésből forgatott. Ennek megfelelően kínlódó vigyorral fogadta a hitvesétől rárótt feladatot. Tudta, asszonya szájából parancs ez inkább, mint sem kérés. Nem is volt hát mit tennie, mint a másnap fagyos reggelén vértet öltve, vállvasán az amante búcsúzó selyemkeszkenőjével a zubogói úton elvágtatni arubán és egrón lovasai élén.
Vérerőd hídját még fel sem vonták a távozó sereg után, mikor a hajnali zúzmarától szikrázó reggelen lomhán fodrozódó, vitárolányi lobogók tűntek fel a vár alatt. Zászlósurak közeledtét jelezték. Brogan Segrodoc főajtónálló toronyba zárt szüze nem okozott meglepetést, hiszen nem sokkal utánuk indult az el Caderossóból, serege pedig már az Adományban várt rá, ám a hegyormon ágaskodó bak azt üzente, Zegrid Mormarn, Keletorma őrgrófja, a keleti határok őre megkapta lady Redwood üzenetét. A harmadik jelvény, mi szerényen, de annál fenyegetőbben követte a dicső főurak küldöttségét, csupán egy kopjára tűzött, szurokba mártott fej volt. Hordozója ütött-kopott vértet viselő lovag, a kíséretét alkotó erdei nép, lándzsás, rongyos toportyánok, üstökre nyírt, varkocsos adománybeliek a régmúlt parasztfelkelések jobbágykatonáit idézték. Gannil tréfálkozástól harsány társaságában érkeztek a Nagycsarnokba. Segrodoc kifogástalan kézcsókkal, a viharvert, névtelen lovag némán, Mormarn pedig örökkön fitymáló tekintettel és savanyú ábrázattal járult a ház úrnőjének elébe.*
-Hívásodra érkezénk, nagyságos lady Redwood, megtanácskozni és írját látni szorongatott tartományunk és keserves sorsú országunk bajának!-*a nárdussal kent bajszú lord Segrodoc tekintete most is álomborstól csillogott.*
"....spieß voran!"

Avatar
Delilah
Hozzászólások: 82

Re: Egronia- Benefikátus (Adomány)

Hozzászólás#32 » 2021.01.21. 17:51

Az év vége közeledtével allen ügyeit intézendő, hozott titoknoka és írnoka nem sokat pihenhet. A birtokmányi mérlegek ellenőrzése, egy küldött megbízása a részvényesek gyűlésére, a kéznyújtók elküldése a caderossoi ünnepi nagymisékre illő felajánlásokkal, az új esztendő beavatottjainak akadémiai székfoglalójára gratulációját küldeni, a koncílium magisztereinek és papjainak kiküldeni véleményét egyes kérdésekben és elintézni a részvétel nyűgjeit az Aréna téli játékain - csak a jéghegy csúcsai. Ezek mellett még dolguk számos.
Ám Vérerődben sem áll meg az élet. A rend fenntartása és a jótékonyság a marquesa idejének egy részét leköti. A fentmaradóban kutathat az erőd szerény könyvtárában - bár legtöbb kötete a Benefikátus erdeiben megtalálható faunáról szól - különös tekintettel az elfekre és egyéb veszélyes lényekre, mik a fák árnyai közt lakoznak. Könyvtári időzésének célja viszont nem ilyen irányú; Blagorodna szavainak értelmét igyekszik megfejteni. Szerencséjére talált egy elnyűtt térképet a messzi északról, éppen azt vizsgálja nagyítólencséjével, mikor a szolga belép és jelent. Szúrós szemmel tekint fel annak mondanivalójára, fontos gondolatfoszlányt szakított félbe. Magában gyászolja időtöltését, viszont meghagyja, hogy ültessék le addig az urakat és gondoskodjanak a méltó fogadtatásról és étkeztetésükről, hamarosan megérkezik köreikbe.
S csakugyan rövid időn belül a házi gazda vendégszerető mosolyával fogadja a köszöntéseket és viszonozza azokat.
- Nemesuraim, látni önöket atyáim szerény csarnokaiban nagy örömömre szolgál. Remélem útjuk könnyű volt és érkeztük kényelmes... Keletorma örökkön éber őrgrófjának már így is sokat köszönhet e terület és házam is - de nem lehetek elég hálás, hogy kérésemre elfáradt ide. Ahogy nem kisebb megtiszteltetés a főajtónálló érkezte sem. - biccent elsőnek a morózus alakra, hátha elkezdne olvadni, majd Segrodoc felé, elraktározva magában megfigyelését. Ezután a harmadikra is. - Csak a feltételezéssel élhetek, hogy ön az, kibe a Benefikátus független népei bizalmukat helyezték, hogy képviselje őket?
„Ha az a közösség, amelyikre szükséged van hatalmad fenntartásához, romlott, annak a jellemét kell követned, hogy eleget tehess neki. Ím eképpen cselekszik a donna marquesa is, kiről az iménti fejezetben már több szó esett.”
- Mauroceno: Az Uralkodó

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 365

Re: Egronia- Benefikátus (Adomány)

Hozzászólás#33 » 2021.01.30. 20:49

*Az ékesen faragott fatál, a benne kínált hétaknai só, a kökénypálinka, a gesztenyeliszttől sűrű kenyér minden ízében az Adományt és a vendéglátó szíves szándékát jelképezték, míg Gannil és Drannon a házigazda tisztségét vállalták át, asszonyuk érkeztéig. Kézcsókra azonban csak az ajtónállómester járult lady Redwood elé. A másik két úr vagy méltóságán alulinak találta a gesztust, vagy magától a kényszer szülte szövetség helyzetétől fázott, Delilah úgy érezte, hamarosan úgy is megtudja a választ.*
-Aubin Doufur vagyok.-*felel a megszólított lovag, sötét tekinte elszántságot és megannyi vérontást, kásásan ejtett kettős hangzói alvidéki származást sejtetett. Mi azt illeti, női szemnek megkapó jelenség* -Nem vagyok senki kötelese, csak az elnyomottaké, a szenvedőké...és a Prófétáé. Ezen változtatni semmilyen esküvel nem fogok. Tudja meg asszonyságod, mielőtt az Adomány üldözöttjeivel, A Lándzsa alá gyűlt Testvériség fegyvereivel számolna! Vágyjuk a bosszút és az igazságot, de legfőképp a békét. Ha Vérfenyves elkötelezi magát emellett minden erejével, úgy a Testvériség kegyed mellett áll a végsőkig!- *Doufur lovag minden lapját rögtön kiteríti az asztalra, mi a császárság szokásai szerint szokatlan, mi több, modortalan nyersességnek ítéltetik. A hasonló horderejű tárgyalásokat odahaza órákig tartó csevely, s a felek szándékainak, érdekeinek óvatos felmérése előzi meg. Már majd egy hónapja, hogy a donna visszatért ősei birtokára az egrónok faragatlanságát mégis nehezen szokja, ám a férfiból áradó nyers erő és kérlelhetetlenség még a komornáiul iderendelt suta, szégyenlős Niss és Valda Drannon térdeit is megremegtették.
Lord Mormarn kelletlenül szólal meg, mintha felvenni a szót beszennyezéssel fenyegetné puszta becsületét is.*
-Lady Redwood önzetlen segítsége előtt mind hálával borulunk le. Megtesszük, hiszen nem tehetünk mást, mint egymásba kapaszkodunk mind, kik megmaradt az özönvíz közepette. Mint a jó testvérek, nem igaz?* –maró gúnnyal húzza mosolyra keskeny ajkát* -Már csak azt nem értem, mit remél nagyságod ettől a kebelbéli jóbarátságtól, amikor a józan ész inkább a behódolásra intene. Kik itt jelen vagyunk, majdnem mind vívtunk és vesztettünk csatát a Hegyi Király ellen, tudjuk milyen véres fejjel visszavonulni egy szekérvár palánkja alól. Ha nem volnék hű az őrgrófi buzogányhoz azt mondanám, a tartomány elveszett és az a bölcs, ki vagyonát menekítve hagyja el ez átkozott vidéket.*-kinek lenne könnyebb ez, mint Keletorma őrgrófjának, ki előtt nyitva áll a mordawari gyepü és bizonnyal bármelyik keleti goszpodár tárt karokkal és dús birtokokkal, vajdai föveggel várná, mint kiváló hadvezért?* -Ha lenne kegyes ladységed meggyőzni, hogy nem csak vérfenyvesbéli birtokát megvédeni és kiismerhetetlen szándékait támogatni hívott minket ide…
"....spieß voran!"

Avatar
Delilah
Hozzászólások: 82

Re: Egronia- Benefikátus (Adomány)

Hozzászólás#34 » 2021.02.10. 20:27

Legszívesebben felsóhajtana a három felet elnézve - de ahogy az egrón egyszerűséget kénytelen tűrni, úgy azok továbbra is élvezhetik kedves mosolyát, míg hallgatja felszólalásukat.
Legelőször is szomorún tapasztalja, miszerint Segrodocban már annyi akaraterő sem leledzik, hogy józanon jelenjen meg egy tárgyaláson. Ha így folytatja, haszna nem sok lesz a jövőben. S míg a Drannon lányok leginkább férfit látnak Doufur lovagban, addig ő amellett felfedezi annak fontosabb lényét is – a fanatikust. Jelenleg a legkönnyebb tárgyalópartner, ámde később még okozhat fejfájást. Kurta, perverz öröme egyedül az őrgróf alakoskodásában lehet, ki pozíciót erősítené ekképpen, mielőtt bármi konkrétum elhangzana.
- Hogy kiismerhetetlenek lennének a szándékaim? Ugyan kedves őrgróf, ön hízeleg női hiúságomnak. Egyszerű lélek vagyok csupán, ki barátokat keres e vészterhes időkben. Barátokat, kik úgy támaszkodhatnak rám, miként én támaszkodhatok rájuk. Nincs ebben semmi misztikum. – lép közelebb az asztalhoz, hogy maga töltsön egy-egy kupa bort szimbolikusan mindannyijuknak a vendéglátás feladatait ellátva. A Császárságban előbb törne le a keze, de itt a szokás megköveteli az ilyesfajta udvariasságot. S ki ő szerény követként, hogy kikezdje egyik hazája szokásait? – Azt hiszem elsőként fel kell tennem a kérdést, ha behódolna egyikünk is – kinek hódolna be? Jelölt éppen akadna, de vajon azok milyenek? A Hegyi Király valóban a legkézenfekvőbbnek tűnő választás, nemde? Ha most félretesszük a híreszteléseket kegyetlenségeiről egy pillanatra, bár valóban nem elhanyagolható egy lehetséges hűbérúr szempontjából, mit érünk vele? Céltáblát pingálnánk a hátunkra, szinte kérlelve a polgárharc résztvevőit, hogy támadjanak meg és fosszanak ki minket és alanyainkat. Senki sem ismeri el a Királyt, mindenki ki őt követi, lator a többi úr szemében, kiknek földjeit elvenni hazafias kötelesség.
- Netán Belacqua duxnak kellene behódolni? A respublika ideái talán sokunknak csábító lehet és szélesebben elfogadottabb, mint a haramiakirály vagy akár a királyné maga, csakhogy nem szabad elfelejtenünk, hogy ereje gerincét a bocskorosok adják, kik saját kardjuknál többet nem igazán adhatnak a győzelemért. Számbeli fölényük van ez igaz, viszont mennyit érhet ez a harctéren? Asszonyként nehéz lenne ezt megmondanom, kegyes uraim nyilván jártasabbak a kérdésben – ellenben azt tudom, hogyha nagyon fontosak lennének a világon a számok, akkor az Akadémia lenne az, kihez csatlakoznunk kellene. – hagyja hadd élvezzék kicsit a tréfát, mielőtt folytatná. - Vagy esetleg a királynénak kellene pártját fogni, elvégre az Egyház nem volt elég gyors legitimálni? Kevesebben támogatják, de annál kipróbáltabbak.
- Viszont sejthetik önök is, hogyha az egyik félnek igazat adunk, a másikkal abban a pillanatban hadban állunk és előbb-utóbb megjelenik határainkon. Elmondható ezek alapján, hogy a jelenlegi helyzetünk a legjobb. A helyzet, amikor sem a duxot, sem a királynét nem támogatjuk, így egyikőjük sincs ellenünk. Az ebből fakadó kérdés adja magát. Meddig tartható ez az állapot? Sajnos örökké nem. Sőt, a dolgok rendje, hiszen a harcok futótűzként terjednek, hogy valamiképpen behúznának minket is az ütközetekbe. Avagy elkeseredettségükben feldúlnák földjeinket, elvevéve mindazt, mit szükségesnek látnának.
Az italok kiosztásával saját serlegével beáll közéjük.
- Amit én javaslok, az mindannyiónk számára kedvező. Ha Adomány népe összefog és védszövetséget hív életre, területeinkre nem mernek majd belépni a felek és visszatarthatjuk a Hegyi Királyt is. Ostoba lenne bármely farkas, ha erős és szervezett nyájra támadna. Míg külön-külön legyőznének minket, addig egy védszerződés mellett, közös seregek oltalma alatt, kimaradhatnánk a felesleges vérrontásból, népeink nyugton alhatnának, kereskedelmünk és megélhetésük nem törne meg. Javaslatom tehát ez volna uraim a béke, prosperitás és az erő jegyében. Emelhetjük poharainkat a közös jövőnkre?
„Ha az a közösség, amelyikre szükséged van hatalmad fenntartásához, romlott, annak a jellemét kell követned, hogy eleget tehess neki. Ím eképpen cselekszik a donna marquesa is, kiről az iménti fejezetben már több szó esett.”
- Mauroceno: Az Uralkodó

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 365

Re: Egronia- Benefikátus (Adomány)

Hozzászólás#35 » 2021.02.13. 21:40

-Acél ideje vagyon, amikor könyörületre nem számíthat az, ki gyámol nélkül való!-*szól megrendült színpadiassággal lord Segrodoc, míg átveszi a felé nyújtott kelyhet* -Rongy az, nem lovag, ki ilyen vész közepette megtagadja a segítő kart attól, ki ellenségtől környékezvén rászorul! Ezen időben úgy hiszem, lágy kellemed, szikrázó értelmed és megértésre hajló asszonyi szíved kell nékünk, hogy a bírvágyba belévakult, véreskezű férfiak közé békét hozzál! Kétezerötszáz nehézlovasomat, ha hívom, a királyi tartományból két héten belül Vérfenyvesben lehetnek! Ezen felül még kétszáz moradi rajtárt fogadtam zsoldomba és küldtem menlevelet nékik a határon túlra!-*lady Redwood nem naiv, sejti, hogy az ajtónállómester legalább serege egyharmadát hátrahagyja birtokai védelmére, mik jórészt Koronaékkőben, és Alvidéken terülnek el* -Rendelkezzék velük szép lady Delilah, kedve szerint, s mi cserébe csak megtisztelő kegyére számítunk!-*tekintete kétségtelenné teszi, hogy nem vetkőzhette le magáról az allandolosi szalonestélyek és corto veladák passzióit. Éhes férfitekintet ez, miből a donna úgy olvas, mint egy nyitott könyvből. A hölgyet diadala kiélvezésében csupán Mormarn megvető horkantása zavarhatja meg. A Segrodoc nyelvére toluló csípós választ Doufur lovag szavai rekesztik bent.*
-Üdvözlöm, hogy asszonyságod nem kíván a trónjátszmákban részt venni. Hiábavalóság lenne! Mind az Egy kezében vagyunk, legvégül ő lesz, ki hatalmat ad az uralkodónak, nem ezrek hiábavaló halála! Majd ha az Adományban újra elvetik a gabonát, a sirató helyett bölcsődal szól az asszonyok ajkán és a Haragos friss szálfát úsztat hátán, nem megcsonkított hullákat, akkor, csakis akkor fogadunk hűséget bármely koronás főnek, ki e békét erős akarattal megvigyázza!-*tekintetében parázs elszántság izzik* -A Testvériség, minek nevében tárgyalok, ezer fegyverbíró férfit tud kiállítani. Van közöttük hadat viselt kisnemes, egynéhány szabados, de nagyja jobbágy, mesterlegény, vadorzó, kikkel portyázni lehet, de nem sokszor láttak valódi csatát. Viszont a környéket jól ismerik, s még vagy kétezer asszonyt, gyermeket, aggot rejtegetnek a hegyekben, kik várják a vész elvonultát! Velük gondolnunk kell, s csak úgy harcolhatunk teljes szívvel, ha őket biztonságban tudjuk, Vérerőd falai mögött!
*Mormarn elbiggyesztett ajakkal, mintegy méla undorral nézi a felé kínált poharat, mit vonakodik elvenni. Tán a kehely szimbóluma, mi ily rossz szájízzel tölti el?*
-Bevallom…nem volna ínyemre való bárki oldalán is serpenyőbe dobni a kardom, hiszen nekem sem jött senki segítségemre…Sem Aranyosvárad ostromára vonultamkor, amikor papokat és szerzeteseket állítottak a falakra, eleven pajzsként, hogy imádkozzanak, városuk megkíméléséért. Sem Sófalva alatt, amikor a dombról lezúduló szekereik a sárba tapostak embert, lovat egyaránt, szétverve a "büszke őrgrófi hadat"! -*szeme sarkában ideg rándul*-Pedig Baradnak évei voltak, hogy tegyen valamit, mielőtt a Benefikátust kiütik a keze alól. Az ígéretek persze ingyen vannak, még ha királyi pecsétet is ütnek rájuk…-*pillantása metszőn villan Delilah-ra*-Árulja el, segniora Dolina Verde, mégis miként képzelte el a békét és prosperitást jelenlegi, széttiport kapcánál alig különb állapotunkban? Abban bízik netán, hogy holló hollónak szemét nem vájja ki, s a haramiák békén megvárják, míg újból összegyűjtöm a seregemet? Ez önmagában is felvet némi gondot, hiszen a pénzverdék és bányák közepében az ellenség kotlik, a kardot pedig úgy hiszem nem csak mifelénk, de Allenwellben is ezüsttel élezik! De miért is én beszélek?! -*cinikus szórakozottsággal legyint* -Figyelmem az öné!

*Az, hogy az őrgróf egyáltalán megjelent, a ladynek arról árulkodik, hogy még ha kerékkötő is, egyáltalán nem közömbös a szövetség létrejötte iránt. Mi több, a sófalvi vereség után kimondottan rászorul. Vonakodása büszkeségének árulója, márpedig egy ilyen büszke férfiú becsülete csak akkor állhat helyre, ha visszaszerzi azt, mit holmi útonállók és vallási fanatikusok eloroztak tőle.
Még mielőtt Delilah válaszolhatna, lord Gannil lép hozzá és válla felett súgja a fülébe*
-Nagyasszonyom! Most hozták a hírt: a bíboros őméltósága megérkezett, mint hogy szerencsésen kiszabadították! De…-*szabódik*-..a gróf úr…az odavan! A haramiák fogságába esett és elhurcolták a kutyafattyak!
"....spieß voran!"

Avatar
Delilah
Hozzászólások: 82

Re: Egronia- Benefikátus (Adomány)

Hozzászólás#36 » 2021.02.15. 02:46

Míg kortyol egy-egy óvatosat, meglehetősen elégedetten hallgatja az urakat.
Segrodoc pillantásának megfelel és biccent is mellé; komolyan nem gondolja, ártatlan szórakozás ez számára, nem több; bár meglepi annak fortitudoja a szerrel kapcsolatban és ismertsége a Játék bizonyos szféráiban - most kissé talán alábecsülte az estrangeirot. Ámbátor ez lehet a magyarázat arra, hogyan kerülhetett felséges kuzinja terveibe. Legalább nem kell figyelmeztetnie, hogy helyezze feladatit a földi örömök elé. Nem jó csalódást okozni a Császárnénak, ha az bizalmát fejezi ki. Vagy egyáltalán csalódást okozni neki.
Úgy látszik a szavak, amikre gondolt végülis csak megformálódnak a lovag ajkain. Túlságosan az egyszerű nép gondjait-bajait látja a Próféta szemén keresztül. Veszélyes elem a képletben, ki nem lát magasabbra a tömegeknél és nekik akar minden cselekedetével kedvezni. Még korán van azonban, lesöpörni előre dőreség volna. Talán, ha a nép kívánalma, az Egy akarata továbbá az ő érdeke ugyanaz volna, értékes fegyver is lehetne a bajnokból? Talán. Még valóban korán van ezt eldönteni.
Hogy Mormarn kezébe vegye a kínált kelyhet kénytelen volt fortélyhoz folyamodni. Szelíden, de annál ügyesebben, gyorsabban nyitották ki a kecses és finom ujjak a férfi viharedzett markát, becsempészve abba a nedűt. Röviden rajta hagyta márványszín, ám melegséget sugárzó kacsóit, hogy vissza ne adja azt - szemei pedig szemeit keresték. Éveken át gyakorolta a tükör előtt az alázat, a megértés és a jóság pillantásait, mik iragalmas cselekedteinél és bizonyos helyzetek alatt, hol igaznak kellett mutatkoznia, kiváltképp hasznosnak bizonyultak. Az egész jelenet azonban csak másodperc műve volt - annyi csupán, hogy az őrgróf átgondolhatta alatta mondanivalóját, mit a lady csakúgy érzőn és türelmesen hallgat. Hiába a megkeseredett, tétova düh, amit felé irányít; vissza azt nem sugározza. Muszáj azt éreznie a magát valamelyest bukottnak látó férfiúnak, hogy meglágyult felette szíve és hajlik felé.
Válaszra készül, de kitervelt mondatai örökre benne maradnak, mikor Gannil fülébe súg. Inkább ösztön már ez, de nem tehet másképp, ha úgy fogadja ezt, mintha egy allen sugdolózó hajolna hozzá - viszont, amit az mond mégiscsak meglepi. Dühössé válik legbelül, de kint meg kell maradni törékeny asszonynak. Arca sápadttá válik, térde elgyengül és csak segítséggel tud a legközelebbi széken helyet foglalni.
Hogy mer e féreg ilyet meglépni? Elment az esze? Vagy ennyire vérszemet kapott? Annyi feladata lett volna, hogy legrosszabb esetben kicsit üldözteti az urat, de békén hagyja azonfelül. Erre elfogatja?! Rátarti és meggondolatlan cselekedet volt ez!
- Jól vagyok, jól vagyok... - szól gyönge hangon. - A rossz hírekre egészen elhagyott a lélek...
Mit akarhat? Megmutatni hatalmát? Kihívni? Pénzt esetleg? Vagy sokkal inkább személyesen találkozni...? Féleszű rabszolgaivadék! Hát nem fogja fel, hogy nem találkozhatnak?! Nekik egymástól a lehető legtávolabb kell állniuk a siker érdekben...
- Reménykedhetem az urak megértésében, hogy leghamarabb a megbeszélést vacsora után --- esetleg holnap fejezzük be? Vérfenyves ura fogságba esett... míg a hívásomra érkező bíborost mentette meg... Most bocsássanak meg kérem... röviden egyedül kell maradnom, addig kérem, érezzék csarnokaim otthonuknak... - mosolyog erőtlen, majd familiárisához fordul. - Lord Gannil legyen oly' szíves és gondoskodjon addig a főmagasságú úr érkeztéről és vezesse be szobája, sűrű bocsánatkéréseim tolmácsolásával, hogy magam nem fogadhatom őt megillető mód...
Feláll és kevésbé magabiztosan bár, de bohumer testőre oldalán távozik hálójuk felé. Így talán lehet javítani Felipe renoméján valamennyit, ha nem is válik rögvest hőssé. E buktatót még talán átlépte. De a kérdés még adott; mit akarhat a Hegyi Király pontosan?
A szobában már lehull az álarc, ismét allenwelli önmaga. Hangja hideg, szemei parázslanak, tartását a sértett gőg határozza meg.
- Mit gondol magáról ez az akasztófára való söpredék?! Kivel húz ujjat? Nem tűrhetem, ha háborgatják azt, mi az enyém! Nem tudja ezt egész Allenwell?! Nem tudja ezt a világ?!
Inkább költőik e kérdések, mik legfeljebb óvatos helyeslést tűrnek meg.
- Elsőként földjeimet dúlja fel, hogy hullák, füst és romok maradnak utána, most pedig férjemet ragadja el?! Itt fogyott el a türelmem és csakis legkedvesebb nővérem iránti odaadásból tartott eddiglen. Küldess futárt táborába, hogy mit kíván tőlem? Ha jól sejtem, személyesen adhatom meg neki az ultimátumot, mert találkozót akarhat. Egy ilyen lépés azt sugallja. Ha így volna, adja át neki a futár, hogy szűk körben essen meg és valamely mezőn legyen, távol az erdőktől. Nem szeretném, ha az erdei népség fültanúja lenne bárminek is. Üzenem továbbá, hogy a márki ne legyen ott --- neki meg kell szöknie, vagy legalábbis a Király belegyezésével kell megszöknie...
„Ha az a közösség, amelyikre szükséged van hatalmad fenntartásához, romlott, annak a jellemét kell követned, hogy eleget tehess neki. Ím eképpen cselekszik a donna marquesa is, kiről az iménti fejezetben már több szó esett.”
- Mauroceno: Az Uralkodó

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 365

Re: Egronia- Benefikátus (Adomány)

Hozzászólás#37 » 2021.02.24. 20:27

*Ahogy az úrnőt elhagyja ereje, a vendégek meghökkennek. A főajtónálló mester és Dofour lovag lépnek oda segítségére, míg az őrgróf szokásos gyanakvásával figyel a háttérből. Minek utána rá nem kérdezhetnek a baj természetére anélkül, hogy a ne tolakodnának, lord Segrodoc biztosítja afelől, hogy az elhangzottakat bölcsen fogják fontolni, s idefent maradnak Vérerődben, míg az úrasszony szólni nem kíván velük.
Hálóházába már Troufal karján érkezik, kinek felöltőjéből zománcozott szelence kerül elő, hogy porrá tört Crorax-gyökérrel, mint egyszerű, s röviden ható serkentővel szolgáljon asszonyának, hogy visszatérjen belé a spiritusz. Termeiben Roxelio Rua és Peleo Artamendi, legfőbb titoknoka várják és isszák szavait. Így maguk között donna Delilah már nyugodtan levetheti a gyámolni való és decens asszony álarcát, mi eddig az egrónok erkölcseinek szólt. Artamendi rögvest a levélnek ül és küldeti azt el Aranyosváradra. Alig azonban, hogy a mester átadta a levelet, ajtaján lady Valda Drannon kopogtat, hogy miután pirulva elkapja tekintetét a hibátlan fogsorát rávillantó Ruáról, értesítse, hogy az főtiszteletű bíbornok kér bebocsátást*
- A nagykiválóságú bíboros atyát gyötri a lelkiismerete, minthogy az ő megmentésén fáradozott a gróf úr, s tán segíthet, tanúja lévén, mint esett fogságba lord Redwood...asszonyom…-*vág ki ügyetlen térdhajtást, mi vélhetően az allen etikett szerint dívó pukedlit lett volna hivatott utánozni.*
"....spieß voran!"

Avatar
Delilah
Hozzászólások: 82

Re: Egronia- Benefikátus (Adomány)

Hozzászólás#38 » 2021.03.03. 02:43

Viselkedése olyan, mintha rajta kívül egy lélek sem lenne a szobában. Fésülködő asztalánál ül és a három üveglapon, három önmagával néz farkasszemet, míg finom tapintású, címeres keszkenővel le törli orra alól az ott maradt serkentőport. Miután ezzel végez a szövetet leteszi és önmaga vizsgálatába kezd. Elégedetten mosolyog a tükörbeli másaira - ismét megbizonyosodhat saját tökéletessége felől. Mosolya talán bátorító lehet a szobában tartózkodók számára. Azok már érthetik ebből, hogy kiadta dühe egy részét, a hízelgések és dölyfös bátorítások ideje elérkezett. Azonban bármivel is próbálkoznak, a donna úgy látszik nem igazán vevő rájuk - igazság szerint, nincs nagy kedve most allen maszkját sem hordani.
A kopogásra a tükörből az ajtóra irányítja a tekintetét, és abból is figyeli meglehetőst mélabúsan, ahogy a lány belép és ügyetlenül nyűgözné le. Pillanatra elidőzik a kérdés felett, hogy mi okból próbálta meg egyáltalán - de hamar elhajtja magától a sejtelmeket.
- Mondd meg a bíboros úrnak, hogy fertályóra múltán találkozzunk a nagycsarnokban. Levegőre vágyom az udvaron, hogy az tisztítsa ki fejem. Örömmel venném, ha elkísérne rövid sétámon.
„Ha az a közösség, amelyikre szükséged van hatalmad fenntartásához, romlott, annak a jellemét kell követned, hogy eleget tehess neki. Ím eképpen cselekszik a donna marquesa is, kiről az iménti fejezetben már több szó esett.”
- Mauroceno: Az Uralkodó

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 365

Re: Egronia- Benefikátus (Adomány)

Hozzászólás#39 » 2021.03.07. 21:41

*Fertályóra telve Amatheo Santangeliit a nagyteremben találja, mit a szolgálók felsepertek és rendbe szedtek, hogy úgy fogadja a ház úrnőjét a tárgyalás után, ahogyan annak gondos ízlése azt kívánná. A bíbornokon mit sem látszanak az elmúlt napok megpróbáltatásai, tán csak a szemei alatt sötétlő karikák lehetnek törődöttségének árulói. Nem dalia termet, lady Delilah majdhogynem magasabb is nálánál, azonban méltósága vitathatatlan. A nő úgy érzi, ha százan is volnának a csarnokban, azok figyelmét sem eshetne nehezére magára irányítani.*
-Lady Redwood, kedves leányom!-*szól meleg tónusban. Hangja nem harsány, baráti inkább, ha nem éppen atyai, ahogy a lelkiatya szerepét magának vindikálja.* -El nem mondhatom, mennyire sajnálom, mi hitvesével történt! A magam aggodalma sem csekélyebb az önénél, hiszen a halál torkából ragadott ki vitézeivel és érettem vétetett most keserű fogságba! Imádkozom érte, hogy mihamarább hazatérjen…s ne csak hűlt testében. Imádkozom, bár-mint tudja- mind az Egyisten kezében vagyunk!
*Delilah –még ha túlzó is a bizalmatlan feltételezés- nem tudná nem cinikus éllel érteni szavait. Tudja, hogy Santangelii bíbornok Balthus szentatya egyik bizalmasa, s értesülései szerint nem kis szerepe volt a konklávéban, hogy a főpapi mitra végül az ő fejére kerüljön. Azóta is az Angyaltrón egyik meghatározó támasza és már akkor a Szentszék elismert diplomatája volt, amikor ő maga még csak viaszbabáit pesztrálgatta. A Szentatya nem véletlenül küldte, hogy Egroniát, az Egyház leghívebb leányát megóvja a polgárháború veszedelmétől és rendet tegyen az udvar háza táján. Ha Othmar Chelley a korona első kardja e vészterhes időkben, úgy Santangelii –lord Scarletwound visszavonultával- a korona ügyét szolgáló legpallérozottabb elme.*
-Örömömre szolgál, hogy csatlakozhatom hozzád elmélkedésedben. Tudom, zaklatott vagy még a rossz hírek mián, de tán segítek vele, ha elmondom, mint esett a dolog. Nyargaló kopjások voltak, kik ránk jöttek, gyorsak, mint a szélvész. Alig vettük észre őket, úgy rontottak ki a behavazott erdőből, hogy még lovuk páráját sem láttuk. A Próféta segedelmével még éppen be tudtunk húzódni egy feldúlt tanyaházba. Még a leölt háziak is az udvaron hevertek, megfagyva. Egy fiúcskát találtunk csak a pincében, ki megnémult a félelemtől, őt magukkal hoztuk, s immár a te vendégszereteted élvezi. Két nap és egy éjszaka küzdöttünk a támadók zaklatásaival, mire ránk gyújtották az épületet, s már elkészültünk a martyriára egészen, amikor lord Redwood megérkezett. Vágtából akaszkodtak az ostromlók oldalába, de nagyságod urát szinte rögvest leütötték a nyeregből. Mintha éppen csak reá vadásztak volna, s látni véltem, ahogy a vezér levevén sisakját lord Felipe arcába köp, s azt üvölti, felismeri-e! Üstökre nyírott, barna férfiú volt, olyan gyűlölettel égő, felemás szemekkel, mintha démon bújt volna belé.-*Delilah a leírásból egyértelműen Zorad Rogogra ismer. Hát így állna bosszút, a vadegrón sakálfajzat? Persze amiként férfjét ismeri, az sem volt rest a vezéri póztól megrészegülve a támadás élére állni, holott lovasnak is még csak közepesnek mondható, hogy volna fogható a fél életüket nyeregben, vasban töltő egrón toportyánokhoz?* -Aztán, ahogy elejtették a bárót, már nem is vesződtek sem velünk, sem hátrahagyott társaikkal, úgy illantak el, ahogyan jöttek. Halottainkat saját batáromon hozattam vissza Vérfenyvesbe…
*A felső udvarra érve, orrukat megcsapja a tűzhelyek füstjének zsíros illata, mik a várba és az alant elterülő oppidumba zsúfolódott, örökkön éhes szájakat voltak hivatottak ellátni. Mindent belengett Vérerődben a zsír és a füst szaga, mitől már egyenesen az undor fogta el. Az élelmezés egyébiránt is mind nehezebben volt megoldható, alig egy hete már Dolina Verdéből kellett gabonát és vágóállatot hozatni, hogy jusson a menekülteknek és legyen elegendő a zászlósurak bandériumainak is. A Megtestesült segedelmével a szárazmalmot legalább meg tudták javítani, még ha a malomkő közben agyon is ütött egy süldőkölyköt. A véráldozat legalább megtette a hatását, s egy kenyérpusztítóval kevesebbet kellett etetni. Elkalandozó gondolatait Delilah újra a bíboros szavai felé tereli.*
-…levelét így örömest vettem kézhez. Tudom, nem alkalmas most az idő arra, hogy mindent megvitassunk, de elöljáróban mégis kíváncsi volnék, miként látja a kialakult, sajnálatos állapotokat, s mik azok a részletek, miben mi ketten gyümölcsözőn tudnánk együttműködni? Egy bált említett ugyanis, mit a téli fegyvernyugvás ideje alatt találna üdvösnek megszervezni…
"....spieß voran!"

Avatar
Delilah
Hozzászólások: 82

Re: Egronia- Benefikátus (Adomány)

Hozzászólás#40 » 2021.03.11. 02:30

Olyan érzése van, ahogy a férfi beszél a gyakori fejfásait okozó zsírszagban (holott sokkal inkább a fenyők tiszta és nemes illatának kellene uralkodnia) mintha régmúltban történt volna, hogy odaadó egyhitűként féltérdre ereszkedve illette volna csókkal a nagycsarnokban a zafírral ékesített aranygyűrűt a nunciust méltón üdvözölve. Ha egy királynak nem derogál, neki különleges követként - avagy jelen körülmények közt az Örökbirodalom legatusaként - szava sem lehet.
Elégedett magával.
Azt látja, jól megfelelt Santangelii szavaira akkor; éleit azoknak őszintének tűnő férje iránti aggódással tompította, hadd érezze a bíborcsuhás, hogy támadó gesztusa erős faux pas volt. Viszont nem követte allenhoni kegyetlen tendenciáit; mielőtt azt mutatta volna, hogy észlelte szúrását, megköszönte, hogy ily' fontos személy imádkozik arra nem méltó ura épségéért és kifejezte reményét, miszerint kiválthatja szabadságát annak a haramiáktól.
Az őket kísérő Calvenzano atya sem volt rossz húzás tőle. Bár alapvetően nem rokonszenvezik a modern klérussal, a gyóntatópap elnyert helyét már jó ideje tartja köreiben. Tudja mikor kell szólnia és mikor csak helyeselnie a donna szavait.
Az elmesélt történetet aggódó és szörnyülködő arccal hallgatja és nem felejt el a végén szótlan maradni egy ideig. Természetesen az okozott trauma ellenére megköszöni, hogy megosztotta vele a részleteket. Végül levonja magában a tanulságot; lehet a Hegyi Király nem is tudott Rogog sértett revánsáról? Az viszont bizonyos, hogy behódolt neki. Mindenesetre nemsokára mindent megtud...
- Ami a fiút illeti igyekszem jó szívvel fordulni felé, mint amiként eminenciás urunk viseltetik irántunk, bár félő, gyönge echója volnék csupán híres emberszeretetének. - válaszol a kérdésre, anélkül, hogy rögtön a tárgyra térne. Hiába, az allen szokások nehezen múlnak. A szokás szerint pedig egy tartalommal bíró bók a legbiztosabb kezdés. - Azonban természetesen a táborban keresünk neki helyet és oly személyt, ki hajlandó felnevelni és emberségre oktatni. Ha eljő a tavasz, ha azzal együtt biztosabb lesz a világ és visszatérhetnek a népek megszokott életeikhez, az újrakezdésben megtalálhatja a neki legjobban tetsző mesterséget is akár... Attól viszont, fájdalom, elválaszt minket egy hosszú, hideg tél.
- Az, amit jelenleg is érezhet, kegyelmes uram, nem más, mint az allen irgalom. Láthatta ön is saját szemével, hogy a mord erdőség és a felperzselt, véráztatta mezők nem sok élelemet teremtek e sanyargatott népnek. Nem uram, sajnos az éhezés veszélye igencsak valós és tapintható jelenség vidékünkön mostanság. Meg vagyok győződve, hogyha a szomszédjaink nem szánták volna meg távoli hittestvéreiket élelemmel, a helyzet továbbfajult volna... és arról is meg vagyok győződve, hogy ellenpélda nélkül végérvényesen lemondanak az egrón avagy éppen az egyházi segítség reményéről. Nem igazán érzik, hogy az Egy valóban felismerné az övéit.
Hagyja egy kicsit ülni a segítségnyújtás kérdését, hadd érlelődjék annak súlya a bíborosban. Addig egy pillanatra elbocsáttatja magát és megállít egy nem messze tőlük elhaladó szolgálót, hogy bizonyos apró kérdéseket feltegyen neki; betüzeltek-e a vendégek szobájában, a vacsora miből fog állni és ehhez hasonlókat. Kisvártatva visszatér a férfiakhoz.
- Elnézésüket kérem, de nem hanyagolhatom el a tragédia ellenére sem, vendéglátói kötelezettségeimet... A bálról kérdezett, mi nem olyan egyszerű problémát vet fel, mint amilyennek első látásra hinnénk. Elsőként is a Vértelen Császár jelenleg aggódik a kontinens biztonságáért. Úgy látja, hogy a polgárháborúba sodródott ország vagy fizetőképtelenné válik a Kánság felé vagy egyszerűen pillanatnyi gyengeségével hívja fel annak figyelmét, hogy behódoltassa. A Császár ezt az opciót kerülné el azzal, hogy vagy sürgeti a békét, vagy maga teszi meg az első lépést vélt örökségének és hitrokoni megvédésének érdekében.
Ez egyébként nem feltétlen légből kapott. Még tisztán emlékszik, ahogy a legfőbb marsall, Jenaro Caetano sue de Orteabro, boroskupával a kezében fejtegette az allen-karagáj birodalmak elkerülhetetlen összecsapásának elméletét egy társasági összejövetelen.
- A bál javaslata számtalan kérlelésünk gyümölcse. A Császár végül adott Egróniának egy esélyt, hogy feloldja e veszélyes polgárharcot. Mint az írtam nagyságodnak, magam sajnos nem rendezhetem meg. Részt venni, részt vehetek persze, de csak mint jóakaró fél. Jelenleg birtokaim állandón veszélyeztetve vannak, nem mellesleg az országban a legtöbben inkább trabajadoranak látnak, mintsem egrón nemesasszonynak vagy Császár körüli követnek, így a semleges Egyház - vagy sokkal inkább az ön - rendezésében hathatósabb lehetne a békeakarás. Más jelen helyzetben nem igen indítványozhat ilyesmit - mindenkiről feltételeznek valamit.
„Ha az a közösség, amelyikre szükséged van hatalmad fenntartásához, romlott, annak a jellemét kell követned, hogy eleget tehess neki. Ím eképpen cselekszik a donna marquesa is, kiről az iménti fejezetben már több szó esett.”
- Mauroceno: Az Uralkodó

Vissza: “Egyéb helyek”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég