Egronia- Benefikátus (Adomány)

Egronia és a nagyvilág egyéb helyszínei
A játékhoz kérjük, jelentkezz be!
Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 377

Re: Egronia- Benefikátus (Adomány)

Hozzászólás#51 » 2021.04.13. 19:28

*Az adó ügyét kifogásoló csípős válaszra kedélyesen kacag fel, minta épp víg adomát hallott volna.*
-Dinasztiák jönnek, mennék, kedves gyermekem, s csupán instrumentumok az isteni hatalom kezében, mitől uralkodói joguk származik. Ami igazán fontos, hogy végül a mennyek, vagy a pokol győzedelmeskedik-e a lelkek felett. Ámbátor ezt is ki-ki hajlandósága szerint értelmezheti…-*tárja szét prémes, bíbor palást takarta karjait tehetetlenül az örök törvényszerűségek felől.*-…az Egyisten egyszerű gyermekei bizony beérik azzal is, ha életüket háborítatlanul élhetik.
-Hanem ami a lerrai koncessziót illeti, bízvást mondhatom, hogy szívesebben látnánk a Távolnyugat kincseivel megrakott gallókat, mint híres bohumer hadmérnökeiteket, vagy még inkább skizmatikus papjaitokat.-*bólint megfontoltan. Ettől fogva csevejük csupán az illemet szolgálja, mi a házigazdát vendége felől megilleti. Meg kell hagyni, a bíbornok olyan szellemes és előzékeny társalkodó, mint amilyen ádáz tárgyaló, végül a fogát fenő szél hamarost visszaűzi őket a fűtött termek menedékébe.
Az ütközeten túl volna hát, ám a szövetség összeboronálásának félbehagyott dolga még elintézésre vár, kivált, ha Santangelii igazat mondott és Mormarn őrgróf különösen érdeklődik a beígért bányajavak iránt. Ez kifejezetten rosszul érintené formálódó ligája ügyét, már ha továbbra sem kívánja fegyveresen háborgatni a Hegyi Király birtokait.*
"....spieß voran!"

Avatar
Delilah
Hozzászólások: 93

Re: Egronia- Benefikátus (Adomány)

Hozzászólás#52 » 2021.04.14. 14:02

Előzékenyen és kellemesen társalog a bíborossal, míg a nagycsarnokban ketté nem válnak. Onnan aztán visszasiet a könyvtárba, hol előzőleg leírt sorait böngészi. Nem hiába nézte annyira az ősi fát, arról ugrott be neki beszélgetése közben az egyik elem Blagorodna látomásából. Ujja a "csillagfény" szó felett áll egy pillanatig, majd belemártja pennáját a tintásüvegbe és megjegyzést ír hozzá:

              'szinte biztos az elf vonatkoztatás'
Állát megtámasztja kezével, míg unottan apró kört játszik a pennával levegőbe. Nem nagyon mélyedhet még most el a kutatásban, hiába terelte el az atyát - mármint reményei szerint - ezek a semmirekellő késfülűek egyszerűen ott kavarják ostobaságaik felé a politikát, ahol tudják. Ki másra vonatkozna ez a szó? Gyermekkora ismeri őket, mint a tenyerét. Nem foghatják fel, hogy a világ túlnőtte már őket!? Vajon mit akarhatnak? S ki lehet a fekete gyermek, kinek ujja hamisat mutat? Ó, annyi a kérdés és oly kevés az idő! Ha a férfiak tudnák irányítani a világ kerekét, mennyi ideje lenne kutatásaira... és saját magára...!

                  ※ ※ ※

Óvatos kopogással kér bebocsátást Mormarn őrgróf kijelölt hálójába, ami az erdei nemesség egyszerű stílusában kényelmes és otthonos. Belépve a tűzhely melegét keresi, annak állna háttal. Mindig is tudta, hogy erősebb benne a Ladredák birodalmi vére, mi a meleg nyarakhoz és enyhe telekhez szokhatott, mint a Redwoodok árnyékos erdei-hegyi levegőt kedvelő öröksége - ez miután hetedik telet tölthette egymásután a határon túl, nélkülözve ősei csarnokainak sötét hűvét, most végleg bizonyságot nyert benne.
Mormarnt egy szomorkás mosollyal méri fel, míg kezével jelez, hogy maradjon csak ahol van, ő a vendég.
- Minden megfelel ízlésének, nagyuram? Elég melegnek találja szobáját vagy hozatassak be egy kis tűzrevalót még? Az éjjelek csontig hatoló hidegekkel jövének az évnek e szakaszában már itt a hegyek lábánál is... Gyermekkoromban, míg atyám élt, dajkám mesélt egy zarowari vándorról, ki alkonyatkor szállást kért valamelyik felmenőmtől e várban. A történet szerint a vándor nem hallgatott dacból a jó tanácsra, hogy rakja meg alaposan kandallóját szobájában - sőt egy kancsó vízzel ki is oltotta. Reggelre jéggé fagyva, holtan találták... Persze az ő szelleme is itt bolyong e falak közt - megannyi rémalak mellett - hogy mindazokat magával vigye, kiknek szobájában nem lobog eléggé a tűz...
A házi gazda kötelességének teljesítése, múltidézés és a gyermekded kísértethistória (mi persze egyben gyermeki tanmese) feletti derűt egyfajta bús árnyék alig észrevehetőn lengi be - mi könnyen megmagyarázható. Alig két órája hallották a hírt a márki elrablásáról, persze, hogy neje aggódik érte.
- Szeretnék a barátja lenni, uram... S szeretném, ha inkább atyámat látná bennem, kit ön még ismerhetett, s nem anyámat, kit került, míg ő regnált e vidék felett. - szól kisebb csend után. - De muszáj megértenünk egymást, hogy az lehessen bizalmunk alapja. Meg kell értenie, a hírekkel ellentétben én rosszat nem kívánok senkinek. Ez hatványozottan igaz népemre, ki reám bízatott a Gondviselés által. Sőt, ha lehet védeni szeretném őket.
Közelebb lép az idős nemeshez, míg szemei annak szemeit keresi.
- Higgye meg uram, sejtem mit érezhet. Nem mondhatom, hogy tudom, hiszen csak udvarias hazugság volna, nem több. Csupán sejthetem. Azt is látom, hogy bosszút állna a Hegyi Király ellen. Visszavenné, mi jogosan az öné. Talán többet is... A bíboros nekem is ajánlatot tett...
Ekkor elhallgat, mint aki mélyen a gondolataiba merül egy pár szekundára. Kezei karbateszi, úgy tekint vissza az úr arcába.
- Ha velem tart nem ígérhetek olyan lovagias és vérgőzős bosszút, miről a legtöbb férfiú álmodik, hiszen a haramián nehéz fogást erőszakkal találni. Úgy bújna most a vallás palástja alá, mint félős gyermek anyja szoknyájába... Sokat nem szólhatok még, de megnyugtatom, tartozom én is a rablónak... Délben felvetette a seregek felszerelésének és ellátásának problémáját. Még vacsora sincs és biztos állíthatom, ez a probléma holnaptól megoldódik. A Keleti Szél jó áron fogja biztosítani ezeket, ennek részleteit megtárgyalhatjuk, ám biztos vagyok benne, hogy a kiadások fenntarthatóak lesznek. Ennek tükrében vegye komolyan azt az ígéretem is, hogy hamarosan ismét kegyelmed lesz Aranyosvárad ura. Ha pedig ez megtörténik, újjáépíthetjük a vidéket értő mesterek vezénylésével, alanyaink keze munkájával... A bányákról pedig; ha védelmünk eléggé erős lesz, addig gyámság alá vehetjük őket, míg a korona a vihar elmúltával meg nem nevezi felügyelőit... s ha valaki vészben bizonyította rátermettségét egy feladatra, békeidőben ki venné el tőle?

Kép
„Ha az a közösség, amelyikre szükséged van hatalmad fenntartásához, romlott, annak a jellemét kell követned, hogy eleget tehess neki. Ím eképpen cselekszik a donna marquesa is, kiről az iménti fejezetben már több szó esett.”
- Mauroceno: Az Uralkodó

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 377

Re: Egronia- Benefikátus (Adomány)

Hozzászólás#53 » 2021.04.14. 20:24

*Az őrgróf éppen estvéli fürdőjét veszi, lady Redwood beléptét közömbösen konstatálja csupán, udvarias excususoknak nyoma sincs, noha az egrón nyelvben összesen nincs tán annyi udvariassági formula, mint ahány kifejezéssel egy rajtakapott allen rangbéli kellemetlen helyzetét kimagyarázhatja. A férfi szíjas felsőtestét engedi láttatni a dézsa, míg egy megoldott ingű szolgálólány éppen szárított gyógyfüvekkel tömött rongypárnával sikálja hátát, sebhelyekben őrzött emlékei -mik küzdelmes katonalétről árulkodnak- jól láthatók. Allen ízlése ellen- mi a testi tökéletességnek óhatatlanul is adózik- a férfi szabdalt-szúrt irhája lázadás, de kétségtelen, hogy a férfiasságot hegekben mérő erdei asszonyok többsége elégedetten figyelné, még így, ötven tél felé közeledve is.*
-Ismerem a meséket, lady Redwood. Hála az Egynek, várnagya megfelelően gondoskodott róla, hogy ne fagyjak halálra az éjjel.-*pillant hátra az elpiruló szolgálólányra, korántsem pajkosul, hanem mintha ez épp olyan természetes volna, minthogy estebéddel búcsúztatja az ember a napot.*
-Szép szavak, szép ígéretek...-*bólint, szája szegletében már jól megismert hitetlenkedő gúnnyal*- Beláthatja, én vagyok, ki a legtöbbet veszített ezzel a lázadással és még korántsem vettek el tőle mindent!-*állja a nagyasszony tekintetét, keményen, már amennyire ezt egy forró vízzel teli dézsából teheti az ember.* -Az őrgrófi buzogány még az övemben, de milyen sáfár az, aki a rábízott javakat megőrizni nem tudja? Nem vagyok gyengeelméjű, hogy elhiggyem, nem kell semmit tennem azért, hogy minden csak úgy az ölembe hulljon, ahogy ezelőtt volt. A kancellária szavával szóló bíboros értésemre adta, hogy helyrehozhatom a múlt hibáit, tisztázhatom becsületem, sőt, gazdagabban jöhetek ki egy vesztett játszmából, mint korábban bármikor voltam! Ha már így egyet értünk, a gyámság dolgában bánom is én, hogy allen abastecedorok fizetik a katonáim zsoldját, de cselekedjünk, amint csak lehet!
"....spieß voran!"

Avatar
Delilah
Hozzászólások: 93

Re: Egronia- Benefikátus (Adomány)

Hozzászólás#54 » 2021.04.15. 15:46

Fel sem veszi igazán, hogy éppen fürdés közben zavarja a nagyurat. Az élet ezen része egészen természetes számára. Azonban elnézve a szolgát és urat, kelletlenül eszébe jut, hogy saját ágyát nem melegíti ma este senki sem. A jó Felipéhez nem fűzi szerelem - csak szentimentális bolondok hisznek egyébként is oly víziókban, mint amilyen a szerelem is - azonban a maga módján szereti, ezzel már számotvetett magával. Bár ármányokhoz különösebb érzéke nincs, minden figyelmét a hedonizmus és a szépség csodálata köti le; társasága tolerálható és engedelmes, mi egy férfinál ritka erény. Valóban reméli, hogy hazatérhet a márki... Ellenkező esetben annyi gondja lenne; visszatérni Caderossoba, megszerezni a birodalmi levéltárból a don testamentumát, esetlegesen meghamisítani, tanúit lekenyerezni vagy félreállítani, a Császár, a Kormányzó és a Szenátus előtt kérelmét előadnia, a rokonokkal összeveszni talán valamelyikhez hozzámenni... A puszta gondolatmenettől elfáradt.
- Hogy bárki is fizetné a katonák zsoldját rajtunk kívül, abban nem reménykedhetem... - rántja vissza önmagát a vérfenyvesi vendégszobába. - A Társaság görcsösen ragaszkodik a legutolsó garashoz is, erről talán közmondásosan híres. A legjobb, mit remélhetek, hogy a sereg élelmezését és egyéb anyagi feltételeit mélyen áron alul biztosítják határozott ideig. Ellenben ez talán még jobb is. Kiadásaink enyhítenék és seregink felszereltsége kiváló lehetne. Báli szezonra szánt keretem nem tarthat örökké és Dolina Verde jószívűségére sem apellálhatunk máskor... Ki kell építeni a beszerzést és be kell vonzani a vidéket felvirágoztató lehetőségeket. Ha gyakorta fordulhatnának meg császári kereskedők itt, az valóban elősegítené a prosperitást...
Megfordul, hogy kezeit melengesse a kandalló lángjainál, hisz valóban hűvös az este. A tél hava már nyakukban. A béketárgyalások gyorsan közelednek. A Hegyi Király még a helyén, a védszövetség alakulóban, per Galartól egy szót sem kapott - s mindezek tetejében a jóslat szavai előtt értetlenül áll. Egyedül a bábok mesterének megfejtésében lehetne biztos, ám néha elmélázik, hátha akad valaki, akivel számot még nem vetett... Az Istenek igencsak szeszélyesek...
- A bányákat gyámság alá venni valóban örvendetes volna...csakhogy az erőszakot nem javaslom jelen helyzetben a Hegyi Király ellen. Oka van, hogy nem saját lovagjait küldi az Egyház ellene. A Hegyi Királyt e pillanatban a Vén óvó szeme vigyázza, bárki ki kezet emel rá, kivívhatja haragját. Bűnbakot keresett a derék nuncius és minket --- talán inkább önt --- szánta e szerepre, elvégre javasolta, hogy nevét említsem, ha majd számon kérnek. Ön lenne az, ki kikaparja a gesztenyét, de nem élvezheti annak ízét...
Hagy egy rövid időt, mielőtt folytatná hogy Mormarn átláthassa a pap tervét s beláthassa, hogy talán tényleg túl szép ígéret volt.
- Gondolkozom a lator kifüstölésének egyéb módjain, uram, mi nem vet ránk setét árnyat senki szemében... Botorság lenne egy patkány ellen uszítani saslelkű katonáikat. Tehetségük és számuk pazarlása lenne csupán. Erősnek áll a világ, kivált e boldogtalan időkben. Kezeink ereje nem szállhat el, mikorra jő a hajnal új fénye. Megtartani is meg kell tudni a szerzett javakat... Ezt a szövetség leendő főparancsnokaként remélem belátja. - tekint válla fölött a lángokból a férfire. - Vettem a bátorságot és a holnap aláírandó alapítószerződésekben megneveztem e pozíció első betöltőjének. Doufur lovag és az ajtónállómester nyilván belátják, hogy öné a legnagyobb tapasztalat és büszkén követik majd mind alparancsnokok. Három esztendő múlva lesz a szavazás a posztra, habár bízom abban, hogy sikerei indokolják majd újraválasztását... Miképpen természetesen abban is, hogy szövetségünk megéri azt. - fordul vissza a tűz felé. - Legjobb lesz tehát a Hegyi Királyt óvatosan, megfontoltan eltávolítani az útból... módján még elmélkednem kell, megismerni az ő oldaláról is a történetet... ameddig az allen egyházak támogatják addig jóformán érinthetetlen... és nagyon is ad a látszatra... Csakhogy tudjuk, mindenki hibázik...
Elfordul végleg a tűztől. Lép párat előre, látszólag lassan távozna, csak még előtte jelentős kérdést tesz fel megállva féúton.
- Elfogadja hát barátságomat holnap, nagyuram? Én örülnék, ha egy ilyen tapasztalt hadfit tudhatnék magam mellett s én ekképp gondolhatnék önre. Számomra így a legértékesebb, nem holtan avagy bűnbakként. S ha elfogadja, számíthatok arra, hogy a türelem lesz közös bosszúnk alapja?
„Ha az a közösség, amelyikre szükséged van hatalmad fenntartásához, romlott, annak a jellemét kell követned, hogy eleget tehess neki. Ím eképpen cselekszik a donna marquesa is, kiről az iménti fejezetben már több szó esett.”
- Mauroceno: Az Uralkodó

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 377

Re: Egronia- Benefikátus (Adomány)

Hozzászólás#55 » 2021.04.16. 11:03

-Borivoj Remburgot nem a Vén, de maga a császár támogatta Mordawarban, mégis magam láttam futását tíz esztendőnek előtte, miután az egrón sereg kifüstölte Draconvarfból. Meghiheti, hogy a legutolsó, lerongyolódott szabadost sem érdekli, kit támogatnak Caderossoból, amíg az az ő földjét dúlja!-*dől hátra a dézsában, pökhendi félmosollyal, hogy a leányzó a mellkasát is végigdörgölhesse. Hanem amikor a lady Santangelii szavait árnyalja, Mormarn arcára is komor árny vetül. Ingerülten zavarja arrébb a cselédet, ki sikkantva rebben hátra.*
-Nem látok a bíbornoki kalpag alá…talán jobb is, őméltósága érdekében…-*jegyzi meg mordan. Lady Delilah elégedettségére lehet, hogy bogarat ültethetett fülébe.*
-Akárhogy is legyen, biztossággal megítélhetem, hogy az alant szaporodó sereg elég volna fájdalmasat ütni a lázadókon, ön mégis türelemre int és halogat!-*emeli fel hangját türelmetlen.*-Egy olyan had vezére legyek, aki az ön szoknyáján ül, és legfeljebb kalmárokkal alkudozik gabonáról és abrakról, míg a latrok az én birtokaimon híznak? Érti ugye, miért nem veti szét keblem a buzgalom..?
*A dézsa mellé állított boroskupáért nyúl, hogy lehűtse felfortyanó kedélyét, de szavai, ha hűvösek is, nem mentek a maró éltől.*
-Ha tehetném, már magam indultam volna a fattyú fejéért, de seregem egyedül mit sem ér! A szükség hozott Vérfenyvesbe és azt reméltem, nem vagyok egyedül a szándékaimmal. Kegyed mégis nyugalomra int! Ha ennyire ódzkodik hadba rendelni a vár alatt gyülekező sereget, honnan tudjam, hogy -asszonyom gondolatait követve- nem allenwelli sakktáblán vagyok hasznos figura? Hisz úgy mondta, erősen támogatják odaátról az eretnekeket, honnan történetesen kegyed is alig két hónapja érkezett! A császári szándékot az álságos békére hűen tükrözné egy veszteglő sereg. Ám amíg az emitt vesztegel, addig sem áll senki vártán, s nem zargatja a kelyheseket, nem igaz?-*méri végig cinikusan az asszonyt, az ónkupával kezében. Ám még mielőtt az megfelelhetne a vádakra, folytatja.*
-Kegyed kivenné a fegyvert a kezemből, a királyné megfosztana címeimről, ha eztán is tétlenkedek, a bíboros pedig allen orgyilkosokkal öletne le, ha játszámáiban már nem látja hasznom… Tudja ladységed, hiába forgatom a dolgot, egyre csak affelé hajlok, a legjobb volna tán megmaradt csapataimmal renegáttá lenni valamely moradi úr szolgálatában! Ám majd’ kétezer kopjást az ön szövetsége nem tud hiányolni!-*hagyja, hogy az úrnő ízlelgesse az elhangzottakat. Valóban, nem maradt sok kártya az őrgróf kezében, leszámítva tán ezt az egyet.*
-Mindent egybevetve úgy hiszem, barátságomat csak akkor nyerheti el, ha homályos ígéretek helyett visszavonhatatlanul a lekötelezettjévé tesz!
"....spieß voran!"

Avatar
Delilah
Hozzászólások: 93

Re: Egronia- Benefikátus (Adomány)

Hozzászólás#56 » 2021.04.16. 17:40

Baljós komolyság ül ki arcára a mondottakra, kezeit karbateszi, úgy fordul teljesen az őrgróf felé. Pillanatig csöndbe burkolózik, mígnem végül a szolgálólányhoz szól.
- Menj a konyhára, egyél valamit. - szája szegletében bíztató mosollyal adja ki a parancsot. - Később visszatérhetsz, ha Mormarn nagyúr igényt tart szolgálataidra.
Megvárja, míg a lány távozik és becsukja maga után az ajtót. Csak akkor kezd neki, halk de a szobában jól hallható hangon.
- Reméltem, hogy nem kell nyomozásom elején színt vallanom, meg akartam várni beavatásukat, míg kézzel foghatót nem mutathatok... Sebeit sózni nem kívánom, ám biztos vagyok benne, hogy excellenciád is sokat töprengett azon, hogyan vetekedhetnek egy többszörösen hadat járt férfiú képességeivel, szervezett seregével, szedett-vedett banditák? Hogyan vehették be Aranyosváradot? Ez a kérdés elmémben szöget ütött, ám addig nem igazán foglalkoztam vele, ameddig más híreket nem hallottam... Még a teljes képet nem látom, a Hegyi Király teljes történetét nem ismerem --- de abban biztos vagyok, hogy átkos fellegek keringnek a banditák tábora felett. Valami mérhetetlen fertőre utaló jelekre bukkanok, akárhol is tapogatózok. Nyilván ön is hallott egysmást, hogy belássa: nem alaptalan a mágia gyakorlójaként gyanúm. - persze nem feltétlen gonosz üzelmek állnak a vesztes ütközetek mögött, de reményei szerint egy olyan büszke laikus, mint az őrgróf elfogadja saját maga igazolása okán e magyarázatot.
- Katonákat beküldeni oda, meglehet felesleges volna, hiszen bizonyos hatalmakkal nem kelhet bírokra az erős... Meg kell ismernem, mi metélyezte meg a Hegyi Királyt, csak azután szabad ellene bármit is cselekedni. S tenni kell ezt csendben. Egyrészt nem kívánhatunk pánikot kelteni; másrészt kétlem, hogy önmagát fertezte volna meg a haramiák vezére. Valaki... vagy valami... áll mögötte. Nem mellesleg bizonyíték kell, ami nemcsak jogot ad önnek az eltiprásra; annak végeztével hőssé válhat.
Újból fennhangon folytatja eztán.
- Így egyelőre a seregek legfőbb dolga lenne, hogy biztosítsák a Ceddirnek elhagyott területeit és a szabadnépek falvait az Adomány nyugati részein, a Haragos mentén. Vasmarokkal kell őrizni, mi a miénk, határainkat mindenki szeme láttára meg kell húzni. Ameddig ez megtörténik, több kiderülhet. Utána elszámolhat a Hegyi Királlyal... Ha nem lenne a helyzet ilyen kényes, már magam indítottam volna seregeinket északnak. Nem csak ön tartozik a haramiának, ezt ne feledje.
„Ha az a közösség, amelyikre szükséged van hatalmad fenntartásához, romlott, annak a jellemét kell követned, hogy eleget tehess neki. Ím eképpen cselekszik a donna marquesa is, kiről az iménti fejezetben már több szó esett.”
- Mauroceno: Az Uralkodó

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 377

Re: Egronia- Benefikátus (Adomány)

Hozzászólás#57 » 2021.04.16. 22:18

*Az őrgróf némultan hallgatja végig az úrnő mondandóját. Borát kortyolgatva, a lángok közé bámulva, latolva minden szót. Delilah arcáról úgy olvassa, szavai szikrát gyújtottak Mormarn gondolatai között.*
-Hadd tegyek úgy, mintha hinnék kegyednek! Valóban ördöngös szukafattyú mindenik, s ha ezt pokollal cimboráló allentől hallom, hajlamos vagyok hitelt adni neki…már ha zokon nem veszi, hölgyem!-*csíp oda, fanyar mosollyal*-Ha pedig így van, hitem szerint nem a magam botorsága, sem a soha eddig nem látott harciszekerek nyerték meg a mocskoknak a csatát Sófalvánál, hanem ördögi hatalmak. Mindenesetre jobb ezzel hitegetnem magam...Így valóban botorság lenne fejjel a falnak rohannunk, hiszen ördög ellen a kard mit sem ér, nincs igazam?- *dobja félre hanyag mozdulattal az ónkupát, hogy az a falról csendül vissza. Hosszan hallgat, majd vértelenül szólal meg újfent.* -Ha elfoglaljuk Mohosvéget áruló familiárisaitól, nekem kell vezetnem az ostromló sereget és elsőként kitűzni zászlainkat a vár fokára! Hadd lássák, hogy rajtam ugyan semmi sem múlik…-*sebhelyes homlokát fáradtan dörzsöli meg, fürdővize egészen kihűlt már.*
-Hagyjon magamra, lady Redwood, holnap választ adok kérdésére! És küldje vissza a lányt, ha kérhetem!
"....spieß voran!"

Avatar
Delilah
Hozzászólások: 93

Re: Egronia- Benefikátus (Adomány)

Hozzászólás#58 » 2021.04.19. 14:12

Udvarias mosollyal nyugtázza a mondottakat és eltekint ezesetben az odaszúrás feletti sértődéstől.
- Ahogy kívánja, Lord Mormarn. Az árulók felett elszámolni nemcsak döntő, de majdhogy kötelem. Excellenciádba vetett bizalmam támasztják alá szavai. Kellemes éjszakát!
Hálója felé veszi az irányt, de nem felejt el a konyhára irányított cselédért küldetni; fáradjon vissza az őrgrófhoz. Útközben elhalad egykori szobája mellett, hol gyermeki éveit tölthette. Ez kissé eltereli a tervek áttekintésében, hisz kíváncsiságból benyitna, ám zárva találja ajtaját. Magában megjegyzi, hogy egyszer ki kell nyitatnia, míg itt van - viszont most akadnak fontosabb dolgok is...
Kutatni már fáradt, így miután végez esti rutinjával - bár a heti tejfürdőt igencsak hiányolja az allenvilágból - befekszik ágyába. A szoba némaságában hiányolja férjura könyörgését, kezét és karját illető csókjait... Ki erősítse meg, hogy ő a legvonzóbb teremtés kerek e világon?
Félóra is eltelik mire megtalálja az álom.
„Ha az a közösség, amelyikre szükséged van hatalmad fenntartásához, romlott, annak a jellemét kell követned, hogy eleget tehess neki. Ím eképpen cselekszik a donna marquesa is, kiről az iménti fejezetben már több szó esett.”
- Mauroceno: Az Uralkodó

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 377

Re: Egronia- Benefikátus (Adomány)

Hozzászólás#59 » 2021.04.19. 23:04

*Vérfenyves temploma, ha nem is régi pompájában, de méltón állott újból. A szentek meggyalázott freskóit ugyan piktorkéz nem volt, mi újra fesse, de a szennyet, mivel megcsúfolták a betolakodók legalább tisztességesen lemeszelték, a leégett tető új gerendákat kapott és ha mázas cseréppel nem, de frissen hasított fa zsindellyel takarosan befedték még a torony süvegét is. Egészen úgy festett, mint az asszonyszemély, kin rút erőszakot tettek, ám az mégis megacélozza lelkét, kimosdik a szennyből, s ha régi szépségét el is emésztette a gyalázat, félreteszi a bánatot és méltóságát összegyűjtve, emelt fővel néz szembe a jövendővel. A helyiek által eddig pincében rejtegetett harang ismét a toronyba költözött és messze bongva az erdők felett hívta a városka népét, dicsérni az Egyet. A templom előtt ravatal állt, mit nem selyem szemfedővel, de szarvas-címerrel ékes hadi zászlóval terítettek. Drannon úr leányai hímezték azt, tiszteletből úrnőjük iránt és jelképeként a bosszú ígéretének, mellyel a Redwoodok őseinek földi maradványait újra nyughelyükre bocsátották. Minthogy a csontokat válogatás nélkül szórták ki az altemplomból, megállapítani az egykor voltak kilétét nem lehetett, csupán a koponyákat állították takaros sorba a sárgult csonthalom mellett, drámai módon tüntettek így barbár megcsúfolásuk ellen. Santangelii bíboros ragyogó prédikációval játszott a megilletődött hívek lelkének húrjain. Megrendítette őket, majd gyújtó hangon ígért isteni bosszút az heretikusok ellen, mi az Adomány népének kezétől teljesedik be végül. Büntetést a szenvedésért, halálért, megalázásért, s lord Redwood becstelen elrablásáért, hisz ilyen temérdek gyötrelem nem maradhat elszámolás nélkül, a Próféta akarja így! A csontokat végül a zászlón vitték a templomba, minek sarkait Drannon, Gannil, Dragomer, Troufal, Doufur és a még mindig bicegő Bane várnagy vitték ünnepélyes komorsággal. Az összerontott altemplomban végül osszáriumot alakítottak ki, hova a zászlóba takart csontokat leeresztették, hogy aztám Santangelii Calvenzano atyával együtt újra szentelje azt. Miután Delilah familiárisai és a vendég zászlósurak kíséretében visszatért a várba, a bíboros atya Calvenzanoval együtt továbbra is Vérfenyves népének körében maradt. Álló nap gyóntatott, betegeket látogatott, gyermekeket áldott meg, s az úrnőnek ígért talentumokból osztogatott, hogy estére kelve az egyszeri nép rajongva kísérte a várkapuig, köntösének szegélyét csókolgatva.*
"....spieß voran!"

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 377

Re: Egronia- Benefikátus (Adomány)

Hozzászólás#60 » 2021.04.19. 23:05

*A vacsoránál aztán Segrodoc főajtónálló mester emelkedik szólásra, s zengő hangjával ragadja magához a szó elejét.*
-Kegyelmes asszonyom! Lassan hete már annak, hogy tanácskozásra hívott minket otthonába, s bízvást mondhatom, volt alkalmunk, hogy alapost fontolóra vegyünk mindent, mit számunkra a baljós jövendő tartogathat! Bizony mondom, förgeteg készül, s erőink elaprózva semmit sem érnek a körös-körül fenekedő ellenséggel szemben! Csak szétszóratnánk árvaságunkban, hogy írmagja sem maradna az igazaknak, ezért, mint testvéreknek kell kezet nyújtanunk egymásnak, s védelmezni a másikat, nem hagyván, hogy elvesszék a viharban! Hiszem, ha egymás védelmére emeljük fel kardunkat, annak pendülése messze nyugatra is elhangozik majd és félni fogja, kinek szíve csalárd és szándéka álnok!-*Segrodoc ünnepélyes szavai elragadtatottsággal szólnak, tán kissé túlságosan is. A főajtónálló pengő sarkantyúval terem Delilah előtt és kardját elővonva, egrón szokás szerint esküvésre emeli.* -Esküszöm hát az Egyisten, a Próféta és a szentséges Istenanya nevére, hogy szövetségünkhöz hű leszek, azok tagjait testvéremmé fogadom, vészben el nem hagyom őket! Küzdelmük az én küzdelmem, haláluk az én halálom!
*Dofour lovag sem késlekedik, s kardja lord Segrodoc pengéjének csendül* -Esküszöm!-*a lovag ünnepélyes mozdulatáról és felszegett álláról akár a Hatok szent lovagjainak márványba metszett mását is minázni lehetne.
Zegrid Mormarn csupán, kinek húzódozása szinte az utolsó pillanatig tapintható. Ám Delilah elégedettségére szolgál, hogy az emelkedett hangulat, s a reá szegeződő, várakozó pillantások végül elbillentik a mérleg nyelvét.* -Esküszöm…
*A keresztezett pengéket és vele az esküt Santangelii maga áldja meg, mire kitörő vivát rengeti meg a lakomaterem oszlopait.*
-Éltesse az Egy nagyasszonyunkat, lady Delilah Redwoodot!-*emeli ékköves kupáját a mindig kedélyes lord Gannil* - Tartsa meg erős szívét, szépségét sokáig, s hozzon kegyelmes urunknak mielőbbi szabadulást!
*Áldomások és fogadalmak hosszú sora veszi kezdetét és a csapra vert akóshordók ürültével az ünnepélyes hangulat oly mulatságba csap, mit Vérerőd hosszú ideje nem látott már. Mintha a keserű, lappangó indulat féktelenségben kívánna kitörni és formát ölteni, olyanmód ahogy csak a Vörös hegyek innenső oldalán tudnak mulatni a népek! Fidula, dob, duda, nyenyere zendül, kupák csattannak egymásnak. Testvérként ölelkezik a sok bősz egrón, kik máskülönben egymást egy kanál vízbe fojtanák. Térdig húzott szoknyával, fedetlen vállal sikongatnak a cselédlányok, s van kinek az a legközelebbi sarok is elég messze van a szerelemhez. Az urak ingujjra vetkőzve járják a kardtáncot a lakoma asztal tetején, szerte rúgva az étel maradékát, míg kopók marakodnak a földre hullott koncokon. Ki túl sokat öntött a garatra, egy faragott oszlop tövében adja ki azt, hogy újra csak ihasson, majd terüljön el az asztal alá ledobott dolmányára hortyogni. A maradékot a várban táborozó katonáknak vitetik ki kosarakban, s hordót is gurítanak ki nekik, hadd ünnepeljék, hogy mostantól egymásért onthatják vérüket!*
"....spieß voran!"

Vissza: “Egyéb helyek”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 2 vendég