Egronia- Benefikátus (Adomány)

Egronia és a nagyvilág egyéb helyszínei
A játékhoz kérjük, jelentkezz be!
Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 303

Re: Egronia- Benefikátus (Adomány)

Hozzászólás#11 » 2019.03.05. 19:41

*A Faelnis körül vibráló erők elsimulni látszanak, mintha töprengés csendesítené őket.*
~A tanácsos bölcs ember. Épít, nem tékozol. Hűsége tiszteleg a szövetség előtt, mit az egronok alig ezer év alatt elfeledtek, bár övéi irigy dühét és háládatlanságát kell szenvednie érte. Igaz elhivatottsága hazája és népe iránt magasabbra emeli őt annál, mint kiket szolgálni volna hivatott... Tette érdemeid mit sem kisebbíti, Faelnis Thinuviel.~
*Langy tavaszi szellő kócol Faelnis hajába, mint óvó atya, ki pirongó szülöttjét vigasztalja meg.*
~Szeretném elhinni, mit kimondani nem mersz..~-*válaszolja meg a hang a leány ki nem ejtett szavait*~De félek, önáltatás volna az. Az idő, mit bizakodó reménnyel töltöttünk meg, már így is túl hosszúra nyúlt.~
"....spieß voran!"

Avatar
Faelnis
Hozzászólások: 70

Re: Egronia- Benefikátus (Adomány)

Hozzászólás#12 » 2019.03.14. 16:46

- A remény volt az, ami annak idején az emberekhez fordított bennünket azon a sötét órán, amikor azok, kik mára megtértek a csillagokhoz, rég fölhagytak már minden reménnyel..
Hosszúra nyúlt csönd után szól, szavait gondosan megválogatja, mégis ügyel rá, hogy mondandójának üzenete egyértelműen találjon célba, s tükörként vetítse a múltat a valóra.
- Mindez megtörtént egyszer... s megtörténhet újra. Azon a napon még egyszer belekapaszkodtunk a reménybe. Az ember akkor kapott tőlünk egy esélyt. Miután pedig bebizonyította, hogy életképes gyermek, bizalmunk jeléül házainkat és életünket is összekötöttük velük... e diadém.. volt annak tanúja.
Emeli meg ismét a beszüremlő fényben csillogó Királynőt. Tekintetét rászegezi, mint, ha a rubint kőben megláthatná a múltat.
- Miután a Vörös Királynőnek nyoma veszett, a bizalmunk megrendült az emberekben, s a hosszú évek lepergése alatt mind érdemtelenebbnek bizonyultak. Újra és újra félrecsapták atyai segédkezünk, eltávolodtak, elítéltek, egy ízben... ellenünk is fordultak.
Egy pillanatra elhallgat, mielőtt folytatná..
- Nem vagyunk-e hibásak magunk is a történtekért? Talán nem felejtettük el észrevenni a tényt, hogy a gyermekek idővel felnőnek, s zokon veszik, ha idősebbjeik be nem fogadják az érettek körébe őket? Nem lázad-e fel akkor a gyermeki szív? Nem sarkallja-e az ifjonti hév butaságra akkor, csak, hogy valamiként fitogtathassa erejét, és meggyőzze bölcs, de ereje fogyott őseit létezésének jogáról és egyenlőségéről? Ezt a gesztust... egyedül e fejékkel kapták meg tőlünk hajdanán.. s nem az ő leányaik hajkoronáján nyugodott akkoron.
A célzás a maga merész, vakmerő szemtelenségében ott remeg a levegőben... de Faelnis nem hagyja kimondatlanul. Leereszti a Vörös Királynőt, fölemeli pillantását, s a terem mélyére tekintve a hangját is megacélozza.
- Egyedül akkor békél meg az emberi faj, ha őseink gesztusát újraéljük. A Vörös Királynő nem méltó jelenlegi királynőjükhöz, ahogyan soha nem is érhet fel hozzá emberi asszonyszemély. Arra kérlek benneteket, akik az örökkévalóságból származtok, és bölcsességtek fénye átvilágítja ifjú éveim.. fontoljátok meg, hogy Seraphion herceg mellé közülünk lépjen valaki.. fején ez ősi ajándékkal.

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 303

Re: Egronia- Benefikátus (Adomány)

Hozzászólás#13 » 2019.03.15. 21:09

~Az atya szívét nem búsítja-e, hogy neveltjét, mint a vándorló csillagot, felnővén pályára állítja, s az önző akarnokságában letér róla? Az ember is így emeltetett fel. Megtanítottuk birodalmat építeni, hogyan legyen úrrá a számára ellenséges vadonon, kultúrát adtunk nekik és fegyvert a kezükbe, ők mégis arra tékozolták mindezt, hogy kicsinyes háborúikban egymást emésszék! Csupán kurta életük éveiben számítják az időt, az pedig, hogy a Köd századokra visszaszorult, elég volt, hogy a létezését is elfeledjék. De ím, a rosszakarat északról újra felgomolyog határaink mentén, s népünk védtelen eddigi szövetségesei híján. A pecsét e diadém volt, nem véletlen, hogy a tiszta Eldalos-vérnek magát tartó megkeseredettek nem találták méltónak rá a hamari utódokat és magukkal vitték önkéntes számüzetésükbe, még ha méltatlanul is. Megcsúfolása lenne pedig a múltnak, ha az ék újra méltatlan főre kerülne!~
*A gondolatok úgy susognak Faelnis körül, mialatt beszél, mintha csak oda sem figyelnének szavaira. Ősöreg elme ismérve ez, mi a múltat siratja ahelyett, hogy előre tekintene. Bár a Valók bölcsességéhez képest apró rög csupán az embernem ezredek alatt összegyűjtött tudása is, ám a megélt időt nem tudják figyelmen kívül hagyni, azok sem, kik még maguk is látták a sárkányurak eltávoztát. Amint azonban a lány szavai elfogynak, a körülötte áradó elme is hirtelen csendesedik el. Hosszú percekig lég sem mozdul a termben, víz tükre csendesül így, a belé vetett kő gyűrűjinek elülte után. Végül a csendet egyszerre suttogás töri meg*
-Távozz ifjú, megtetted, mit szíved helyesnek vélt!
*Miután a leány visszavonul, a mindig kételkedő Thorildryn Ilirieth csatlakozik hozzá ismét és nem hagyja kérdéseivel, míg számot nem ad róla, mi történt az égi termekben, s az estet tán ketten töltik el, míg Faelnis nyugovóra nem tér.
Rézszín virradás még nem hastja Kelet alját, amikor a lány hajlékának ajtaján csendes kopogtatást hall. Kitekintve a pagonyban három felnyergelt, gyöngyházszínű mént lát nyugalmasan ropogtatni, amint lovasaikat várják. Ha ajtót nyit, két, a pirkadat hűvöse ellen szellőselyem felleghajtóba burkolózó karcsú alak várja.
Caldir Glamrenion az egyikük. Nagy nevű elf úr, ki Barad király tanácsában hivatott szólni a hosszúéletűek szavával, mióta pedig az udvar Zubogóban székel, Elwelynnbe tért meg maga is. Tisztelettel vannak az egrónok iránta, s tanácsait még a Valók is megfontolják. Tucat uralkodót segített már bölcsességével, puszta személye hitellel szavatol.
A másik jövevény törékeny karcsúsága árulkodó, ám Faelnisben akkor oszlik el minden kétség, amikor a csuklya hátrahullik arcáról, sápadarany hajáról. Csillagszeme szelíden ragyog fel a másik kérdő pillantására. Nemes vérből való hajadon, a Kilenc Völgyek Házainak egyikéből, kihez hasonlót rangbéli család ifjának szánnak. Euriliel Lhiassyl Elhaelnith, a Hajnal Enyhe, ki maga is az Álomszővők egyike. Könnyű útiruhát visel, mosolya derűt érlelő tavaszi napfény. Gyönggyel varrott iszákjából a Vörös Királynőt vonja elő, gerle-hangon szólítja a leányt.*
-A Valók üzenete ez: "Köttessen újra az atyák és anyák, kardok és szerelmek szövetsége." Segítesz hát utamon, Faelnis Thinuviel?
"....spieß voran!"

Avatar
Faelnis
Hozzászólások: 70

Re: Egronia- Benefikátus (Adomány)

Hozzászólás#14 » 2019.03.31. 12:07

Faelnis csöndes marad, meglehet, ezzel majd' eszét veszi kíváncsi barátjának. Thorildrynnek meg kell küzdenie minden szaváért, s akkor is csupán a tényeket tudhatja meg tőle: a Valók fogadták, beszéltek vele.. meghallgatták tanácsát, majd elbocsátották.
Önnön kétségeit megtartja magának. Nyugodtnak kellene lennie, vakon kellene bíznia a Bölcsek évezredes tudásában, ám mégis képtelen rá, hiába mutat kifelé oly nyugalmat, akár a barlangok mélyén pihenő tavak ezer éven át háborítatlan tiszta tükrei. Ezt valahol szégyenli... ki ő, hogy bírálja és megkérdőjelezze a Valókat? Mégis, most, hogy találkozott velük, sokkal nagyobb az aggodalma, mintsem volt. A Vének a múltat siratják, a kor múlásával a sebeiket egyre fájóbbnak érzik... ha be nem hagyják hegedni, fölemésztik önmagukat, és vele egész népüket is.
Az új nap virradatával azonban új remény gyúl szívében is. Az ajtóban állók és a Valók üzenete mélységesen megdöbbenti, hát még, a felkérés, hogy ő kísérje útján a nemeseket. Nem érzi rá méltónak magát, de nem szállhat vitába. Szokásaik szerint tisztelettel, mélyen meghajtja magát.
- Hîr nín gorn! Heryn nín gorn! Ben iest lín!
Fölegyenesedik ezután, és a három fölnyergelt ménre pillant. Amennyiben a harmadikat neki szánták, szelíd mosollyal fordul kérésével a nemesekhez.
- Engedjétek meg, hogy Rigel hű társam maradhasson ezen az úton is. Szürke megjelenésünk nem halványítja a ti ragyogásotok, s rejtve marad fényetekben, hogy észrevétlen őrizhessem utatok.
A lelke szárnyal. Meghallgatták hát a Valók, meghallgatták, és meg is értették! Van hát még remény és jövő..
- ... s mindenek előtt meg kell üzennünk érkezésünket Zubogóba.

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 303

Re: Egronia- Benefikátus (Adomány)

Hozzászólás#15 » 2019.04.03. 21:17

-Devin...-*hagyja meg Caldir nagyúr, hogy Falenis kívánsága szerint cselekedjen hátasa dolgában.*-Mindazonáltal jövetelünkről tudósítani felesleges volna az udvart, úgy hiszem várnak már ránk. Késlekednünk nem volna illő.
*A három utazóruhás lovashoz még két gyepűvadász szegődik őrizőül a közbülső vadon határán. Sokat látott, fegyverrel élő, kevésbeszédű férfiak, apa és fia. A hajnal első sugaraival a kicsiny kompánia a Finniel völgyén át hagyja el Elwelynnt és vele együtt a Mélyrengeteget. Az Adomány erdei mérföldjei, szélvészléptű hátasaik nyergében gyorsan olvadnak mögöttük. Az ember lakta vidéket kerülik ugyan, a tartományban dúló háborúságra azonban lépten-nyomon emlékezteti őket a pusztítás maradéka. A magányos, boronafalú udvarházak kifosztva árválkodnak, az erdei tanyák helyén füstölgő romok, az egykor takaros, fazsindelyes falvak utcáin temetetlen halottakon lakmároznak az erdei vadak és az elvadult kutyák falkái. Az erdők is megsínylik a hadak vonulását: a seregbe verődött parasztok elől csordákban szöknek a felvert állatok, az utakon keresztbe döntött, iromba fatörzsek akadályozzák az utazást, s a vándor szerencsés, ha csak vagyonából forgatják ki útpénz gyanánt.
A társaságnak alig egy hetébe telt, míg átszelve a tartományt Zubogóba értek, nem is minden éjjel állnak meg tábort verni, ám pihenésre nekik is, hátasaiknak is szükségük volt. Nem telt eseménytelenül útjuk: egy alkalommal a menekülőket vadászó vérmedvét csitítottak le, másszor pedig rablólovagok kóborló csapata keresztezte útjukat, mit -látva, hogy az összecsapás elkerülhetetlen- sikerrel szét is zavartak. A halottakat el nem temették, de kilőtt vesszejeiket sem hagyták hátra maguk után. Csupán Eurilielt hallották egy éjszakán, amint lelküket a csillagok felé énekli.
Az utazók végül a hetedik nap estéjén érik el a Keleti kaput, miután az ezüstselyem útiköpenyt darócra, az elfmívű lószerszámot közönségesre cserélik. A szolgálattevő veres darabontok nem firtatják, kit rejtenek a mélyen levont csuklyák, hisz Caldir nagyúr útipasszusa a királyi nagypecséttel hamar utat nyit nekik.
Az embertömeg, mi lázas tobzódása alatt immár szétvetni kívánja a város falait, láthatóan megviseli úgy a nemesen született brennil, mint a gyepűvadász Hirthalion és Mellor hasonlóhoz nem szokott érzékeit. Noha Euriliel rosszullétét nyugodt mosollyal palástolja, s elutasítja a segítő kezet, a vadászok becsületére válik fegyelmezettségük, ahogy sajkát szerezve Caldir útmutatása alapján egyenest a Koronasziget felé veszik útjukat. A csónak végül a királynéi palotaegyüttes háznagyi kastélyának saját mólóján köt ki, hol nem más, mint a Szentatya megbízott követe, Amatheo Santangelii lakik. Az est leszálltával pompásan kivilágított palotából kellemes zeneszó és a háznép estvéli dolgának víg zaja hallatszik. Úgy tűnik az ájtatosságnak már régen végre, mire a Rejtliget küldöttsége a szobrokkal ékes kőmólójára lép.*
"....spieß voran!"

Avatar
Delilah
Hozzászólások: 49

Re: Egronia- Benefikátus (Adomány)

Hozzászólás#16 » 2020.11.10. 14:18

1405. Megvető hava - Egronia, Adomány, Vérerőd városa

Hazafelé útja során felidéződött benne legkorábbi emlékfoszlánya.
Pillanatra ismét ott ült kislányként édesapja térdén, s félelemmel vegyült csodálattal hallgatta a híresen kiváló alapanyagot képző vörösfák és Vérerőd történetét. A legendák szerint az első embereket, kik oltalom és az új élet reményében megvetették a lábukat a mai Adomány területén, kíméletet nem ismerve kaszabolták le a földjeikre féltékeny elfek. Ám hiába cselekedtek eképpen, mert másnapra az ártatlanok vérét beszívta a talaj és helyükből nemsokára ég felé nyújtózkodó sötét kérgű, veres húsú fenyők jelentek meg; s ezek a fák váltak a testvéreiket, szeretteiket megbosszulni vágyók legfőbb segítőivé. Nemcsak házakat és falakat húztak fel belőlük, de fegyvereikhez is elsőrangú nyersanyagot biztosított acélhoz hasonló ellenállása és biztossága. Hamarosan az erdei emberek és a hosszúéletű elfek állandó harcokban álltak, melynek koronája az erdő gyermekeinek egyik fontos erődítményének bevétele volt - Dol Lumorthor eleste. Eldalos végül békét járt ki a két oldal közt, s immáron az elda gyökerű vár 770 esztendenje Vérfenyves központja, a Redwoodok székhelye. Az erdő gyermekeivel való törékeny békét a mai napig sikerült megőrizni, de a favágók népe tudja, hogy ezen irigy nemzet addig nem nyugszik, míg vissza nem szerzik Vérerődöt, az ott található szentélyüket és magukénak nem tudják az egész Adományt.
Érdeklődve tekintett ki az elhúzott függöny vékony rése közt az utolsó mérföldeknél; azt tudja, hogy az erdei népek tisztában vannak jöttével és figyelik hazatértét, de vajh felfedik-e magukat szándékosan előtte akárcsak egy pillanatra is? Százados és soha meg nem szűnő sértett büszkeségük is hasonló táncot diktál, mint amilyen maga az élet a határon túl; mindennek jelentése van, semmit sem szabad figyelmen kívül hagyni...
Persze a mesék ideje lejárt anyja iskolájában (ha nem számítja Lola színes elbeszéléseit a Császárságról vizitjeik alatt). Akkor a valóság hideg karmai belemartak gyermeki elképzeléseibe és erőszakkal rángatták le a számító valóságba, a rideg etikett és a mindent felülíró cselszövések világába. Többet nem nőhettek szemében vérből fák, nem jelenhettek meg néha-néha a küzdők szellemei a vérerődi hideg, teliholdas éjjeleken, a gyerekek húsán élő erdei boszorkányok megszűntek létezni, ahogy a kiszáradt kutak lidércei is eltűntek - számtalan egyéb kreatúrával és jelenséggel együtt. Nem maradt más helyükön csak a folyamatos felelések, a mérgek kesernyés íze, a száraz, mindent átfogó leckék véget nem érő sora és persze Lady Redwood kegyetlen pálcájának legapróbb hibát is torló fájdalmas csapása.
S úgy látszik, a pálca nem tűnt el Aurelia asszony kezéből, csak átalakult. Még mindig szívesen csap le lánya kezére vele, bár talán most már inkább irigységből, mintsem nemesebb szándékból - legutóbbi csapását pedig ismét mások is érzik bőrükön. Ezúttal Vérfenyves egyszerű, kétkezi népe, kiktől ugyan már távol áll a donna eszmei síkon, de szüksége van rájuk. Legalábbis ezzel magyarázza magának és másoknak, hogy miért intézkedik értük oly' gondoskodón.

                  ※ ※ ※

Kíséretével lép be a hosszú terembe, melynek két szélén asztaltól állnak fel erre a kisnemesek és a jelentős kliensek. Jobbján férjével - ki maga jelenleg inkább csak kötelességből tart vele, lévén nem igazán beszéli az egront - balján a birtok ügyintézőjével, az agg Griswald Bane-nel, ki már akkor ősz volt, mikor lord Redwood örökre lehunyta szemeit. Mögötte haladó egyéb személyek közt a bohumer testőr, azon szerencsések közt van, kiket elhozott magával ide is.
Néma magaszttal vonul végig a csarnokon, hogy elérkezzen az annak végén, tanácsadói székpár közt álló elf kézimunkát dicsérő fatrónushoz. Egykor tündék ültek benne, később Redwoodok, majd Teddy halála után régensként anyja és most az övé a megtiszteltetés. Talán férjura lenne rá igazán jogosult, de a gyakorlat őt diktálja. Kényelmesen helyet foglal, s ezután így tesz a don és Bane is mellette, majd az asztalhoz visszaülnek a grófság fontos alakjai, egyedül Troufal marad állva, közel a trónushoz. A lady kezével int, hangtalan (és kissé türelmetlen) jelzés ez, hogy az audiencia megnyittatik, színe elé járulhat az első kérelmező avagy panaszos.
A törvény, igazság és rend megérkezett Vérfenyvesbe.

    Kép
„Ha az a közösség, amelyikre szükséged van hatalmad fenntartásához, romlott, annak a jellemét kell követned, hogy eleget tehess neki. Ím eképpen cselekszik a donna marquesa is, kiről az iménti fejezetben már több szó esett.”
- Mauroceno: Az Uralkodó

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 303

Re: Egronia- Benefikátus (Adomány)

Hozzászólás#17 » 2020.11.14. 19:51

*Az út Egroniába nem volt éppen tetszetős. A Vörös-hegység hágóin ilyentájt már dérharmat ült az örökzöldek lombjain, s a hegyi utak is fagyott sártól csúsztak. Ám a Keleti út máskor karavánokkal, utazókkal forgalmas szalagján most alig-alig láttak úton járót. A Farkaslátó-szoroshoz közeledve -mi tudniillik az egyike a barbár lovaskirályok országát az Örök Birodalom felé határoló komor hegységlánc legforgalmasabb hágóinak- a vámposztok és őrtornyok üresen álltak, hol máskor Keletorma őrgrófjának katonái kellett volna, hogy vártán álljanak. Kikkel útjuk során összeakadtak, riadt szemű menekülők szedett-vedett csoportjai, vagy az Adományból távozó társzekerek voltak, ránézésre rablott, kótyavetyélt holmival, mi után rabszíjra fűzött foglyok, mint eleven holtak botladoztak, a kelyhes felkelés kárvallottjai, kikre rabszolgasors várt a Birodalomban.
Mit a Vérerőd várának lábánál elterülő Vérfenyves mezővárosából láttak, abban sem lelhette sok örömét jó érzésű ember. A máskor oly takaros városka, a Redwoodok brtokainak központja sebhelyként hordozta a Hegyi Király haramiabandáinak dúlását. Cölöpfala nem védhette meg a támadók ellen, gerendakapuja leszaggatva hevert az őszi sárban. A kormos foghíjakként éktelenkedő kiégett házak romjai módszeres fosztogatásról árulkodtak, hisz elsőül a módosabbak portáit fosztották ki. Árendásokét, kalmárokét, céhesekét. Az utcákon a fosztásokból maradt, szétszórt bútorroncsok, sárba tiprott kelengye, minek eltakarítására még fáradtságot sem vettek a fásult helyiek. A hideg sárban kóbor ebek falkái kutattak étel után, rongyos gyermekek kóvályogtak céltanul, sokszor a kutyákkal marakodva a koncon. Az utcákon temetetlen holtak üveges szemmel vádolták az eget. Vagy nem volt ki eltemesse őket, vagy már oly gyakori vendég volt a halál Vérfenyvesben, hogy a túlélők teljesen közömbössé lettek vele szemben. A város közepén álló templomot sem kímélték, felgyújtották, s romjai között lovakat és más jószágot tartottak, a kriptából a csontokat, a Redwood ősök csontjait, mind kihányták a templom elé. Míg az immár lady Delilah Redwooddként tisztelt Marquesa hintója végigdöcögött a városon, a túlélők szemrehányó tekintetének kereszttüzében kellett találnia magát. Rohadt zöldség és kövek repültek a hintó felé innen-onnan, de az ösztönállatok, kik egykor Vérfenyves lakói voltak, Troufal és emberei feléjük szöktetett lova láttan úgy iszkoltak vissza a romok közé, mint a patkányok.
Nem úgy a szurdok mélyén gubbasztó Vérerőd várának menekültjei. A lázadók ellen majd száz vérfenyvesbeli menekült a vár menedéket adó falai közé, jobbára nők és gyermekek, kik odaadó hálával siettek a hintó elébe, hogy úgy üdvözöljék földesurukat, mint megmentőjüket. Az alsó várudvarban felállított hevenyészett menedékeik a Fattyúfürdető nyomortanyáit idézik lady Delilah szemében.*
"....spieß voran!"

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 303

Re: Egronia- Benefikátus (Adomány)

Hozzászólás#18 » 2020.11.14. 19:52

Üdvözletére megjelentek egrón familiárisai. Benefikátusbéli vadgrófok, kik boronafalú udvarházaikban élet és halál urai. A villogó szemű, üstökre beretvált, büszke Zorad Rogog, ki a benne fortyogó indulatokkal küzdve, komoran meredt maga elé. A joviális, harcsabajszú Semon Gannil, kit fénykorában rettegtek Allenwell határmenti márkiságai, ma már inkább jó korhely hírében állt. Elf-vérű asszonya, a szép Welda számos erős fiúval, s azok még több unokával ajándékozták meg, kik átvették tőle a kopját. Az örökkön nagyhangú férfiú köszöntésében és sikamlós tréfáiban sem fedezett fel a lady túl sok őszinteséget. Preda Dragomer kenéz, ki árendában bírta Tűzirtás fűrészmalmát és Vérerőd erdeit a háta mögött strázsáló szluzsnik fejszésekkel érkezett. A bölénytermetű nemzetségfő sebesült karja felkötve tüntetett, miszerint maga is kivette részét a domina birtokainak védelméből. A szót végül a ravasz Dalt Drannon adta fel, miután egrón szokás szerint a szolgálók letették a sót, kenyeret és bort az asztalra. A vadgróf méltán megállta volna a helyét Caderosso intrikái közepette, s maga is titkon rokonszenvezett a Megtestesült tanaival.*
-Örvendünk jöttödnek kegyelmes asszonyom, s jóuram, de gyászos időben érkeztetek, attól félek. A csapás, mik ránk mérettek az égiek a rebellis kutya által, ki nem átallja magát holmi királynak nevezni, már erőnk végén találnak minket. Jobbágyaid nagy része elhajtva, levágva, maradéka fél vetni, aratni és odújában reszket, mint az erdei vad, kit űznek. Valódi királyunk már a mennyei karokban, jövendő királyunk, ki rendet tenne…nos vele alig remélhetünk. Az anyakirályné és a salastricelloi trónkövetelő néznek egymással farkasszemet a délvidéken, szorongatott tartományunk senkit sem érdekel a holdkoronáért való küzdelmek közepette. Pedig a baj nagyobb, mint bárki is gondolná! Az őrgróf csapatait szétverték Sófalu mellett, s ő visszavonta kopjásait saját birtokai védelmére. Aranyosvárad oda van, ahogy Orond és Ezüstpatak is. A királyi arany és ezüstbányák, a pénzverő kamara a dúvad kezén vannak, oda is vette be magát, s nem átall a saját képével rút dénárokat veretni a kurafi!*-vet ki dolmánya ujjából egy körbenyírt ezüstérmét az asztalra* -Persze hígat, mint a tehénhúgy, mi csak tovább rontja megmaradt vagyonunkat! A Ceddirn fivérek hűtlenek lettek hozzád és átálltak a zendülőkhöz. Veszett kutyaként marnak kezedbe, ahol csak tehetik, hiába etetted, óvtad őket!-*hát ez az oka, hogy a két fivért nem látja asztalánál. Mindig is erőszakos, zabolátlan fajzatok voltak, s lám, most rablólovagokká silányultak, apjuk emlékét meggyalázva.*
- Panaszainkra az őrgróf azzal vág vissza, hogy kijárja a gyepüőr orkok szabadon eresztését. Ám ha az ordasokat a rebellisek ellen vezényelnék…*-csóválja meg fejét keserűen*-..azt már igazán nem bírnánk ki. A vadak olyanok, mit a szablya, mit elővonni könnyebb, mint visszatenni hüvelyébe. Ők is hadizsákmányért, rabszolgáért harcolnak, s mindegy nekik, honnan rabolják azt. Ütik azt, kire uszítják őket, de úgy dúlnák végig erdeinket és falvainkat, mint a sáskajárás!-*végigtekint a többi urakon, szája savanyú fintorba rándul*-Nekünk Egronia a hazánk, s nem tudunk elmenekülni boldogabb tájakra, ha kondul a vészharang. Eddig is híveid voltunk és nem hagytuk el eskünket,védelmeztük birtokaidat, ahogy erőnkből tellt, bár könnyebb lett volna a Ceddirnek útját járni. Most kérünk, végy kezedbe kardot és vezess minket, vagy ha nem, a végítélettel kell szembe néznie mindnyájunknak!
"....spieß voran!"

Avatar
Delilah
Hozzászólások: 49

Re: Egronia- Benefikátus (Adomány)

Hozzászólás#19 » 2020.11.15. 23:15

Belépése óta sejtheti mindenki, hogy haragvása csak nő minden egyes pillanatban. Vihar forrong, erről árulkodik egész lénye. Szenvtelen testtartással ül; egyik kezével a karfán türelmetlen dobol ujjaival, a másikkal halántékát támasztja. Ám szikrázó pillantása a beszélőn.
Percig megtartja a nehéz csendet a teremben, utána zengnek hideg szavai a fatrónusról.
Nem vagyunk elégedettek. – szól a maga és a don nevében, meg sem várva egyáltalán azt, hogy a tolmács férje fülébe suttogja a mondottak fordítását. – Közel sem vagyunk elégedettek. Birtokunkra tértünk volna vissza, ám azt látjuk, hogy hajszál választ minket el attól, hogy ne legyen birtokunk. Hogy ne legyen Vérfenyves. Uraink eltékozolták azt tőlünk… Megtudhatnánk, hogy miért kellett a dúlásról máshonnan értesülnünk és miért nem kérték a márkiság segítségét, segítségünket rögtön Vérfenyves büszke urai?! Sőt. Egyáltalán?
Félelmetes némaságot erőltet újból a csarnokra. Körbetekint a megjelenteken, belenézve minden érintett szemébe. Bárki megmondhatja, haragját zúdítja magára, ki most szót emel. Ezidő alatt talán a férje fülében is elhangozhat vádló kérdőrevonása allenül, így felé fordul, ha valóban engedelmes a csend. Beszél hozzá pár szót meglepően nyugodtan nyelvén, ha akar amaz, válaszolhat is neki - ámde meglehet, tudja, hogy jobb ilyenkor nem kísértenie a felé mutatott türelmet.
Ismét felszól, parancsolón és formálisan.
- Uraink büntetését majd később, a veszély elmúlta után kiszabjuk irántunk való felelősségük elmulasztásáért és alanyaink, vagyonunk elveszejtéséért... Most legfontosabb előremutató dekrétumainkat kihirdetni. Első intézkedésünk. Elismerjük a különleges helyzetet Vérfenyvesben, ennek következtében biztatjuk grófságbéli alattvalóinkat, hogy vonuljanak Vérerőd városába és megmentett értékeiket, ingóságaikat hozzák magukkal. Ezen ingóságokat a felállított őrség átvizsgálja és a közösség számára haszonnal bíróakat lefoglalhatja. Szólottunk.
Utolsó szavát megnyomja, diktálás ez nem más; az írnok tollának sercegése megkezdődhet erre.
- Második intézkedésünk. Vérfenyves újraszervezi bandériumát a márki személye alatt, melybe ezennel beletartoznak megmaradt egységeink és az urak együttműködését, hozzájárulását is elvárjuk. Dolina verdei nemeseinknek segítségét kérjük, számunkra küldött egységeiket pedig zsoldosi minőségben alkalmazzuk. A zsold legalább egytizedét vérfenyves urai állják, részük kifizetése a vészhelyzet elmúlása után történik. A kinevezett vezetője e bandériumnak további döntésig Preda Dragomer kenéz. Szólottunk.
- Harmadik intézkedésünk. Vérerőd körül hozzáértők a túlélők munkájával húzzanak fel sáncot, állítsanak a város körül alkalmi tábort az érkező menekülteknek. A tábor élelmezését jelenleg hozott segélyünk gondos beosztásával oldjuk meg, de Dolina Verde segítségére is számítunk. A további szükséges élelmezés biztosításával kereskedőket keresünk fel, de az egron belháborúra való tekintettel előnyben részesítjük a Keleti Szél Kereskedelmi Társaságot, illetőleg felvesszük a két egyházzal a kapcsolatot is az ügyben. Szólottunk.
- Negyedik intézkedésünk. A Ceddirnek házát többé el nem ismerjük. Jogaik, birtokmányaik megszerzéskor a márki gyámsága alá vétetnek. Mondott ház vezetői ezennel törvényen kívülinek számítanak szemünkben, jutalmat biztosítunk kivégzőjüknek, elénk hozójuknak. Szólottunk.
- Ötödik intézkedésünk. A Kincstár által nem elismert érméket illegálisnak nyilvánítjuk. Birtokunkon be kell szolgáltatni minden ilyen érmét, beolvasztatni és az így nyert tiszta fémet megtartjuk a helyzet megoldódásáig, mikor pedig a Kincstárnak ellenértéke kifizetése fejében visszaszolgáltatjuk. Ki ilyet rejtegetne, elfogatik és kikérdeztetik. A vészhelyzet idejére a fizetési kötelezettségek és adásvételi ügyletek megkönnyítése érdekében elfogadottnak nyilvánítjuk az allen dublónt és a zarowari lírát, illetőleg az adósleveleket, miket megbízott személyeink előtt hitelesíteni kötelező. Szólottunk.
- Hatodik intézkedésünk. Vérfenyves grófsága ezennel elköteleződik a béke ügye mellett, védszövetséget hív életre. Régi és újabb barátainkat szólítjuk levélben és szóban arra, hogy közösen védjük meg egymás és alattvalóink épségét a rablás és prédálás ellen. Később nevezetteknek levelet küldünk, kik közt az őrgróf is, melyben összehívjuk őket Vérerőd várába a szövetségi levél aláírására. Szólottunk.
- Hetedik intézkedésünk. Griswald Bane-t megbízzuk, hogy vegye fel Rejtkertekkel a kapcsolatot. Folyamodjon az elfekhez bárminemű segítségért. Adomány és erdei veszélyben vannak, egyedül megvédenünk az egész területet nem lenne egyszerű. Bizakodunk, felismerik, hogy a békeszerződést hét évszázada megtartjuk, uralmunk alatt pedig semminemű inzultus nem érte őket. Szólottunk.
Visszadől.
Int.
Beszéljenek vagy távozzanak.
„Ha az a közösség, amelyikre szükséged van hatalmad fenntartásához, romlott, annak a jellemét kell követned, hogy eleget tehess neki. Ím eképpen cselekszik a donna marquesa is, kiről az iménti fejezetben már több szó esett.”
- Mauroceno: Az Uralkodó

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 303

Re: Egronia- Benefikátus (Adomány)

Hozzászólás#20 » 2020.11.20. 21:05

*Zorad Rogog homloka haragos ráncokba szalad, ajka megvonaglik, mint amikor farkas vicsorítja ki fogait, s a vállán nyugvó ordasbőr kacagány csak még inkább hasonlatossá teszi a bőszült dúvadhoz lady Delilah szavai hallatán.*
-Nincs tíz éve még, hogy a Pliasicába kergettünk majd kétezer vérnősző allent a gyáva Remburg kutyákkal egyetemben! És most csússzunk előttük térden, hogy üstöllést jöjjenek segítségünkre, mert nem vagyunk urak a saját portánkon?!-*ökleire támaszkodva, zordan tornyosul az asztal fölébe.* -Lószart!
*A gróf indulatát lord Semon csitítja* -Ugyan testvér! Tartogasd a haragod az ellenségnek, ne asszonyunknak! Segítségünkre jött hiszen, hát nem igaz, no!-*löttyint bort lord Rogog ónpoharába, majd derűs szelídséggel fordul a lady irányába, szinte tudomást sem véve a márkiról.*-Parancsodat mindenkor tisztelettel követjük és mi bolond férfiak ugrunk fehér kacsód egyetlen intésérre is, hanem én úgy hiszem, bajosan tudnánk a parasztokat rábírni, hogy szolgáltassák kamarádba megmaradt vagyonkájukat! Inkább elássák azok, mint a borz a dögöt, de nem engedik ki a koszos mancsaik közül! Ne kérj hát ilyet tőlük, szépséges úrnőnk, még a végén elvadítanád őket magadtól! Mi omló vérünkkel, acéllal is arannyal is megszolgáljuk amit megkövetel a becsület, hisz ez a nemes tisztje, de az ártatlan barmokat ne sújtsd ilyen módon!
*A lady elszokhatott a Benefikátus népétől, s míg odahaza a törtető birtokosok bőszen bólogatnának minden szavára, legfeljebb a háta mögött szerveznék miként lehetne kibújni rendelése alól, addig a nyers és zabolát nehezen tűrő egrónok nyíltan ellene mondanak, ha egyet nem értenek szavaival.*
*Dragomer kenéz komoran bólint, jobb öklét szívéhez emelve köszöni meg a tisztességet.*
-Harminc szekercésemet állítom szolgálatodba. Saját fiaim a jobbágyokkal együtt ássák majd a sáncot. Leányaimnak nem lesz éjjele, nappala, míg egy sebesült is vízért könyörög a várban. Az Egy, a Megtestesült és Szvarobog hallja szavam!
- Fegyvereseinket örömmel bocsátjuk rendelkezésedre, asszonyom..-*biccent lord Drannon*-…és a szövetség hírét is boldogan üdvözli majd mindenki. Allen barátainkat is szívesen látjuk, mi több, a haramiák ezüstjére is köpünk. De még mielőtt csatába indulnánk, tán latba vethetnéd befolyásod, hátha valamily módon rábírhatnád a lázadókat, hogy kerüljék el birtokaid!-*a vadgróf ezüstös borostájában mosoly árnyéka bujkál. Lady Redwoodnak határozottan úgy tűnik, mintha a dörzsölt Dalt Drannonnak tudomása lenne holmi allen emisszáriusokról, kik császári akarattal küldettek Egroniába, hogy hittestvéreiket felkelésre és elrémítő kegyetlenkedésekre bujtsák fel, s hogy a Hegyi Király csapatait legalább annyira tüzeli a vallási meggyőződés, mint a Birodalom akarata.
Bane várnagy a lady engedelmével azonnal nekilát a leveleknek, miket a szomszédos birtokok urainak és Fényeskő várába küldenek az őrgróf udvarába. A Mélyrengeteg iránt maga indul azon nyomban, míg Peleo Artamendi mester Dolina Verdébe üzeni meg a marqesa kívánságát.*
"....spieß voran!"

Vissza: “Egyéb helyek”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég