Egronia-Felvég tartomány

Egronia és a nagyvilág egyéb helyszínei
A játékhoz kérjük, jelentkezz be!
Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 184

Egronia-Felvég tartomány

Hozzászólás#1 » 2017.10.25. 22:03

Kép

Hatalmas kiterjedésű egyházi birtokok sokasága nyugaton, melynek központja Monostorerőd és Hárspalota. A terület északi része alföld, melynek talaja termékeny, de a tenger szeszélyét ellensúlyozni hivatott csatornák karbantartása sok munkáskezet von el a szántókról és mezőkről a partok mentén. A tengeri halászat és kereskedelem jelentős bevételi forrása a vidéknek. A legtöbb szent kegytárgy, kegyhely itt található, nem csoda hát, hogy oly sokan zarándokolnak erre.
"....spieß voran!"

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 184

Re: Felvég tartomány

Hozzászólás#2 » 2017.10.26. 12:15

Szolarissza kolostor, Szépasszonykút falvának határában.

Kép

*Az írott cserépváza –a cella egyetlen, asszonyszemnek kedves éke- a benne árválkodó hervadt virágokkal együtt csattant szét a falon, épp a belépő nővér arca mellett. A karcsú kéz, mely azt elhajította most görcsösen szorult ökölbe. A nő gyöngyöző homloka mögött pusztító düh remegett, és –hogy a váza nem talált- szeretett volna puszta kézzel nekiesni a kifejezéstelen arccal rámeredő sorornak. De a méltóság…az egyetlen, mi még megmaradt számára, mihez olyan görcsösen ragaszkodott, nem engedte addig süllyedni. Dacos mozdulattal söpörte ki összetapadt haját arcából. Napok óta nem látott mosdóvizet. Napjait a keserű gyűlölet, a bosszú és szabadulás terveinek elkeseredett újra-és újraszövése tette ki és ugyan kinek mosdjon, kinek tegye magát kívánatossá itt, a nyirkos falak és az aszottméhű madárijesztők között? *
- Itt az esti ima ideje, asszonyom.-*csikorogta a nővér* -Térdepelj le, és kezdjük az Angyali Dicséret himnuszát!
*Lizawetha Chelleynek, Egronia királynéjának eszében sem volt térdet hajtani. Büszkén feszítette meg 40 esztendője dacára is karcsú derekát, és megvető mosollyal mérte végig az apácát. E mosoly hidegét pár hétnek előtte még félték a koronaékkövi udvartartás tagjai*
- Ugye tudod, kedves nővér, hogy amint kiszabadulok innen, mert előbb vagy utóbb így lesz- teszek róla, hogy kínok között halj meg.- *szólt aképpen, ahogy éhes párduc dorombolja körül csapdába csalt zsákmányát*- Kopaszra borotválva, levágott fülekkel és orral átkozod majd magad, amiért nem voltál eszednél és engedtél megtérnem bátyám birtokaira.
- Örömmel fogadom a sorsot, mit az Egyisten nékem kiszab.*- recsegte a nővér-* -Javaslom tégy te is így, asszonyom!
* A királyné negédes mosollyal jutalmazta a közönyt, miben egy vipera álnoksága kísértett. Belül ordított és tombolt, amiért sorsát tűrni kénytelen, mégis engedelmességet mímelve térdepelt le az imazsámolyra ágya mellett.
Jól tudta, kinek köszönheti, hogy idehurcolták. Barad ugyan nem árthatott neki, hisz ki sem mozdul az Újpalota csillagvizsgálójából, s napjait szívesebben tölti már a csillagjós Bracho társaságában, mint hajdan kedvelt szajhái körében. Tőle aztán úgy élte volna világát, s azzal, akivel csak tetszik. Hogy a dölyfös egrón urak mocskos szájukra vették, az sem érdekelte. Rosszul lettek volna, ha kardjuk nem csörgethetik valakire, s átkozódhatnak, addig sem figyel senki a maguk disznó természetére. Az egyetlen, ki szenteskedő bálványként sötétlik bolond férje mögött, nem más, mint Scarletwound. Biztos volt benne, hogy az ő keze van száműzetésében és megalázó elhurcolásában. Ajkáról a fohász szavai közönyösen, szertartásosan peregtek, ám gondolatai minduntalan Galeotti körül kalandoztak. A lagún követ tüzes volt, ahogy az zarovar férfijaihoz illik. Románcuk perzselő volt, szemérmetlen és olyan állatias vágyakozással merültek el egymásban, mitől újra ifjúnak érezhette magát. Sajnálta, hogy légyottjaik véget értek. Hiányzott neki a férfi erős marka, mohó ajka, de nem volt ez egyéb a test vágyakozásánál. Aligha lepődött volna meg, ha a diplomata számára is kellemetlen kimenetelű volna az ügy. Elhatározta, amint ez a perszóna végre eltakarodik, a szalmazsákja alatt rejtegetett tollra kap, hogy megírja bátyjának a gyalázatot, s megkérje, hogy szabadítsa ki és vegyen bosszút megaláztatásáért. Tudta, hogy sanyargatása egyértelmű jelzés családjának. Bátyja zászlósúrként túl nagy hatalmat bírt a királlyal szemben, s a Kopó félti az irháját, hisz ha üt Barad órája, vele együtt vész majd ő is.
Másnap reggel, a kolostor jobbágya, ki élést szekerezett a zárda konyhájára, Lizawetha titkos levelével, és egy városi ház árát érő násfával iszákjában indult vissza Szépasszonykút felé vivő, deres hátú kocsiúton.*
"....spieß voran!"

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 184

Re: Felvég tartomány

Hozzászólás#3 » 2017.12.22. 17:40

*Két hét telt el azóta, hogy a felséges asszony levelét elküldte bátyjához. Soraiban átkozott, esedezett, fogadkozott, s csak remélhette, hogy azok végül a megfelelő kezekbe jutnak, s a pór végül nem lesz jó pénzért árulója.
Országszerte megelégedést hozott, hogy Barad végre megtalálta férfiúi erélyét, és rendre tanítja a csalfa asszonyt, ám ilyen megaláztatást a Chelley név mégsem bírhatott el.
Eképp történhetett, hogy egy ködös őszi reggelen a száz lovasból álló csapat a szépasszonykúti zárdától nyíllövésnyire, egy lombjahullott pagony alját szállta meg. Maga a méltóságos főpohárnok vezette a válogatott száguldókből álló portyát, s míg maga tucatnyi testőrzőjével előre lovagolt, addig katonáinak nyeregből szállni sem szabadott. Még hadnagyuk sem tudta, az előkelő követ mit végez: vajon az apátnő elfogadja-e a tetemes summát, mi királyi túszuk megváltására ajánl fel Othmar gróf, avagy üres kézzel érkezik amaz vissza. Ha így volna, abban az esetben az úri kíséret bosszuló haddá válik és végignyargal a vidéken, hogy égetve, dúlva a konvent falvait, birtokait, bírja jobb belátásra a konok szüzeket.
Órányi idő telt belé, mire a kolostor vasalt kapuján kidübörögtek a lovasok. Magasan csattogó, veres mezőben ezüst csillagot hordó Chelley lobogók hirdették, hogy az apátnőnek mégis csak fontosabb az arany, mint hogy harcba szálljon egy megtévedt lélek megmentéséért.
Lizawetha királyné asszony testvérbátyja oldalán ügetett dámanyergében, oly asszonyi díszben, mintha menyegzőjére tartana. Diadalmas mosolya, a szemeiből sütő gőg nyilvánvalóvá tette, hogy immár újból büszke Chelley ő, nem pedig Egronia királyának asszonya. A katonák szemében csodálattal vegyes férfi-éhség csillant, a fejedelmi személy érett szépsége láttán, s hűdötten pislogtak egymásra, midőn az asszony egyetlen kellemteljes és kevély mozdulattal húzta le ujjáról jeggyűrűjét, hogy könnyedén hajítsa a nyirkos avarba.
Végül kürtszó harsant, a lovas kíséret oszlopa pedig megindult a vörös-ezüst zászló alatt, hogy a pagonyon túl a lassan felszálló ködbe vesze magukkal vigyék a család méltóságán esett foltot -mintha az sosem lett volna ott.*
"....spieß voran!"

Vissza: “Egyéb helyek”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég