Egronia-Koronaékkő tartomány és a főváros

Egronia és a nagyvilág egyéb helyszínei
A játékhoz kérjük, jelentkezz be!
Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 303

Re: Egonia-Koronaékkő városa

Hozzászólás#21 » 2021.01.17. 20:58

-Hosszú sora van annak...-*hangja olyan tompa volt, mintha nem is legényt hallott volna szólalni.*- Lord Ballard tárnokmester bandériumát hagytam ott, hogy atyámmal együtt Hegid fia Daroc seregében felesküdjek Alvisio Belacqua és a nemesi respublika zászlajára. Amikor urunk kiadta fegyverbe szólító pátensét, azt hittük a világ végéig űzzük a király sereget! Úgy is lett volna. A királyi ispánok csenevész hadait a nyár derekán egytől egyig szétzavartuk. A szuka Lizwetha hiába kiáltotta ki magát régensnek, hogy megóvja nyálasszájú fiacskája trónját, alig gyülekezett a Kard-mezőn bárki is, aki megfelelt volna hadba hívó szavának. Ugyan ki hiszi el, hogy a megnyomorodott herceg él még egyáltalán? Alvisio királyunk Molvácsból kiindulva Újkapu ostromára indult Ígéret havában, mi pedig a Borfakasztótól a völgyszéki dombvidékig portyáztunk! Az volt ám a jó világ! A Királyföld falvai immár nekünk fizették a sarcot, de még az Alvidék hombárvárainak búzájából is a köztársaság harcosainak sült a kenyér! Ám hamarost keserű lett szánkban a falat! Chelley, Ballard és az aranyvölgyi Ardenand gabonagróf roppant hada Bőség havának elején átkelt az Aranyágon és úgy tarolt le minket, mint vetést a korai fagy! Lovagi sereg volt az, nem mezei nyargalók, mint mi, hív szegénylegények! Megállni velük szemben nem tudtunk. Az elfoglalt királyi várakból mind kivertek minket, csak Bakhát és Mérővár maradt meg a kezünkön. Aranyasszony havában aztán nem volt hova hátrálni tovább. A Kalászvár feletti szőlőkben vetettük meg lábunkat, de hiába volt minden. Atyám ott maradt, utoljára buzogánytól láttam velejét kiloccsanni. A harc órák alatt elveszett, majd aztán menekült, ki merre látott. Hegid fia Daroc emberei egy részével átúsztatott az Őzugratón és Hantföldre menekült. Még a csata előtt hírt kaptunk, hogy Újkaput csellel bevette Alvisio urunk, így mi, vagy harmincan arrafelé vettük az irányt, de sokáig nem juthattunk, mert elejbénk vágott egy Chelley dandár. Szétszóródtunk hát, hogy megnehezítsük az üldözést, mert attól fogva űzött vadak voltunk. De vagy elárultak minket, vagy bizony elhagyott az Egyisten. Végül nyolcan maradtunk, kik erőnk végén pihenőt kellett tartsunk itt az erdőszélben, mert nem bírtuk már a futást. A semmiből rontottak ekkor ránk, s mindenkit levágtak egy szálig. Én a sötétben, felhasítottan, a tövisbozót aljáig kúsztam, s ott lapultam, csak az Egy tudja, mennyi ideig! Akkor már tudtam, hogy itt a vég. Itt eszméltem aztán nálad, jó asszonyság. Nálad, ki másodszor szültél engem e világra…

*Hiába marasztalta aztán, s korholta az átkos háború miatt, mi nélkül a férfinép megélni nem tud, az ifjú csak ingatta fejét: hiába él az ember, ha igazságtalanság és szolgasors a jussa! Alig egy hét múlva, mikor sebeiből a báránybél fonalat már ki lehetett szedni, s lábai elbírták, vállára vetette nehéz szablyáját. Kezet csókolt második anyjának és a szerény elemózsiával iszákjában kilépett a kunyhó ajtaján.*
"....spieß voran!"

Vissza: “Egyéb helyek”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég