Egonia-Koronaékkő városa

Egronia és a nagyvilág egyéb helyszínei
A játékhoz kérjük, jelentkezz be!
Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 273

Re: Koronaékkő - Királyi udvar

Hozzászólás#11 » 2017.07.06. 20:24


//III. Baladur Jogarának visszakerülése az Eldalos-házhoz... az év bármely napján, amikor épp ragyogón sütött a nap.//

A trónterem zsúfolásig telt, dacára annak, hogy a magasan álló trón üresen ásított vörös bársonyával. A koronaőrség négy dísz-egyenruhás tagja ezúttal a terem közepén állt, közrefogva egyetlen piedesztált, melyet két méter sugarú körben vett körbe védelmi aura. Mindenki e csodálatos négyest figyelte, vagy talán inkább azt a gyönyörű jogarforma buzogányt, melyet közrefogtak.
III. Baladur Jogara régi fényében tündökölt, arany ívein megcsillant a burok fehér fénye, s valami megmagyarázhatatlan áhítatot ébresztett mindenkiben. Ki épp elébe járult térdet hajtott, mintha maga az ősi király hermája lett volna ez uralkodó jelkép, volt ki imát mormolt, volt, ki az Eldalos-házat méltatta szavaival, de olyan is volt, ki szót nem szólt.

Jezabel tisztes távban magányosan állva, mosolyogva felidézte a gyönyörű menetet keresztül a városon, a hófehér paripákat, a papokat, kik tömjénnel áldották a népet füstölőikből, a díszesen csattogó őrséget, a nyitott, aranyszegélyes üvegkoporsóra hajazó hintót, melyben III. Baladur csontjai érkeztek királyi öltözetben felékítve, s akkor még mellkasán nyugodott a jogar. Majd a királyt az Eldalos-ház városnyi méretű kriptájában helyezték nyugovóra, a papok kiemelték a jogart, s felhozták a nép közé. Az őrség természetesen látványosan fogott el három latort is (a nép örömére), kik lopni akarták a kincset, míg a palotához elért a díszmenetben, s a palotába már csak a kiváltságosak léptek be, hogy megcsodálják az ereklyét, s hódolattal adózzanak előtte, még mielőtt Őkirályi Felsége megérkezik, s magához veszi a ház jogos örökét.
~Kedves színjáték... mily örömére van mindenkinek!~
Mosolya nem a replica szépségének szól, nem is az imádkozóknak és ujjongóknak, a remekül színre lépő megvett három tolvajnak, vagy az "álkirálynak", aki bármely kihantolt tetem lehetett volna... sokkal inkább ezek összességének szólt, a szépen megkomponált színjátéknak, mi Koronaékkő mindennapjainak olyannyira sajátja volt, hogy az emberek már néha szándékosan hagyták magukat elvakítani általa, hisz enélkül életük már-már sivár és egyhangú lenne.
Csupán keveseknek adatott meg a tudás, hogy tudják, a Jogar, mely előtt hajlonganak, pusztán remekbe szabott másolat. Még kevesebbeknek pedig, hogy tudják, hogy valóban megtalálták a relikviát, és visszakerült az Eldalos-ház kezébe. Azt viszont csupán négyen tudták, hogy pontosan hol van a valódi relikvia most. Jezabel nem tartozott ez utóbbiak közé. Mikor átadta a királyi őrség parancsnokának, egyetlen szót sem váltottak arról, mi fog most történni. Neki csak megtalálnia kellett.... és ezzel tökéletesen elégedett is volt jelenleg.
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 184

Re: Koronaékkő - Királyi udvar

Hozzászólás#12 » 2017.10.28. 21:54

Koronaékkő - Borostyán-palota, a Lagún Köztársaság követének szállása

Andrea Galeotti a Köztársaság kereskedelmi megbízotja lázas igyekezettel hányta holmiját utazóládájába. Éjnek sűrű évadja volt, de a kétszintes városi palota belső lakosztályának ablakában csupán egyetlen mécs világa csapongott ide-oda. Nem keltette fel a cselédeket, minden perc drága volt most, mit az álmos szolgálók lassúsága vesztegetett volna. Bár a tanács nem vonta vissza megbizatását, mégis sürgető volt hazatérése, miután kerek egy napja vészterhes híreket kapott.
A zarovari államokban a szeretők státuszára legalább kéttucat különféle kifejezés ismert, Galeotti ebben a játszmában az egyik legelőkelőbbet tudhatta magáénak mindközül. A királyné ágyát tartotta melegen hites ura teljes érdektelensége mellett, s ezen előkelő magásságból szemlélődve oly dolgokon is megakadhatott szeme, mik meglehetős érdeklősésre tartottak számot a Köztársaság részéről, nem is habozott hát jelentéseiben szorgalmatosan be is számolni róluk. Hiúságát mintha balzsammal kenegette volna a büszke egrón nemesek háborodottsága, mit a jöttment külhoni kandúr orcátlansága miatt érte őket, s ő nem is átallotta azt az orruk alá dörgölni, palástként húzva maga után az átkokat és megvetést, bármerre járt. Ám a skandallum híre- miszerint Lizawetha királynét ország csúfjára rabolották el ágyasházából, hogy zárdába hurcolják- viharos gyorsan terjedt. A dölyfös urak csak ezt várták, hogy a birodalom becsületén lagún kézzel ejtett szeplőt végre a maguk módján -jó egrón szokás szerint vérrel- mossák le. Galeotti tudta, most készítik torkának a hurkot, mit ostoba kevélységével vívott ki magának. Amilyen gyorsan csak tudott, futárt menesztett hazájába, levelében beszámolt róla, mily szerencsétlen módon kénytelen nélkülözni legértékesebb kapcsolatát, s hogy testi veszedelembe került dolgainak ilyetén alakulása folytán, így kénytelen mihamarabb hazatérni. Továbbá biztonságának szavatolása érdekében kénytelen kölcsönözni a követség pénztárából egynémely dénárokat, hogy mihamarább külhoni zsoldosokat fogadhasson épsége védelmére. Napjának nagyobb részét ezután gyorsjáratú, megbízható és megfelelő menlevéllel rendelkező hajó felkutatásával töltötte, mi a Borfakasztó vizén észrevétlen kijuttatja őt a fővárosból. Éjszakába nyúlt már az est, mikor inasa lélekszakadva rohant be hozzá, s ellihegte, hogy a csapszékekben lerészegedett bocskoros kisurak és szabadlegények, miután jó áldomást ittak a megtévelyedett királyné asszony, a "nekivadult kanca" betörésének hírére, csakhamar elővették a béngyókos zarovari bak megbüntetésének dolgát is. Kardra kaptak, hogy kiköszörüljék ország becsületét, s ebbeni elhatározásukban az Alsóváros népe is egyetértett, így most vérét szomjazó, fáklyás-fegyveres tömeg tart a Borostyán-palota felé elégtételért.
Galeotti sebtében kapta hát magára felöltőjét, s kanyarított csuklyás köpenyt föléje.
-Hamar fickó! -*szólt az inasnak*-Hozd a ládámat, nincs több időnk, a folyamkikötőbe kell jutnom mihamarább! Ismered a környéket?-*kérdezte bizakodón, rémült izgalommal csillogó szemekkel figyelve a kese legényt*
-Ismerem én uram, apám hajóács volt, bölcsőm meg az utca pora! Olyan rejtekúton vezetlek odáig, hogy bottal sem üthetik a nyomunkat!
-Úgy legyen fiam! Ha így teszel, máról holnapra gazdag emberré teszlek. Polgár leszel Lagúnában, ha úgy akarod. Siessünk!
"....spieß voran!"

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 184

Re: Koronaékkő - Királyi udvar

Hozzászólás#13 » 2017.10.28. 21:55

Koronaékkő - Folyamkikötő

*Az utca torkában már a fáklyák fényköre rőtlött, s a gyilkos tömeg rikoltása hallatszott, mikor a cselédbejárón a kanális felől kiszöktek a palotából, akár két árnyék. A legény szikár teste alig görnyedt meg a súlyos láda alatt, a loholás mit sem fárasztotta. Udvarokon, sikátorokon, csatornákon keresztül surrantak, folyvást azon félve, vajha felismeri-e őket valaki, ám mikor az őszi ég csillagkárpitja előtt meglátták ingadozni az árbocokat, s a halszagú szél az arcukba csapott, a követ végre reménykedni kezdett. A fövenyen lábalva Andrea Galeotti már mosolyogni sem volt rest, s fénykévét vetett hálából. Büszke ember lévén, már megfogadta, hogy meglett korára megírja élete és hódításai történetét, s elhatározta, e kaland, előkelő helyet kap majd memoárjaiban.*
-Emitt volnánk nagyuram!-*az inas fújtatva zökkentette le az utazóládát a ropogós, kavicsos fövenyre* -Ne feledkezz meg kérlek egyszerű szolgádról, ha majd megtérsz hazádba. *-pillantott fel a követ arcába hamiskás, hízelkedő mosollyal*
-Hálás vagyok neked, amice! A szolgálatodat nagyra értékelem *-nyújtott át neki egy erszényt, melyben frissen vert érmék csörrentek* -Jer utánam egy hét múltán, s jelentkezz udvarosomnál. Megcsináltad a szerencséd.
*A legény szélesen elvigyorodott, s lecsakasztotta flaskáját az övéről*
-Úgy legyen jóuram! Igyunk hát alázatos szolgája jósorsára...aztán mégegyet búcsúpohárként az egrón földhöz. Úgy hiszem jó pár boldog óra adatott itt kegyelmednek.
*Cinkos mosolyának Galeotti nem tudott ellenállni.Tetszett neki a filkó életrevalósága, megkönnyebbült kacajjal vette hát a flaskát, a Várhegy és az Újpalota komor tömbje felé köszöntötte, s jócskán húzott belőle...
...hogy úgy essen össze aztán, mint a zsinórját vesztett vásári báb. Nem szenvedett. Winmore abbé mégis csak pap volt, ki nem álhatta az Egy gyermekeinek szenvedését,így csakis kíméletes méregkeverőkkel dolgoztatott. Az inas kifejezéstelen arccal figyelte, ahogy a szárazra vont, oldalt dőlt halászcsónakok mögül két rongyos alak egyenesedik fel, kik nyalábra kapták a követ holttestét, majd a csónakba dobták, és vízre lökték azt. A Borostyán-palotát a nekivadult tömeg még javában fosztogatta -jobb dolga nem lévén, hisz a bűnöst nem lelték- mikor a csónak evezőcsapásai már elhaltak a hideg, őszi éjszakában.*
"....spieß voran!"

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 184

Re: Koronaékkő - Királyi udvar

Hozzászólás#14 » 2018.01.12. 17:52

Koronaékkő- Királyi Palota (a Borostyán palotánál történtek után 3 nappal)

*Ferdinand Gerlick csendesen nyitott be a csillagdába. Az Újpalota legészakibb tornyának tetején rendezték be a boszorkánykonyhát, hol a király idejének legnagyobb részét töltötte. Nem állhatta, ha a legújabb kegyesén, a kungstöli egyetem katedráját csakis az ő szolgálatáért elhagyó Bracho doktoron kívül bárki megzavarta, ajtaja előtt még strázsát sem tűrt meg. Gerlick a királyi kancelláriát vezető titoknok azonban azon kevesek közé tratozott, kik bejáratosak voltak hozzá a nap bármely részében. A sötét, alacsony mennyezetű teremben csupán pár mécses világolt, hogy még sejtelmesebbé tegye a retortákkal, lombikokkal, éggömbbel és a bolygók égi járását modellező, rézveretes szerkezetekkel zsúfolt helyiséget. Buzgó hívőként mindig is megborzongott, a hely titkokkal terhes, dohos levegőjétől, s most sem szívesen zavarta volna Baradot, ha nem halaszthatatlan államügyekről lett volna szó, mik mindenképpen a király figyelmét kívánták. Hangtalanul lépett az asztalnál gubbasztó uralkodó mögé, ki inkább megszállott remetére, mint a Középnyugat legnagyobb országának királyára emlékeztetett. Szakálla ápolatlan volt, soványra aszott teste szinte elveszett a medveirha-palástban, fejébe prémes kucsmát nyomott, s tintafoltos, madárcsontú ujjaival lázasan körmölte a papírra a bonyolult számításokat, az orbiták és csillagjegyek állásának összefüggéseit.*
-Felséges úr...-*köszörülte meg torkát halkan Gerlick*- Attól tartok nyugtalanító híreket kell közölnöm önnel. *Minthogy csak a tollsercegés válaszolt, folytatta* - A gárdisták, kiket a Borostyán palotához küldtünk a csőcselék megfékezésére, dolguk végezetlenül tértek vissza. Azaz hogy, -*kezdett bele szokásos körülményeskedő körmondataiba*- a dolgukat elvégezték, amidőn a palotát fosztogató bocskorosokat kevés halott árán szétzavarták, de a követ urat kimenekítenük nem sikerült. Jobban mondva nem is találták sehol. Feltételehetnők, hogy megszökött, azonban nemrég arról kaptam értesülést, hogy egy ifjú szolga a tömlöcbe került. Kérdhetné felséged, miképp függ össze a két eset. A szolgalegényt történetesen egy felsővárosi bordélyból hurcolták el, miután a kontót kiegyenlíteni nem tudta, s részegsébében, valamely lotyón összeszólalkozva kezet emelt egy rangbélire. Nagy lábon élt, s minek utána az első napokon ezüsttel fizetett, később már távozni sem volt hajlandó a szajhaházból. A darabontok azt hitték, lopta a pénzt, hamar be is zárták, s már készültek volna a kezét venni, mikoron elkezdett ordítozni, hogy bizonyos főrangú uraságok majd jól állanak érte. A tönkre vonva a kezét fogadkozott, hogy kapott pénzt szórt oly bő marokkal, hiszen ő nem tolvaj, végül torka szakadtából ordította, hogy ha megkímélik országos titkokat árul el. Persze a porkoláb résen volt és a bizonyosság kedvéért kínpadra vonatta, ahol a gyalázatos előadta, miként csalta tőrbe Galeotti urat, kinek ő szolgája volt. Azt is elmondta, hogy a megbízást egy ismeretlen papi személytől kapta... Felség...azt jól tudjuk, hogy a királyné elvonulásának ötlete lord Scarletwoundtól száramzik, amire ön is áldását adta ugyan, de jó okunk van feltételezni, hogy e szerencsétlen esethez is köze lehet. Nyilván a lordot csupán a becsület védelme vezette, te attól tartok ezúttal buzgóságában túl messzire ment.-*nyelt egyet aggodalmasan. A király kezében egy pillanatra megtorpant a lúdtoll futása.*
-Tudja felséged, hogy a lagúnai Szent Malkhus bankház a korona legnagyobb hitelezője. A követ eltűntét pedig a köztársaság bizonyosan nem hagyja majd szó nélkül. A mostani ingatag időkben meg kell őriznünk a józan eszünket és nem szerezhetünk még több haragost magunknak...Így azt javaslom, a legjobb volna visszavonni lord Scarletwound tanácsosi címét, illetve bevonni nagypecsétjét...persze csak egy időre. Csak míg elcsitul a vihar. Engedelmével, már el is készítettem a rendelet leíratát, mi csak az aláírására vár,felségséges úr.
*A király csupán mordult egyet, ám a pergamen, mit Gerlick az asztalra terített, felkeltette figyelmét. Egy pillanatig tétovázott csupán, majd sietve aláírta a leiratot, hogy aztán figyelmét újra számításainak szentelje.
Ferdinand Gerlick a kezeit tördelte, míg Barad a pergamenre firkantott. Gondolatban hálát adott az Egynek, hogy nem kell fiatal és követelőző feleségének perelését hallgatnia, hisz az összeg, mi a leírat megszövegezéséért az asztalára került, bőven elég hozzá, hogy megfogadhassa a piktort, ki a hálószoba falát paradicsomi jelenetekkel pingálja tele. Épp ahogy azt az asszonyka megálmodta.*
"....spieß voran!"

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 184

Re: Koronaékkő - Királyi udvar

Hozzászólás#15 » 2018.01.12. 17:53

Folyamkikötő (2 nappal később)

*A Borfakasztó csendes vizén pompás gálya érkezett a királyvárosba. Jöttét már megjósolta Egronia követe, s titoknokai kiket a köztársaságban alig egy hete minősítettek nemkívánatos személyeknek és útjukra bocsátották őket hazájuk felé. A karcsú alkotmány hosszú evezősorai komótos mozgással bírták le a sodrást, mintha csak valamely lomha madár szárnycsapásai volnának. Azok rangja, kiket a fedélzetén hozott megillette a kényelmes utazást, s a hajó díszei is fennen hirdették, hogy nem akármely kalmár készül portékáját behajózni. Amikor a hajólánc bástyái feltűntek a parton, először csak Lagúna sellővel ékes, azúrkék zászlója nyújtózott a főárbocra. Mikor pedig a gálya lassan a kikötő keblére siklott, a köztársaság lobogójának hegyébe élénk, keskeny nyelvű, vörös zászlócska szökött, mi a zarovari zászlónyelvben egyetlen, félreérthetelen jelentést hordozott: ultimátum.*
"....spieß voran!"

Vissza: “Egyéb helyek”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég