Egronia-Koronaékkő tartomány és a főváros

Egronia és a nagyvilág egyéb helyszínei
A játékhoz kérjük, jelentkezz be!
Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 360

Re: Koronaékkő - Királyi udvar

Hozzászólás#11 » 2017.07.06. 20:24


//III. Baladur Jogarának visszakerülése az Eldalos-házhoz... az év bármely napján, amikor épp ragyogón sütött a nap.//

A trónterem zsúfolásig telt, dacára annak, hogy a magasan álló trón üresen ásított vörös bársonyával. A koronaőrség négy dísz-egyenruhás tagja ezúttal a terem közepén állt, közrefogva egyetlen piedesztált, melyet két méter sugarú körben vett körbe védelmi aura. Mindenki e csodálatos négyest figyelte, vagy talán inkább azt a gyönyörű jogarforma buzogányt, melyet közrefogtak.
III. Baladur Jogara régi fényében tündökölt, arany ívein megcsillant a burok fehér fénye, s valami megmagyarázhatatlan áhítatot ébresztett mindenkiben. Ki épp elébe járult térdet hajtott, mintha maga az ősi király hermája lett volna ez uralkodó jelkép, volt ki imát mormolt, volt, ki az Eldalos-házat méltatta szavaival, de olyan is volt, ki szót nem szólt.

Jezabel tisztes távban magányosan állva, mosolyogva felidézte a gyönyörű menetet keresztül a városon, a hófehér paripákat, a papokat, kik tömjénnel áldották a népet füstölőikből, a díszesen csattogó őrséget, a nyitott, aranyszegélyes üvegkoporsóra hajazó hintót, melyben III. Baladur csontjai érkeztek királyi öltözetben felékítve, s akkor még mellkasán nyugodott a jogar. Majd a királyt az Eldalos-ház városnyi méretű kriptájában helyezték nyugovóra, a papok kiemelték a jogart, s felhozták a nép közé. Az őrség természetesen látványosan fogott el három latort is (a nép örömére), kik lopni akarták a kincset, míg a palotához elért a díszmenetben, s a palotába már csak a kiváltságosak léptek be, hogy megcsodálják az ereklyét, s hódolattal adózzanak előtte, még mielőtt Őkirályi Felsége megérkezik, s magához veszi a ház jogos örökét.
~Kedves színjáték... mily örömére van mindenkinek!~
Mosolya nem a replica szépségének szól, nem is az imádkozóknak és ujjongóknak, a remekül színre lépő megvett három tolvajnak, vagy az "álkirálynak", aki bármely kihantolt tetem lehetett volna... sokkal inkább ezek összességének szólt, a szépen megkomponált színjátéknak, mi Koronaékkő mindennapjainak olyannyira sajátja volt, hogy az emberek már néha szándékosan hagyták magukat elvakítani általa, hisz enélkül életük már-már sivár és egyhangú lenne.
Csupán keveseknek adatott meg a tudás, hogy tudják, a Jogar, mely előtt hajlonganak, pusztán remekbe szabott másolat. Még kevesebbeknek pedig, hogy tudják, hogy valóban megtalálták a relikviát, és visszakerült az Eldalos-ház kezébe. Azt viszont csupán négyen tudták, hogy pontosan hol van a valódi relikvia most. Jezabel nem tartozott ez utóbbiak közé. Mikor átadta a királyi őrség parancsnokának, egyetlen szót sem váltottak arról, mi fog most történni. Neki csak megtalálnia kellett.... és ezzel tökéletesen elégedett is volt jelenleg.
-Emberi törvény kibírni mindent, s menni mindig tovább, még akkor is, ha nem élnek már benned remények és csodák.-

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 336

Re: Koronaékkő - Királyi udvar

Hozzászólás#12 » 2017.10.28. 21:54

Koronaékkő - Borostyán-palota, a Lagún Köztársaság követének szállása

Andrea Galeotti a Köztársaság kereskedelmi megbízotja lázas igyekezettel hányta holmiját utazóládájába. Éjnek sűrű évadja volt, de a kétszintes városi palota belső lakosztályának ablakában csupán egyetlen mécs világa csapongott ide-oda. Nem keltette fel a cselédeket, minden perc drága volt most, mit az álmos szolgálók lassúsága vesztegetett volna. Bár a tanács nem vonta vissza megbizatását, mégis sürgető volt hazatérése, miután kerek egy napja vészterhes híreket kapott.
A zarovari államokban a szeretők státuszára legalább kéttucat különféle kifejezés ismert, Galeotti ebben a játszmában az egyik legelőkelőbbet tudhatta magáénak mindközül. A királyné ágyát tartotta melegen hites ura teljes érdektelensége mellett, s ezen előkelő magásságból szemlélődve oly dolgokon is megakadhatott szeme, mik meglehetős érdeklősésre tartottak számot a Köztársaság részéről, nem is habozott hát jelentéseiben szorgalmatosan be is számolni róluk. Hiúságát mintha balzsammal kenegette volna a büszke egrón nemesek háborodottsága, mit a jöttment külhoni kandúr orcátlansága miatt érte őket, s ő nem is átallotta azt az orruk alá dörgölni, palástként húzva maga után az átkokat és megvetést, bármerre járt. Ám a skandallum híre- miszerint Lizawetha királynét ország csúfjára rabolották el ágyasházából, hogy zárdába hurcolják- viharos gyorsan terjedt. A dölyfös urak csak ezt várták, hogy a birodalom becsületén lagún kézzel ejtett szeplőt végre a maguk módján -jó egrón szokás szerint vérrel- mossák le. Galeotti tudta, most készítik torkának a hurkot, mit ostoba kevélységével vívott ki magának. Amilyen gyorsan csak tudott, futárt menesztett hazájába, levelében beszámolt róla, mily szerencsétlen módon kénytelen nélkülözni legértékesebb kapcsolatát, s hogy testi veszedelembe került dolgainak ilyetén alakulása folytán, így kénytelen mihamarabb hazatérni. Továbbá biztonságának szavatolása érdekében kénytelen kölcsönözni a követség pénztárából egynémely dénárokat, hogy mihamarább külhoni zsoldosokat fogadhasson épsége védelmére. Napjának nagyobb részét ezután gyorsjáratú, megbízható és megfelelő menlevéllel rendelkező hajó felkutatásával töltötte, mi a Borfakasztó vizén észrevétlen kijuttatja őt a fővárosból. Éjszakába nyúlt már az est, mikor inasa lélekszakadva rohant be hozzá, s ellihegte, hogy a csapszékekben lerészegedett bocskoros kisurak és szabadlegények, miután jó áldomást ittak a megtévelyedett királyné asszony, a "nekivadult kanca" betörésének hírére, csakhamar elővették a béngyókos zarovari bak megbüntetésének dolgát is. Kardra kaptak, hogy kiköszörüljék ország becsületét, s ebbeni elhatározásukban az Alsóváros népe is egyetértett, így most vérét szomjazó, fáklyás-fegyveres tömeg tart a Borostyán-palota felé elégtételért.
Galeotti sebtében kapta hát magára felöltőjét, s kanyarított csuklyás köpenyt föléje.
-Hamar fickó! -*szólt az inasnak*-Hozd a ládámat, nincs több időnk, a folyamkikötőbe kell jutnom mihamarább! Ismered a környéket?-*kérdezte bizakodón, rémült izgalommal csillogó szemekkel figyelve a kese legényt*
-Ismerem én uram, apám hajóács volt, bölcsőm meg az utca pora! Olyan rejtekúton vezetlek odáig, hogy bottal sem üthetik a nyomunkat!
-Úgy legyen fiam! Ha így teszel, máról holnapra gazdag emberré teszlek. Polgár leszel Lagúnában, ha úgy akarod. Siessünk!
"....spieß voran!"

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 336

Re: Koronaékkő - Királyi udvar

Hozzászólás#13 » 2017.10.28. 21:55

Koronaékkő - Folyamkikötő

*Az utca torkában már a fáklyák fényköre rőtlött, s a gyilkos tömeg rikoltása hallatszott, mikor a cselédbejárón a kanális felől kiszöktek a palotából, akár két árnyék. A legény szikár teste alig görnyedt meg a súlyos láda alatt, a loholás mit sem fárasztotta. Udvarokon, sikátorokon, csatornákon keresztül surrantak, folyvást azon félve, vajha felismeri-e őket valaki, ám mikor az őszi ég csillagkárpitja előtt meglátták ingadozni az árbocokat, s a halszagú szél az arcukba csapott, a követ végre reménykedni kezdett. A fövenyen lábalva Andrea Galeotti már mosolyogni sem volt rest, s fénykévét vetett hálából. Büszke ember lévén, már megfogadta, hogy meglett korára megírja élete és hódításai történetét, s elhatározta, e kaland, előkelő helyet kap majd memoárjaiban.*
-Emitt volnánk nagyuram!-*az inas fújtatva zökkentette le az utazóládát a ropogós, kavicsos fövenyre* -Ne feledkezz meg kérlek egyszerű szolgádról, ha majd megtérsz hazádba. *-pillantott fel a követ arcába hamiskás, hízelkedő mosollyal*
-Hálás vagyok neked, amice! A szolgálatodat nagyra értékelem *-nyújtott át neki egy erszényt, melyben frissen vert érmék csörrentek* -Jer utánam egy hét múltán, s jelentkezz udvarosomnál. Megcsináltad a szerencséd.
*A legény szélesen elvigyorodott, s lecsakasztotta flaskáját az övéről*
-Úgy legyen jóuram! Igyunk hát alázatos szolgája jósorsára...aztán mégegyet búcsúpohárként az egrón földhöz. Úgy hiszem jó pár boldog óra adatott itt kegyelmednek.
*Cinkos mosolyának Galeotti nem tudott ellenállni.Tetszett neki a filkó életrevalósága, megkönnyebbült kacajjal vette hát a flaskát, a Várhegy és az Újpalota komor tömbje felé köszöntötte, s jócskán húzott belőle...
...hogy úgy essen össze aztán, mint a zsinórját vesztett vásári báb. Nem szenvedett. Winmore abbé mégis csak pap volt, ki nem álhatta az Egy gyermekeinek szenvedését,így csakis kíméletes méregkeverőkkel dolgoztatott. Az inas kifejezéstelen arccal figyelte, ahogy a szárazra vont, oldalt dőlt halászcsónakok mögül két rongyos alak egyenesedik fel, kik nyalábra kapták a követ holttestét, majd a csónakba dobták, és vízre lökték azt. A Borostyán-palotát a nekivadult tömeg még javában fosztogatta -jobb dolga nem lévén, hisz a bűnöst nem lelték- mikor a csónak evezőcsapásai már elhaltak a hideg, őszi éjszakában.*
"....spieß voran!"

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 336

Re: Koronaékkő - Királyi udvar

Hozzászólás#14 » 2018.01.12. 17:52

Koronaékkő- Királyi Palota (a Borostyán palotánál történtek után 3 nappal)

*Ferdinand Gerlick csendesen nyitott be a csillagdába. Az Újpalota legészakibb tornyának tetején rendezték be a boszorkánykonyhát, hol a király idejének legnagyobb részét töltötte. Nem állhatta, ha a legújabb kegyesén, a kungstöli egyetem katedráját csakis az ő szolgálatáért elhagyó Bracho doktoron kívül bárki megzavarta, ajtaja előtt még strázsát sem tűrt meg. Gerlick a királyi kancelláriát vezető titoknok azonban azon kevesek közé tratozott, kik bejáratosak voltak hozzá a nap bármely részében. A sötét, alacsony mennyezetű teremben csupán pár mécses világolt, hogy még sejtelmesebbé tegye a retortákkal, lombikokkal, éggömbbel és a bolygók égi járását modellező, rézveretes szerkezetekkel zsúfolt helyiséget. Buzgó hívőként mindig is megborzongott, a hely titkokkal terhes, dohos levegőjétől, s most sem szívesen zavarta volna Baradot, ha nem halaszthatatlan államügyekről lett volna szó, mik mindenképpen a király figyelmét kívánták. Hangtalanul lépett az asztalnál gubbasztó uralkodó mögé, ki inkább megszállott remetére, mint a Középnyugat legnagyobb országának királyára emlékeztetett. Szakálla ápolatlan volt, soványra aszott teste szinte elveszett a medveirha-palástban, fejébe prémes kucsmát nyomott, s tintafoltos, madárcsontú ujjaival lázasan körmölte a papírra a bonyolult számításokat, az orbiták és csillagjegyek állásának összefüggéseit.*
-Felséges úr...-*köszörülte meg torkát halkan Gerlick*- Attól tartok nyugtalanító híreket kell közölnöm önnel. *Minthogy csak a tollsercegés válaszolt, folytatta* - A gárdisták, kiket a Borostyán palotához küldtünk a csőcselék megfékezésére, dolguk végezetlenül tértek vissza. Azaz hogy, -*kezdett bele szokásos körülményeskedő körmondataiba*- a dolgukat elvégezték, amidőn a palotát fosztogató bocskorosokat kevés halott árán szétzavarták, de a követ urat kimenekítenük nem sikerült. Jobban mondva nem is találták sehol. Feltételehetnők, hogy megszökött, azonban nemrég arról kaptam értesülést, hogy egy ifjú szolga a tömlöcbe került. Kérdhetné felséged, miképp függ össze a két eset. A szolgalegényt történetesen egy felsővárosi bordélyból hurcolták el, miután a kontót kiegyenlíteni nem tudta, s részegsébében, valamely lotyón összeszólalkozva kezet emelt egy rangbélire. Nagy lábon élt, s minek utána az első napokon ezüsttel fizetett, később már távozni sem volt hajlandó a szajhaházból. A darabontok azt hitték, lopta a pénzt, hamar be is zárták, s már készültek volna a kezét venni, mikoron elkezdett ordítozni, hogy bizonyos főrangú uraságok majd jól állanak érte. A tönkre vonva a kezét fogadkozott, hogy kapott pénzt szórt oly bő marokkal, hiszen ő nem tolvaj, végül torka szakadtából ordította, hogy ha megkímélik országos titkokat árul el. Persze a porkoláb résen volt és a bizonyosság kedvéért kínpadra vonatta, ahol a gyalázatos előadta, miként csalta tőrbe Galeotti urat, kinek ő szolgája volt. Azt is elmondta, hogy a megbízást egy ismeretlen papi személytől kapta... Felség...azt jól tudjuk, hogy a királyné elvonulásának ötlete lord Scarletwoundtól száramzik, amire ön is áldását adta ugyan, de jó okunk van feltételezni, hogy e szerencsétlen esethez is köze lehet. Nyilván a lordot csupán a becsület védelme vezette, te attól tartok ezúttal buzgóságában túl messzire ment.-*nyelt egyet aggodalmasan. A király kezében egy pillanatra megtorpant a lúdtoll futása.*
-Tudja felséged, hogy a lagúnai Szent Malkhus bankház a korona legnagyobb hitelezője. A követ eltűntét pedig a köztársaság bizonyosan nem hagyja majd szó nélkül. A mostani ingatag időkben meg kell őriznünk a józan eszünket és nem szerezhetünk még több haragost magunknak...Így azt javaslom, a legjobb volna visszavonni lord Scarletwound tanácsosi címét, illetve bevonni nagypecsétjét...persze csak egy időre. Csak míg elcsitul a vihar. Engedelmével, már el is készítettem a rendelet leíratát, mi csak az aláírására vár,felségséges úr.
*A király csupán mordult egyet, ám a pergamen, mit Gerlick az asztalra terített, felkeltette figyelmét. Egy pillanatig tétovázott csupán, majd sietve aláírta a leiratot, hogy aztán figyelmét újra számításainak szentelje.
Ferdinand Gerlick a kezeit tördelte, míg Barad a pergamenre firkantott. Gondolatban hálát adott az Egynek, hogy nem kell fiatal és követelőző feleségének perelését hallgatnia, hisz az összeg, mi a leírat megszövegezéséért az asztalára került, bőven elég hozzá, hogy megfogadhassa a piktort, ki a hálószoba falát paradicsomi jelenetekkel pingálja tele. Épp ahogy azt az asszonyka megálmodta.*
"....spieß voran!"

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 336

Re: Koronaékkő - Királyi udvar

Hozzászólás#15 » 2018.01.12. 17:53

Folyamkikötő (2 nappal később)

*A Borfakasztó csendes vizén pompás gálya érkezett a királyvárosba. Jöttét már megjósolta Egronia követe, s titoknokai kiket a köztársaságban alig egy hete minősítettek nemkívánatos személyeknek és útjukra bocsátották őket hazájuk felé. A karcsú alkotmány hosszú evezősorai komótos mozgással bírták le a sodrást, mintha csak valamely lomha madár szárnycsapásai volnának. Azok rangja, kiket a fedélzetén hozott megillette a kényelmes utazást, s a hajó díszei is fennen hirdették, hogy nem akármely kalmár készül portékáját behajózni. Amikor a hajólánc bástyái feltűntek a parton, először csak Lagúna sellővel ékes, azúrkék zászlója nyújtózott a főárbocra. Mikor pedig a gálya lassan a kikötő keblére siklott, a köztársaság lobogójának hegyébe élénk, keskeny nyelvű, vörös zászlócska szökött, mi a zarovari zászlónyelvben egyetlen, félreérthetelen jelentést hordozott: ultimátum.*
"....spieß voran!"

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 336

Re: Egonia-Koronaékkő városa

Hozzászólás#16 » 2020.11.07. 21:04

1404- Enyészet hava, a királyi kancellária

*Buto Riccaboni alkancellárius, kire lord Scarletwound visszavonulta után a kancellária vitele szakadott, frissen kapta kézbe a levelet, mit királyi futár egyenest Zubogóból hozott. Az ólommal lezárt tokot sietve törte fel, s óvatosan emelte ki belőle a pergament, min a királyi nagypecsét bullája drága heriyai viaszba ütve díszelgett. A levelet Santangelii kardinális, szentatyai legátus, Ardouin Ballard országbíró látták el pecsétjükkel és Gilber Corbett őrkapitány, valamint Rograld Darrig lovag szignója állt rajta tanúként.*

„A Királyi Kancelláriának!

Felséges urunk, Eldalos-házi Barad, ki negyedik e néven, minden egrónok királya, Harmatföld örökös ura, Szurdokvár és Tárnamély házainak választott és fogadalmas uralkodója, Zátonyvár és Korall szabad városköztársaságok podesztája, Mordawar hűbérura F.M. 1404 Enyészet havának előestéjén megtért a Prófétához. Megboldogult testének Zöldmező városába viteléről gondoskodánk, mindazonáltal kéretik a tisztelt kancelláriának a kincstárból való 100 aranyak- és várható többlet költségek-elkülönítése melyből a temetési szertartás financiáltatik. Emellett -minthogy tudomásunk vagyon róla, az öröktől fogva érvényben lévő öröklési rend ellen bizonyos megátalkodott szándékok miként érlelődnek- parancsba adatik, hogy a székesfőváros és minden királyi birtokok, várak a készülődő hatalmaskodások és ragadozások ellen megerősíttettessenek, azok kellő számú fegyveressel, vassal, lőporral, éléssel elláttattasanak, mire ugyancsak 2000 arany dénárok elkülönítve legyenek és alkalmasint szétosztassanak a királyi birtokok ispánjai között. Ezen összeg újabb 5000 zarrai florinokkal 3 hónapon belül, de legkésőbb jövő év Kikelet haváig kiegészítve lészen, különben addig az ispánságok a maguk jószágából utasíttatnak azt kipótolni. Paranccsal ezen várak és kamarák felett kizárólag a tekintetes országbíró rendeltetik élni, mely parancsok hiteléül csakis a legátusi pecsét szolgál, mindenfajta más próbálkozások ellenséges megtévesztésnek minősíttessenek és átokkal sújtassék a neve annak, ki azt csalárdul kiadja! A királyi kincstár jószágai minden erővel megvédessenek, ki pedig azt elvesztegeti, vagy elvesztegetni engedi fejével fizessen érte.
Ezen rendelkezés leíratáról és azok a királyi birtokok ispánjainak való, leggyorsabb és legtitkosabb eljuttatásáról a kancellária köteles gondoskodni. A rendelkezés sorai bizalmasak, az másnak ki nem adható, lett légyen nemes, vagy nemtelen.

Kelt a Fény Megtestesülésének 1404. évében, Enyészet havának utóján Zubogó szabad városában.”


*Riccaboni megdöbbenve olvassa a sorokat, s méginkább megdöbben, hogy a Királyi Tanács és mind az abban szolgáló zászlósurak pecsétjeit nem látja rajta az egy Ballard országbírót kivéve. Igaz hát, mit már évek óta suttognak. A Királyi Tanács széthullt, s polgárháború van készülőben, ezért oly fontos megvédeni azt, mi a királyi vagyonból még megmaradt. Ámbátor az üresen kongó kincstárból a kért összegek jó, ha egy harmadát tudják majd kiutalni. A vicekancellár, amint úrrá lett döbbenetén, leghűségesebb deákjaiért küld, s miután még bízik benne, hogy a kancelláriai titoktartás esküje köti lelkiismeretüket, utasítja őket a másolatok mihamarabbi elkészítésére.*
"....spieß voran!"

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 336

Re: Egonia-Koronaékkő városa

Hozzászólás#17 » 2020.11.15. 13:15

1405. Újéve, Kard-mező, Koronaékkő városa falain kívül

*Koronaékkő lankái ritkán látnak havat, ám a Fény megtestesülésének 1405. éve hideg napokkal köszöntött az országra. A tartomány köznemeseit és egyet-kettőt a főrendűek közül azonban nem tántorított el tőle, hogy napok óta a királyi székváros falai alá gyülekezzenek országgyűlésre, habár gyűlésbe szállani uralkodói futár nem szólította őket. Koronaékkő falai előtt elterülő elterülő síkon, mit a népnyelv Kard-mezőnek hívott, s hol a hagyomány szerint országos diétára, vagy hadjáratra gyülekezik a királyság színe-virága, most a napok alatt felszökkent sátrak közén az aggodalmas urak és fegyveres szabadok a ködös jövőt fontolni ültek össze. Hogy Barad király halott, jó okot szolgáltatott arra, hogy egyszer és mindenkorra orvoslást követeljenek szerzett sérelmeikre, miket a főúri ligák között őrlődve voltak kénytelenek vagyonukban és becsületükben elszenvedni. Miután az uralkodói főhatalom gyengültével a póráz lekerült a náluknál nagyobbak indulatairól, a generációkon át hordozott ellenségeskedés kiújult egyes famíliák között, buzgó támogatókra lelve a mögéjük beálló, kusza szövetségek és pártosok köreiben. Nem csak a másik birtokainak zargatása, terményeinek, jószágainak dúlása, de szabályos ütközetek, ostromok is zajlottak, mint az Sirató vára alatt történt, de regősök vitték Rókavár, Kengyelkő, Odvavég ostromának hírét, mik leszámolások, birtokragadozások véres díszleteivé lettek. Dralmoc báró esküvői menetének megzavarása is elhíresült, mi Brat Zornold gróf csapata és a násznép közötti vérengzéshez vezetetett. Zornold gróf nem átallotta elrabolni az arát és miután Dralmocot felakasztotta, erőszakkal nőül venni, akár a régi, pogány időkben! Hínaras városa is ádáz csata helyszínévé vált, mikoron a Chelley-támogatta Lanwyke úr beszorította Eward Bruningot és sógorát Egelberth Mercert a piactérre, s a kertek felől felosonva a hátába került, hogy egy szálig felkoncolja birtokszomszédja maroknyi csapatát. Ahogy az Alvidéken ostrom alá vett Leánydomb városa is csak úgy menekülhetett meg Crespin Gaumont lovad seregétől, hogy riválisa, Cellier gróf asszonya, a szép Isouda megalázván magát mezíttelen lovagolt végig a városon, hogy méltóságán váltsa meg ura birtokát és jobbágyait. A véres összetűzéseknek sorát folytatni hiábavalóság lenne, fontosabb volt, hogy erős kéz zabolázza meg végre a hatalomtól megrészegült pártokat. Ám a király temetése után utódját koronázni senki sem sietett és Seraphion herceg nyomorék voltáról szóló pletykák pestisnél gyorsabban terjedtek. Annál is inkább, mivel némely jól értesültek a tüzek mellé odaülvén, borúsan iddogáló társaságokhoz csapódva keserűen átkozták az Eldalosokat. Leáldozó napjukról, az Egy büntetéséről suttogták jól megválogatott szavaikat. Fennen hangoztatták, hogy az ország vitézlő rendjeinek végre saját kezébe kéne vennie sorsát. Összefogást, testvéri egyetértést hirdettek, a nemesi nemzet józan ítélete által döntve az ország sorsáról, kiket a választott király személy fogna egybe. Sokak fülének édesen csengtek e szavak, kivált kik megízlelték milyen, amikor nem tehetnek egyebet, mint menekülnek a testvéri kéz forgatta szablya elől! Az pedig, hogy az anarchiába forduló országban a sakálok, varjak még inkább hízzanak és tollasodjanak más kárán, már igazán nem mehetett tovább! A király nélküli országgyűlés- ahogy magukat elnevezni kezdték- napok múltán egyre határozottabban kezdte követelni, hogy egyszer és mindenkorra öntsenek tiszta vizet a pohárba! Az ország élére uralkodó kell! Vagy Seraphion herceg lesz azzá és szólva hozzájuk eloszlatja kételyeiket, vagy maguk veszik kézbe ügyüket. Követeiket, miket a királyi palotába menesztettek, megosztotta e két lehetőség, de abban egyetértettek, hogy nem várnak tovább, hisz nincsen is mire! Testvérháború veszélye fenyeget és uralkodói kéz kell, hogy megzabolázza az indulatokat!*
"....spieß voran!"

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 336

Re: Egonia-Koronaékkő városa

Hozzászólás#18 » 2020.11.15. 13:16

*Az egyre dühödtebb küldöttségek csillapítására végre a nagytekintélyű lord Arduin Ballard érkezett a Kard-mezei gyűlésre, hogy nyugalomra és türelemre intse az egyre-másra zúgolódó nemeseket. Hiába kezdett törvénylátó napot tartani a sérelmek orvoslására, hogy kifogja a bősz szeleket a zúgolódók vitorláiból, nehogy öröklés dolgába ártsák magukat, hisz tudta, sehogy sem lenne jó vége, ha pástra gyűlt, zavargó fegyveresek hinnének maguknak jogot dönteni ez ügyekben. Ám a farkasok már lejöttek a hegyekből. A respublikáról sugdosók szavai nyomán a rendi sokaság immár Seraphion herceget követelte! Lord Ballardnak még éppen sikerült megmenekülnie Kard-mezőről, ám a részeg és vakmerő bocskorosok és pár hangadó elégedetlen az éjjel már a Marhahajtó kapu őrségén áttörve fosztogatni és erőszakoskodni kezdett a Vízivárosban, lévén, hogy a Királyi Tanács megtiltotta a székvárosi kereskedőknek a táborba szálltak éléssel való ellátását. Ekkor már a respublika és a testvérült nemesség eszméitől volt hangos a diéta, hogy a királyhű urak már elhallgatni sem bírták, tábort is bontottak legott. A király nélküli országgyűlés immár nem sokban különbözött részeg tivornyától és parttalan követelőzéstől, minek a Fergeteg hava 7. napjának ködös hajnalán a Koronaőr felől megjelenő Chelley és Ballard bandériumok vetettek véget a nemrégiben elvonuló, királyhű osztályos társakkal kiegészülve. Ki a jó szóra nem távozott, a Fekete-patak fagyos vizébe szorították, vagy legázolták a nehézlovasok. A fosztogatásban élen járókat a Máglyáspiacon végezték ki, mint zendülőket és békétlenkedőket, hogy később a nemesi konföderáció ügyének első mártírjaivá avattassanak a szóbeszéd által. A szétvert országgyűlésről hanyatt-homlok elmenekülők forrongó büszkesége azonban ezzel csak még nagyobb lángra kapott. Az egyivásúak végre egymásra találtak, a respublika eszméje, mint szélbe szórt magok, itt-ott szárba szöktek a déli vidékeken, s immár az is fegyverkezett, ki eddig a sutban tartotta atyái ősi kardját. Lord Albar Berladoc szövetségébe tömörültek mind a király nélküli országgyűlés kárvallotjai, éji erdők alján, romos présházakban, altemplomokban tartottak gyűlést a lázadó csoportok a királyi gárda csendbiztosai és szabad városok zsoldosai elől bújkálva, s össze is csapva velük olykor. A békétlenség lángjai meggyúltak, s a Fény megtestesülésének 1405. évének elején mindenki lélegzetvisszafojtva várta, hogy futótűzben egyesülve elborítsák a királyságot.*
"....spieß voran!"

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 336

Re: Egonia-Koronaékkő városa

Hozzászólás#19 » 2020.12.10. 20:54

1405. Ígéret havának idusa, Koronaékkő tartomány, Völgyszéktől 30 mérföldnyire, keletre

*A harcosok rongyosak voltak, vérmocskos arcukon mégis diadal ragyogott. Bár láncingjük foghíjas, pajzsuk horpadt volt, sokak kardja nagyatyai örökség, hisz pénzük nem volt új vasat venni, ám még ha szegények is voltak, nemesek mindahányan. A pipacsoktól, búzavirágtól tarka mezőt holtak borították, emberek és lódögök vegyesen. Földbe fúródott, törött kopják gyászos erdeje, vízért, segítségért, vagy az Egy kegyelméért könyörgő sebesültek. A meleg tavaszi napon a legyek ezüstös felhői csakhamar ellepték a tetemeket és a haldoklókat, a tiszta kék égen keselyűk, varjak köröztek. A rét tavaszi köntösét vér és halál mocskolta, s ezen szennyes idill közepette ült tort megtépázott csapatuk a győztes csata felett. Ki a mezőt tallózta zsákmány után, ki a maga szórakozására töltötte ki mérgét a haldoklókon, füleket levágva, szemeket kiszúrva, ki hálát adott az Egynek a győzelemért. Sokuknak első ütközete volt, habár nem mindenik volt közülük pelyhes bajszú legény, de hogy átestek a tűzkeresztségen, végre megtapasztalták önnön erejüket, milyen is kopját ragadva visszavágni a sok elszenvedett sérelemért, mit az elmúlt esztendőkben a náluknál nagyobbak hatalmaskodásai során elszenvedni kényszerültek. Immár sokan voltak, immár erősek és hitték, nem lehet vélük többé rühös paraszt módjára bánni. Elegük volt abból, hogy a bocskoros nemzetesek is csak nyögnek gazdag osztályos társaik csizmája alatt, itt volt az idő, rendet tenni! Amikor meghallották hírét, hogy a Berladoc által ígért respublika választott uralkodója, Alvisio Belacqua bevette Molvácsot és kiadta „Bonum desideratum…” kezdetű pátensét fegyveres felkelésre szólítva fel a konföderáció híveit, a leleplezés veszélyétől örökkön fenyegetett gyűlések végre értelmet nyertek! Írástudó társaik életük kockáztatásával csempészték a pátens másolatát, olvasták fel és fordították gyűlésről gyűlésre járva, kisvártatva már mindenki kívülről mondta az oly sokszor ismételt, üdvözítő sorokat. Nem volt mire várni tovább, s a bocskorosok csapatai gyülekezni kezdtek. Meghökkentően gyors egymásutánban foglalták el a rosszul őrzött, kisebb királyi várakat: Bakhát, Keménes, Ölyvesvár, Üllővár, Őrdombja mind megadta magát Koronaékkőben, de Hegid fia Daroc, saját seregével Buzád és Mérővár készletekkel bőven ellátott hombárvárait is elfoglalta Alvidéken.
Egy fél fülét frissen elveszetett harcos rikkantva érkezett a sebeiket kötözgető, kiszáradt torkukat híg borral öblögetők közé. Kezében a rúdjáról letépett királyi lobogót, az Eldalosok ezüst mezőben uralkodó, arany napját hozta. Széles jókedvében, mit sem törődve kifolyt szemével, puszta fogával tépte szét a zászlót, hogy rongyait a földhöz vágva levizelje, bajtársai bíztató hahotájától kísérve. Maroknyian, csupán pár százan csaptak össze Gamold királyi ispán alig számosabb csapatával, de a tusa annál ádázabb volt. Az ispán fejét kopjára tűzték, hogy megvihessék Bakhátba s mind tudták, ez csak a kezdet. Annál is inkább, mivel Bakhátba gyűlik már mindenki, aki Belacqua nevében fegyvert fogni kész, hogy a nyárelőn már onnan csaphassanak ki újabb és újabb királyi várat és kamarabirtokot támadva meg, portyával, zsákmánnyal növelvén tovább a konföderációs liga hadi erejét. A tavasz új reményt érlel, s míg ők kiélvezték a győzelem mámorát, tudták, Belacqua és a liga urainak serege éppen Újkapu alá vonul, hogy megostromolja a várost.*
"....spieß voran!"

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 336

Re: Egonia-Koronaékkő városa

Hozzászólás#20 » 2021.01.17. 20:58

1404. Magvető havának eleje, valahol Koronaékkő és Alvidék tartományok határán

*A nyár tovaszállt már és hideg harmat lepte meg az erdő alját, amikor meglelte a fiatal harcost. Egy patak partján hevert sebeit már jócskán ellepték a nyüvek. Súlyos sebei voltak, kard, kopja ejt hasonlót, látott már épp eleget az elmúlt években. Remete asszony volt, békében megvetett boszorkány, bajban jóságos bába és „írral élő kedves ángyunk”. A közeli falvakat, Cserjest és Alfalut, az utóbbi években többször dúlták katonák, minthogy emezt Meldad uraság próbálta megszerezni szomszédjától, amazon pedig Philidor báró bosszulta meg a javain esett sérelmeket. Bár a tusakodó felek csak a másiknak arató és vető jószágot látott a falvakban, mi elpusztítva nem terem a gyűlölt szomszéd kamrájának dézsmát, addig ő ugyanazon falvakban összekaszabolt férfiaknak, félbolonddá kínzott öregeknek, gyalázatban megfogant leányoknak kellett, hogy segítője legyen. Az elmúlt fél évben azonban egyik faluba sem hívták, de még pásztorgyerekeket sem látott, akik birkaganéjjal dobálnák meg, ha púpos alakja feltűnit a poros úton. Tán azóta mindkét falut elpusztították a marakodó urak? Ki tudja azt. Az ő világa, a Bogas-erdő volt, mi oly méla nemtörődömséggel sóhajtozott körülötte, hogy attól néki sem volt több kedve az erdőszélnél távolabbi dolgokkal törődnie. De az alig élő ifjút nem hagyhatta saját portája küszöbén kiszenvedni. Páncélingjét, fegyvereit a legény eldobálta mind, utolsó erejével a patakhoz kúszott, hogy igyék, amikor a vérveszteség és a kimerültség homályt borított elméjére. Ha később lel rá, tán már vadak lakmároznának belőle. Összeszedte hát a vasakat, kordéra szenvedte a sebesültet és maga húzta egészen kunyhójáig. Egy likas teknőt nem adott volna az életéért, de oly fiatal volt, tizenhét esztendőt, ha élhetett eddig. Hite szerint pedig az esélyt megérdemli az életre még a legvánnyadtabb macskakölyök is, nem hogy egy ifjú ember. Megítélni majd megítélik az égiek, de rajta ugyan ne múljék semmi. Kimosta a vérből, megkente, bekötözte sebeit, főzeteket, sűrű levest diktált belé, s a kölyköt nem hagyta el őrangyala. A harmadik napon kinyitotta szemét, a negyediken már ülve tudott pössenteni, az ötödiken már meg is szólalt. Végül a hűvös őszi estén a tűzhely mellé húzódva csak nem bírta ki, hogy megkérdje, milyen rosszsors vetette idáig.*
"....spieß voran!"

Vissza: “Egyéb helyek”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég