Egronia-Koronaékkő tartomány és a főváros

Egronia és a nagyvilág egyéb helyszínei
A játékhoz kérjük, jelentkezz be!
Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 365

Re: Egonia-Koronaékkő városa

Hozzászólás#21 » 2021.01.17. 20:58

-Hosszú sora van annak...-*hangja olyan tompa volt, mintha nem is legényt hallott volna szólalni.*- Lord Ballard tárnokmester bandériumát hagytam ott, hogy atyámmal együtt Hegid fia Daroc seregében felesküdjek Alvisio Belacqua és a nemesi respublika zászlajára. Amikor urunk kiadta fegyverbe szólító pátensét, azt hittük a világ végéig űzzük a király sereget! Úgy is lett volna. A királyi ispánok csenevész hadait a nyár derekán egytől egyig szétzavartuk. A szuka Lizwetha hiába kiáltotta ki magát régensnek, hogy megóvja nyálasszájú fiacskája trónját, alig gyülekezett a Kard-mezőn bárki is, aki megfelelt volna hadba hívó szavának. Ugyan ki hiszi el, hogy a megnyomorodott herceg él még egyáltalán? Alvisio királyunk Molvácsból kiindulva Újkapu ostromára indult Ígéret havában, mi pedig a Borfakasztótól a völgyszéki dombvidékig portyáztunk! Az volt ám a jó világ! A Királyföld falvai immár nekünk fizették a sarcot, de még az Alvidék hombárvárainak búzájából is a köztársaság harcosainak sült a kenyér! Ám hamarost keserű lett szánkban a falat! Chelley, Ballard és az aranyvölgyi Ardenand gabonagróf roppant hada Bőség havának elején átkelt az Aranyágon és úgy tarolt le minket, mint vetést a korai fagy! Lovagi sereg volt az, nem mezei nyargalók, mint mi, hív szegénylegények! Megállni velük szemben nem tudtunk. Az elfoglalt királyi várakból mind kivertek minket, csak Bakhát és Mérővár maradt meg a kezünkön. Aranyasszony havában aztán nem volt hova hátrálni tovább. A Kalászvár feletti szőlőkben vetettük meg lábunkat, de hiába volt minden. Atyám ott maradt, utoljára buzogánytól láttam velejét kiloccsanni. A harc órák alatt elveszett, majd aztán menekült, ki merre látott. Hegid fia Daroc emberei egy részével átúsztatott az Őzugratón és Hantföldre menekült. Még a csata előtt hírt kaptunk, hogy Újkaput csellel bevette Alvisio urunk, így mi, vagy harmincan arrafelé vettük az irányt, de sokáig nem juthattunk, mert elejbénk vágott egy Chelley dandár. Szétszóródtunk hát, hogy megnehezítsük az üldözést, mert attól fogva űzött vadak voltunk. De vagy elárultak minket, vagy bizony elhagyott az Egyisten. Végül nyolcan maradtunk, kik erőnk végén pihenőt kellett tartsunk itt az erdőszélben, mert nem bírtuk már a futást. A semmiből rontottak ekkor ránk, s mindenkit levágtak egy szálig. Én a sötétben, felhasítottan, a tövisbozót aljáig kúsztam, s ott lapultam, csak az Egy tudja, mennyi ideig! Akkor már tudtam, hogy itt a vég. Itt eszméltem aztán nálad, jó asszonyság. Nálad, ki másodszor szültél engem e világra…

*Hiába marasztalta aztán, s korholta az átkos háború miatt, mi nélkül a férfinép megélni nem tud, az ifjú csak ingatta fejét: hiába él az ember, ha igazságtalanság és szolgasors a jussa! Alig egy hét múlva, mikor sebeiből a báránybél fonalat már ki lehetett szedni, s lábai elbírták, vállára vetette nehéz szablyáját. Kezet csókolt második anyjának és a szerény elemózsiával iszákjában kilépett a kunyhó ajtaján.*
"....spieß voran!"

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 365

Re: Egronia-Koronaékkő tartomány és a főváros

Hozzászólás#22 » 2021.10.02. 21:44

1406. Fergeteg havának 8. napja, Fénybetérés ünnepe. Királyi palota

*Lizwetha Chelley régenssé koronázására a királyi palota épttetője után csak Dandolonak hívott kápolnájában került sor, a zubogói ceremóniánál jóval szerényebb körülmények között. Csak a szűk udvar volt jelen a szertartáson. A koronát az özvegy szép fejére Rutland hercegérsek tette, ki kelletlenségét merev szertartásossággal palástolta, a királyi hatalmát őrző pallost tulajdon atyja, Othmar Chelley, a tárnokmesteri címet is magáénak tudó Arduin Ballard országbíró és hajdani urának kedves ifjú lovagja, lord Daldrin Rodier tartotta, kiről úgy beszélte az udvari pletyka, hogy legújabban az özvegy királyné ágyára is gondot visel. Noha a korona- ugyancsak szerény ékszer- özvegyi selyemfátylon nyugodott, az asszony arca az alázat maszkján túl ragyogott a rosszul leplezett elégedettségtől. Íme eljött az idő, mikoron a tengernyi megaláztatás után, mit a megboldogult király oldalán elviselni volt kénytelen végre elégtételt érezhet és nem csak saját sorsán úr immár, de az egész királyság, s mind a dölyfös, lenéző egrón urak törvény szerint immár neki kötelesek fejet hajtani! Régens volt az Egy kegyelméből, s Santangelii nuncius a Szentatya elismerő bulláját is magával hozta, hogy a koronázásnak semmiféle akadálya ne legyen. Fia nevében uralkodott, kinek eltűntét firtatni felségárulás és fővesztés terhe mellett tiltotta, s a külvilág számára hivatalosan csupán a királyi palota belső termeiben történő, megjósolhatatlan ideig tartó betegeskedéséről volt ildomos beszélni. Ami azt illeti, nem foglalkoztatta különösebben Seraphion herceg holléte, hisz legidősebb magzatával szemben anyai érzései csupán a kötelességre korlátozódtak. Alig volt tizenhét, amikor a gyermekszülés terhe reá mérettetett, s éppen nyíló nőiessége iránt a heves vérű Barad nem volt éppen sok türelemmel. A sivító csecsemőt már akkor sem állhatta, s ahogy a fiú nőtt, mindinkább apja csélcsap, zabolátlan és akarnok természetét látta rajta kiütközni. Nem esett hát nehezére együtt élni a tudattal, hogy a fiút az országnak szülte, s leányai iránt sokkal odaadóbban viseltetett, mint Seraphion felé bármikor is. Az ifjú herceg gondja nem nyomasztotta hát szívét, a főpohárnok emberei már úgy is égre-földre keresik, s hogy nagyapja milyen szerepet szán majd a fiúnak, ha végre ráakad, a legkevésbé sem érdekelte. Magában már azt fontolta, miképpen fogja az udvart megtisztítani Barad híveitől, ahogy azt Scarletwounddal is tette, s vesz rajtuk elégtételt, hozzálátni uralma megszilárdításához azután is ráér! Noha mindenki úgy hitte, maga csak báb apja, Ballard és Santangelii kezében, de ő tudta jól, hogy a Vörös királynő szunnyadó hatalma egyedül csak az ő rendelkezésére áll, s ezáltal senki seregeire nem szorul. A trónbitorló Belacquát és a Benefikátusban hatalmaskodó Hegyi Királyt csak bosszantó szálkának érezte a körme alatt. Bár a köpönyegforgató kardinális az Adományból holmi tárgyalás és kiegyezés ideájával érkezett, maga csak kacagott a felvetésen. Tárgyalni a legyőzöttel? Ugyan minek? A zarowari hercegecske gyülevész híveit a nyár derekán apja serege szétverte, a kezén lévő Újkaput pedig öccse és annak apósa már csaknem fél éve ostromolja. A megadás csak idő kérdése, s akkor már semmi sem állíthatja meg a királyi sereget abban, hogy kisöpörje végre Molvácsból, majd az országból is!
A szertartás végeztével az Újpalota lovagtermébe vonultak a résztvevők, hogy lakomával ünnepeljék az ország új régenskirálynőjét. Sorjáztak a vivátok, fogadalmak, s a mágnás nagyurak és pártos nemesek úgy tülekedtek kegyeiért és az azzal járó adományokért, mint disznók a vályú előtt. A királynő özvegyi hidegségében is szinte ragyogott, diadalma körbesugárzott a pazar lakomateremben. Eközben atyja, tekintetét kereste, s még inkább a büszkeséget benne, hisz a Chelley-házat lám, ő emelte a legmagasabbra, első helyre az ország nemzetségei között. Ám a főpohárnokot nem lelte sehol, amiként a kígyó nunciust sem. Rosszat sejtett. Bársonykesztyűs kezének egyetlen rebbenésével közelebb intette Rodier lovagot, ki kecses szemöldökének egyetlen rándulásából értette a kérdést.*
-Ardenand gróf futára rossz híreket hozott felséges úrnőm! Belacqua a folyón át élelmet juttatott be Újkapuba. Seregeink közeledtének híréremég a nyáron begyűjtette az összes élést és takarmányt a környékről, így az utánpótlási vonalak hosszúra nyúltak, az ostromgyűrű ellátása nehézkes volt. Lord Ardenand, és öcsédurad igyekeztek mihamarabb dűlőre vinni a dolgot, de a város ellenállt a rohamoknak, az ostrom elhúzódott, a tél megérkeztével pedig elakadtak a társzekerek Alvidék és Koronaékkő felől. Emellé a lázadók szétvert seregének éledező maradéka is zaklatni kezdte az utánpótlást. Az ostromlók éheztek, s amikor meglátták, hogy Újkapu védői vígan mulatoznak a falak mögött, lázadozni kezdtek. Nem volt más megoldás, minthogy Ardenand gróf és lord Chelley tábort bontson és elvonuljon a város alól.
"....spieß voran!"

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 365

Re: Egronia-Koronaékkő tartomány és a főváros

Hozzászólás#23 » 2021.10.02. 21:44

*Lizwetha szájában hirtelen megkeseredett a Püspöki Üdvözletes kortya. Az ékköves ezüstkupát indulatosan csapta le az asztalra, minek éles csattanását elnyomták a vigadalom hangjai. Úgy. Eszerint Santangelii nyert, s ő kénytelen lesz tárgyalóasztalhoz ülni a trónbitorlóval!*
"....spieß voran!"

Vissza: “Egyéb helyek”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég