Egronia-Koronaékkő tartomány és a főváros

[von Frundsberg]

A főváros örökkön lüktető ölében fut össze Egronia megannyi népének sorsa. A birodalom szíve a százezres koronaváros, hol a király tartja udvarát, s minden rangbéli, ki a nagypolitika ütőerén kívánja tartani kezét. Utcái, terei magukon hordozzák Egronia történelmének nyomait, sötét és dicsőséges időkét egyaránt. Palotáinak légies gyönyörűsége az ország dicső rendjeinek méltóságát hirdetik, templomai az egyszerű népnek idézi a mennyek szépségét e földre, míg bűzhödt sikátoriban rakódik le a nyomorultak jobb szerencsére érdemes hordaléka. Kellemes éghajlatát egyaránt élvezi nemes és pór, becsületes és hitvány. A hölgyek selymeit errefelé lengébben lebbenti a folyóról érkező langy szellő és a telek sem olyan zordak, mint a kies északon.

[Eulisess Scarletwound]

//Királyi udvar//



Fényűző pompa és sötét titkok, arany, bíbor, márvány és gyarlóság... ezt rejti a királyi palota, hol Egronia uralkodója, a királyi család szűkebb és tágabb udvartartásával együtt székel. Tanácstermeiben dölyfös urak, malasztos papok döntenek ország dolgai felől, folyosóin feltörekvő udvaroncok súgnak össze, a lakomák és bálok pedig oly helyszínei az intrikának és cselszövésnek, mi bosszúvágyban, haragban és gyűlöletben méltó párjai lennének akármelyik csatatérnek. Ám helye van itt a tudós főknek, érdemes művészeknek és furfangos diplomatáknak épp úgy, mint hős lovagoknak, kik a fényes tornák pástján vívnak pihegő hölgyeik keszkenőjéért.

* A Főtanácsos magához rendeli gyóntatópapját közös ima céljából. A szolga fertály órán belül visszatér a megidézett személlyel, a csavaros eszű Winmore atyával. Senki sem gondolná róla az udvarban, hogy ő nem más, mint egy a tanácsos kémei közül, mégpedig a leghűségesebb és a legodaóbb. Miután elbocsájtották a szolgát és végeztek az Egy közös dicséretével, Eulisess hozzákezd a valós beszélgetéshez. *
- Mint jól tudod Winmore, én egy rövid időre el fogom hagyni az udvart. Tartsd nyitva a szemed, ha bármi gyanús dolgot észlelsz, azonnal üzenj. Most pedig beszélj nekem a Koronát veszélyeztető frakciókról a királyságban… Hányadán állunk velük? - * adja át a szót az atyának.*

[von Frundsberg]

*Az abbé párnát kéret a cselédtől,hogy csúz kínozta derekát megtámaszthassa vele a karosszékben. Mintha a puszta lélegzés is nehezére esne a pohos,ám madárcsontú öregnek, de a tanácsos tudja jól, mindez csupán az ártalmatlan lelki ember álcája, mivel az éles eszű, fürge szavú túlélő elrejti való arcát.*

A fellegeken,mik szerelmes hazánk egét takarják, jottányi sem szitál át az Egyetlen fényéből. Dudva veri fel az ősök sírhalmait és az urak úgy marakodnak ország koncán, mint- megbocsásson- ádáz dögsakálok. *nagyot sóhajt az atya* Mit tudunk hát tenni, vérünk öröke az állandó pártoskodás. Olyan fajta az egrón, ha nincs ellenség, kit üthet, hát enhúsát szaggatja. Az örökös birtokperek, egymás földjeinek megsarcoltatása, jobbágyainak elhajtása, a hatalmaskodás és ragadozások már fárasztják őfelségét, főként, hogy tenni alig tud valamit ellene, azonkívül, hogy megbízott kapitányokat állított a rend helyreállítására.
Aztán meg...nem egy főúri liga kíván alkalmas kérőt állítani a hercegleányok kezéért, mi félek,ha urunk eltávozik -az Egy nyújtsa hosszúra éveit- belháborúba sodorja a nemzetet. Tudom, hercegünket nem veszem számításba, ám az ifjú még bohó és tapasztalatlan. S ha tetteit a lovagi ideálok és a becsvágy hajtja is, a minden hájjal megkent bárók ezer és egy módját találhatják, miként állítsák félre, ha csak ez választja el őket a koronától.
A keleti hegyvidéken sincs nyugta a népnek. A lázadó rablólovagok, kik a kehely jelét viselik, (Allenwell és a Szent Vér szimbóluma) megtagadják az egyházat, dúlják a szabad városok környékét és nem átallanak már Hegyi Királyról beszélni, ki pogány országot kiáltana ki magának az Adomány oromvölgyei között.
Egyre másra érkeznek a hírek királynénk viselt dolgairól is. Tudjuk, hogy Barad nagy bika volt ifjúkorában és több tucat fattyút hagyott hátra szerte a birodalomban -újabb trónkövetelők, oh ég!- ám a királyné szajhálkodása, ráadásul egy zarovari kereskedelmi megbízottal, már a bősz egrón urak szemében is bődületes sértés. Ugyan királynénk nem külhonból való, s urunk úgy érezte jól döntött, amikor a nagymultú Chelley ház leányát vette el, ám öregségére úgy tűnik Othmar Chelley, a családfő mind nagyobb befolyást gyakorol törődött uralkodónkra, nem beszélve az ifjú hercegről, ki udvarukban járja a vitézlő oskolát.
A nyugati határszélen mozgolódik a karagáj. Koronaékkő és Felvég tartományurai sokallják a pénzt, amit a katonák fegyverben tartása jelent, s követelik, hogy a békésebb országrészek nemesei is fizessenek fegyverváltságot, amiért óvják az országot a betöréstől. Ám a középnyugat és dél grófjai háborognak ellene, követelik, hogy tagadják meg az ajándékot a nagykántól és kérjenek allenwelli segítséget egy nagyszabású hadjárathoz, miről a régi vágású urak hallani sem akartak. A Királyi Tanács legutóbbi ülésének is poroszlók vetettek véget, hisz majdnem vér folyt a marakodás miatt. Eközben a nyugati végvárak királyi zsoldban álló legényei éheznek, pénz és posztó nélkül verekszenek, pusztán a zsákmány reményében, de hát mit tehetnénk, ha üres a kincstár. A marsall már két gárdazászlóaljat küldött a megsegítésükre, de a zarovari bankházak már csak orcátlan záloggal és vérforraló kamattal adnának több hitelt.
A helyzetünk, jó uram, aligha ad okot bizakodásra...

[Eulisess Scarletwound]

*Míg az atya beszél, a tanácsos bort tölt vendégének és kezébe adja, majd leül íróasztala mögé és figyelmesen hallgatja. Mennél tovább ér a beszédben az öreg, annál felhősebb lesz Lord Scarletwound arca. S mikor a mondódóját befejezve elkezdi ízlelgetni a jó bort Winmore, a tanácsos csak hallgat és gondolkozik. Majd kisvártatva feláll, hátrakulcsolja a kezét, tesz pár kört a szobában, mindezt egy szó nélkül. Végül megtöri görcsös testtartását és valamivel tiszteletparancsolóbbat vesz fel. Úgy néz rá az atyára, majd kezd hozzá mondanivalójához.*

- Nem tréfáltál atyám, mikor azt mondtad, sok tennivalónk van még. Ám, vigasztal a tudat, hogy ez csak azt jelentheti, az Egy megbízik bennünk, így nem szűk marokkal méri az elénk állított próbákat sem… fordítsuk tekintetünket a legfontosabb történésekre! Kezdem az örökösödéssel. Azt könnyen kezelhetjük, hiszen a fiatal herceg bámulatosan bánik a pengével, csak éppen igazi támogatói nincsenek, rajtunk kívül. Ezen úgy segítek, hogy beszélek a királlyal és írok az áldott lelkű Főatyának egy levelet és megkérem őket, hirdessünk harcot a Fény Hite nevében az igaztalan mészárló rabló lovagok ellen, amely hadjáratot pedig az ifjú herceg vezeti majd. Remélhetőleg beleegyeznek, hisz dicső és szép dolog a hitünkért harcolni, nomeg a megszerzett rablott kincsen a Koronát ért igaztalanságokat kompenzáljuk és az Egynek valamint szolgáinak ajánljuk a bűnösök lelki üdvéért. Ez a hadjárat nemcsak, hogy megmutatja királyságunk egészének hercegünk talpraesettségét, hanem összeboronálja az egy zászló alatt vonuló urakat is, egyúttal lehetőleg kellően kifárasztja őket… egy időre. Emellett pedig új hősök is megjelennek, kik később még hasznunkra válhatnak. – *az atya emeli kezét, szólni kíván, de Eulisess leinti. Tudja, mit akar.* - Igen, igen, tudom. Az allanwelliek nem fogják jónéven venni, ha vallásukat üldözzük földjeinken, de arra pedig az a megoldás, hogy a Császár fia megkapja Miriel hercegnő kezét. Mindközül a legszebbet. – *a borozgató Winmore felvonja szemöldökét * - Na jó, talán nem a legszebb, de ezt a Császárnak nem kell tudnia. .. Így a problémák többsége egy kisebb hadjárattal el is lesz intézve. – * itt egy kis szünetet tart. * - A karagájok kérdése, pedig ennél összetettebb, arról most ne essék szó. Hacsak nem annyi, hogy legjobb lenne, ha a Császár és hűbéresei átvennék tőlünk e nagy súlyt, mégha nem is önszántukból. Ezzel megnyílna az út előttünk Mordavarba, ahol az Egy nevében békét hozhatnánk…. Ámde a legégetőbb probléma, mindközül pedig az álnok Othamar Chelley. A róla szóló pletykáktól eltekintve is, csak romlást és zűrzavart hoz magasztos királyságunkra. Miután visszatérek az expedíciómról, az lesz az első, hogy megtöröm hatalmát. Mert, a többi tervemnek is útját állja...Várj csak, még mielőtt elengedlek, mondj meg még valamit. Nem Chelley pályázik egy ideje az özvegy Sante-Bouve birtokaira? Azt mondván, hogy valami rokoni ágon őt illeti az a nagy kiterjedésű föld? Mert ha igen, akkor az özvegynek szüksége van a segítségünkre és nekünk is az övére…- *adja át a papnak a szót.*

[von Frundsberg]

*Winmore abbé hümmögetve hallgatja végig a tanácsos terveit,majd nagyokat cuppantva ízlelgeti a száraz bort.Felpillant olykor a fel-alá járkáló Lord Scarletwoundra,majd reverendája zsebéből előveszi imafüzérét és keze köré csavarja*

Mit elővezettél uram,megfontolandó. Ám számolj véle,hogy ha Seraphion herceget megbízzuk a kelyhesek elleni hadjárat vezetésével, Othmar gróf is a nyomában fog lihegni, hadizsákmányra éhesen,s elsőül fog jelentkezni, hogy sereget ad a megsegítésére,minek mint tudjuk,nincs híján. Ha pedig hercegünk leveri a Hegyi Királyt, Chelley is a győző szerepében fog tetszelegni, s még nagyobb hatalomhoz juttatod ezzel. Tán üdvösebb volna valamivel lefoglalni a veres Othmart,hogy ne legyen érkezése beleütni az orrát a hadjáratba. Erre pediglen a birtokper, mit magad is mondtál megfelelő eszköznek bizonyulhat.
Hogy mire alapozza igényeit a Sante-Bouve birtokok felett, tán mellékes is, ez alapján vagy négy másik harmatföldi ház is igényt tarthatna reá, s lady Sante-Bouve egyébként is saját jogán, királyi bullával fiúsítva bírja az uradalmakat. Egyetlen esélye az volna, ha Chelley öccsének megnyerné az özvegy lady kezét. Hatalomban felülmúl minden lehetséges kérőt, de a hölgy konoksága komoly akadályt jelenthet neki. Ám hogy megpróbálja rákényszeríteni azt a házasságra, annak komoly esélye lehet...és megtenné azt,akár erőszakkal is, efelől biztos vagyok. Ha megpróbálod megnehezíteni ebbéli törekvéseit és rábírod, hogy minden erejével Harmatföldre koncentráljon, tán Seraphion herceg hadjárata is sikerülhet.

[Eulisess Scarletwound]

*A tanácsos ekkor hátat fordít hű kémének, hogy farkasszemet nézhessen az uralkodói család falon függő portréjával. Minden tagját személyesen ismeri, s az évek alatt megtudhatta tagjainak összes, féltve őrzött titkát. Egy percig merengve nézi a délceg és kecses alakokat, azután folytatja a beszélgetést, szemét le sem véve a képről.*

- Válaszod jogos, Winmore. Csúnyán belerondítana a szent harcokba az álnok keselyű…Így a megoldást valóban a Sante-Bouve özvegy fogja jelenteni…de ha már egyszer baj lesz Zubogó körül, akkor azt kihasználhatjuk egy Korona hű bázis létrehozásához! – *ekkor izgatottan visszafordul az atyára.* – De ne rohanjunk annyira előre! Chelley ismert arról, hogy nem fogad el nemet válaszként, pláne egy olyan >>nagylelkű<< ajánlatra, mint e frigy. Márpedig az özvegynek el kell utasítania ezt a kérelmet, akár tetszik neki, akár nem. A királyság egységét és a királyi család biztonságát kockáztatja, ha ennél is nagyobb hatalmat ad a Chelley-ház kezébe. S ha az a kígyó megszerzi a földet, ott lesz Zubogó kapujában… és ismerve a mi nemeseinket arrafelé, maguk fogják bekísérni a városba örömujjongással. – *keserűen elmosolyodik.*– Ha pedig Zubogó városa is a lába előtt hever, akkor ugyan ki fogja útját állni, mikor a királyi család hulláin átlépdelve saját maga ül be a vörös bársony trónba? Ne lepődj meg ennyire ezen a kijelentésen Winmore. Te magad is tudod, hogy Chelley egy ideje a trónra aspirál, s ha nem is magának, valamely bárgyú fiának… vagy pediglen könnyűvérű lányának… Természetesen ezt a ladynek teljes egészében nem fogom elmondani, csak felesleges pánikot keltene, arra meg végképp nincs szükség…- *visszasétál íróasztala mögé, leül székébe, onnan folytatja terve részletezését.* – Szóval az özvegy nemet mond. Ekkor Chelley valószínűleg fenyegetésekbe kezd fegyveres támadásokról [de ha nem is tenné, akkor is kiprovokáljuk tőle ezt a lépést], s ha nem lennénk mi, az özvegy valószínűleg vagy így, vagy úgy, de fejet hajtana. Ámde itt jövünk mi a képbe! Az özvegy mögött komoly haderő fog gyülekezni. –*Winmore ismét csodálkozásba kezd. A tanácsos megint csak leinti.* – Nem, nem a Korona részéről. Az sohasem történne meg. Ahhoz, hogy teljesen lásd a képet, hadd meséljem el, talán éppen az Egy akaratából, az özvegy bátyja, Willem Ardenand, nemrég írt nekem egy levelet, menjek el hozzá, mert kérni kíván valamit. Azt, hogy mit is akar, nem írta meg, de afelől biztosított, roppant fontos. Szerencsénkre két nővére sem hagyta pártfogása nélkül és ők is írtak nekem, hogy tartsak audienciát az Ardenand birtokon. Ennek apropóján expedícióm diadala után elutazom Zubogó városába. Ott pedig igyekszem úgy szőni a szálakat, hogy a Sante-Bouve-Ardenand család hatalma a környéken megerősödjék és a városban is legyen szavuk. Így számításaim szerint, ha környék urai hajlandóak belemenni a játékomba, akkor közel egyenrangú sereget tudnak felállítani a Chelley-házzal szemben…s ha, ne adja az Egyisten, felgyulladna egy-két magtár, és fellázadna egy jobbágysereg a Chelley földeken, akkor Othmar barátunknak, igencsak égne a talaj a talpa alatt a kétfrontos harcoknak köszönhetőn…Az így teremtett helyzet, mindenképpen nyertes. Ha Chelley nem tartja be fenyegetéseit és nem vonul harcba, akkor szégyenben marad egy hölgy által, nevetségessé válik, ligája megoszlik. Ha pedig harcba keveredik – *a következő szavakat az Egy szolgájához nem méltó gonoszsággal ejti ki* – van esélye, hogy odaveszik… - *majd visszaveszi megszokott stílusát.* – De ha győzedelmeskedne is, annyira megfogyna emberei száma, hogy elég egy újabb ellenlábast beemelni a képbe, mondjuk a kövér Unced grófot, egyszerűen szétzúzná a meggyengült képmutatót és mihaszna seregét... Mindenestre szeretném, ha az özvegy és testvére nyerne. Akkor biztosan tudnám, Zubogó és környéke egy remek bázisa lészen a Koronának.
*Mondandója befejeztével elővesz egy kisebb erszényt fiókjából, amit az atya kezébe nyom.*
- Szeretném még meghallgatni véleményed, mielőtt elengedlek ünnepelni, kedves barátom. Tudod, tanácsod sokat jelent számomra.

[Mord]

//Intermezzo: A vörös királynő nyomában - Eulisess Scarletwound bevezetése //

Bársonyruhás udvari apród érkezik a Főtanácsos szobájához, kopog, s az invitálásra lép csak be, hogy meghajoljon. Kék bársonykabátjának mellkasán a királyi címer díszes hímzése jelzi, hogy bizony személyesen őfelsége küldte az ifjú kölyköt, ki talán Zyllah gróf unokája lehet valószerűtlenül szőke göndör fürtjei, szeplős sápatag arca és zöld szeme okán.
- Adjon az Egy áldást és békességet, Főtanácsos Uram! Őkirályi felsége üzenetét hozom. Haladéktalan csak tenmaga kezébe kegyelmednek. - Hajol meg ismét a fiú, s a pecsétes levelet át is nyújtja, majd fegyelmezett nyugalommal vár. Várja, mi lesz a válasz.

A levél sértetlen pecsétjét feltörve csupán néhány rövid sor áll benne.

Eulisess, Kedves Barátom!

Te is tudod, mily költséges felfedezésre készülünk a Vörös Királynő felkutatásával. A Tengeri Szirén és a Viharlovas öt nap múlva hajózik ki Zubogóból, Lady Ludmilla Sante-Bouve személyesen vezeti a kutatásokat. Már tájékoztattam a döntésemről, hogy ezen expedicioban kíséretet kap, azonban Főkincstárnokom ágynak esett! A Vörös Királynő fellelése stratégiai fontosságú a Korona számára, ezért megkérlek, hogy haladéktalan csomagolj, s készülj fel az útra! Nincs okom kétségbe vonni a grófnő hűségét, de ha bármi történne e veszélyes tengeri úton, a Vörös Királynőnek vissza kell térnie birtokomba, egyéb kincsekkel és ereklyékkel egyetemben!
Tégy meg mindent a célért!

A levelet őfelsége aláírása teszi hivatalossá. A gyermek megvárja a választ, majd mélyen meghajolva távozik is.

//Intermezzo vége. Folytassa, Őfelsége! Majd a város kikötőjében folytatjuk.//

[von Frundsberg]

*Az erszény olyan gyorsan tűnik el a reverenda ráncai között, mintha sosem lett volna*
Az Egyisten fizesse meg nagylelkűséged uram. Az árváknak hálásak kegyes adományodért.

*Tudott, hogy a Winmore atya vezette árvaház afféle besúgó-tanyaként létezik a fővárosban, hiszen az utcakölykök sok mindent látnak és hallanak, mik értő füleknek aranyat érnek, méghozzá nem keveset. Emellett ugyancsak nyílt titok, hogy az abbé pártfogása alatt nevelkedett gyermekek alkotják az Árvák testvériségét, minek felcseperedett tagjai idővel a sikátoroktól a királyi kamarákig sok helyen találták meg számításaikat. Egymás iránt megmaradt kötelékük és Winmore felé érzett hálájuk élethosszig tart, s ezen kapcsolatok végül a birodalom jó részére kiterjedő kémhálózatot hívtak életre. Mikoron társaságuk akad, az atya mélytitkú mosollyal figyeli, hogy a Zyllah-kölyök hozta levelet mint bontja ki a tanácsos és futja át annak sorait. Tartalmával maga is tisztában van. Megáldja az apródot, mielőtt az távozna, majd joviális mosollyal tekint fel lord Scarletwoundra.*

Úgy hiszem várnia kell a harmatföldi látogatással, lordom. A becses ereklye megkerítése most fontosabb a háznak. Ilyen ingatag időkben az Eldalos-dinasztiának létfontosságú, hogy bizonyítsa, hatalma megingathatatlan, mert ősöktől való. Mi volna alkalmasabb erre, mint hogy egy rég elveszett családi relikviát, ami a nemzet históriájában ugyanolyan jelentős -hovatovább, két faj szövetségének jelképe- fényes ünnepség közepette visszahozzák a fővárosba. Zsoldosokból nyilván nem lesz hiány, ám mint látja, a királynak szeme és füle kell, hogy legyen a kutatásra induló flottában… még ha bizalma megingathatatlan is lady Sante-Bouve-ban *göcög fel Winmore*

Ami pedig terveit illeti…*ráncolja pergamenszín homlokát a pap* félek nem volna üdvös, hogy polgárháborút szítsunk az ország eddig nyugalmas részein, főként, hogy a hegyvidéket kelyhesek prédálják, az urak azt lesik, mikor ugorhatnak egymás torkának és a Lándzsakapu végvárai is egyre nagyobb nyomás alatt állnak a nomádok miatt. Chelley ellen táborba kell kovácsolni a harmatföldi urakat, ez nem vitás, de a törékeny békét feláldoznunk, ártatlanokra halált hoznunk nem szabad. Járjon el körültekintően uram, de óvva intem tőle, hogy meggondolatlanul lángba borítsa a vidéket. Ám tudnia kell Eulisses, a rosszat megcselekedni az Egynek tetsző nagyobb jó érdekében bocsánatosabb, mint tétlenül nézni, hogy a gonoszság elharapódzon. A veres Othmar gróf pedig nem örökéletű…*fénykévét vet homlokára, szívére, s oly jelentőségteljesen tekint a lordra, hogy kétség sem férhet hozzá, csapdára, merényletre gondol. Majd elkapja tekintetét, arcára újra atyai mosoly költözik*

Mindenesetre az út során lesz alkalma mindent apróra megvitatni lady Ludmillával.

[Eulisess Scarletwound]

*A királyság első szolgája vet egy sokatmondó pillantást az idős atyára, jelezve megfontolja, amit mondott. Eztán rövid ideig csak nézi a kezében lévő levelet, amely időt Winmore a bor utolsó cseppjeinek kiélvezésével tölt. Miután harmadjára is átfutotta a király pár sorát, minden szavát megjegyezte, ezért nyugodt szívvel a kandalló tűzébe veti az üzenetet. A lángnyelvek mohón falják fel a papírost.*

- Rendben van hát Winmore. Tudd, szavaid nem találtak süket fülekre. Minden áron elkerüljük a polgárháborút, nem ontunk feleslegesen vért. Azonban ehhez az kell, hogy Chelley előtt lépjünk, mert ha megkéri az özvegy kezét, onnantól elindul a folyamat, mit imént vázoltam…A veres gróf pedig túl fontos ahhoz, hogy sajnálatos vadászbaleset érje, vagy leforduljon lováról a túlzott hőségtől…A jónépek még az ártalmatlan halálokról is mindenfélét suttognak, hát még ha az életerős veres gróf egyszeriben csak itt hagyná e világot. Halála után pedig testvéröccse és lánya Lizwetha királyné tettes után kutatna égen-földön. Az Egy tudja kit és miért feketítenének be, de abban biztos vagyok, csak erősítené a megosztottságot… Ezért hát óvatosan kell szüretelni… Szívemnek leghőbb vágya lenne Chelleyt a Korona elleni vétségeiért felelősségre vonni, majd földjeit ismét a nagy Eldalos család kezébe adni. Azonban talán ez a legveszélyesebb út mindközül. Okait mindketten ismerjük. - *átveszi az atya által nyújtott üres serleget és visszateszi a kancsó mellé.*- Mindenestre köszönöm, kedves barátom. Nagy segítség voltál, mint mindig.

*A tanácsos megvárja, amíg a ravasz atya minden mozdulatára ügyelve feltápászkodik kényelmes helyéről. Majd együtt indulnak a kijárat felé. Míg el nem érik, addig Eulisess folytatja a bájcsevejt.*

- Sajnos nekem teljes erőmmel utamra kell koncentrálnom, így tégy meg valamit. A kincstár intézkedjen arról, hogy bocsássák el a királyné jelenlegi társalkodónőit és kérjenek fel helyükre apácákat. A kincstár válasza erre a takarékosság lesz. Az apácák kerülik a drága világi fényűzést, így tartásuk olcsóbb. Azonban remélem a nagyurak is jobb szemmel fognak tekinteni könnyűvérű asszonyunkra, ha látják új kompániáját. Ráadásul nem árt, ha szokja a társaságukat. Királyunk halála után zárdába vonul. Bár ő erről még nem tud. - *ekkor érnek oda a kijárathoz. Pár sokatmondó vallásos frázissal búcsút vesznek egymástól, kellemes Nyárközepet kívánnak, aztán Winmore kilép az ajtón. A tanácsos ismét egyedül van szobájában.*

- Csak tudnám mikor lett ilyen körmönfont ez a Chelley! –*mormogja íróasztala felé tartva. *–Mikor megismerkedtem vele még a fejszámolás is nehezére esett, nemhogy a politikai tervek szövése.

*Tintát és papírt készít elő. Levelet készül írni Lady Sante-Bouve-nek.*

[Eulisess Scarletwound]

„Mélyen tisztelt milady,

Örömmel értesültem, hogy végül nem habozott a Korona segítségét kérni nagyszabású expedíciójához. S örömmel értesítem, a Király maga szerény személyemet kérte fel arra a megtisztelő feladatra, hogy jelenlétemmel erősítsem Önt, valamint képviseljem a Koronát. Mikor e sorokat olvassa, én már valószínűleg úton vagyok, vagy már meg is érkeztem Zubogó nagyszerű városába.

Nem bajlódtam a szállás kérdésével, a Korona nekem adományozta az Akadémiaszigeten található Igazságügyi Palota teljes negyedik emeletét, mit a napokban már elkezdenek számomra alkalmassá tenni. Ha valamely ok miatt szükségét érzi, keressen fel ott, de ezt nem tartom szükségesnek.

A már Ön által leírt időpontban a kikötőben találkozunk mindenképpen, elutazásunk napján.

Az Egy vesse Önre áldott pillantását.

Lord Eulisess Scarletwound
Királyi Főtanácsos
Fekete Völgy ura”

*A levelet lezárása után a szolgáknak adja, meghagyva jutassák el a ladynek minél előbb.*