Allenwell Császárság-Caderosso

Egronia és a nagyvilág egyéb helyszínei
A játékhoz kérjük, jelentkezz be!
Avatar
Delilah
Hozzászólások: 6

Re: Allenwell Császárság-Caderosso

Hozzászólás#11 » 2020.08.15. 23:53

Egzotikus és drága virágok mintájával díszes legyezője mögé rejti arca egy részét, annak árnyákából figyeli a terem eseményeit: a szervezett káoszt, a szövevényes rendet – mi összevisszaságában is jól elhelyez mindenkit. Vizsgálódásai alatt kerüli az idegen pillantását is. Hadd érezze az, figyelmét ki kell érdemelni, nem akárkihez szólt az imént. Körbekémlelése azonban nem céltalan, udvarlói ismerős alakjait keresi. Hasznára válna most egy-kettő soraikból. Ha akadna közülük legalább valaki (de inkább több), keresné annak szemét - jelezve, vágyik a társaságára. Nem árt, ha az idegen látja, mások is küzdenek őérte, nincs egyedül.
Tovább tekintve az emberi áradaton Rua köszöntését csak fogadja, előbb meghalna, mint viszonozná. Tisztéhez kiválóan illő modora van annak. Simulékony, alázatoskodó jellem, aki még intim pillanatiban is hízeleg, ha magán érzi mestere pillantását. Örök stréber, viszont becsülendő, hogy tudja, hol a helye. Vele valóban csak ösztönei miatt lehet baj.
A szolgavilág összetűzései a legkevésbé sem érdeklik, ám Troufal tette fölött egy pillanatra gúnyos öröm jelenik meg szája szegletében. Ctirad Troufal olyan ember, akitől az ördög is megijedne a pokolban – arcára ráolvadt a vad gyűlölet maszkja, szeméből hiányzik a melegség; fagyos, halott és rémítőn csillog. Kicsit olyan, mint egy veszélyes természeti erő. Irányíthatatlannak tetszik, óvatosan kell bánni vele, akár a puskaporral; amennyiben így tesznek, akkor meghozza a hasznát --- tudja, hogy mit jelent, ha visel egy címert. Erőt mutat és pusztító energiáit annak szenteli.
Agoreta üzelmei elgondolkodtatják. Ha az önmérgező-mester az ő készleteit adja tovább, akkor kíméletlen büntetést kell kiszabnia rá. Most viszont nem akar feltűnést körötte - addig ad esélyt neki a tájékoztatásra, mi történt pontosan, mi volt ez az adás-vétel? Ha ezt elmulasztja, akkor másnap számol vele.
Végül az imént felszóló férfiún állapodik meg tekintete.
Új bábú a sakktáblán.
Ki tudja, ki lehet Allenwell tengernyi ura és parancsolója közt? A kirakott ételek azonban óvatosságra intik. Nem tudni, hol helyezkedik el az összetett ranglétrán. Magában sajnálkozik mindent-tudója hiányán, kinek feladata lenne fülébe súgni, kicsoda-micsoda ez az ifjú.
Legjobb lesz mégis megsértődni és kompenzációt kívánni. Elvégre nem akárkihez ült le, s még csak nem is ismerik egymást; be sem mutatkozott, úgy kíván vadászni rá - kötelessége rangjából és hírnevéből fakadóan ez. Ha a kompenzációt teljesíti, akkor egy újabb elkötelezett rajongót tud magának, ha elutasítja akkor statuálhatja rajta is, Dolina Verde márkinéja még mindig veszélyes eleme az allen világnak.
- Elszánt szavak ezek, holott önnön nevét sem ejti ki az elbűvölni kívánt hölgy előtt… – szól kisebb szünet után a férfihoz. Hangja szelíd, de mondanivalója annál élesebb. – Mindazonáltal férjem nem olyan ember, aki elől oltalmat keresnék, szeretőm nincs, udvarlóm annál több akad. Bajnokok, kik becsületem saját életüknél is fontosabbnak tartják. – mosolyog illemtudón ekkor, elhajtva szája elől a legyezőt. Mosolyában különösen elegyedik valami baljós és vonzó. – Bolyongani azonban nem szokásom. Nevezheti szerencsének, isteni kegynek vagy pusztán személyes jóindulatnak egy újonnan a fővárosba érkező felé azt, hogy éppen ideültem… Ellenben ajánlata őszintén meghökkent; s bevallom, jóakaratom megtaposva látom lábai által. Idegenek vagyunk egymás előtt uram, mégis első mondataival már affért remél tőlem, akárcsak egy könnyűvérű rabszolgától vagy szédelgő hetérától. Legrégebbi hódolóim sem mernek ilyesmit kérni, mert tudják, bár a császárváros szele szabadabb, mégis létezik ezen világon nobilis csodálat és udvarlás. Flörtjével talán meg kívánt sérteni és azt sugallná, hogy tisztességemhez kétség férkőzik?
Ekkor ülő pozíciójából is olybá tűnik, a magasból tekint alá; hangját egyszer sem emelte meg, viszont egész testéből sugárzó szelídsége határozott tempóban hűlt távolságtartó indulattá - miközben persze gyakorlott magabiztossággal irányítja magukra a köröttük lévők figyelmét. Sarokba kell szorítania rögtön az idegent, dominálnia kell a szituációt! A férfiúnak így nézők előtt kell vagy behódolnia akaratának, vagy ellenszegülnie. Nem maradt más hátra, mint megadni a kegyelemdöfést és megbocsátónak mutatkozni. A táblára érkező bábukat nem szabad hagyni céltalan mozogni. Muszáj besorolni őket valahová, lehetőleg megjelenésük pillanatától kezdve. Az üzenet minden Játékban tapasztaltabb szemlélőnek nyilvánvaló; mellette vagy ellene helyezkedik el az arubán fiatal? Talán ez lehet az udvar szövevényes hálójában annak első nagyobb, mégis sok mindent meghatározó lépése…
- Azonban, ha szándékai mégis tiszták lennének, szívből jövő bocsánatát elvárom, azzal együtt méltó ajándékát is, mellyel megkövet és jóváteszi ezt az inzultust.
„Ha az a közösség, amelyikre szükséged van hatalmad fenntartásához, romlott, annak a jellemét kell követned, hogy eleget tehess neki. Ím eképpen cselekszik a donna marquesa is, kiről az iménti fejezetben már több szó esett.”
- Mauroceno: Az Uralkodó

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 253

Re: Allenwell Császárság-Caderosso

Hozzászólás#12 » 2020.08.16. 21:29

-Avultan hangzanak már a Liliomhullás dalai az arubán költők lantjairól nem gondolja?-*lám a tartózkodó szenvedély gyöngyszemeit jelentő költemények sárba rántására sem rest az idegen kandúr*-Hódolói pedig éppen azért nem értek még révbe nyoszolyáján, mert szűzlányokként szépelegnek ahelyett, hogy elég bátrak legyenek kegyed tüzét magasra korbácsolni!-*a bálteremben hevülő lég az ifjú fűszertől illatos páráját sodorja a marquesa felé.* -Ölelő karjaim, becéző ajkam kívánja, ne nevemet, édes végzet, ki szebb, mint a lángoló alkony Dashkaran hegyei felett! Vegye el ölemből önző elégtételét!-*s nem átall az közelebb húzódni! Hol van már a szavaiban körmönfontan tartózkodó, ám tetteiben gátlástalan udvari szerelem? A fiatal, messzi vidékekről érkezett bikák új szeleket hoznak a hódításban is merev szertartásosságot követő Caderossóba? Avagy újdonász divat csak mindez, mit elsöpörnek a hagyományok, amint a corto veladák, és fényűző bálok nagyvadjai végre ellátják a pimasz ifjak baját? A donna tekintete körbefut a jelenlévőkön áltatott udvarlói után. Az eddig oly kitartó Bellón grófja elfordítja fejét és inkább egy harmatos gloriosát űz az aranyhímes korténiák árnya mögé, ki keszkenőpengéjével csak tessék-lássék védekezik. Prodromus evgenist sem leli sehol ,azonban signior Veturian de La Rovira, segítségére siet, érezvén, eljött ideje, hogy bizonyíthasson szíve hölgyének.*
-Csak nem csupasz varjúfiókot látok méltóságát próbálni dögön fent csőröcskéjével?-*állapodik meg pamlaguk mellett, kifogástalan meghajlással, de kézcsókot nem merészelvén.* -Ne kárhoztassa, üdvömnek gyönyörű szerzője, most esett ki csupán a fészekből, s úgy tetszik, kétségbeesetten próbál a sasok nyomába iramodni.
-Engem sért tán, signior?-*érez fel kelletlen az ifjú, s fitymálón méri végig La Rovirát*
-Fogadja elismerésem, kicsiny varjúm, nem hittem volna, hogy ily gyorsan szárnyal értelme!-*veti oda gúnyosan*-Láthatja, hogy signiora de Dolina Verde kegyével él vissza, amiért még mindig jelenlétével sérti és nem iramodott el herélt rabszolgákat űzni, mint ahogy az önhöz jobban illenék!
-Felvilágosítanám otrombaságod, hogy a hölgy kereste társaságom, míg kegyelmedet senki sem hívta. Tudom nagy úr az irigység, de ki kell ábrándítsam, gusztusom ellen valók az ön, felém táplált nyilvánvaló érzései.
*La Rovira kacajt eröltet, s válaszul őzbőr kesztyűjét löki a ficsúr arcába. Fegyvert nem ránthat, hiszen a császárné estélyén az egyenlő volna a halálos ítélettel, de a durva gesztus, mivel kihívását megtette, egyértelmű halálig tartó párviadalt jelent. Az arubán uracska keblébe gyűri a kesztyűt, s úgy vigyorog a marquesára*
-A mitugrász uraság bőréből topánt varratok és levágott füleivel fogom ékíttetni kegyed nagyobb gyönyörűségére!
"....spieß voran!"

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 253

Re: Allenwell Császárság-Caderosso

Hozzászólás#13 » 2020.08.16. 21:30

*Mialatt a férfiak becsület dolgában évődnek, a donna fűszer élesztette figyelme alaposan elkalandozhat. A girando körei lassan eloszlanak, s a gyertyák fénye lejjebb lohad. A ravaszul elhelyezett tükrök a tánctér közepére vetik a fényt, hol az estély orgiamestere tűnik fel, s ajkán fölényes-talánydús mosollyal szól a császári ármádia Umm Kheddában vérző dicsőséges fortezzáiról, kik pikáik hegyén viszik el Sahra barbár partjaira az uralkodó békéjét emberfeletti erőfeszítéseket téve. S valóban, miután a szenátus döntött róla, hogy a túlnani partokon kívánatos volna egy hídfőállást létrehozni a birodalom sahrabeli érdekeltségeit támogatandó Umm Khedda erődjét szemelve ki erre a célra, a rablóvezérből lett szultán majd egy éve szívósan áll ellen az ostromnak Aygir nagykán kapudánpasájának hathatós támogatásával. A császári hadak érzékeny veszteségeket voltak kénytelenek elszenvedni a villámhadjáratnak tervezett expedíció során. A szenátus populistáinak elégedetlensége nőttön nőtt és a közvélemény hangja is egyre inkább feléjük billent. Ám most ágyékkötőre vetkeztetett, megkötözött sahrabust rángatnak be pányván a terembe, hogy az orgiamester hangja megindultan csapjon a magasba*
-Íme a csökönyös barbár, ki nem fogadja a felé nyújtott kezet, mi több, ádázul belémar! Ki nem tudja, mikor győzetett le, sarokba szorítva is ugrani kész, hogy dicső katonáink velejét szívja és hős fiaink életét virágában szakítsa le! Ellene harcolunk a forró homokban, lássátok sértett urak és gyászoló hölgyek! Az ellenség ő, kit betörnie kell akaratunknak és megszelidíteni! Az elszenvedett sebek és hiábavaló áldozatok miatt érzett jogos haragotok fizetsége ő, kit az Empressa kegyesen ad át nektek!
*A sahráb harcos üveges tekintettel áll a vérszagra gyűlő ragadozókként körüle álló báli társaság átkainak kereszttüzében. Itt-ott hallani a baljós röhögéseket és izgatott sikkantásokat, amint a fénykörön túl a rabszolgák által osztott kilencfarkú korbácsokat suhogva próbálják az urak és kéjesen csattogtatnak a dámák.*
-Mérjetek hát rá jogos büntetést, s haragotoknak eresszétek meg gátjait!-*az első csapás, mi egy félszemű marsalltól érkezik, ujjnyi csíkot szakít ki a sahráb mellkasának húsából. A forró vér a körülállók arcába fröccsen, elragadtatott sóhajokat fakasztva. Hölgyek ízlelik meg a barbár vérét egymás ujjáról, ajkáról, majd ahogy a follía méltóságteljes dallamai felfakadnak a muzsikusok felől, úgy vegyül bele állati indulat ordítása, önmagából kivetkezett hisztérikus kacagás, mocskolódó szitkok és az áldozat kínlódó üvöltése,síró sikolyai. A marquesa figyelmét nem kerüli el, hogy a kínzók között fűszertől bódultan, röhögve osztogatja korbácscsapásait egy egrón úr is, kit nem egyszer látott már a koronaékkövi udvarban. Brogan Segrodoc az, királyi főajtónálló, az ország prominens nobilisa,ki maga is egrón zászlósúr.*

// https://www.youtube.com/watch?v=7v8zxoEoA_Q //
"....spieß voran!"

Avatar
Delilah
Hozzászólások: 6

Re: Allenwell Császárság-Caderosso

Hozzászólás#14 » 2020.08.18. 19:40

Elnézve a szóváltást, de már előtte is, legszívesebben kikacagná a fiatalembert, aki elemi érzelmekkel heves optimizmussal tekint előre világba. Szinte látja maga előtt, ahogy elkészítteti divatos ruháit, hallgatva a hozzáértő maestrók bölcs tanácsaira; közben arról álmodozik, hogyan fogja elsőre leteríteni a legnagyobb vadakat pusztán megjelenésével és bátorságot mímelő stílusával. Nevettető ábrándok!
Anyja szavaival élve, ezek a fiatalok vadvirágok – szépek a mezőkön, de nem élnek meg a pompás szobában. A provinciákban, kisebb-nagyobb birtokaikon ők a legnagyobb hatalmak; megkapnak mindent és nyugodtan élhetnek saját belátásuk szerint. Azt hiszik az egész birodalomnak kötelessége elismeri kiválóságukat, ami képzethez hozzászoktatta őket a világtól való elzártság és hajlongó szolgáik hada.
Valószínű, nem is értette meg az imént elhangzottakat, csupán annyit látott, hogy míg ő kielégítené ösztöni vágyait, addig a hölgy, aki leült hozzá, rigorózusan követne holmi szabályokat – amiket úgy látszik még csak nem is ismer. Vajon elég időt tölt majd a fővárosban, hogy belássa az itteni élet olyan, mint egy véget nem érő nehéz báli tánc? Szabályos ritmusára járnak ők, a nép, a szolgák, a dekadencia, a vágyak, az álmok, az ármány - minden és mindenki. Kegyetlen tánc ez. Ki nem sajátítja el lépéseit, hamar orra bukik; elveszti a Játékot. Mégis anyjától és saját tapasztalataiból tudja, ezek a fiatalok nem szoktak fejet hajtani az íratlan szabályok sokaságának – inkább visszamennek családjuk tűzhelyéhez elsőnek, minthogy itt beálljanak sokadiknak... vagy ha továbbra is a Játék fölé helyeznék magukat, az kíméletet nem ismerve löki őket a mélységbe...
A párbaj ténye nem lepi meg, ahogy már el is könyveli az arubánt holtnak. Közönyös és embertelen számítás végez; időközben elunta a fiú sorsát. Teste és kora nem árulkodik nagy tapasztalatról – miként inkább hagyják nyerni az urak fiait egyes tájakon, nehogy kárt okozzanak bennük s elszenvedjék annak következményeit. Ellenben de la Rovia már régóta ég a bizonyítási vágytól és jó pár szezon alatt összemérhette tudását másokkal.
Szólna tán valamit a hódolók felé, de megkönnyebbülten veszi tudomásul, nem kell. A kibontakozó jelenet viszont láthatón már kedvére van. Érdektelensége csakhamar eltűnik, pokoli gyönyör húzódik arcán immár, s amikor a frissen ontott vér pár cseppje ráhullik tejfehér arcára, nem türtőzteti magát; hátravetett fejjel nevet. Nem csak a sahrabus szenvedésén. Lola --- a Császárnő, szándékai lettek egyszerre tiszták a számára. Leginkább annak géniusza felett kéjeleg a lelke.
Most már minden világos.
A háborút akarja revitalizálni az első hölgy a birodalomban. Ez tehát a célja az esttel. Mellé állítaná a résztvevőket, s tán támogatókat is szerezne a provinciákból; ezért van itt az ifjú, s nem kétli, ha körbetekintene látna még hozzá hasonló dámákat, urakat – kik a Császárné hívására jöttek fel a városba, abban a hitben, hogy csak bálról van szó.
Ekkor nyugtázza az egront. Minden esetben örül annak, ha egy császárista személyesen az Udvarban fejezi ki elköteleződését - könnyíti az ő dolgát; a törékeny béke fenntartását. Viszont ostoba lépés lenne addig keresnie társaságát, míg le nem rázza magáról a pletykákat, amik pozícióit veszélyeztethetnék a Császárnál. Elvégre mindig figyel valaki.
Ehelyett inkább szeretetét és hűségét fejezné ki Lolának. Szimbolikus cselekedet hajt végre, amivel megmentené az ifjú életet (elvégre holtak nem pártolnak ügyeket), támogatná az Empressát és hazafias étoszát növelné.
Egyszerre kivenné az arubán fiatal kezéből a felé dobott kesztyűt (miközben sugalmazón végighúzza mellkasán ujjait), letörölné a vércseppeket arcáról azzal, majd de la Roviának adná, egy ingerlő mosoly kíséretében. Óvatos jelzés; talán később illene jutalmáról érdeklődnie...
Ezt követőn szól, egyre erősödő hanggal, hogy a végére már mindenki hallhassa, mit mond. Egészen belemelegedik a hergelésbe, olyanná válva a homályban vörösnek tetsző szemeivel, dühös, de kimért mozdulataival, a fűszertől és kipárolgásoktól nehezedő levegőben, körbevéve démoni, vérre szomjas arcokkal, mint az elmúlt korok demagógjai - egyfajta irgalmatlan sátáni aurával körbevonva.
- Uraim! Az ellenség ott van! - mutat legyezőjével a sahrábra. - Kár volna egymás ellen feszülni, mikor nagyszerű birodalmunk arcába röhögnek a déli sakálok! Tűrik-e ezt az éve húzódó sértést, mert jómagam már nem igazán... Azt kérem önöktől, hogy támogassák a hadjáratot minden erejükkel; örömem abban lelném, nem magunk mészárlásában. Muszáj megleckéztetünk őket, hogy ne csak Sahra, de az egész világ tanuljon belőle: Allenwell örök és győzedelmes. Most pedig éljünk dicső elődeink szokásával és a Próféta tanításának: a vér élet! A test kenyér! Vegyük magunkhoz a Császárné kápráztató ajándékát és tépjük szét, tépjük ízeire e kutyát - miként egyesült erővel szét fogjuk tépni az egész világot akár, ha utunkba áll!
„Ha az a közösség, amelyikre szükséged van hatalmad fenntartásához, romlott, annak a jellemét kell követned, hogy eleget tehess neki. Ím eképpen cselekszik a donna marquesa is, kiről az iménti fejezetben már több szó esett.”
- Mauroceno: Az Uralkodó

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 253

Re: Allenwell Császárság-Caderosso

Hozzászólás#15 » 2020.08.25. 19:48

-A vér élet…
*…melyből halál, s újra friss élet sarjad. Körforgása a Megtestesült Isten törvénye szerint mindenek mozgatója és sosem szakad meg, bár ha a világ ki is fordul sarkaiból. Ki elveszi azt, annak fejére visszaszáll, ha ontása okkal is tétetett. Így való és így üdvös a Próféta Nagyobbik Testamentuma szerint. Donna Delilah szavaira ragadozók tekintete gyúl a fülledt, vérbűzös félhomályban. Rekedt hangú vad szófoszlányok felelnek rá, mint a hörgés megannyi ordastorokból a lupa hadba hívására. La Rovira homlokán izgatott verejték gyöngyözik a kacér válaszra. Vívókesztyűjét gyűrve szorul meg marka, kegyelemtőrét lassan vonja és elsőként lép oda a vértócsában félájultan hempergő, korbácsnyúzta sahrabushoz. Latot vág az élő húsból, engesztelésül Mater Allenwellnek és mind követik a farkassá vedlett finom urak és kényes dámák. Tőrök, cizellált izquierdák, apró báli pengék bestialitásukban is kimért ítélete alá vetik a tudat már nem kísértette emberroncsot. A fekete vér drága topánkák elefántcsont sarkát szennyezi, a parkett réseibe csorog és forrón gördül cseppje galambfehér alkarokon. Szellemdús homlokokon mázoltatik el és hol eddig acél dolgozott, már a karommá görbült ujjak, csizmatalpak szaggatják a bűnös húst. Nem tart soká és az ellenség, a hitetlen déli sakálfajzat már csupán alaktalan húscsomó, mit felismerni még zsigerjós sem volna képes. A birodalom kinyilvánította hát szívbéli elszántságát.*
-A test kenyér…
*…a méltó ítélet diadalán ittasult nemesek, Allenwell lelke kész, hogy egy falkaként seregeljen a sivatagi szél megtépte császári zászlók alá, s összetartozását tettel is megpecsételje. A figyelmes szolgák az orgiamester tapsára pamlagokkal sietnek az előkelő vendégek segítségére, míg azok megszabadulnak drága kelméiktől, hogy fűszer korbácsolta szenvedéllyel vesszenek el egymásban. Feledve esküket és fogadalmakat, ösztönös, ősi szándékkal osztoznak testek a testekkel. Íme az Örök Élet virágzása a vérmocskos parketten darvadozó Köztes Halálból Lysidamos vates tanításának megfelelően.
A marquesát elragadtatásából ismerős hang ragadja ki. Csalódottságot mímel, ámbátor cinkos.*
-Oda a belépőm, hála neked. Rosszul volnál, ha egy pillanatig nélkülöznöd kellene a társaság osztatlan figyelmét, kuzin?
"....spieß voran!"

Avatar
Delilah
Hozzászólások: 6

Re: Allenwell Császárság-Caderosso

Hozzászólás#16 » 2020.08.28. 06:21

-Allenwellért sokat, a Császárért mindent, drága felségedért akármit elszenvedek. Legyen szó a társaság veszedelmes figyelméről is. Nem mellesleg jól tudod, egyszerűbb közülük az ilyesmit, mint a magasból elmondani, mit akarnak igazán… – ejti ki a szavakat méltó tisztelettel miközben apró pukedlit csinál; vegyül hangjába egyfajta bizalmasság, mi kiváltságos keveseket illet. Mosolya azonban felé nem álca. Valódi és őszinte. Arról árulkodik, várta a percet, hogy végre viszontláthassa. Lola azok közül való, akiket tényleg szeret.
- A célod teljesült, ámde sajnos üdvözölni az arra méltókat sem tudod, miként a báli népek is elérték végül, ami reményében idekocsiztak. Így, hogy mindenki elégedett és boldog lehet, azt hiszem én jövök... Beszélni kívánok veled, kedvesem. Érdekes lenne maradni és kifigyelni, ki kivel élteti birodalmunk – de erre való Staphylus. Apropó. Értékes szolga, nem tudom eléggé meghálálni. Legkedvesebb suttogómmá vált, mindazonáltal remélem, nem jelentett rosszat, csak jót. S remélem azt is, talált időt arra, mire megkértem, nem nagyon terhelted le kérdéseiddel... - villan fehéren jókedve. -Jobb lenne talán félrevonulni valamelyik szobádba és ott beszélni. - csak unokatestvére vezényletével indul meg ezután.
- Mondd azt kérlek, hogy a legkedvesebb infanta is valahol itt rejtezik, csak másodnagynénje szívét törné össze. Tudja, hogy mindennél jobban imádom; ezért kínoz rövid és ritka leveleivel. Biztos büszke vagy rá, mert ha nem, én mindenképpen az vagyok. Amennyiben így folytatja, mesterien játszik majd mindenkin. Valóban jó lenne, ha velünk tartana, hiszen kíváncsi vagyok véleményére egyes kérdésekben... és semmiképp sem szeretném a háta mögött ezt átbeszélni.
Az utolsó szavak után ismét mosolyog. A másik lassan összeteheti, mit akar --- de azért jobb lesz előbb-utóbb kimondani az eddig ki nem mondott szavakat.
- Mulatságos volt látni egyébként Segrodoc urat, beszéltem is volna vele - mindig örvendetes, ha valaki magához öleli a realizmust - viszont jelenleg jobb volt kerülnöm társaságát. Holnap fontos dolgom lesz egy-két emberrel letörni a pletykák egyik hangoztatóját, mondhatni ekhóját, Don Gorrizt. Ellenben a kitalálójuk az árnyékban maradna, ha ostoba volnék. - törik meg kedve egy pillanatra. - A vénasszony itt van újra a fővárosban, igaz? Kevesen mernék felhozni egron véremet rajta kívül, mint lehetséges bűnt - s nem mint különlegességem. Ő, ki kikeverte azt, jámbor édesanyám, biztosan egy közülük. Sőt. Rá vallana.
„Ha az a közösség, amelyikre szükséged van hatalmad fenntartásához, romlott, annak a jellemét kell követned, hogy eleget tehess neki. Ím eképpen cselekszik a donna marquesa is, kiről az iménti fejezetben már több szó esett.”
- Mauroceno: Az Uralkodó

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 253

Re: Allenwell Császárság-Caderosso

Hozzászólás#17 » 2020.09.03. 19:08

*A zenekar bongása lassan aláfestése lesz csupán az egymáson csattogó, ziháló, nyögő, sikoltó és hörgő hús oratóriumának. Az orgiamester kedvtelve jár körbe, hogy a szerelmes csatatér hadállásait értő módon rendezze át meg át a kéj nagyobb szolgálatára. Nyomában rabszolgák italt és a személyes fűszermesterek áfiumot hordanak körbe az urak és hölgyek kedve szerint, lesben állva az alkalmas pillanatban, hogy a gyönyör után kínált ellenmérgekkel se maradjanak el, míg a sahrabus vére fekete tócsává alvad a drága réztölgy parketten. A Vértelen Felség –ki ma este csupán Lola- elégedetten szemléli a főrangok örömteli egyesülését, kikkel férje háborúját megnyerni reméli.*
- Reméltem, hogy nem bocsátod el és tőlem sem tagadod meg, hogy gondoskodhassak legkedvesebb húgocskámról…-*szól mélán, mintha gondolatai messzi kalandról térnének vissza*-…hisz Staphylus óvó kezem csak udvarodban, mi a méltóságodra agyarkodók ellen védelmez. Hiszen tudod, mily érzelgős vagyok, szívemet hasítaná, ha túl távol kellene tudnom téged magamtól. -*habár Lola közel sem olyan híres szépség, mint akár Lizwetha királyné, csendes lényéből áradó fenyegetés és hatalom teszi, hogy közelében izgalom borsódzik végig férfin és asszonyon egyaránt.* -Mindenki teszi a maga dolgát, kedvesem. -*kortyol a kobaltkék Alkonyborba.*-A pogány vére, a nemesek haragja és nemzőszervei, Staphylus, én és te is. -*éjsötét, kiismerhetetlen pillantása unokahúgát fürkészi. Nem vitatható, hogy az, mit a Játék látni engedett az évek során, sokkal ijesztőbbé tette ezt a tekintetet, mire kisleány korából Delilah még pajkosul csábítóként emlékezett. Lola finoman belékarol, hogy a bálteremből egy titkos ajtón keresztül aprócska szalonba lépjenek, hova gondos kezek tálaltak a felszolgált csemegékből.*
- A fenséges infanta ráér még körmeit védekezni is képes zsákmányon próbálgatni. A szíve nagyobb még, mint az esze, s beavatása is nemrég esett csak. A corto velada nem neki való még, ráér pocsékolni vonzó ártatlanságát. Remélem te is így gondolod, ha már szárnyaid alá kell, hogy szánjam hamarost.-*cseveg, mialatt letelepszik az oroszlánlábú kerevetre.*- Sajnáljuk egyébiránt, hogy nem tudtál jelen lenni a szertartáson, Engrazia igazán hiányolt… -*a szertartást, minek során unokahúga nővé vált a Vén ujja által, koronaékkövi kötelezettségei mián volt kénytelen kihagyni. Maga is tagja volt ugyanis a leiratot pecsétjével hitelesítő tanúknak, kik előtt Othmar Chelley főpohárnok a lagún követ meggyilkolását követő nemtelen fiaskót elsimítandó, megvásárolta az udvar adósságainak nagy részét a Szent Malkhus bankháztól. Ám kétségtelen, Engrazia addig szertelenül csacsogó levelei a szertartás után váltak kimértebbekké és ritkábbakká.* - ..amiként jóanyád is. A szóbeszéd kipattanásában persze valóban szerepe volt, de hidd el, keserűsége csak az elhanyagolt, öreg szülőé, ki nélkülözni kénytelen édes magzatát.-*keskeny ajka szegletében maró komiszság bújkál, hisz mindketten tudják jól, hogy az idősb lady Redwood saját kudarcait méri leánya sikereihez, s kicsinyes irigysége már-már legendás tágabb családi körben.* -Bizonyára felmelegítenéd fagyos szívét, ha alkalom adtán meglátogatnád, s akkor talán maga ajánlaná fel, hogy jóváteszi a birtokaidban esett kárt. Jól hallottad, néném mesterkedései folytán tett róla, hogy az Adományban fosztogató lázadók nem egy falvad felégessék, számos jobbágyod felkoncolják, vagy rabszolgának adják el Mordawarba. De tán jobb is így. Te is megfizetted a háború vámját, legalább elhallgatnak azok is Egroniában, kiknek feltűnt, hogy a Rőt Ember haramiái a te földeid rendre békében hagyják.
- De térjünk vissza borsos teendőidre.-*keresztezi kecsesen lábikráit, s bár vétlen a gesztus, mégis úgy nyalja meg ajkát, mint éhes ragadozónak szokása, ha ínyére való falatot remél*- Elemészt a kíváncsiság, hogy hallhassam a részleteit, miképpen kívánod büszkévé tenni eretnek felebarátaink sorsáért aggódó császárodat!
"....spieß voran!"

Vissza: “Egyéb helyek”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég