A város környéke

A Téli Kastélytól nem messze található kereskedőváros.
A játékhoz kérjük, jelentkezz be!
Avatar
handsofgod
Adminisztrátor
Hozzászólások: 25

A város környéke

Hozzászólás#1 » 2017.05.13. 18:21

Kép

Zubogó városa egy évszázada rakta fészkét oda, hol a Haragos, az Aranyág, a Molnár-folyó és az Azúrkék folyama egy közös vízgyűjtő tavat alkot, mely maga is a Zubogó névre hallgat. A Haragos torkolatánál a tóból kisebb-nagyobb szigeteket hasítottak ki, s ezeket erődítették meg. A város kőcsipkés tornyai, patinás kupolái és száznál több hídja messziről vonzzák a vándort, kapuin és kikötőjében az áruval rakott karavánok és caravellák sűrűn forognak. A szigetek némelyike csak kisebb hajókkal közelíthető meg. Fegyverviselés a város utcáin megengedett, kivételt képez a Koronasziget, ahova csak a nemesek és a katonaság, valamint az őrség tagjai léphetnek be felfegyverkezve.

A város környékén ligetek, tanyák, szántók és legelők egyaránt megtalálhatóak, de a legkirívóbb talán az Ezüsterdő, mely megannyi susogó ős-öreg ezüstfenyőből álló sötét rengeteg, állítólag még abból az időből, mikor a fák jártak és beszéltek.

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 184

Re: A város környéke

Hozzászólás#2 » 2018.10.19. 19:41

*A ködös hajnal még nem hasadt meg keleten, amikor a száznyi elszánt főt kitevő csapat fegyvereit markolva bontakozott ki a tejsűrű ködből. Zubogó céhházai napok óta komoran hallgattak, zárt kapuik mögött mesterek és legényeik hajoltak komor tanácsra. A helyzet tarthatatlan volt. Hiábavalóak voltak a folyamodványok, Finsteris főtanácsos ki sem mozdult a királynéi palotából, nehogy egy lépéssel is távolabb kerüljön a húsosfazéktól, a városi céhek bajaira már süketek voltak fülei. Követeiket a Palotaszigeten székelő udvarhoz csak szép szavakkal altatták, és pazarló ajándékokkal küldték vissza, ám hogy áruikat a város falain kívül táborozó, oda valóságos piacteret felütő jövevények csencselt holmijaitól nem tudják eladni, az már nem érdekelte a méltóságos kancellistákat és városi tanácsot. A vámokat megfizették - mondták fennhélyázón, s hogy ki hogyan csinálja meg szerencséjét, az már mindenkinek saját gondja. Nyilván a vámok mellett a városatyák zsebeibe is jócskán jutott az aranyakból, ha azok szemet húnytak afelett, hogy az Adomány dúlt végeiről szalajtott söpredék rablott áruval kereskedik, s minden érméhez ártatlanok vére tapad. Híradásokból eleget hallottak róla, hogy a skizmatikussá lett aranyosváradi hóhér, Zavysa Vodvora rablóhordája élén minő kegyetlenségeket követett el a Megtestesült Isten és az urának mondott Hegyi Király nevében. Az ördöggel való cimboraságot lám még a pénz is fehérre tudja mosni. Nem beszélve a Zubogóba sereglett szájtátiak pokolba való zsugoriságáról is, kik annyira a fogukhoz verik a garast, hogy meg sem fordul a fejükben: ahelyett, hogy a városi céhek tisztes munkájáért fizetnének, az ócska kótyavetyén költött pénzükkel mindegyre a Hegyi Király rebelliseinek kincstárát töltik.
Ám a derék vetomann atyamesterek gerincében elég acél van, hogy leszámoljanak az erszényüket kurtítókkal, s a Hit ellenségeivel is egyúttal. Majd ők, ha Barad, s Zubogó nem hajlandó rá!
Az üzenetek egymást váltották a küldöttek között, majd sorra nyíltak meg a tárházak, hogy a város védelmére tartott fegyverek előkerülhessenek. Vargák, kovácsok, szabók, kerékgyártók, fazekasok családjaik megélhetését és becsületüket féltő legények, kismesterek elszánt tekintettel sorjáztak ki a Keleti Kapun, hogy a köd leple alatt üssenek rajta a vásározók alvó táborán, s visszazavarják őket oda, ahonnét jöttek.
Puskák dörrenése hasította fel a hajnali csendet, gyújtónyilak hullottak a sátorvásznakra, s amikor lángra lobbantak az első társzekerek, a tűzfénynél a Próféta és az Istenanya nevével ajkukon rohamra indultak a céhlegények. A vásározók riadó kürtjei úgy tetszett késve ébresztik már a szendergő rebelliseket, s a vért még nem szagolt céheseken eluralkodott a harci düh, ahogy a későn eszmélt elsőket kardélre hányták, lándzsára tűzték. Elbizakodott tobzódásukban észre sem vették, hogy körülöttük a csaknem egy éve harcban és fosztogatásban megedződött vándorárusok pillanatok alatt fegyelmezett hadrendbe kapták magukat, s jócskán a tábor közepére csalták már őket, hogy a ponyvák alól, szekérderék mélyéről előkerült hofnicék tüzével nyissanak véres ösvény soraikban. Még fel sem ocsúdhattak meglepetésükből, mikorra a napközben ravasz mosolyú kereskedők felöltötték valós arcukat, s horgas lándzsák, szekercék, csatacsépek halálosan forogtak kezükben. Vodvora mester embernyi pallosának élén lángok fénye táncolt, ahogy szekérháton állva félelmetes gyakorlottsággal irányította harcosait.
A meglepetés előnye úgy olvadt el, mintha sosem lett volna. A céhlegények között esett halottak láttán nagyjuk megfutott, csupán a legkitartóbbak maradtak, hogy kimerítő tusában nézzenek szembe a végzettel, felrázó példát adva bátorságból, minek a heretikus mételyt elharapózni engedő egrón urak ugyancsak híján vannak. Hogy mind egy szálig elpusztuljanak azt csak Vodvora hideg számítása és a csatazajra idevágtató Veres Darabontokból és királyi vitézekből álló lovasdandár érkezése akadályozta meg. Jöttükre a kelyhesek azonnal beszüntették a hadakozást és míg Gilber Corbett gárdaszáznagy Vodvora sátrába vonult tanácskozásra, hozzáláttak, hogy halottjaikat összeszedjék. A céhesek tucat sebből vérző, üres tekintettel reszkető maradékát kölcsön kapott szekerekre terelték, s rögvest visszaindították a falak mögé.
Hogy miről esett szó a kereskedők vezére és a száznagy között, nem tudni, mindenesetre a kedélyek elsimulni látszottak, mi már csak abból is kitűnt, hogy reggelre a sátorpiac ugyanúgy várta a népeket, mintha mi sem történt volna. Ám a városban attól fogva egyre-másra terjedt a szóbeszéd az urak és az adománybéli lázadók között szóló paktumról, titkos összekacsintásról, vesztegetésről, nyerészkedésről, s a Hit védelmének sutba dobásáról. A káros szóbeszédnek pedig remek fészke volt Zubogó, honnan az ország minden pontjáról érkezettek széthordhatták, haza vihették a gyújtó pletykákat.
"....spieß voran!"

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 184

Re: A város környéke

Hozzászólás#3 » 2019.08.04. 14:34

*Aranyasszony havának előestéjén a Harmatos égerlápjai között kanyargó országúton szedett-vedett sokaság tűnt fel. Sovány ökrök vontatta szekerek, magamaguk húzta kordék hátán megmaradt vagyonkájukat, sokszor csak szutyoktól és koromtól retkes porontyaikat, üvegesen maguk elém meredő, halott csecsemőjüket dajkáló asszonyukat mentő nyomorultak. Betegágyukat kocsiháton fekvő, öregekből, mankókkal bicegő, megcsonkított nyomorultakból, mezitlábas parasztokból álló menet az Adományból érkezett, s az elharapódzott kelyhes felkelés hírhozóiként és kárvallotjaiként érkeznek százassával, hosszú gyászmenetként elnyújtózva a poros úton.
Láttukra megreszketnek a vallet falvak lakói, kérges markok szorulnak ökölbe. A megesett szívű, veresszőke asszonyok- mégha a harmatföldi oly bizalmatlan fajta is- de kaskákban hordják az alamizsnát nekik, mit hálásan fogadnak. A valletek tudják mi űzi őket otthonaikból, hiszen hallották hírét a Hegyi Király bestiális rablóbandáinak, kik kaszákkal kirakott szekéroldallal, szöges cséppel, és izzó zsarátnokkal száguldozzák be a Benefikátus boronafalú falvait. Mocskos szájukon a Megtestesül Isten és a Vértelen Császár nevével irtják a sátánként gyűlölt Főatya, s a zsarnoknak kikiáltott Eldalosok nyáját. A szikár lelkű férfiak kiköpnek bosszús haragjukban, a keserű öregek azonban csak élősdi menekültekről kárálnak. Naónachok -nem valletek- kik Harmatföld vetését jöttek dézsmálni, mintha a Zubogóba idesereglett naplopók és kenyérpusztító egrón urak nem volnának így is elegen!
A rongyosok hálásak az ételért, cserébe oly szörnyűségek mesélnek, mik csupán a pokol borzalmait lefestő piktorok lázas rémlátomásaihoz lehetnek méltók. Az emberi mivoltukból kivetkőzött rablók, kik csecsemők tetemeit hordozzák lándzsáikon győzelmi jelként, nem ismernek kegyelmet. Gerincük törtéig gyalázott asszonyokról, puszta kézzel széttépett papokról szólnak a rémségek, ám a nemesi udvarházak népével ha lehet, még kegyetlenebbül járnak el: kivágott szívüket fogaikkal marcangolják, zsírjukkal halálhozó szekereik vasát kenik. Gyermekükkel együtt karóba húzott anyák, elevenen kettéfűrészelt aggok, emberi mocsokkal meggyalázott szentképek és szobrok, haló földjülkből kiforgatott tetemek elevenednek meg a hebegő ajkakon, sírás szorította torkokon. Vágóállatként mészárolják az Egyhitűeket, s Keletorma őrgrófjának seregét is megszalasztották már a Sófalu alatti réten, minek nincs még egy napja.
Figyelmeztetni jöttek. A Hegyi Király nem éri be az Adomány elpusztításával, s ha Aranyosvárad elesik, Vétvására büszke wetomann mesterkalmárai sem pénzzel, sem az általuk fogadott zsoldosokkal sem lesznek képesek megállítani őket. Az őrgróf már a lajstromos orkokat készül hadba hívatni királyi parancsszóval, ám tőlük a nép ha lehet, még jobban retteg, mint a bősz fanatikusoktól. Szurdokvár ideig-óráig befogadott ugyan néhány száz menekülőt, de a törpök nem törődnek a felszíni embernépek nyomorával.
Kihez forduljanak hát védelemért, ha nem királyukhoz, ki Zubogóban székel most? Panaszukkal és sebeik tanúságával a város alá tartanak, hogy Barad maga tegyen igazságot gyalázatuk felett. Követelni jönnek, hogy az uralkodó azonnal ragadjon kardot a Rőt Ember és a Hegyi Király ellen, s pusztítsa ki őket, vagy űzze túl az allen határon, egészen Flagrantis küszöbéig, hova valók!*
"....spieß voran!"

Vissza: “Zubogó városa”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég