Álomváros

A Téli Kastélytól nem messze található kereskedőváros.
A játékhoz kérjük, jelentkezz be!
Avatar
Taki
Hozzászólások: 42

Re: Álomváros

Hozzászólás#81 » 2017.09.27. 09:29

Pislog párat a nagymacskára. Az eddigiek alapján másfajta reakcióra számított. De végülis eszébe sincs megjegyzéseket tenni pozitív változásra. a gyógyitaljaiból átad kettőt.

- Egy a sérülésre, egy tartaléknak ha megint kéne.

Majd ha ez megvolt, folytatná amit elkezdett. A kardjeles ajtón való kémlelést.

Avatar
Mord
Hozzászólások: 429

Re: Álomváros

Hozzászólás#82 » 2017.09.27. 16:54

Míg a többiek tanakodnak, Taki az ajtó előtt toporogva, melyet jól láthatóan csapóajtónak terveztek és felfelé nyitotta a szerkezet, még mindig csak egy jellegtelen, enyhén lejtő folyosót lát. A vége így még a sötétbe vész... de elindulhat felderíteni egymaga. Hisz a többiek még tanakodnak. Ki tudja, talán a folyosó végén lelne valami jelet, hova vezethet ez.

Avatar
Veronica de la Fuente
Hozzászólások: 69

Re: Álomváros

Hozzászólás#83 » 2017.09.28. 20:13

Hiába vár bárminemű megerősítést a csapat utolsó tagjától, akinek szavára a legtöbbet ad, Alexi úgy tűnik, komolyan a fejébe vette, hogy akként állítja vezérszerepbe a lányt, ahogyan a bűnöst szokás pellengérre. Konok hallgatására Vera szemében is némi dac csillan, s a többiek felé fordul.
- Legyen hát. Ha azon az elven haladunk, hogy ki itt megfutna, gyávának találják és keserédes lesz a kiútja, úgy hiszem a jó utat választjuk. Mi nem adjuk fel.
Biz' neki is megfordul fejében, hogy még egy ilyen egyszerű kérdéssel is mennyi időt vesztegetnek, s ki tudja, mikor döntenek úgy a játékmesterek, hogy megindítják a víz áradását? Nagy levegőt vesz hát, és a fáklyájával a kezében a csapat élére hág. Előbb bevilágít, beles, majd összeszedi minden bátorságát, és belép az alagútba, elsőként. Lassú, ruganyos léptekkel haladna előre, magát igyekezvén felkészíteni lelkiekben ezer veszélyre.

Avatar
Alexi
Hozzászólások: 26

Re: Álomváros

Hozzászólás#84 » 2017.09.28. 21:21

*A maga részéről a belépés után, mikor megtudta, hogy még ebből a ’jobbra-vagy-balra’ szituációból is olyan tanácskozást s fejtörést csapnak, hogy az napoknak tűnik, egyszerűen a falnak dőlve vár. Szíve szerint a hosszú tanácsot pipaszóval színesítené, ha nem egy kazamatarendszerben állnának, hol talán a levegő előbb-utóbb kinccsé válik.
A kapitány felszólítása sem hozza ki sztoikus nyugalmából, vállát vonva Veronica felé bök a fejével. Szeméből közben valami olyan sugárzik; ’nem én vagyok a felelős, kérdezd őt’…

S ha tudná, mit gondol a lány, mélyen egyetértene vele.

Ha egyedül lenne, nem kérdés mit választana…De mivel nem egyedül van, hanem még három személyre is [úgy-ahogy] vigyázni kell, nem hozhat meg ilyen fontos döntést a saját bajszára. Csak reméli, hogy a lány jó döntések hoz majd. S jobban tudja mi a jó ennyi embernek…no meg akaratát tudja e pokolban érvényesíteni. *
- Acélos. – *dicséri meg halkabban a lányt.* – Maradj ilyen. Elkél.
*Habár félti a lányt az első helytől, nomeg a férfias büszkeség is fel- felhörren lelkében, engedi, hogy előre menjen. Ő elrugaszkodva a faltól azonnal követi.*
- Na végre…! -*sóhajtja megkönnyebbülve.*

//Megkésve bár, de törve is!//
"Miért mindig akkor mondják, lehetetlen, mikor már csináltam meg, eh?"

Avatar
Qa'Jirr
Hozzászólások: 14

Re: Álomváros

Hozzászólás#85 » 2017.09.29. 19:52

- Qa'Jirr hálás. *Veszi át az üvegcséket. Gyors, ügyes mozdulattal csusszan köpenye alá az egyik. A másikra viszont más sors vár. Felpattintja, határozott mozdulattal önti szájába, így elkerüli orrát az édeskés illat. Összehúzza nyelvét a keserűvel bélelt bársonyos zöld anyag, s nem rest összerántani nyelőcsövét egészen míg nem le ér gyomráig, hol hirtelen nyomtalanul eltűnik. Szinte egy pislantásnyi idő telik csak bele és máris összezáródik bal karján a seb, újra egymáshoz kapcsolódnak az izomrostok még heg sem marad a sebesülés után. Megmozgatja újjászületett karját, tekergeti kezét, a falnak veti, ránehezkedik. Most, hogy újra ép, és most, hogy mindenki betért, önelégülten követi a többieket a setét folyosóra.*

Avatar
Mord
Hozzászólások: 429

Re: Álomváros

Hozzászólás#86 » 2017.10.01. 16:39

Ahogy Vera, Alexi és Qa'jirr előre indul, Taki lemaradt. Talán a bizonytalanság lesz úrrá rajta, talán eszébe jut még, hogy megnézze az oszlopot még egyszer... de mire visszafordul hogy a csapat után induljon, a vaskos csapóajtó hirtelen döndül le előtte, elzárva a többiektől. Aztán megreccsen a plafon...

A társaság elindult hát, a folyosón haladva nemsoká meg is pillantják a következő ajtót. Megnézni jobban azonban nincs érkezésük még, hátuk mögött hangos csapódással zárul le a visszavezető ajtó, majd hangos dübörgő hangot hallanak, mintha szikladarabok zuhantak volna le... épp csak még egy baj van. Hiányzik egy fő... s ez alighanem meg is pecsételte a sorsát az odaát rekedőnek.

Avatar
Taki
Hozzászólások: 42

Re: Álomváros

Hozzászólás#87 » 2017.10.02. 09:27

- Mi a? Hé!

Dörömböl a becsapódó ajtón. Saját lassúságát átkozva feszül neki, de mindhiába, s aztán recsegni kezd fölötte a kő.

- Ó hogy az a...

Mikor nyilvánvaló, hogy itt nem jut át, s ha marad, hamar vége lesz, sarkon fordul, s rohan a másik irányba. A beszélő oszloppal sokat nem vesztegel. Ha bármi ami korábban nem tűnt fel neki, kallantyú vagy ilyesmi volna azzal megpróbálkozik. Ha nincs, akkor marad a másik ajtó. Azon vetődik át, biztosra véve, hogy vagy csapdába, vagy olyan ellenfelekbe rohan akikkel nem tud elbánni. De a biztos halállal szemben ez kis reményt ad neki.


Hogy pontosan mi történt vele, a társai alighanem sosem jönnek rá, s más sem. Annyi biztos, többet a környéken nem látták, bár a holtteste sem került elő soha.

//Ennyi voltam, s ennyi volt a kari amúgy. Köszönöm a játékot és sok szórakozást a többieknek.//

Avatar
Alexi
Hozzászólások: 26

Re: Álomváros

Hozzászólás#88 » 2017.10.03. 18:28

*A hangokra megpördül saját tengelye körül.*
- Mi fene? -*kiállt fel. A helyzetet próbálja felmérni, földbe gyökeredzett lábbal.*
"Miért mindig akkor mondják, lehetetlen, mikor már csináltam meg, eh?"

Avatar
Mord
Hozzászólások: 429

Re: Álomváros

Hozzászólás#89 » 2017.10.03. 21:58

A társaság tovább halad, ám nem vesznek észre egy süllyesztett-köves csapdát a talpuk alatt. A folyosó alól mély dübörgést hallani, majd a padló megrepedezik, ők pedig lezuhannak a nyirkos, hideg sötétségbe.
Szerencséjük van, hogy alattuk barlangi tó volt, s egy hosszú, szinte fullasztó alagúton egyenesen az Álomváros szigete melletti tóban bukkantak ki levegő után kapkodva.
Így bár sosem tudták meg, ki lett a furcsa születésnap bajnoka (még ha a nyilvános viadalt lord Uther Asdillian nyerte is a sorompónál), de legalább azon kevesek közé tartoztak, akik így vagy úgy, de mégis élve kijutottak.

//Köszi, Taki! És akkor azt hiszem itt zárunk is, mert láthatóan a dolog kifullad. A részvételt és a türelmet köszönöm.//

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 184

Re: Álomváros

Hozzászólás#90 » 2018.05.08. 21:32

//A Főkancállárius érkeztének másnapján-kora reggel//

*A Nyugati Kaput hajnalban érte el a két ifjú lovas. Cifra tollas kalapjuk, zarovari mód karcsú pengéjű kardjaik, pedrett bajszuk alvidéki, tán tengerbirtok béli urakat sejtetett. Ilyen hetyke kakasok százszám érkeztek Zubogóba az utóbbi hetekben, hogy illegjenek a szájtátiak előtt, s a mulatságnak minden módbéli, rafinált, vagy épp nemtelen fajtáját keressék. Az ifjabbik kiállt a karcsú pej nyergéből, s eltekintve a kapun ki-, s beáramlók feje felett, mámorosan szívta be a hűs hajnali levegőt a város élettől lüktető kipárolgásaival egyetemben. Más tán megbotránkozna a felhízott embertömeggel járó orrfacsaró szagokon, de néki új kalandok ígéretét hozta. Alig várta, hogy elhagyja Öregcselle méltósággal komorló falait. Álruhája elrejtette rangját, s ez végre olyan lehetőségeket nyitott meg előtte, mire minden ifjú legény felserdülésétől fogva vár: hogy megmutassa meg milyen ember -vitéz és férfiú- valójában. Önerejéből találjon szerelmet, barátot, ellenséget is ha kell, mulasson, szeressen, küzdjön végig nemes és szégyellnivaló csatákat egyaránt.
Izgatottan intette tovább útitársát, s nyomakodtak át a hajnali tömegen, lovuk szügyével törve utat maguknak. A kapubolt árnyékából aztán szemfüles suhanc szaladt hozzájuk. Az idősb már nyúlt volna kardja után, de még mielőtt ifjú társa leinthette volna, a suhanc kissé gyűrött levelet nyomott kesztyűs markába, s azonmód eltűnt a forgatagban.
Az ifjúúr kíváncsian forgatta ki a levelet, ám annak hollós pecsétje láttán kiszáradt a torka. Mohón falta szeme a sorokat, s mire végükre ért, arcát elfutotta a düh pírja. Nem a levél tartalma volt, mi dühítette, sokkal inkább az, hogy annak írója előtt nem maradhatott titokban semmi sem. Zubogói kiruccanására le akart vetkőzni mindent, mi nevéhez és rangjához köti, ám hiába! Nem engedik, hogy ha csak egy pár napra is, de megszökjék a kötelesség egyre nyomasztóbb súlya alól. A régi idők említésére felsejlenek előtte kora gyermekkorának fegyelmezett évei és az öreg Kopó sosem feddő, de mindig szigorú szavai, minek jobban igyekezett megfelelni, mint tulajdon apjáénak. Emlékezett az estékre, miken -hiába az egész napi unalmas órák-, mégis számot kellett adnia lord Scarletwoundnak arról, miben gyarapodott aznap. A lord oly filozófiai leckéket adott neki az uralkodás természetéről, miket gyermek esze alig értett, mégis mindennél jobban szeretett volna jól megfelelni rájuk, még ha ez a játék rovására ment is. Emlékszik, akkor bármijét odaadta volna, Eulisses úr egyetlen dícsérő szaváért.
Csupán nagybátyja udvarában (mikoron először öltött apródi ruhát, s a pajtások először adtak boroskupát a kezébe, kerítettek cselédlányt az ágyába) jött rá, hogy ha már gyermekkora nem lehetett, ifjú éveit kár volna oly dolgokra pazarolni, miknek mívelését előtte áll még az egész agg kor. Othmar bátyja persze szidta a mulatságokért, de csak ímmel- ámmal. Mindig is érezte a cinkosságot korholó szavai mélyén, miként azét az öregemberét, ki titkon siratja régbe tűnt éveit, s benne ifjúi magát látja viszont. Ezt bátorításnak vette. A vitézi élet lebegett szemei előtt, oly lovagnak lenni, ki nagy tetteket visz véghez, s kit férfi süvegel, asszony kíván, s ellenség retteg. Amikor barátai , kikkel a vitézlő oskolát járta pár nappal ezelőtt a Lándzsakapu vidékére indultak portyára, maga is menni akart, de nagybátyja nem engedte. Még a végén letépi az ország reménye virágát egy eltévedt pusztai vad nyílvesszeje, s varjak gyomra lesz nyughelye Egronia majdani királyának. Ám nem volt sokáig maradása így sem a Chelleyek udvarában. Most pedig hetek munkájával felépített terve dugába dőlni látszott. Nagybátyját jól ismerte, s tudta, rengeteg ellensége van. Kígyó- mondják róla, s tudja jól, nem élőszent, de a határozott, céltudó férfi mintaképe mindig is ő marad számára, még ha túlzott aggodalmáért, és hogy úgy féltette, akár egy pendelyes szűzlányt, néha gyűlölte is. A kötelesség, mi a hollócímeres levélpapíron ide is érte nyúlt, háborította fel igazán. Pengévé préselte ajkát, ahogy a levelet egy faggyúkormot köhögő fáklyába tartotta. Ha Scarletwound azt hiszi előtte semmi sincsen rejtve, nosza, ne legyen oly könnyű a dolga. Megsarkantyúzta lova véknyát, s elsodorva bárkit, ki útját keresztezte egyenest az Álomváros felé vágtatott, hogy kísérője rémülve rajta, mi szökött megint a heves ifjú eszébe, alig bírta követni*
"....spieß voran!"

Vissza: “Zubogó városa”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég