Álomváros

[Taki]

Na még ez hiányzott. Mágia. Utálta a mágiát még csak hírből is. S az első igazi találkozása vele, a sötétség olyasmi volt ami nem hiányzott neki. Viszont alighanem nagyon meg kell gondolnia, itt mit válaszol. Na jó, igazából nem, melyik bolond válaszolná a másikat?

- Ööö, kiút?

Nem hiszi, hogy ilyen könnyű volna a dolog.

- Itt van valami beszélő kőizé!

Kurjantja hátra a többieknek, háta tudják mi ez.

[Veronica de la Fuente]

- Taki, várj meg minket!
Pisszeg rá az előremerészkedő patásra, de aztán már fordul is vissza, hogy bevárja Alexit és Qa'Jirrt. Ahogy a macskaféle átér a szűkös járaton, azért csak rákérdez:
- Hogy van a karod?
Már csak azért sem árthat némi kedvesség, mert a macsek miattuk, azaz értük sebesült meg. Igaz, Verának nincs szüksége önös érdekre ahhoz, hogy néhány jó szót szóljon csapattársaihoz: a kedvesség és szívjóság luxusát még nem ölte ki belőle az élet, noha ezúttal fattyú bátyja képében erőst próbálkozik vele.
~ Vajon kikkel beszélgetett odafönn? Nem lennék meglepve, ha a keze benne volna, sorsunk a labirintus melyik útjára terelődjön...~
Pontosan e gondolat végett rágja meg oly alaposan az elébük tornyosuló feladatokra kínálkozó megoldásokat, mielőtt döntene.
- Mih?
Perdül meg, ahogy Taki hátraszól nekik, s megemeli a kezében a fáklyát, hogy a fénye messzebbre is ellássék. Ha mindannyian átértek, akkor a kecskelány után siet.

[Mord]

A két ajtó jobbra és balra nyitva. Úgy tűnik, keskeny és sötét folyosóra vezet. A kőoszlop csak mered felfelé, nem ismétli el amúgy is remekül hallható mondandóját...

//Egyelőre free, míg nem döntötök és indultok.//

[Qa'Jirr]

*Óvatosan bemerészkedik a másik helyiségbe, ügyelve, nehogy a furcsán kialakított padló felnyissa talpán a bőrt.*
- Volt már jobban is. *Morrantja oda Verának, biccent fejével.* Fontosabb, hogy együtt megyünk-e tovább, vagy külön. *Bök fejével előre.* Választásom a kardé. Inkább a közvetlen harc bármilyen szörnyűséggel, mint a buta rejtvények, sunyi hátba támadók, és mérgezett dolgok hada. *Morogja a bajsza alatt, kiköp oldalra.*

[Taki]

- Odaadhatom az egyik gyógyitalt, de gondolom ezek nem azonnal ható dolgok?

Vera most jöhet rá, hogy Taki nincs igazán tisztában azzal hogy mit is kapott. S lehet jobb is, mert ha tudná hogy a gyógyitalok lényegében maguk is mágikusak, hozzájuk nem érne. Ami őt illeti, egyébként neki egyáltalán nem egyértelmű, hogy mi is a választás. A két fogalom amit hallott, nem tudja az ajtók emblémáihoz kötni semmilyen módon. Ez számára legfeljebb az összezavarásra jó.

- No, akkor merre? Ha QaJirrt jól értem, a kardos ajtót kéne néznünk?

[Veronica de la Fuente]

- Nos... de igen.
Pillant Takira felvont szemöldökkel. Kevesebb hatóerővel megáldott italért bizonnyal ki nem adott volna üvegenként 1-1 aranyat. Mit se sejt a kecskelány fenntartásairól, miközben összevont szemöldökkel megszemléli a két ajtót, s a némaságba dermedő oszlopot.
- Mit is mondott, kiút vagy reménytelenség? Honnét kínálsz kiutat, szobor?
Szólítja meg a kőépítményt, hátha szóba áll még velük. Nem siet a választással, hiába, hogy Qa'Jir máris a kardos ajtót választaná osztályrészéül. A lányba enyhe gyanú csíp: lehet, hogy fattyú bátyja úgy intézte, soron kívül leljenek kiutat a labirintusból? Tán attól fél, ha soká időzik odabenn, halállal lakol, s akkor ugyan minden nagyravágyó terve dugába dől, melyet korhadt lelkén dédelget. Talán bizony ki is záratnak a versenyből, ha így kerülnek napvilágra.

[Mord]

A kőoszlop nem felel... a sziklába vésett szobában semmi egyéb nincs. Csak a két ajtó és az oszlop... úgy tűnik, ez alapján kell dönteniük, vagy értelmezniük annak szavait.

[Veronica de la Fuente]

~A fene ezekbe a labirintusokba, meg a kitalálójába, s hétszeresen is a süly essen fattyú bátyámba!~
- Hát, ettől sem lettünk okosabbak.
Állapítja meg bosszúsan, amikor a szobor néma marad. A két nyitott ajtóhoz sétál, és fáklyáját megemelvén, próbaképpen bepillant mind a kettőbe, egyenként.
- Attól tartok, újabb próba elé állítottak minket, s ezúttal a bátorságunkat és vakmerőségünket latolgatják. A gyáváknak nincs helyük ebben a labirintusban. A gyáva csapat hamar elhullik. Tartok tőle, hogy a felajánlott kiút halálos csapdával várja a megfutamodókat... persze, ha így tennék próbára valakit, a másik választási lehetőséget nem a reménytelenségnek tenném meg, hanem a harcnak. Kérdés persze... hogy melyik jelkép mit jelöl. A kard volna a kiút, vagy a kehely? A kard a reménytelenség, vagy éppen a kehely?
Osztja meg közben aggályait a többiekkel. Melyik épeszű kalandor ne választaná a könnyebb utat és biztos kijutást, ha módja van rá? Erre a választásra egyetlen opcionális válasz létezik. És mégis... miért ne gondoltak volna erre a készítők? Miért adnának ilyen könnyű kijutási lehetőséget bármelyik csapatnak is?

[Taki]

- Tessék?

Pislog nagyokat, mikor a megjegyzést hallja a gyógyitalokra.

- Mégis hogyan? Még a reggeli erősítőnek is kell egy fél óra hogy hasson.

Majd néz hol egyik, hol másik ajtóra. Ennek az egésznek semmi értelme, amit hallott egyáltalán nem segít a döntésben, semmiféle utalás nincs rá, hogy melyik ajtó mi volna. Ráadásnak megint egy helyben toporognak. S nem tudja pontosan mikor, de arra emlékszik, hogy el tervezték árasztani a helyet ha csak bent maradnának.

- Na jó, úgy látom ennyi erővel egy érmét is feldobhatnánk. Épp annyira jutunk. Qajirr a kard felé akar menni, nekem meg semmi kedvem különválni. Menjünk hát.

Indul meg a kardos ajtó felé, maga előtt világítva a lámpással, elsősorban a talajt figyelve bármi csapda után. Az ajtónál magánál azonban már mögötte lapuló ellenfelekre számít. Erre készülve áll meg és figyel pár percig. Csak annyi ideig, amíg jómaga sem tudná visszatartani a lélegzetét. S ha nem úgy tűnik, hogy épp a bejárat mögött várna bárki, az ajtó lapját használva fedezékül les be, s világít körbe a lámpással. Készen hogy hátravetődjön ha kell.

[Qa'Jirr]

- Qa'Jirr mindig elfogadja a segítséget, és nem marad hálátlan. *Nyújtja mancsát Taki felé, halkan szusszant.*

- Bajszos csupasz bőrű! Hogyan döntesz tehát? *Morran felé siettetően, nem fenyegetően.* - Az idő sürget, veszedelem közeleg. Dönts hát!