Álomváros

[Qa'Jirr]

*A falra fröccsen vére, szép hosszú, vékony csíkot húzva a rideg kőre. Nyílt sebe ég, érzi ahogy belemar a nyirkos, hideg pincelevegő. A pattanó nyílvessző egy pillanatra eltereli figyelmét, hirtelen zsibbad le bal karja, érzi, elvesztette felette az irányítás. A jel csak rikít bal mancsán, fényesen izzik, annak nincs sok köze ehhez a síkhoz. Látva a veszélyt, maga elé rántja a mélységi elf férfit, mérgesen fúj, amikor az kiereszti lelkét. Újabbat nem ugorhat a térben, szelleme áldozatra éhes éppen, a test pedig nem elég jó fedezék, nehéz megtartani még ha a mellkasát majd' egészében eltakarja. Jobb ötlete nem lévén jobb karjából indítja meg a rövid kardot az utolsó sötét elf felé. Gyorsan, ám nem oly' kecsesen száll a penge mint egy tőr szállna...*

[Veronica de la Fuente]

Qa'Jirr belép a sötétbe, ám úgy tűnik, az árnyak mégsem akkora cimborái, mint azt ő állította, mert hamarosan a macska fájdalmas hörrenését hallják. Vera összerezzen, s pattanásig feszült idegekkel húzódik Alexi mögé, az ajtó mellé, amikor a szörnyvadász lesben állásra készülődik. Kardot húz a lány, ám társuk úgy dönthetett, egymaga számol le odabenn az ellenséggel, semmint, hogy valamiként kizavarja őket a szobába, mert továbbra is csak a hangok érkeznek az ajtón túlról, egyetlen ellenség sem. A harc túl hosszúra nyúlik, és a lány szívét határozottan megrágja a felelősséggel járó önvád: ő küldte be oda a nagymacskát, aki még ha idegen is, jelenleg a társuk, és a vérét ontja értük. Ha tovább várnak, alighanem az utolsó cseppig.
- Bármi is van odabenn, úgy hallom, segítségre szorul.
Persze, ezt mondani könnyű, hiszen Qa'jirral ellentétben továbbra sem lát egyikük sem a sötétben... egy kukkot sem. Tanácstalan idegességgel pillant körül a szoba berendezésén, bármi olyan után kutatva, ami esetleg a hasznukra válhatna. Bármi, amivel, akár csak egy pillanatra is nagyobb fényt idézhetne elő odabenn, hogy ezzel megkönnyítse Alexi és Taki dolgát a lövések ügyében.. Lámpaolaj, vagy még kiöntetlenül maradt, palackozott szesz netán.

[Mord]

//Hogy a kard nem távolsági fegyver, és nem dobálgatjuk, menten kiderül. 1d10, 7-10 esetén talál. eredmény: 10//

Qa'Jirr kétségbeesett terve, hogy eldobja a kardját, kétséges... de talán ő maga is meglepődik, hogy sikerül neki! Erre a lépésre ellenfele sem számított, s Qa'Jirrt megsegíti a jószerencse, vagy az istene! A kard rezegve áll bele haránt a drowelf hasába a vért alatt, aki erre felsikoltva rogy neki a falnak, és zuhan el annak tövébe.
A sötét burok erre egyszerre lehull a teremről. A fáklya fénye középen fellobban, s ha teljesen nem is képes bevilágítani a helyiségnek, de java részét igen. Három halott drow, meg a vackuk, ennyi maradt. És egy továbbvezető ajtó nem messze Qa'jirrtól, oldalt.

[Taki]

Hallgatózik csupán, s készültségben áll, egészen addig a pillanatig amíg valami megváltozik. Ahogy átlátni a sötétségen, bevetődik az ajtón. Ismét felhúzott nyílpuskával, tekintete ellenfelet keresve. Mozgásban, ha rátámadnának.

De nem várja több mint a félhomály és vérszag. Qa'jirr egymaga végzett az ellenfeleikkel. Viszont a hangok alapján ő is megsérült közben.

- Rendben vagy? Szükséged van segítségre?

Kérdi, felkészülve valami epés megjegyzésre. Számonkérést hogy miért nem segítettek. Vagy a sebét illetően egy kitörést, hogy miféle hülye kérdés ez. De történetesen érdekli a tényleges válasz. A nagymacska életben tartása most vált a szemében fő prioritássá. Mert az eddigiek alapján egyedül ő van felkészülve arra ami várhatja őket, nélküle már az első próbát elbukták volna.

Mikor biztos benne, hogy tényleg nem maradt semmi mi rájuk támadna, a hátizsákját leveszi.

- Segítsek bekötni a sebed, vagy kell kötöznivaló?

[Mord]

A társaság előtt egyelőre úgy tűnik, minden akadály elhárult a továbbhaladásban. Qa'Jirr sebe erősen vérzik, fáj, és azonnali ellátást igényelne.

[Qa'Jirr]

*Most, hogy elkészült a nagy mű, pompás melegséget sugárzó kompozícióvá áll össze a rideg, homályos lenti kőterem. Vörös festékcsíkkal cifrázott szürke fal keretezi a három hullát. A kompozíció csak azért nem tökéletes, mert az egyik hulla mellett ül, hátát a nyirkos falnak vetve, szemét lecsukva, nyugodtan lélegzik ki be. A hozzáérkező bundástársára egyik szemét nyitva fel, nagyot fúj, moccanni nem moccan. Kezén jól kirajzolódik a vörösen izzó jel: kör, mibe egy "Z" alakhoz hasonló jelet véstek, ám ennek a "Z"-nek szára is van, mint egy írott "G" betűnek. A szár hosszan kinyúlik a körön alulra. Taki arca helyére csillagok kerülnek, majd elsötétül előtte a világ, szeme mi kis ideig nyitva volt, felakad*

[Taki]

Magában átkozodva ugrik Qa'Jirr testéhez, elsőként ellenőrizve, egyáltalán lélegzik-e még. Majd sürgönyözve egy szorító kötést a sebre. Ahogy az megvolt, elkezdi visszahúzni a szoba felé, ahol rendes fényviszonyok vannak.

- Kis helyet, ha kérhetnék. Addig nézzétek meg hová vezet a következő ajtó, vagy valami. Időre van szükségem.

Teszi fel az asztalra amit visszadönt, hogy jobban megnézze a sérülést. Előkerül kötszer, tű és cérna, s némi alkohol. Reméli csak az elsőre és az utolsóra lesz szükség. Ha igen, bekötözi a macska sebét, a különösen erős alkohollal fertőtlenítve. Ha nem, lehet megint még élő bőrt kell varnia. Lassan gyakorlata lesz benne, e világra érkezte óta harmadszor kellene. Mindezt persze csak akkor, ha nincs még a sérülést okozó tárgy, vagy annak darabjai beékelődve amit előbb ki kéne szedni. Gyatra sebésztudását inkább nem most próbálgatná.

[Alexi]

*A macska „visszatérte” után, az íjat leengedi, a nyílvesszőt visszatesz a többi közé. Miután visszacsatolta a helyére, nézi a kecske rögtönzött működését. Ingatja fejét a dolog fölött. Vért így nem fog veszíteni, de a gyógyuláshoz idő kell… vagy varázslat. Addig egy karja használhatatlanná vált… hacsak nem akarja minden használatkor ismét felszakítani sebét…

A hirtelen felgyúló fáklyát felkapja a földről, szemével alaposan körbejárva belép a szobába. A drowokra vett egy lesajnáló pillantást...bár felesleges tagadni, nem kis bosszúságot okoztak ezzel a sebbel.

Ha Veronica, követi pár szót intéz hozzá.*
- Az ajtó nem nyitom ki még. Amilyen vicces itt a házigazda biztos, minden ajtó mögött valami más meglepetés vár. -*odalép a sötételf vacokhoz, felmérni, Verának jelez, nézze meg a hullákat.*- Nerraelvi. Drow. A mélység lakói. Gonosz teremtmények. Ha az öreg ilyenekkel barátkozik, akkor vastag vaj van a füle mögött... A macskát is megtépték…-*megáll a beszédben, figyelmét a vacok felderítése leköti.* - Egyik keze nem szolgálja ideig. Mit tegyünk vele? Így is tud harcolni szerintem, de sokkal sebezhetőbb lett… -*kérdezi, a lány szemét keresve.*

[Mord]

Íj és nyilak, három egyszerű tőr, két rövidkard. Ezen kívül viszont semmi. Nem tűnnek ezek vendégnek, inkább... fogolynak.

Veronica nem felel, bizalmatlan méregeti az ajtót. Nehéz lenne megmondani, mi jár a fejében. Harag? Nekikeseredés? Ki tudja azt....?

Taki el tudja látni a sebet úgy, ahogy. Elvérezni valóban nem fog már a macska, és egyelőre a fertőzést is megússza. Lehetne varrni a sebet, igen, de jó eséllyel szétnyílna az megint, ha nagyon mozgatná a karját. Márpedig ha tovább mennek, mozgatni kell.

//Vera nincs egy darabig. //

[Taki]

Legjobb tudása szerint ellátja Qa'Jirr-t. Mágiája gyógyítani, vagy úgy egyáltalán nincs, és ha volna is, letagadná még önmagának is. Majd jobb híján felveszi, s a vállán hordozva hozza magával.

- Ez így nem fog menni, nem tudom mennyire nagy ez a labirintus, de ha végig kell hurcolnunk a macskát, az órák napokká válnak. Kéne valami amiben hordozni lehet.

Mindesetre a következő ajtóig még el tudja vinni, ott a falnak támasztva leteszi, s az ajtó felé fordul maga is. Halkan, hogy épp csak hallják szól.

- Ha bárki hallgatózik a másik oldalt, már tudja hogy itt vagyunk. Nos, berontsunk, vagy megpróbáljunk csendben belesni?