Templomnegyed

A Téli Kastélytól nem messze található kereskedőváros.
A játékhoz kérjük, jelentkezz be!
Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 184

Re: Templomnegyed

Hozzászólás#21 » 2018.07.07. 15:05

*A magát kérető szépség szavai, szemérmes akarása, mi dacos tartózkodással vegyes, meglódultan száguldó vérét tovább forralja. Álruhától rejtve titkos légyonttja, akár csak -atyjának hajdanán- annyi lehet, amennyit csak akar. Polgárlányok, kényes kisasszonyok nem is állnának máshogy kötélnek. Az ilyetén kalandokban valóban nem egyenlő a két fél, hiszen nevelői szemében az örökös erkölcseinek megkérdőjelezhetetlensége mindennél fontosabb volt, s még engedékenyebb Othmar bácsikája is ragaszkodott hozzá, hogy legalább rangrejtve hódoljon az úri mulatságnak. Ám kiket eddig szerelmével illetett nem is máltóak rá, hogy nevüket majdan a hősi régékbe foglalják az Egy választott lovagjának mátkájaként.
Nem úgy az ős-rivális lázadó, gyönyörű magzata, ki megtagadva gonosz örökét, egyedül száll szembe a világgal! Ki lehetne méltóbb virágénekek dallamára, mi egymás iránti vágyódásukat foglalja románcba.
Lady Ludmilla szavaira elmosolyodik*
-Köszönöm grófnő, az ajánlata megtisztel, s boldogan élek is vele! Megvívok a Sante-Bouve címer alatt, mint Bounand báró. Ám, hogy bizonyítsam szavaim, miszerint szándékaim igazak..*-mosolya immár Veronicáé* - s titkolni azokat nem volna méltó önhöz, a tornát signiorissa Veronica de la Fuente kegyéért nyerem meg, sisakomat pedig Seraphion Eldalosként veszem majd le! Fogadja ezt annak zálogául kérem, hogy a szívek pástján nem számít a korona, vagy a hánnyattatott sors, ott mindkét fél egyenlőként vív...*-mint izgatott siheder, nyel nagyot* -...a másikért.
*Ajka szinte kiszárad, orcáját izgalom pírja önti el. Tekintete ígéretes cinkossággal mosolyog. Lady Sante-Bouvnek kezet csókol*
-Köszönöm ajándékát, s megbocsássa szemtelenségem, hogy nevének örve alatt ilyen merényre készülök. -*kölykösen ártatlan, mégis ifjú férfihoz mérten fegyverző mosolya láttán asszony aligha tudna haragudni rá.*-A meghívásával pedig alkalmasint élni fogok, de mindenekelőtt fogadja rokoni jókívánalmaimat közelgő nászának alkalmából.- *súgja bizalmasan a nőnek az illemre mit sem adva, hisz bár a kézfogó nem történt meg, a közelgő leánykérés nyílt titoknak számít, s mintha már mindenki kész tényként tudná, hogy a válasza igen lesz.
Veronica utolszor immáron kimérten tartózkodó, de sokat ígérő pillantást kap tőle, de kézcsókra ezúttal nem hajlik. Tökéletes illedelemmel hajtja meg fejét a leánynak, majd a Grimlont rejtő fadobozt fogván könnyed léptekkel távozik a katedrálisból*
"....spieß voran!"

Avatar
Veronica de la Fuente
Hozzászólások: 69

Re: Templomnegyed

Hozzászólás#22 » 2018.07.07. 15:47

Elébb összehúzza szemeit, hogy aztán mind inkább vegyen erőt rajta az őszinte döbbenet Seraphion szavait hallgatva. A herceg ígérete olyan húrokat pendít meg benne, amikről azt hitte, már régestelen rég kinőtte őket. Oly régi, szentimentális vágyakat, amelyeket kölyökleány korában dédelgetett a titkon olvasgatott hőseposzok és szerelmes regék fölött az alkonyba hajló nap által melengetett veranda kényelmében.
Egészen zavarba jön, s szavát szegi e különös, nem várt érzés. Ha meg nem tapasztalta volna már a világ kegyetlenségét, Seraphion talán teljes diadalt arathatna az ifjú leány nyakas ellenállása felett. Hisz csaknem megingott most is. Elvégre ilyen ígéretet még sohasem tettek neki ily önzetlen, s tisztes szándékkal. Melyik lány ne álmodna róla, hogy kegyeiért harcoljanak? Mit számít, hogy herceg, vagy kóbor lovag teszi? Érte állana sorompóba, s neki nyerné a tornát... Ő pedig, aki azt hitte, ilyesmiben soha nem lesz része, hisz önként vállalta, hogy szeme közé néz az élet valós arcának, most tehetetlenül áll e fordulat felett.
Kapja magát, és idegesen csípi meg szoknyája szegélyét a mély bókoláshoz, amellyel a távozó herceget búcsúztatja. Akkor, és csak akkor facsarodik össze a szíve, amikor a fiatal férfi hátát látja már. Nem.. ő nem engedhet ennek a vágynak. Hisz bár gyönyörű volna, ám alighanem ez oly végzetes lenne számára, akár, ha visszatérne országába. Egész Egronia a torkára fenekedne, ha Seraphion nyíltan vállalja elragadtatott rajongását irányában.. márpedig láthatóan erre készül. Sápadtan pillant lady Salomera, s bár elveszettnek tűnik, magában már pontosan tudja, miként fogja megakadályozni a herceg színvallását.
~ Páncélt kell szereznem... ~
- Nos... hálával tartozom önnek, grófnő, hogy e találkához hozzásegített. Most... ha megbocsát... záros határidőn belül kell rengeteg dolgot elintéznem.

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 273

Re: Templomnegyed

Hozzászólás#23 » 2018.07.07. 16:04

- Magam sem tudnék ennél szórakoztatóbb fordulatot kitalálni, Felség!
Van valami kellemes cinkosság a mosolyában.Elég csak egy pillantást vetnie az allen lányra viszont, és máris látja, hogy a dolgok nagyon rossz irányba akarnak fordulni...
Illőn bókol az elköszönő hercegnek, s nem erősítené vagy cáfolná meg annak szavait egyetlen pillantással sem. Sok mindent hozhat még a jövő...
- Részemről az öröm, Veronica. - szólal meg, midőn a herceg távozott - A tornán vagy a lelátón találkozunk, hol mellettem illő helyen lesz széke, mintha kedves húgom lenne... vagy a páston látom viszont. Ön dönti el, melyik útra lép jó hercegünkkel!
Ezzel pedig még biccent a lánynak, és maga is távozik a katedrálisból.
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Avatar
Mizette
Hozzászólások: 10

Re: Templomnegyed

Hozzászólás#24 » 2018.10.18. 23:47

//A Fény Megtestesülésének 1403. esztendeje, Enyészet havának 15. napja – Zubogó, Templomnegyed, Mennyei Irgalom Hospice//

-Szóval Evangeline nővér? – emeli fel Carlotta rendfőnökasszony szemeit az ajánlásból. Az asztal túloldalán ülő, huszonéves sápadt apáca barátságosan bólint erre egyet.
- Igen, tisztelendő anyám. A Fényességben ezt a nevet kaptam. Áldásként élem meg. – válaszol kedves hangon.
- Azt írja önről Irma nővér, hogy a határon irgalmasnak és dolgosnak bizonyult a sebesültek ellátásban… egészen addig, ameddig egy bizonyos felépülésben lévő generálist, kivel gyakorta váltott szót, egy reggelen átvágott torokkal nem fedeztek fel saját betegágyában.
Az apáca erre szinte rögtön elérzékenyül. Előveszi hímes keszkenőjét és megtörli könnyáztatta borostyánszín szemeit.
- Jaj, tisztelendő anyám borzalmas volt! Szegény katonaember olyan buzgó hívő volt és értelmes társalgópartner. Fejből idézett az Írásból! Ha pedig hallotta volna elmélkedni! Aztán egy reggel ott fekszik élettelenül… üveges szemmel. Szörnyűség! Azt mondták, hogy egy karagáj bérgyilkos állhatott a dolgok mögött… Miért a jóembereket veszi magához leghamarabb a Mindenható? – fullad el a hangja.
Carlotta rendfőnökasszony feláll székéből és megsimítja vigasztalásképpen a fiatal apáca vállát. Nem sokat gondolkozik, annak hidegségén, hiszen most jött be nemrég a hűvösről, ideje sem volt még felmelegedni.
- Nyugodjon meg Evangeline nővér, az Egy útjai kiszámíthatatlanok… - hangja csitító. – Természetesen örömmel látjuk itt. Annyi dolgunk nincs, mint a határon, de most a télvíz idején több kézre lesz szükségünk. Hiszen a szegények könnyen megbetegszek és nehezen gyógyulnak ki. Most pedig ide hívatok egy nővérünket, aki cellájába kíséri majd.
Pár perccel később Evangeline egy másik apáca oldalán sétál át a lakórészbe, hogy átvegye celláját és annak kulcsait. Miután egyedül marad, a rend adottságaiból következően, nem túl puritán cellájában, halvány sátáni mosoly terül el arcán.

                  ※ ※ ※

Korán megtanulta, hogy a kolostorok hazárdjáték számba mennek. Soha sem lehet pontosan tudni, hogy egy erős hitű pap áldotta-e meg őket, vagy egy szemforgató eretnek, aki nem hivatásból, csupán számításból lett az Egy szószólója. Valóban nem mindegy. Az előbbi áldása tökéletes védelmet nyújt mindenfelé ártószándékú teremtmény ellen, az utóbbi semmit sem ér.
Mint élőholt, nem kockáztathat. Ha az emberek azt látják, hogy nem tud belépni egy felszentelt helyre, még a legostobább jobbágy is gyanút fog… Egy ilyen vég amatőrségre vallana és sértené Mizette büszkeségét.
Ám a Mennyei Irgalom maga tökéletes búvóhely.
Szinte semmibe sem került kideríteni, hogy olyan, mint a legtöbb Szent Clorinda Rend által alapított városi ispotály. A clorindisszák híresek arról, hogy a Főatyáén kívül más férfiúi reverendát nem nagyon becsülnek, ezért legtöbb városi épületük nincs megáldva (hiszen ilyet városban csak a helyi főpap végezhet, vagy annak megbízottja). Az iratok szerint pedig a hospice alapítóanyja nem borult le senki előtt…
                Sanguis Bibimus. Corpus Edimus.

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 184

Re: Templomnegyed

Hozzászólás#25 » 2019.04.08. 10:20

*A Fényességes Szív katedrálisa elé már sokadjára próbálták oda az ácsok és mesterek a bíborosi szentmise díszlelátóját...és bontották el ugyanannyiszor. Virágfüzérek és koszorúk,zászlók és drapériák kerültek ünnepi díszként az oszlopokra, ám a selymeket és nehéz brokátokat nemsokára bevonták, a virágokat elhordta a nép, elfonnyadtak, utóvégre már hó lepte be őket, mindhiába. A városlakók végül megunták a várakozást, legyintettek csupán a félbemaradt előkészületekre. "Majd tavaszidőn, ha a koronaékkövi hölgyek oly ledéren divatozhatnak, mint Koronaékkőben szokás!"-és inkább dolguk után láttak, hiszen a méhkasként zsongó város temérdek érdekesebb elfoglaltságot tartogatott. Ám ahogy az első rügyek kifakadtak és a katedrális előtti térről újból elterelték a visszaszokott koldusokat és csodára váró nyomorékokat, ám hetekig nem történt semmi, hamar rosszindulatú szóbeszédek kaptak szárnyra. A városfalon túli lóitatóktól a kereskedőszigeti piaccsarnokon át, a vigiláló darabontok mormogásában és az Álomváros vígtanyáiból kiszűrődő részeg danolásában, a királynéi palota cselédjeinek fecsegéséig mindenhol ott volt a pletyka: tán nem is találtak semmit ott a tengereken túl, miről amúgy is titkolózik a kancellária, és az egész Vörös Királynő-bolondéria csupán ámítás! Hiszen az Eldalosok vére már elfakult, nem is törődnek azok semmivel, még az ország dolgaival sem, nem hogy ősi ereklyékkel! De hát akkor minek csődítették a népeket így Zubogóba? Suttogtak róla, hogy csupán a koldusokat és nyomorultakat akarta Barad egy helyen látni, hogy aztán összefogassa őket és beleölesse a tóba, mint ahogy tette azt jó húsz esztendeje a vérengző Osboo vajda Mordavarban! Mások csak rosszallóan torkolták le az aggályoskodókat és bőszen állították, hogy Barad király törvénylátó napot készül tartani, úgy ahogy a régi, pogány időben, amikor minden egrónnak szava volt a király előtt, nem csupán a nemeseknek! Az okoskodók, kik bizalmatlanul tekintgettek a falakon túlra, a kalmártábor felé úgy állították, valójában csak a rebellis adománybeli kelyhes vezér álcában jött küldöttségével érkezett tárgyalni Barad. Meg akarja adni a módját, hisz tart a rabló hordáktól, de Koronaékkő alatt nem szívesen látta volna őket. Tárgyalni jött hát az udvar idáig. Ám a földhözragadtak egyre csak azt hajtották, valaki elorozta a fejéket, s nincs is, mit átadjanak a jótét szívét a zárdában meglelő Lizwetha királynénak. Végül az egész zubogói felhajtás a csőcselék száján inkább vált gúny tárgyává, minthogy áhitatosan várták volna a méltóságteljese ünnepséget.
A kártékony szóbeszéd Santangelii bíbornok fülébe is eljutott, nem győzte hát nyilvános bűnbocsánat osztással, ingyen konyhákkal elterelni a nép figyelmét, miközben fogcsikorgatva fohászkodott, adná az Egy, hogy a gőgös elfek lelke jóra hajoljon –méghozzá minél gyorsabban-s ne hozzanak szégyent reá és az amúgy is megtépett hírű királyi családra.*
"....spieß voran!"

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 273

Re: Templomnegyed

Hozzászólás#26 » 2019.08.04. 10:26

A Fény megtestesülésének 1404. éve, Aranyasszony havának 4. napja, Vásár napja

A ló patái csendesen kopogtak, ahogy a Szentanya Árva Gyermekei Lelencháznál topogott. Nehézkes volt az indulás, a gyerekek nem akarták a szűk udvarról se kiengedni, a nevelőknek kellett széjjelhessenteni őket. Pedig ez csak hála holmi mézes nyalánkságokért, friss gyümölcsökért, új ruhákért, fakardokért, lovacskákért és babákért.
- Ha mégis nélkülözésbe esnének, Justinia nővér, üzenjék meg bátran! - köszönt el biztató mosollyal az éltes korú, szigorú tekintetű matrónától, akiből olyan átható szappan illat áradt, hogy Ludmilla biztosra vette, csak az ő kedvéért ma alaposan megfürdött hajnalban.
- Ha az Egyisten nem büntet meg minket gyarlóságainkért, naccsága, úgy ezzel a sok adománnyal kihúzzuk a tél végéig is. Örökké ragyogjon a Fény háza felett!
- S úgy tiéd felett is. Azért ha lesz alkalmam, még eljövök a télvíz előtt. Ám ha most megbocsájt... Még egy pár helyet vizitálnom kell ma.
- Há' hogyne, hogyne. De ha rám hallgat a báróné, úgy az Alsóvárost inkább kerülje el. Berta nővér nekem jó barátom, tudom, hogy oda is mentek a szekerek a kódisokhoz, áldassék érte ezerszer a báróné neve, de nagy ott most a szeszély. Nem tudni, mikor harapnak a kezébe, míg kenyeret kínál, azt igen kár lenne azért a szép kacsóért.
- Magam is sajnálnám. Meggondolom még, de köszönöm az intését. Az Egyisten áldja meg, Justina nővér!
Az öreg csont földig hajol, s arrébb állt, hogy a négy fős lovas menet Lady Ludmillával egyetemben a főtér felé poroszkáljon a szűk utcácskán.

A Fényességes Szív Katedrálisa előtti Szent Murkus szobor körül sokkal több koldus ténfergett, mint máskor. Jezabel nem erre számított, bár igazolta lappangó gyanúját. Igaz, az őrség is nagyobb számmal volt jelen, így kísérete egy tagját máris menesztette, hogy a posztoló templomi milíciának szóljanak, legyenek készen, mert Chelley báróné még a nagymise előtt szeretne adományt osztani a kódisoknak. Bár a milícia katonái nem örültek ennek, hisz ez mindig tülekedést eredményezett, aztán lenyúzták volna róluk a bőrt is, ha valami felelőtlen kis naccság épp az ő posztolásuk alatt lett volna meghirigelve, de üdvös mosollyal bólintottak, s húzódtak a templom kétszárnyú főbejáratánál megálló, lováról leszálló társaság köré. A kódisok valahogy ösztönösen érezték meg, hogy ez az ő napjuk lehet, hisz valóban mind közelebb jöttek, s talán valóban lett volna tülekedés, de e szerencsétlen üres gyomrúaknak most elég volt a hideg acél és a szúrós pillantások látványa. Bár az is lehet, hogy a két fiatal, drága, mégis egyszerű ruhát viselő vallet leányból, és a bárónéból áradó segítő kedvesség volt az, ami meghunyászkodásra késztette őket. A körbegyűltek mindegyike egy fényes ezüstöt kapott, hüledezve nézték azt, harapták a szélét, majd gyorsan rongyaik alá rejtették, s aztán illőn a szoknyák szegélyét csókolva kúsztak arrébb. Úgy volt az szokás, mert különben a posztoló milicisták meg is ruházták volna talán a szemteleneket.
Jezabel e kivételes jótéteménnyel mintegy negyven ezüstöt és éppennyi áldást osztogatott el, s a milicistáknak fejenként még két ezüstöt adott jószolgálatukért, ami további két aranyába fájt, de aztán elégedetten fordult be a templom ajtaján, a két leány pedig bekísérte őt a még csendes, de némaságában is fenséges dicsőséget árasztó épületbe, ahol a szokott helyükre ültek le. Bár nevének változása révén Ludmilla megtehette volna, hogy a második sorba ül, hol közvetlen férje - jobbára hűlt - helye mögött lehetett volna helye, közvetlen a királyi család közelében, mégis inkább a kórust választotta mindig, ahová a két leány érdemesnek találtatott felállni vele.
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 184

Re: Templomnegyed

Hozzászólás#27 » 2019.08.04. 15:08

*Lady Ludmillát a katedrálistól hazafelé vezető úton éri a küldönc. Tam, palotája szakácsnéjának fia nyomakodik át a porban csúszva hálálkodó, vagy épp kengyelét csókolgató rongyosok között.*
-Úrnőm!-*próbálja integetve felhívni magára a lady figyelmét. Amint a hölgy épségére figyelmező fegyveresek utat engednek neki, jelzi, hogy mondandója bizalmas*

-A...királyné!Őfennsége! Bejelentés nélkül érkezett, az sem zavarta, hogy kegyed alamizsnát osztani indult, aszonta megvárja, míg hazatér. Most hát odahaza várja! Gondoltuk jobb lesz szólni, tudjon róla az úrnő, mielőtt túl nagy lesz a meglepetés.-*az utolsó szavakat már csupán hallkan teszi hozzá. Úgy tűnik, királyi nénéjét övező pletykák cseppet sem növelik, még a szolganép bizosalmát sem a fennséges nőszemélyben.*
"....spieß voran!"

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 273

Re: Templomnegyed

Hozzászólás#28 » 2019.08.04. 17:29

Jezabel szemöldöke felszalad, de olyan mosolyt láttat, melyben aztán persze mindenki azt lát, amit szeretne.
- Nos, ha Őfelsége vár, úgy javaslom ne várassuk soká. Ülj fel az egyik zsoldos mögé, és haladéktalan indulunk vissza.
Persze, ebbe mindenki meg is nyugszik, hisz így az alsóvárosi látogatást a katonák a kordékkal nélkülük teszik meg, s ez megnyugtatja mind az ifjú hölgyeket, mind azok őrzőit. S bár a leányok pironkodva súgnak össze, hogy maga a felséges királyné teszi tiszteletét a kastélyban, Jezabel megzabolázza saját szárnyalni és konspirációkba fulladni kívánó gondolatait.
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Avatar
Sötétszavú Salasar
Hozzászólások: 4

Re: Templomnegyed

Hozzászólás#29 » 2019.08.08. 22:12

A Fényességes Szív Katedrálisa előtti tömeg nemhogy oszlana, hanem veszedelmesen gyűlik, mint akik megbeszélt találkozóhelyükön várnak. Kicsivel Lady Ludmilla távozta után már hangyaboly sűrűségű a hajléktalanok hada. Összeszámolni se lehetne hirtelenjében mennyi csavargó sereglett a térre. Mindegyik koszos arcán egyfajta vészes kifejezés ül, ami figyelmeztetőleg hat minden arra járóra, forduljon sarkon és hagyja el a környéket is – itt baj lesz. A bent lévő misézők ennyire nem szerencsések – ők nem is tudnak a kinti gyűlésről. A rájuk vigyázó őrök ellenben már méregetik gyűlő koldusokat, testtartásuk és pillantásuk kihívó. Félnek a legrosszabbtól, de reménykednek, hogy a viharfellegek eső nélkül elvonulnak.
Ha valaki figyelné – annyi ember közt nem lenne könnyű feladat - a tömegben megjelenik egypár fekete csuklyás alak. Egyikük görcsös mozdulatokat intéz a lépcsőn sorakozó őrök felé és szájáról lehetetlen lenne leolvasni miféle szavakat formál meg. Nemsokára álláról és füle tövéből vércseppek hullanak alá, térde megroggyan és két másik csuklyásnak kell megtámogatnia, el ne essen. De ugyanabban a pillanatban velőtrázó sikoly hallatszik egy fiatal őr szájából, aki menten elbucskázik. Élettelen teste páncéljában csörögve gurul le a lépcsőn. A többi őr ezt mintha észre sem venné. Ideig még remegő testtel állnak, arcukon leírhatatlan fájdalmakkal… majd mintha közösen megbeszélték volna, előveszik kardjukat és önkezükkel végeznek magukkal, hogy szabaduljanak a test és elme elképzelhetetlen megpróbáltatásaitól.
A koldusokra delejes hallgatagság ül. Mindenki dermedten nézi a jelenetet és senki sem mozdul vagy szól, miután az utolsó védnök is elvérzik.
A merevséget négy csuklyás töri meg, akik átlépve a hullákon megmásszák a lépcsőket és ott fordulnak szembe a sokasággal. Vezetőjük felfedi tiszteletreméltó, fekete fürtökkel övezett arcát. Felemeli a kezét, jelezve, hogy szólni kíván. Nem sokkal később ezt az arcot eltorzítja a gyűlölet, miközben acsarkodva szítja a pórokat.
- Látjátok mit tesz, ha a bűntudat felülkerekedik az emberben? Ezek a katonák tudták, hogy a nép ellen tesznek és nem bírták tovább ennek súlyát! Elég ideig tűrtük, hogy a papok és a nemesség felzabálja előlünk a betevőfalatot! Igazságról és könyörületről beszélnek nekünk, miközben asztalaik roskadnak a zsíros hústól, mi magunk pedig saját szánktól se tudjuk már elvonni már a falatot, hogy gyermekeinknek jusson! Nem tudjuk, mert ez a sáskahad csak zabál és zabál, nekünk pedig semmi sem jut! Én azt mondom testvérek, elég ideig tűrtük! – magasba emel egy kést. – Mutassuk meg ezeknek mit jelent, ha elfogy a nép türelme!
Mint szellem a palackból, úgy szabadul el erre a pár dühös mondatra a káosz. Vad és állatias ordítás szakad ki ezernyi torokból. Mindenki előkapja saját fegyverét és rohamara indulnak a tér boltjai és lakásai ellen, viszont a legnagyobb tömeg a templomot veszi célul. A nagy ajtón betörnek és erőszakosan végeznek számbeli fölényük segítségével mindenkivel, akit érnek – őrrel, pappal, nemessel, asszonnyal és gyermekkel. Nincs kivétel.
A templomba, szalad a csuklyás felbujtó és kísérete is miután a sokaság utat tör és feláldozza számának egy részét a biztonságukért. Ám ők jóval céltudatosabbak. A falakról fáklyákat tépnek le és a kegytárgyakhoz indulnak. Kegyetlen végeznek az összes védővel, köztük Grerold Waldannal, Zubogó jámbor püspökével is, majd felégetik az összes nagy értékű ereklyét.
Az őrület és vadság csak később csillapszik, amikor a rettegett Veres Darabontok vezetésével ütnek a megmaradt randalírozókon. De addigra bárki láthatja, hogy késő. A tengernyi halott, a kirámolt üzletek és a megsérült katedrális mind-mind ezt hirdetik.

Másnapra nemcsak a város, de egész Harmatföld tudja, mi történt a Katedrálisban. A Tanácsház oromzatára két sorban tűzik ki a bűnösök fejét és minden órában legalább harminc pórral végeznek a város különféle terein. Az elhurcolások a Darabontok részéről gyakoriakká válnak. Azok, akiket meggyanúsítanak, hogy részt vett az öldöklésben vagy velük tart önként, vagy a helyszínen hányják kardélre.
A kárt természetesen számba vették, de talán a legveszélyesebb az erkölcsi kár, amit okoztak. Nemcsak megmutatták, hogy a nép harapni is képes – példát statuálva a jövőnek – hanem elpusztult jó néhány pótolhatatlan relikvia és életét vesztette a püspök is.

Ezt a sötét napot néhány csuklyás írta be a történelemkönyvbe, kik eltűntek az általános felfordulásban, de a Tanács nem győzi hangsúlyozni, hogy azóta előkerültek és maguk a Darabontok büntetik őket. Sok elmélet született róluk, de a legnépszerűbb, hogy a Hegyi Király küldöttei voltak, aki megmutatta a tehetségtelen Eldalosoknak, hogy meddig ér a keze. Se szeri se száma a következő napokban az izgatott találgatásoknak, hogy meddig tart a régi éra s mikor kezdődik az új… új királlyal – új uralkodóházból.

Kép
"Ami egyszer fölmerült, az újra alászállhat, és ami egyszer elsüllyedt, az újra a felszínre emelkedhet."

Vissza: “Zubogó városa”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég