Vámsziget

A Téli Kastélytól nem messze található kereskedőváros.
A játékhoz kérjük, jelentkezz be!
Avatar
rorschach
Hozzászólások: 90

Re: Vámsziget

Hozzászólás#21 » 2017.06.30. 20:09

A nagy lelkesedés aztán hamar alább hagy amint megtapasztalja, hogy mennyire is nehezek azok a dobozok, és hogy az emberi legénység mennyire nincs segítő szándékkal felé. Szerencsére egy ismerős arc bukkan fel és nyújt segítő kezet.
- Én se gondoltam volna, hogy itt látlak elda. - ereszt meg felé egy visszafogott, de hálás mosolyt, ahogy nekiveselkedik és immár együttes erővel cipelik a ládát - Hm... csak nem új élmény lesz a hajózás? - kérdi aztán a lányt, látva, hogy mennyire átjárja az izgatottság

Aztán ahogy egy tenyér csapódik a hátához, szinte felmordulva fordul meg, és szegezi tekintetét az elkövetőre, s hamar meg is nyugszik, látva ki az.
- Ne aggódj, azt biz jó ideig nem fogom elfeledni, te vén kecske! - húzza széles vigyorra az ajkát hirtelenjében, és teszi közszemlére ragadozó fogsorát - És köszönöm, de meg tudom védeni magam. - biccent aztán az ajánlatra - De azért észben tartom.
- És ha már így szépen összefutottunk, titeket mi hozott ide? Csak a jutalom, vagy egy kis kaland utáni vágy? - kérdi aztán a másik kettőt kíváncsian

Avatar
Avaldir Osberon
Hozzászólások: 104

Re: Vámsziget

Hozzászólás#22 » 2017.07.01. 00:13

~ Hogy a ragya cifrázza ki a hátsó feled ~ *villantja legszebb mosolyát a kapitány felé, ahogy megkapja az elutasítást ami szerint nem alhat fent a hajó tetején. Kurtán tiszteleg, gondolatban nyelvét ölti, s a kis képzeletbeli pergamenére fekete pontot ad.*

*Lágyan simítja végig borostás arcát a tenger felől érkező langyos, sós szellő, s vágja képen a kapitány parancsa* ~ Mi? Hogy én ládát is cipeljek? ~ *Elszokott az efféle munkától. Mélységes felháborodása kellemes mosolyában nyilvánul meg, kivillantva hófehér, korához képest igencsak ép fogait* Máris kapitány! *Iramodik meg a hajó belseje felé, s magában a kapitányra aggat mindenféle jelzőt, az újabb fekepontról nem is beszélve, miket ha hangosan kimondana, biztos korbácsolást jelentene. Zsákját hanyag mozdulattal a legényszálláson ringó ágyára hajintja, hogy a következő lépéssel már a dobozoknál teremjen. Nem sieti el a dolgot, főleg akkor nem, amikor a csinos elf halad el előtte. Magában lepontozza, s még azt is megtippeli, mennyit kapna a bordélyházban, s hogy mit tudhat a forró percekben, ám gondolatmenete hirtelen torpan meg, mikor beszélgetés bontakozik ki az elf és a Vulpe között.*

- Be sem mutatsz!? *korholja le barátilag a rókát, a mondat végét el is neveti, s Faelnis is gyönyörű mosolyt kap* Avaldir, egyszerűen Avaldir *nyújtja felé kezét* Besegítek én is szívesen a dobozokkal. Kár volna ha az izzadtság elmaszatolná a kifinomult szépségét *kacsint felé, így toldva meg a bókot*

*S kicsit később, két rakodás közben ő is félrehívja a Vulpét néhány rövid szóra* Zaklatott téged az az állat? *Utal itt Vercolera* Úgy megkönyökölöm, sose kel fel *Húzza ki magát s legénykedik* Mikor lezavart a kapitány a legényszállásra, épp láttam, amint véresre fejeli annak a büdös, fogatlan rosszarcú gizdának az orrát. De egyet se félj. Amint beléd köt, rögtön megbánja, erről kezeskedem. *Lapogatja meg a vállát barátilag*
- Én becsületes ember vagyok. Csak annyit lopok, amennyire feltétlenül szükségem van. -

Avatar
Faelnis
Hozzászólások: 70

Re: Vámsziget

Hozzászólás#23 » 2017.07.01. 09:27

Olybá tetszik, a vulpe valósággal vonzza magához a kalandorokat. Persze nem nehéz magában kikövetkeztetnie, hogy a társalkodó kedvű matrózok nemrégiben még maguk is a kastély lakói lehettek, hisz Rorschach is annak környékén tanyázott. Egy türelmes, kedves mosollyal ráz kezet Avaldirral - fogása finom, de határozott feszesség jellemzi.
- Faelnis Thinuviel.. örvendek.
Ezzel pedig megragadja a ládát, s a vulpe segítségével a raktérbe cipelik, Avaldir segítségét köszönettel elutasítva. Nem él a férfi lovagias felajánlásával, hiszen ez nem mentesíti a kapitány parancsa alól.
- Utaztam már hajóval... egyszer rég. A tenger iránt mindig is különös tisztelettel és rajongással viseltettem.
Felel közben a vulpe kérdésére is. A teher bár még így is, hogy ketten osztják meg, az átlagnál nehezebbnek bizonyul a filigrán testnek, fegyelmezett elszánása nem engedi, hogy nehéz helyzetéből bármi is megmutatkozzék az arcán, vagy akár a hangja megremegjen tőle. A raktérbe érkezve rögvest újabb marcona alak toppan elébük, s el nem kerüli figyelmét annak éhes mustrája sem. Magában felsóhajt, s csöndes beletörődéssel konstatálja, hogy rakodópartnere körül túlzottan is nagy hirtelen az érdeklődés, így amikor Avaldir újfent félrevonja a vulpét elunja a várakozást, és egyedül veszi fel a munka folyamát - kisebb terheket keresve, melyeket egymaga is elbír.
- Ne tétlenkedj soká..
Figyelmezteti a vulpét, mielőtt tovább állna, hisz a kapitány rajta alighanem még kíméletlenebbül torolná meg a potyázást munka közben..

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 273

Re: Vámsziget

Hozzászólás#24 » 2017.07.01. 12:33

- A teljes legénység?
- Itt vannak, asszonyom. - Nyújtja át a listát a kapitány. - Biztos benne, hogy ragaszkodik mind a rókaszerzethez, mind az elfhez?
- Elf? -Jezabel épp csak átfutotta a névsort, majd kérdő pillantással fordult a férfihoz, aki egyenesen az egyik könnyebb ládát (talán felcser felszerelés?) cipelő elf nő felé mutatott.
- Faelnis. Nézze, asszonyom... mind a kettő bajos lehet.
- Megvan a maguk haszna. -
Tekintete egy darabig a raktérközben eltűnő nőn függ, majd visszaadja a listát a kapitánynak. - Rendben lesznek. Amiben megegyeztünk, azt ne feledje! Később találkozunk, kapitány!
Kedves mosollyal búcsúzik Barringtontól, s az erdei elf nő után indul a rakodótérbe. Alighanem ott izzad mindenki, nem oly messze egymástól.
- Üdvözlöm a Viharlovas fedélzetén, Rorschach! Vercole, hogy tetszik a lélekvesztő?! - Százkarátos mosolya csupa bűbáj, ahogy elegánsan biccent a másik kettőnek. - Ön minden bizonnyal Faelnis lesz... - biccent a hegyesfülűnek is, csípőjével egy magas ládának dől kényelmesen, tekintete továbbsiklik Avaldirra. - Az úr pedig?
Csupán e négyesre fordítja figyelmét most, a többi néhány lent lévő meg egyenruháikban egyértelműen matrózok. Akármi baja is van, nem mutatja ki, talán csak egy ember, ha felismeri tekintetében a jeleit. Természetesen feketét visel, passzos, kacér nadrágot, inget és mellényt, de csupán egy tőre van az övén, és láthatóan mind ruhája, mind tartása alapján nem a csóri munkások közül való.
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Jezabel 2017.07.01. 17:44-kor.
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Avatar
rorschach
Hozzászólások: 90

Re: Vámsziget

Hozzászólás#25 » 2017.07.01. 17:39

- Ugyan minek mutassalak be, amikor azt te magad is nagyon jól megoldod. - szól Avaldirnak, majd azzal emeli is a ládát, ahogy útnak indítják Faelnissel a raktér felé
- Én is többször utaztam már hajón, és nem mindig volt kellemes az élmény. - magyarázza visszagondolva korábbi tapasztalatira, s nagyon reméli, hogy ez a hajó sokkal kecsesebben siklik majd a vízen, mint a legutóbbi lélekvesztő amin elfogta azaz émelygés, ami még mindig kísérti egy kicsit

A ládát letéve aztán kicsit megáll, és kihúzza magát, a hátát feszítve, nem szokott hozzá az ilyesfajta munkához, ő egy vadász nem valami semmirekellő rakodómunkás. Farkát meglegyinti ahogy végignéz a raktérben gyülekező ládákon, amivel eltalál egy elhaladó matrózt, aki rosszalló tekintettel viszonozza az ütést.
- Vigyázz hol lóbálod a farkad bolhazsák!- förmedt rá a legény, és már haladt is tovább a dolgára

- Ne aggódj, mindjárt megyek vissza! - szól aztán az elda után ahogy Avaldir félrehívja őt egy kevésbé forgalmas zughoz

- Mármint Vercole? - pillant rá némi meglepetéssel, majd kellemes kacagásba tör ki a feltételezésre - Ó, ne aggódj miatta. Inkább aggódnék a többi ember miatt, nincs valami meleg fogadtatásom ezen a bárkán. Még a konyhából is száműztek, pedig még be se tettem oda a lábam! - magyarázza neki panaszosan, ismét legyintve egyet farkával, ezúttal bosszúsan

Aztán ahogy megüti fülét a kapitány hagja, egyből arrafelé fordul, karját összefonja maga előtt, ahogy kicsit jobban végigméri a férfit, aztán csendben biccent felé.
- Szép hajó, igazán szép. De a legénység vendégszeretete már kevésbé az.

Avatar
Vercole Serrata
Hozzászólások: 59

Re: Vámsziget

Hozzászólás#26 » 2017.07.02. 13:52

*Jezabel érkeztére, s ahogy az egres és orgona felhőt libbent a csípős verejtéktől szagló,fülledt raktérbe, kimért fintorra húzza száját. Láttára megtörli verejtékező homlokát, s inkább pár lépésnyire keres rakodni valót, hisz már épp kezdte magát otthon érezni az emberszagú és káromkodástól hangos fedélközben, mire az önző perszóna ezt az örömet is ellopná tőle. Mosolyát, tán szándékosan érti félre, a lady most bizonyosan elégedett, hogy még a kapitány is az ő füttyszavára ugrál*

-Lám a kincstár is csak vízzel főz, hogy tisztességes hadihajóra nem telt.

*morogja oda a nő kérdésére. Ugyan helyre kis teknő volna ez, de a selyemvipera előtt egy szikrányi lelkesedést sem mutatna, még akkor sem, ha a hegyesfülű, feszes jószággal ketten csimpaszkodnának épp a farkába. Rögvest el is oldalog nyugalma után, szerét ejtve, hogy szemrevételezze a hajó fegyverzetét és a matrózok harcképességére fogadjon. A frigát villámgyors hajófajta, de, hogy csupán ennyi ágyút hord magával, -noha jóval többet is elbírna- arra engedni jutni, hogy inkább osonni és gyorsan kereket oldani készülnek, mint hogy térdig vérben gázoljanak az úticél felé. Az ágyúk tán önvédelemre kellenek, s minthogy komoly tűzerőt nem jelentenek, feltételezi vagy nyugodt vizeken visz az útjuk, vagy egyébként sem számítanak komoly összecsapásokra. Ámbátor ha a legénység harcedzettnek tűnik, tán partraszállásra kell készülniük, minek tüzérségi támogatására a négy falkonett elegendő. Mindenesetre az ellátmányt maga is látta, így annak mennyiségéből következtethet rá, vajon milyen hosszú útra tervez a kapitány...és annak illatos árnyéka*

Avatar
Avaldir Osberon
Hozzászólások: 104

Re: Vámsziget

Hozzászólás#27 » 2017.07.02. 14:32

*Rendesen befülled a raktér, ahogy jól megsüti a nap s szinte nincs, mi árnyékot vetne rá. Az izzadság szaga a fülledt idő szélcsendje miatt csípős eleggyé alakul, mit tetéz a legénység felének hanyag fürdési szokásai is*

- Nagyon szépen köszönöm a segítséget Ror. Igazán lekötelezel *villantja felé mosolyát, s bizony megjegyezte, hogy nem ajánlotta be őt a feszes fenekű elfnek.* ~ Majd te se, ha én ... ~ *Szívesen segített volna ládát cipelni így az elutasítás sem keríti jobb kedvre* - Ha mégis meggondolnád magad ... *mondja az elf hátának, miközben Rorral eltávolodnak a ládát cipelve* ~ Szívesen itt leszek ~ *fejezi be, csakis gondolatban*

*Kicsivel később, mikor a rókával beszél nem könnyű helyzetéről, kicsit megszánja, de segítségét nem ajánlja fel. Pedig szívesen kicsempészett volna ezt-azt a konyháról, ám így nem ajánlja fel neki a lehetőséget, csak fejét csóválja* - Igazán sajnálom Ror, tényleg nagyon sajnálom. Lesz ez még így se *szánja neki vígasztalásul s visszaindul pakolni, míg mielőtt valaki meglátná, hogy megálltak fújni egyet*

~ Kurva ládák, de a legnagyobb kurva az volt, aki kitalálta, hogy ezt mind mi cipeljük fel ~ *emeli a következő kézleszakítót s nagyot nyög. Ha nem volna ősz hajszálja, letagadhatna akár 10 évet is, de bizony ő már érzi, hogy benne van a korban s már nem olyan életerős mint volt, hamarabb is fárad mint azelőtt*

*Persze akárhányszor Faelnis jön szembe, rögtön kihúzza magát, mint aki még bír, mellét dülleszti s legszebb mosolyát villantja*

*Amint Jezabel belép, majd elejti a ládát, annak természetes szépségétől, s biztosra veszi, hogy nem egy férfi verekedne össze hogy ő kaphassa meg frissen, először az éjszaka* - Avaldir, egyszerűen Avaldir *villantja felé is szokásos elragadó, szép mosolyát s amíg a hölgy nem nyújtja kezét, addig ő sem nyújtja övét. Apró dolog csupán, a legtöbbeknek alig észrevehető, ám egy ilyen kifinomult hölgy fejébe biztosan éket ver a gondolat, hogy többet látott már ez a férfi, mint elsőre hitte volna* - Ha bármiben a segítségedre lehetek, állok készen. *Hajol hirtelen és váratlanul közelebb a nőhöz* Nem csak én, hanem a kardom is. És ha bármely bugris megszól, szívesen megnevelem *s még mielőtt a nő válaszolhatna neki, rákacsint s gyorsan visszatér a dolgához - a cipekedéshez*
- Én becsületes ember vagyok. Csak annyit lopok, amennyire feltétlenül szükségem van. -

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 273

Re: Vámsziget

Hozzászólás#28 » 2017.07.02. 15:48

- Ez kétségtelen, de ha engem meg tudott győzni, Rorschach, hogy itt a helye, szerintem a matrózokkal is elbír. - Feleli egy kedves mosollyal meglapogatva a rókaszerzet vállát.
Ám mosolya elillan, hisz kissé értetlen pillant Vercole után... elgondolkodik, vajon mivel taposott már megint a másik lelkületébe, de akármily mély önvizsgálatot tart is, nem tudja felidézni... S egy pillanatig figyeli még a hátát, majd Avaldir ki is zökkenti.
Esze ágában nincs idelent kézcsókra nyújtani a kezét, nem az udvari szalon ez. Halovány mosolya ismét csak feldereng ajkain, ahogy biccent neki.
- Üdvözlöm a fedélzeten, Avaldir. Remélem, nem lesz szükség a kardjára... ezek az én bugrisaim.
Egy lépést lép hátrébb, s igazából akart még valamit, de... egyértelműen nem látják szívesen a marcona zsoldosok... vagy legalább egy részük.
- Nos... sok szerencsét kívánok az útra! Sajnos nem egy hajón utazunk, de talán még lesz szerencsénk olykor-olykor.
Biccent még a társaságnak, bár ez inkább annak szól, akit valóban ismer is, és felsétál a fedélzetre.
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Avatar
Mord
Hozzászólások: 429

Re: Vámsziget

Hozzászólás#29 » 2017.07.02. 16:43

//A Vörös királynő nyomában kaland//

Eulisses megkeresésére ugyan mindkét kapitány biztosította róla, hogy természetesen a lady biztonsága épp oly fontos, ha nem fontosabb, mint bármely más személyé a hajójukon, azon parancsra, hogy figyeljék is, kissé kelletlen, rosszalló tekintettel bólintottak. A lord biztos lehet benne, hogy amíg Lady Ludmilla nem haragítja őket valamilyen módon, ezek jelenteni nem fognak.

Vercole (és bárki más, aki odafigyel erre) hamar rájön, hogy bizony nagyjából egy hónapra elegendő a felszerelés, ami a hajón van. Ez javarészt szenes víz, alkohol, és szárított, sózott, füstölt vagy savanyított élelem. De egyelőre még olajos párban tartott húsok is vannak egyes hordókban. Viszont amíg ismert kereskedőszigetek mellett mennek majd el, addig bármikor tudják pótolni az élelmiszert. Emellett viszont van hajószaggató lövedék, és kötszer is szép számmal... talán bizony mégiscsak veszélyes vizekre készülnek?

A nap alacsony pályájának végére ér, mire a matrózok mindent felpakolnak, és a rakterek rácsozatát lezárják. Hagyományosan a mólóra hosszú kecskelábas asztalokra minden földi jót hoznak, hogy még egyszer utoljára az indulás előtt jókora lakomával, zenével, és örömlányok csilingelő táncával búcsúzzanak az anyaföldtől, alkohol viszont csak mértékkel van, hisz kifutni akarnak még ma este.

Aztán mikor a nap leszállni készül, megszólal a sorakozó kürtje, s mindkét hajó legénysége - kalandorainkkal együtt negyven fő - felsorakozik. A jól megtermett északi tengeri medvék dísz-egyenruháikban feszítenek, van közöttük idősebb és fiatalabb, marconább és a jóképűbb. Míg lord Scarletwound a Viharlovas magas fedélzetéről figyelheti az utolsó eligazítást, addig lady Sante-Bouve a Tengeri Szirénről eszi ugyanezt.
A sorakozó előtt megjelenő két magas alak egyikét már ismerik. Zareb Barrington kapitány fiatal, erőteljes alakja mellett ott magasodik Cort Mordingard kapitány, az ősz hajú vén cápa, ki már jócskán az ötvenben van, mégis erőteljes alakja, feszes tartása bármely kölyöknek dicséretére válna. Alighanem bár kapitányok között úgy tartják, nincs különbség, kora okán ő a rangidős, ő lép elő.
- Remélem, hogy kedvetekre mulattatok, fiaim, mert hosszú időre ez volt az utolsó lakománk! Őkirályi Felsége Parancsára ma kihajózunk. Neeeem portyázni megyünk, bár tudom, hogy a vért épp úgy szomjaznátok, mint a jóféle déli bort. És mégis azt mondom, hogy kardotok legyen álmotokban is hű társatok, mert oly vizekre hajózunk, amelyet ember még meg nem hódított!
Katonásan pattogó szavakkal beszél az öreg, határozottan, minden tétovázás nélkül. Valószínű a katonái ennek a hangnak az ütemére menetelnének a halálba is.
- Miénk a kegy, hogy a birodalom felemelkedését szolgáljuk! Az egron nép egy ősi ereklyééért hajózunk ki, utunk keresztül vezet majd az Uszonyok Forgóján, keresztül a Vándorló szigeteken, egészen addig, míg meg nem pillantjuk az Ikerszigetek ködbe burkolózó tajtékos tengeröblét!
Valójában csak Vercole az, akinek bármit is mondanak ezek a fogalmak... az Uszonyok Forgója híres az örvényeiről és a cápáiról, azonban egyes tengerészek azt mondják, láttak már szirént is arra. Az egész egy nagyon sötét vizű tengerszakasz, irtózatosan mély vize lehet, megkerülni egy hétig is eltartana. A Vándorló Szigetek valójában kiismerhetetlenek, megannyi zátony között kell majd elhajózniuk, olyan, mintha mindig más szigetek lennének ott. Azonban az Ikerszigetek... erre még a matrózok is nyugtalanabbul mordulnak fel. A ködbe burkolózó három egyforma formájú sziget között a tenger maga is ködös... és aki oda behajózott, az onnan ki nem jött.
- És mi... mi behajózunk oda! Meghódítjuk a meghódíthatatlant, és kincsekkel megrakodva térünk vissza! Nem lesz e földön még egy nemzet, kinek ilyen remek fiai születtek, s nevünket felvésik a dicsőség tábláira... Vagy a sírköveinkre, hantjaink alatt pedig csak üres koporsó nyugszik majd, mert megtérünk Tengeranya ölelő karjai közé, ahová minden matróz kívánkozik! A fedélzetre, kátrányos seggű senkiháziak! Hajnalra már a tenger hullámait hasítsuk!

A matrózok hangos "Hail!" kiáltással nyugtázzák a parancsot, s mindenki a maga fedélzetére lép, az evezősök megindítják a ormótlan tömeget a többit pedig már elvégzi a kedvező szél... A Tengeri Szirén és a Viharlovas elhagyják Zubogó város kikötőjét.

//folytatás a kaland topicjában http://www.kastelyakodben.nhely.hu/viewtopic.php?f=13&p=163#p158//

Avatar
Eulisess Scarletwound
Hozzászólások: 160

Re: Vámsziget

Hozzászólás#30 » 2018.01.29. 05:11

///A Vörös Királynő nyomában c. kaland lezárása után három héttel///

*Nem sok mindenkinek tűnt fel eddig a dokkok közelében lévő ház oldalára erősített hosszabb márványtábla. Akinek feltűnt, az tán el sem tudta olvasni, vagy, ha el tudta nem egyszerűen érdekelte. Szó, mi szó, eléggé feltűnést mellőző darab.

Viszont, aki időt szán rá, hogy kiderítse, mit hirdet, a következő sorokat betűzheti
;*

ÁLLJON E TÁBLA EMLÉKÜL A HŐSI HALOTTAKNAK, AKIK A KORONÁÉRT ÁLDOZTÁK ÉLETÜK A VÖRÖS KIRÁLYNŐÉRT INDÍTOTT EXPEDÍCIÓBAN.

AZ ORSZÁG ÉS AZ ÖRÖKKÉVALÓ ISTEN SOHA SEM FELEJTI TETTEIKET ÉS NEVEIKET.


*Majd nevek következnek egymás alatt. A kapitányoktól kezdve a legutolsó hajósinasig, mindenki.

Ám, két nevet elfelejt a tábla, az ország és tán’ az Egyisten is.

Két testvér nevét, akik valahol Folyamközben nőttek fel…
*
"A király? A király jelenleg nagyon elfoglalt. Azonban nyugalom. El fogom intézni." - Eulisess Scarletwound

Vissza: “Zubogó városa”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég