Vámsziget

A Téli Kastélytól nem messze található kereskedőváros.
A játékhoz kérjük, jelentkezz be!
Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 273

Re: Vámsziget

Hozzászólás#11 » 2017.06.29. 17:44

A nemesi pompával érkezőt nem lehet nem idejekorán észrevenni. Bár tekintete másvalakin függött, mégis a harsogó menet felé fordította figyelmét, mikor azok végre elérték a hajót.
~Mily hivalkodó... pazarlón az.~
Valahogy nem az örömmámor az, amit érez a Kopó érkezésével, bár hogy ítélkezzen ismerete nélkül, arra nem vetemedne. S mégis kedves mosollyal nyújt kezet a másiknak kézcsókra, lesüti pilláit, mint szemérmes ártatlan zárdanövendék, s mint jó leány, elegánsan hajtja meg térdét és főjét a másik előtt, dacára, hogy jelenleg az udvari elegancia azon kihívó formáját képviseli, melyben az asszonyok nadrágot viselnek, akár az apródok.
- A megtiszteltetés az enyém, Főtanácsos Uram! Örömmel üdvözlöm a Viharlovas fedélzetén, és őszintén remélem, hogy élvezni fogja utunk minden pillanatát! Jöjjön, bizonyára fáradt az úttól! A Kapitány örömmel biztosítja az Ön és kísérete számára a vendégkabint!
Égszínkék szemeiben csupa kedvesség és jóindulat, mosollyal ajkain int a másiknak nagyvonalúan, hogy ő maga kíséri el, s valóban így is tervezi, kikerülgetve a középső fedélzeten dolgozó serény matrózokat és rakodómunkásokat, egyenest az orr alacsony felépítményének kabinjához kísérné a Főtanácsost, hogy ott a vaskos kulccsal nyitva a nehéz ajtót lépjen be, s invitálja be a másikat, akár a jó házigazda.
A kabin maga egy előtérből áll, mely kicsi, akár egy patkánylyuk, legalábbis a palota szobáihoz képest, s mindössze két rögzített priccs, egy asztal és két rövid lóca van bent, nomeg a viharlámpás, emellett hely két utazólásának. Innen a frissiben felhúzott válaszfalon át vezet egy ajtó magába a tényleges kabinba, mely azonban már nem nélkülözi a kényelmet. Szélesebb puha ágy, egy szekrény, fegyver- és vértállvány, az ablak alatt kisebb írópult, a fal mellett kényelmes asztal és párnázott szék, még falikárpitok is vannak, és persze hely az utazóládáknak.
- Remélem, kielégítőnek találja majd! A hajószakács áll szolgálatára, amiként a kapitány is. Alkonyatkor kifutunk, addig állok rendelkezésére, ha kérdése van!

*********************

A jelentkezéssel nem is lenne baj, ám aki úgy vélte, hogy ezzel le is tudja a mai napját, az bizony rosszul gondolta, a kapitány ugyanis nemre és fajra való tekintet nélkül egységesen utasítja a társaságot, hogy a papírok aláfirkálása után pakoljanak le a fedélközben, és kezdjenek neki pakolni befelé az érkező ládákat!
Mint kiderül mindenki számára, ez bizony kemény matrózélet lesz. A szállásuk a Fedélköz legénységi szállása, kivéve a vulpénak, aki a raktárban alhat, és nem teheti a lábát a hajókonyhába. Arra, hogy van, aki fent aludna a fedélzeten, a legszigorúbb tiltás a válasza, bár minthogy Faelnis nő és elf, neki mégis engedi, de csak azzal a feltétellel, hogy egy bizonyos helyen, ahol a legkevésbé van útban, húzhatja fel a függőágyát, csak arra az időre, míg alszik, aztán csomagolja is össze, senki nem fogja kerülgetni.
Ahhoz képest, hogy fiatal férfiemberről beszélünk, feszes fegyelemmel ad parancsokat, melyeket emberei teljesítenek is. Hamar kiderül a társaság számára, hogy a húszfős legénység negyedét teszik ki kalandorok, másik része a királyi flotta északi jól megtermett tengeri medvéi közül valók. S csak a Viharlovason vannak kalandorok. A legénység ugyan tűri a vulpe jelenlétét, de ez pusztán a fegyelem jele, másképp már lekergették volna a hajóról, míg Faelnis inkább érdeklődő tekinteteknek "örülhet", melyek főként talán elfekhez méltó szépségének szólnak.
Egyelőre sehova nem osztották be őket, s ha érdeklődnek, amiként Vercole is tette, ugyanazt a választ kapják, mint a hajdani hadnagy a kapitánytól:
- A rideg északra és ismeretlen vizeknek! Minden másról indulás előtt mindenkit tájékoztatok. - Mondja egy kimért biccentéssel és mosollyal, majd azért még hozzáteszi. - Örülök, hogy van egy veterán is a hajómon! Hallottam egyet s mást a hadjáratukról... remélem az úton kiderül, mi volt igaz! Most menjen segítsen a bepakolásnál, az alkonyattal ki kívánok futni!

//van egy kis freetek egymás között, összeverődhettek míg pakoltok. whip.gif] Max 2-3 kör, aztán indulás a végtelenbe, s tovább...//
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Avatar
rorschach
Hozzászólások: 90

Re: Vámsziget

Hozzászólás#12 » 2017.06.29. 18:11

A díszpompás menet az ő figyelmét se kerülte, el ám a azon túl hogy kicsit gyönyörködött a látványban benne korántsem váltotta ki azt a hatást mint az emberekből, csak szótlanul állt a tömeg szélén és követte tekintetével a csapatot, majd végül ő is hajóra szállt.

Miután túljutott a kapitánnyal való kötelező találkozón, egyenest a szálláshelyéül kirendelt raktár felé vette az irányt, miközben azon morgolódott, hogy még szinte fel se tette a lábát erre a lélekvesztőre, és máris ki van tiltva a konyháról. A raktérbe érve aztán rögvest keres magának egy zugot ahová lepakolhatja a holmiját, mert a biz oda nem adná senkinek, hogy majd vigyáznak rá, látva mily kelletlen tekinteteket kap a legénységtől.

Visszaérve aztán a fedélzetre, büszkén kihúzza magát, hadd nézzék csak meg jól ezek a mihaszna emberek, majd ő megmutatja, hogy igenis ér annyit a fajtája, mint bármely ember, sőt többet is! És azzal a lendülettel bele is vetette magát a kapitány által osztott feladatba, és áll neki segédkezni a pakolsában. //akkor hogy lesz a reagsorrend?:D//

Avatar
Faelnis
Hozzászólások: 70

Re: Vámsziget

Hozzászólás#13 » 2017.06.29. 20:15

A kapitány parancsa nem fog gondot okozni neki. Ügyes kezeinek hála a függőágy kifeszítése és leszerelése alig perceket vesz igénybe, s ha ennyivel elősegítheti a hajón a rend fenntartását, nem fog ágálni ellene. Kevés, ámde annál praktikusabb holmiját maga is a fedélközben helyezi el. Bár rögtön nehéz munkát kap, amely fizikumát tekintve rá különösen érvényes - hisz inkább agilis, semmint tagbaszakadt -, egyetlen panasz sem hallik felőle... és már ki is szemeli, kivel kíván párban cipekedni.
- Üdvözöllek, Rorschach. Nem hittem, hogy legközelebb itt találkozunk.
Szólítja meg a vulpét, amikor az már-már nekiveselkedne az egyik ládának. A legénység megtalálja a módját, hogy kinyilatkoztassa nemtetszését a különös fajtájú társuk felé a fegyelem megtartása mellett. Ha rajtuk múlna, Ror egyedül cipelhetné a súlyos ládákat, Fae azonban segítségül ajánlkozik, ezáltal magát is megsegítve.
- Háromra..
Hajol le közben a ládáért, minthogy attól, hogy ismerőssel találkozott, el nem feledi a feladatukat. S ami azt illeti, sürgetné is a berakodás elkészülését és a hajó kifutását.. népének veleszületett rajongása a tengerért őt is egész lényében átjárja és kellemes bizsergéssel tölti el... szeretne minél hamarabb kiérni a sós vizű végeláthatatlan messzeségbe, ahol úgy tetszik, ha elég ideig feszítené vitorláikat a szél, még a csillagokat is elérhetnék, mely a végtelenben találkozni tetszik a nyílt vízzel.

//Free játékban nincs sorrend, legfeljebb ha beszélgetésbe elegyedünk ketten-hárman, akkor illik megvárni a másik reagját :) Amint sorrendhez leszünk kötve, szól a mesélő. //

Avatar
Eulisess Scarletwound
Hozzászólások: 160

Re: Vámsziget

Hozzászólás#14 » 2017.06.29. 21:31

*A hidegszemű Főtanácsos az Udvarban töltött hosszú évei alatt már sok-sok találkozást megélt, ennek köszönhetően könnyedén átlát a mosolyon és felfedezi a mögötte meghúzódó valóságot. Nem veszi sértésként a kifürkészett titkot, elvégre a lady eredeti terveiben valószínűleg a mindent félvállról kezelő kincstárnokot, vagy valamely megbízottját, várta a hajóra nem pedig a híresen kotnyeles Scarletwound-ot.

Amúgy is megszokta már, hogy valamelyest csalódnak az emberek, mikor személyesen is találkozik velük, elvégre mindegyikük mást hall és vár a híres tanácsostól. Valakik szemében galamblelkű filantróp, ki mindig szeme előtt tartja a jót és igazat. Mások szemében pedig megveszekedett gazember, ki akár saját anyját eladná, ha az több hatalmat adna neki.

Ezen elmélkedésen gyorsan túllendülve követi a ladyt. Kihasználva az rövidke út alatti némaságot, szemével bejárja a hajót, nagyjából fel is becsli méreteit, végignéz a legénységen. Mindent alaposan megfigyel, semmi sem kerüli el figyelmét. Jól lát és hall mindent.

A szobát kellemesnek találja, aminek hangot is ad egy udvarias túlzással.
*

- Az Udvarban sem lehetne jobb szállást találni. Köszönöm.

*Mikor pedig látja, hogy a lady már menne, felemeli kezét, jelezve szólni kíván. *

- Egy percre hadd tartsam még fel. – *kéri.* - Fontosnak tartom elmondani, hogy magam két fegyverest hozok az útra kíséretemül, kik remekül ellesznek a mutatott helyen, emellett egy nagyszerű szolgát, kit a konyhán tervezek munkába állítani. Az elsőtisztnek talán már ebben a pillanatban jelzik ezt. Viszont ön, a Korona szemében pótolhatatlan a misszió sikeressége szempontjából, így ha nem is parancsolom, de kérem, hogy fogadjon el maga mellé legalább egy vitézt, a lent látottak közül. A biztonsága érdekében. – *megvárja válaszát, majd folytatja.* – S még valami. Habár a kincstárnoknak megírta mit is tud a rég elveszett Vörös Királynőről, azonban betegsége okán nem zavartam. Ennél fogva kénytelen lesz megosztani velem is, mint a Király és a Kincstár képviselőjével részleteket. Tehetnénk ezt egy kellemes tea vagy egy parti sárkánysakk után akár? –*teszi fel a kérdést.*


*Ha megkapta válaszait elengedi a hölgyet, megparancsolja hordárjainak, pakoljanak be a számára kijelölt szobába, s amíg a pakolás zajlik, a kapitánnyal elegyedik szóba. A procedúra után visszahúzódik és az őrök által őrizve várja az út kezdetét, miközben imakönyvet olvas. Nem túlzottan foglalkoztatják a legénységtagjai, bár a már megfigyelteket alaposan megjegyezte magának.*
"A király? A király jelenleg nagyon elfoglalt. Azonban nyugalom. El fogom intézni." - Eulisess Scarletwound

Avatar
Vercole Serrata
Hozzászólások: 59

Re: Vámsziget

Hozzászólás#15 » 2017.06.29. 21:54

*Hogy a kapitány ilyen szűken méri a szót, elgondolkodtatja, nyilván királyi pecsét köti a száját és azt sem akarja, hogy bárminő kósza szóbeszéd időnek előtte lejusson a hajóról és tovaterjedjen a városban. Ha a királyi zászló nem lett volna elég, Jezabel és Scarletwound egy fedélzeten kétséget sem hagy afelől, hogy ország dolgában jár a két fregatt. Úgy hitte, az egrón história lapjai nem tartogatnak több helyet a Serrata névnek, ám e hálátlan rongy országnak semmi sem elég: újból a haza hősévé kell válnia. Tisztelgés gyanánt összecsapja bokáit a kapitány előtt, majd unottá ereszkedett ábrázattal trappol le a fedélközbe, hogy függőágyat foglaljon magának, a pofátlan matrózokkal egy-egy kurta, kelletlen egyenessel tudatva kinek hol a helye a kondában. Fertály óra múlva már a raktérben izzad, miután csatlakozott a málhát rakodókhoz. Egyszerre csak ismerős szagra lesz figyelmes, már épp patkányt kiáltana, amikor a vulpe ereszkedik alá a lépcsőn. Nem szól, csupán sokat tudó pillantással paskolja meg a jószág hátát. Tekintete a bölccsé, aki tisztában van a félállati lét minden nyűgével, majd azon melegében egy zsákot nyom annak mancsába*

- Tartozom neked Rorschach. Ha bármely bugris rád fenekedne, mondd nekik, hogy az én tulajdonom vagy. Érteni fognak belőle.

*Az elf –főként annak őzbőrbe csomagolt segge- láttán gyanúja mélyülni látszik, miszerint bárhova is tartanak,igazán nagy disznóság van készülőben. Ám megnyugvása őszinte, hogy nem csupán egy nő lesz, kivel megosztják a fedélzetet, így újabb ász hullott ki Jezabel paklijából. Sejtelmes mosollyal pödör nekivadult bajuszán, kedvére csupán az vet árnyat, hogy tudja, az elfeket különösen nehéz álmukban meglepni. Velejében érzi az ismerős, izgatott bizsergést: kihívásokkal teli heteknek néz elébe.*

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 273

Re: Vámsziget

Hozzászólás#16 » 2017.06.29. 23:15

Nem mondja meg a férfinak, hogy hamarabb tudta a kísérőit talán, semmint az kigondolta volna. Sok egyebet sem kíván viszont megmondani, így türelmesen várja végig, mit kíván tőle... majd ahelyett, hogy távozna, beljebb megy, s kényelmesen telepszik le az egyik karosszékbe.
- Egy igen értékes ereklyét kutatunk fel, melyre sok forrásban csak a Vörös Királynőként utalnak. Egy régi legendára nyúlik vissza, egy ősi herceg, Barad történetéhez, kihez, hogy hatalmát a korona erősítse, és az ember uralmát az elfekre kiterjessze, egy elda hercegnőt, Liathelissa úrnőt adták feleségül. Kinézetét sokan sokféleképp leírják, de az bizonyos, hogy gyönyörű lángvörös haja volt, s arany diadémot viselt koronázásán, mikor a királyi család tagja lett, mely diadémnak egyetlen középső köve rubin volt. Az ereklye természetesen, mint a legtöbb elfektől kapott elszórt szépségünk, bírt bűverővel, mellyel maga Liathelissa ruházta fel. Azonban nem tudjuk, mily természetűvel. S a kérdés maga tovább bonyolódik, mert a legendák nyelvezete nem írja le, hogy a diadém az ereklye... vagy maga a hercegnő. Utunk hát vagy sírfosztás... vagy elfrablás lesz.
Egész alakja valami állandó nyugvópontnak tűnik a hullámzásban örökké mozgó hajónak. Nem mocorog, nem tekergeti a haját, egyetlen mozdulatot sem tesz, ami felesleges vagy hivalkodó lenne, fáradtságról vagy a kényelem hiányáról tanúskodna.
- Ismeretlen vizekre hajózunk, hisz Baran herceg, a királyi flotta parancsnoka maga is egy ilyen úton tűnt el kedvesével örökre. Az Ikerszigetekhez megyünk.
Ezt bizony talán nem akarta hallani a Főtanácsos. Az együtt álló Ikerszigeteket minden ép eszű hajós és armada elkerüli, mert aki oda behajózik, többé nem kerül elő, de még a roncsaik sem. A három együtt álló sziget tökéletesen egyforma, s közöttük sűrű köd telepszik meg a hideg tengeren kívülről szemlélve.
- Így ha mégis el kívánja hagyni a hajót, még alkonyat előtt tegye meg, Főtanácsos Uram! A birodalom érdekeit tartva szem előtt természetesen... Az Ön huzamosabb távolléte is meg fogja viselni, az eltűnése katasztrofális lehet!
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Avatar
Eulisess Scarletwound
Hozzászólások: 160

Re: Vámsziget

Hozzászólás#17 » 2017.06.30. 11:01

*Meglepetten figyeli, ahogyan a hölgy váratlanul és engedély nélkül letelepszik a karosszékbe. Elszokott már az ilyen szabados viselkedéstől, pláne jelenlétében. Egy pillanatra halvány mosoly jelenik meg arcán, de ez tényleg csak a pillanat műve, talán nem is történt meg.*

- Csak nyugodtan. Érezze magát otthon. Mintha itt sem lennék. – *int kezével, megkínálja a már elfoglalt székkel.*

*Amikor a lady hozzákezd a mondandójához, követi annak példáját és maga is helyet foglal. Látván, hogy a beszélő minden mozdulatát tompítja és megszűri, világossá válik számára, nem akárkivel hozta össze a sors. Elégedetten nyugtázza magában a tényt és eztán csakis hangjára figyel. Hátradől a karosszékben, becsukja szemét, úgy hallgatja. Minden szót megforgat magában. Amikor kimondja az ’Ikersziget’-et valóban összeráncolja homlokát, mintha rosszul hallott volna valamit. Viszont nemsoká visszanyeri ismerős ábrázatát.*

- Nagyon elragadó. –*mondja szemét ki sem nyitva a tanácsos, mikor Lady Sante-Bouve befejezte. *

- Mindenek előtt szeretném megköszönni, hogy meg akart óvni, attól a pár száz oldalnyi olvasnivalótól a Vörös Királynőről, amit kis túlzással, bármely könyvben megtalálhatok, azonban jelzem ezzel sajnos elkésett. – *nyitja ki újból szemét, melyből a dölyf tükröződik.* – A Vörös Királynő története a műveltek számára nem titok. Dicsérendő, hogy ennyire felkészült, de lássuk be, csak elém dobott egy kevés száraz, ínas húst, rágódjak azon… -*rosszallást játszva csóválja fejét*-Akkor kénytelen leszek a kérdéseimet mindig önnek szegezni, nyíltan, körítés nélkül. Ezt megjegyzem, drága lady. Tehát miért akarja megtalálni olyannyira az értékes relikviát? Attól eltekintve, hogy kurátor. Mert említette, hogy az Ikersziget a cél és épeszű ember nem menne oda csak úgy, mégha erős kötelességtudata is van… csakis akkor, ha valamit nagyon szeretne elérni. Szóval mi a célja a Vörös Királynővel? – *a hölgy talán már válaszolna, ellenben a tanácsos folytatja.* – Ha már Ikersziget! Miért is nem jelezte a Főkincstárnoknak az úti célt? Minden bizonnyal háromszor is meggondolta volna a Kincstár, hogy segédkezzen az expedícióban, ha tudja a célt. Vagyis, ha leírja ezt kérelmében, akkor most nem ülnénk itt, nem hajóznánk ki. Ön azonban elfeledkezhetett erről, mert itt ülünk, holnap hajnalban pediglen kihajózunk. Jogos a többes szám, milady. Az Ikersziget, ha nem is vakáció, de mindenképpen változatosabb lesz az Udvar hétköznapjai után. – *adja át a szót, hátradőlve ismét lecsukva szemeit. *
"A király? A király jelenleg nagyon elfoglalt. Azonban nyugalom. El fogom intézni." - Eulisess Scarletwound

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 273

Re: Vámsziget

Hozzászólás#18 » 2017.06.30. 13:37

Jezabel egy pillanatig még rezzenetlen figyeli a férfit, majd elmosolyodik. Békés, kedves mosoly az, nem az udvar csalfa ajkainak kacér, mindent tudó mosolya.
- Túl sötétnek látja az árnyékokat, Scarletwound Főtanácsos. - Közli aztán ugyanazzal a nyugodt hangnemmel, türelemmel, amivel eddig beszélt. - Nem tudom, mily pletykákat hallott, de minden bizonnyal nem kapott alapos tájékoztatást, s ennek is... meg kell, hogy legyen az oka. Talán az idő szűke, hisz Főkincstárnokunk oly hamar és váraltan esett ágynak.
Kényelmesen feláll, és az egyik ablakhoz sétál. Szélesre tárja azt, hogy friss levegő tóduljon be a víz felől. Nem tengeri levegő, inkább a városi kikötő szaga, zajai... Az ablak előtt marad, ott fordul vissza a másik felé. Otthonos kényelme a kabinban talán jelez valamit.
- A kutatás... lényege valóban a kutatás. Amikor elindulunk egy legenda nyomán, tudjuk, hogy nem pusztán az írott források rejtik a megoldást azok fellelésére, sokkal inkább azon helyek, melyekre elvezetnek ezen források. Hogy mit fogunk találni... vagy találunk-e bármit ott, ahová megyünk, nem tudjuk addig, míg meg nem érkezük. A Fiore-k pedig megrendelésemre készítették e két remek hajót, melyek gyorsabbak, könnyebben manővereznek mint bármely más társuk a tengeren, és bár nem hadi célú hajók, de alkalmasak arra, hogy megvédjék magukat. Úgy gondolja, hogy akár a Főkincstárnok, akár Őfelsége engedélyezne nekem egy ilyen kétségekkel teli és drága utat, ha nem tájékoztattam volna őket? Már a feltételezés is sértő rájuk nézve, nem hiszem, hogy hízelegne nekik, ha megtudnák, mily kevésre becsüli őket. Így ha pihenni kíván, s eltűnni az udvar intrikás miazmája elől... javaslom, hagyja hátra a mólón azt, Főtanácsos Uram! Sokkal... sokkal élvezetesebb útja lesz úgy, ha nem cipeli azokat a terheket és árnyakat.
Határozott teremtés, az biztos, de szavai mögött nem hallik az áspisok sziszegése, inkább az a megrendíthetetlen mély lelki béke és nyugalom, mely a sajátja, s melyből pusztán két személy képes kilökni: maga az ördög, meg egy, a fedélzeten pakoló bolond semmirekellő... ki talán maga az ördög. Szép ívű ajkai mosolya kedves, mintha nem is számonkérni próbálták volna, csak felvenni egy beszélgetés fonalát... talán kissé ügyetlenül, s ezt megbocsájtja.
- Nos... ha megbocsájt, hagyom pihenni, hisz van még miről beszélnem a Kapitányommal, és az alkonyat nemsokára elér minket. A Tengeri Szirénen bármikor megtalál, ha úgy kívánja. És köszönöm a felajánlást, de húsz remek északi tengerész fog vigyázni rám. Nem sérthetem meg őket...
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Avatar
Eulisess Scarletwound
Hozzászólások: 160

Re: Vámsziget

Hozzászólás#19 » 2017.06.30. 14:51

*Van valami a nő viselkedésében, hanghordozásában és mondandójában, ami egyelőre elaltatja kíváncsiságát. Továbbra is székében ülve, immáron sztoikus belenyugvással ismétli a hallott szavak némelyikét.*

- Talán az idő szűke... A kutatás lényege a kutatás… Persze… persze… – *kis szünetet tart, majd ugyanolyan tónussal folytatja.* - De ne feledje kedves, a küldetés sikerességének egyik alappillére, hogy a híres kurátort is épségben visszahozzuk. Ezért kérem, maradjon közel a pajzsokhoz és távol a veszélytől. Ennyit megtehet, ha már elutasította az elit testőrt…

*A Főkincstárnokhoz és Őfelségéhez nem fűz semmit, hiszen ismeri felületességüket és könnyelműségüket. Elvégre nem hiába küzd a kincstár pénzügyi gondokkal, az ország pedig nem véletlen lett hatalmi és területi harcok színhelye… de mit is tudhat minderről a 'békés' vidéken élő Lady Sante-Bouve? S ami fontosabb, miért is zavarná ezzel?*

- Egy parti sárkánysakkra azért elvárom… -* engedi szabadon végül.*

*Távoztában azért még egyszer megszólítja.*
- Milady.
*Ha visszafordul a szólított, ennyit mond:*
- Gratulálok a jogar visszaszerzéséhez. Barad király és a Korona elégedett Önnel. - *majd halkan hozzáteszi.*– Ne adjon okot a csalódásra.


* A továbbiakban a már vázolt napirendet követi az indulásig. Kiegészítve azzal, hogy mindkét kapitánnyal beszél és megparancsolja nekik, hogy kitüntetett figyelemmel illessék a lady biztonságát… és minden mozdulatát.*
"A király? A király jelenleg nagyon elfoglalt. Azonban nyugalom. El fogom intézni." - Eulisess Scarletwound

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 273

Re: Vámsziget

Hozzászólás#20 » 2017.06.30. 15:13

Mosolyogva biccent a Főtanácsosnak, nem tűnik úgy, hogy meglepné, hogy az már tud a jogarról, anélkül, hogy már átadta volna a Kincstárnak. Alighanem azt is fogja tudni, hogy hol van, és miért van ott elzárva, ahol hagyni kényszerült.
Szó nélkül távozik, s mire a lépcsőn felér, mosolya is elolvad, enyhe fintort enged meg, ahogy a fedélzet levegőjébe szippant mélyet lélegezve.
Egy kicsit még marad a Viharlovas fedélzetén, míg a kapitánnyal beszél.
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Vissza: “Zubogó városa”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 2 vendég