Oldal: 10 / 11

Re: Koronasziget

Elküldve: 2020.12.10. 17:01
Szerző: Jezabel
Jezabel hol egyikre, hol másikra pillant. Nos, ez az első csörte... és a pap nyeri. Biccent hát a testőr felé még.
- Cormwall... a fiút fertály óra múlva fogadom a kertben. Köszönöm. Legyen oly kedves, hogy megvárja a lányok megérkezését is, bár gyanítom, Esthelnél vacsoráznak, s csak aztán térnek haza a vitézekkel. Én ma már nem megyek sehova.
Kedve se lenne. A testőr végleg eltűnésével valóban a kert felé indul meg, s míg haladnak, szótlan hallgatja meg a papot. És az csak mondja... mondja... mondja. Olykor pillant csak felé, de egyszer sem szólal meg, míg el nem érik a cseréptetős kis kiülőt, melynek fala rózsalugas kusza indáiból épült. Ott aztán hellyel kínálja az apró asztalka melletti karosszéken, s a kertben szöszmölő fiatal férfinak int.
- Balead, nagyon szép munkát végzett a sövénnyel! Pihenjen egy kicsit, és tegye meg nekünk kérem, hogy szól a konyhára, hogy valami vendégmarasztalónak igazán örülnénk!
Mert legyen bármilyen elvadult észak, de Jezabel kedveli a rendezett kerteket, a gyümölcsöst, s ha meg tudná venni a szomszédos birtokot, bizonnyal labirintust építene bele.
Megvárja, míg magukra maradnak, s csak ez után veszi a fáradtságot, hogy az atya mondandóira is reagáljon.
- Biztosíthatom, atyám, hogy minden sebem gyógyult. Hegeik bár csúfítják asszonyi lelkem, de okulásul is szolgálnak. Azonban nem sok kedvem van üres szavakat fecsérelni évekkel ezelőtt megtörtént események magyarázatára. Ha kíváncsi, meggyónom mindet, de ne kezeljen úgy, mint egy koldust... csak épp talán nem a pénzből fogytam ki, hanem a lelki békéből. Az események krónikaszerűek immár... Kezdhetjük az elején, de előbb meghallgatnám a futárt, ha nem bánja. A thainjaim oktalan nem keresnek, minthogy férjem az ő szavukra hagyta Harmatföld irányítását. Jó oka kell, hogy itt legyen hát...

Re: Koronasziget

Elküldve: 2020.12.10. 19:37
Szerző: von Frundsberg
*Ifjú MacMorghain türelmesen várja a sorát tisztes távolságban a lugastól, csak a nyakát nyújtogatja a palota ablakait fürkészve, nyilván a kisasszonyokat próbálja megpillantani, persze mindhiába. A legjobb lovas, akit lady Ludmilla a valletek között ismer, habár segniorissa de la Fuente nyomába sem érhetne, Faelnisről nem is beszélve. Midőn int neki, hogy közelítené meg őket, kissé zavartan pillant a csendben háttérbe húzódó Sergius Abelusra, de a lady unszolására csakhamar neki kezd.*
-Thain Ramsey küldött, asszonyom…*-majd idegesen rebben tekintete újból a papra, hogy szája szegletében megvető ránc elmélyültével inkább vallet nyelven folytassa*-…air a chuir le thain Ramsey airson aithris a thoirt don bhoireannach agam! Megérkezett a hercegérseki komisszió Felvégből és mondhatom, azonnal munkának is láttak! Paplovagok, szerzetes, inkvizítorok, vagy háromszáz fővel. A mieink nemigen állhatják őket, prédikálnak nekik úton, útfélen minden zagyvát! Hogy az ősök tisztelete babonaság és nem helyettesíti az Egy imádatát! Fohászkodjunk inkább a szentekhez, ők közelebb vannak az Egyhez, mint a mi őseink, akik a purgatórium, mennyek, vagy éppen poklok között lebegnek. A temetőket újra szentelik, az ősök csontjait nem győzzük rejtegetni előlük, volt akitől elkobozták és eltemették atyái, nagyatyái festett koponyáit! Mindenbe beleszólnak, asszonyom…bocsáss meg, de még azt is tiltják, hogy hátulról kettyintsünk! Aki ellenük mondott Kemencésben, azt kalodába záratták világ csúfjára! Az erdei , vagy keresztúti áldozóköveket, amiket felleltek, kíméletlenül ledöntötték, elásták és naplándzsát állítottak a helyükre. Kócsagosban agyonvertek már egy szerzetest a falubeliek, de az egészet eltussolták, ködfialta bestiára fogták és thain Ramsey csitítja a népet, hogy nagyobb baj ne essen!
-Más különben vetomann és egrón zsoldosok érctoronyból, a felvégi lovagok tucatnyian, meg vagy kétannyi törp fegyverforgató Halar klánjából a Reote-hágóhoz mentek, hogy megsegítsék thain Lorne-t az újonnan épült őrtoronynál. De nem is ez a hír, asszonyom! Nagyobb a haddelhadd Thane-ben! Lady Liúsaidot lefogatta az inkvizíció! Tömlöcbe vetették Sárkánykőben! Thain Aiden valósággal őrjöng! Követeli, hogy ladységed azonnal tegyen valamit, máskülönben ő fog, de akkor bizony térdig fog gázolni a fényhitűek vérében!

Re: Koronasziget

Elküldve: 2020.12.11. 20:15
Szerző: Jezabel
Jezabel amúgy is komor tekintete egyre felhősödik, ahogy hallgatja a futárt. Mondandója végén mély levegőt vesz, lehunyja a szemét, s csak az ég a megmondója, mily önuralomra van szüksége. Nem annyira csak a hírek hallatán, de inkább azért, mert valahol mélyen erős a késztetése, hogy azt mondja, a Lhiúsaidh lányt égessék meg, a teljes családra gyújthatják máris a kastélyt, mert máglyára való mindahány. S aztán csak hátra kellene dőlnie, és figyelni, ahogy valóban térdig gázolnak már egymás vérében. Miért? Mert nem az ő gondja! Hatalma neki nincs, bezzeg most szaladnak hozzá az urak, Thane talán még a lába nyomát is megcsókolná.
- Úgy tűnik, nem kértem sokat, és ezt sem sikerült megérteniük... egyik félnek sem.
Ékes természetességgel használja a nyelvet, amit a walletek magukénak tudnak, nem oly korcs hörgéssel, mint némely érdes hangú nagyúr, inkább lágy szólammal. Nem mintha nem válthatna épp a közös egrónra, már csak vendége kedvéért is, de valahol kíváncsi rá, a pap tanulta-e a nyelvet, mikor elindult, s ha nem, nos... akkor talán most elkezdi majd.
Feláll a karosszékből, csak hogy szavának nyomatékot adjon.
- Úgy hát a klánfők gyűlését haladéktalan összehívom. A Ralaidh a Reote-hágónál lesz, hogy thain Lorne éber őrségét elszólításával meg ne zavarjuk. Holnap estére ott leszek! Lhiúsaidh Thanet az inkvizíció hozza elémbe az erősséghez, hogy ahogy azt az úriszék joga megköveteli, törvényt üljünk felette, meghallgatva az inkvizíció vádjait. A Ralaidhra elvárom a hercegérsek küldöttségének vezetőit is, velük kívánok elsőként beszélni, utána a klánfőkkel. Haladéktalan vágtasson Ramsay úrhoz, és tájékoztassa erről, ő pedig úgy hiszem, képes elérni minden érintett felet.

Re: Koronasziget

Elküldve: 2021.04.07. 20:52
Szerző: Jezabel
//Ludmilla Chelley báróné kastélya, miután a Reote-hágói erődöt elpusztították//

A fáradtság teljesen erőt vett rajta, mire visszaértek a városba, már úgy érezte, ha az egész világ sorsa is múlik rajta, akkor is pihenni akar...
A másnapi hajnali ébredés pedig végre józan mérlegeléssel várja. A harag ismét búskomorrá teszi, s a reggelinél kell rájönnie, milyen sok is a dolga még.
- Cormwall, szükségem van gyors futárokra, és délután el kellene vinned egy pár levelet. Igen, személyesen neked. Atyám, úgy hiszem, van oly bűn, melyet meg kell gyónnom Önnek, és amiért penitenciát kell kiszabnia az egyház rendje szerint. Délután ezt is megejtjük. Most ha megbocsátanak, vár a munka...
Szobájába vonul vissza. Nem kéri az atya vagy íródeák segítségét, leveleit mindig maga írja meg. Már amelyik igen fontos.

Elsőként hivatalos iratot a sáfárának, mely megszünteti a thainoknak való fizetést. Annak idején, mikor szót ejtettek a kora tél beálltával a várak felújításáról, Jezabel előre látóan részletekben határozta meg a kifizetést, amelyet most teljes mértékben beszüntet. A thainok nem látnak tőle egyetlen vasat sem egyelőre, így félig lerontott falaikra pisloghatnak most, úgy teszik helyre, ahogy akarják, és főleg oly pénzből, amiből akarják. Jezabeltől immár nem látnak aranyakat. Erről értesíti udvarias, de rövid levélben thain Sigune-t is, aki felelőse volt az érctoronyi és zubogói beszerzésnek: ne hozasson immár nyersanyagot, mert nem lesz kifizetve. S ugyanekkor értesíti a zarovari mestereket: haladéktalan jöjjenek vissza Zubogóba, munkájuk egyelőre véget ért Harmatföldön, biztonságukat pedig nem tudja szavatolni ez elvadult vidéken.

Másodszorra levelet ír a Hárspalotában székelő érseknek, melyben megköszöni az egyházi küldöttséget, de egyben kifejti mélységes félelmét Harmatföld lelkeinek békéjét illetően, minthogy az ellenség nagyobb erővel bír, mint azt eleddig hitték, és a Roete-hágójánál az Egy nevéhez hű erők súlyos, ha nem végzetes vereséget szenvedtek, s Sárkánykő alá kell visszavonulni azoknak, akik megmaradtak. Bizonnyal a comtur érzékletesebben tudta leírni, mit tapasztaltak a lovagok maguk. Sajnos azonban e sötét hatalom utat talált egynémely nemes vezető szívébe is, kik most Harmatföldön nyíltan az Egy hívei ellen készülnek fellépni, ahogy ők fogalmaztak, térdig kívánnak gázolni azok vérében. Ha tavaszig nem érkezik erősítés, Harmatföldről az Egyház lemondhat, az Egyisten papjait és híveit itt kopjára tűzik a vérátokkal megszállottak, és onnan már nyitva az út a Benefikátus és a Folyamköz felé. Azonban ha az egyháznak sikerülne erőit mozgósítani, és Harmatföldet megvédelmezni, úgy szándékában áll az egy hitét megerősíteni ott, és monostort alapítani valamely harcos rend követőinek.
Ugyanebben értesíti az érseket, hogy sikerült egy, a vérátokkal megfertőzött foglyot ejteniük, melyen az exorcizmus tudományát lehetne célszerű űzni, s amely Sárkánykőn lesz elérhető az ebben jártas atyák számára, de Sergius Abelus atya is érzékletes beszámolót tud adni ezen fogoly állapotáról.

Harmadszor kiadja, hogy az Egyisten törvényei által ítéltetve thain Aiden Thane és leánya, Liusaidh Thane bizonyosságot adtak arról, hogy sötét erőkkel szövetkeztek, ezt nyíltan és büszkén vállalták, így az Egyisten által kinyilatkoztatott törvények szerint bűnösök, s bűnükért halállal lakoltak. Ezen felül felkéri az egyházi és világi törvényszéket, hogy a harmadföldi Thane család minden tagjával szemben vizsgálatot indítsanak.

Negyedszer kiadja, hogy thain Aiden Thane, Cameron Ranald és Haythem Ramsay a korona elleni lázításban bűnösek, a koronához hűtlen nagyurak, akikkel szemben a világi törvénykezést idézi meg, s felségárulás vádját állítja fel.

Re: Koronasziget

Elküldve: 2021.04.07. 20:53
Szerző: Jezabel
Ötödször, s itt már szükséges egy forró teát is innia, hisz órák óta csak leveleket ír, tájékoztatja az "egyisten kegyelméből mindenkori egron uralkodót", vagyis jelen esetben az országnádort, dehát neki mégse illik címezni, hogy Harmatföld területén nemesi lázadás van kiforróban. Egyes harmatföldi thainok nyíltan lázadtak fel az elnyomó egrón lovasurak hatalma ellen, s minden délről érkező, szemükben idegen személy elűzésével és lemészárlásával kívánnak érvényt szerezni azon akaratuknak, hogy létrehozzák az Egróniától független Wallet Királyságot. Szükséges tehát, hogy az uralkodó nagy erőkkel támogassa meg a még hűséges nagyurakat, ugyanis a területen oly jellegű vallási háború is indult, mely bizonyost az egyház vereségével jár, ha az uralkodó nem siet a lovagok és a papság megsegítésére, s ez esetben Harmatföld mondhatni köddé válik. Egronia pedig aligha akar a Ködvadon közvetlen szomszédja lennie.

Hatodszor levelet ír a Tündérerdőben őrködő hosszúéltűek figyelmeztetésére: nem tudja, a walletek miként fognak viszonyulni hozzájuk. Tudja, hogy thain Ranald jó viszonyt ápolt a tündékkel, így reményli, hogy ez a jövőben is így marad, mégis óva inti a hosszúéltűeket, hisz e nagyurak a hozzá kötődő hűségüket is kérdés nélkül dobták sutba, mikor büszkeségük sérült. Kezeljék hát fenntartással, amit mondanak.

Hetedszer, s itt kénytelen egy negyed órát pihenni, mielőtt belekezdene, levelet kell írnia az Akadémiának, melyben egyértelműen kinyilatkoztatja, hogy Alastair úrfi hosszabb időre nem fogja elhagyni az Akadémiát. Mint gyámanyja rendelkezik róla, hogy csupán az ő, vagy Chelley báró jelenlétében és engedélyével viheti el bárki a gyermeket, csak az akadémia rektora előtt tett személyes kijelentésével hitelesítheti ezt. Szükséges ez a fiatalember biztonságának megőrzése érdekében, mivel a harmatföldi áldatlan állapotok miatt a gyermek nagy veszélyben van.
Ugyanakkor értesíti a rektort, hogy rendelkezik egy alannyal, melynek vizsgálatát szabadon elérhetővé teszi azon mágiakutató professzorok számára, akik vérátkokkal, azok megtörésével, vagy eltűnt kultuszokkal kívánnak foglalkozni, természetesen amellett, hogy a foglyot direkte módon nem gyilkohatják meg, és kutatásaik eredményét az eljövendő háború okán megosztják vele, melyben egyben kötelezi magát, hogy azokat az eredményeket ő maga saját jogán fel nem használhatja.

Nyolcadszor pedig levelet ír Öregcsellére az apósának, melyben kifejti sajnálatát az elhúzódó háború miatt, s hogy arról kell tájékoztassa, hogy erős irányító kéz híján Harmatföld le kívánja rázni magáról a déli urak elnyomását, s független királyságot kíván kikiáltani... ami nagyon kínos lenne a Chelley család reputációját figyelembe véve. Kétségtelen azt jelezné, hogy a Chelley család talán túl nagy fába vágta a fejszéjét, mikor Harmatföldet bekebelezte birtokaként, és megtartani már talán nincs is ereje. Egyelőre néhány thain még kitart a hűségben, de sajnos többen vannak, akik nem.

Kilencedszer egy vacsorameghívó a polgármesternek, a tanácsosoknak és kedves családjaiknak. A lakoma okát nem fejti ki, a célt talán időközben maguk is kitalálják: szükséges lenne, hogy a harmatföldi thainokkal a kereskedelmi kapcsolat egy időre szüneteljen. Cserébe pedig... azon túl, hogy támogatja a városházát a királyi látogatás kiheverésében, a tavasz folyamán alighanem megfelelő áron igénybe venné a városi milíciát is... már ha van rá mód, hogy zsoldba álljanak egy-egy megbízatás idejére, és... persze lehet aztán a háborús helyzet utáni új kereskedelmi engedményekről és árakról is tárgyalni.

Mire mindezekkel végez, már szinte zúg a feje. A távoli leveleket lovasfutárokkal küldeti, a városi leveleket Cormwallal, míg a harmatföldi leveleket szigorúan valamely wallet futárral, kit a városi levegő már szabaddá tett, de elég vörös a haja, hogy ne támadják meg.
S éhes is. Mégis... az ebéd előtt még magához rendeli a leányokat. A napfényes szalonban kevéssé napfényes a hangulat, komor szigorral tekint végig a fiatal csitriken, kiket évek óta nevelgetett.
- Úgy hiszem, a mellettem való tartózkodásuk, kisasszonyok, nem csak hogy okafogyott, de immár inzultus a családjaik felé, emellett a jövőben nem kívánok a kelleténél többször walletekkel találkozni. Atyáik bármikor rendelkezhetnek, tehát elébe megyek. Csomagoljanak! Még ma délután mind a hárman elhagyják ezt a házat, és hazatérnek. Mindhárman kapnak kíséretet maguk mellé. Ennyi volna, most menjenek csomagolni! És az Egyisten kísérje oltalmazó tekintetével útjukat a jövőben!
Nem, nem kíván búcsúzkodni, és a szeme villanása is árulkodik róla, hogy nem akar sem könnyeket, sem dacos, gyerekes hisztériát látni. Egyszerűen csak menjenek el. Ennyit vár. Szó, s akár köszönés nélkül.
Mert ha vörös hajat kell látnia, és az nem Cormwall Jardin lovag, akkor máris ráng egy ideg a halántékán. Még aznap este két-két lovas kíséretében indítja útnak a leányokat atyáik oltalmazó szárnyai alá.

Re: Koronasziget

Elküldve: 2021.04.16. 21:01
Szerző: von Frundsberg
1406. Szarvastor hava, Ludmilla Chelley palotája

*Alig egy hétnek utána, hogy lady Ludmilla elhagyta Lorne-őrségének romjait, zubogói házának ajtaján a Feo Barbolini mester vezette zarowari pallérmesterek kompániája kopogtatott. Noha hatan voltak, kiket felfogadott, most mégis csak négyen tették a gráciát fiorissai módra. Meistro Calbi orcája még mindig rútul dagadt volt egy Dwim-klánbéli kőfaragóval folytatott mesterségbéli vita okán, minek végére a törp csontos ökle tett pontot. Cifra egy história volt, de ismerve a két nép vérmérséklet, a lady tudta, már annak is örülni illik, hogy nagyobb baj nem esett. Barbolini sajnálkozását fejezte ki, amiért dolguk végezetlen kell hazatérniük, noha őszintén megvallja, mennyire rihelli az itteni veres népeket, kiknek még asszonyai is bűzlenek a marhafaggyútól, a nyakas és erőszakos törpfajzatokról nem is beszélve. Annál is inkább sietnek, hiszen két társukat Ramsey várából már nem engedték eljönni, hisz nem végezték el azt, amiért ideküldettek. Haythem úr először a fejüket akarta leüttetni, amikor társaikért mentek könyörögni, végül azzal hajították ki őket Ramseyből, hogy ha összeszedik az aranyban mért váltságdíjat a mesterekre, a thain elengedi őket. Sietniük kell hát, hogy tavaszig még vissza tudjanak érni, hisz ki tudja, meddig tart ki a barbár walletek adott szava! Arról is tudósítja azonban lady Chelleyt, mint állnak a félbehagyott munkálatok a thainok várainál. Hogy nem haladhattak a nyár folyamán gyorsabban az is oka volt, hogy az urak úgy rendelték, fasáncot és palánkot húzzanak előbb a falak elé, mielőtt elbontani kezdik őket. Azt állították ugyanis, hogy északon nem hiába jár minden teremtett lélek kifent pengével még a reterátra is, hisz egy minutára sem maradhatnak védtelenek a baljós miazma és az annak örve alatt ólálkodó fenevadakkal szemben! Sokáig maga is csak bosszúsan legyintett a dologra, míg nem látta tulajdon szemével azt a pár sáncásó jobbágyot, akiket egy hajnalon találtak meg az erdő alján holtukban is összefogódzva, egy csepp vér nélkül a testükben. Ezért hát a várak kőfalai egészen foghíjasok, de azok korántsem védtelenek!
Eviah és Margot búcsúzása még a mesterek előtt megesett. Roslyn a rossz híreket már nem hallhatta, hiszen még az őszön megkérték kezét atyjától. Jövendőbelije a Korall városából való Confalone família egyik ifja. Gazdag, patrícius család, habár korántsem oly ősi vér, mint a Sigune. Még a báli szezon előtt elindultak tehát a kies Tengermellékre az atyai áldást megkapva, s Roslyn megeskette lady Ludmillát, hogy lakodalmukon mindenképpen tiszteletét teszi majd a messzi délen. Azonban a másik két leány végigzokogta az egész palotát, mialatt úti holmijukat csomagolták, s megbizonyosodtak róla, hogy a lady szava végleges és megmásíthatatlan. Nem csak az elválás, de a bizonytalanság félelme is szorította szívüket, hiszen Zubogó kényelme és asszonyuk fészkének biztonsága után odahaza vér, szenvedés, halál és ki tudja mi várja őket. Eviah kerülte tekintetét, mintha úgy érezné, rossz fát tett volna a tűzre, s ezért volna most a lady büntetése, de Margot csinos arcán harag, szégyen és bánat váltogatták színeiket. Végül hidegebbre sikerült a búcsú, mint ahogy azt bármelyikük is szerette volna a fagyos délutánon, amikor a Sante-Bouve címeres batár tovazörgött velük a Királyhíd ívén.*

Re: Koronasziget

Elküldve: 2021.04.16. 21:01
Szerző: von Frundsberg
Esthel távozása a Cernol-házból már kínosabb história volt, de a pletykáknak az Aiden úr halálhírére kitört tombolásról és az akadémián betört orrú adeptusról az egyik reggelen Cromwall adott hitelt, ahogy früstöklés közben az asztalára tette a dearkot, csontnyelében Thane faragott sárkánykígyójával, miszerint hajnalban azt a küszöbbe ütve találta.

Viszont a városatyák, céhmesterek- élükön a mindig hízelkedő Balathar Finsteris polgármesterrel- késedelem nélkül megfelelnek vacsora meghívására. Ludmillának feltűnik, hogy ruhájuk nélkülözi azon díszeket, mi a büszke szabadváros tanácsosainak rangjuk szerint megjárna és Finsteris mester sem szórja úgy túlzó bókjait, ahogy a királyi bálokon és lakomákon az elmúlt időben megszokhatta tőle. Megereszkedett arca, a szemei alatti táskák űzöttségről tanúskodnak. A tanácsosok is csupán csendben váltanak szót, a vacsora ugyancsak gyászos hangulatban telik.*
-Köszönjük meghívásod és e pompás vendéglátást, lady Chelley!-*szól színtelen mosollyal Finsteris*-Bizony kevés a kedv mostanság szeretett városunkban! A hosszú udvarlás költségei alaposan megviseltek bennünket, s a járvány miatt, mi az Alsóvárosban kitört azután, többet szólt a temetőharang, mint annak előtte a táncmuzsika! Tudod hölgyem, hiába kaptunk megboldogult királyunktól árumegállító jogot az efgröni hajókra, abban sem volt köszönet. Eddig csupán Érctorony használt minket személyes kikötőjének, és a kereskedőliga kalmárai náluk adtak túl az árujukon, de mióta kiváltságunk értelmében kénytelenek a mi piacainkon kirakodni, s nem tudnak sápot venni a túlárazott szállítókon Érctoronyig, úgy felverték az árakat, hogy a szegény zubogóiak erszénye azt aligha bírja! Kénytelenek voltunk a rosszabb minőségen Harmatföldön túladni, hogy valamicske megtérüljön, ám hallván a bősz nemzetségfők között készülődő viharról, jobbnak látjuk hallgatni tanácsodra. Hiszen úgy igaz, a wallet rabló fajta, ha az tetszik neki, egyszerűen csak elveszi ami kell, főként ilyen zavaros időben, amikor a törvény pallosa nem őrködik felettünk, jóravaló polgárok felett! Ámbár így nem sok jót remélhetünk az elkövetkezőkre. Ezért is áldottuk messze híres jóságod, amikor hírét vettük, hogy adakozni szeretnél kedves városunk javára! Kivált most, amikor birtokaid dúlásra vannak ítélve és a szükség bizony itt kopogtat a te ajtódon is!

Re: Koronasziget

Elküldve: 2021.04.16. 21:46
Szerző: Jezabel
*Maga is igen egyszerű öltözetet visel, asszony mód ezúttal, csupa feketét természetesen, akárha gyász ülne a szívében. Egyébiránt sem szokása a hivalkodás, s amiként látja, a communa neves vezetőire is igencsak rájárt a rúd mostanság.*
- Türelem és remény, uraim! Az Egyisten elrendeli a próbát, s aki állja, annak jutalma is lészen.
*Vigasztalja őket üres szavakkal, melyekben ő maga hisz... végletekig hisz. Intésére cselédlányok töltenek déli bort az uraknak, a vacsoraasztal jól bejáratott szakácsnője és cselédjei kezét dicsérik. Ő pedig pontosan azzal a tőrrel eszik, amin a Thane-ek kígyója tekereg, s nemrég még a küszöbét illette.*
- Ámbár szeretném, ha úgy látnák helyzetem, amiként vagyon: nekem Harmatfölddel és azokkal, akik ott büszke uraknak nevezik magukat, nincs dolgom. Szeretett uramnak és az Egyháznak annál több, minthogy felségárulás és vad, istentelen pogányság burjánzik néhányuk körében. Talán állíthatom, mégis, erősen fogalmaztam, bocsássák ezt meg nekem! A város közvetlen szomszédja ugyanis thain Lorne, ki eleddig mentes a fentebbi vádak alól, és szilajul kitartani igyekszik hűségében. Thain Sigune hasonlóképp, bár ő nehezebben megközelíthető most Ramsay birtokai miatt. Lorne viszont úgy hiszem, e háborúban fegyverkezni készül, ellátmányra szüksége lesz, és ebben Zubogóra számíthat... és rám is.
*Nagyot sóhajt... láthatóan hatalmas teher nehezedik törékeny kis vállaira, és oly fiatal még ilyen kemény árulások elviselésére*
- Mert bár szívem szerint hátrahagynám az átkozott Harmatföldet minden kegyetlenségével és bestiáival egyetemben, de nem tehetem. Sajnos épp úgy áll a dolog, uraim, Harmatföldön fekszenek azon sarkalatos erődítések, melyek a határvonalat képezik századok óta a Ködvadon felé. Ha sorsára hagyom az átkozott walleteket, akkor sorsára hagyom szeretett Egroniámat is, és sorsára hagyom Zubogó városát is, mely vigaszom és támaszom volt északon töltött éveim alatt. A walletek nekem már semmi... de ha elbuknak a Köd fenyegetésével szemben, márpedig elbuknak, ez bizonyos, akkor a tornyok is elvésznek. Az Adomány akkor védtelen, s miként dacolna majd Zubogó egyetlen jelzőfényként a bestiákkal? Sárkányfattyakkal?
*Megint nagyot sóhajt... óh bizony csoda, hogy e törékeny leány képes a vállán hordani ennyi felelősséget. Miért? Mert a birtok ura nincs itthon.*
- Ezt a háborút kénytelenek vagyunk Harmatföldön megvívni, nem kívánhatunk a meggyötört városunknak még több fájdalmat. Hiszen Önök erejük felett munkálkodnak polgáraik jólétén, de hogy a Ködvadon bestiái kapaszkodjanak fel néhány év leforgása alatt a falakon? Arra nem lehet felkészülni! Épp ezért... döntöttem úgy, hogy reményem a város segítő erejébe vetem. A walletek nem harcolhatnak ez ellen a most tomboló, felemelkedő sötét erő ellen, akit Gormnak neveznek, ha csak pillantásukat rá vetik, megőrülnek, és engedelmes szolgájává válnak. Az Egy és Egronia lovagjai kitartanak, de nem nyerhetnek a bestiák, a heretikusok, a pártütők és gyűlölködők ellen is. Így hát, uraim... bárhogy nézem is, Önök és én valóban egyazon hajóban evezünk. Közös célunk a város és a birodalom védelme, de azt hiszem, ennek első lépése az kell legyen, hogy Harmatföldön rend legyen. A lázadó és heretikus thainokat térdre kell kényszeríteni. És ehhez szükségem van Zubogó erejére.
- Természetesen nem kérem, hogy a jelenlegi kilátástalan helyzetben a város újabb eret vágva magán mentse meg a határainkat. Minden forrásommal azon leszek, hogy segítsek Zubogó városát felvirágoztatni ismét. Ehhez pedig egyértelműen több kell, mint az eddigi munkánk a város nincstelenjeinek megsegítésére. Azt azonban Önök tudnák legjobban elém tárni, miben lehetek szeretett városom szolgálatára?

Re: Koronasziget

Elküldve: 2021.04.18. 22:05
Szerző: von Frundsberg
*Finsteris nagyot sóhajt, látványosat. Szemeit a terem fakazettás, festett mennyezetére emeli.*
-Hogy miként kellene befoldozni közös hajónk- miről oly találóan szólni méltóztatott- sűrű lékeit, annak hosszú sora volna, mi több, arra nagyasszonyom jóakarata egyedül nem is volna elég! Már csak azon imádkozom, hogy szép városunknak, mi méltán ékessége északnak, megkegyelmezzen az Egy ily’ tengernyi szenvedés után és a végromlás elkerüljön bennünket! A tartomány eretnek lázadói már lassan egy esztendeje fenyegetnek minket, s most Harmatföld felől is veszedelem gyűlik! Félek, gondolnunk kell minden eshetőséggel, kegyelmes asszonyom. A céheket fel kell fegyverezzük mihamarabb, és a felesleges javak, mik a Vámsziget raktárházaiban állnak, reánk rothadnak, most, hogy Harmatfölddel nem kereskedhetnek a zubogói merkátorok!-*batiszt zsebkendőjéért nyúl, s hangosat trombitál belé, hogy még azon városatya is rá figyeljen, kit eddig túlságosan is lefoglalt volna a dús teríték* -Ámbátor Sárkánykőt és Lorne-t fel kell készíteni a tavasz köszöntével meginduló hadak várható pusztítására… Ha esetleg asszonyom kegyeskedne megsegíteni minket szerencsétlenségünkben a felhalmozott árut illetően, s megvenné azt hiánytalanul, a koronához hű várak is elláttatnának éléssel, és városunk kamarája sem hiányolná az ezüstöket, miről máskülönben lemondani volna kénytelen!-*mosolya ennél jámborabb nem is lehetne.*
-Levelében utal a városi milícia zsoldba vételére is, mit félek, nem áll módunkban rendelkezésére bocsátani e vészterhes időkben. Emellett -nem vitatva a zubogóiak bátorságát és a céhek elkötelezettségét- de úgy hiszem, nem venné sok hasznát a céhlegényeknek, kik ugyan a falakon vitézül verekednek és kisegítik a vörös darabontok zubogói tucatját, ha úgy adódik, de végtére is polgárok csupán, nem mesterségük a katonáskodás! Ám, ha a piaci árnál csekélyt többel venné meg tőlünk a mondott javakat, abban az esetben Zubogó vállalná, hogy százhuszonegy jól felszerelt zsoldost fogad meg és bocsát kegyességed rendelkezésére, egészen nyár derekáig!

Re: Koronasziget

Elküldve: 2021.04.19. 16:16
Szerző: Jezabel
*Értőn figyel és hallgat. Furcsa lehet, hogy tekintete élesnek hat, mintha bizony úgy látna át a színjátékon, amiként szakadt függönyön szokás.*
- Örömömre szolgálna, ha kisegíthetnénk egymást, Balathar!
*Nem véletlen üti meg e baráti hangnemet, és oly bizalommal szólítja keresztnevén a polgármestert, mintha valóban kebelbarátjának tekintené.*
- Vétek lenne a jó portékát az idő vasfogának hagyni. Legyen hát eképp: Holnapi nappal Sergius Abelus atya és Cormwall Jardin lovag a nevemben fel fogják keresni a raktárakat, és szemrevételezik a nevezett árut. Felvásárolhatnak mindent, mi thain Lorne és thain Sigune vidékén a jobblétet és biztonságot szavatolja, mi a had ellátásához szükséges, és ami raktározható hosszú távon is... illetve mindazt, amit az Alsóvárosban ki tudunk a szerencsétlen sorsúak jobblétére osztani. Barátságom jeleként mindezen termékeket kétszeres áron kívánom megvenni. Ennek fényében elvárom, hogy a város biztosítsa az áru biztonságos szállítását Sárkánykőhöz... megfelelő létszámú,rátermett zsoldos csapat alkalmazásával. Ezen csapatot tehát a város nyár derekáig fenntartja, nyár derekától pedig amíg szükséges, a fenntartásuk közös költséget fog jelenteni. Minthogy a hadászathoz nem értek, szeretném, ha a kompániának alkalmas vezetője lenne, aki a hadi taktikában járatos. Tudják nagyon jól, hogy a walletek élnek-halnak a harcért, pajzsfalaikat igen nehéz áttörni, és ádázul forgatják a fejszét! Emellett palánkerőd védi a várakat, karós sánc a falvakat.
*Intésére a desszertet is elkezdik felhordani, főleg sült almát, mézes mandulát, gyümölcsös pitét, de van ott sózott osztriga, sajtok és sült pogácsa is.*
- A zsoldos kompánia feladata elsősorban a tavaszi hadakozás kezdetével a rebellis nagyurak zaklatása lesz. Lorne földjén keresztül gond nélkül vonulhatnak fel Thane területei ellen. A zsoldosoknak szabad a rablás ezen birtokokon, de nem tolerálom a kegyetlenkedést! Egyébiránt személyesen is kívánok találkozni a kapitányukkal majdan. S ha oly kiválóan teljesítenek, hogy térdre képesek kényszeríteni egy thaint, nos... azon érdemeket is mindig nagyvonalúan ismerem el.
*Kis szünetet tart, míg megemésztik, mily csekélységet kíván, és mit ajánl cserébe. Úgy tűnik, Chelley báróné valóban levette a kezét népéről, s mint szigorú anya, hosszú pálcát kíván használni a büntetésükre.*
- Továbbá szükségem lesz skorpiókra. Mármint... Sárkánykő falaira. Legalább hat skorpiót kívánok felszereltetni oda. Ezeknek felét Zubogó város céheivel kívánom előállíttatni, másik felét Érctoronnyal. Vértekre, pajzsokra, fegyverekre is nagy számban lesz szükségünk a tavasz közeledtével. S mivel önök, uraim, bírják bizalmamat... és támogatni kívánom a céheket is, a közeljövőben meg fogja sáfárom keresni a céhmestereket... úgy vélem, a másfélszeres árat meg tudom adni, hogy kiváló minőségű felszerelése legyen a csapatainknak. Legyen ez egy csekély segítség, melynek ellenszolgáltatásaként csupán azt kérem, hogy mindig bizalommal keressenek fel, s ily bizalommal fordulhassak magam is Önök felé!