Akadémiasziget

A Téli Kastélytól nem messze található kereskedőváros.
A játékhoz kérjük, jelentkezz be!
Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 303

Re: Akadémiasziget

Hozzászólás#71 » 2020.11.16. 20:46

Elhamarkodottan ítélsz asszonyom. Az ember lelke véleményem szerint üres edényhez hasonlatos, mit minden nap reménnyel kell töltögetni, ha csak egy cseppel is. Nem tudhatja, hogy azon utolsó csepp nem ahhoz kellett-e, hogy túlcsorduljon a még nem teli edény, s megtörténjen a csoda. Azt sem tudhatja, hogy annak a szerencsétlennek nem éppen erre a cipőre volt-e szüksége, hogy elinduljon, a világosság felé. Amint a zsoltár mondja: „vesd az úrra terhedet és ő gondot visel rád!” Az én kezemmel az Egy segített a szükségén. Elfogadja a meghívást, vagy eltékozolja, az ő döntése, de ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem Urunk és Prófétánk parancsát?
*Az inkvizitor derűje mit sem változik. Míg a Királyhídon kelnek át, mi az Akadémiaszigetet a Koronaszigettel köti össze, azok gondtalan mosolyával hunyorog a nyugodni készülő nap felé, kik valóban hasonlatosak „az ég madaraihoz, kik nem vetnek és nem gyűjtenek csűrbe”- amint azt a Próféta példabeszédében mondja. Egészen úgy, mint ki teljes életét az Úrnak rendelte és meg is nyugszik akaratában, tartogasson az számára bármit.*
Érdekesen érvelsz, ha azt mondod, minek igyekezzen a nyomorult, ha megszokta, hogy valaki úgy is megszánja és enni kap, akár úgy is mondhatnád, miért legyen jó az ember, ha az Egy úgy is megbocsátja minden bűnét? Ez volna a könnyebbik út, valóban. De ha megpróbálnánk akár csak egy lépést is tenni a rögösebbik úton…*talányosan sandít a nálánál majd fél fejjel magasabb hölgyre.*
"....spieß voran!"

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 337

Re: Akadémiasziget

Hozzászólás#72 » 2020.11.16. 21:22

Mintha saját magát hallaná... igaz, jó tíz évvel korábbról visszakísérteni. Nagyot sóhajt, de csak elnézőn elmosolyodik. S közben kifejezetten úgy helyezkedik, hogy még csak rá se lásson a híd korlátja felett a tó vizére.

- Amennyire én emlékszem, a megbocsájtásig még elég rögös út vezet egyelőre a Poklon és a Tisztítótűzön keresztül. De nézzen körbe, atyám: a világ már a mának él, nem a túlvilágnak. S ki jót cselekszik, nem a Mennyek reménysége okán teszi, hanem mert úgy akar maga döntése alapján cselekedni. Én nem mondanám, hogy a kettő ugyanaz lenne. S pusztán azt mondom: nem szórom a szélbe azt, ami megadatott nekem, hogy kétes eredményre jussak. De szívesen adom, ami az enyém akkor, ha van rá majdhogynem bizonyosságom, hogy a segítség célba ér, talán megfogan, s szárba szökik belőle apró kis világunk egy újabb pillére.

Koldulórendből való barátnak gondolná a papot, de azok ritkán vetik magukra az inkvizíció köpenyét. Úgy sejti, a szavak sokat számítanak, hisz amint az atya ítél, aszerint ítéltetnek meg ők. Még sincs kedve ájtatos alakoskodáshoz.

- Látja... talán annak a koldusnak valóban csak az a cipő kellett, hogy felálljon, reményt leljen, és elinduljon az úton. De épp ennyi az esélye annak is, hogy nem. Mi mindenre lenne képes teljes meggyőződésével, atyám, ha nem csak cipője lenne, mit másnak adhat? Azt hiszem, akik ily koldussorsra jutnak, talán előbb célt kellene, hogy találjanak. S ha az Ön szívében ily buzgósággal lobog a tenni vágyás, segítségére lehetünk egymásnak! Vagy inkább nevezzük ezt kölcsönös szolgálatnak. Amint éles szeme látja, a város ínséges időket él. Nem csak a királyi ceremónia okán, de hiénák ennek urai, a gazdag tovább nyerészkedik, a szegény pedig tovább szegényedik. Ám e város egyben tartományom kapuja is, s bár nem része, de polgárait sajátjaimnak tekintem, s oly gonddal viseltetek irányukba, akárha Érctoronyban járnék. A szekerek gyakorta visznek le az Alsóvárosba élelmet, jobbára mit a környező vidékekről vásárolni tudunk, s az árvaházak is gyakorta kapnak ellátmányt, az ispotályos házak pedig gyógynövényeket munkájukhoz. Ám e város most ennél többet kíván. Segítsen nekem a koldussorba jutóknak és éhezőknek jobb jövőt adni: felkutatni őket, számba venni tudásuk és képességeik szerint, s aztán munkát, jövőt lelni nekik!
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 303

Re: Akadémiasziget

Hozzászólás#73 » 2020.11.20. 21:55

-Amihez erőt ad az Úr, azt örömest megteszem, ha pedig a segítségedre lehetek munkádban, még inkább örömömre szolgál! Tudod, asszonyom, hogy az egyház felvigyázóinak habitusát és vasláncát hordom, azzal nem szűntem meg a lelkek pásztorának lenni. Hitem szerint pedig a csüggedés és a beletörődés a lelket ugyanúgy megnyomorítják, mint a káros tanok, vagy a pokoli szellemek, ha nem mindjárt e dolgok hajtják őket a Gonosz karmai közé. A lélek nyomorúsága ellen ugyanoly elszántsággal kell küzdenünk, mint bármely démoni entitás ellen. Ám fegyverünk nem a tűz és vas, de a megértés és törődés kell legyen.
*Az atya csendes szavaiban lady Ludmilla egyre inkább, mintha saját sorsára vélne ismerni.*
-Ajtónkat sosem szabad bezárni a nélkülözők előtt és ha a büszkeség nem is engedi, hogy kérjen az ártatlan szüksége idején, hát nekünk kell utána mennünk a reménytelenség tövisei közé, amiként azt Prófétánk tette meg az elkóborolt báránnyal.
*Szemei egy pillanatra találkozhatnak a koravén inkvizítor tiszta égbolthoz hasonlatos, nyílt tekintetével.*
-Hogy kezdjünk, hát neki, asszonyom?
"....spieß voran!"

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 337

Re: Akadémiasziget

Hozzászólás#74 » 2020.11.21. 12:05

*Nem néz a papra. Ezúttal a kastélyok meszelt, fehér falait figyeli, az alsó kikötők raktár épületeit. A gondolatai érezhetően vagy máshol járnak, vagy erősen forognak az atya szavai körül. Nos... ez utóbbi. Kétsége nem fér hozzá, hogy amióta kiléptek Esthel tisztes polgárlakából az Akadémiaszigeten, azóta valójában nem a városi szegények a témájuk. S hogy a pap miért is van itt... elmosolyodik hát, s e mosoly nem boldog, mindinkább talányos és távoli.*
- Látja ott, atyám, a sziget sarkán, azt a kurta dokkot, mellette a raktárral? A vörös tetős épülettel, előtte a kis halászcsónak. Annak lépcsősora alsó kertemhez vezet, minthogy a dokk az enyém. Pár éve épült ki, de csak afféle kedvtelésnek szántam... Most viszont már nincs kedvem hajókázni, mint az úri dámák szokása errefelé. Azt a házat és a kikötőt magának adom, Sergius atya.
*A lerágott almacsutkát a korlát felett a folyóba dobja. Pillantása csak addig időz a víz felé, míg muszáj, de minthogy érzi annak fenyegetőn örvénylő húzását, inkább visszavezeti tekintetét a ligetek közé ékelt magas úri kastélyok és parkok felé.*
- Engem kötelességem gyakorta elszólít innen. Házaim leányai, kiket magam neveltem eleddig, átveszik hát a közösség felé végzendő feladatokat szép lassan, s ezt el is várom tőlük. S persze ezzel a harmatföldi thainok befolyását erősítik a városban. Atyám hamarosan megismeri őket is, hát jellemükről s természetükről nem szólnék, inkább feladataikról, minthogy bölcs segítséget várnak és szívesen fogadnak.
- Margoth Ramsay kisasszony feladata távollétemben a leányok és házam népének istápolása, emellett pedig szót válthat a városi tanáccsal, ha azok szükségesnek találják, hogy értesítsenek bármiről. Feladata emellett házam szolgáinak és azok családjainak segítése és segélyezése.
- Roselyn Sigune kisasszony feladata, hogy a város mindennapjaiba örömöt csempésszen. Mind ismerjük Zarra hagyatékát: Necesse est populus panem et circenses. A téli farsangot reá bíztam, két helyszínen szervezünk utcai mulatságot: a Kereskedők szigetén és az Akadémia szigeten. A Kereskedők szigete nyitva kell legyen bármely mulatni vágyó előtt ingyen.
- Eviah Ranald kisasszony feladata a lelencházak látogatása. A gyermekek a jövő reménységei, s bolond az, ki a jövőbe nem fektet. A kisasszony nem csak az adományozásban segíti a gyerekeket, de a védnöksége alá tartozó házaknak komoly kritériumokat állítunk a gyerekek nevelésével és okításával kapcsolatban. Emellett feladata az ispotályos házak ellátását és munkáját kell, hogy segítse. Ínséges időket élünk, s nagy nyomorban a kipattanó járvány kockázata magas. A karmeliták alig győzik a betegek ápolását, szükségük van a jó nővéreknek arra, hogy érezzék, nem egyedül és nem hiába küzdenek. S bizonyos ritka összetevők a kenetekhez bizony oly vidékekről érkeznek, melyek járása veszélyes... Harmatföld is ily vidék. Elhozatjuk a nővéreknek, mire szükségük lehet.
- S Sergius atya... Úgy gondoltam, abban az épületben tíz szobácskát lehet kialakítani. Szerény, de tiszta helyet, tisztesen berendezve. Segítségemre abban lehet, hogy megismeri a város koldusait. Felkutatja azokat, kik készen állnak rá, hogy talpra álljanak, s képesek tudással, szakmával bírni, vagy szomjazzák e tudást. E tíz szobában szállást kapnak egy hónapra. Tiszta ruhát, melyet maguknak mosnak, élelmet a konyháról, meleget. Biztonságot. Lehetőséget! Hisz ki tudja, mily kincsek lapulnak elfeledve a porban. Tudja, atyám, a szakácsném, ki bizonnyal egy hónapon belül kerekre fogja hizlalni magát is, néhai első férjem idején került hozzám. Hajdan polgárleány volt, de apja elverte a pénzüket, elszegényedtek, és az Alsóvárosba kényszerültek. Ott az utcákat járta kordéval, és pékárut próbált eladni néhány rézért. S tudnia kell, Sergius atya, hogy nagy gyengeségem a hajnali forró almás pite... érti már, mit kérek Öntől?
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 303

Re: Akadémiasziget

Hozzászólás#75 » 2020.11.30. 19:21

*Hervadatlan derűvel hallgatja a ladyt és értőn bólint a kicsiny csónakházat fürkészve.*
-Reménykedtem, hogy szándékaink egymásra találnak. Hogy az én szolgálatom és a te megfontolt nagyszívűséged révén reményt kapnak a rászorulók és szárnyat a szárnyaszegettek. Amint tehetem, munkának is látok, hisz oly nagy szükség van rá!-*sóhajt a híd alatt, egy nyomorú mosóteknőben billegő utcagyerekeket figyelve, mint halásszák ki a vízből az asszony által elejtett almacsutkát és minden mást, mit szemétnek vél a jóllakott és ehetőnek a szűkölködő gyomor.*- Bízvást ígérhetem, hogy az épület a város szegényeinek új menedéke lesz. Betűvetést tanulhat ott, kinek értelme többre termett, mint mit az Alsóváros kanálisait róni, s támogatást nyer, ha talentumait szaporítani nem restelli. Ifjak és árvák, asszonyok és aggok, kik Harmatföld urainak jótékonyságából tehetik jobb hellyé e sötéttől kísértett világot!
-Amint hallom, magad is szíveden viseled, hogy kiváló útravalót kapjanak, kiknek nevelése reád bízatott. Alkalmasint kisasszonyaiddal és gyámfiaddal is szívesen szót váltanék némely dolgokról. Az ifjak tettvágya és nyiladozó elméje mindenkor pezsdítően hat a megfáradt aggokra nem így véled? Körükben üdül igazán a kor renyhesége!
-Azonban mi meg kell előzze szép terveinket, az a te üdvöd, asszonyom.-*ölt kissé komolyabb árnyalatot hangja.*-Nem titok, hogy jövetelem oka és célja elsősorban ez. Annak, ki túl közel ül a tűzhöz, előbb-utóbb óhatatlanul meg kell perzselődnie, s ez a te választott hivatásodban különösen fenyegető. Mint mondtam, több barátod van, mintsem gondolnád, s vannak, kik különös aggodalommal figyelik, hogy oly helyekről térsz meg, hova az Egy fénye nem ér el, nem beszélve azon tárgyakról, mikkel érintkezel, s miket oly nagy elhivatottsággal vizsgálsz.
"....spieß voran!"

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 337

Re: Akadémiasziget

Hozzászólás#76 » 2020.11.30. 19:38

- Csakhogy...
Nagyot sóhajt, ahogy az atya végre rátér arra, amit akarva akaratlan kerülgettek. Hisz hogy vendégeként szót válthat házából bárkivel, ez természetes, ahogy az is bizonyos lehetett, hogy a jótékony lélek kapható arra, hogy a világ bűnei között jót cselekedjen. Ám a legfontosabbat eddig csak célozgatta a pap, s most a beszélgetés fordulata némi terhet jelent ismét a bárónénak.
- Nem vitázhatom, atyám, hogy e rideg vidék valóban embert próbáló. Asszonyi szívnek nem is igen való, hisz itt északon még a legjámborabb is zord természetű, s a tisztelettudó is faragatlannak tűnik. Évekbe tellett, mire megtanultam ezt... s nem mondom, hogy tökéletesen sikerült. E kegyetlen vidék kegyetlen próbák elé állítja a legjámborabb lelket is, mely próbák elől sokaknak jobb kihátrálni. De megteheti e az, akinek elköteleződése van... s e mellé oly szövetségese, mint az Egy Igaz Isten, akit a szívünkben óvón megőrzünk a legsötétebb órában is? Nem sok reményem volt rá, hogy az egyházfiak ily buzgón érkeznek ide északra az ínség órájában. Ismerem a népem... és ismerem az egrón urak természetét is. És mégis, az Egy reánk tekintett, és bizalmat ültetett szószólóinak szívébe. Ennél erősebb szövetségese miért kellene, hogy legyen egy asszonynak, aki nem fél a tűztől, mert már megégette az testben és lélekben... Ahhoz nem volt elég erős, hogy hamuvá porlassza, de ahhoz igen, hogy a fájdalom emlékével vértezhesse fel magát, s újabb és újabb veszedelmek felé pillantson, próbára téve istene türelmét is. Egész biztos, egy ilyen asszonyszemély lelki üdvéért kíván küzdeni, Sergius atya?
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 303

Re: Akadémiasziget

Hozzászólás#77 » 2020.12.06. 18:55

-Kétségtelen, hogy az Egy azért hívott el téged e feladatra, mert számtalanszor megmérettettél és az Úr mindannyiszor megdicsőítette orcáját terajtad. Kiválasztott téged a sötétség elleni harcra már születésed óráján, azonban…-*pillanatokig habozik, mintha nehezére esne kimondania amit gondol, avagy csak nem tudja, miként fogalmazzon. Körülpillant, illetéktelenek nem hallgatják-e ki beszélyüket, ám miután elhaladnak a Koronasziget barbakánkapuja alatt, a szabálytalan bazaltkövekkel rakott úton gyalogszerrel alig halad rangbéli, csupán hintók zörögnek, patkók csattognak el mellettük.*
-…jól tudod, hogy ama bizonyos hatalmaknak, kik a jót, s a rosszat elválasztó fátyol túlfelén várnak prédára, ugyanolyan fontos, hogy megszerezzék a lelked. Terhes örökséggel jöttél a világra hölgyem, ősöreg, sokat élt vérrel, ahogy skizmatikus testvéreink mondanák -*gesztikulációjában nem csak a tudós, de a zarowari is felbukkan*-…vagy a karagáj sámánok szavaival élve időtlen lélekkel, mely olyan harcokat vívott, mit emberi ésszel fel nem foghatunk és sajnos többször bukott el, mint győzedelmeskedett. Az Angyaltrón egész ifjúságod során figyelemmel követett, habár Zarrában is csupán kevesek ismerik a titkot, mi egész életed árnyékolja. Születésedet egy általam meg nem nevezhető élőszent elragadtatása közepette jövendölte meg, s pártos vitákat keltett, hogy szabad-e egyáltalán hagynunk téged, hogy a világra jöjj. Édesanyádon is elhatalmasodott később betegsége, hisz lelkén ocsmány billogot hagyott, hogy –megbocsáss asszonyom- világra hozzon súlyos átkoddal együtt. Aggodalommal kísértük figyelemmel, ahogy képességeid első vérzésed alkalmával immár palástolhatatlanul előtörtek. Köreinkből bizonyosak már akkor az életedre akartak törni, mondván, jobb néked a kegyes halál, mint milliók ártatlan lelkének pokolra jutni…
*Ahogy Sergius Abelus atya szavait hallgatja, Jezabel emlékeinek kútjába mintha követ ejtettek volna, hogy felzavarja azt, mi rég leülepedett már. Alig lehetett tizenkettő, amikor nőiessége veres virágot bontott. Emlékszik, sokkal inkább megviselte a dolog, mint leánypajtásait, vagy amiként komornája készítette fel rá. Napokig lázasan feküdt, s testét olyan görcsök gyötörték, mintha belsője kínlódva akarna kiszakadni lába közén át. Lázálmai közepette egy éjjel sötét alakot látott ágya mellett, kiről nem tudta eldönteni, valós-e vagy lobbal égő elméje hiteti el vele, hogy ott van, ám liliomillatát, hideg kezei nyomát még sokáig érezte forró bőrén. Mozdulni sem tudott, tagjai nem engedelmeskedtek és a rémület valósággal az ágyhoz szegezte. E rossz álom évekig kísértette, míg erővel meg nem győzte magát, hogy lázas lidércnyomás volt az egész, de az atya szavai nyomán a tehetetlen, görcsbe rántó félelem emléke újból megkísérti. Abba tán bele sem gondol, hogy ha igaz mindez, gyerekkorától fogva szinte sosem volt egyedül, s árgus szemek kísérték élete minden főbb eseménye alatt. *
"....spieß voran!"

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 303

Re: Akadémiasziget

Hozzászólás#78 » 2020.12.06. 18:55

- Hosszas győzködésbe telt, de atyád végül beleegyezet, hogy a Magasegyetem Belső Iskolájába küldjön és képességeid inkább más mederbe tereljük, minthogy szembe kelljen néznünk azzal, mi történik, ha hagyjuk elfojtani őket. De kár erre több szót szánni, Alvidékről származol hölgyem, így jól tudod mi történik a mustos palackokkal, ha idő előtt lezárják őket..*-magyarázza, kezeivel robbanást imitálva.*-Az pedig még kevésbé volt atyád ínyére, hogy valamely gazdag alvidéki ház örököse helyett Harmatföld ceann-jának szánjanak feleségül. Úgy számoltunk ugyanis, Harmatföld ősi elf tornyai, mit a rontás elleni zarrai igék is áthatnak a segítségünkre lehetnek, ha bekövetkezik a legrosszabb. Szerencsére a nagytermészetű lord Sante-Bouve azonnal lángra gyúlt irántad, ahogy meglátott. Az azonban, hogy méhedből újszülött származzon, nos…az már túl sok veszélyt tartogathatott volna magában…
*Elharapja szavait, mintha úgy érezné, túl sokat mondott volna. Ezalatt palotája kapus szolgája Cromwallal együtt siet elébe, ahogyan megérkeznek a Sante-Bouve palotához –az egyetlen birtokához, mi nem szállott férje nevére. A mord wallet testőr csupán egy „Asszonyom..”-ot morog szakállába, Jezabel tudja, hogy magában füstölög a dühtől, amiért egyedül sétálgatva látja hazatérni őt.*
-Ezért hát lady Ludmilla, megértheted, hogy különös éle van annak és mégoly aggodalomra okot adó jelentősége, hogy gyakran kerülsz közel ahhoz a bizonyos fátyolhoz, mi mögött a gonosz szolgái fenik fogukat. Olyan ez, tudod, mint amikor iszapfürdőt vesz az ember. Amint tudom, Folyamközi tartományotokban jó pár akad a gyógyító iszapforrásokból, így magad is tapasztalhattad már, ha belemerülsz, az óhatatlanul a bőrödre kérgesedik. Míg leöbítkezel utána, ugyanoly tiszta leszel, mint eladdig. Ám ha mosdás nélkül merülsz bele újra és újra, testedre újabb és újabb rétegek tapadnak, míg végül úgy befeketítenek, hogy házad népe sem ismerne rád. A küldetésem, hogy támogassalak és lemosdassam lelked az Egy és a Próféta kegyelmének vizével, az Istenanya vigaszával minden egyes alkalommal, miután megmerítkeztél a fertőben, hogy továbbra is elég erős légy elzárni azt, minek terhével élni rendeltettél.
"....spieß voran!"

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 337

Re: Akadémiasziget

Hozzászólás#79 » 2020.12.07. 15:34

Meglepődik azon, mennyire jól tájékozott az atya. Úgy hát terített lapokkal játszik, s abban csak reménykedhet, hogy az egyház is ezenképp tesz. Bár nyugodtan hallgatja végig az atya okfejtését, a lelkében mégiscsak fájdalmas képek mardossák fel az emlékeket, hogy szinte azonnal jégbe dermedjenek a lüktető sebek. Nem volt könnyű akkor sem, és nem teszi könnyebbé a visszaemlékezés sem. Mit tudhatja ezt a pap, aki nem élte meg a szenvedését és rettegését egy gyereknek? S mit tudhatja, miféle vakmerő bestiát farag az ilyen rettegés legyőzése a végén egy gyermekből? S hogy a felnőtt asszony fájdalma milyen, mikor végiggondolja hideg fejjel élete eseményeit, mikor rájön arra, hogy léte egyetlen célja, hogy börtön legyen, egy acélburok, melybe a pokol fertelmes bestiáját száműzték, aki tíz karommal kaparná ki magát onnan, és neki tűrnie kell, állnia kell, akkor is, ha mások odavesznek. Talán bizony ő nem érzi, nem látja, mikor halni, veszni hagy másokat, s nem önös félelméből, hanem mert túl sokat kockáztat a megmentésükkel? Mert ebből a csapdából nincs kiút...
Hanem mégis, egy pillanatra felszalad a szemöldöke, és megütközve pillant az atyára. Jól hallotta volna? A fia megszületése túl nagy veszély lett volna? Hisz csak egy lépéssel kell előrébb jutnia a gondolatmenetben, hogy megértse: a saját vérében rejtező átoknak köze lehetett a gyermek és férje elvesztéséhez, de... de talán bizony az egyház épp úgy kívánta és elrendelte volna? Kézenfekvő... az atya túl gyorsan harapta el a mondandója végét, Lady Ludmilla kék éghez hasonlatos pillantása pedig egyszeriben a téli rideg, fagyos reggeleket idézi inkább, ajkai penge vékonyra szorulnak össze felhorgadó... gyűlöletében.
Cromwall morózus köszöntésére is, minthogy ekkor érkezik, épp ilyen rideg, haragos biccentéssel válaszol. Ritkán ilyen. Ha dühös, megmondja az okát. Most viszont nem mond semmit. Némán vár, amíg az atya befejezi a mondandóját... és a harag a szeméből nem illan el, tartása megfeszül, mintha az halállal fenyegetné.
- Cormwall Jardin lovag... az úr Sergius atya. Az egyház megbízásából mostantól az udvartartás tagja. A kastélyban és a birtokokon szabad a járása, emellett szabadon rendelkezik arról, ki lép be a Kikötőházba. A lovag az első számú testőröm és bizalmas barátom. Remélem jól kijönnek majd egymással... s ha mégsem, akkor szórakoztató szócsaták tanúja lehetek.
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Vissza: “Zubogó városa”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég