Akadémiasziget

A Téli Kastélytól nem messze található kereskedőváros.
A játékhoz kérjük, jelentkezz be!
Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 303

Re: Akadémiasziget

Hozzászólás#61 » 2020.08.31. 20:28

*Alisdair gyermeki szégyentől eltelve törölgeti könnyeit ruhája ujjával. Igyekszik úrrá lenni szepegésén, hisz most döbben csak rá, iménti leckéjének lady Ludmilla is tanúja volt. Félszegen pillant a mesterre, kitől segítséget a helyes tett iránt hiába is vár, ugyanakkor azt sem tudja, dorgálást, vagy gyengéd vigaszt reméljen a ladytől. Egy pillanatig tétovázik, majd a felnőttek latolgató tekintetének keresztüzében végül felveszi az eldobott botot és konokul maga elé emeli. Állát leszegi, tekintete elszánt, mint az öklelni kész bikáé. Kétségtelen, a néhai Géorach urat idézi e mindenre kész pillantás.*
"....spieß voran!"

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 337

Re: Akadémiasziget

Hozzászólás#62 » 2020.08.31. 21:27

*Elmosolyodik... egyáltalán nem ez volt a célja, és érdekesnek találja, hogy a gyermek kihívásnak tekinti a kérését, amire meg kell felelnie.*
- Lám... mégiscsak az apja fia!
*Még mindig nem egyenesedik fel, maga elé emeli lassan a fegyvert, oldalról nézi meg az egyenes pengét, mintha azt vizsgálná, a csépelésben kicsorbult-e, aztán... aztán csak leteszi az ölébe.*
- A kardodnak semmi baja. A kezed viszont... nos, ilyen súlyos sebekkel nem lesz könnyű nem hogy kardot tartanod, kedves vitézem, de pennát sem holnap! Örülök neki, hogy a jó lovag - biccent itt a férfi felé - ily lelkiismeretesen okít, s minden szava igaz: a harcosnak jó barátja a fájdalom, sosem köszönti idegenként. Édesapád gyakran emlegette egy-egy súlyosabb sebe ápolása közben, hogy "A fájdalom emlékeztet rá, hogy még élsz!" Vitézül állod a sarat, látom én... de most nem a harc ideje van, Alastair. Tedd le azt a botot, és gyere szépen ide, engedd, hogy lássam a kezed!

*S ha a fiúcska megteszi neki, úgy a kezeibe veszi annak sebzett két kezét. A sebek aligha oly súlyosak, ám egy gyermeknek, akinek puha bőrét épp csak feltörte a markolat, bizony igencsak fájhatnak valóban.*
- Ne szégyelld magad! A legvitézebb harcosok is éreznek fájdalmat, és nekik is meg kellett valahogy tanulni elviselni azt. De a legvitézebb harcosoknak néha szerencséjük is van... Mae cryfder fflam solder mewn i glwyfau!
*Puhán, de mégis hideg ajkakkal csókolja le a gyermek arcáról a könnyeit, míg az aprócska sebek összehúzódnak a kezén.*
- Így. Most már foghatod a pengét is. Tedd a helyére pihenni! Holnap nem leszek itt, hogy meggyógyítsam a kezed. De te remélem, akkor sem dobod el a kardod!
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 303

Re: Akadémiasziget

Hozzászólás#63 » 2020.09.02. 18:15

*A fiú szeplős arcán őszinte döbbenet fut át, hogy gyámja nem erejét kívánja kipróbálni, s inkább enyhet ad sebeire. Felsebzett bőre szempillantás alatt heged frissé és érzékennyé, de a lecke okozta szégyent nem gyógyíthatja a bűbáj. Pír futja el arcát, a ladynek bólint csak, de Eviah vigasztaló érintését dacosan söpri le válláról.*
-Hagyj békén! Nem vagyok már gyerek!-*MacCrain tanítására rímelnek szavai, s el nem engedve a botot, felszalad a tornácon, el a lepett leány elől. Eviah sietve követi, mintha csak újabb gyermeki botorságtól akarná kamaszos anyáskodással megóvni. Lady Ludmilla csakhamar egyedül marad a mesterrel, ki kiismerhetetlen arccal figyelte a jelenetet, s most csakúgy pillant az elviharzó Alastair után. Végül pillantása Ludmillára rebben néma várakozással, hisz az szólni kívánt vele, de a rangbélieknek tanusított alázatosság legcsekélyebb jele nélkül. Csupánt mint ember az asszonnyal szemben.*
"....spieß voran!"

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 337

Re: Akadémiasziget

Hozzászólás#64 » 2020.09.02. 19:08

Feláll, ő már nem megy Alastair után, de biccent Rosenak, hogy tegye meg helyette... így amint a leányok eltűnnek, magára marad a lovaggal.
- Kifejezetten megelégedésemre szolgál a harcra való oktatása, lovag uram, és valóban örülök neki, hogy ilyen remek harcos okítja és neveli a fiút. Elkél neki a férfiúi társaság... Túl sokan is anyáskodnak felette. De arra jó pár éve van, hogy megkérgesedjen a tenyere a kard markolatán. Örülnék, ha holnap készíttetne neki egy kesztyűt, hogy ne sebesedjen fel rögtön a tenyere. Ez fontos, másképp a tanulmányaival marad el, ha a keze sebes és nem tud írni.
Nem veszi zokon a hajbókolás hiányát, pillantása sem árulkodik erről. Annak is megvan a maga ideje, és sosem nevelték egyébként sem kihívó rátartiságra.
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 303

Re: Akadémiasziget

Hozzászólás#65 » 2020.09.07. 17:22

*MacCrain arcáról a lélek avatott ismerője se tudna leolvasni bárminemű érzelmet.*
- Ha engedelmeskednék a szavaidnak hölgyem, a mai lecke nem érne többet falra kent ökörszarnál. Törölgesd a könnyeit és készíttess neki kesztyűt te magad, ha kényes leánykát, vagy épp íródeákot akarsz faragni belőle, de úgy az én szolgálataimra ne számolj többé. -*majd mit sem adva az illendőségre, faképnél hagyja a ladyt, még mielőtt az bármit mondhatna. Való igaz, ha zarowari vívómestert fogadott volna fel a kis lord tanítójául dardisra vagy fattyúkardra, az kétségtelenül finom bőr víkesztyűt hozatott volna a gyermekkezekre. Hisz a párbajokban, vagy a zarowari módi szerint szűk sikátorokban vívott párharcoknál ugyancsak nem számít, a fegyverforgató keze kérges-e vagy sem, ám MacCrain bizonnyal nem hiába tanítja egrón szokás szerint szablyára először a fiút, bárha Harmatföldön az egykézi egyenes kardoknak van hagyománya. Ludmilla tudja, nem sokára Alastair is eléri azt a kort, amikor dearkját - a valletek hagyományos tőrét-az övére csatolhatja, belépve a férfi korba, mikortól már a harcosok közé számíttatik. Lordjainak gyermekei 13 évesen már kisebb csetepatékban megfordultak, s hiába állna Alastair kezére bármely mestervágás, ha nem bírja a csatamező véres salakját és nem viseli férfimód a sebeket, még ha Georach vére is, szavára mit sem fog adni egyetlen vallet talpas sem.*
-Üdvöz légy, hölgyem…*-ismeretlen, kellemes orgánum hangzik Ludmilla mögül.*-Bocsáss meg, hogy bejelentés nélkül zavarom a ház nyugalmát, de nem kívántam, hogy miattam fáradjon egyetlen cseléd sem.
*Alacsony, aszkétaarcú egyházfi a vendég, a lumenikánusok fekete-fehér habitusában, minek mellrészén vasból durván vert naplándzsa függ, huszonegy szemű láncon, hirdetvén, hogy viselője a Szent Invizíció megbízásából tevékenykedik. Arca kortalan, ráncai hiányát fiatalságának tudná be a szemlélő, de az idősb bölcsek csendes derűje honol rajta, mi zavarbaejtőn hathat. Tonzúrájába mindenesetre nem vegyülnek őszes szálak és arcán sem látni borosta nyomát.*
- Sergius Abelus atya vagyok. Megengeded, hogy csatlakozzam estvéli elmélkedésedhez?
"....spieß voran!"

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 337

Re: Akadémiasziget

Hozzászólás#66 » 2020.09.07. 18:17

Csendesen figyeli a lovag távoztát. Megérti ő, de a fájdalom elleni ellenállását ezer más módon is lehetne fejleszteni.
Bár... amint éppen végiggondolja, rá kell jönnie, hogy amúgy nincs köze hozzá, hogy a walletek miként neveltetik a fiút. Nem az ő fia, és jobban belegondolva botorság volt szólnia a lovagnak. Nem az ő méhe gyümölcse, nem az ő nevét viseli. Chelley... épp annyira keveset mond neki már. Nincs oka félteni, nincs oka aggódni érte, csak egy gyerek, aki nem tartozik hozzá. Ő pusztán a lehetőséget biztosítja... és ennél többre tőle nincs szükség.
Eképp egyetlen mély lélegzetvétellel engedi el a meddő vitát... minthogy amúgy is faképnél lett hagyva. Nem tagadható, hogy megrezzen a megszólításra, s meglepve fordul a hang felé.
- Az Egy fénye ragyogjon tereád is, szentatyám... - Viszonozza a köszöntést, ahogy alaposan végigméri a férfit. - Oh... nos, ahhoz sétára kell invitálnom, Abelus atya, mivel egész biztos, hogy nem hogy az estét, de a vacsorát sem töltöm itt. Ha jól látom, az Inkvizíció jelképét viseli atyám. Tehát Lumena inkvizítor megkeresése elérte az egyház pribékjeit?
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 303

Re: Akadémiasziget

Hozzászólás#67 » 2020.09.07. 19:31

-Szívesen elkísérlek, lady Ludmilla, vezess kérlek. Ami azt illeti csak magam vagyok, pribékekre ugyan miért is volna szükség Harmatföld híresen jámbor első hölgyének udvarában?-*üti el szelíd mosollyal a csípős megjegyzést* -Esküm szerint óvni és segíteni jöttem téged. Úgy értesültem, hogy alkalmas lelkiatyád nem volt az utóbbi években és az elmúlt idők különösen nagy terhet róttak reád, mi túl nehézre méretett, mintsem egyedül megbirkózhatnál vele.-*a Fényességes Szív katedrálisának harangja messze bongott a tóváros felett, ahogy esti imára hívja a Szent Agneta zárda apácáit. A Cernol-ház kertjének karagáj földről hozott rózsái utolsó illatukkal búcsúztatják a nyarat.*
-Lelked gondozására és az Üdvözítő útján való megtartásodra kérek menedéket házadban, hogy együtt nézhessünk szembe az ördög praktikáival, mivel a pokol lángjaiba rántani reméli halhatatlan lelkedet. -*tömjéntől szagló szavainak éles ellentéte az arcáról sugárzó csendes derű, s nyílt tekintet, amivel Ludmilla arcát fürkészi.* -Hidd el asszonyom, ha olykor úgy érzed, magányból emelt falaid rád omlani is készülnek, sokan figyelik aggodalmasan sorsod és több barátod nyújtja segítő kezét, mintsem gondolnád.
"....spieß voran!"

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 337

Re: Akadémiasziget

Hozzászólás#68 » 2020.09.07. 19:45

Apró mosollyal tárja szét a kezét.
- Sétáljunk hát. Ha lába fáradna, atyám, kocsit is fogadhatunk, de mostanság tartózkodom a gondoláktól... szeszélyesek az áramlások.
Ekképp hát egyelőre sétára invitálja a férfit. Hogy a leányok nem jönnek, nem bánja... tudják, merre találnak haza, és az Alsóvárost sem kell ehhez járniuk. Ám intésével jelez a kapunál strázsáló két Chelley címeres katonának, hogy maradjanak. Végtére is nem hagyhatja a leányokat mégsem védtelen az utcán kódorogni. Neki meg épp már van kísérete, jámborabb szent ember nem is lehetne.
Csendes léptek mellett hallgatja hát a férfit, a sötét ruha könnyű susogása és a város még eleven zajai szűrődnek annak szavai közé.
- Hmmm... Örömmel látom házamban vendégül, Sergius Abelus atya... bár gyóntató papom épp volt a szentélyben Sárkánykőn, néki valóban sok munkát ró az Egy a vállára. E híresen jámbor hölgy pedig épp úgy vétkezik, mint bárki más, kit az Egy gyarló embernek teremtett.
Nem, nem kíván kommentálni arra, hogy neki mennyi szövetségese is lenne, barátai számát sem ismeri. Akik vannak, azoknak láttán legalábbis a szentatya haja -már amit nem borotvált le-bizonnyal égnek állna. Bár most, hogy számba kellene vennie... nos igen. Bajban lenne.
- Mondja, járt már korábban e vidéken, atyám?
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 303

Re: Akadémiasziget

Hozzászólás#69 » 2020.11.15. 17:43

*Gyalogszerrel indulnak hát meg a Koronasziget felé, kíséret nélkül, elkeveredve a város utcáin dolguk után igyekvők tömegével.*
-Be kell valljam, Egroniában sem jártam még, noha nyelveteket úgy hiszem, tűrhetően bírom. Ha mégsem, náladnál kiválóbb társalgót nem is remélhettem volna…és rengeteg időnk lesz a gyakorlásra, nemde? *-mosolyog szerény derűvel az inkvizítor* -Magam Sparvieriből származom, apám egyszerű pásztor volt. Mesterségét, ha mondhatom, maradéktalanul tovább viszem, csupán a nyáj nagyobb, mit rám bízott Teremtő Urunk! De amint látom, a szegény itt is olyan szegény, mint bármely másik szegletében a világnak.-*s valóban: a királyi udvar távoztával már nem olyan szűkek az utcák és a hidak, mint amit lady Chelley már megszokott. A cifra népség hazatért, a haszonlesők és nyerészkedők elszivárogtak, csak rongyok, mocsok és kiürült zsebek maradtak utánuk. Jártukban Sergius Abelus atya épp egy ilyen rongyos koldusszemélyhez hajol le, hogy koszos lábaira a saját bőrcipőjét adja fel, s maga mezitláb folytassa útját az utcák őszi hideg piszkában.*
-De a szegénység nem csak azt jelenti, hogy a zsebünkben nem csörögnek érmék. Lelkünket ugyanúgy kifoszthatják és megpocsékolhatják, az ártó szándékúak. E sebek csak az értő szemeknek fedik fel magukat és még nagyobb körültekintéssel kell e sebzett lelkek megmentéséhez fognunk. Nem így gondolja, ladységed?
"....spieß voran!"

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 337

Re: Akadémiasziget

Hozzászólás#70 » 2020.11.15. 18:21

Bár urakra alig jellemző, hogy a pórnép közé keveredve járjanak, hisz mindig veszélyes az ilyesmi, Lady Ludmilla zavartalan otthonossággal forog. Aligha első sétája. Csendesen hallgatja az inkvizíció jámbor atyját, s míg amaz koldusokkal csereberél cipőt jó szóra, addig az egyik kofától harsány piros almát vesz, nem alkudva annak árából. Az egyik gyümölcsöt így át is nyújtja az atyának. Úgy tűnik, az arcát valamikor alabástromból faragták meg, fiatal, és mindig visszafogottan derűs vonásai nem mutatnak sok érzelmet ezen kívül. Nem mintha nem érezne...

- A lélek ápolását meghagyom azoknak, akik értenek hozzá, atyám. Az ember vigaszt lel hitében... ha elég erős az. De a hit nem tölti meg a gyomrukat. Azt általában a társszekerek szokták. Ám magam részéről nem vagyok híve annak, hogy önzetlen adakozzak boldognak s boldogtalannak. Gyermeknek s betegeknek igen, mert az adomány lehetőséget teremt neki, hogy felnőjön vagy meggyógyuljon. De tudja... keserű a tapasztalás, hogy az ember elkényelmesedik, ha tudja, hogy úgyis kap. Várja az adományt, akár a koldus a templom téren. Minden nap. Mondja Szentatyám, mit tett azzal a koldussal az imént? Cipőt kapott... egy órára? Egy napra? Mily kincs az a cipő az Alsóváros kanálisaiban, mikor majd nem fagy el a lába... Amint meglátják rajta a társai, elveszik tőle, s örülhet, ha nem verik halálra. S ő mit nyert azzal a cipővel, atyám? Pillanatnyi reményt. Vagy eladja talán pár rézgarasért, hogy egyszer meleg ételt egyen... s aztán mi lesz vele? Így hát e pillanatnyi jótett kinek szólt hát? Nekem? Tenmagának? Az Egy figyelő tekintetének? Mert a koldusnak biztos nem... Ha cselekedni kívánna, atyám, rajta! Ön nagyra becsült vendégem, s úgy veszem jelenlétét házamban, akárha magam invitáltam volna. A támogatásomat élvezi, ha valóban cselekedni kíván, de akkor úgy járjon el, hogy nem garasokat szórunk a szélbe, hanem a bénát járni tanítjuk, a céltalannak célt adunk... s minthogy e vidéket nem ismeri, szívesen ellátom tanáccsal is, segítem is munkája közben.
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Vissza: “Zubogó városa”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 2 vendég