Akadémiasziget

A Téli Kastélytól nem messze található kereskedőváros.
A játékhoz kérjük, jelentkezz be!
Avatar
Mizette
Hozzászólások: 10

Re: Akadémiasziget

Hozzászólás#51 » 2018.10.20. 10:39

//A Fény Megtestesülésének 1403. esztendeje, Enyészet havának 18. napja – Zubogó, Akadémiasziget, Egyetemi Magiszterek Dolgozószobái//

Két napja történt csupán, hogy Ramon Trevelore és Evangeline nővér megtértek a téli kastélybéli felderítésből. A zarovarit, főleg miután megtudták, hogy milyen könyörületes cselekedetet hajtott végre az ártatlan lelkek érdekében, szívesen fogadták. Hullamocskos ruháját elkérték és kimosták, testét lefertőtlenítették, melegételt kapott (olyan spagetthi poverit, ami bármelyik couconak büszkeségére válna) és hallani sem akartak róla, hogy pénzét költse fogadóra, mikor náluk is akad hely. Addig élvezhette a clorindisszák vendégszeretetét, ameddig nem szégyellte.
Viszont Evengeline nővérrel éjfélig tartó beszélgetésük után nemigen találkozhatott. Cellájába vonult, hogy éjjel-nappal imádkozzék a feltalált holtak lelki üdvéért. Csak két nap múlva jelent meg Carlotta tisztelendő anya előtt és kérte, hogy megmaradt stipendiumából hadd süssön kenyeret Zubogó nincstelen árváinak. A rendfőnökasszony szinte könnyekig hatódva adta engedélyét e jótét léleknek, akiről már bizonyosan feltételezte, egy nap szentté válhat... Maga kísérte ki a kapuig a hideg ellen felöltözött, kenyérkosaras apácát tizennyolcadika délelőttjén. Még egy ideig szemével kísérte, ahogyan az elindul a szegények megsegítésére, magában áldva a Prófétát, hogy ilyen együttérző, részvétteljes leányt tudhat maga mellett.
Evangeline nővér pedig pár órára eltűnt foszlós cipóival Zubogó falai közt.


                  ※ ※ ※

A misztikum és a mágia elismert professzorának, Saward Q. Lorrimernek, ajtaján a kora délutáni órákban kopogtatás hallatszik. A töpörödött öregember, csak a harmadik próbálkozás után hallja meg azt. Akkor is kedvtelenül, sőt ingerülten néz fel grimoire-jából.
- Szabad, szabad az ég szerelmére! Jöjjön már be. – magában készül, hogy bárki legyen az, jól megmondja majd neki, hogy egy ilyen elfoglalt embert nem lehet csakúgy zavarni.
Dühe abban a percben elpárolog, amikor egy szende, északi vonásokkal rendelkező, szépséges hajadon lép be megilletődve, a könyvektől rendetlen irodába. Barátságos mosollyal arcán leteszi a kezében tartott nagyító üveget és feljebb tolja szemén az amúgy is vastag lencséjű okulárét, hogy jobban szemügyre vegye a vendégét.
Értőmód vizsgálja, lenszőke haját, kék szemét, szépen ívelt orrát, bájos arcát és vénuszi alakját. Tetszik neki, ezt pedig tudtára is szeretné adni. Fürgén lepattan a székéről és vendége elé lépdel.
- Alkalmatlankodom professzor? – kérdezi még mindig zavartan.
- Dehogy is kedves, fáradjék csak beljebb. Jaj, de szép gyűrűje van! – fogná meg kezét ezzel az a kis trükkel, miközben helyre kíséri a hölgyet. Az viszont ennél rutinosabb és elkapja időben, hogy megigazítsa kezén az ékszert.
- Ugyan kedves professzor, ez egy régi vacak. Szóra sem érdemes. Fontosabb ügyben érkeztem önhöz. A segítségét kérném.
Lorrimer még mindig mázosan bazsalyogva szemközt foglal helyet.
- Kegyednek lehoznám a csillagokat az égből is.
- Ugyan, ne legyen ilyen bohó professzor! Még csak nem is ismer. – pirul el a látogató. – Apropó. Milyen modortalan vagyok! Bocsásson meg, kérem. A nevem Johanna Engström. Nagyon izgatott vagyok, hogy végre személyesen is beszélhetek önnel, hiszen már sokat hallottam munkásságáról. Éppen ezért is fordultam rögtön ide. Égető problémám van. Egy kutatás kellős közepén tartok, csak a saját szakállamra, nem dédelgetek olyan hiú álmot, hogy egyszer annyira viszem majd, mint ön… de, a lényeg, hogy elakadtam. Van ez a jel – vesz elő egy összehajtott papírost, amit rögtön át is nyújt. – és akárhol kerestem sehol sem találtam a megfejtését. Ön az egyetlen reményem professzor úr! Sokat jelentene, ha segítene.
A professzor széthajtogatja a papírost és elé tárul a ködszigeti kripta lezárt ajtaján lévő pecsét pontos mása.
                Sanguis Bibimus. Corpus Edimus.

Avatar
Mord
Hozzászólások: 429

Re: Akadémiasziget

Hozzászólás#52 » 2018.10.20. 13:27

A Magasegyetem épp úgy kitünteti magát az uralkodó jelenléte miatt, mint bármely más pontja a városnak, s az átlagosnál sokkal nagyobb a nyüzsgés most annak utcáin. A délről és nyugatról érkező tudós fők heves vitákat kezdenek a konzíliumok tanácstermeiben, legyen szó akár a gyógyítás mesterségéről, akár az emberi test mechanizmusáról, a lírai hagyományok megtartásáról vagy elvetéséről, a rózsafajták keresztezéséről, az ostromtechnikák emelőszerkezeteiről, akár pedig a puskapor finomításának és felhasználásának sokszínűségéről. Izgatott deákok szaladgálnak a termek között azok szüneteiben, vagy épp veszik útjukat a a félreeső utcákban megbújó kocsmák felé.

Nem csoda, hogy az elfoglalt professzor, Saward Q. Lorrimer, kinek idegeit jócskán tépázza már a koronaékkői tudós fők felsőbbrendű, lealacsonyító kioktatása, ha gorombán fogadta is, de megenyhül a törékeny leány láttán. Lám, hisz kérni jött, mi önmagában is elismerés szaktekintélye előtt! A leány minden szava, mit a kérés mellé fűz, hájjal kenegeti, így készséggel pillant is bele a rajzolt ábrába, s homlokát ráncolja menten. Hallgat. Nem kezd dicsekvő cirádás magyarázatba, s Mizette ekkor érezheti meg, hogy valami olyasmibe tenyerelt, ami messze komolyabb természetű, semmint meggondolatlan mutogassa. A gondterhelt ráncok egyre szaporodnak az öreg homlokán.
- Ez... egy elég bonyolult ábra. És meglepően pontos... Vannak benne bizonyos kötések, amikhez tudnom kell.... hol is találkozott vele, kedves?

Avatar
Mizette
Hozzászólások: 10

Re: Akadémiasziget

Hozzászólás#53 » 2018.10.23. 14:01

A kérdésre oldalvást tekint, és pillanatnyi merengésbe esik. Valahogy sejtette, hogy nem lesz elég annyi, hogy egy könyvben látta. A valóságot megosztani pedig olyan volna, mintha egy sereg kutatót lehívna a kriptába, hogy még esélye se legyen kideríteni, hogy hasznára válhat-e az ajtó titka? Nem, ha egy szemernyi esély is van egy sötét praktika megkaparintására, nem adhatja fel ilyen könnyen.
A napokban tanúsított annyi kedvességszínlelés után az esne számára a legjobban, ha villámgyorsan elővehetné egyik tőrjét bokájáról és azt a professzor ádámcsutkájának szegezhetné, miközben a falnak nyomva kikérdezi. Bár jólesne számára, igazi sületlenség volna. Ha ennyire ráncolja fölötte ez a vén kecske a homlokát, akkor valószínű nem veszélytelen dolgok rejtőzhetnek amögött. Nem kockáztathatja, hogy dezinformálják.
Még egyszer elképzeli maga előtt Lorrimer urat, miközben egy egyre növekvő vértócsában, felakadt szemmel hörög. Hangosan, mélyet sóhajt. Visszatekint a tudósra és olyan arcot vág, mintha óriási titkot szeretne megosztani.
- Úgy érzem, megbízhatok önben és gavallérságában, uram, így maradéktalanul bizalmamba fogadom. Bizalmam mellett fontosnak tartom viszont diszkrécióját is kérni, hiszen nem egy ember jóhíre és megélhetése múlik azon, mennyire tudja e titkot megtartani... Hadd meséljem el önnek a közelmúlt eseményeit, hogy jobban átlássa a helyzetet. Mint az nevemből kitetszik, Severföldről származom. Tehetős polgári család a mienk, apánk halála után fivérem örökölte a céh körüli teendőket, nekem pedig évjáradékot rendelt, hogy folytathassam szívemnek oly’ kedves tanulmányaimat. Jól megvoltunk ezidáig, sűrű levelezéssel tartom az otthoniakkal a kapcsolatot. Az egész akkor kezdődött, mikor a testvérbátyám örömmel tájékoztatott, vásárolt egy régi kúriát, hogy legyen hová visszavonulnia a hűvösebb időre. Maga a kúria a Ledyanoy partjaitól nem messze áll és igen impozáns épületként írja le leveleiben. Még a nyár elején vette egy elszegényedett nemesi család utolsó sarjától, ki azóta már elhalálozott. Kisebb felújításra természetesen sor került, ami leginkább a felsőbb szinteket érintette, de egészében szépen karbantartott állapotban sikerült megszereznie, mélyen áron alul. Bátyámban megfogant a gyanú, hogy biztos akadhat valami hátulütője az üzletnek, ami érzést főleg az ár sugallta és kevésbé az egykori tulaj nem leplezett szándéka, hogy minél hamarabb megszabaduljon ingatlanjától. Ámde hamar meggyőzte magát azzal, hogy valószínűleg azért volt olyan olcsó, mert amaz sok embernek tartozott és igyekezett azokat kiegyenlíteni, hogy dinasztiájának címerén ne essék makula. Egész nyáron arra felé sem járt, most ősz végére tervezte, hogy feleségével és két gyermekükkel leutaznak vidékre, hogy eltöltsék a telet birtokukon. Beköltözésük után harmadik napon az egyik szolga éppen a borospincét takarította, amikor félretakarított egy nagy halom törmeléket az egyik sarokból. A törmelékkupac mögött pedig egy ajtó rejtezett. Ezen az ajtón nem volt kilincs, elég masszívnak tűnt és festékkel rá volt festve ez a varázskör, rúnákkal együtt. Természetesen a bátyám megtett minden óvintézkedést. Alaposan megvizsgálta személyesen az ajtót, úgy hogy se abban, se a pecsétben kárt ne tegyen, de semmire se jött rá, azonkívül, amire a már az első pillanatban felfigyelt. Több helyütt írja, hogy valami megmagyarázhatatlan oknál fogva rossz érzéssel tölti el, ha a jelre tekint. A borospince ajtaját bezáratta, kulcsát mindig magánál hordja, viszont segítséget csak nagyon megfontoltan hívhat, gondolom, érti miért. Ha kiszivárog, hogy egy ilyen gonosz természetű, szavaival élve, ajtó lapul a kúriában akkor, vagy a néhai tulaj nevét dobja a sárba, és ne adja a Teremtőatya, holtában átkozzák ki, vagy pedig saját nevét veszik szájukra a népek. Az pedig üzletének és megélhetésének ártana. Ilyen súlyos erkölcsi dilemma nyomása alatt küldte el levelét nekem, amiben arra kér, hogy segítsek neki feloldani a rejtélyt. Én pedig időt nem sajnálva kutatásba kezdtem, holott inkább az anatomiae szakterületem, ám sajnos semmire sem jutottam. Ekkor, mint utolsó mentsvár, az ön neve sejlett fel előttem és… most itt vagyok. A tények teljes ismeretében remélem, tanácsával segíteni tud rajtunk. - annyi év hazugsággyártás után egy ilyen történet helyszínen történő megkomponálása nem okoz számára problémát, főleg, hogy nagy részét már itt-ott máshol felhasználta. Reméli elég részletes, hogy kielégítse a kíváncsiságát és elég távol játszódik hogy ne legyen túl izgága.
                Sanguis Bibimus. Corpus Edimus.

Avatar
Mord
Hozzászólások: 429

Re: Akadémiasziget

Hozzászólás#54 » 2018.10.23. 18:13

Saward Q. Lorrimer ravasz kis mosollyal bólogat, mikor a leány végez a mondandójával.
- Értem. Nos... sajnálattal hallom, hogy messzi északon nincs egy darab megfelelően képzett személy sem, aki képes lett volna megfejteni ezt a kis... jelet. Köztünk szólva igen egyedi...
Ám nem jut a végére, mi olyan egyedi, hisz minden kopogás nélkül egy ifjú legény ront be az ajtón, rémülettel az arcán.
- Bocsásson meg, Magiszter uram, de... itt van!
- Mih? Már mégsem járja hogy csak így...
- háborodik fel az öreg, de mégis csak odamorzsolja a kérdést - Na ki van itt?
- Ki? KI?
- Majdhogynem fejhangon visít fel a fiú, a teljes pánik szélén áll. - Hát ő! Ő! Őfelsége! Itt van! És a Csillagvizsgáló után az Elemek Körét kívánja látni!
- Hogy mi???

Nehéz lenne megmondani, hányféle érzelem hullámzik át a tudóson a szívdobbanásnyi idő alatt, míg összeszedi gondolatait...
- Oh! Oh hát ez remek! Nos... bocsásson meg, kisasszony, remélem megérti... természetesen nem feledem el a kérését, és amint tudok, foglalkozok az ábrával is, de most meg kell kérnem, hogy távozzék! Fogok üzenni önnek, amint megoldásra jutok, ebben nyugodt lehet!
Az ábra az öreg asztalára kerül, egy tekintélyes kupac tetejére... és a tudós intésére a legény már udvariasan, de határozottan tessékelné is kifele a lányt.
Úgy tűnik, másfelé kell kopogtatnia válaszok után. De kinél? Lehet, hogy Ramon ebben is segítségére lenne...

Avatar
Mizette
Hozzászólások: 10

Re: Akadémiasziget

Hozzászólás#55 » 2018.10.23. 18:56

Szívélyes mosollyal bólint egyet.
- Persze, persze. Köszönöm, hogy időt szakított rám. A titkárának természetesen megadom az elérhetőségem. Minden jót, professzor. – biccent aprót, mikor távozik.
Szó nélkül hagyja el a Magasegyetem csarnokait, és annak kertjén átsétálva gondolkozik a továbbiakon. Számos választási lehetőség áll előtte, de nincs kedve több tudósfővel konzultálni (nem tudni melyik vágyik mindennél jobban a helyszíni kutatásra) és ősöreg könyvek fölött görnyedni sem szeretne, ha nem muszáj...
Talán az a szépéletű tudna valamit segíteni? A pecsétről már így is tud, elvégre... A gondolatot tett követi és első dolga, miután nővérként visszatér a Mennyei Irgalomba, hogy megérdeklődje az irgalmas zarovari hollétét a clorisszindáktól.
                Sanguis Bibimus. Corpus Edimus.

Vissza: “Zubogó városa”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég