Hozzászólás#9 » 2017.10.08. 20:32
Jezabel csendesen figyeli a lenti eseményeket. Arca keveset árul el... nem azért mert a közömbösség maszkját húzta volna, hanem mert még maga sem tudja, miként vélekedjen mind az elhangzottakra, mind a jelenetre. Eleinte csak a színdarab szereplőit figyeli, s mikor a lord felhozza az ő... érdemeit, akkor sem pillant felé. Egyetlen szóval nem felel, hisz amaz továbbfűzi máris a szavait. Miközben az ártalmatlannak tetsző beszélgetésbe kezdenek, az érkező tea és sütemény mérhetetlen viszolygást vált ki benne. Ha temperamentumosabb lenne, hozzávágná mindkettőt a szolgához, de úgy, hogy a lord is kapjon belőle... de mivel megtanult uralkodni nem csak cselekedetein, de érzelmein is, így csak a tekintete szigorúan megrovó.
- Ha teázni óhajt hívni, ne egy tárgyalásra invitáljon. A sütemény és a halandó bűnök feletti döntés nem fér meg egy asztalon. - Közli csöndes komorsággal a lorddal... ezzel a kedvességgel sajnos most melléfogott. Szinte már sértő... persze nem személyével szemben, hanem a helyzet keserű komolyságával szemben, hogy ez egy tárgyalóterem, ahol emberek bűneikért bűnhődnek. Ennél groteszkebbnek már csak azt érezné, ha vesztőhelyen csemegéznének. Persze, annyira nem érzékeny és hirtelen teremtés, hogy akár csak hangját felemelje. Egyszerű jelzés volt csak, hogy nem kér sem teát, sem süteményt.
- Zubogó Városi Tanácsa minden bizonnyal kitesz majd magáért, a Magiszterek pontosan tudják, milyen előnyökhöz juthatnak. Ha úgy veszem, Őfelsége továbbra sem látogatja meg Harmatföld tartományt, egyelőre nem keresett meg annak igényével, hogy Sárkánykőn kíván pihenni, vagy épp Érctoronyig is ellátogatna, netán élvezni kívánja Nemesvíz fürdőit... amit meg is értek, s magam is ezt látom biztonságosabbnak.
Azt persze már megtartja magának, hogy minél messzebb van ide a korona, annál jobb nekik. Király-tartani ugyanis nem kifizetődő, általában egy egyhetes látogatásra rámegy a vidék teljes éves elraktározott élelme és itala, emellett jelentős anyagi kiadás a családi kincstárból.
- Ami pedig kedves, jó-emlékezetű uram illeti, ki maga óriás volt még saját népe között is... hiánya fájó űr. Ez év igen megterhelő volt számomra, hisz mind a kurátori feladatokat megörököltem tőle, mind a nem csekély méretű birtok igazgatását, mi ily nyakas férfiak között, kik hű alattvalóim és támaszaim, nem egyszerű. S bár a gyászév nemsoká letelik, ugyan ki parancsolná meg az asszonyi szívnek, hogy feledje, ki szerető támasza volt? Mégis tenni kell, hisz Harmatföldnek örökös kell.
Talán nem lehet oly különös Eulisessnek, hogy nem is említi, hogy bizony az asszonyszív magányos, ha szeretett ura eltávozik, hiszen Gregoir úr benne volt már ugyancsak a férfikorban, mikor elvette az akkor még alig csak ifjú leány Ludmilla Ardenandot, aki szinte egész életét egy irgalmas nővéri rend monostorába bezárva élte le. Ez sem szerelemházasság volt, mint a főrendek között a legtöbb esetben nem az, mindenkinek megvolt a maga haszna rajta. S Gregoir úrnak még nagyobb haszna lenne, ha.... ha az a szerencsétlen átok nem vet véget életének, sőt, meg nem született fia életének is, és nem töri derékba a család sorsát.
Visszahelyezi a látcsőt, és lefelé kezd figyelni, de mielőtt azt hinné Eulisess, hogy a lány elmerülne a látnivalóban, meg is szólal.
- Gondolom Chelley látogatása aggasztja. Lord Verdist lekötik a keleti határon vívott háborúk, utolsó híreim szerint még a hó be nem temeti a Sárkánygerinc útjait, ott kell maradnia. Persze a hírek lassan jutnak el hozzánk… de ha így lenne, akkor nincs, ki ellensúlyozza a hatalommal szembeni Chelley Liga susmogását a kígyóveremben, csak Ön, Lord Scarletwound. Viszont ha Chelley gróf meglátogat, annak oka nem az, hogy gratuláljon, milyen remek szolgálatokat teszek a koronának. Ahogy Ön sem ezért kéretett ide.
-Emberi törvény kibírni mindent, s menni mindig tovább, még akkor is, ha nem élnek már benned remények és csodák.-