A Téli kastély

[handsofgod]

A Téli Kastély Egronia északi részén, a Haragos folyó Rideg-tengerbe ömlő tölcsértorkolatában álló Köd-szigeten áll, magas tornyai fehéren és szürke sipkákkal égre törve emelkednek ki a szigetet borító sűrű erdőből.. A kastély hatalmas, több száz vendégnek is képes lenne helyet adni, s magas sövény veszi körbe, elhatárolva a sziget erdejétől. A legközelebbi város Zubogó városa, hajón sodrással szemben s lovon két óra alatt elérhető, fél nap is megvan a part mentén.

További leírást itt találsz: http://www.kastelyakodben.hu/Vilagleiras

[Jezabel]

A Fény Megtestesülésének 1405. éve, Jégbontó havának 07. napja
A Hajnali Szűz csillagállás napja

Halkan dudorászva halad felfelé a toronyban, kezében a könnyű, vasalt ládát tartva, oldalán kisebb bőr válltáska. Ki nézné többnek, mint könnyeden mozgó árnyéknak, kísértetnek egy kastélyban, melyben annyi vér folyt, annyi szenvedést véstek a falaiba. Csak a csizma magas, vasalt sarkai koppannak, s így józanítanák ki a szemlélőt: lidérc semmiképp nem lehet hát. Ha lenne szemlélő. De a csendet nem töri meg szusszanás sem, csak az ütemes kopogást felfelé a lépcsőn.
A toronyszobába lépve végigfuttatja a pillantását a benti játékokon. A boldog gyermekkor megannyi kincse és kalandja sorakozik ott, kusza rendetlenségben, mintha imént még gyermek játszott volna vele. A hintaló kissé megbillen, bólogat az egyszarvú... úgy is van az talán.
Gyors, csendes léptekkel járja körbe a szobát, de nem talál arra utaló jelet, hogy ne működne, amit egyszer már megvalósítottak. A szépen faragott kis asztalhoz lép, a ládát azon nyitja ki, s négy fél-öklömnyi holdkristályt vesz elő. Kisebb vagyon, de a célnak semmi más nem felel meg. Az egyezésnek minden elemében tökéletesnek kell lennie, különben mit se ér az egész... a rejtek nem marad többé rejtek. A kristályokban sűrűn kavarog a vér, sápadt fehérségük vörössel keveredik. Óvatosan helyezi a szoba négy pontjára őket, minden cicoma nélkül. Nem kell, hogy kitűnjenek, nem kell, hogy bárki érdeklődését felkeltsék. Mesekönyvek mögött, játékkardok ládája mélyén, ágy alatt, ruhásszekrény alján rejteznek az előkészített támpillérek. A szoba közepén olvasztott vörös és arany gyertyaviasszal rajzol bonyolult mintázatot. Közepére frissen serkenő vére csöppje hull. S énekel hozzá, énekel a hajnali pacsirtáról, a folyó csörgéséről, a csillagok fényének kihunyásáról a pirkadó égbolton, és a leányról, aki szűz, tiszta, és mézarany hajú. Végül szőnyeget húz a jel fölé. Vérrel rajzol madáralakot az ajtó belső felére, s a vörös vitaet azonnal felissza a míves, lakkozott deszka. Minden darab a helyére kerül. Minden kulcs a zárban elfordul. A bőr oldaltáskából az asztalkára puha bársonyt terít, s díszes sápadtarany diadémot helyez rá, három sápadtarany érmével. Az aayisi relikviákat letakarja a bársony másik felével.
Egész ki is merül, mire végez mindennel. A szobán végignézve elégedetten konstatálja, hogy nem lát semmi figyelemfelkeltőt. Sarkon fordul, kilép, az ajtó zára halk csikordulással kattan mögötte.
- Dìon maighdean na maidne ort! A Hajnali Szűz oltalma rajtad. - Érinti meg az ajtó lapját. A mágia utolsó cseppjét szívja el a testéből a rituálé, fulladva ingerli köhögésre. A gyengeség átjárja tagjait, hideg veríték borzongatja a hűvös, huzatos folyosón. Lánc csörren a kastély csendjében, és tudja, hogy az ő láncai azok.
Mégis...A kilincset érintve lép be a szobába ismét. Tekintetét végighordozza a gyermekjátékok kuszaságán. A hintaló billen, az egyszarvú biccent. A kis asztalon néhány ottfelejtett könyv, szénceruza rajz. Jezabel elmosolyodik. Ahogy lennie kell. Semmi változás.

[Jezabel]

A Fény Megtestesülésének 1405. éve, Jégbontó havának 21. napja

- Éééés tessék! Nagyra értékelem a szórakoztató jelenléted, Emerald, de úgy érzem.... határozottan úgy érzem, félre akarsz vezetni.
Tegnap este a harmadik sor elejére készítette ki a kötetet, s tudja jól, ide más nem jár kutatni mostanság, csak ő. És lám... a kötet eltűnt. Az ezernyi kategorizálatlan, semmilyen rendszer szerint felkerült kötet és fóliáns között pedig megkeresni felemelő élmény, főleg, ha valaki folyamatosan rossz irányba sugalmaz.
Ám Salvero Mazerinette Ismert világunk titkai című munkája nem vált kámforrá, és nem is röppent túl messzire a komiszság szárnyán, épp két sorral és egy délelőttnyi kereséssel arrébb lelte meg ismét.
- Igazán nem tudom mire vélni e rosszindulatot....
Épphogy a guruló fellépőről a padlóra lépett, a sor közepén más, aranyos-ezüstös gerincű apró könyv hullott a padlóra. Hamar felemelve lapozott bele, majd elhúzta a száját.
- A halálos vágyak tavasza. Merienn Ashlaudd kisasszony naplója. Nagyon érdekes lehet... Olvassam el? Nem bánom. De most már elég a rendetlenségből, vagy átmegyek Abelardhoz! Biztos vagyok benne, hogy a vágyak és tavaszok őt is érdekelnék!
S eztán csendben telt el a délután, olykor hosszú szünetekkel a fejezetek között, olykor halálos tavaszi vágyakkal keverve, hogy a nehéz olvasmány közben pihenjen is... és csendben telt el az este java része is. Egész elfáradt, mire meglelte, és kicsi, bőrborítású noteszébe jegyzetelte a jeles Mazerinette úr gondolatait. Elgondolkodva figyelte a jegyzeteit, gondolatai messzire lódultak volna, ha hagyja. De nem hagyta. Kétszer is aláhúzta a különös hangzású, idegen nevet, majd rendet hagyva maga után, hóna alatt Merienn Ashlaudd kisasszony naplójával indul fel az emeletre.
- Kár, hogy Vercole elment. A nyakamat tenném rá, hogy tudná, ki vagy mi ez a... Dogon. De majd talán a hölgyei.

[Jezabel]

A Fény Megtestesülésének 1405. éve, Jégbontó havának 24. napja

Egy különleges nap egy különleges éjszakával. Bár a baddaida szöveg kínálta magát további fordításra, mely igen nehezen ment egyébként is, Jezabel ezen a napon semmiképp nem ragadott pennát, s jegyzet készítésére nem adta a fejét. Annál is inkább, mivel a csillagászati vizsgálódásoknak szentelte idejét. 1405. éve ugyanis a naptárreform óta szökőévre esett, s a harmadik téli hónap 24. napja szökőnapnak minősült. Vagyis amit ezen a napon végez, másnapra könnyen elvész. Egyesek szerint ezen a napon kívül esik téren és időn a világ forgása, mások szerint meg a szférák egymásra érnek, minek kiszámíthatatlanok a következményei.

Nem is csodálkozott hát el azon, hogy egész nap furcsa ciklikussággal ismétlődtek az események körötte, ismeretlen eredetű fekete macska keresztezte útját minduntalan, látott néhány furcsán öltözött személyt a kastély labirintusában eltűnni, mígnem aztán felzárkózott a Király tornyának vizsgálótermébe, s az égi jelenségeket csodálta. Már amit lehetett csodálni a gyorsan vonuló felhők mögött.