Harmatföld

A Téli kastélynak és annak környékének játékterülete.
A játékhoz kérjük, jelentkezz be!
Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 253

Re: Harmatföld

Hozzászólás#61 » 2018.07.08. 19:05

*Míg a grófnő a kápolna ájtatos csendjében megválik az özvegyi gyásztól, a háztűznézőbe jött vendégek jófajta királyrévi hordót ütnek csapra, hogy a várnép mulatságra éhezett kedvének megágyazzanak. Csakhamar a vodkás csebrek is előkerülnek az otthoniak részéről, hogy viszonozzák a vendégpoharat és nem is kell sok hozzá,hogy a szépelkedő zarovari muzsikusokat kacagva küldjék tova, s dudákon, dobokon, hegedűn vaskos vallett dallamokat kanyarítsanak a tánc alá. A konyha megnyittatik, s nem csak az urak asztalára kerül a finom falatokból. A kápolnába még behallik a víg mulatság hangja, de a kriptát már el nem érheti.
Míg a hölgy meg nem jő, a kevésbeszédű kérőt asztalhoz ültetik. A lady udvarát gazdagító kisasszonyok persze nem haboznak epedőn végigmérni a folyamközi daliát. Inkább karcsú, semmint erőteljes magasságában, de ruganyos mozgása sokat elárul. Tartása fejedelmi, mi a Chelleyek uralkodásra született voltát sugározza. Vetomann módra nyírott haja veres, családi vonás ez, de nem aféleképpen, mint a valleteké. Nem rozsda, nem is gesztenye, vagy réz, karmazsinhoz hasonlatos inkább. Szigorú arca kevély, de nemes is, szava nem sok van, de annál inkább tudja mikor, mit ildomos szólnia. A várbéliekkel kimódoltan trafikál, előzékeny, de gesztusaival nem hagy kétséget felőle: akár maholnap az itteniek ura is lehet. Csupán a két tarka agár, mik látására vonásai meglágyulnak. Karcsú, kényes, alvidéki jószágok, úri vadászaton nyargalni nevelték őket, éles ellentétei a harmatföldiek goromba, loncsos farkasölőinek. Uruk kezéből mindig jut pár falat nekik, simítás horpaszukra, vakarás fülük tövére, rajongva követik gazdájukat mindenüvé.
Mikorra már traktálni a várnagy sem tudja tovább az urat, s kezd kínossá válni az úrnő távolléte, végre nyílik a lakomaterem ajtaja. A lord kedves agarai rosszindulatúan megmorogják a komor vallett nemeseket.*
-Üdvözöllek titeket e tartomány ős urai! Lám nem túlzott a szóbeszéd híres vendégszeretetekről!-*emeli lord Emerichus söröskupáját köszöntésükre. Szavai ironikusak, kétségtelen, de úgy bánik velük, hogy az legkevésbé se tűnik sértőnek* -Remélem lady Ardenand kegyéből szerencsénk lesz egymást hamarost földiként köszönteni, s ha így találtatik, biztosítlak benneteket én azonképpen nyújtom ki őriző kardom is földjeitek, jószágaitok fölé is. Az Egy kegyelméből hőn remélem, úrnőtök szívesen fogadja szerelmetes látogatásom, s hattyúfehér keze lesz pecsétje a szövetségnek, mi ezen ősöreg rögöket egy erős és megújhodott Egroniához csatolja majd. Elválaszthatatlan egységbe, mint...
-...farkat a kutyához...*-somolyog bajsza alatt a cifra herold, míg urának súgja, de amannak csak szeme sarkában mélyül el nevető ránc*
-...mint gyámolnivaló gyermeket szigorral óvó szüléjéhez! Igyunk hát megboldogult uratok üdvösségére, s feledjük az elmúltat, hogy bízva tekinthessünk a méltóbb jövendőbe!
-Nyugodjék békében lord Sante-Bouve!-*ad hangot a herold, s a lakomára egybegyűltek visszhangozzák*
-De legfőképp a szépséges lady Ludmillára emeljük poharunkat!-*folytatja kimérten lord Chelley* -Bájában, kellemében, asszonyi gyönyörűségében tartsa meg a Próféta kegyelme sokáig, s az Egyisten adjon neki bölcsességet az előtte álló választásban!
Kép
"....spieß voran!"

Avatar
Mord
Hozzászólások: 431

Re: Harmatföld

Hozzászólás#62 » 2018.07.08. 20:30

- Gyámolítandó gyermek neked a... - Morogja lord Lorne úgy, hogy ha tekintettel ölni lehetne, bizony Öregcsellének nem lenne örököse immár.
Hiába a szép szavak, a zord északi nagyurakat ugyan meg nem hatja a cicomásbeszéd. S hogy a lord nem fojtatja, csupán annak köszönhető, hogy egy jóval idősebb, sőt aggnak nevezhető, de szálfa tartású másik vallet nagyúr lép elő, s szakítja félbe.
- Nagyuram! Ha a jövő úgy hozza, a vallet házak készek lesznek... esküjük szerint eljárni. Addig is, kérlek... bízz az úrnő bájában és kellemében... bár kétségtelen nem ezen tulajdonságaival bírta engedelmességre nyakas urait! Mert hát vagyunk, akik vagyunk. De ide ez kell. Fogyasszad vodkánkat örömmel, uram!
Ezzel lord Thane maga is emeli kupáját.
- A sárkányra, mely sosem nyugoszik!
- A sárkányra, mely sosem nyugoszik! - emeli kupáját minden északi nemes... és kupa nélkül is elismétlik mind a várnépek.
- A sárkányra, mely örökké dühös!
- A sárkányra, mely örökké dühös! - zengik vissza nekihevülve az urak.
- A sárkány vérére, mely lángba borítja e világot!
- A sárkány vérére! A sárkány vérére!
Kupáikat így mind kiürítik az északi házak urai.

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 314

Re: Harmatföld

Hozzászólás#63 » 2018.07.08. 20:46

Egy éve már, hogy Sárkánykő várában nem volt oly vallet mulatság, mint most. A kobzosok és dalnokok, legyen bármily feszült is a hangulat, hamar felpezsdítik ismét a mulató nép kedvét... Legyen az öröm tárgya akármi is.
A desszert órája jön immár, s kint a farkasok vonyítanak a hegyek felől a teliholdra, mikor talán már javában ropja a vendégsereg java, hisz legyen bármily zord is észak, és bármily barbár is a népe, de mulatni épp tud, menyecskéi pedig kikapósak, akárcsak a déli leányok.

Jezabel nem is kívánja e mulatságot megzavarni. Megjelenésére a muzsikusok elhallgatnak, ám kezének egyetlen intésével jelzi, hogy folytassák játékukat, az ünnep miatta ne álljon meg. Elkerülve a középütt táncolók forgatagát az oldalárkádok alatt sétál el a főasztal felé. Oka volt a késésnek, felületes szemlélő számára pusztán a női pipere, s ki nem oly felületesen nézi a nemesek viselt dolgait, sejtheti, hogy a megvárakoztatás szándékos volt. Ki nem ismeri, asszonyi hóbortnak hiszi, aki igen, pontosan tudja, hogy semmit nem tesz hóbort okán.
Ez alkalomra viszont, levetvén a fátylat, elhagyta a fekete ruhát is. Kellemes királykék bársony ruhája déli divat szerinti, elegánsan nyitott, de nem közönséges. Csipke és rokokó ízléssel illeti csak, ékszert keveset visel, csak az Egy jelképét láncán, a gyűrűjét, és ezúttal gyöngyfüggős fülbevalót. A haja bonyolult fonatokkal hullámzik a selyemszalagos gyöngyháló alatt. Ahogy pedig megáll a neki fenntartott széknél, melyet az egyik szolga előzékenyen ki is húz neki, a kripták faggyúbűze helyett orgona és egres illata árad körötte. Az összképet csak az rontja, hogy díszesen faragott botjára kell támaszkodnia.
- Lord Emerichus! - Kellemes nyugalom árad belőle, ahogy mosolyogva kezet nyújt a férfinak. - Őszintén remélem, hogy a várakozás nem volt terhére, nagyuram!
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 253

Re: Harmatföld

Hozzászólás#64 » 2018.07.09. 22:11

*Az asszony beléptére egy pillanatra megdermed a lakomaterem tánchévtől fülledt levegője. A kérő, s kísérete feláll, ahogy illőn üdvözli Sárkánykő várának úrnőjét.*
-Lady Ludmilla...-*kézcsókra hajol, pillantását le sem véve a nőről, ki egész másként fest az özvegyi fátyol nélkül* -A várakozás csak megédesíti a megérdemelt jutalmat. Kegyedre pedig megéri várakozni...akár egy éven át is.-*hagyja függeni a mondat végét kettejük közt.*
-Táncba kérnem tán még túl korai volna, de engedje meg, hogy Öregcselle szerény ajándékaival járuljak ladységed elébe!- *erre a herold felállva kettőt tapsol, mire a zenét mintha egyszerre elvágták volna, csupán a dudák eresztenek le panaszos nyüszítéssel. Jelére a Chelley-szolgálók elkápráztatják a terembélieket a temérdek drágasággal, mi a nászhintón érkezett.*
- ...távol-nyugati teknőc héjából való levesescsésze, arany virágokkal. Topázköves násfa Scaraffa mester műhelyéből, gyöngy rezgőkkel. Asszonyi díszöltözet skófiummal, zöld bársonyból szabatva csipke derékkal, lady Ludmilla Ardenand termetére készíttetve. Három mérő rózsabors, egy véka fahéj, szekfűszege kicsiny ládikával. Öt vég hantföldi finom gyolcs, három vég tafota, három öl atlaszselyem a Kánságból. Hermelin, nyuszt és hiúz prémje a Felvégből, kucsmának, kámeának való. Érintetlen rabszolgaleány a Fűszerszigetekről.
*A herold szertartásosan sorolja a drágábbnál drágább ajándékokat, minek sorát a hölgy elé vezetett, megszeppent, bekecsbe burkolózó süldőforma szolgalány zárja, ki megesett tekintettel pillant körbe az idegen helyen.*
-Fogadja nagyrabecsülésem zálogául e csekélységeket, s bizonyságául annak, hogy családjaink közti szövetség mily bőséget hozna e kies földnek.-*hajtja meg fejét a lord* -Ha pediglen egyesülne a Chelley és a Sante-Bouve família, maguk mögött tudva az Ardenandok támogatását, olyan hatalmává válnának északnak, mi ellen nem lenne pártütő, vagy bitorló, kinek eszébe jutna hangját felemelni! Tudja meg a vallett nép, nem hagyjuk, hogy az önkényeskedés elharapódzon Harmatföldön, mint ahogy tombol az az ország szerencsétlenebb végein! A pokoli gyűlölség itt nem fakaszt patakvért, családjaitok, jószágaitok gyarapodását a Chelleyek jóakarata szavatolja! -*kupáját emeli, míg övéi harsányan vivátozzák, majd az asszonyhoz fordul*
-Mindez csak kegyeden múlik, szépséges Ludmilla!-*tekintete ígéretekkel kecsegtet, de Jezabel tudja jól, máskor, s más helyen akár fenyegetésnek is hathatna.*
"....spieß voran!"

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 314

Re: Harmatföld

Hozzászólás#65 » 2018.07.10. 18:47

Hogy a másik nem kérdezett rá a sétabot kényszerűségének okára, arra engedi következtetni, hogy legalábbis igen jól informált már az elmúlt napok eseményeit illetően. Persze... ennél kevesebbet nem várt.
A felsorakoztatott kincseket látva valami kifürkészhetetlen mosoly kerül az ajkaira. Az Egyisten se tudná megmondani, hogy mire gondol, ahogy a fahéjbőrű lányra pillant. Más talán pihegő keblekkel, ragyogó szemekkel kapzsin kapna e javak felé, ám ő meg sem moccan, kezével nem érinti e tengernyi kincset.
- Nagyuram... Zavarba hoz bőkezű és szemet gyönyörködtető ajándékaival. Ön túl kedves. Úgy vélem, Ön oly kérő, melyről egron leányok csak álmodni mernek.
Ajkai szóra nyílnak mondana még valamit, de mégsem teszi. A vendégek felé pillant, mosolyogva tapsol inkább kettőt.
- Zenét! Hajnalig tartson a vigadalom, vagy míg a duda ki nem reped!
Csak mikor parancsára felharsan a zene, akkor pillant ismét a vendége felé. Szép szelíden szólal meg, ugyanazzal a kedves mosolyával, mi mindig sajátja volt.
- Reménykedtem benne, hogy válthatok Önnel néhány szót kettesben is, távol a mulatozóktól, és nemeseim komor tekintetétől. A kártyaszobában. A desszert után, vagy ha kimerítette az út, úgy holnap délelőtt.
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 253

Re: Harmatföld

Hozzászólás#66 » 2018.07.11. 21:16

- Óhaja szerint, asszonyom! -*hajtja meg fejét lord Emerichus, kifürkészhtetlen, fölényes mosollyal. Több szó, mi rejt-jelentéssel bírhatna, nem esik a részéről, míg tart a lakoma. A fogások között szinte kötelezőn felhangzik egy-egy áldomás, hogy a szomjas torkokat bőven áztassa a bor és vodka Harmatföld kies végeinek, a vallett urak vitézségének, a királyi család egészségének és Ludmilla Krelalla Ardenand orcája tündöklésének dícséretére.
Miután a szolgálók már az édes csemegék és gyümölcsök maradékát letakarították a hosszú asztalokról, s csak a kutyák csemcsegnek már a maradékon, az eddig elégedetten böffentgető urak tánchoz látnak legalább olyan hévvel, mintha nem is bőséges vacsora után volnának. A kérő, ha tekintetére megfelel a háziasszony, felállva karját kínálja neki az ígért elvonuláshoz. Ugyan rosszalló pillantásokat bőven kapnak az asszonyuk becsületét a széltől is óvó helyiektől, de a finom úr tolakodásnak legapróbb jelét sem véti.
A kártyaszobába érve még bort kéret kettejüknek, majd a szalon ajtaját a lady engedelmével bezárja, kiszorítva a ricsajt köreikből. Előzékeny mosollyal fordul aztán felé,s szól könnyedén.*
- Örömömre szolgál, hogy alkalmam nyílik kegyeddel zord őrizői fülétől távol is szót váltani. Rendelkezzék hát velem, mely témában kíván társalkodni? Politika? Művészet? Avagy "rien de tel que de parler",ahogy a karagáj iga alatt sínylődő Lisvallée népe mondaná? Passzióból csevegne csupán?
"....spieß voran!"

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 314

Re: Harmatföld

Hozzászólás#67 » 2018.07.12. 12:34

- Ne tegyen elhamarkodott kijelentéseket lordságod... Hogy örömére szolgál-e, majd kiderül.
Jezabel bezárja maguk mögött az ajtót, és kimérten a nem túl tágas, de kellemesen otthonos szalonhelység zárt erkélyéhez sétál, mintha lekötné a lassan maszatoló eső az üvegen.
- Kérem, helyezze magát kényelembe!
A kártyaszoba legimpozánsabb része a hatalmas festett térkép a falon, mely Egroniát ábrázolja... azon korból mikor Harmatföld még nem tartozott hozzá. A múlt eme mementója egyértelműen friss festési nyomokat is mutat, de akárki újíttatja és gondozza is a térképet, nem vette a fáradtságot, hogy kijavítsa.
A vastag brokátfüggönyök kihúzva, frissen porolva. Az uralkodó szín a tölgy barnája és a királykék, a falak más részeit a Sante-Bouve sárkányos pajzsok és lobogók díszítik. Az alacsony komódszekrények dugig tekercsekkel és kötetekkel, tetejükön ólomkristály és borosüvegek, a szférák állásába forgatható gnóm művű csillagászati makett, vagy épp szivardoboz kellékekkel. Az erkély mellett, az ablak alatt két kényelmes szófa között alacsony sakkasztal áll, rajta megkezdett sakkjáték. A másik, átellenes sarokban hárfa pihen, hozzá tartozó bársonyülőkével. Kicsit közelebb egy kerek asztal, rajta különös formában rendezett, díszes hátlapú kártyák. Valaki szeret kártyát vetni, vagy amolyan unaloműző egyszemélyes kártyajáték lenne?
- Ne értse félre. A jelenléte megtisztelő, és szívesen látom házamban. A vendégeknek mindig örülünk és megbecsüljük. De... bármily nagyra törőek is nemes atyja tervei, sajnos én hiszek a letűnt századok emlékeinek, és hiszem, hogy ha királyunk nem is felelős uralkodó immár, és hagyja az országot széthullani, az Eldalos-vér még nem szakadt meg, és fiának lehetőséget kell adni, hogy megmutassa uralkodói erényeit. Céljaink tehát úgy látom, ütköznek.
Pillanatnyi szünetet tart csak, de ha a másik megszólalna, felemeli a kezét, és ugyanazzal a megértő, kedves mosollyal fordul a vendége felé.
- Másrészről... úgy látom, nem gondolták meg ezt az ajánlatot. Megértem, hogy szükségük van Harmatföldre, de sajnos rossz emberrel egyezkedtek. Atyám félek nem említette az átkot, ami reám szállt egy éve, és ami oly szörnyűségesen elragadta a férjem, és a fiam. Ahogy azt is elfelejtette említeni, hogy egyezkedni a kezemről nem vele kell, hanem velem... és főleg Harmatföld uraival. Magam is vendég vagyok itt, Nagyuram. Egy megtűrt vendég, aki épp csak tegnap okozott nekik csalódást visszatértével szent missziójából. Önöknek nem kell bemutatni a valleteket és azok hagyományait. Mit nyer a kezemmel, báró uram? Egy belháborút, egy kietlen birtokot, mely csak szörnyeket termel, egy háborút a keleti határon, olyan ellenséggel, aki nem küld diplomáciai követséget, és egy elátkozott feleséget. Őszintén... szerintem nálam csak jobb feleségjelölt van ebben a birodalomban!
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 253

Re: Harmatföld

Hozzászólás#68 » 2018.07.12. 22:06

*Türelemmel hallgat, ízlelgetve a tengermelléki bort és az asszonyi szavakat. Arca nem árulója érzelmeinek, úgy tűnik atyja alaposan kitanította a diplomácia örök alapvetésreire.*
-Bevallom, meglepnek rágalmai! Atyámat bitorlónak, s tulajdon rokonai elveszejtőjének bélyegezni...Nos, nálamnál hevesebb fiak már kardot rántva követelnék, hogy azonnal nevezze meg bajnokát! Biztosíthatom róla, hogy érdekeink nem is egyezhetnének jobban, amennyiben kegyed is egy békében gyarapodó Egroniát óhajt. Egy ezeréves, Egyisten által uralkodni választott dinasztia örökös jogát a trónhoz pedig senkinek sem volna mersze kételleni! Ám felséges nagybátyám, minek utána visszavonult a kormányzástól és hagyta anarchiába süllyedni birodalmát, tanúbizonyságot tett önnön méltatlanságáról. llyen helyzetben honfiúi kötelesség erős kézzel megragadni az ország kormányrúdját és visszafordítani még a szakadék előtt.-*szavai mentek bármiféle gúnytól*
-Mégis kiben bízna, ha családomra ellenséggként tekint? Azokban, kik készek tálcán felkínálni az országot Flagrantis császárnak, rongyként odavetve megannyi hősi életet, mi szabadságunk megőrzéséért áldoztatott? Vagy tán azokban, kik hagymázas álmokat kergetve a Középnyugati Föderáció ideáját szövögetik? Még ha az a pár észak-zarovari államocska rá is állna, szintén tenger egrón vére folyna el, mire a moradik a testvérviszályt félretéve talán hajlandók lennének csatlakozni az államalakulathoz. Ahhoz pedig a csonttrónusnak is lenne pár szava.-*szórakozottan forgatja ujjai között a borospohár nyakát*-Úgy hallom a pártos urak Harbert király unokaöccsét kívánnák meghívni a leendő állam trónjára.
-A kivárók mindezalatt egyre szorosabbra zárnak. Paktumot írtak alá Borszéken, alighanem újabb liga van formálódóban, még ha nem is álltak elő követeléseikkel. Ebben a helyzetben isteni szerencse, hogy unokafivérem biztonságban van Öregcsellén, atyám pedig éberen őrködik az Eldalosok fájának utolsó, életképes aranyágacskája felett. Szintén puszta szerencse, hogy a király hallgatott a jó szóra, s lord Scarletwound tanácsosi megbízatását visszavonta, atyámat nevezve ki helyére. Még épp idejében, ahhoz, hogy megakadályozza a készülő háborút Lagúnával azáltal, hogy megvásárolta a kincstár adósságát a Szent Malkhus bankháztól, elhárítva az újabb vész felhőit fejünk fölül. A Kopó mindeközben jobbnak látta visszavonulni a politikától, úgy hiszem ármányai felől immár nyugtunk lehet. Azonban Verdis őrgróf veszett koponya. Scarletwound kellően feltüzelte, a vakhűség örökös pártfogójához, Barad királyhoz köti, még ha csak egy emlékkép az, mihez hűséges, hiszen évek óta ki sem tette a lábát a Lándzsakapuból. Nem láthatta, mivé lett az ország. Verdis pedig, mint tudjuk, nem diplomata. Csakis az erő szaván képes tárgyalni, s a nyugati végek mind hűségesek hozzá. Ő Barad támasza, s ha veszni látja az ügyet, ön is tudja, hogy azonnal táborba száll. A Kopó által terjesztettek az örgróf iránti rokonszenvvel elegyedve úgy felgyújtották ellenünk a népet, hogy a nyugati tartományok már az ördög nevével együtt említik a Chelleyt. Az Adományról és Hegyi Királyról pedig még szó sem esett.
"....spieß voran!"

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 253

Re: Harmatföld

Hozzászólás#69 » 2018.07.12. 22:07

-Láthatja Ludmilla, ahány részre törött az egrón nemzet, annyi egymásra acsargó kutya fialt belőle. A polgárháború kardja felettünk lebeg, s ez nem kerülheti el Harmatföldet sem, ha csak nem látja be, hogy azokhoz kell csatlakoznia, kik egy irányba, még pedig a rendcsinálás felé elkötelezettek. Minél később szánja el magát, a helyzet annál inkább mérgesedik. Minek utána pedig biztonságos hátországra van szükségünk, mint hogy ellenségek vesznek bennünket környes környül, nekünk is legalább oly nagy szükségünk van Harmatföldre. Méltányos alku fejében persze...-*hagyja, szavai hadd csigázzák fel a nő kíváncsiságát*
-Atyjának persze nincs immáron hatalma kegyed felett, de aggódik ön iránt, akár csak testvérbátyjáért. Ladységed idegen földön él, csupán hajszálra a számüzetéstől, vagy az egek kegyelmezzenek, akár rosszabbtól is. Lord Willem pedig szintén az ellenség közelében. Atyja tudja, milyen forrófejű és rajong Halfdan úrért! Tán még azt is elhinné neki, ha azt mondaná, az apja áruló, kit meg kell büntetni. Nem beszélve róla, hogy a határvidék veszélyes hely, hol bármikor baja eshetik az ilyen daliáknak. Természetes, hogy lord Ardenand ahhoz fordul segítségért, akitől a leginkább remélheti azt.-*míg beszél, a sakktábla figuráit, min az ország ügyét,s a szembenálló feleket szemléltette eleddig, úgy rendezi, hogy a sötét királynő minden oldalról körülvegyék védelmező alatvalói* -Amint pedig hallottam, a hegyekben tett látogatása során nem nyerte el familiárisai bizalmát, így szövetségeseknek ugyancsak híján van.
-Drága hölgyem.-*fordul aztán felé esdő tekintettel*-Higgye el, holmi babona engem nem rettent, s közös javunkért vagyok itt. Megbocsássa, hogy a jelen helyzetben nem engedhetjük meg magunknak mindezt, de bizonyos vagyok benne, hogy a közös küzdelem során a szív titkai is felfedik magukat, s én minden igyekezetemmel azon leszek, hogy idővel ne a "Vörös Othmar" visszataszító sarját lássa bennem.
"....spieß voran!"

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 314

Re: Harmatföld

Hozzászólás#70 » 2018.07.13. 14:11

Leül a férfival szemben, és figyelmes türelemmel hallgatja végig. Senki nem mondhatja, hogy vádolna vagy kapkodna, esetleg ne hallgatná meg a másik felet, még ha nem is értenek mindenben egyet. Sőt. Szinte semmiben sem fognak, ezt már látja.
- Sajnos sok mindennel nem tudok vitatkozni. Felesleges is lenne, és nem is akarok. Önnek... Az Önök Ligájának tökéletesen igaza van olyan sarkalatos kérdésekben, mint hogy miként is jutott szép hazánk a megosztottság ösvényére. Nem csak a lordok ambíciója vezetett ide, de a király gyenge keze is. Úgy tűnik, Lord Scarletwound támogatása és tanácsosi szerepe sem sokat javított ezen, bár hálátlanság lenne azt állítani, hogy része volt benne. Nekem legalábbis nincs erre bizonyságom. Kérem... ne értsen félre! Nincs okom vagy jogom vádolni.
Kedves mosollyal szól, mintha természetes bája lenne a saját békés mosolya, majd a táblára pillant, s megmozgatja maga is a bábokat, ám esetében a fehér futó, a harmadik legerősebb báb köré gyülekeznek a bástyák és a lovagok, külső körben a gyalogok.
- A birodalomnak erős uralkodó kell. Egy uralkodó, akit mindenki elfogad, akinek személye vitán felüli. Aki fiatal, erős, reményekkel teli. Az ifjú herceg pont ilyennek tűnt... mikor a minap beszéltem vele a zubogói székesegyházban. Remélem, megnyerte a tornát... sajnos nem lehettem jelen, pedig biztos izgalmas volt.
Apró, cinkos kis mosollyal pillant ismét fel, kíváncsi a másik tekintetében, a merev maszk mögött megbújó halovány reakcióra, hogy lám, mégsem kontrollálják teljesen a fiút. Keze a sötét, szabadon maradt figurák felé kóborol, s a sötét futókat is beteszi a köre közepébe, a világos futó mellé, a fennmaradt szabadon hagyott fekete figurákat körbe.
- Persze, egy merész, bátor ifjú király gyakran vét hibát, a bölcsességnek gyakorta híján van, s azok, kik mellette akarnak felemelkedni, most nyerhetnek teret egy új, erős birodalom kormányzásában. Mert lássuk be... az egron nemzet egy királyt ismer el egységben. Az Eldalos királyt. Bárki más nyúlna a koronáért, legyen bármilyen erős, egy dologgal nem rendelkezik. Az eszménnyel. Persze mindez pusztán.... játék a szavakkal. Hisz Egroniának van királya. Beszüljünk a magunk ügyeiről inkább, báró úr!
Hátra dől, kissé oldalt dönti a fejét, és mosolyogva szemléli a férfit. Talán zavarba ejtő, hogy ennyire nyíltan viselkedik. Látszólag. Mégis mintha semmit sem mondana...
- Egy kicsit feszélyezve érzem magam, mert Ön... úgy tűnik, hogy sokat tud rólam. Én viszont semmit sem tudok Önről. Ha nem túl tolakodó a kérdésem, hogy lehet, hogy még nem házasodott meg, báró úr? Biztos vagyok benne, hogy a királyi udvarban majd minden leány arról álmodik, hogy az Ön felesége lesz!
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Vissza: “A Téli kastély és környéke”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég