Oldal: 3 / 17

Re: Harmatföld

Elküldve: 2018.02.17. 15:52
Szerző: Eric Airleas
*Eric bólint.*-Persze, ki ne tudná...-*mondja, de a Ködről túl sok fogalma nincs, legfeljebb a bugyuta történetek és babonás mendemondák. Ha más nemesek is járnak oda, akkor bizonyára a hely amolyan rejtek lehet azoknak akiknek elég eszük volt kihasználni a tudatlanok hiedelmét. Ez megnyugtatja,s reményt ad egy mihamarabbi hazatérésre, ha elég támogatót tudhat maga mögött. Főleg az özvegyet.*
-Ahogy kívánod, Lord Uther! Most viszont, ha megbocsájtotok kipihenném az utat, mielőtt elindulok...-*kel fel és főhajtással jelzi hogy távozni készül,remélhetőleg megmutatják a szobáját majd és Podot is be kell gyűjtenie.
-Köszönöm az ebédet!-

Re: Harmatföld

Elküldve: 2018.02.17. 15:57
Szerző: Mord
- Örülünk, hogy a vendégünk vagy, öcsém! Gyere, majd én megmutatom a szobád! Nagyon kényelmes, szeretni fogod, magam rendeztem be...
Lady Lorne maga kíséri fel Ericet az egyik torony emeleti szobájába. Erődszoba, nem túl tágas, de valóban kényelmes ágyat ácsoltatott Ericnek, még baldachinja is van, nehéz vörös brokát. Íróasztal, szék, a falakon kárpitok, mosdó-sarok, könyvespolc néhány könnyed olvasmánnyal, ruhásszekrény...
- Érezd magad otthon nálunk. A kísérőd felküldöm, az ő szobája itt lesz egy szinttel lejjebb.
Ezzel Eric magára marad kétségeivel, míg Pod meg nem érkezik... bár kétségeit ő sem tudja eloszlatni.

//Köszöntem. Akkor innentől tudod, mi a feladat. :P kalandra fel! //

Re: Harmatföld

Elküldve: 2018.02.18. 00:03
Szerző: Eric Airleas
-Köszönöm Lisobeth néni! Vendégszeretetetek végtelen,bár apám megbocsájtása is az lenne, s úgy nem kéne abba akastélyba mennem...-*sóhajtja, de sejti,hogy a szavak itt már nem segítenek.A feladat adott és a kinevezés is.Legalább nem talpasként kell majd menetelnie ebben a pokoli hidegben a többi katonával.Ez is valami.*

-Küldess majd anyámnak,hogy megérkeztem,s apámnak a feladatomról,hogy lássa komoly dologba vágom a fejszét.-*magyarázza később Podnak,miután az kipakolt neki és előkészítette a forró fürdőt és balzsamokat.*-Oh és anyám ha tud,küldjön még egy kis hazait...vagy inkább pénzt..arra jobb az esélyem.Nekem már nem lesz időm, holnap indulok!-

//Köszi a bemesélést! :) //

Re: Harmatföld

Elküldve: 2018.03.12. 13:59
Szerző: Jezabel
//Sárkánykő//

A hármas a déli nap sugarával érkezik a hatalmas, ódon kastélyhoz. A kíséretet még Nemesvízben előre küldte a grófnő, csak Cormwall maradt mellettük, csendesen, olykor kelletlen méregetve Alexit, aki miatt (bár ő maga nem sejti), de a lova a szokottnál is idegesebben topogott. Bezzeg Jezabel hátasa fegyelmezetten léptett, csak akkor hőkölt fel, ha Alexi túl közel merészkedett.

Az Alsóvárban nagy a nyüzsgés, a Felsővár sötét tömbjén főleg a fekete zászlók lobognak a hideg szélben. A Vörös-hegység hegyvonulatai a vár felé tornyosulnak. Jezabel miden hezitálás nélkül léptet át az Alsóvár csapórácsa alatt. Gondolatai borongósak, látszik a tekintetén.
- Az Egyisten hozta Sárkánykőn, Alexi! Cormwall, menjen fel a várnagyhoz, és mondja meg neki, hogy az erdészlakban ebédelek a vendégünkkel. A cselédek tudjanak róla, hogy ott szállásoljuk el.
- Ha úgy akarja... - Cormwall vet még egy komor pillantást a vadászra, láthatóan egyáltalán nem tetszik neki Alexi fizimiskája...
- Úgy akarom. A többit megbeszéljük mielőtt továbbindulok.
- Nélkülem?
- Ne legyen dühös érte, Ön most itt lesz nélkülözhetetlen! Jöjjön, Alexi! Megmutatom az erdészlakot...
S a nyeregből leszállva a kapitánynak dobja Gyilkos kantárát, majd el is indulna a kövezett keskeny úton a cselédszállások között.

Re: Harmatföld

Elküldve: 2018.03.12. 19:42
Szerző: Alexi
*Mióta otthagyták a könyvtárat nem nagyon szólt a ladyhez. A csönd alatt különböző rémképek születtek elméjében láncokról, nedves és szűk tömlöcökről. Igazán kellemetlen érzés fogta el ezen víziók miatt. Bizony, a vér nem válik vízzé, a romani vérben pedig ott az olthatatlan szabadságvágy, ami hevesen ellenkezik a rabsággal. Még akkor is, ha önként vállalta.
Ráadásul ez a gyanakvó giorgio,* ~ ez a Koromváll, vagy kicsoda…~ sem oldja a hangulatot.
Hallgatását csak akkor töri meg, mikor a kéretlen füleket elhagyták.*
-…erdészlak? -*bizonytalan kiejtéssel.* - Az, mi?

Re: Harmatföld

Elküldve: 2018.03.12. 21:17
Szerző: Jezabel
- Egy erdészlak... Jöjjön, majd meglátja!
Cormwall még mindig mogorván méregeti a romanit, ahogy elindul felfelé a lovakkal, s az alak távolodik. Jezabel kellemes, de lendületes léptekkel indul el, takaros kertek, kunyhócskák között halad el a kövezett ösvényen. Szándékoltan nem az istálló felé kerülnek, ez a rész most csendesebb.
- Jó néhány katonám él itt a családjával. A várnép nem fogja zavarni, sőt, egy részüket most feltelepítem a Felsővárba. Ott az almáskert, látja? Oda megyünk!
Valóban, ott van előttük az "almáskert", mely most kopár fák sokasága. lombba boruláskor, virágzáskor és terméskor minden bizonnyal gyönyörű és illatos, most csak kopás almafák sokasága. Mellette egész a falhoz építve (egyik fala maga a külső fal) kis kunyhó áll, előtte nem túl messze kút, régi fapavilon, szépen faragott.
Jezabel a kunyhócska előtt áll meg. Nincs azon egy rács se, csak vastag spaletták az ablakokon.
- Íme, az erdészlak. Félreesik a többi helytől, itt nem fogja senki zavarni. Félek tőle, hogy ha tömlöcbe zárnám, az olyan lelki teher lenne, ami még jobban felidegesítené... és felgyorsítaná az átalakulást. Cormwall itt maradni, és kirendel mindig pár őrszemet az őrzésére. Szeretnek kockázni... kártyázni... és szeretik a vodkát. Persze Cormwall őőő nem. -Neveti el magát halkan.- Megpróbálom könnyebbé tenni. Mit gondol? Itt tudna maradni addig, míg meglátogatom Sullivan mestert és a várost a tiszta ezüstért és a főzetért? Egy vagy két nap... legfeljebb.

Re: Harmatföld

Elküldve: 2018.03.12. 22:15
Szerző: Alexi
*Valamelyest könnyebb lesz a mellkasa, ahogy meglátja az erdészlakot. Összekulcsolja kezeit és két-három lépéssel közelebb merészkedik. Egy szakértő szemeivel vizslatja.*
- Lenne jobb, ha lenne kerék rajta… -*állapítja meg a grófnőre tekintve.* - Amennyiből pihenés jönnék. -*elkomorodik.*- De Lady Salome felejted el, nem lehetek szabad ennyire. Ha ezt csinálod, akkor lenne olyan, mint szigeten én szekeremnél… Igen, őrök vannak, ez különbség…De pont ezt szeretném, nem… Ha én szabadon vagyok és őrök körbevesznek, az csak növel esély, valaki hal meg, vagy kapja el átok tőlem. Sziget jobb, ilyen, mert legalább este nem tudok menni át emberekhez. Csinálj olyat, ami mindenkinek legjobb…-*nehezen mondja ki a szavakat.* - Zárj be...
*A hűvös szél süvít köztük végig...az évszak gyermeke.*

Re: Harmatföld

Elküldve: 2018.03.13. 09:04
Szerző: Jezabel
Jezabel csendesen figyeli egy pillanatig még a vadászt...
- Nem. - Teszi hozzá aztán a pillantáshoz a határozott választ.
Lenyomja a kilincset, hogy belépjen a kis lakba, bent enyhén szálló poron csillan meg a gyéren beáradó déli napfény. Egyszerű kis lakószoba, minden úri giccset mellőz.
- Az őreim megfelelően fel lesznek szerelve, hogy megállítsák. Katonák egytől egyig. Ha nem akar velük beszélni észre sem fogja venni, hogy hol vannak. Ön fél tőle, hogy bántani fog bárkit, vagy átadja a kórt. Ez jó... ennek hasznát látjuk. A farkas számára nem lenne akadály átkelni a folyón, Alexi, ezt se feledje. Itt viszont lesz, aki figyel magára, és tudok adni ezüst ... hmm... fegyvert. Ha annak lehet nevezni.

Re: Harmatföld

Elküldve: 2018.03.13. 10:30
Szerző: Alexi
*Kis késéssel követi a ladyt. Nem tudja eldönteni, miként kezelje a választ. Az ember nem akar börtönben sínylődni, de tudja és ismeri, mi vár rá, így vágyik a négy fal nyújtotta csapdára.*
- Biztos vagyok, tisztában vagy mi fog történni most velem. - *kezdi el, megállva kicsit beljebb a kijárattól.* - Napról-napra leszek veszélyesebb. Kezdem elveszíteni magam és helyét veszi át egy kielégítetlen düh, ami rányomja pecsét egész rám eztán. Emberi formámban is veszélyes leszek, minden áron fajtársak akarok csinálni, hogy legyen falka. Aztán van ott farkas forma. Nem, nem emberfarkas vagyok, aki csak telehold világánál változik. Farkasvér képes minden este, vagy akár később nappal is átváltoz. Elég hozzá lenni dühös, megérezni vérszag, vagy csupán passzió… -*részletezi.*- Mihelyst eljön első végzetes átváltozás én többé nem leszek Alexi…Neked Lady Salome feladatod van. Mondták nekem, míg fiatalgyerek voltam, hogy nemes giorgiok hasonlóak akarnak lenni raunie. Vigyázni kell azokra, akiket a sors rendelt alájuk. Sok-sok országot jártam be és mindenütt láttam ennek ellenpéldát és csak kevést, aki ezt értette. Te köztük vagy, ha látom jól és szemem nem csap be. Feladatod pedig megvédeni a nyájt. Most tőlem. Én vagyok farkas.

Re: Harmatföld

Elküldve: 2018.03.13. 11:08
Szerző: Jezabel
- Alexi, ez még napok kérdése... Csak addig kérem, hogy maradjon itt, míg egy-két napot távol vagyok!
Kitárja az ablakszárnyakat, hogy hűvös, friss levegő áramoljon be a helységbe.
- Ha bezárom magát egy ablaktalan tömlöcbe, azzal se érek el semmit. Ott fog szenvedni lent, és ez feldühíti, erősíti a farkast majd, meggyorsítom vele a folyamatot! Mire visszatérek, egy őrjöngő vadállatot fogok találni, amit a vasrács és a zárt ajtó nem állít meg! Semmit nem jelent az a tömlöc, épp úgy nem biztonságos magának, ahogy nem biztonságos másnak sem maga körül. Amire most szüksége van, az a háborítatlanság, és a tény, hogy van kit elveszejtenie. Tudja, mit jelent, ha itt elszabadul a fenevad! Tudja, hogy sokan meg fognak akkor halni! Küzdjön ellene... küzdjön erősebben, mintha a saját lelkéért tenné csak!
Kihúzza az egyik széket az asztalnál, és leül, csak kezével int a másik felé az asztal túlfelén.
- Ha ez valamelyest megnyugtatja, van egy levélbontó késem. Ezüst. Megboldogult férjemtől kaptam ajándékba. Elég éles és hegyes, hogy hasznát vegye. Ebéd után visszatérek Sullivan mesterhez a főzetért, onnan pedig egyenesen Érctoronyba vágtatok, ott tudok ezüströgöt vagy port szerezni. Úgy tudom, míg az átalakulás nem végleges, addig még nem teljesen ellenálló, tehát az őreim le fogják lőni, ha úgy látják, hogy szükséges. Szigorúan nem okozhatnak halálos sebet, de lövedékek mindegyike nyugtatóval és altatóval lesz kenve.