Harmatföld

A Téli kastélynak és annak környékének játékterülete.
A játékhoz kérjük, jelentkezz be!
Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 296

Re: Harmatföld

Hozzászólás#161 » 2019.08.19. 15:12



//...folytatás...//

- Thain Thane, Ranald és Lorne… ha lennének kedvesek számomra az elmúlt hónap eseményeit összegezni!
Ez már megszokott volt. Ludmilla a báró távozta után ugyan teljes joggal hagyta, amint férje meghagyta, a „kis tanácsot” működni, hisz amennyire látta, Emerichus jól választotta meg, kikre bízza a döntéseket, ám hogy a báróné minden hónapban összehívta őket, hogy beszámoljanak neki, nehezen nyelték le. De muszáj volt, s állandóvá vált. Igaz, a maga szelídségével a báróné mindig csak javaslatot tett, és nem kárhoztatta őket, ha nem fogadták meg azt, kihágást pedig a pénzügyekben eleddig nem talált, pedig éles szemmel és alaposan vizsgált át mindent. Ám eddig mindig a hónap végén került rá sor, s nem a közepén, hogy vizitáljon. A három thain tehát kissé összeszedetlen kezd bele az eseményekbe. Tudják jól, hogy Ludmillát csak az érdekli, milyen panaszok érkeztek, milyen bűnesetek történtek, milyen károk keletkeztek, milyen bestiákat láttak, és mindezekre írként miként cselekedtek és döntöttek az urak. Érdekelte az adó, érdekelte a termés, és főleg érdekelte a nép jóléte. Most mégis, még csak a csalitosi óriás vadkan okozta károknál jártak, mikor az úrnő szólásra emelkedett.
- Köszönöm. A többit megvitatjuk később. Ennél sokkal égetőbb problémánk van. Jól tudjuk, hogy a Benefikátus immár végképp elesett.
- A nyomorultak özönlenek a város felé, mind a Harmatostól északra remél nyugtot. – Thain Ramsay mosolya most is kiszámíthatatlan. – Nomeg a királytól. A termést meg letapossák…
- Mert bizony az Ön zsoldosai, Haythem, senki termését nem taposták le, míg tavasszal és nyárelőn épp az Adományt fosztogatták. – A báróné megfelelése láthatóan megosztja az urakat, de a megszólított személy, minthogy mindez eddig is Lady Ludmilla tudtával történt, csak mosolyogva hajol meg. Ludmilla pedig ennyiben is hagyja. – A város felé igyekvő szerencsétleneket a Keleti Kapu felé kell terelni. Ezt, úgy hiszem, thain Ramsay meg tudja a maga bandériumaival oldani.
- És ha fosztogatnak?
- A fosztogatás bűn, és büntetni kell. Egyébiránt a Keleti kapunál kapnak némi ellátmányt, csak addig érjenek oda, és imádkozzunk, hogy Őfelsége hamar lép valamit az ügyben. Azonban ha úgy fajulnak az események, hogy a Benefikátus népe nem elégszik meg a vallet birtokok adományával, úgy nekünk sem kell tovább könyörületet mutatni.
A helyeslő mormogás kicsit sem nyugtatja meg a bárónét. Tudja, milyen forrófejűek az északiak, de ez ellen legfeljebb az Egyisten tehet bármit is. Jobbnak látja hát, ha hamar a tárgyra tér.
- Ám… mindezek Önök előtt eddig is tisztázottak voltak, uraim. Ami viszont előttem nem tisztázott, hogy hogyan volt képes egy népesebb, százfős csapat a múlt Vásár Napjának ünnepén Érctoronyra rontani? Ráadásul a Hegyi Király jelképét viselték.
- Az már legyen Érctorony baja, hogy nem tudja megvédeni magát… - szól csendesen Lorne, mire asztaltársasága helyeslő bólogatásba kezd.
- Az meg a mi bajunk, Callum, hogy Érctorony nem Harmatföld határán áll! – A csattanó válasz Ludmillától olyan volt, mint az ostor susogása a teremben. - Az az egység átmasírozott Harmatföldön úgy, hogy észre sem vette senki. Vagy… csak nem jelentette.
- A hegyek felől támadtak, ott pedig nehéz…
- A hegyek talán nem Harmatföld részei? Lemondjunk esetleg még több területről, mert a vallet thainok nem tudják megvédeni ősi földjüket? Mert azt védeni… nehéz?
A sértett csend úgy áll be a teremben, hogy a megszeppent Alastair ideges ficergését is hallani lehet. A nevelőanyja sose ütött meg vele szemben, vagy jelenlétében ilyen szigorú hangnemet, s most úgy tette ezt Ludmilla, hogy még csak üvöltözni sem kell.
- Uraim, ha megengedik, hogy egy határozott javaslattal éljek… thain Ramsay azonnal hozzáfog a menekültek istápolásához! Úgy teszi ezt, hogy közben megtudja, ha soraikban megbújna néhány tucat martalóc, és azoknak bizony fejét veszi. Testhez álló feladat, lévén ravaszság és éles ész kell hozzá. Mindeközben thain Sigune a törp sörök nagy szeretete mellett követeket meneszt mélységi barátaihoz, akik segíteni fognak nekünk, hogy a hegyvonulat északi lejtői ne fogadják be oly könnyen a banditákat. Igen, tudom, kereskedők… s mint olyanok, sok mindent látnak, hallanak, még ha nem is harcolnak. Thain Lorne úgy hiszem, a legmegfelelőbb választás lenne, ha fegyveres erőt kell felállítani déli és keleti határaink védelmére. Ám thain Ranald csapatait nem tizedelném meg, hisz a legjobb vadászokra a Ködvadon rémei ellen még mindig szükség lesz. Uraim… mindössze ennyit kívántam szólni. Hagyom Önöket tanácskozni az ügyben! Estére várom bölcs döntésüket. Amennyiben úgy gondolják, támogatásomra szükség lenne, természetesen számolhatnak vele. Addig is… mi kilovagolunk az ifjú báróval elf barátainkhoz.
A súlyos csend még egy pillanatig áll bent a teremben, miután a báróné és fogadott fia távozik. Csak aztán hangzik fel thain Lorne öblös kiáltása, mellyel még bort követel.

- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 227

Re: Harmatföld

Hozzászólás#162 » 2020.02.05. 20:47

//Érctorony, a Vasmarokhoz címzett fogadó//

*Nem evilági, betegesen sápadt lidércfény hasít a fogadószoba balzsamos félhomályába. Hívatlanlul, váratlanul, hiszen az Ordo Sine Mortem generálisai akkor emelik meg akarattal bíró késeiket, amikor kedvük, s érdekük úgy kívánja. A táncoló, áttetsző lángok között, miket Mizette talizmánja táplál, fehér porcelánálarc jelenik meg, miket csak a császárkori szépmíves vígjátékok visszatérő szereplője az ingenua naiv leányalakja visel. A hang, min szólal azonban nem lánycsivit, kőszarkofág teteje csikordul így, ha az antecessoris nem talál nyugtot, s elhajítva a szemet záró érméket, oszló tetemét újra az árnyékvilágra gyötri. Sír szele kísért e hangban és égzengé. Leviathan az, Mizette mestere, apja, riválisa, barátja és gazdája.*
-Serkenj! Itt az idő, hogy tőröddel sorsokat írj át! Ne csalódjam benned!
*Mizette tudja, mit jelent ez. Valaki lelket adott lélekért cserébe, s más halála árán egy életre lekötelezte magát a Rendnek. Az Öregek generációkon átívelő terveinek óraműve újat mozdult, s percenése hullámokat vet a világban, hogy az máshol, máskor végül üvöltő orkánná dúzzadjon, s embereket söpörjön el. A lányt ekkor hangok, s képek özöne rohanja meg, hogy végül már nem kérdés számára a sem halálraítélt kiléte, sem fellelhetősége, majd a lidérclángok kihúnyak, oly gyorsan, mintha ott sem lettek volna.*
"....spieß voran!"

Avatar
Mizette
Hozzászólások: 20

Re: Harmatföld

Hozzászólás#163 » 2020.02.06. 23:01

Éppen egy megbízást hamisít a fogadó kivett szobájában, mikor a medallion felnyílik és Leviatán megjelenik. Nem adva sokat az okozott hangra vagy a félbehagyott munkára, felpattan, hátrébb rúgja a széket és féltérdre ereszkedik a jelenés előtt.
- Atyám. – esik ki az engedelmesség szava a száján a képsorok elmúltával. Ajka először csak gyöngyfogait fedi fel, majd jobban felfogva a helyzetet nem türtőzteti magát, teli torokból nevet. Nevet, mint ahogy egy sahrai hiéna tenné, ha áldozatot szemelt ki magának. S miután kellően kinevette magát, fogja a félkész a hamisítványt és a kandalló örökkön éhes lángjai közé veti. Kell is neki az ércmezői könyváros posztja már! Más dolga akadt! Elhagyhatja végre ezt a trágyaszagú vidéket, a bugris, vodkát nyakaló parasztjaival együtt!
Az asztalhoz lép. Meg kell terveznie mindent. Mindent! A vadászat elkezdődött!
                Sanguis Bibimus. Corpus Edimus.

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 296

Re: Harmatföld

Hozzászólás#164 » 2020.05.03. 14:28

//Sárkánykő, 1405. Ígéret hava//

Öt futár vágtázik végig a vidéken. A levél, mit visznek, nem szívélyes invitáció, sokkal inkább utasítás. Utasítás Harmatföld thainjainak, hogy két napon belül örököseikkel egyetemben Sárkánykőn megjelenjenek az ősi birtok ügyeinek megtárgyalására! Az utasítást maga Ludmilla Chelley jegyzi tulajdon kezével.
A hatodik futár... az máshová tart. Rose Alembert varázslónőhöz, Zubogó városába. Ha valaki, ő aztán ért ahhoz, hogyan hozzanak helyre olyan szépséghibát, mint a levágott haj! Nem... a hosszú hajából nem enged. Hisz kevés embernek van olyan különleges hajkoronája, mint neki.
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 227

Re: Harmatföld

Hozzászólás#165 » 2020.05.03. 19:27

*A futárok menesztésétől számított harmadik napon Harmatföld lordjai megérkeznek Sárkánykőre, hogy ralaidh-t, gyűlés tartsanak jó szokásuk szerint. Beltane éjjelének macskajaja nyomot sem hagyott rajtuk. Jó szokásuk szerint a felsővár lovagtermében gyülekeznek, már délnek előtte. Borral, étekkel még csak nem is gondolnak, errefelé nem járja a szokás, mint az egrón tájakon, hogy a tartományi kupola tivornyába forduljon, s az ügyes-bajos dolgokról épp csak mellékesen essék szó, ha már a bor és a sült elfogyott. A marcona férfiakat lady Chelley épp egyetértő leselkedésben találja, amint a csúcsíves ablak ólomszemeit kitárva a kapun beügető idegen asszony személyét vitatják meg súgdolva. A dámanyereg, a kárminvörös pelerin, a pimaszul hordott hermelinprémes kalapka és az aranyszőke kontyból kiszabaduló fürtök persze minden féritekintetet messziről vonzottak. Az erdő tele a Vörös Vadkan martalócaival, s az idegen nő egyedül, fegyver nélkül merészel úgy végigügetni a vidéken, mintha csak saját birtokán szottyanna kedve sétalovagolni. Hallatlan. Amint lovát elvezetik, mintha csak megérezte volna a rátapadó tekinteteket, dús pillái alól az ablak magasába rebben égkék pillantása, pajkos hunyorgással vizslatni, mire a thainok egyszerre hőkölnek hátra, mint a tetten ért kölykök. Az ismeretlen perszóna, miután szót vált Padrig várnaggyal, a lady virágoskertje felé indul.*
-...szégyentelen nőszemély...*-summázza a látottakat lord Tyrosh.*
"....spieß voran!"

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 296

Re: Harmatföld

Hozzászólás#166 » 2020.05.03. 20:03

- Ezek szerint vendégünk van...
*Egy ideje csendben figyeli a férfiakat, amint gyerekes módon az ablakra tapadnak. Hosszú ruhája sötétzöld, egyenes, cicoma nélküli bársony. A haját most csak két fonatban fonta hátra Rose, néhány tavaszi virág díszeleg benne. De az illata már messziről is kellemes és átható, mintha egy csokor orgonát tartana a kezében.*
- Öröm önöket ismét köszöntenem Sárkánykőn. Minthogy Emerichus nincs jelen, velem kell beérniük! Kérem!
*A hosszú asztal felé int. Annak végében bor, vodka, ser várja a vendégeket, meg tepertőspogácsa, az még langyos. Az asztal közepén viszont Harmatföld térképe van kiterítve, szépen cizellált rajzolat, alig egy éve készíttette az Akadémián.*
- Remélem, nem volt megterhelő az út... Fiaikra számíthatok e tanácskozáson?
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 227

Re: Harmatföld

Hozzászólás#167 » 2020.05.05. 18:01

*Az urak úgy rebbennek el az ablaktól, mintha méltóságukat perzselné a tettenérés. Meghajtják fejüket a lady előtt, de nem foglalnak helyet, míg ő nem teszi.*
-Az öreg ordas elől jár, mert ő a falka esze. De ha a fiatal, erős kanok is előre ügetnek szagálszni, ugyan ki védené meg a birtokot?-*szól kedélyesen lord Callum*-Nem, asszonyom, ilyen időkben csak bolond hagyja őrizetlenül házát, még ha barátok, fegyvertársak közé is szólítja a kötelesség!-*sandán pislant körbe a többi tháinra, kik csak morgolódnak és szemüket forgatják, de maguk is egyedül jöttek, kevés számú kísérettel.*
-Ralaidh-t ülni jöttünk, nem vásárra! A banga fiak és heveskedő fattyak maradjanak csak otthon!-*bólint lord Sigune.*
-Ragyogóan gyönyörű vagy asszonyom, mint mindig! Hajfonataid bármely hajadon leány megirigyelhetné!-*szól gúnyosan az öreg lord Thane, minthogy az asszony főkötő nélkül mutatkozik. Láthatóan kedvére van, hogy köszörülheti rajta nyelvét.* -Lám milyen boldog az asszony élete, ha férjeura nincs honn!
"....spieß voran!"

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 296

Re: Harmatföld

Hozzászólás#168 » 2020.05.05. 18:25

- Boldogságom az arcomra van írva. Thain Thane, a hajam csodálása helyett kérem, próbáljon a felvázolandó problémára figyelni majd.
*Leül, s megvárja, míg thainjai is így tesznek. Az arca sérülései még nem múltak teljesen, apró kis szépséghibák, de szándékkal nem használt semmit, hogy ezt orvosolja. A vállát viszont nem mutogatja.*
- Uraim, kezdjünk is neki akkor. A koronázási hercehurca lezajlott. Remélhetően a Benefikátus menekültjei is szép lassan visszaoldalognak hazájukba, addig viszont a kért óvatosságot és... elővigyázatosságot fent tartjuk.
*Előre hajol, és apró figurákat helyez el hát a déli határfolyó mentén. Kicsi, barna emberalakok ezek, jelentéktelen parasztok egy makettasztalon. Ám van ott másféle is. Kicsi kék figurák sorakoznak a térkép mellett.*
- És itt jön a neheze. Bizonnyal tudják, de ha nem, most megtudják, hogy nemrég egy roppant kényes expedíciót kellett vezetnem vissza a Forráshoz. Azt is tudják, hogy a Forrásra egy sárkányfattyú telepedett. Nos, az már biztos, hogy a sárkányfattyúnak két ivadéka is van, és egyelőre nem tudnak repülni... ha az Egy és az Őseik kegyesek, nem is fejlődik ki a szárnyuk, ettől eltekintve mindkettő elég nagy már. Azt mondanánk, nincs baj, míg a hegyen maradnak, de... nem maradnak.
*Kicsi kék figurákat helyez a forrás környékére, Érctorony felé.*
- Ugyanis egy jelentős... erőt érzékeltünk, amely táplálja őket. És itt van szükségem Önökre, uraim! Emlékeikben él-e olyan hatalom a régmúltból, ami a valleteket uralta valaha is, és kötődik... a hold kék árnyalatához?
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 227

Re: Harmatföld

Hozzászólás#169 » 2020.05.06. 22:47

*A thainok arcán elszörnyedés, megrendültség és töprengés vegyest mutatkozik. Végül Lord Ramsey találja meg a szavakat, bárha akadozva is.*
-Régi mese az, asszonyom. Az öregek még szentül hittek benne...ahogy abban is, hogy tehéntrágyával fekélyt lehet purgálni.-*fintorodik el egy pillanatra.* - A háború véres csillaga. A Halál Kék Ura, úgy mondták. Teste mint az obszidián, szeme, mint a kitelő hold. Ámítás a szíve és csalárdság a nyelve. Nem akadt soha sárkányölő pengéjére, inkább lappangott, míg a régi nagyok legyőzettek. Mialatt dicső testvérei megharcolták saját csatáikat, addig Gaelach Gorm elrejtőzött és csak suttogott, hamis ígéreteket súgott a valletek fülébe, dühöt plántált a lelkülbe és a szívüket kevéllyé tette. Könnyen hajlította akarata szerint az övéit, mert féltékeny lett az Egyre, kit Szent Column és az egrónok hoztak el e földre.
-A Véres Folyók csatája után egy évtizeddel történt...-*veszi át a szót Lorne*-...hogy Comhnall Dubh fellázította a valleteket az egrón lovasurak ellen. Azt hirdette magáról, hogy Gaelach Gorm szólt hozzá, az egyetlen, ki megmaradt a régi nagyok közül. Visszaköveteli földjét a betolakodóktól. Gyűlöli az Egyet és ki akarja üldözni Harmatföldről minden szolgájával egyetemben. Bosszút venni akart az egrónokon, öldöklés és szenvedés járt a nyomában, végül szedett-vedett seregét földbe taposták az egrón hadak. A vezért elevenen megsütötték, és amint látták, hogy elfolyó szemekkel, szenes hússal is csak kacag kínzóin, még elevenen kiporciózták alvezéreinek. Kiket arra kényszarítettek, hogy egyenek a húsából, mit Gaelach Gorm mételye itatott át, tovább örökítették azt utódaiknak, így a történet szerint, minden vallet lelkében ott szunnyad a Halál Kék Urának akarata. Dubh nemzetségét gyökerestől kiirtották, a papok minden írásból kikaparták a nevét, s végleg feledésre ítélték. A történetek szerint ezután ráleltek a hegyre, ahol elrejtőzött a Fekete Vad és az Egy szolgái átkot mondtak rá, örök időkre a sziklába börtönözve, de szavát szegni még így sem tudták.
*Súlyos némaság telepszik a lovagteremre*
-Sok éve már, hogy nem láttak korcsférget a környéken...-*töri meg a csendet thain Haithem. A lady tudja, hogy hiába szerepelnek csodás sárkányok a valletek eredetmondáiban, azok elfajzott, degenerált leszármazottait ugyanúgy megvetik és gyűlölik, mint a jószágot pusztító kártevőket*-...és azt hittük csupán téli tűzhelyek mellett suttogott rémmese az egész történet Gaelach Gormról, a kék Hold és fekete Éjszaka fiáról. De ha így van, ahogy asszonyom mondta, márpedig miért volna az másképpen, nos az túl mutat a vas és a tűz erején!
-Jól mondod Ramsey, intézze csak el a zarrai Főtiarás inkvizíciója! Minek koptassuk erőnket feleslegesen? Ha egyszer már elkontárkodták, hozzák hát helyre ők!-*csap az asztalra lord Sigune*
-Inatokba szállt tán a bátorság, testvérek? Dicső ősöm, Teárlach Ranald a Sárkányvadász megtagadna, ha nem ragadnék magam fegyvert a dög ellenében! Köpjön a síromra a legutolsó sánta koldus is, ha gyáván megfutok! Bátor Raónull nevére hozol szégyent, öreg Sigune, ha a papok szoknyája mögé bújsz!-*csap kardja markolatára lord Ranald, mire az öreg Tyrosh kiürült sereskupáját vágja hozzá* -A nyelvedre ne vedd az őseim, takony, kutyakölyök, vagy felhasítlak!
*A levegőben érződik a tehetetlen düh rezgése. Máskor is egymásnak álltak már a thainok, de a forrongó düh most megrettent kétségbeesést palástol, Ludmilla ezt határozottan érzi.*
-Sàmhchair a bhi uaisle!-*üvölti túl a kiabálást lord Thane*-Csendet, urak! Hallgassuk meg lady Chelley-t! Te mit látsz üdvösnek asszonyom? Kérjünk segítséget a királytól, ki a Ködre is csak legyintett , s Harmatföld kicsinyt sem számít neki? Vagy küldjünk Felvégbe az Inkvizícióért, kik a hagyomány szerint elsőül is legyőzték a Kígyónyelvűt, s hagyatkozzunk saját földünkön az Angyaltrón parancsaira? Esetleg keljünk fegyverbe és magunk menjünk harcba a korcsférgek ellen, hogy vérünk ontassék a karmok és agyarak alatt, mint hajdanán, míg mindenki fegyvert és erőt gyűjt szerte az országban?-*az öreg hízelkedő mosolya pengeéles.*
"....spieß voran!"

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 296

Re: Harmatföld

Hozzászólás#170 » 2020.05.07. 19:46

*Komor kedve nőttön nő, máskor csillogó szemei égszín írisze most mintha gyülekeznének a fellegek... Hol az egyik beszélőre pillant, hol a másikra... és Thane szavai után hosszan nem szólal meg. Jól érezte hát, hogy a hatalom miazmája abban az átkozott útvesztőben mennyire kitaszítja is az Egyisten hatalmát, s lám, megint olyan iszonyat ácsingózik utána, ami okán bárkinek a hideg veríték borzongatná a gerincét. Valahol az az ijesztő, hogy már nem rémíti meg. Hogy az egyetlen felelete erre az, hogy úgy lesz, ahogy lennie kell.
Talán szava is lenne Thane hízelgő szavaira, ahogy csendes merengő szomorúsággal figyeli a térképet maga előtt. Hosszan. Tekintete mozdul csak lassan egyik várról a másikra...*
- Bizalma szavamban megtisztelő thain Ranald. Ír a léleknek, ha oly sok bántó szót vár. - Oly haloványan mosolyodik el a férfira pillantva, hogy talán a thainok szeme káprázott egy pillanatra csak, és meg sem történt. - Azt kell mondjam, a legenda azon része, mely az ősi erőről, illetve a walletek vérében folyó közös ős mételyéről szól, bizonnyal igaz. A barlangokban csak walletek tanyáztak, akiket mind egy szálig valamely hatalom uralt. Erről árulkodik a hegy felett függő kék árnyalatú hold, mit innen mi aligha érzékelünk még. Most még a Köd részei, az pedig remek terület nekik, hogy erejük növekedjen. Thain Lorne, keresse meg sáfárom, kérem. Lhioise MacAsgaidh Kócsagos falujából származott. A lány vitézül és bátran szolgált minket, míg képes volt rá, családjának ezt el kívánom ismerni. Bár nem hinném, hogy arrafelé az én elismerésem sokat érne nekik, így tegye meg Ön. A pajzshajadon viszont egyáltalán nem bizonyos, hogy meghalt. Sőt, nagyon is úgy vélem, hogy él... és ha saját apja menne fel érte, hogy karjaiban hozza le, saját apja vérét is kiontaná, hacsak az előbb meg nem fertőződne az elme mételyétől. Lhioise sem tudott ugyanis ellenállni végül Gaelach Gorm hatalmának, elméje elborult, és fejszéjét emelte bajtársaira, akiket előtte mindentől védett.
*Talán a thainok maguk is rájönnek, mi Lhioise történetének tanúsága. Jezabel tart egy pillanatnyi szünetet, csak annyit, míg kupájába hideg, menta illatú teát tölt, s ajkait megnedvesíti.*
- Talán mind értik már... egyetlen wallet harcosnak sem engedhetem meg, hogy ama hegy közelébe menjen. Önök igen belátóak, még ha hevesek is, s egymással való torzsalkodásuk nem vezet tovább, csak ártalmatlan csetepatékhoz. Azonban ha bármelyikük is oda merészkedik, vagy oda csapatot küld, bizonyos, hogy wallet vér fogja öntözni ezt a földet, mégpedig wallet pengék által ontva. Ezt a háborút nem nyerhetjük meg egyszerű erővel, ezek nem holmi gyülevész farkasok, amik a hegyről ereszkednek le prédálni. Így ha javasolhatom az uraknak...
- Haythem, szeretném, ha továbbra is a Benefikátus menekültjeivel foglalkozna. Bírja rá őket, hogy visszatérjenek az Adományba, vagy nem bánom hova. Nem vagyok nyugodt, míg a déli határon kelyhes kémek mozognak ily remek álca alatt. Bármilyen eszközt bevethet, de kérem... ne legyen túl sok áldozat, és ne tudják meg, hogy mi voltunk! Egy ilyen kaliberű feladatot az Ön ravaszságával bizton megold...
- Tyrosh, kérem, útját Érctorony felé folytassa, ám Ön is keresse fel előbb a sáfárom. A keresztút mellett áll egy fogadó, jóravaló gazda és felesége bírja. Vigyen nekik egy ajándékot tőlem. Jó szándékkal és kérdés nélkül segítettek rajtunk, s alighanem sokak boldogok lennének most, de a munkájuk nélkül én már nem ülnék Önök között. Ahh.. átokverte sárkányfattyak.
*Egy pillanatra elmereng a kínlódó emléken, s ami rémítő, saját szavaiban már az önsajnálatot sem fedezni fel. Ha még az lenne... de egyszerűen csak fáradtság és beletörődés, elfogadás érződik benne.*
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Jezabel 2020.05.07. 19:49-kor.
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Vissza: “A Téli kastély és környéke”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég