Harmatföld

A Téli kastélynak és annak környékének játékterülete.
A játékhoz kérjük, jelentkezz be!
Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 360

Re: Harmatföld

Hozzászólás#221 » 2021.02.16. 15:04

- Amikor egy nép sorsa a kérdés, akkor a büszkeség semmit nem jelent. Bármi is fog történni, annak semmi köze nem lesz a Thane családdal szembeni érzéseimhez.
Csendben figyeli az alant történő eseményeket. Maleficorum... találó. A lánynak csak annyi a bűne, hogy nincs akadémiai oklevele. S mégis meg kell járnia a szenvedés útját. Aprót biccent a másik elbocsátó szavaira, és fordul el az ablaktól.
- Ha Aiden Thane egyedül nem érkezik meg a Ralaidhra, akkor nem kell várniuk többé. Ha én sem érnek vissza, akkor rám sem kell várniuk. Megkérem Demarn komturt, hogy egy tucat lovagja kísérjen el. Az Egy vesse Önökre vigyázó szemét, Callum!
Biccent elköszönésképp, s komor kedvvel kanyarítja vállára a hollótollakkal ékes vastag köpenyt. Szaporán szedi a lábait lefelé. Tudja, mi jön. Megborzong a gondolattól is, mi kínnal néz szembe a leány a máglyán. És nem tehet semmit. Sosem szerette a kínzást, mindig azt tartotta: ha büntetni kell, a halál legyen gyors és megnyugvást adó.
~Vajon miféle megtisztulást várnak a lélek számára, ha utolsó emléke a földi létben csak a fájdalom?~
Leérve a komturt keresi a tekintete. A köhögésbe fúló sikolyok között talán fel is leli... a máglyánál, vagy a táboránál.
-Emberi törvény kibírni mindent, s menni mindig tovább, még akkor is, ha nem élnek már benned remények és csodák.-

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 336

Re: Harmatföld

Hozzászólás#222 » 2021.02.18. 20:33

-Kegyelmet az elítéltnek!-*kiáltja a hóhér*
-Az Egyistennél a kegyelem!-*felel a bíra rá, s még háromszor hangzik a szózat, míg Liúsaidhnak a Próféta jelét nyújtják csókra. Ám ajka nem hajlik a naplándzsa felé, ének kél inkább arról ősei nyelvén. Nem sirató, vagy hősöket dicsőítő zengzet, nem látott szülőföldjét, sosem volt szerelme után vágyó leány éneke ez, csakolyan, mint bármely másiké lehetne, fészkétől messzire szakadt, árva madáré. Tiszta hangja messze cseng a fagyos levegőben, mikor a máglyát meggyújtják alatta. A lángok előbb csak a szurkos rőzsét nyalogatják, majd egyre feljebb és feljebb nyújtóznak, megperzselve talpát, felfutva gyolcsruháján. Amikor a lángok bőrébe marnak, száját nem hagyja el jajszó, csak az ének válik mind keservesebbé, mintha a megaláztatás és kín mocskát a dal lúgozná tisztára.*

//https://www.youtube.com/watch?v=s1-5os6tnIE//

-Na fàg, mo bhràithrean! -*hangzik a bősz kiáltás és fegyvervas csörgése hallik, ahogy a büszke valletek a máglyát őriző lovagoknak feszülnek, ám ezt már Ludmilla nem láthatja, hiszen addigra a Demarn nagymester palánkon kívül felvert sátrába nyert bebocsátást. A komtur zsákmányolt karagáj szőnyegekkel és prémekkel dúsan terített sátrát dohogó vassárkány fűti fel, minél a deres halántékú paplovag kezeit melegíti. Gond felhőzte homlokkal tekint fel a ladyre, mi végre kíván szólni vele.*
"....spieß voran!"

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 360

Re: Harmatföld

Hozzászólás#223 » 2021.02.21. 13:01

A kegyetlen, halálos színjátékot háta mögött hagyva indul el, elkerülve a máglya sokaságát, csak a dal kíséri lépteit. Ismeri, s valahol a szíve facsarodik bele minden megcsukló dallamívbe. Csak akkor fordul meg, mikor a palánkfal kapuját eléri. Onnan még vet egy pillantást a máglya lobogó lángjain éneklőre, oly fajta pillantást, mely áthatol bármely ködön, láng fényén, egyenesen a kék szemekbe pillantva, a lélek kínjának mélyére. Aztán csak biccent egy aprót, és átlép a palánkfal alatt. Jól van ez így. Fájó szívvel nyugtatja meg háborogni akaró lelkét, s belép a sátorba, mely felett a komtur rendzászlaja leng az Egy jelképével.
- Észak hidege nem kedvez a déli vérnek. Az Egy erejében a reményünk, hogy vagy hamar legyőzzük a Ködben lapuló ellent, vagy legalább idén hamarabb tavaszodik.
Beljebb lépve engedi vissza maga mögött a sátor ponyváját, hogy kívül rekessze a zajokat, és oly természetességgel sétál beljebb, mintha saját termeiben járna.
- Nem kívánom elmélkedését soká zavarni: a segítségére van szükségem, Demarn nagymester. Reménykedem benne, az Ön fülei inkább meghallgatják a szavaim, mint az inkvizíciós testvéreké. Lássa, így állunk most secundum statum rerum: A Ralaidhra hamar ideérnek a thainjaim, de ne higgyük, hogy Thane nagyúr békés szándékkal fog érkezni. Egy felbőszült apáról beszélünk, akinek eleve bántja a szemét az inkvizíció jelenléte, és a lánya épp a máglyán áll odakint. Lorne és a többi thain kész együttműködni, de Alastair Thane csökönyös és főleg büszke, törtető természetű. Callum megkért rá, hogy mivel ő nem hagyhatja el posztját, magam menjek Thane és sebtiben összeszedett csapatai elé. Bízom benne, hogy akár rábeszéléssel, akár fenyegetéssel el tudom téríteni a vérontástól, de ha nem... Semmiképp nem érhetnek ide, vagy az, amit itt építettek, és amiért ide gyűltünk, semmivé lesz! Wallet katonákat nem vihetek... a kinti hangulatból ítélve alighanem maga mellé állítaná őket. A zsoldosoknak könnyen ráígérhetne a bérére, s ellenem fordítaná őket. Szükségem van Önre és a lovagjaira.
-Emberi törvény kibírni mindent, s menni mindig tovább, még akkor is, ha nem élnek már benned remények és csodák.-

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 336

Re: Harmatföld

Hozzászólás#224 » 2021.02.24. 21:42

*Demarn nagymester fásultan füttyenti be fegyverhordozóját, látván az asszony mily fesztelenül sétál be a sátorba. A fiatal siheder buzogányostól ront be, elértve a dolgot, aztán először balgaságában, majd a sápadt szépség láttán jön zavarba, s inkább fülig vörösen leül az egyik ládára a nagymester szakadt útiköpenyét foltozni, távol a hölgy tekintetétől. Lady Ludmilla tudja jól, a kölyök érkeztének célját, a lovagok regulájuk értelmében nem maradhatnak egyedül asszonyi személlyel.*
-Kegyed is megszokta a csípős teleket, hát nekünk is menni fog valahogy…-*szól a férfiú*-Mert olybá tűnik, jó ideig fogjuk még élvezni birtokod vendégszeretetét!
*Mintha Lorne gondterheltségét magával hozta volna az őrtoronyból, hogy átadja azt Demarnnak.*
-El ne értse szavam, mind tudtuk, hogy nem víg vadásztáborba szállani jöttünk, de úgy tetszik, nagyobb fába vágtuk a fejszénket itt Harmatföldön, mintsem számítottuk! Tartok tőle, hogy nem a pogányok veszedelme az egyetlen, mivel számolnunk kell. Méhkast bolygatni látszik az inkvizíció buzgósága. Nekem pedig-megvallván őszintén- nem füllik a fogam hozzá, hogy felborítsuk a tartomány nyugalmát, még inkább nincs ínyemre, hogy a helyi földesurak belső ügyeibe ártsam magamat a rám bízott testvérekkel egyetemben!-*forró, fűszeres bort tölt vendégének, s maga is iszik, hogy lelke is átmelegedjen, ne csak a nyirkot izzadó sátorlapok.* -Nem tudom, miféle a mi ellenségünk, mi onnan fentről les reánk, de azt bizton tudom, hogy mi nem az! Nem asszonyságod vallet népe, gondoljon bármit az inkvizíciós szék! Eh! A boldogok nevére, az én fegyverem az ima és a szentelt acél, nem a gyanakvás, az istenem pedig oltalmaz és megbocsát, nem büntet és nem haragos! Fel nem érem, miért rendezünk színjátékot holmi maszlagot evett gyereklánnyal, ahelyett, hogy oltalmaznánk az Egyház nyáját, ahogy eskünk szól!
*Fakad ki belől egyszerre, mi keblét nyomta ezidáig, ám Ludmilla kérésére látható vonakodása.*
-Lelkem szerint azt mondanám, nem tisztünk a perpatvarban részt venni, de efelől már elkéstem. A testvéreim épp most verik le a harmatföldieket, akik a máglyáról akarják lecibálni azt a szerencsétlen leányt! Kegyed mellé adok nyolc lovagot és húsz laikust, remélem elég lesz, hogy megoltalmazzák. Lady Chelley!-*szólítja meg, mielőtt, az kilép a sátorból*-Imádkozzék, hogy egyszerre csak egy ellenséggel kelljen szembeszállnunk! Úgy nem tudunk megvívni a testet öltött gonosszal, ha közben tőr fenyegeti a hátunkat.
*A nagymester parancsára fertály múlva feláll a csapat kísérni lady Chelleyt. Bár a palánk eltakarja szeme elől a máglyát, a füstoszlop már zsírtól sűrűen kanyarog a szürke égnek és dal sem hallik már felőle. Dulakodás és szitkozódás annál inkább.

A Thane felé vezető útra fordítván lovaikat, nemsoká szembe találkoznak a torony iránt érkező Aiden urral, oldalán pedig lord Ranalddal. Mögöttük vagy negyven talpas, úri kíséret gyanánt. Az urak, látván a feléjük dübörgő felvégi küldöttséget, meglassúhodnak.*
-Mi végre jössz rám idegen sereggel, lady Ludmilla?-*kiáltja tisztes távolból felé lord Thane. Hangjában végtelen gyanakvás, míg lord Ranald értetlenül nyújtogatja a nyakát, felállva nagh-ja nyergében.* -Hiszen békés ralaidh-ra és bölcs törvényt tenni érkeztünk, ahogy kérted! Vagy tán kimutatod végre fogad fehérjét, és kibúvik belőled az eddig lappangatott rosszakarat, mit a Thane család felé táplálsz?!
"....spieß voran!"

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 360

Re: Harmatföld

Hozzászólás#225 » 2021.02.25. 19:03

Csak elmosolyodik azon, hogy a lovag miként vélekedik a fáról meg a parányi fejszéjükről. Bizony, itt északon semmi nem olyan könnyű a Köd közelségében, s ha az életet épp nem annak kegyetlen eltorzulásai teszik nehézzé, hát akkor a helyi urak. Most pedig...
Dacára a pillanatnyi mosollyal nehéz szívvel kell távoznia. Tudja, hogy mi lenne az, amivel rövid úton rendezné el a kérdést. De az nem teheti. Nem szívesen hozna meg ilyen döntést...
- Köszönöm,Ön máris túlszárnyalja minden reményem.
Hálás azért, hogy a lovag segít neki... és megérti természetesen, hogy miért is akarna kimaradni mindezen felfordulásból. Azonban... nos igen. Úgy néz ki, feltétlen kell, hogy kettészakadjon e vidék, és azt a háborút, mi a "régi" és az "új" között fog kirobbanni, mindössze elodázni tudja. De előbb, mintsem utóbb, be fog következni. Főleg, ha az Inkvizíció ily vehemenciával feszül a régi hagyományoknak.
- Minden hitem az Egy irgalmában van, de félek, ide az ima már kevés lesz. Köszönöm, hogy meghallgatott, Nagymester! Remélem, még találkozunk!
Tisztelettel hajt fejet, majd távozik. Az égő hús édeskés szaga felkavarja a gyomrát, a nyál keserűvé válik a szájában, s sápadtabb lesz a hold sápadt fényénél is. Örül neki, mire végre a kölcsön kapott kanca hátán végre kilovagolhatnak...

...s a most keskenynek tűnő hadi úton, melyet az erdő havas, rideg békéje vesz körbe, megállíthatja a kíséretét. Amott, tisztes távban alaposan megnézve az érkezőket mélyet sóhajt... s a keresetlen szavakra, melyekkel Thane fogadja, újra csak mélyet sóhajt. Sok türelemre lesz most szüksége. Ki tudja, megadatik-e...
- Várjanak itt, és legyenek készen, hadnagy! - Szól a mellette feszítő lovagnak halkan.
Könnyed ügetéssel indítja meg a kancát. Ő aztán nem fog kiabálni az erdő közepén. Jó öt lépés távra közelíti meg a másik csapatot, mígnem megállítja a topogó lovat, és megsimítja annak nyakát.
- Üdvözöllek, Aiden úr, s téged is, Cameron! Hogy az urak velem mi célt szolgálnak, az pusztán attól függ, miként értünk szót itt és most, thain Thane! Nekem megvan az okom, hogy családod ne kedveljem, de írd össze egyszer nekem, ha úgy kívánod: miként ártottam neked vagy házad népének! Írd össze, s tárd elénk a Ralaidhon! Ám én úgy hiszem, támogatásom nem vontam meg eddig tőletek, ekként épülhetett eddig várad, ekként ragyog a torony fénye vidékeidre, ekként segítem földjeiden a jobbágyaid a szükségben épp úgy, amint bárki másét, s ekként nálam mindig nyitott ajtó várt, ha kéréssel érkeztél. De most oly fajta szégyen esett meg, amiről szólnunk kell. Itt és most. Kérlek...
Közelebb inti magához hát a két urat... talán hajlandóak e csekély távot félelem nélkül megtenni. De ha nem, nos... akkor nem. Nem titok, hogy a gesztus a diszkrét halkabb s békésebb szóváltást kívánná elősegíteni.
- Jól tudod, uram, hogy a Kék Halál fenyegetése okán jelentős segítséget kaptunk az Egy szolgálóitól. Lovagok őrzik a hágót most is. Te is tudod, uram, miért nem szállhatunk harcba magunk. Ezt az utolsó Ralaidhon egyértelműsítettük. A fenyegetés mágikus mivolta okán non sequitur érkeztek meg az Inkvizítorok is Harmatföldre. Szükségünk van rájuk, és alkalmazkodnunk kell a helyzethez, úgy vélem, ez ésszerű, ezt mind megértettük. A minap mégis futár érkezett, hogy haladéktalan induljak ide, mert leányod az Inkvizíció elfogta, s te vérben kívánsz gázolni emiatt, uram... Így hát jöttem, hogy megmentsem őt, és ezzel magam fejére vontam az inkvizítor atyák haragját is. A vád szerint Liúsaidh véráldozatot kívánt bemutatni... Úgy hiszem, ezt már tudod. Talán tudod az okát is: Liúsaidh úgy vélte, Gorm az Árnyékvilágba is benyomakodott, és az ősök szellemeit megtérni hívja maga mellé. Nincs okom kételkedni a lányod szavaiban, Aiden úr, hisz ismerem őt személyesen. De mély szomorúsággal tölt el, hogy a sötétség útjára kívánt lépni, és áldozati vért akart ontani. Ezzel pedig szégyenfoltot ejtett a hagyományokat békés mód tisztelő és követő házad címerén is. Az Inkvizíció nem fogadta el, hogy a Ralaidh alatt a Kistanács ítéljen, minthogy annak magad is tagja vagy, tehát az nem pártatlan. Liúsaidh büszkén vallotta meg bűnösségét, nem hagyva sok választást thain Lornenak. Ezzel együtt büszkén vállalta előttem, hogy saját magát ajánlja hírvivőnek az ősi csarnokokban tobzódó szellemek megbékítésére. Így sajnálattal kell hoznom a hírt, hogy Liúsaidh nemrég megtért őseihez. S ezzel meg kell kérjelek, hogy kíséretedről mondj le, ha a Ralaidhra érkezel! Ha így teszel, magam kíséretét elhagyom, s hárman folytatjuk utunkat, hogy ne gondold, fogságba vetnélek. Megértem az apai szív gyászát és haragját... de mint thain te is tudod, a leányod súlyosan vétkezett. Ám ha úgy döntenél, leányod halálát megtorolni kívánod, tudnod kell, azt semmiképp nem engedhetem meg. Oly háborúba nem hajthatjuk e vidéket, melynek nyertese csak a Kék Halál lenne... akkor se, ha a büszke apai szív fájdalma hajt rá.
-Emberi törvény kibírni mindent, s menni mindig tovább, még akkor is, ha nem élnek már benned remények és csodák.-

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 336

Re: Harmatföld

Hozzászólás#226 » 2021.03.06. 20:27

*Cameron közelebb léptetne, de sógora leinti. Lord Aiden bizalmatlansága szinte tapintható.*
-Nem ártottál, de csak úgy nem, ahogy a nyúl a reá csapó sasnak! A te őseid gyengék, az én felmenőim szelleme és akarata erős. Téged nem segítettek erővel a túlvilágról, engem igen és Thane diadalt ült a gyenge, idegen asszonyon…de tán csak az alkalomra vártál eddig.-*az indigóval tetovált homlok gyanakvó ráncba szalad* - Lám csak, most itt vannak a tieid. Elég vas van mögötted, hogy törlessz. Ismerem én a szemérmességed, álarc az, nem több, s bolond lennél nem élni a lehetőséggel, hogy visszamarj!
*Az asszony határozott szavára kérges ránt a gyeplőn. Haragos, fájdalmas kiáltására hollók rebbennek a csupasz, téli fák koronájáról. Tarka lova horkantva hőköl, s úgy tűnik, megugorva ragadja el, de lovasa körre véve lépteti vissza. Az állat izmai remegnek, ahogy a feszültség rá is átragad. Az erdő felett, a kék hegyek előterében gomolygó sötét füst korbácsként ver végig a thain büszkeségén.*
-Mit tettél asszony?!-*thain Ranald elkerekedett szemekkel, hűdve bámul Ludmillára, mint aki nem hisz saját fülének* -Az lett volna a dolgod, hogy megvédd hűbéresed leányát! Te pedig engedted, hogy az egrón fattyak gyalázatot tegyenek rajta, méghozzá a saját földünkön?!-* kifakadására a kíséretet adó talpasok parancs nélkül is fegyvert vonnak, felhorkanva, gyalázkodón kiköpve. Ludmilla látja, ahogy Thane keze kardja markolatára szorul - háta mögött a lovagok hadnagya súlyba parancsolja a fegyvereket- de lord Aiden nem von pengét. Áspis tekintetét szegezi csak neki.*

-Tudod-e galla, miért fogadtuk el másfél esztendeje ceann-nak Emerichus Chelleyt? Hát tudd meg, ígéretet tett rá, hogy ha Harmatföld hadai apja seregéhez csatlakoznak a háborúban, cserébe szavatolni fogja függetlenségünket! Segítséget ígért, hogy Harmatföld fiai és lányai kivívják végre függetlenségüket és ledobva az egrón igát újra Achadh Mèinn, Ércmezei királyság lehessünk, mint a sárkányurak idején! Hogy a Véres Folyók Csatájában elesett őseink sikolya ne visszhangozzon tovább, két világ közt csapongva!-*száraz, örömtelen kacaja, mint a zsúpot emésztő lángok ropogása*-Liúsaidh megtette a legnagyobb szolgálatot hazájának. Bosszúra kötelezte egész vérvonalát. A leány vonta ki a tőrt és az ellenség földjébe szúrta.-*Ludmilla szinte látja maga előtt az ősi hadbahívó jelet, minek nyomán vért patakzik a föld.*-Ím a háborúnk, így jogossá lett! Nincs szükségünk rá, hogy megvárjuk, míg Chelley beváltsa az ígéretét! Ledöntjük a déli bálványokat, a papjaikat elevenen földeljük el! Immár az egrónok vérétől lesz dögszagú a Haragos vize, tetemeiket a víz viszi egészen Koronaékkőig, HOGY ÍRMAGJUK SE MARADJON E FÖLDÖN!-*utolsó szavait már a háta mögött pajzsukat vérontásra elszántan verő harcosoknak címzi* -És hidd el, lady Ludmilla, erősebb szövetségesünk lesz hozzá, mint Öregcselle valaha is lehet…
"....spieß voran!"

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 360

Re: Harmatföld

Hozzászólás#227 » 2021.03.07. 10:02

*A szavak, melyek elhagyják az öreg torkát, megdöbbentik, s egyben mélységes bánattal töltik el. Tekintete Ranald úrra siklik, tud-e bármit is a Thane család eképp fondorkodásáról... Hisz, hogy a báró mit hazudott nekik, kevésbé izgatja most, mint a tény, hogy Thane képes lenne akár Gorm szövetségét is elfogadni, s szellemét és népét szolgasorba hívni! Szabad akaratából... s ők bolondok bíztak benne, hogy van még becsület benne?
Nem... csak ő volt bolond. Tisztán kellett ezt látnia mindenkinek. Cameronnak elsőként. Haragja hát önmaga ostobasága ellen fordul, hogy engedte, hogy a thainok maguk akarata szerint cselekedjenek. Naiv volt. Mit naiv? Egyenesen ostoba. De nem hezitálhat, ezt a csorbát helyrehozni. Köpenye alatt húzza elő a fehér jelekkel díszített cseresznyefa pálcát, kék szemében az elszánás acél hidege világít. Meg kell lennie ennek is hát.*
- Úgy hát megtérhetsz Őseidhez... s számolj el velük mint házad hóhérával. Sèid mar theintean àrda!
*A kivont pálca ezúttal nem kegyes. Nem lovat céloz. Nem figyelmeztető lövéssel inti helyére a bűnöst. Ítéletet mond Aiden Thane felett. Egyenesen a szívét akarja kiégetni a helyéről. Azt a feketére aszott, romlott szívét. Ennyinek elégnek kell lennie, hogy a lovagok rohamra ugrassanak.*

//TéT: 79 //
-Emberi törvény kibírni mindent, s menni mindig tovább, még akkor is, ha nem élnek már benned remények és csodák.-

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 336

Re: Harmatföld

Hozzászólás#228 » 2021.03.07. 19:53

//VÉT: 27//

*Hidegen villan a pálca által elszabadított erő. Aiden Thane-nek érkezése van még, hogy kardot rántson, s harcosként fogadhassák az Ősök Csarnokában, de a penge csendülve pattan szét, ahogy az aetheri kisülés az acélt érve először, vág keresztül a megsűrűsödött levegőn, s izzó lyukat hasítva a thain láncingén, ökölnyi, szenes sebet üssön mellkasán. A nemzetségfő arcára tetovált kígyójelek szétfutni látszanak, ahogy a döbbenettől elsápad. Tán maga sem hitte volna, hogy az asszony, kit annyit gyötört szóval, s tettekkel, végül valóban elszánja magát, hogy saját kezével adjon számot néki. Elkerekedett szájából égett, fekete vér csorog szakállára, s a fülsiketítő csattanástól rémülő lova kiugrik alóla, a hóba vetve utolsókat hörgő gazdáját. Mindez pillanatnyi idő csupán, de Jezabel mindent akként vél látni, mintha mézbe ragadt bogár lassúságával történne. Az a Valami pedig, mit önsanyargatással és fohászokkal gondosan leláncolva tart lelke mélyén, nagyon is elégedett. Mintha koncot vetett volna neki, elpocsékolva most az időt, mit kitartó munkával éhenveszejtésébe ölt eddig. Egy pillanatra felrémlik előtte Sergius Abelus atya aggodalmas, kortalan arca, de ekkor már rohamozó lovagok száguldanak el mellette, hogy nekirontsanak a vallet talpasok Ranald üvöltésére összecsattanó pajzsfalának. A távolság nem volt igazán elegendő, hogy a roham teljes lendületével kibontakozzék, de a nehéz harci mének patkói, vasalt szügye így is hátraveti a valletek arcvonalát. De ahogy a roham lendülete elfogy, mit sem törődve legázolt, összezúzott társaikkal, újra zárják a sort, hogy visszaszorítsák a tiprodó lovasokat*

// VÉK: 86, majd ellentámadás: TÉK: 70//
"....spieß voran!"

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 360

Re: Harmatföld

Hozzászólás#229 » 2021.03.08. 14:48

//ezt még tanulni kell.
Lovagok TÉK: 101 VS valletek VÉK: 86 Különbség: 15 -3EP?
Valletek TÉK: 70 VS lovagok VÉK: 94 Nincs sebzés, ÉP: 28//

Hideg pillantása az elhanyatlóról annak sógorára vándorol. Nem olvasni abból ki egyebet mást, csak a hideg, sőt egyenesen rideg elszánást. Nem tükröződik azokban a szemekben harag, öröm, bánat... semmi. Olyan a tekintete, mint az acél, amire jég dermedt. Meg sem rezzen, ahogy a lovagok támadásba ugratnak és vágtatnak mellette, a pálcát a helyére csúsztatja, helyette a csapdaíjat vonja ki. Az is elég lesz immár, hisz nem feltétlen célja meggyilkolni thain Ranaldot. Nem... még nem bizonyos a bűnösségéről mindabban, amit Aiden oly örömmel köpött az arcába.
S e hideg méltóság mélyen belül, a lelke mélyén is töretlen. A kaparászó nevetést megszokta már... s könnyen lohasztja le kedvét. Hisz ki, mi volt Aiden Thane? Egy vén eretnek, ki nem tagadta meg a sötétség útját, de örömmel és büszkén járta azt. Szövetségese és szolgálója a pokol minden fertelmének. Milyen erős szövetségese lett volna e Fertelemnek, mit lelkében láncol? S lám... most e szövetséges az égre mered opálos szemekkel. Mert az Egy fényében nem járhat, ki tévelyedéséért bocsánatért nem vezekel, bűneit meg nem bánja.
Mert a sötétség notórius szolgáit gyilkolni nem bűn, de az Egynek tetsző cselekedet. Deus vult, ahogy mondani szokás.
Lovát hátrébb vonva figyeli a küzdelem állását. A hadi taktikához nem ért, legyen az a férfiak dolga, miként is kell győzelemre vinni a csapatokat. De azt még ő is tudja, hogy vezér nélkül lankad a harci kedv. Cameron maradt. Tekintete őt keresi, őt figyeli, s ha van módja, hogy rálőjön, megteszi. Bár nehéz az ügy. Nem akarja megölni. Csak megsebesíteni annyira, hogy ne küzdjön tovább... vagy legalább a lova ne maradjon állva.


//Rád bízom, mire van lehetősége: tud támadni vagy nem? Ha igen, mi a tisztább cél, a ló vagy maga a lord. Nehezítés, hogy célzott a támadás, de pont hogy ne legyen halálos, ha talál.
TÉT Jeza: 91.
TÉK lovagok: 101 (megint XD) VÉK lovagok: 85 //
-Emberi törvény kibírni mindent, s menni mindig tovább, még akkor is, ha nem élnek már benned remények és csodák.-

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 336

Re: Harmatföld

Hozzászólás#230 » 2021.03.08. 21:49

//VÉK: 94 (az első körben 6 fős veszteség a 40-ből) TÉK: 69//

*Az iszonyú súlyukkal a pajzsfalnak feszülő csatalovak tolongva, forogva nyomják a Thane és Ranald talpasokat. Sárga fogaik pajzsok fémszegélyén csattannak, míg páncélos lovasaik, mint véres aratás cséplői, zuhogó pallosokkal, buzogányokkal aprítják a lázadókat. Az első halottakat kéttenyérnyi paták tiporják a véres, sáros latyakba. Jezabel látja ugyan fel- feltűnni a csatasor mögött embereit ordítva bíztató, kardjával vezénylő lord Cameront, de az egymásra lapolt pajzsok miatt a célpont nem tiszta, s pontosan célozni ekkora távolságon a kicsiny csapdaíjjal ugyancsak bajos. Nagy karéjban kéne kerülnie, hogy tiszta rálátása legyen a vezérre, s közelebb kerülhessen hozzá. Amint esélyeit latolgatja, a szárközépig érő hóba alig egy lábbal vétve el őt, nyílvesző szisszen. A téli hidegnél dermesztőbb a felismerés: rá is vadászik valaki a vallet sorok mögül.*

//TÉT: 61 (Távolság 16)//
"....spieß voran!"

Vissza: “A Téli kastély és környéke”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég