Harmatföld

A Téli kastélynak és annak környékének játékterülete.
A játékhoz kérjük, jelentkezz be!
Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 361

Re: Harmatföld

Hozzászólás#211 » 2021.01.10. 20:28

~Tudod-e, vén csont, hogy az egyedüli, ami téged megment a közeli végítélettől, az az én jámbor alázatom?~
Jámborságát kevés dolog tudná jobban kifejezni, mint hogy még idegesnek sem látszik. Sőt... nagyot sóhajtva ingatja a fejét, ahogy az inkvizítor atya beszél. Kis idő múltán pedig az orrnyergét masszírozza meg, onnan egyenesen a halántékára vándorol az ujja, s e néma testbeszéd jelentősen képes talán érzékeltetni mély fájdalmát, csalódását és szánalmát.
- Ha most, hát most... bár hosszú tárgyalás lesz. - közli aztán az inkvizícióval. - Thain Lorne! Önnek van joga képviselni Chelley bárót, míg a Tanács másik két tagja meg nem érkezik! Kérem!
Nos igen, a birtok igazgatását nem rá hagyta a férje, hanem a Kistanácsra. A Kistanács gyakorolja a jogokat a báró távollétében, így az úriszék jogát is. Ezért akarta, hogy a Ralaidh végén ítéljenek. De ha az inkvizíció atyái így kívánják... Ő hallgat. Míg a fogolynak fejére olvassák a bűneit, vet egy pillantást az asztal melletti magas támlás, prémes székre, de csak egy sóhajjal leoldja a köpenyét, és ledobja rá. Idebent kezd kellemetlenül melege lenni.
Hát még a vádakat hallván. Nos, igen, az emberáldozat elkerülhetetlen, ha a lány nem tagad. Márpedig nem tagad. A szavai felelevenítik a kripta emlékét, mikor még férjura elhunyt szellemét kellett megbékítenie. Ez esetben viszont egy dolgot tehet meg...
- Liúsaidh, elszomorít, hogy így kell találkoznunk ismét. Élénken él bennem az emlék, hogy utoljára a kastélyban találkoztunk, ahol együtt nyitottuk fel az egyik titkos kamrát. Akkor is a Köd egy vadork sámánja tört ránk, ellene küzdöttünk, és te hozzájárultál ahhoz, hogy a pokolra száműzzük. Kedvesem, szent igaz... a walletek vallásgyakorlása szabad, de az emberáldozat tilalmas! Ahogy arra buzdítani is. Szembemegy az Egy és minden Élet törvényével, és Sötét erők felé hajlítja az embert. De megértem, miről szólsz, mert bár a szellemekkel nem szóltam, de saját szememmel láttam, miként hívja a halandó lelket magához Gaelach Gorm. S megértem, mert megtapasztaltam már, milyen az, mikor Sárkánykő szellemei nyugtalanok. Félelmed elfogadom, s úgy hiszem, a Kistanács is így tesz majd. De lásd, emberáldozatra való felbujtásban az Egyház megvádolt... és a Tanácsnak ítélnie kell. Tagadd meg a vádat, és akkor szólíthatjuk az inkvizíció tanúit, vagy...
Egy pillanatra elnémul, és a közelebb sétál a leányhoz. Próbál a szemébe nézni, már ha annak réveteg pillantását sikerül elkapnia. És az anyanyelvén szól hozzá, melyet Lorne is jól ért, de talán más kevésbé.
- ...vagy ismerd el, és válj te a szószólónkká őseid csarnokaiban. Atyád megkapja e földi maradványaid, és ő tudni fogja, miként temessen az ősi hagyományok szerint, hogy lelked szent küldetésre indulhasson. Mártírrá válsz, s ezzel nem csak elhalt őseid szolgálod, de élő néped is. Ezt talán apád is elfogadja majd... mert bár tudom, hogy igaz minden szavad, de ostobaságot műveltél, Liúsaidh, és ezért tengernyi vér folyhat még. Értelmetlenül. Vállalod tehát e feladatot? Leszel a néped követe a túlvilágon?
-Emberi törvény kibírni mindent, s menni mindig tovább, még akkor is, ha nem élnek már benned remények és csodák.-

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 377

Re: Harmatföld

Hozzászólás#212 » 2021.01.16. 18:49

*Lord Lorne szava elakad. Ludmilla látja arcán, mint változik az döbbentté, hogy a harag pírja elönti orcáját, halántékán ér lüktet, ádámcsutkája megugrik a prémgallér mögött. Tudta, hisz ismeri már, hogy halálra ítélni egy másik tháin leányát, ráadásul akarnok egrónok vádjai alapján egyszerre borzasztja és mérhetetlen módon dühíti. Tudván tudja, hogy Thane-nel hiába fűzi össze rokonság, fegyveres erejét vívná ki maga ellen, ha engedne az inkvizíciónak. Ha a rozsomák természetű öreg lord Aident így megcsalná, az nem ismerne sem belátást, sem törvényt, de még atyafiságot sem. Elsötétült homlokkal mered lady Chelleyre, majd az elégedetten figyelő inkvizícióra, a fejét csóváló Demarn komtúrra, majd újra Liúsaidh-ra.*
-Szólj a védelmedben, leányom!-*nehezen találja meg kiszáradt torkától rekedt hangját*-Nem kívánja senki sem halálodat, legkevésbé én magam! Tagadd meg a vádakat és ne idézz fejünkre még nagyobb veszedelmet!
*A lány távolt fürkésző szeme végre Ludmillára talál. Soká fürkészi a grófnőt, fejét oldalvást billentve, mintha tűnődne, ám hangját lady Chelley saját fejében hallja visszhangozni.*

~Én nem küzdök a saját sorsom ellen Lhiódmailh. Örömmel csatlakozom anyáimhoz és atyáimhoz, hisz a sárkányok vére hozzájuk köt. Békítem őket, ha így kell lennie, de te hiába próbálod elodázni az elkerülhetetlent. Ő az egyetlen, ki megmaradt nekünk a Nagyok közül. Lásd a Hold magához ölel minket, míg a sápadt Nap eltaszít és pusztulásunkra tör. Neked kellene a szövetség pecsétjének lennie, s az Ő uralmát szolgálni minden képességeddel, de te kétségbeesetten kapaszkodsz az álmokba és hamis ígéretekbe. A szavadat adtad neki, még ha úgy is hiszed, semmis az, de Ő nem feledi azokat, kik nevére tettek esküt!~

-Mit mondtam, nem tagadom.-*szól tompán aztán Liúsaidh*
-Hallottad hát, lord Lorne, Chelley gróf régense, a vádlott elismeri eretnek bujtogatását! Az eljárás lefolytattatott! Az úriszéktől halálos ítéletet kérnek reá bírái!
-Akárhogy mérik is a ti igazságotokat ott a Felvégen, de én mégsem találom egy majdnem gyermeklány fecsegését halálos bűnnek!-*Lorne szeme sarkában megrándul egy izom, szája megremeg.*-Vonakodom tehát halálra ítélni mindezek miatt, hisz tett nem követte a szavait! Különben pedig megvárni volna illő a kistanács minden tagját az ítélethozatallal!
-Ez hallatlan! Mindnyájan tudjátok, hogy népetek babonásan csügg a leány minden szaván! Csak idő kérdése, mikor kevertek volna emberi húst és csontokat a habarcsba Sárkánykő várában! Egytől való szerencse, hogy idejében felfedtük szándékát és megakadályoztuk a nagyobb bűnt! Elismerte megátalkodottságát! A tanácsotok tagja pediglen a vádlott atyja, ki bizonnyal akadályozni fogja az igazságos ítélethirdetést! Ha levesszük láncait, immár semmi nem tartja vissza az ördögi tettektől!-*károg halálmadárként magából kikelve az inkvizítor*-A korona törvényeit veszed semmibe, ha most elengeded, lord Lorne, hovatovább szent háborút kockáztatsz Harmatföld ellen! Megengedheted-e magadnak mondd, mikor halálig elszánt pogányok és eretnekek seregei dörömbölnek termeitek ajtaján? Amikor egyre több korcs gyermek születik a rokonházasságok, vagy a Köd rontásaként -ki tudhatja azt ezen a vidéken- hogy az igaz hitbéliek ármádiája rohanjon le benneteket? Írmagotok sem marad, nektek valleteknek, s mindezt azért, mert egyetlen bűnöst csökönyös ragaszkodásod miatt nem büntettél meg a királyi törvényeknek megfelelően?! Halált követel rá a szent törvényszék, vagy tudd meg, az Egy rója ki majd a ti büntetéseteket!
*Lorne arca árulója dúló lelkének. Lady Ludmilla bánkódhat most, hogy nem láthat a thain homloka mögé. Öblös káromkodásban tör ki végül, haragjában lesöpörve mindent az asztalról, hogy az egyházfiak talárjait bor és ételmaradék borítja be, riadt kavarodást okozva a szálában. Végül elfordulva, indulataival küzdve int csak.*
-Vigyétek…!
*A döbbent pribékek felocsúdva megragadnák Liúsaidh karját, hogy elvezessék, de amaz határozottan eltaszítja kezeiket. Megy ő magától is. Borostyán tekintete utoljára még Ludmilláéba perzsel , aztán büszkén, mint ki nemes küldetésre és nem vesztőhelyre indul, rabtartói gyűrűjében távozik.*
"....spieß voran!"

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 361

Re: Harmatföld

Hozzászólás#213 » 2021.01.16. 19:28

~A hazug ígéretekről van mit szólnunk mindahányunknak, Lhiusaidh! De mind meghozzuk a magunk áldozatait ebben a harcban. A tét csak az, hányak pusztulását idézzük elő. Nekem a haláltól félnem nem kell... sokkal rosszabb sorsok kísértenek. S ha e fertelem a lelkemre vár, bizony álljon sorba... vagy küzdjön meg érte oly hatalmakkal, melyek egyelőre erősebbek nála. Itt nem én számítok... s nem az én áldozatom. A néped számít, ami az én népem is már. És ez a nép szabadságban akar élni. A Kék Hold nem ezt tartogatja nekik.~

Állja a lány tekintetét, és ő aztán türelemmel várja ki, hogy a feje felett replikázzanak.... hanem amikor a thain elbocsájtja a pribékekkel a lányt, a keze épp csak finoman mozdul, ajkairól ép csak felszakad a bűbájos ige, s az ajtó döndülve csapódik be... s újabb mozdulatra az egyik padlat torlaszként csúszik elé.
- Még nem megy sehova! Fékezze az indulatát az Invizíció... nem a bolondját járatjuk Önökkel, hanem Harmatföld törvényei szerint járunk el! Ha nem így teszünk, úgy nincs törvény, tehát nincs bűnös sem! Ez a törvény köti thain Lorne kezét is. A férjem a Kistanácsra hagyta távollétében a tartomány irányítását, és ebben hiba nem lehet! Egyébirányt sérelmezem, hogy a véleményem miatt kérettek ide, de eddig az egyik oldal lekezelő elutasítását kaptam csak, a másik oldal pedig meg sem várja, mit javaslok! Úgyhogy most befogják a szájukat az urak, vagy én fogom be, de akkor aztán már igazán nem mondhatják majd rám, hogy jámbor természetű lennék!
Csak merjen megszólalni bárki is, garantált hogy ráfröccsent még egy kis bort, egyenesen a képébe! Ehhez pedig még csak meg se kell fognia a kupákat! Bár nyugodt természete van, de ezzel az őrült, ideges ordítozással és kapkodással igazán kezdik felbőszíteni, és ha neki kiabálnia kell ezekkel itt, akkor azt úgy teszi, hogy megeshet, még a Próféta csúcsán is hallani fogják. Márpedig már látja, hogy ezek mindjárt felemelik a hangjukat....
- Csendet, Callum! És maga is atyám, MOST csendben marad! - a mágiával megerősített, máskor oly kellemes hangja most olyan hangerővel és határozottsággal csattan, hogy alighanem a megzavarja a törpök alanti kedélyes késő esti beszélgetését is, bár hogy mennydörögne így télen, és ily érthetően, az erősen furcsa lehet.
Hanem aztán már nem úgy folytatja, hogy azt a tábor is értse.
- A lány nem tagadja a bűnösségét, de... mentő körülménye, hogy zavarodott, elvakult elme, ez látszik, akit egy babonás álom fertőz. Emellett csupán szót szólt az istentelen áldozatbemutatás mellett, de meg nem cselekedte. Az inkvizíció munkásságára és megítélésére is rossz fényt vetne, ha néhány zavaros szóért máglyára tennénk. Hol van itt kérem az Egy fénye és irgalma, amelyet képviselni vagyunk hivatottak, atyám?Ennek tekintetében javaslom szigorú büntetés kiszabását, mely azonban nem közvetlen halálbüntetés. Javasolnám Liúsaidh Thane száműzését Harmatföld területéről. Szakítsuk el a leányt úgy szeretett őseitől, éljen száműzetésben idegen földön, házát többé ne lássa, ősei szavát többé ne hallják meg! Amennyiben pedig ismét Harmatföldre lépne... a terület thainja elfogja, és kivégeztesse! Úgy hiszem, ez a döntés kielégítő lehet az Inkvizíció számára is, és le tudom tuszkolni valahogy a Kistanács torkán is!
Jelentőségteljes pillantással próbál üzenni thain Lornenak a végén, hogy legyen veszteg... csak remélni meri, hogy a forrófejű férfi érti is e pillantás lényegi mondandóját. Vannak dolgok, amikről semmiképp sem szólna az inkvizíció előtt.
-Emberi törvény kibírni mindent, s menni mindig tovább, még akkor is, ha nem élnek már benned remények és csodák.-

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 377

Re: Harmatföld

Hozzászólás#214 » 2021.01.17. 17:27

*Ahogy lady Ludmilla akaratát ily vadul fejezi ki, a pergamen arcú inkvizítor fenyegetőn emelkedik meg ültéből. Dühös kígyóként, fenyegetően sziszeg felé.*
- Intelek tőle, hogy még egyszer efféle tettekre ragadtasd magad, Ludmilla Chelley…! Tévelygő néped helyzetét nem jobbítod azzal, ha fenyegeted az egyház kirendelt ítélő kongregációját!
*Valóban, a boronafalnak döndülő padra Demarn nagymester páncélkesztyűs keze is kardja markolatára szorul, de még aggasztóbb a fegyverhez nem szokott marokba simuló naplándzsa és a suttogó fohászok, miknek utolsó szavait függni hagyták. A teremben nem csak a feszültség miatt érezni sűrűnek a levegőt. Liúsaidh megperdül, s aképp mered most az asszonyra, mint ki tébolyultat lát.*
- A kánonjog tételesen kimondja, hogy a concitor súlyosan istentelen tettében osztja a deliquens sorsát… -*ezt immár színtelen szóval szóló, ifjú lumenikánus barát mondja*-..mi minden esetben expurgatus, méghozzá per saeculares principes iuste! Az exsiliumtól nem várható a bűnös –már pedig a bűnösség önként tett vallomása által bebizonyíttatott- szörnyű tettének megakadályozása, legfeljebb csak a vizsgáló egyházi hatóság szemétől távol történő megvalósítása! Következésképp javaslatod egyházi törvényekbe ütközik, mi több, elősegíted a bűnöst a cselekmény megvalósításában, mivel magad is fautorrá válsz, asszonyom.

~Lhodmailh! Na dèan reubaltach! Te döntöttél úgy, hogy keljünk ki a sors ellen, de ehhez szükségünk van az ősök jóindulatára. Én megteszem a kötelességem az én halálom, vagy másé árán!~

*Liúsaidh kifejezéstelenné fakult arccal nézi végig a jelenetet, míg Lorne a prémmel borított székbe roskadva, homlokát tenyerébe támasztva küzd magával. Széles vállai reszketnek az indulattól*

-Látod, lady Chelley! -*mosolyog önelégülten, hegyes szakállát simogatva az inkvizitor*- Jobb volna neked, ha hagynád, hogy egyszerűen kivágjuk a mérges húst a testből! Inkább engednéd, hogy a vallet faj a gyógyulás útjára lépjen, mintsem tovább tetézed a nyomorúságot, hátha oly fekélyeket is feltársz még a tisztelt szék előtt, mi felett jótékonyan szemet hunyt volna...
"....spieß voran!"

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 361

Re: Harmatföld

Hozzászólás#215 » 2021.01.17. 19:13

~Könnyen beszél, aki már fél lábbal odaát van, Liúsaidh! De a vérfürdőt, amit apád rendez az ostobaságod okán, ki takarítja el?~

- Amit mondtam, megmondtam. Azt meg nem másítom.
Felesleges annyira izgulni az uraknak. Bár valahol szórakoztatja azok megugrása, ám egy szó, egy mozdulat, és az út szabad... A cél csak a figyelmük felkeltése volt, egyéb nem.
- Ebből a kelepcéből, amit Liusaidh ásott nekünk, nem látok más kiutat. Fenntartom, hogy tanácsolom a leány halálbüntetés terhe melletti száműzetését. Azt is mérlegeljék, hogy egy büszke nagyurat készülnek megsérteni. Thain Thane nem a megbocsátásáról híres, s ha a leányát meggyilkolják, akkor akár bonthatjuk is a falakat, nem a Köddel kell aztán egyik félnek se harcolnia. Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy az erőinket szétziláljuk. Amúgy meg... lehet, hogy meg tudnám győzni Aiden urat. De legalábbis megpróbálnám. Már csak ezért is érdemes lenne most nyugovóra térniük. Értelmetlen egymást sértegetnünk itt, amikor... ahogy mondtam, és ehhez ragaszkodunk... a Tanács hiányos.
-Emberi törvény kibírni mindent, s menni mindig tovább, még akkor is, ha nem élnek már benned remények és csodák.-

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 377

Re: Harmatföld

Hozzászólás#216 » 2021.02.06. 20:27

- A törvény elé idézett leányszemély megvallotta bűneit!-*ragadja magához a szót erélyesen lord Lorne, a rendtartás merev hivatalosságával* -A Kistanácstól nem várható pártatlan döntéshozatal, az ítélet meghozatalának jogát rangomnál fogva magamhoz ragadom! Harmatföldön mindenki teszi a dolgát, mit reá róttak az égiek...-*ez utóbbit már keserűen teszi hozzá*-Az ítélószék feloszlattatik, a pribékek haladéktalanul kezdjék meg az exterminus előkészületeit! Elvezetni a foglyot!
*Az ítélő atyák és lovagok maguk között pusmogva, de felemelkednek, hogy miután Liúsaidhot elvezetik, maguk is kisorjáznak a szűk, fülledt teremből. Csupán az inkvizitor mosolyog elégülten lady Chelleyre*
- A Fénynek nem vethet gátat a tudatlanság legmélyebb sötétsége sem. Az Egyisten áldja meg, gyermekem!-*döf oda utolsót*
-Egy szóra nagyasszonyom, ha maradnál...!*-szólítja meg a thain Ludmillát, ha az távozni készülne. Ám a szót mégsem veszi fel, mintha réveteg tekintetét az asztal gondatlanul gyalult lapján feledte volna. Ludmilla ismeri a nagyhangú thain efféle hallgatását. Férjura kutyái lapítanak így, amikor tudják, hogy jogos büntetésük készül. Nemes férficsend ez, Lady Bride, Lorn asszonya mesélt neki ura e szokásáról, midőn, ha cívódás esik köztük, az első pofon jogát meghagyja a fehérnépnek, hadd adja ki az a mérgét elébb.*
"....spieß voran!"

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 361

Re: Harmatföld

Hozzászólás#217 » 2021.02.06. 23:05

Nagyot sóhajt, és a plafon felé emeli a tekintetét. Fáradtan int csak az inkvizítornak... mit neki annak piszkálódása, mikor épp ezer nehezebb gondolat nyomja a lelkét. Fel se veszi a maró gúnyt.
- Az Egy irgalma vezesse tovább az úton...
Gondolatai nem arra szárnyalnak már, hogy mit ki nem kell állnia az oly rettegve gyűlölt szervezettől. Inkább a tengernyi vérre gondol, amelynek ontatnia kell még. S miért? S miért kell neki ebbe belefolynia. Csak mikor az ajtót bezárja maga mögött a delegáció, akkor pillant a lordra. De hogy dühét kiadná? Ugyan már... ennek már semmi értelme nem lenne.
- Bölcs döntés... bár kényszerű volt. Az inkvizícióval nem lehet tárgyalni, csak kényszeríteni őket a meghátrálásra. Ha már valakit elfogtak, nem eresztik... De ettől még nekünk kell lenyomni Thane torkán, hogy a lánya bolond volt, és ezért meghal. Nem hiszem, hogy meg fogja nyugtatni a tudat, hogy önként vállalta a szent küldetését az Őseikhez.
A hangjában a keserű, szomorú belenyugváson túl más nem érződik. Ugyan miért adná ki a dühét a férfin, az épp úgy menteni akarta a menthetetlent.
- Azt remélem tudja, hogy mostantól minden ügyben önnek kell ítélnie, Callum. Akkor is, ha boszorkányt hoznak... akkor is, ha egy thain örökösét... és akkor is, ha engem. Az inkvizítorok önt fogják keresni, és ezt a thainoknak is el kell fogadnia. Nem lett volna jobb, ha az úriszék jogát visszaruházza rám, és nekem kell halálra ítélnem a végén? Félek olyan terhet vett a vállára, amivel nem akarhat élni... És én sem szeretném, ha emiatt viszály kerekedne a thainok között.
-Emberi törvény kibírni mindent, s menni mindig tovább, még akkor is, ha nem élnek már benned remények és csodák.-

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 377

Re: Harmatföld

Hozzászólás#218 » 2021.02.11. 17:42

-De így, asszonyom, te pártatlanul maradhatsz a mérleg nyelve!-*tekint fel fáradtan, mégis elszánt tekintettel lord Callum* -Farkas-idők közelednek és meg kell válogatnunk, kiben bízhatunk, még saját véreink közt is. Ha most Thane haragja feléd irányul, mint ki halálra ítélted a leányát, azzal szavad nem lesz többé a tartományban, hisz eltagadja azt, mondván, az inkvizícióval egy követ fújsz és a walletek árulója vagy. Márpedig ezt nem engedhetem! Én a népem sorsát előbbre valónak tartom, mint házam érdekeit, a balsorsban pedig szükségem van a józan szövetségesekre a bolondok között. Szükségünk van rád, lady Ludmilla, tán jobban, mint eddig valaha!
*Az ablakhoz sétál, s kitekint rajta. A hegyekről leszáguldó metsző szél kósza hópelyheket kerget, süvítését még idebent is hallani.*
-Más nemzetségfő égbekiáltó sértésnek venné, ha akár atyjafia leányát is, de saját földjén, idegen törvény okán gyilkolná meg idegen kéz. De ezerszer inkább haljon meg Liúsaid Thane, mint sem az egész wallet nép boruljon akaratlan bábként egy feledésre ítélt isten lába elé! A hercegérsek missziója nélkül nem nyerhetjük meg ezt a harcot, ezt te is tudod, s ha ennek lord Aiden becsülete az ára, hát nem nagy az az ár!
*Az őrtorony cölöpfallal körbevett udvarán a felvégi pribékek már megkezdték a megrakni a máglyát. Kétembernyi cölöpöt állítottak, minek lábánál rőzsehalom emelkedik. A katonák közül ki egykedvűen, ki gyanakvón méregeti a buzgólkodó szolgákat. Akadt a wallet talpasok közül, ki fellökte, fenyegette, megcibálta a szolgákat, mire az őrségparancsnok paplovagokat és laikus fegyvertestvéreket rendelt a munkálatok őrizetére.*
-A lány halála nem lesz hiábavaló, s ebbe ő is belenyugodott. Az Ősök Csarnokában előkelő helyre lel anyái között és megbékíti őket ügyünknek, efelől nem aggódom. Thain Thane már útban van ide, pár óra, és számolhatunk érkeztével, addig meg kell lennie az áldozatnak.*-bólint belenyugvón* -Ám, amikor megérkezik és látja gyermeke megszenesedett testét a máglyán, haragja éktelen lesz és elsőül az egrónok felé fog fordulni! Így is lesz elég baj a saját zavargó harcosainkkal, nem engedhetjük, hogy Thane vérontást rendezzen saját szövetségeseink között. Ellenem is bosszút esküszik majd, nem kétség, de nekem most a hágót vigyázni a fő dolgom!-*beszédesen Ludmillára pillant.
Odakint eközben izgatott kiáltások, ideges szidalmak és dulakodás hangjait hozza a szél. A fegyveres sokadalom tekintetének kereszttüzében láncon vezetik elő a bűnöst.*
"....spieß voran!"

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 361

Re: Harmatföld

Hozzászólás#219 » 2021.02.11. 20:43

Lehunyja a szemét, míg meghallgatja a másikat. Isten látja, mennyire fáradt is, s e fáradtság nem a megerőltetéstől telepszik rá, hanem minden egyes szócsatától. De legalább megnyugtatón hat rá a férfi minden szava... ritka ez mostanában. Főleg nem egy Lornetól.
- Mind egyet akarunk, de más utakat járunk a cél felé. Tiszteletben tartom a házaikat, Callum, s így az is igaz, én magam mondtam Aiden úrnak, hogy az ősi babonák útján keressen megoldást, ha képes rá. Ám azt is elmondtam, hogy kiontott vér nem áztathatja e földet ennek szellemében.
A keskeny ablakhoz megy, s kinéz rajta... Nem tetszik, amit lát. Mély fájdalommal és szomorúsággal tölti el.
- Lhiúsaidh maga döntött így. És ezért a döntéséért épp annyira tisztelem, mint amennyire elmarasztalnám, ha úgy dönt, mást áldoz fel. De büszkén vállalja a kínhalát, hogy megcselekedje, ami szükséges, és ezért, ha eljön annak az órája, Liúsaidh Thane szobra fogja díszíteni Sárkánykő egyik új erődtornyát. Szeretném megértetni az apjával, hogy a lánya végül helyes döntést hozott. De félek nem fogom tudni. És ha Aiden Thane úgy dönt, hogy háborúba kezd, akkor a többi thainnak is döntenie kell. Én bízom benne, hogy józan ésszel ítélnek majd. Meg tudom büntetni Aiden Thanet, ha a Gyémánt torony fényét kioltom, de félek, azzal csak bosszúálló lelkét tovább sodrom a káosz és sötétség felé, melyet a torony fényének elűznie kellene. Természetesen minden, a kastélyát erődítendő támogatásom azonnal megvonom tőle, így félig felépített falai mit se érnek majd. Azon túl egyetlen eszközöm van ellene: Haladéktalan visszatérni a városba, és tájékoztatni az Akadémiát arról, hogy az ifjú Alastairt mostantól rajtam kívül senki nem látogathatja, a gyermeket az anyjától elszakítom, és megfigyelésem alá helyezem. Esetleg... elküldöm Öregcsellére néhány hónapra az ön által biztosított kardforgató lovaggal. Kettőnk közt szólva a fiút sosem büntetném meg. De ha a Thane család veszélybe sodorja egész Harmatföldet Aiden úr sértettsége miatt... úgy hetedíziglen kiirtatom, s földjeit olyanok kezébe adom, akik képesek megérteni, hogy a szükségóráján fejet kell hajtanunk. Úgy hiszem, ha valakit igazán megvet Aiden, az én vagyok... és belőlem azt is kinézné, hogy akár Alastairnek is ártanék. Ez... visszafoghatja a kezét.
Olybá tűnhet csak hangosan gondolkodik... s valóban, latolgatja a szomorú végkimenetelét az eshetőségeknek, míg a lenti eseményeket figyeli.
- Vagy talán mást vár tőlem, Callum?
-Emberi törvény kibírni mindent, s menni mindig tovább, még akkor is, ha nem élnek már benned remények és csodák.-

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 377

Re: Harmatföld

Hozzászólás#220 » 2021.02.11. 21:44

-Bízom az ítéletedben, asszonyom...*hangja morózus színt ölt, látván az odalent zajló eseményeket. A tárt ablakon behúzó szél hunyorogni kényszeríti.*-...és hitemre, minden okod megvan rá, hogy leszámolj Thane-el! Ártott ő és Esthel is néked eleget. Kapcarongynak használták a méltóságod és megaláztak, amikor csak tehették! Nem kárhoztatlak érte, ha meg akarod torolni a sérelmeid. Viszont cselekedned most kell! Gyanítom, hogy nem kíséret nélkül érkezik, ha nemzetségét nem is volt még ideje fegyverbe szólítani. Ha most nem tereled el, a saját falaink alatt fogunk egymásnak esni, a kékszemű fattyak meg majd jót röhögnek rajtunk odafent a hegyen és már csak a hulláinkat jönnek kifosztani Lorne-őrsége alá.
*A fagyos földön mezítláb, láncon vezetik Lhiúsaidhot a vesztőhely felé. Családja színeitől, csakúgy, mint gesztenye hajzuhatagától megszabadították, lenyírt fején csorba kés nyúzta sebek éktelenkednek. Egyetlen alsóruháján késként hatol át a metsző szél, nyakában „MALEFICA” feliratú tábla hirdeti bűnét, mégis felszegett állal, távolba révedő szemekkel járul az ítéletet kihirdető inkvizítor elébe, mintha a berzenkedő walletek, kenetteljesen imádkozó szerzetesek és gúnyolódó zsoldosok feje felett máris az Ősök Csarnokának kapuit látná megnyílni.*
-Lhiúsaidh Thane bűnösnek találtatott boszorkányság vádjában! Az ítélet máglyahalál, mi az úriszék rendelése szerint azonnalást végrehajtatik! Bánd meg bűneidet és békülj meg Mennyei Atyáddal, hogy megmentsd halhatatlan lelked a pokol tüzétől!
*A frissiben megfogadott romani bakó erősen elcsodálkozik, hogy az elítélt maga mászik fel a máglyára átkozódás, zokogás, kényszerítő ütlegek nélkül, mint ahogy azt más szerencsétlenek tennék, s hagyja, hogy kezeit az oszlophoz láncolják.*
-Itt az idő, mo bhean!-*szól lord Callum*-Indulj, mielőtt még nem késő!
"....spieß voran!"

Vissza: “A Téli kastély és környéke”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég