Harmatföld

A Téli kastélynak és annak környékének játékterülete.
A játékhoz kérjük, jelentkezz be!
Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 361

Re: Harmatföld

Hozzászólás#251 » 2021.03.30. 22:40

Azt bizony nem tanították meg az akadémián, hogy összeégett holtestek között csússzon négykézláb. Jezának igen magas az akaratereje, hogy minderre képes úgy, hogy közben egy lángoló toronyban van, és ő maga is lángol, fájdalmai vannak, alig kap levegőt, mert mindennek ellenére sem kap sikoltva és üvöltve idegösszeroppanást. Pedig nagyon közel áll hozzá. Tudja, hogy kevés az ideje, és kétségbeesve keresi a thaint, bízva abban az egyedüli erőben, ami még adhat rémi erőt és reményt: az Egyben. Mert nem látja, hogy bármi más is képes legyen innen kivinni még őket.
Le kell küzdenie a túlzott gondolkodás kényszerét. Nem szabad tudatosítania, még nem, hogy a rongycsomók, a síkos padló, a csont keménysége és roppanása a tenyere alatt mit is jelent. Nem szabad, mert akkor biztos, hogy a maradék esze is elhagyná. A hit és a remény viszi előre, s gondolataiban a Domine, non tantum te habeat fiduciam zsoltárt citálja egy ideje újra és újra, mire végre sikerül fellelnie az asztallap alatt a lordot.
A helyzet nem jó... bár nem reménytelen. Életben van még, és ezért hálát kell adnia az Egynek. Óvatosnak kellene lennie, de nincs abban a helyzetben, hogy sokat finomkodjon... főleg, hogy felállva s támaszt találva a torony recsegve-ropogva-remegve adja jelét, hogy nem sok van neki hátra. Ha a nyakukba szakad, akkor végük. Nincs ideje semmire sem... Semmire, semmire, semmire!
Hajszálnyi közelségbe kerül, hogy bepánikoljon, ami persze valahol nem is emberi, hogy eddig nem tette meg.
~Koncentrálj! Koncentrálj, mert ha nem, biztos, hogy meghalsz, és ő is!~
Most már minden erejét össze kell szednie, hogy megragadja a lordot.
- Gellid eu tyfu ar gyfer bywyd!
Gyors kis varázslat, melynek csókjával épp csak annyi életet csepegtet a férfiba, hogy még túlélje, ha kijutnak, s aztán húzza... és vonszolja, néha hörögve, néha sírva. S ha másképp nem megy, mágiával emelve a testet, hogy bírja még vonszolni kifelé.

//Élet csókja +3EP, és ha kell, akkor levitálja, hogy könnyebben ki tudja vinni, mert elég súlyos alkat a pasas. Dobott középérték 4. //
-Emberi törvény kibírni mindent, s menni mindig tovább, még akkor is, ha nem élnek már benned remények és csodák.-

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 365

Re: Harmatföld

Hozzászólás#252 » 2021.04.02. 17:38

*Lefelé a toronyból már kérlelhetetlenül hullik a nyakukba a lángoló törmelék. Jezabel fulladozva küzd az eszméletéért, s olykor el-elveszti az uralmát a tehetetlen test felett is. Görcsös köhögés rázza, ahogy a recsegő, imbolygó épület füstöt okádó ajtaján szinte kizuhan a levegőre. Egy pillanatra, mintha kívülről látná önmagát, ahogy összeégett rongyaiban, mik alig fedik koromtól mocskos bőrét a földre rogy. Teste forró, hogy körülötte a dermedt sár szinte sistereg, ahogy mezítelen térde-tenyere hozzáér. Tompán érzékeli, hogy az egyik Ramsey-talpas tarthanjával beburkolja, s ölbe venné, mint gyámoltalan gyermeket, hogy biztos helyre vigye. Látja, hogy lord Haythem maga ugrik a vértől bűzös sárban elterülő Callumhoz, hogy köpenyével oltsa el a lángokat, mik immár a nemzetségfő ruháját, haját, szakállát emésztik. Elnyújtott üvöltés, aztán Ramsey-t és Lorne-t harcosok menekítik távolra az őrtoronytól, mikor az ropogva, morogva magába roskad, parázsfelleget szórva az alkonyatba. Az öntudat és eszméletlenség határán egy földöntúlian gyönyörű, mégis rémisztő arcot vél megpillantani: Esdarelét, kinek gúnyos mosolya kíséri el az elméjére hulló feketeségbe.
Mire magához tér, már sötét van odakint. Egy sátorban ébred vastag prémek és takarók alatt ruhátlanul, de ugyanolyan mocskosan és büdösen, ahogy emlékezett magára. Tüdeje fájdalmasan ég a füsttől, s minden mélyebb lélegzetvételt heves köhögő roham kísér. Csak combján a kötés új és tiszta, bár a fájdalom nem csihadt, legalább segít elméjének kitisztulni. Mintha csak azt várta volna, hogy felébredjen, lord Tyrosh lép be a sátorba.*
-Hála az Ősöknek, hogy magadhoz tértél, asszonyom!-*sóhajt fáradtan az öreg thain és hasábfát dob a vasabroncsban pattogó tüzecskébe.* - Igen, Callum is túlélte..-*vág rögvest a kérdés elébe, hisz tudja, hogy ez következne.*-…habár sosem lesz az az ember, ki eddig volt.-*ingatja fejét.* -Ocsmányul összeégett, mint a nyárson felejtett malac. Még nincs eszméleténél, de egy seborvos és egy pap pólyálják. Csakis neked köszönheti, hogy egyáltalán megmaradt, na meg annak, hogy szívósabb egy ökörnél! Nem sok túlélőnk maradt…-*folytatja, mialatt ládájából férfiruhát keres elő, nagyot, bőt, de tisztát.*-…tán egy kezemen meg tudom számolni és jó, ha kettő ebből megéri a reggelt! Demarn nagymester csapata fertályórája tért meg az üldözésből. -*aggódón pillant a prémek alatt gubbasztó Ludmillára. Roslyn meghitt történeteiből ismerős neki ez a tekintet, mi a vén rozsomák gonddal titkolt, érző atyai szívének árulója.*- Marasztalnálak, hogy pihenj, de tudom, hogy hiába tenném. Csak addig várj legalább, amíg ételt hozatok és vizet a mosdáshoz!
"....spieß voran!"

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 361

Re: Harmatföld

Hozzászólás#253 » 2021.04.02. 19:28

*Valami furcsa lázálmot látott, míg a prémek alatt szuszogott füsttől terhelt tüdővel hörögve az áhított friss levegőért. Megeshet, az álom nem is volt oly kusza, csak ébredése után képtelen volt minden mozzanatát helyesen felidézni. Lényegtelen dolgok jutottak eszébe, míg az igazán lényeges dolgok az ébredés fájdalmával tova suhantak.
Forró nyár volt. Meg is csíphette valahogy a nap a bőrét. A délvidék citrusai az égre törtek, a távoli kastély felől a szél átható muskátli illatot hozott, a lankás dombon pedig a szőlőültetvény levelei zizegtek. Az érett szőlő édeskés, fűszeres íze idéződött fel benne, hatalmasat nyelt, és rájött, hogy rettenetesen szomjas. Egy fa árnyékában ült... lila ruha volt rajta, és a Carmina profecto ad Virginis Matris kötete volt a kezében.
Volt vele valaki, de nem tudta felidézni a kilétét. Örült neki, az érzés tisztán megmaradt benne. Megnyugtatta a jelenléte, és bár szavai korántsem voltak bölcsek, mint papok és nővérek tanácsai, mégis valahogy különös elszánással és erővel, derűvel töltötték meg.
Kár, hogy semmire sem emlékezett ezekből a szavakból. Csak az érzések és illatok maradtak meg, amíg...
... amíg a fájdalom, a fáradtság, és a kínzó köhögés végleg ki nem rántotta a félálomban szendergés perceiből. Görcsösen ragaszkodott volna az álom színeibe, illataiba, harmóniájába,de azok tovasuhantak, elkoptak, s maradt a hideg, a sötét, a bűz és a fájdalom. Fuldokló köhögéssel ült fel. Az emlékek előtolultak, és azzal együtt már visszavonhatatlanul ismét itt volt, a hétszer is elátkozott Harmatföldön! Tompa tudata mind élesebbé vált, s már látta azt is, hogy nincs egyedül. A bundát maga elé fogva ült ki a tábori ágy kényelmetlen szélére, mezítelen talpa a hideg földet érte, pillantása az ide-oda mozgó, keresgélő és beszélő thaint követte. De egy szót se szólt. Ajkait keskenyre préselte össze, válla meg-megremegett,csak a pillantása volt árulkodó: zokogva tudott volna ordítani, és ordítva tudott volna zokogni, és tudta,ha nem vigyáz, s a száját szólásra találja nyitni, a benne rejlő összes elkeseredettséget és gyűlöletet mágia formájában ordítja ki, hogy talán még Próféta csúcsát is eltüntetné, fortyogó krátert hagyva csak a helyén. Mert amiként a titokzatos szigetek és hegyek mélyéről tör fel a föld olvadt forró fundamentuma, a vulcanus magma, úgy törne ki belőle mindaz, amit lassan húsz esztendeje rejteget.
De csak hosszasan hallgatott... mígnem végre elérkeztek oda, hogy thain Sigune nem beszélt többet. A felajánlott élelemre és vízre bólintott, de szavait egyáltalán nem ennek kívánta célozni, ha már egyszer kiszáradt torokkal kell beszélnie.*
- Hál... kkkhmmmrr.... - Nehezen indult. A torka és szája cserepesre száradva, a tüdeje pedig még mindig égetett. A köhögés úgy tűnhetett, abba sem akar marad, de valahogy mégis úrrá lett rajta. - Há... Hála az Egynek! Az... ő kegyében bíztam... odabent... Most tetszik... vagy sem... de halaszthatatlan... tanácskoznunk kell. Ha Cormwall lovag és vele Sergius Abelus atya a kísé...rettel még nem... nem értek ide, hala...haladéktalan küldjenek ki néhány katonát...Veszélyben... vannak odakint. Kérnék... néhány ruhát addig is... és a felszerelésem. Biztos... felfedezték... hogy Aiden úr... rendhagyó... módon vesz részt... a megbeszélésen. És... thain Ranald sincs jelen. Lesz... miről beszélnünk.
*Még meg-megakad a nyelve, még levegőért kapkod, de abban tényleg nem tévedett a thain, hogy ha azt akarják, hogy soká feküdjön, akkor ki kell kötözni. Nem mintha bármely porcikája is ne kívánna ezerszer inkább pihenést, nem... de idekint a legrosszabb helyen vannak, ezt még így, kimerülten, nehezen forgó aggyal is megérti.
Így ha megkapja a mosdóvizet, akkor azt alkalmazná is. A sebét elláthatták, mert bár rettenetesen lüktet, de kötés van rajta, és nem az, amit ő hasított rá, no meg a hegy nyomását se érzi már. A víz persze csak arra jó, hogy egy ronggyal ledörzsölje a kormot, s most úgy vágyik egy dézsa forró, illatos fürdő után, de nem... be kell érnie ezzel, hogy legalább ne legyen oly mocskos, akár egy... akár egy megfáradt katona a csata után. Ezek után pedig magára kell vennie a rá talán túl méretes férfi ruhadarabokat is, s azt oly méltósággal viselnie, mintha nem is úgy nézne ki benne, mint egy ágrólszakadt fehérszemély, aki férfinak akar öltözni. Valószínűleg annyira nevetségesen festhet majd, hogy kénytelen lesz kínjában már kinevetni saját magát is. Lám, most aztán férfi ruhában van, illik is hozzá, aki gyilkol, aki képtelen volt fiút szülni, akit a férje itt hagyott, és akinek el kell dobnia asszonyi szépségét és báját, s nyakig merülni a férfiak szennyes, véráztatta világába.
Szerencsétlen bolond. Szerencsétlen szánalmas bolond.
Nem csoda hát, hogy alig bír ételt leerőszakolni a torkán, inkább csak szomját oltja majd, hogy aztán erőt gyűjtve induljon újabb csatába. Csak ezúttal ezt a csatát Ralaidhnak hívják.Ő pedig végtelen gyengének és mocskosnak érzi magát.*
-Emberi törvény kibírni mindent, s menni mindig tovább, még akkor is, ha nem élnek már benned remények és csodák.-

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 365

Re: Harmatföld

Hozzászólás#254 » 2021.04.02. 21:39

*Hogy kölcsönvett ruháiban úgy fest, mint egy madárcsontú lelenc, senki sem vetheti szemére. Csata után mindent sár, vérmocsok és korom ül meg, ez alól az emberek sem voltak kivételek. Szakállas, zord, durva vonású arcok fogadták, bármerre is tekintett. Azonban hiába volt az egyetlen nő volt a táborban, kin nem csörgött láncszövet és kard az oldalán, de senkinek még csak eszébe sem jutott volna gyenge fehérszemélyként és nem harcosként tekinteni rá. Lorne Őrsége immár üszkös romként parázslott a havas éjszakában, füstöt lihegve a hegyek felé, a hevenyészett tábort tőle jó nyíllövésnyire, az út mentén állították fel, hogy azt a szekérút éppen keresztbe szelte. Éppen, hogy kilépett a sátorból, szinte azonnalást Sergius Abelus atyával találja magát szembe.*
-Grazie, grazie Dio! Szüntelen imádkoztam, hogy semmi bajod ne essék, s lám az Istenanya köntöse óvón betakart!-*szakad fel az alacsony zarowari papból az őszinte megkönnyebbülés, ahogy elébe siet, s elfogódva kezei közé veszi az asszony hideg kezét. Mögötte tisztes távolban Cormwall állapodik meg. A férfi tekintetében különös fény, az a megfejthetetlen-féle, mivel minduntalan gyötri Ludmillát, ha az megtér valamely útjáról, hova testőrzőjeként nem vitte magával, de most, mintha még kezét is irigyelné a paptól. Férje kutyái szoktak gazdájukra ilyen sértett-vádlón bámulni, ha az egyedül hagyta őket, de az agarak pofája sokkal kifejezőbb volt, mint Cormwall Jardiné. Végül csak fejet hajt és az asszony hosszú árnyékába szegődik, tudván, hol a helye.*
-Erre, asszonyom, per favore! A kupola csak tereád vár!-*vezeti az atya a nagymester sátrába, mi furcsa mód épp csak megperzselődött itt-ott, de a csatát átvészelte. Odabent Gedon Demarn komtur felkötött karral ül a tábori asztal főhelyén, mellette Sigune, ki színtelen, tűnődő tekintettel pillant fel a belépő Ludmillára. Az asztalon egy réztányéron Thane megfagyott feje, mivel Ramsey néz farkasszemet éppen. Ahogy lady Chelley a maga szerénységében a sátorba lép, Haythem tekintete parázsló gyűlölettel villan felé, de szólni egyik férfi sem szól.*
"....spieß voran!"

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 361

Re: Harmatföld

Hozzászólás#255 » 2021.04.02. 22:30

- Ugyan, atyám... a halál csak egy állapot. A végén az Egy kezében vagyunk mind. De köszönöm az imát. Én is örülök, hogy épségben ideértek mindketten!
Most még csak mosolyogni se mosolyog. Biccent a testőrnek, mikor mellé ér.
- Elkésett... a javáról lemaradt. Bár ki tudja, lehet még vérontás. Mindenki színt vallhat... nemde?
Az atya a lélek jó ismerője... Cormwall pedig Ludmilláé. Elég rég van már mellette, teljesíti kisebb-nagyobb kéréseit. Néha olyat is, amit nehéz szívvel ad ki az úrnő. Azt is sejtheti, hogy bármi is történt, Ludmilla báróné épp dühös, feszült, elkeseredett, és ezt keresetlen humorral csapja el. A halál sötét humorával.
A sátor bejáratánál megáll. Máskor pillanatok alatt rendezi gondolatait, most több idő kell. Csak áll. Elnéz a hajdani erődítés felé... nagyot sóhajt, és ráveszi magát, hogy belépjen. A jelen lévők közül talán thain Ramsay pillantása az, ami leginkább megdermeszti. A fejre pillant, majd ismét a lordra. És nem mond semmit.
- Sajnos Callum egyelőre nem fog talpra állni, ahogy hallom. Ha összeszedtem az erőm, felkeresem, hogy a gyógyulását segíthessem, s talán estére eszméletére is térhet akkor. Le kell mondanunk Cameron jelenlétéről is... és engedelmükkel akkor felvezetném a helyzetet, amit remélem, hogy a nagymester ki fog majd egészíteni. Kérem, hogy mindenki hallgasson végig minket, és majd utána... utána gyűlölhetnek is. - pillant itt ismét Haythemre.
- Khm... Tehát az egyház lovagjai és az inkvizíció megérkeztek Harmatföld segítésére Gorm erői ellen. Mivel Haythem üzent nekem, hogy haladéktalan jöjjek Liusaidh Thane megvádolása és előállítása okán ide, megtettem. Megkaptam az atyját illetőfigyelmeztetést is. Khm... Az inkvizíció nem fogadta el hogy a leány felett a törvényes kistanács ítéljen, mivel az nem lett volna pártatlan. Thain Lorne a statárumra való tekintettel e jogot kisajátította, és mivel Liusaidh elismerte a vádakat, miszerint emberáldozatra buzdított, és azt végre is kívánta hajtani, választásunk nem maradt. Thain Lorne el kellett ítélje. Nem mellesleg Liusaidh elmondta... nekem... - pillant itt a comturra, ki maga ezt nem halhatta akkor - hogy azért buzdít emberáldozatra, mert hírnököt kell küldeni az ősök csarnokaiba, mivel Gorm hatalma kiterjed oda, és a dicső ősök szellemei a túlvilágon behódolnak akaratának, így állítólag emiatt omlanak le állandóan Sárkánykő felhúzott új falai is. Khmm... khmm... bocsánat. Ahh... a leány vállalta a mártírhalált, hogy ő maga térjen meg ősei közé, és csendesítse le a holtakat. És itt vétettünk először hatalmasat. Jobb lett volna az általam javasolt száműzés. Bocsásson meg érte, Nagymester, de úgy terveztem, ha a lány igazat szól, a száműzetésből vissza kell térnie, és hogy feladatát teljesítse, meg akartam neki adni a jogot, hogy saját vére által végeztessen be. Ehelyett viszont mint kiderült később, teljesen más volt a céljuk.. neki, és az apjának. Callum félelme jogos volt, hogy Aiden úr véres bosszút kíván állni a lánya végett... ezt még meg is értettem volna. Úgy gondolom, minden valamire való apa így érezne. Mivel a lázadástól tartva nem hagyhatta el az erődöt, engem kért meg, hogy menjek thain Thane elé, bármi áron... hangsúlyozom bármi áron akadályozzam meg, hogy a Ralaidhra sereggel jöjjön. Ezért a Demarn nagymestertől kapott lovagok kíséretében elébe mentem. Nem volt célom harcolni vele. Úgy gondoltam, talán meg tudom félemlíteni... De ami ott várt minket, arra én sem készültem fel. Sok aljasságot elviseltem a Thane-háztól, de ezt nem hittem volna el, ha maga a tanács mondja, akkor sem.
*Mély levegőt vesz, mert vissza kell idéznie az eseményeket. Ez pedig újabb köhögésbe fullasztja egy időre. Ám összeszedi magát, és felteszi a kezét, jelezve, hogy még folytatja.*
-Emberi törvény kibírni mindent, s menni mindig tovább, még akkor is, ha nem élnek már benned remények és csodák.-

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 361

Re: Harmatföld

Hozzászólás#256 » 2021.04.02. 22:31

- Tehát... Az úton Cameron és Aiden urakkal, valamint kíséretükkel találkoztunk. Aiden Thanet tájékoztattam arról, hogy a lánya elismerte a vádakat, és Callumnak nem hagyott sok választást. Azt hittem, hogy az atyai haragot kellene távol tartanom, de... sajnos nem. Cameron döbbenete őszinte volt, de Aiden Thane elégedetten konstatálta, ami történt. Mert Aiden Thane háborút akart. Mert Harmatföld urai annak fényében adták a kezem egy Chelleynek, hogy seregükért cserébe Harmatföld független királyság lesz. Hogy önök mit politizáltak az én szoknyám árán, kevéssé érdekel, talán majd máskor elmesélem önöknek, hogy mikor is gondolta ezt komolyan bármelyik Chelley, a lényeg, uraim, hogy Aiden Thane ezt komolyan vette. És büszkén röhögött az arcunkba, hogy tengernyi vérrel és mártírhalállal, de ki fogja vívni a független Harmatföldet, a Wallet Királyságot, és ehhez... uraim... sokkal hatalmasabb szövetségese van, mint Othmar Chelley. Büszkén kérkedett vele, hogy Liusaidh miként fogja az ősök csarnokát felforgatni, míg ő maga az idegenek vérében fog gázolni itt, Harmatföldön. Nekem nem kellett sok, hogy tudjam, milyen szövetséget is képzelt el Aiden Thane, és szavamra, évekig elnéztem neki mindent, és nem, nem érzem magam elégedettnek, hogy a fejét vettem ezért. Aiden úr nem hagyott nekem választást a kérdésben, hogy a Thane-családot megvádoljam a korona elárulásával, háborús uszítással, eretnekséggel és sötét mágia használatával. Hogy Önök hozzá kívánják-e tenni, hogy a saját népét kívánja rabszolgasorba adni, azt Önökre bízom. Minthogy összecsapásra került sor, amelyben thain Ranald nem adta meg magát... a vád ellene egyelőre háborús uszítás. Biztos vagyok benne, hogy Cameron Ranald sosem támogatna olyan szövetséget, mely a Köd bármely iszonyatához kötné őt, vagy azokat, akik vele küzdöttek éveken át. Abban a helyzetben nem sok döntése volt... csak merem remélni, hogy higgadt fejjel még rájön, hogy tisztázhatja magát. És ha megengedik, szeretném meghallgatni a Nagymestert, mi történt, míg távol voltam?
-Emberi törvény kibírni mindent, s menni mindig tovább, még akkor is, ha nem élnek már benned remények és csodák.-

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 365

Re: Harmatföld

Hozzászólás#257 » 2021.04.03. 12:15

*A komtur leteszi forró mézsörrel telt kupáját, s kezdené a történtek sorát elbeszélni, de lord Haythem Ramsey beléfolytja a szót. A mindig agilis férfi, most méla keserűséggel, megvető dühvel szól, mint kiben túlcsordult az epe, s kész kibuggyanni, hiszen egészen megmérgezné, ha magába fojtaná. Hangja tompán rezeg, mint az öreg fába lőtt nyílvessző.*
-Sosem kedveltem Aiden Thane-t. Több volt benne a fondorlat, mint amit a gyomrom meg tudott volna emészteni…de tagadni nem lehet, hogy népe fájdalma olyan volt neki, mintha tulajdon testében kínzott volna az! Miatta nem ugrottunk egymás nyakának Georach halála után! Ő volt, aki meggyőzött mindnyájunkat, hogy hívjuk be Chelley-t ceann-nak, hisz amikor Ludmilla özvegységre jutottál, úgy tetszett, felborul az egyensúly, amit századok óta az öt nemzetség tart a vállán!-*arca megvető fintorba rándul*
-Oh, de még mennyire, hogy úgy tetszett! Ranald, mióta ő maga is özvegy, nem sieti el a házasságot, de a nőket ugyancsak falja. Aztán amikor eljött az alkalom, magának akarta Georach asszonyának kezét, hogy átvegye a Sante-Bouve örökséget, és ne tagadd Sigune, hogy te is ácsingóztál erre!-*szegezi vádlón ujját Tyroshra*- Belháborúval fenyegetted meg Ranaldot, ha nem engedi át az asszonyt Morten fiadnak! *
*Az öreg Sigune arcát elfutja a vér, nem tudni, hogy a lelkiismeret, vagy elvesztett fiának emlegetésére. Keze ökölbe szorul, de nem szól. Most az egyszer nem.*
-Ahogy a Lorne-fattyú is előbújt az erdőből, amikor megérezte az asszonyhús szagát, s ha Thane nem békít meg minket, Callum a mai napig a nyomát hajkurászná a Ködben!-*folytatja Ramsey, ahogy a szájára toluló bántalom egyre dagadva, mint hegyoldalon megindult hógörgeteg, csak dagasztja önmagát.*
-Az egyensúlynak meg kell lennie, mert az Harmatföld végét jelenti és megosztva minket az egrónok, méghozzá egyetlen nőszemély árán elérik azt, mit az öt nemzetség szövetsége századokon át megakadályozott! Aiden Thane gyújtott világot a fejünkben! Ő mondta, hogy jobb a déli nőt meghagyni a maga fajtának, míg wallet urak törődjenek csak azzal, mi igazán fontos. Harmatföld sosem hajbókolt a koronának, az ügyeinket maguk intéztük, itt a király sereget sosem tartott! A magunk királysága voltunk mindig is, de a holdkorona, mint megalkuvásunk pecsétje szégyenleteskedett felettünk, s szolga lelkében minden megalkuvó! A Véres Folyók Csatájában a wallet nép térdet hajtott ugyan, de a megveretés szégyenét sosem felejtette el. Északon azt nem szokás!-*szavait most parázsló tekintettel Ludmillának címzi, mintha csak okítaná affelől, mit nem tanult meg ittléte során*
-Chelley tudta, hogy háború készül, még Barad életében tudta. Buzgón gyűjtötte a szövetségeseit és Thane érezte, hogy itt az idő egy mozdulattal lerázni magunkról az igát és törleszteni a századokkal ezelőtti sérelemért! Chelley mindenre kész volt azért, hogy Harmatföldet maga mögött tudja, s mi rászorítottuk, hogy esküdjön fel e föld szabadságára!
-Akiben wallet szív dobog, az tudja, ki az ellenség! Thane, ha ádáz is volt, mint egy vipera, de hazája üdvét kereste. Ha vénségére akár le is paktált volna a gonosszal, akkor is csak az elszánás vezette, mi egy vénember elkeseredettségének tanújele. Én a sátánnal nem cimborálok, soha sem fogok, de becsületem van!-*amikor feláll az asztaltól, Jezabel tudja, hogy immár minden hiába.*
-Vannak olyan határok, miket nem hághatsz át, még ha személyedben megbántva is vagy, Ludmilla Chelley! Tudhattad volna, hogy a hagyományok átjárják e földet, mint ősi tölgyeink gyökerei, s ezek legfontosabbika az öt fő nemzetség sérthetetlensége, mik kormányozzák Harmatföldet! Magunk közé fogadtunk, de te a saját küszöbén oltottad ki a gazda életét! Thane nemzetségének a vére értékesebb e földön, mint a tiéd, vagy a dézsmálásban hízott délvidéki hörcsögöké, kinek leszármazottja vagy. Őseim becsülete arra kötelez, hogy fegyvert fogjak azok ellen, kik ezen foltot ejtettek akár tegnap, akár öt évszázada. Aiden Thane vére a te fejedre száll, Ludmilla Chelley!
*A thain előhúzza övéből agancsnyelű dearkját, s az asztal lapjába vágja azt, kijózanító bizonyosságul, azzal szót sem várva elhagyja a sátrat. Ramsey elfoglalta hát helyét a sakktáblán.*
"....spieß voran!"

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 361

Re: Harmatföld

Hozzászólás#258 » 2021.04.03. 12:44

*Fegyelmezetten és csendben tűri, amit a fejére olvas a thain. A szeme meg-megvillan, mikor a hajdani házasság kérdéséről van szó... S úgy tűnik, csak neki világos, hogy mi történik. Csendben várja meg, míg a férfi kiviharzik. Aztán az öreg Sigunera néz... Várja, vajon ő is távozik-e. Neki már mindegy, hogy megy, vagy marad...*
- Hát akkor így állunk. Nemde minden egyszerűbb lett volna, ha bevonnak a terveikbe, nem pedig eladnak. S milyen meglepő, hogy az áldozatokat hozó Aiden Thane unokája fog végül uralkodni Harmatföldön. S ki lesz a független királyság ura? Egy Chelley. Nevében déli máris. És én még védtem ezt a földet. A vérem adtam érte. Összerúgtam volna a port a saját egyházammal is érte. Magamra vontam érte a saját egron vérem haragját. Szemet hunytam a pogány szokások felett, hagytam Ramsaynek, hogy fosztogassa az Adományt, mert ezt követeli a wallet vér. Még több erőszakot, még több kiontott vért.
*Nem szép az, amikor többévnyi keserűség gyűlik meg egy ember szívében, és azt mindig rejti, mindig csitítja, mindig elnyomja. Nem szép, mikor ez sötét düh kiforrja magát. És főleg nem szép, hogyha egy varázslónő ajkait hagyják el a szívből jövő átok keserű szavai.*
- Megérdemlik hát, hogy elfajjzon a vérük. Utódaik puer incestus testesítsék meg a torzviláguk mását!
Saját nyomorukban fetrengve várják a megváltó tudatlanságot és szolgaságot! A Köd lezúduljon rájuk, és megismerjék milyen iszonyat lakik annak mélyén! Én végeztem ezzel a néppel, amiként az végzett velem. Én végeztem ezzel a világgal...! Scriptum est enim finis meus, ut quid me non vultus conversus est. Sed ira est quod plantatum est in iecur urget flore tuum lugent!
*Minden ízében remeg, ahogy távozik a sátorból. Nem vonul vissza a sátrába, nem... a teljes tábort maga mögött kívánja hagyni.*

//latin: Az én végem meg vagyon írva, nem nézem már, mi útján térek meg. De a harag, amit szívembe ültettek, a gyász virágát hajtja!//
-Emberi törvény kibírni mindent, s menni mindig tovább, még akkor is, ha nem élnek már benned remények és csodák.-

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 365

Re: Harmatföld

Hozzászólás#259 » 2021.04.03. 14:14

*Szélviharként tépi fel a sátor oldalát, tán a fagyos éjszaka ír lesz haragjára. Még látja az elvágtató Ramseyt és a nyomában útra kelő kíséretét.*
-Hogy lesz most…?-*szólal meg válla fölött Cromwall. Feldúltságában nem is vette észre, amikor az a sátorból távozva beérte* -Csetepaték eddig is voltak a thainok között. Kellemes időtöltés, csak hogy senki kardja ne rozsdáljon be. De ez most más. Kenyértörés…így mondják délen, azt hiszem.
*A harcos óvatosan, mintha fújó macskához közelítene, de köpenyt terítene az asszony vállára, elvégre különösen hideg a fehér éjszaka.*
-Miután kimentél, Sigune hitet tett melletted és kéri, hogy bocsásd meg a meggondolatlanságát. Nem mert utánad jönni, féli a haragodat, ha nem is vallja be. Főként, miután a szavaidra még a lovag is hányta a fénykévét! Kész rád esküdni és ellene mond mind a lázadásnak, mind a Kék Holdnak. Azt is mondta, hogy thain Ramsey és thain Ranald ostobák, és a fegyverek nem Harmatföld szabadságát, de a végpusztulást hozzák el, ha nem fogtok most össze.
*Hallgat egy sort, ahogy elnéz az erősség pattogva parázsló romjai felé, majd a kitelő holdra pillant.*
-A déli paplovag elmondta mi történt. A kékszeműek lejöttek a hegyről, olyan gyorsan, hogy eszmélni is alig volt idejük. Vágták őket vitézül, de az erejük egyen-egyenként három másikéval ér fel…éppen, mint ahogyan azt a Lhioise-lányról mondtad. A csatát a fattyúféreg feltűnése pecsételte meg. Lángba borított mindent, a mieink szeme pedig, amint meglátták a férget, kékkel telt ki és a sajátjaik ellen fordultak! Nem hagytak hátra sebesültet és leöltek majd’ mindenkit, aztán úgy távoztak, ahogy jöttek, felfelé a hágón. A déli páncélosok utánuk siettek, de csak az utóvédet kapták meg. Foglyot is ejtettek, ha akarod, beszélhetsz vele, de olyan, mint egy veszett állat.
-Utóvégre azt mondta, minden kételye eloszlott és kész a rendelkezésedre bocsátani erőit, hisz náladnál jobban senki nem ismeri az ellenséget. De az inkvizítorokat és csuhásokat, azokat elvitték a megvadultak…csak épp egyel kevesebbet, mint kellett volna!-*teszi hozzá morogva, amikor megpillantja Sergius Abelust kilépni a sátorból. A zarowari szinte elveszni látszik a hatalmas gyapjúsubában, mit zubogói házának szolgálói ráimádkoztak észak fagyos harapása ellen. A pap szemeit meresztve a sötétben, láthatólag őket keresi.*
-Ha engedsz szólnom, azt mondom Ramsey és Ranald mindenképpen Sárkánykő ellen fognak törni, legkésőbb tavasszal. Az a vár a néhai Georach úr hagyatékának jelképe, nem akarják a kezeden hagyni. Viszont, ha utat talál a Kék Hold a Sárkánykőben ülő megtévedettek felé, onnan gondtalanul uralhatja az egész vidéket, hiszen nem véletlen épült az éppen oda. Uradnak semmi tekintélye nincs a thainok szemében, csak eszköz volt mindig is és eddig sem érdekelte birtokának…vagy asszonyának sorsa. Ha megkapja a kért sereget, csak legyint rá, mit torzsalkodnak egymást közt a nemzetségek!
-Grom viszont elpusztította az őrséget, ami a hágót őrizte, szabad útja van Harmatföldre és sikeresen viszályt szított azok között, kik útját tudták volna állni. Ő most odafent röhög és amerre jár, a Ködöt fogja maga után húzni. Nekem nem számít, mi történik, ha el is veszik Harmatföld, az én hazám ott van, ahol te vagy, asszonyom. De ahogy én látom, te vagy itt az egyetlen férfi, a sok pörlekedő vénasszony között.-*fonja karba kezeit és köp ki a hóba.*-Hogy lesz most? Indulunk Zubogóba?
"....spieß voran!"

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 361

Re: Harmatföld

Hozzászólás#260 » 2021.04.03. 14:38

Ő éppen menten indult volna Zubogóba, ha a lovag utol nem éri. A meleg köpeny épp elkél, hisz még mindig remeg, ahogy az ősöreg bükk törzse alatt ül a hóban. Kicsi, védtelen, gyámoltalan és gyenge. Ha ő itt a férfi, hát akkor igen nagy bajban van a nemzet.
- Ne pörölj az atyával, Cormwall! Felesleges. Olyan, mint a jó apa a gyermeknek, akinek sosem volt valódi apja. Oh nem tudsz te semmit, mikor a két lábon járó pestis nyomába kívánkozol. Nem tudsz semmit, és addig vagy boldog. Az istenit, most akartam Zubogóba indulni, de te mindig mindent elrontasz...
Letörli a könnyeit... nem korholásképp mondta, amit mondott, ép csak keresztül húzza a terveit a férfi.
- Kísérj vissza! Kérlek...
Már csak azért is kell neki a lovag karja, mert rettenetesen gyengének érzi magát megint. Az a kicsiny erő, amit a tanácskozás előtt összeszedett, úgy illant el, mintha sosem lett volna benne. A lábát is húzza, hisz a sebe is lüktet.
Szót nem szól... még. Az atya felé tartanak, s ha az szólna, csak leinti.
- Később... Menjünk vissza.
Bár a kupolás vezéri sátorba csak ímmel-ámmal lép be. Nem foglal helyet, csak belépve megáll. Egyenest a comturra pillant, majd ha még bent van, Sigunera.
- Ez a hely tarthatatlan. Thain Sigune minden erejét rendelje Sárkánykő alá, családjával költözzék be a várba. A vár tornya védelmet fog nyújtani a szeretteinek, bármi zúduljon is a nyakunkba a Köd felől. A lovagok is vonuljanak vissza oda, jobb lesz nekik ott kitelelni. A hadakozás ügyében szabad kezet kapnak. Most szükségem van néhány órára, hogy visszaszerezzem az erőm, aztán meggyógyítom Callumot. Jobb lesz, mint új korában... reméljük. Utána látni kívánom a foglyot. Ha meg tudjuk törni felette a vérátkot, akkor van remény rá, hogy akiket elragadtak, azok közül legalább néhányat megmentsünk. De ehhez szükségem van az egyház segítségére, hisz... félek ez inkább exorcizmus lesz, nem pedig a tőlem telhető bűbáj.
-Emberi törvény kibírni mindent, s menni mindig tovább, még akkor is, ha nem élnek már benned remények és csodák.-

Vissza: “A Téli kastély és környéke”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég