Harmatföld

A Téli kastélynak és annak környékének játékterülete.
A játékhoz kérjük, jelentkezz be!
Avatar
Delilah
Hozzászólások: 40

Re: Harmatföld

Hozzászólás#201 » 2020.11.23. 03:03

Levél érkezik először az épülő várhoz, onnan igazítják tova a futárt a bároné új szállásához.

"Őexcellenciája a főméltóságú Delilah Isabel Leonor Misericordia, a dicső és nagy múltú Redwood-házból, az Egy kedvező kegyelméből Dolina Verde márkinéja, Vérfenyves és Castillos grófnéja üdvözli Harmatföld bárónéját, a kincstár kiváló kurátorát, az Egy igaz szolgáját, Lady Chelleyt, társát a Királyság szolgálatában.
Méltóságos báróné, barátsággal írok neked s habár formálisan még egymásnak nem mutattak be minket, mindig nagy érdeklődéssel hallgatom sikereid hírét. Merem feltételezni, hogy magamhoz hasonlóan neked is belesajog a lelked, megszakad a szíved, ha szerelmetes hazánkban körbenézel manapság.
A testvérháborút ideje az előtt bevégezni, mielőtt még nagyobb áldozatot követelne. Éppen ezért a Császár aggódó kérésére a bölcs Egyház és képviselője Amatheo Santangelii összehívja az érintett feleket nemsokára egy semleges helyen, mit majd hamarosan kiküldött meghívójában közöl pontosabban. Megnyugtatásul írom, hogy a rendezvény biztonságát reményeink szerint az Egyház garantálja majd, így egyik félnek sincs tartani valója a másiktól.
Ezzel a hírrel még teendőd nincs, várd az Egyház döntését és hívását. Remélhetőleg hamarosan ismét szerető testvérekké válunk mindnyájan!

Kelt a Fény Megtestesülésének 1405. esztendején, Magvető havának kilencedik napján,
Delilah Redwood Ladreda y de la Dolos tollából."
„Ha az a közösség, amelyikre szükséged van hatalmad fenntartásához, romlott, annak a jellemét kell követned, hogy eleget tehess neki. Ím eképpen cselekszik a donna marquesa is, kiről az iménti fejezetben már több szó esett.”
- Mauroceno: Az Uralkodó

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 332

Re: Harmatföld

Hozzászólás#202 » 2020.11.23. 20:07

Kivételesen épp az épülő várban találja a levél, minthogy szemlére érkezett... addig is kilovagolt. A szobájában futja át a levelet, s aztán egy időre bezárkózik... addig a fiatal futárt ebéddel marasztalják, lovát lecsutakolják, míg a választ megkapja. Szokottan orgona és egres illatával árasztott levélpapírra írt, szépen ívelt betűkkel, mi egyértelműen jelzi: a penna forgatója kódexek másolásához szokott, betűi inkább műalkotások. Ki írta, nagy gonddal tette, ámbár... mindössze egyetlen sor.

"Tibi gratias ago pro monuerit, Magistra!"

S hogy mily figyelmeztetést köszön meg, azt már nem részletezi. Pusztán az aláírás áll még rajta, s a levélkét szabályosan zárja le a Chelley pecsét. A nagyságos asszony százkarátos mosollyal adja át azt saját kezűleg a futárnak, jó kívánságait szóban tolmácsolandó bocsájtja el.
S bár mosolya kedves és barátságos, egyáltalán nem boldog... s oly távoli, akár a csillagok ragyogása.
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 332

Re: Harmatföld

Hozzászólás#203 » 2020.12.05. 21:44

Mostanság szokatlan, hogy látogatóba érkezzen, de mivel a tornyokra ügyelnie kell, így Ramsay épülő várát célozza meg. Talán bizony helytelenítik, hogy mindössze egyetlen fő kísérettel lovagol keresztül a tartományon, ha úgy hozza kedve, de az már épp sokkal megszokottabb, hogy mióta elözvegyült, a tartományúri méltóságot csak saját házában gyakorolja, mint figyelmes gazda, s ha vendégségbe tér, jobban szereti az egyszerűbb módit, így különösebb felhajtás nélkül utazik.
Amiként most is, ahogy a kései órán beléptet csapzott köpennyel, és főleg átfagyott kezekkel és lábakkal az újonnan felhúzott külső fal kapuíve alatt. Gondolatai egy forró fürdő és némi meleg étel körül forognak... ennek ellenére visszafogja a lovát, hogy lépésben érje csak el a felső várárkot és a kaput. A futárnak hagy ezzel időt, hogy felérjen a vár urához, és figyelmeztesse: a báróné ezúttal úgy tűnik, él a vendégjoggal.
Sejti, mekkora felfordulást okozhatott ezzel, hát a lehető legtermészetesebb mosollyal siet a lépcsőnél várakozó thain és felesége felé, míg a kíséretében lévő lovag rendezi a hátasokat az istállóban.
- Csillagos és hideg este elé nézünk Haythem! Oh, ne essünk túlzásba a formaságokkal... Örülök, hogy egészségben látom, Alisend! Hogy vannak a gyerekek?
A szívélyes invitálás elvárt, kötelező elem, ő pedig örül neki, hogy ezúttal melegben éjszakázik. Nem véletlen tett kitérőt...
- Vacsoráztak már? Úgy érzem, jól esne egy kis forralt bor, és egy meleg szoba. Maradnék éjszakára... oh, elég, ha Margoth régi szobáját megkapom, csak meleg legyen! Istenemre... egyre csak erősödik a hideg. Egyébként Haythem, híreket is hoztam. Képzelje, az Adományon úgy tűnik, változik a helyzet... hazatért egy véreb. A rókáknak jobb lesz óvatosan portyázni...
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 293

Re: Harmatföld

Hozzászólás#204 » 2020.12.23. 16:13

Lorne-őrsége, a Reote-hágó

*Lady Ludmilla Chelley kertjének dércsípte télirózsáit hátrahagyva a hegyek fordult az aether tudományát igénybe véve, hogy oly gyorsan érhessen a Reote-hágóhoz, amennyire csak lehetséges volt. Hogy kísérete, köztük Sergius Abelus atyával, mikor éri be, az most a legkevésbé sem foglalkoztatta. Harmatföld erdei ilyen időtájt már térdig érő hóban álltak, a fák között alkonytól hajnal keltéig a Köd nyúlós, hideg pászmái tekeregtek, míg csak a nap el nem űzte őket. A hágóhoz vezető ösvényt immár széles úttá taposták a lovak, szekerek, katonacsizmák, így nem esett nehezére rátalálni az erősségre, mely a Prédikátor-csúcs felé vezető hágót vigyázta. Tisztességes méretű őrtorony volt, még ha nagyrészt gerendából rótták is. Még szaglott a csertől és kátránytól, cölöpfallal vették körbe, körötte jókora irtás volt, hol szárnyékokban, sátrakban húzták meg magukat a fogcsikorgató hideg elől a harcosok. Volt köztük ádáz, nagyhangú egrón szabadlegény, arkebúzát tisztogató, komor vetomann városi zsoldos, de a hideget alázattal tűrő felvégi lovagok csapata is, kiknek jó minőségű fegyvereit, páncélját, rámás lovait irigykedve vizslatta a zsoldosnépség. Tán csak a törpök nem, kik most is jókedélyű furulyaszó és tűzmeleg mellett itták grogjukat, látszólag mit sem törődve a többi népséggel.
A lady érkeztére Lorne talpasai siettek elő, hogy felkísérjék az őrtoronyba, minek szűk, gyantás grádicsain felkapaszkodva csakoly szűkös terembe jutott, hol thain Lorne rendezte be szállását. Azonban lehet, hogy csak a zsúfoltság tette szűkössé a helységet, hisz vagy tucatnyi szempár szegeződött rá, amint belépett. Fekete köpenyek, aszkétaarcok, bodorított szakállak, páncélkesztyűk. Idegen ábrázatok felvégi pattogóssággal ejtett egrón szavak. Fegyverolaj, sülthús, faggyú és férfiszag nehéz elegye. A boronafalak a parázstartók és összezsúfolódott jelenlévők melegétől friss kátrányt izzadtak, s a levegőtlen fülledtség szinte szédítő volt. A néma percek kínosságát lord Callum kedélyes üdvözlése törte meg, mit –Ludmilla jól tudta, hisz ismerte a thaint- csupán jó szokása szerint öltött fel, hogy enyhítse a feszültséget, mit a háta közepére nem kívánt most, akárcsak lady Chelley.*
-Légy üdvezölve úrnőm Lorne-őrségében! Látod-e, milyen helyre erődöcskét építettünk? Nem is dugta ide az orrát egyetlen kékszemű kurvafattya sem, mióta látják az őrtüzeinket és bizony azt még az átkozott barlangjaikból is láthatják odafentről! No jöjj hát, jöjj, melegedj meg itt nálunk, biztosan megevett a hideg az úton! Ennél-e, innál-e mondd csak!
"....spieß voran!"

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 332

Re: Harmatföld

Hozzászólás#205 » 2020.12.23. 19:48

Vajon mi okozhat a táborban nagyobb riadalmat: a távoli alkonyat utáni farkasvonyítás, mely jobb esetben a szürke ordasokat, rosszabb esetben a leereszkedő wargokat jelenti, vagy a tény, hogy a tábor közepén, az őrtorony lépcsője alján mintha a semmiből bontakozna a fekete filigrán alak. Az előbb még csupán a fehér pelyhek szállingóztak, s a holló magasan vitorlázott, alaposan szemügyre véve a rögtönzött védművet, majd alacsonyabb kört írva le annak védőit is, aztán egyenest a kapu előtt, tompa villanással változott vissza emberi alakjába. A vastag fekete köpeny válláról kékes-fekete hollótollak hullanak a szűz hóra, mi az imént érintetlen, leheletvékony lepelként simult még a lépcsőkre... bár megeshet az alakváltás kellemetlen velejárója volt a bűvtollak hullása. Jezabel nem sokat foglalkozik már ezzel, a kisiető őrségnek biccent, és int nekik, hogy mutassák az utat. Szótlan szuszogással követi őket felfelé, a lépcsőzés miatt esélye sincs kipihenni a repülés fáradalmát, így mielőtt a felső ajtó nyílna, megállítja a katona mozdulatát.
- Várjon még!
Bájosan rakoncátlan kontyának egy rendezetlen tincsét hátra simítja a kontyfogó kristályos csipkeháló alá, és megrázza kissé a köpenye alját, eközben néhány mély levegővétellel nyugtatja meg kapkodó lélegzetét. Csak ez után biccent a katonának, hogy nyílhat az ajtó. Hisz elvárják, hogy tökéletes legyen. Éteri, elérhetetlen, földöntúli, és mégis bizalmasan közeli, elérhető. Tökéletesen emelt fővel kell belépnie, kék tekintetét végighordva a jelen lévőkön kell a nemesi tartást és szigort képviselnie, hisz ezek az urak itt az ő thainjai, és bár a neve báróné a férje jogán, de grófnő is a saját jogán. Ezzel szemben mosolyának ellensúlyoznia kell e szigort, barátságot, melegséget sugallnia. Arcán a pír meg nem jelenhet, ahogy besétál e mord hadfik közé, hisz a nőiesség és törékenység mellett éppúgy erőt kell sugároznia, tartása így egyes, mégis minden lépése kecses. Követhetőn kecses, hisz a fekete tolldíszes köpeny alatt feszes fekete bársonynadrágot, fehér inget és bársonykabárkát visel, mely kiemeli karcsú, törékeny alakját minden lépéssel, igaz, ehhez tartozik még a derekán egy mérsékelt öv, melyen lőszertartó erszény, a csapdaíja, egy pálcatartó és egy vékony tőr tartozik. Magas szárú csizmája sarka minden lépéssel diszkréten koppan a padlózaton, ahogy a házigazda elé indul.

//folyt//
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 332

Re: Harmatföld

Hozzászólás#206 » 2020.12.23. 19:52

- Jól esik a vendégszeretete, Callum, köszönöm! Bár sebes szárnyakon érkeztem, de valóban némi szerény harapnivaló és forró ital jól esne. Úgy hiszem, a kíséretem is hamarosan megérkezik... legalábbis remélem, hogy a jó Sergius Abelus atya és Cormwall lovag nem eszik meg egymást út közben. Egyébiránt megtekintettem a védművet, s azt kell mondjam, rövid idő alatt ez igazán impozáns, Önök a legvadabb feltételezéseim is felülmúlták. Úgy érzem, hogy a vidék máris nagyobb biztonságban érezheti magát!
Meleg mosollyal és némi élccel az atya és a lovag kárára próbálja oldani a tapintható feszültséget. Kedve lenne kihátrálni innen, de nem teheti. Valakinek ezt is kezelni kell, mert ha e seb elfertőződik, az végzetes is lehet. Dacára hát a "beteg" néma tiltakozásának gyengéden kell nekiállnia e gyógyításnak. Így hát a köszöntő szavak után az egybegyűltek... vagy inkább egybezsúfoltak felé fordul.
- Uraim... köszönöm, hogy szavamra mind ide fáradtak! Minthogy thainjaim tanácsomat kérték, készséggel itt vagyok, hogy segítsek, amiben csak tudok. Ám először is hagy szögezzem le... az Önök jelenléte számomra oly biztonságot jelent, melyet kifejezni hálával nem tudok. És biztos vagyok benne, hogy megannyi kétségbeesett család érez így Harmatföldön nem csak a wallet férfiak bátorsága, de a törp klánok harcosai, a zsoldosok és az Egy lovagjai felé is. Tapasztaltam, hogy e fenyegetés oly félelmet ültet sokak szívébe, ami reménytelenséggel tölti meg a napjaikat. Reményt, uraim, Önök adnak ennek a földnek a lakosainak most, de a remény lángját csak közösen táplálhatjuk. Pajzsot pajzsnak, vállt vállnak vetve. Büszke vagyok arra, hogy e bátor wallet férfiak most mérsékletet mutatnak, mert bár tudom, hogy bármely ködbéli veszedelemmel szívesen egyedül is kiállnak, most nem tehetik meg. Büszke vagyok a városainkra és szövetségeseinkre, hogy szavunkra jöttek e fenyegetés legyűrésére. És büszkén viselem az Egy jelét akkor, amikor földi szolgái hívó szavamra megérkeznek, hogy e sötét veszedelemnek gátat szabni bátran kiálljanak! Sajnos most is Harmatföld az ütközet színhelye, de hiszem és remélem, hogy e veszedelmet közösen képesek vagyunk megvívni, mielőtt megtépázott birodalmunkra zúdulna...
Reméli, hogy elég hosszú köszöntőt mondott, amivel képes e kérges lelkű hadfiakra hatni, hogy közben kapjon egy kis forralt bort is, így azt emelné hát feléjük.
- Biodh sealladh dìon an Aon fhìor Dhia agus na sinnsearan glòrmhor a ’deàrrsadh oirnn! Az Egy igaz isten és a dicső Ősök oltalmazó tekintete vetüljön reánk! S ha az urak jónak gondolják, el is kezdhetnénk a megbeszélést... hiszen rengeteg a tennivaló. Ha a thainjaim meg nem sértem, elsőként vendégeinkkel, az egyházi delegátussal értekeznék néhány szóban. Így tartanám helyesnek...
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 293

Re: Harmatföld

Hozzászólás#207 » 2020.12.24. 10:14

*Lady Ludmilla egy pillanatig úgy érezheti, maga áll a bíráló tekintetek kereszttüzében. A felvégi vendégek hosszan méregetik. Szájában egyszerre fémes íz gyűlik, mi a beavatottak és érzékenyek számára csalhatatlan jele annak, hogy a jelenlévők legalább egyike óvatosan fürkészi őt épp körbe szemnek nem látható módszerekkel. Egy pillanatra a saját bőrén érezheti, milyen a szúrós tekintetű egyházi vizsgálóbizottság gyanújának kereszttüzében állani, s a balsejtelem nem hagyja nyugodni, miszerint korántsem hagyja őket hidegen a tény, hogy ő maga is avatott használója a mágikus módszereknek. Eszébe villannak Sergius Abelus atya döbbentő szavai arról, hogy a titkát tudók közül nem mindenki kívánta őt megóvni, s elrejteni hőn szeretett Egyháza kebelén, s e torkot szorító érzés itt és most akár el is uralkodhatna rajta, ha nem volna ilyen fegyelmezett.*
-Köszönjük szíves vendéglátásotoknak, tiszteletreméltó lady Chelley.-*szól végre egy, a lovagok közül. Selyem vállszalagja elárulja komturi tisztségét, a mellvértjére ütött szigillumok és a felette hordott durva, elrongyolódott szőrcsuha pedig, hogy az Istenanya Legszegényebb Vitézeinek nagymesterével van dolga. Minden bizonnyal Gedon Demarn komtur lehet, kit személyesen nem látott még, de Cellini-strófákra szerzett zsoltáraihoz volt már szerencséje*-Különös örömünkre való, hogy északi hittestvéreink oldalán küzdhetünk a vész óráján! Úgy hallánk, az ellenség, ha nem is számos, de megveszekedett, ördögi erő hajtja és nem evilági hatalmak vannak szolgálatára! Ha pedig ez nem volna elegendő szegény magatoknak, az eretnek rablók is itt ólálkodnak körülöttetek! A Hit inog és minden oldalról ostromoltatik Harmatföldön! Leghőbb vágyunk most, hogy támogatásotokra legyünk, amiben csak szükséges!
*A nagymestertől a szót csontos arcú, hegyes szakállú inkvizítor veszi át. Bőre színében is hasonlatos a pergamenhez, járomcsontja pedig szinte átszúrja azt.*
-Annál is inkább, hiszen oly állapotokat kellett tapasztalnunk, mik nem maradhatnak a régiben! Szomorú szívünknek vallet néped pogány babonaságok felé fordulása, mi ugyan köztudott volt eddig is, de ilyen méreteket álmunkban sem gondoltuk, hogy ölteni merészel! Hogy magyarázod asszonyom az erdő mélyén lelt áldozati köveket, min vastagra alvadt a vér? Hogy a halottakat fej nélkül temetik, s a kifüstölt koponyáikat a szemöldökfán tartják, enni-inni is adnak nekik? Az éjidőn tartott erdei rituálékról, melyen kifestve, csontokkal táncolnak az eltévelyedettek, tudsz-e? Avagy, hogy a kócsagosi templom oltárképén a Prófétát páncélost ábrázolják, kit egy ördögi sárkánykígyó tart pikkelyes szorításában? Hogy majd egy éve nyoma veszett a papnak Csalogányból és senki sem emelt szót felőle? A házasságtörés és paráznaság ocsmány méreteket öltött a vidéken, s a kérdőre vontak mind valami ősi szokásra hivatkoznak tettüket igazolandó! Soroljam még, lady Chelley? Úgy hiszem nem szükséges. Azt azonban fel nem foghatom, hogy te, hölgyem, mint ki híres vagy jámborságodról és jótéteményeidről, miért nem kérted hamarább segítségünket? Tudva és akarva lappangattad e bűnös téteményeket tán?-*hangzanak a dörgedelmek, mire Demarn nagymester savanyú képpel dörmög csak szakállába. Látható mód nincs elragadtatva a lázas szólamoktól. Lorne ellenben úgy tesz, mintha nem is foglalkoztatnák az inkvizítor szavai. Kitárja az ablakot és konokul bámul ki rajta, fagyos levegőt engedve be a pállott helyébe.*
-Ámbátor csodálni nem való, mily könnyen falja fel a konda azt, ki korpába ül! Ha minden nemes ördög itt, úgy téged is egykönnyen cinkosukká gyaláznak! Ékesebb példa nem is kell erre, mint ki miatt úriszéket ítélni és ügyét egyházi perben kivizsgálni összegyűltünk! Vezessék be a foglyot!
*Az urak közé Liúsaidh Thane lép be. Kezei bilincsben, noha külleme nemes hölgyhöz méltó. Örökkön mosolytalan arca sápadt, borostyán tekintetét nem veti az összegyűltekre, most is, mintha szemmel nem látható világokat fürkészne.*
"....spieß voran!"

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 332

Re: Harmatföld

Hozzászólás#208 » 2020.12.24. 13:17

Hallgat és figyel. Nem kell soká várnia, hogy kirajzolódjon előtte: a lovagok és a csuhások nem feltétlen egyazon utat járják jelenleg. Vegyes érzései vannak: egyrészt a háta borsódzik az inkvizítor pásztázó tekintetétől, de e fürkészéssel szembeni idegenkedés inkább a régi, kolostorbéli emlékeknek szól. Nem, az egyház nem bánt szépen vele akkoriban. Másrészt a lovag készséges köszöntése reménnyel tölti el, szimpatikusnak találja a férfit. Mégis, az inkvizítor előlépése oly keserű üröm, mely a szimpátiát azonnal visszaszorítja.
Hogy fegyelmezett, az bizonyos. Egyetlen szó nélkül, szenvtelen hallgatja végig a vádat és a sértést. Semmi olyat nem mond neki a csuhás, amit ne tudna már. Semmi olyannal nem fenyegeti, amivel ne szembesült volna már.
- Javaslom a máglyát ácsolni hajnalra a főtérre. Oh nem a leánynak, inkább nekem, atyám, hisz mindjárt engem is ráparancsol! - feleli aztán teljes komolysággal. - Egyébiránt köszönöm, hogy átkísérték a vádoltat ide. Liúsaidh Thane ügyében döntést a Ralaidh végén hozunk! Addig is a zárkájában marad itt. Elvihetik! Most pedig...
Metsző pillantása elég, hogy üzenjen: kifelé! Talán csak Lorne urat nem tessékeli, végtére is ez az ő erődítése.
- Megvallom, számítottam ily fajta beszélgetésre. Ám a vádakra válaszom is van... itt van rögtön az első!
Köpenye alól összehajtott levelet tesz az asztalra. Másolat, egy évekkel ezelőtti, Felvég tartományba a címzetes érsek úrnak írt levél... annak a bizonyos jogarnak a megtalálása után íródott, s kérte az egyház segítségét. Ami nem érkezett meg...
- De van itt egy másik levél is... - teszi le a nemrég kapott levél másolatát, melyben az egyik kisnemese kéri, hogy engedje elköltözni délre, mert sem őseiben, sem az Egyben nem bízik meg, hogy megvédené. - ...s így térjünk hát azon valódi problémára, amely miatt most ide kérettem az inkvizíció atyáit. Hagy emlékeztessem rá, bár nyilván ön is pontosan tudja, hogy Egroniában viszonylagos vallásszabadság uralkodik. Ilyenformán az ősök tisztelete megengedett. A helyi szokások megengedettek addig, míg nem véráldozatot bemutató setét rituálék azok. Azt hiszem, az, hogy e vidéken megannyi elvadult boszorkányságra lelhet az ember, sem önöket, sem minket nem lep meg, hiszen amint Gedon Demarn komtur is jól látja: a Köd folyamatos ostroma most igen megerősödött.

//folyt//
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Avatar
Jezabel
Hozzászólások: 332

Re: Harmatföld

Hozzászólás#209 » 2020.12.24. 13:24

- Ez ellen a hatalom, a fegyver, a tűz és a világi törvények minden eszközével küzdünk, ahogy erőnkből telik. Ebben éppen az Egy papjai vannak segítségünkre: a falvakban szentélyeik működnek, ahol békés szóval, türelemmel terelik a népet a sötét hagyományok útjáról az Egy fénye felé. Az ő türelmes, áldozatos munkájuk évszázadok óta tart e földön, így nem csoda, hogy a walleteknek elismert szentjei és mártírjai vannak, vértanúkat tisztelnek... úgy, akár a saját őseiket. E vidéken az Egy egyháza és az ősök tisztelete évszázadokon át megfért egymással, és mégis oly panaszt kell hallanom most, hogy az inkvizíció hívásunkra nem a valódi veszedelem felé fordul, hanem... bocsássa meg, de gyáván kitér az elől, és helyi szokások felforgatásába kezd. Ez, szentatyám, pontosan ilyen érzéseket fog eredményezni, melyek ebben a kétségbeesett levélben vannak megfogalmazva! Biztosíthatom arról, hogy mind személyem, mind a thainok örömmel fogadják Önöket, de azzal, hogy a nép mindennapi szokásaiba is beavatkoznak, és őseiknek tiszteletét ellehetetlenítik, a saját térítők és papjaik munkáját veszik semmibe. Erővel nem lehet téríteni, és lássuk be, nem is ez az Inkvizíció feladata! Tiszteletre méltó atyám, amit Önök ezen a vidéken elkezdtek, az egyszerre kívánatos és tűrhetetlen! Kívánatos, hisz segítségükkel a boszorkányság minden sötét formáját visszaűzhetjük, sőt, el merek addig menni, hogy ha tudunk együttműködni, talán még a Ködöt magát is vissza tudjuk szorítani. Kívánatos, mert valóban, a Hegyi Király eretnekei fenyegető vészként törnek be dél felől határainkon. De tűrhetetlen, mert az embereket elfordítja az Egytől. Ha tetszik Önnek, ha nem, atyám, ezek az emberek walletek. Wallet hagyományokkal. Olyan kemény a fejük, hogy csákánnyal nem tudnék beléjük verni semmi olyat, amit ők nem akarnak. Márpedig Ön... hogy úgy fogalmazzak, MÉG nyitott kapukat akar bedönteni faltörőkossal, de mit tesz a várúr, ha látja, miként közeledik? Bezárja a kapukat! A valódi ellenség MÉG nem a walletek, de ha az inkvizíció papsága továbbra is kihantolja a sírjaikat, elveszi a családi ereklyéiket, beleszól a BÉKÉS és vértelen hagyományaikba is, akkor nagyon hamar azzá fognak válni. Bizalmuk sem az Őseikben nem lesz, sem az Egyben... és ezt egy jámbor, családját féltő asszony tökéletesen leírta ide nekünk! De mit tesznek a kevésbé jámborak? Akik nem menekülni akarnak, hanem harcolni a szemükben idegen hódítóvá váló újabb veszedelem, az Inkvizíció ellen? Keresnek egy új patrónust! Keresnek olyat, aki nem ítéli meg őket azért, mert a hagyományaik szerint élnek. És én pont tudok egy ilyen hatalmat! Ott ül fent a hegyen, és tárt karokkal várja azokat, akik majd hozzá mennek menedékért... Az inkvizíció miatt, ha úgy tetszik, atyám!

A tekintete metsző acél, a tartása merev... férfival se tárgyalhatna különb mód a csuhás, de bár komoly sérelmeket olvas a pap fejére most, a hangját nem emeli meg. Tényeket közöl méltósággal, megrendíthetetlen hangszínnel, akárcsak akadémikus professzorai tették: szenvtelen következetességgel, de jelentősebb indulat nélkül.
- JAVASLOM hát, hogy munkájuk minden energiáját fordítsák a nevezett borzalmas, vér áztatta rituális tetthelyek felkutatására, ahelyett, hogy a bárányokat farkasokká változtatják, s oly háborút robbantanak ki, amelyben nem lesz nyertes: sem az egyház, sem a walletek, sem Egronia! Csak a sötét erők kacagnak rajtunk! Hagyják a walletek őseit békében nyugodni a gerendán, az a munka nem az Inkvizíció erejére vár, hanem a térítő papok türelmére! És javaslom, hogy legyenek készen! Az Egyben megrendült hitet egyetlen módon állíthatják helyre: ha bizonyítják, hogy az Egy hatalma képes arra, hogy megvédelmezze az embereket. Nem fogunk itt ülni, és várni, hogy a télen a lovagok, a zsoldosok és a wallet csapatok megfagynak egy fal mögé bújva. Az idő nem barátunk! A Ralaidhon szót fogunk ejteni a Köd határán túl nyúló hadjáratról, és abban az Inkvizíciónak fontos szerepe lesz, így oly kiváltságot adok Önöknek, amire évszázadok óta nem volt példa: a thainok gyűlésére hivatalosak, és ott szót kapnak. Tekintse ezt a vállalkozást úgy, hogy a legjobb lehetőség arra, hogy a walletek ismét higgyék: bizalommal fordulhatnak az Egyhez, mert hatalma képes megoltalmazni igaz híveit itt, a pokol fagyos tornácán is. Remélem ebben a vállalkozásban is oly buzgón fognak részt vállalni, amiként azt lovagjaik és harcosaink teszik, és amely buzgalommal eddig a helyi ügyekbe avatkoztak!
- Szörnyetegként viselkedni könnyű. Talán megpróbálhatnánk emberek lenni. -

Avatar
von Frundsberg
Adminisztrátor
Hozzászólások: 293

Re: Harmatföld

Hozzászólás#210 » 2021.01.10. 18:48

*Az asztalra hajított, megviselt levelekre az inkvizítor atya szenvtelenül tekint, szóra sem méltatván őket. Ám lady Ludmillára rebbenő pillantásával mintha fel akarná nyársalni az asszonyt. Tán az sérti, hogy nővel kell tárgyalnia, mi több, oly nyers kioktatással van az feléje, mi forralja a fekete habitussal és vaslánccal járó büszkeségét?*
-A fogoly marad!-*csattan fel a lady szava ellenében akarnok fejhangban végződő utasítással*
-Igen hetyke beszéd ez, lady Chelley! Mintha tán elfeledted volna önnön jámborságod nimbuszát, mit országszerte híresztelnek! Felette megbotránkoztató a szándék, mivel visszautasítod az Inkvizíciós Szék segítségét! Ugye kell az Egyház kardja és páncélosan nyújtott, segítő keze, ha birtokokat, földet kell megvédeni, de Zarra szava és a Szentirat betűje már nyűg, s beleszólás az, véleményed szerint a rusnya babonaságokba! Mi dolog az, rimánkodni a segítségért, de nem fizetni meg az árát?
*Ludmilla látja, hogy e szavakra a neki hátat fordító Lorne ujjai elfehérednek az ablakpárkányon megszorulva. Dícséretes, hogy szokásával ellentétben nem ordítja véleményét a felvégi papokra. Az asszony tudja jól, az egrón királyok generációk óta próbálják beolvasztani, de legalábbis alázatra hajlítani a walleteket az ország többi népeihez hasonlóan. Szemüket régtől szúrja, hogy makacsul őrzött hagyományaik megtartó erővel segítik öntudatuk megőrzését. Az egyház szigorúbbjai pedig csak az alkalmat várják, mikor üthet a juhászbot a bárányokra, kik másfelé legelnek, mint a pásztornak tetszik.*
-Új patrónust, mondád? Nemde éppen azzal óvjuk néped lelkét, hogy kigyomláljuk belőle az idők során elferdített tanokat és pogányságot, hogy a poklok bűze ne fertezhesse meg őket könnyedén?! Meg nem érthetem tehát, hogy miként forgathatsz fejedben oly –megbocsáss, de- sületlenséget, hogy haddal támadj a Köd ellen, mikor saját portádon is ily sok volna a tennivaló! Majd ha a kiálló szegeket, miktől Egyházunk eresztékei megremegtek bevertük, akkor láthatunk a karddal való hadakozáshoz!
*A fél tucat papi személy közül ellenvető szó nem érkezik, csak Demarn nagymester foga csikordul, hogy szinte hallani lehet.*
-Atyám túloz!-*próbálja csorbítani az elhangzottak élét*-Lady Chelleynek igaza van, vallását a holdkorona törvényei szerint mindenki szabadon gyakorolhatja! Mi azért jöttünk, hogy kibontsuk a Próféta zászlaját az embernem védelmében, még akkor is, ha néhányunknak nem tetszik, ahogy wallet testvéreink imádkoznak! A gond most itt súlyosabb, a hágó vártáján és saját szemeddel láttad, hogy a sötét észak mételyes lehelete is közöttünk gomolyog!
-Szabadon gyakoroltathatik minden vallás, comtur Demarn, míg az emberáldozat tilalmas utálatosságát nem míveli!-*emeli magasba mutatóujját a csontos arcú inkvizítor*-De magad is ott voltál, amikor friss vértől vöröslő pogány szégyenköveket leltünk az erdő mélyén! S ha ez nem volna elég, Liúsaidh Thane izgatása csak erősíti a nyilvánvalót!-*koppant botjával a gyalulatlan tölgyfapadlón hármat, mire az írnok feláll, s hirdeti:*
-A fogoly kihallgatása, ki felett pert ülni érkeztünk ide, ezennel megkezdődik! Thane házból származó, nemesen született Liúsaidh! Tagadod-e hogy miután Sárkánykő várának újdonat falait felrakni a palléroknak nem sikerült, hovatovább, mit nappal raktak, az idegen hatalom által éjszaka azon mód lerontatott, a pogány rítusoknak megfelelően embert áldozni javasoltál? Figyelmeztetlek, hogy az egyházi perrendtartás értelmében ha vallomásod megtagadod, vagy szánt szándékkal hazudol, tortúrának vettethet alá a tisztelt biróság!
*Erre már thain Lorne is hűdötten fordul a kérdezett felé, kinek sápadt, szeplős arcáról bármilyen érzelmet leolvasni lehetetlenség volna. Mint nyilvánvaló igazság tudója, hordozza végig tekintetét a pert tartó egyháziakon.*
-Az ősök szellemei nyugtalanok.-*szól nyugodtan, hűvösen.*- Gaelach Gorm visszatérni vágyik az övéihez, szólítja szolgáit mindkét világban. A szellemek tudják, hogy a falakkal kívül akarjuk őt rekeszteni, távol kívánjuk tartani magunktól. Ezt nem ítélik helyesnek. Küldenünk kell valakit közéjük, egy követet, ki tolmácsol feléjük és megbékíti őket akaratunk felől!
"....spieß voran!"

Vissza: “A Téli kastély és környéke”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég